Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-02-19 / 7. szám

1972. ÍRbruar 19. .SZABAD FÖLDMŰVES „Kibe élő gyermekem van” A íalu alsó végén áll egy régi viharvert parasztház. A portán halotti csend, egy lelket sem látni. Pedig évekkel ezelőtt vidám gyermekkacaj­­tól volt hangos az udvar, a ház kör­nyéke. Veľký Blh (Nagybalog) az Ibos „családi fészekben“ már csak a 78 éves nndrás bácsit találtam, mert a kilenc gyerek kirepült, családot ala­pítottak a szélrózsa minden irányá­ban. Van a nagy családban sofőr, ta­nítónő, vasöntő, szövetkezeti tag, ház­tartásbeli, sőt még állatorvos is. — Kilenc élő gyermekem van — szokta mondani nem kis büszkeség­gel András bácsi. A sovány, alacsony termetű házi­gazda már évek óta egyedül él. A párja, Túritóth Irén, akivel közel hat évtizeddel ezelőtt lépett frigyre, már jónéhány éve nincs az élők sorában. Mióta a legkisebb is kiröppent, Ibos bácsi egyedül él. Persze, azért nincs mindig egyedül. Látogatója gyakran akad, vagy 6 kel útra, hogy megnézze, hogyan élnek ]eno és családja (Feleden tanít). a gyerekei. Legutób a legidősebb fiá­hoz köszöntött be Bátkára disznóto­ros ebédre. — Nem az evés kedvéért megyek, kevés kell már nekem — vallja András bácsi. — jó érzés viszont lát­ni, hogy minden rendben van a gye­rekek és az unokák körül. — Nem szeretne valamelyik gye­rekével lakni? — Nem bizony — hangzott a ha­tározott válasz. — Nem akarok egyik­nek sem a terhére lenni. Sokkai ked­vesebb, ha nálam és náluk találko­zunk. — S mikor volt együtt legutoljára a család? — Hét évvel ezelőtt, a legöregeb­bik fiam ezüstlakodalmán. Nagyon jó érzés volt együtt erőben, egészség­ben látni őket, no meg az unokáimat is. — Mennyi van belőlük? — Mindjárt összeszámolom ... Szó­val nem valami sok. Tizenhárom uno­ka és két dédunoka. A maiak már sokkal számítóbbak. Valaha az volt a szólásinondás: „ha ketten lefeksze­­nek, hárman kelnek fel.“ Mi nem fél­tünk a gyermekáldástól, mert a gond mellett sok öröm is volt bennük. A kilenc hold földecske meg mindig termett annyit, hogy akadt elegendő betevő falat. Lett volna nekünk ta Ián egy tucat is, ha közbe nem jön a fránya háború. Hordom is az emlé két egész életemben. Aknarobbanas tette ilyenné az arcomat. Csupa kék folt az Idős ember arca, s csak a csoda mentette meg a szn­­mevilágát. — Persze a gyerekek segítettek a gazdaságban? —- érdeklődöm tovább. — De még mennyire! Tizenkétéves korban már legtöbbjük megfogta a kasza nyelét. Szóval mindenhez értet tek. A mai gyerekeket viszont ké­nyeztetik, s még a széltől is óvják. Nem tudom, hogyan állják majd meg a helyüket az életben. Igaz, most sok­kal könnyebb, mert a társadalomban jobban megbecsülik a dolgozókat. Az is örvendetes, hogy bár különböző foglalkozásúak a fiaim, de majdnem egyformán jól keresnek. Így aztán tudnak építkezni, s közülük négyen már autót Is vettek. — Ibos bátyám, mivel üti agyon az idejét? — Nyáron mindig van tennivaló a kertben, a ház körül. Télen meg so­kat olvasok. Mindig szerettem a könyvet lapozgatni, megismerni a tör­ténelmet és a világ forgását. Ezért léptem be paraszt létemre a kommu­nista pártba is, ahol sokat tanultam Réti Pistáélitől. A napi tennivalóm közé tartozik még, hogy elballagok az ebédért. A vejem, aki a nemzeti bizottság elnöke, elintézte, hogy az öreg magányosok potomáron kapja­nak kosztot a Jednota konyhájából. Igaz, nemcsak az ennivaló miatt me­gyek el, hanem szót váltani a hason­ló korúakkal. Különben enni-innivaló van Itthon is, csak az étvággyal van baj. Pedig serkenteni is szoktam egy­két kupica szilvapálinkával. Bort is készítettem, no meg a legkisebb fiam, az állatorvos szintén hozogat Vinicá­­ról (Ipolynyék) a jó nedű hazájából. Látja, — húzza ki a „kasznyifiókot“ — szivart is annyit összehordanak a gyerekek, hogy nem győzöm elfüs­tölni. — A nyugdíjacska elegendő? — Most már sok Is. Hova költe­­ném én el havonta a 620 koronát? Bezzeg azelőtt nagyon keveset kap­tam. Pedig Karcsi, a legfiatalabb is­kolázott. A fiú előbb Komáromba Járt mezőgazdasági technikumba. A sza­lagavatón borozgatás közben említet­ték a tanárok, hogy ügyes gyerek a Karcsi, Jó lenne tovább taníttatni. Gondoltam, legyen igazuk, majdcsak kibírjuk valahogy. Mert okkal-mód­­dal, akarattal mindent meg lehet ám oldani. Különben az Ibosékról, már­mint a családfánkról 2464 óta írnak a krónikában. Azt hiszem, még soka fognak, mert a mi családunkban nem volt divat az egyke-rendszer. Dr. Ibos Káruly Vinicán (Ipoly­nyék) állatorvos. A szimpatikus fia­talember közkedvelt a faluban, mert készséges és érti a munkáját. — Megszokta az édesapját láto­gatni? — Amikor tudok időt szakítani, mindig hazaruccanok. Legutóbb kará­csonykor jártam Gömörben. Jóban vagyunk ml testvérek is, és szívesen találkozunk. — Ha visszaemlékezik, az iskolai években nem voltak anyagi nehéz­ségei? — Hozzá voltam én szoktatva, be­­osztottan élni. Sok esetben a sti­pendiumból még a megszorult diák­társaimnak is tudtam kölcsönözni. — Mi a véleménye a nagy család­ról? Dr. Ibos Károly, az állatorvos. — Manapság rendszerint mindkét házastárs dolgozik, s bizony ez ne­hézséget okoz a családalapításnál. Az én felségem a járási nemzeti bi­zottság alkalmazottja és elég sok időt tölt el az utazással. De ettől el­tekintve, három gyermeknek vagyok a híve. — És megszaporodtak már? — Van már egy aranyos kis Jut­kánk. Reméljük, a második az Ibos család nevének fenntartói közé tar­tozik majd. Mtsikéék az erdő mellett laktak. Szép nagy kertjük volt. Édesanyja ott s:okott kapálgatni. Az ötéves Mist meg a tehenet és a kecskéket őriz­gette. Nyáron rengeteget játszott, Misinek az az ötlete támadt, hogy megijeszti édesanyját. — Édesanyám! Jön a farkas, jaj, jön a farkas... — kiabálta, majd el­bújt egy bokor mögé. Szaladt is az anyja lélegzetvissza­fojtva. mert hallotta az Idősebbektől, hogy a kölykelt vesztett farkas-anya gyermeket lop helyettük. Nagyot só­hajtott hát, amikor megtalálta Misi­két, aki boldogan mosolygott, hogy anyukáját becsaphatta. lőtt az enyhe dorgálás: — Misikém, nem szabad édesanya­édesanyja azt hitte, hogy gyereke megint tréfál. Debizony a Miska­­gyerek nem tréfalózott. A farkas megragadta nadrágja kan­tárját, s beosont vele a sűrű erdőbe, odújába, az óriás tölgyfa alá. Misiké rúgkapált, kiabált, de hiába ... Anyu­kája nem hallotta ... Ám a gyereksírást, kiabálást- meg­hallotta a vadász bácsi. Napi sétájá­ról éppen hazafelé tartott, amikor felfigyelt a gyanús hangokra. A far­kas-mama már csaknem célba ért, amikor puskadurranásra lett figyel­mes. Ettől megijedt, s Miskát fakép­nél hagyva, eliszkolt. De nem jutott a tölgyfáig, mert egy biztos lövéssel leterítette a vadász a gyerek-tolvajt. Ölbekapta Misikét, s megnyugtatta, akinek az ijedségen kívül nem tör­tént semmi baja. Hazavitte édesany­jához a Miska gyereket, aki megfo­gadta: többé soha nem hazudik. S na­gyon óvatos lesz az erdő közelében. FARKAS RÓZSA KERESD A PÁRJÁT v A megszámozott hat ábra közül melyik illeszthető bele pontosan a fekete kör hiányzó részébe? riat igy megijeszteni. Ha azután tény­leg bajod történne, nem tudnám, mi RAJZOLJUNK! a: igazság Megígérte Misiké, hogy máskor ilyent nem tesz. De bizony másnaj) délelőtt megismételte a kiabálást. Édesanyja jigyelmeztette ót, hogy ne bosszantsa, de Misiké csak nevetett... Honnan, honnan nem, délután egy anya-farkas lopakodott a bokor mögé, ahol Misiké éppen tervezgette, ho­­ayan Ijeszti meg az édesanyját. — faj, itt a farkas ...! Édesanyám! Itt a farkas. Segítség ...' — kiáltó zott Misiké torkaszakadtából, de О Néhány vonalból: A Miki egér és cica bemutatásával azoknak a gyere­keknek segítünk, akik szeretnek raj­zolni. Mit lehet például körtéből, négyszögből kialakítani? Először a mintarajz szerinti sorrendben felraj­zoljuk halványan, ceruzával az áb­rákat, majd a végleges rajz vonalait filctollal, vagy tussal erőteljesen ki­húzzuk, a fölösleges ceruzavonalat pedig kiradírozzuk. • (Kis Kincses) 9 Férfiasodó a női divat Olaszországban — írják az olasz divattudósítók — a nők meglepték a férfiszabókat, a nyakkendőgyártók pedig megháromszorozták termelé­süket. Valahogy igy fest a Jelenlegi olasz divatról szóló helyzetjelentés. A fér­fidivatot tehát szinte teljes egészében átvették a nők. „Nem kell ahhoz férfias termet, hogy a nő zsa­kettet és nadrágot vehessen magára — mondja Saint Lor­raine francia divatkorály. . Ez a divat egyre több köve­tőre talál nálunk is, nemcsak a divatlapokban, hanem az az utcán is mind gyakoribb a „férfiasán" öltözött nő. Nyil­vánvaló, hogy az idei év egyik domináló divatirányzata lesz a férfias viselet. Ennek a stílusnak a bemuta­tására három modellt ismerte­tünk: 1. Sötétebb színű szövetből készült rövid, testhez szabott kabát és világos, hálós szok­nya. A duplasoros gombolású kabát, melynek széles a kihaj­tója és hosszú, szűk az ujja, a férfi szmokingra emlékeztet, fői illik hozzá a férfias ing és a nyakkendő. 2. Tweed szövetből készült, csípőig érő kabát és manzsettás nadrág. A kabát egysoros gombolású, széles kihajtója és fémcsattos bőröv díszíti. Kiegészítője az Ing és a nyakkendő. 3. Angolos szabású, duplasoros gombolású, szűk kosztümkabát, melyet szoknyával és nadrággal is lehet viselni. Változatossá tehetjük magas nyakú pulóverrel vagy nyakkendős inggel. (dl) Háziasszonyoknak ajánljuk! Scfiiller Lívia^Scliiller György: KUŇÔEŇKI SZAKÄCSKÖlSlYV-eij Szakszerű tanácsokat ad a levesek és levesbevalók, hideg és meleg mártások, tojásételek, egytálételek, gyorsan elkészíthető ételek, különleges húsételek, körítések és főzelékek, saláták, gyümölcssaláták és kompótok, gyümölcs-csemegék, tészták, különleges ételek, hűsítő italok és frissítők elkészítéséhez. A MINDENKI SZAKÁCSKÖNYVE a modern háztartás nélkülözhetetlen segítőtársa. A szakácskönyv ára: 36 korona. PÄLYAVÁLASZTÄS ELŐTT Mi szeretnél lenni? Közeledik az az idő, amikor a pedagógusok, szülök felteszik a gyerme­keknek a kérdést: „Mi szeretnél lenni?“ Ügy-e, milyen egyszerűen hangzik a kérdés? Viszont a válasz annál összetettebb. Es semmiképpen sem ké­pezheti elhamarkodottság tárgyát. A tanulók esetében fontos az, hogy elsősorban önmagukba nézzenek, s tiireimesen fontolgassák: vajon képesek-e arra a pályára, amelyre eset­leg pillanatnyilag elszánták magukat. Vajon érdeklődési körükön belül esik-e a választott mesterség, hivatás, életpálya. Csakis a realitás talaján mozogjanak. Általában a fiák számára gazdag a pálya-választék. Aki ismeri a mező­gazdaságot, könnyen áttekintheti — főleg az efsz-ek VIII. országos kongresszusa vitaanyagainak áttanulmányozása után —, mennyi tech­nikusra. mérnökre lesz szUkség a közeljövőben. Hiszen máris a nemzedék­­váltás korát éljük. S éppen ezért rendkívül időszerű kérdés ez most, a* efsz-ek évzáró közgyűléseinek időszakában. Mint a tapasztalatok bizonyít­ják, számos szövetkezet vezetői káderigényeik kielégítését főleg a járási mezőgazdasági társulások (termelési igazgatóságok) illetékes osztályaitól várják. Rendkívül nagy kényelmességre vall ez az álláspont. Hát vajon kik szorgalmazhatnák a legreálisabban ennek a kérdésnek a megoldását, mint a szövetkezeti tagok, akik csak egy kicsit is — néhány évre előre is néznek ... Arról nem is szólva, hogy e kérdés szüntelen napirenden tartása a vezetőség kötelessége. Még akkor is, ha egyesek önzó egyéni érdekből — nem szívesen szorgalmazzák! ... Hiszen a szövetkezeti tagok napról napra győződhetnek meg arról, hogy a mezőgazdaságtól mind több élelmiszert vár a népgazdaság. A fo­kozódó követelményeknek csak úgy tudnak megfelelni a szövetkezetek tisztségviselői, vezetői, ha az egyéni érdekeiket alá tudják rendelni a tár­sadalmi érdekeknek. Ha ez az elv érvényesül, akkor egyetlen évzáró tag­gyűlés sem lesz — amely bizony még itt-ott előfordul — vitanélküli. Mert —- maradjunk csak a tárgynál! —, vajon hány szövetkezet vezetői dicse­kedhetnek azzal, hogy „ennyi és ennyi az ösztöndíjasunk a mezőgazdasági középiskolákban, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, stb.“ Bizony, e szö­vetkezetek száma ijesztően kevés. Holott az anyagi lehetőségek adottak! Ha szövetkezeteinkben nemcsak a mával törődünk, hanem a holnappal is — tisztelet a kivételnek! —, akkor az egyre szorítóbb szakemberképzés kérdése is fokozatosan megoldódik. Tehát a gondolkodásmódban kell lényeges változásnak bekövetkeznie: mert a város kevés rátermett, a me­zőgazdasághoz vonzódó szakkádert nyújt, főleg olyanokat, akik a mező­­gazdasági „klímát“ megszokva, derekasan helytállnak ... Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a mezőgazdaság iránti érdeklődés — a technika mind nagyobb térhódításával egyidőben —■ fokozódik. De nem kielégítő mértékben! Tegyenek meg hát a szövetkezeti tagok —, mint szülök! — mindent annak érdekében, hogy a mezőgazdaság szocialista nagyüzemei ne nélkülözzék a művelt, jól képzelt, politikailag is fejlett szakembereket. nki — ita A képen: a Sahy-i (Ipolyság) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola har­madikos növendékei, akik a növénytermesztési és állattenyésztési szakokat választották. Reméljük, a későbbiek folyamán megállják majd a helyüket az egyre igényesebb zootechnikusi, agronómusi beosztásban.

Next

/
Thumbnails
Contents