Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-02-19 / 7. szám
1972. ÍRbruar 19. .SZABAD FÖLDMŰVES „Kibe élő gyermekem van” A íalu alsó végén áll egy régi viharvert parasztház. A portán halotti csend, egy lelket sem látni. Pedig évekkel ezelőtt vidám gyermekkacajtól volt hangos az udvar, a ház környéke. Veľký Blh (Nagybalog) az Ibos „családi fészekben“ már csak a 78 éves nndrás bácsit találtam, mert a kilenc gyerek kirepült, családot alapítottak a szélrózsa minden irányában. Van a nagy családban sofőr, tanítónő, vasöntő, szövetkezeti tag, háztartásbeli, sőt még állatorvos is. — Kilenc élő gyermekem van — szokta mondani nem kis büszkeséggel András bácsi. A sovány, alacsony termetű házigazda már évek óta egyedül él. A párja, Túritóth Irén, akivel közel hat évtizeddel ezelőtt lépett frigyre, már jónéhány éve nincs az élők sorában. Mióta a legkisebb is kiröppent, Ibos bácsi egyedül él. Persze, azért nincs mindig egyedül. Látogatója gyakran akad, vagy 6 kel útra, hogy megnézze, hogyan élnek ]eno és családja (Feleden tanít). a gyerekei. Legutób a legidősebb fiához köszöntött be Bátkára disznótoros ebédre. — Nem az evés kedvéért megyek, kevés kell már nekem — vallja András bácsi. — jó érzés viszont látni, hogy minden rendben van a gyerekek és az unokák körül. — Nem szeretne valamelyik gyerekével lakni? — Nem bizony — hangzott a határozott válasz. — Nem akarok egyiknek sem a terhére lenni. Sokkai kedvesebb, ha nálam és náluk találkozunk. — S mikor volt együtt legutoljára a család? — Hét évvel ezelőtt, a legöregebbik fiam ezüstlakodalmán. Nagyon jó érzés volt együtt erőben, egészségben látni őket, no meg az unokáimat is. — Mennyi van belőlük? — Mindjárt összeszámolom ... Szóval nem valami sok. Tizenhárom unoka és két dédunoka. A maiak már sokkal számítóbbak. Valaha az volt a szólásinondás: „ha ketten lefekszenek, hárman kelnek fel.“ Mi nem féltünk a gyermekáldástól, mert a gond mellett sok öröm is volt bennük. A kilenc hold földecske meg mindig termett annyit, hogy akadt elegendő betevő falat. Lett volna nekünk ta Ián egy tucat is, ha közbe nem jön a fránya háború. Hordom is az emlé két egész életemben. Aknarobbanas tette ilyenné az arcomat. Csupa kék folt az Idős ember arca, s csak a csoda mentette meg a sznmevilágát. — Persze a gyerekek segítettek a gazdaságban? —- érdeklődöm tovább. — De még mennyire! Tizenkétéves korban már legtöbbjük megfogta a kasza nyelét. Szóval mindenhez értet tek. A mai gyerekeket viszont kényeztetik, s még a széltől is óvják. Nem tudom, hogyan állják majd meg a helyüket az életben. Igaz, most sokkal könnyebb, mert a társadalomban jobban megbecsülik a dolgozókat. Az is örvendetes, hogy bár különböző foglalkozásúak a fiaim, de majdnem egyformán jól keresnek. Így aztán tudnak építkezni, s közülük négyen már autót Is vettek. — Ibos bátyám, mivel üti agyon az idejét? — Nyáron mindig van tennivaló a kertben, a ház körül. Télen meg sokat olvasok. Mindig szerettem a könyvet lapozgatni, megismerni a történelmet és a világ forgását. Ezért léptem be paraszt létemre a kommunista pártba is, ahol sokat tanultam Réti Pistáélitől. A napi tennivalóm közé tartozik még, hogy elballagok az ebédért. A vejem, aki a nemzeti bizottság elnöke, elintézte, hogy az öreg magányosok potomáron kapjanak kosztot a Jednota konyhájából. Igaz, nemcsak az ennivaló miatt megyek el, hanem szót váltani a hasonló korúakkal. Különben enni-innivaló van Itthon is, csak az étvággyal van baj. Pedig serkenteni is szoktam egykét kupica szilvapálinkával. Bort is készítettem, no meg a legkisebb fiam, az állatorvos szintén hozogat Vinicáról (Ipolynyék) a jó nedű hazájából. Látja, — húzza ki a „kasznyifiókot“ — szivart is annyit összehordanak a gyerekek, hogy nem győzöm elfüstölni. — A nyugdíjacska elegendő? — Most már sok Is. Hova költeném én el havonta a 620 koronát? Bezzeg azelőtt nagyon keveset kaptam. Pedig Karcsi, a legfiatalabb iskolázott. A fiú előbb Komáromba Járt mezőgazdasági technikumba. A szalagavatón borozgatás közben említették a tanárok, hogy ügyes gyerek a Karcsi, Jó lenne tovább taníttatni. Gondoltam, legyen igazuk, majdcsak kibírjuk valahogy. Mert okkal-móddal, akarattal mindent meg lehet ám oldani. Különben az Ibosékról, mármint a családfánkról 2464 óta írnak a krónikában. Azt hiszem, még soka fognak, mert a mi családunkban nem volt divat az egyke-rendszer. Dr. Ibos Káruly Vinicán (Ipolynyék) állatorvos. A szimpatikus fiatalember közkedvelt a faluban, mert készséges és érti a munkáját. — Megszokta az édesapját látogatni? — Amikor tudok időt szakítani, mindig hazaruccanok. Legutóbb karácsonykor jártam Gömörben. Jóban vagyunk ml testvérek is, és szívesen találkozunk. — Ha visszaemlékezik, az iskolai években nem voltak anyagi nehézségei? — Hozzá voltam én szoktatva, beosztottan élni. Sok esetben a stipendiumból még a megszorult diáktársaimnak is tudtam kölcsönözni. — Mi a véleménye a nagy családról? Dr. Ibos Károly, az állatorvos. — Manapság rendszerint mindkét házastárs dolgozik, s bizony ez nehézséget okoz a családalapításnál. Az én felségem a járási nemzeti bizottság alkalmazottja és elég sok időt tölt el az utazással. De ettől eltekintve, három gyermeknek vagyok a híve. — És megszaporodtak már? — Van már egy aranyos kis Jutkánk. Reméljük, a második az Ibos család nevének fenntartói közé tartozik majd. Mtsikéék az erdő mellett laktak. Szép nagy kertjük volt. Édesanyja ott s:okott kapálgatni. Az ötéves Mist meg a tehenet és a kecskéket őrizgette. Nyáron rengeteget játszott, Misinek az az ötlete támadt, hogy megijeszti édesanyját. — Édesanyám! Jön a farkas, jaj, jön a farkas... — kiabálta, majd elbújt egy bokor mögé. Szaladt is az anyja lélegzetvisszafojtva. mert hallotta az Idősebbektől, hogy a kölykelt vesztett farkas-anya gyermeket lop helyettük. Nagyot sóhajtott hát, amikor megtalálta Misikét, aki boldogan mosolygott, hogy anyukáját becsaphatta. lőtt az enyhe dorgálás: — Misikém, nem szabad édesanyaédesanyja azt hitte, hogy gyereke megint tréfál. Debizony a Miskagyerek nem tréfalózott. A farkas megragadta nadrágja kantárját, s beosont vele a sűrű erdőbe, odújába, az óriás tölgyfa alá. Misiké rúgkapált, kiabált, de hiába ... Anyukája nem hallotta ... Ám a gyereksírást, kiabálást- meghallotta a vadász bácsi. Napi sétájáról éppen hazafelé tartott, amikor felfigyelt a gyanús hangokra. A farkas-mama már csaknem célba ért, amikor puskadurranásra lett figyelmes. Ettől megijedt, s Miskát faképnél hagyva, eliszkolt. De nem jutott a tölgyfáig, mert egy biztos lövéssel leterítette a vadász a gyerek-tolvajt. Ölbekapta Misikét, s megnyugtatta, akinek az ijedségen kívül nem történt semmi baja. Hazavitte édesanyjához a Miska gyereket, aki megfogadta: többé soha nem hazudik. S nagyon óvatos lesz az erdő közelében. FARKAS RÓZSA KERESD A PÁRJÁT v A megszámozott hat ábra közül melyik illeszthető bele pontosan a fekete kör hiányzó részébe? riat igy megijeszteni. Ha azután tényleg bajod történne, nem tudnám, mi RAJZOLJUNK! a: igazság Megígérte Misiké, hogy máskor ilyent nem tesz. De bizony másnaj) délelőtt megismételte a kiabálást. Édesanyja jigyelmeztette ót, hogy ne bosszantsa, de Misiké csak nevetett... Honnan, honnan nem, délután egy anya-farkas lopakodott a bokor mögé, ahol Misiké éppen tervezgette, hoayan Ijeszti meg az édesanyját. — faj, itt a farkas ...! Édesanyám! Itt a farkas. Segítség ...' — kiáltó zott Misiké torkaszakadtából, de О Néhány vonalból: A Miki egér és cica bemutatásával azoknak a gyerekeknek segítünk, akik szeretnek rajzolni. Mit lehet például körtéből, négyszögből kialakítani? Először a mintarajz szerinti sorrendben felrajzoljuk halványan, ceruzával az ábrákat, majd a végleges rajz vonalait filctollal, vagy tussal erőteljesen kihúzzuk, a fölösleges ceruzavonalat pedig kiradírozzuk. • (Kis Kincses) 9 Férfiasodó a női divat Olaszországban — írják az olasz divattudósítók — a nők meglepték a férfiszabókat, a nyakkendőgyártók pedig megháromszorozták termelésüket. Valahogy igy fest a Jelenlegi olasz divatról szóló helyzetjelentés. A férfidivatot tehát szinte teljes egészében átvették a nők. „Nem kell ahhoz férfias termet, hogy a nő zsakettet és nadrágot vehessen magára — mondja Saint Lorraine francia divatkorály. . Ez a divat egyre több követőre talál nálunk is, nemcsak a divatlapokban, hanem az az utcán is mind gyakoribb a „férfiasán" öltözött nő. Nyilvánvaló, hogy az idei év egyik domináló divatirányzata lesz a férfias viselet. Ennek a stílusnak a bemutatására három modellt ismertetünk: 1. Sötétebb színű szövetből készült rövid, testhez szabott kabát és világos, hálós szoknya. A duplasoros gombolású kabát, melynek széles a kihajtója és hosszú, szűk az ujja, a férfi szmokingra emlékeztet, fői illik hozzá a férfias ing és a nyakkendő. 2. Tweed szövetből készült, csípőig érő kabát és manzsettás nadrág. A kabát egysoros gombolású, széles kihajtója és fémcsattos bőröv díszíti. Kiegészítője az Ing és a nyakkendő. 3. Angolos szabású, duplasoros gombolású, szűk kosztümkabát, melyet szoknyával és nadrággal is lehet viselni. Változatossá tehetjük magas nyakú pulóverrel vagy nyakkendős inggel. (dl) Háziasszonyoknak ajánljuk! Scfiiller Lívia^Scliiller György: KUŇÔEŇKI SZAKÄCSKÖlSlYV-eij Szakszerű tanácsokat ad a levesek és levesbevalók, hideg és meleg mártások, tojásételek, egytálételek, gyorsan elkészíthető ételek, különleges húsételek, körítések és főzelékek, saláták, gyümölcssaláták és kompótok, gyümölcs-csemegék, tészták, különleges ételek, hűsítő italok és frissítők elkészítéséhez. A MINDENKI SZAKÁCSKÖNYVE a modern háztartás nélkülözhetetlen segítőtársa. A szakácskönyv ára: 36 korona. PÄLYAVÁLASZTÄS ELŐTT Mi szeretnél lenni? Közeledik az az idő, amikor a pedagógusok, szülök felteszik a gyermekeknek a kérdést: „Mi szeretnél lenni?“ Ügy-e, milyen egyszerűen hangzik a kérdés? Viszont a válasz annál összetettebb. Es semmiképpen sem képezheti elhamarkodottság tárgyát. A tanulók esetében fontos az, hogy elsősorban önmagukba nézzenek, s tiireimesen fontolgassák: vajon képesek-e arra a pályára, amelyre esetleg pillanatnyilag elszánták magukat. Vajon érdeklődési körükön belül esik-e a választott mesterség, hivatás, életpálya. Csakis a realitás talaján mozogjanak. Általában a fiák számára gazdag a pálya-választék. Aki ismeri a mezőgazdaságot, könnyen áttekintheti — főleg az efsz-ek VIII. országos kongresszusa vitaanyagainak áttanulmányozása után —, mennyi technikusra. mérnökre lesz szUkség a közeljövőben. Hiszen máris a nemzedékváltás korát éljük. S éppen ezért rendkívül időszerű kérdés ez most, a* efsz-ek évzáró közgyűléseinek időszakában. Mint a tapasztalatok bizonyítják, számos szövetkezet vezetői káderigényeik kielégítését főleg a járási mezőgazdasági társulások (termelési igazgatóságok) illetékes osztályaitól várják. Rendkívül nagy kényelmességre vall ez az álláspont. Hát vajon kik szorgalmazhatnák a legreálisabban ennek a kérdésnek a megoldását, mint a szövetkezeti tagok, akik csak egy kicsit is — néhány évre előre is néznek ... Arról nem is szólva, hogy e kérdés szüntelen napirenden tartása a vezetőség kötelessége. Még akkor is, ha egyesek önzó egyéni érdekből — nem szívesen szorgalmazzák! ... Hiszen a szövetkezeti tagok napról napra győződhetnek meg arról, hogy a mezőgazdaságtól mind több élelmiszert vár a népgazdaság. A fokozódó követelményeknek csak úgy tudnak megfelelni a szövetkezetek tisztségviselői, vezetői, ha az egyéni érdekeiket alá tudják rendelni a társadalmi érdekeknek. Ha ez az elv érvényesül, akkor egyetlen évzáró taggyűlés sem lesz — amely bizony még itt-ott előfordul — vitanélküli. Mert —- maradjunk csak a tárgynál! —, vajon hány szövetkezet vezetői dicsekedhetnek azzal, hogy „ennyi és ennyi az ösztöndíjasunk a mezőgazdasági középiskolákban, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, stb.“ Bizony, e szövetkezetek száma ijesztően kevés. Holott az anyagi lehetőségek adottak! Ha szövetkezeteinkben nemcsak a mával törődünk, hanem a holnappal is — tisztelet a kivételnek! —, akkor az egyre szorítóbb szakemberképzés kérdése is fokozatosan megoldódik. Tehát a gondolkodásmódban kell lényeges változásnak bekövetkeznie: mert a város kevés rátermett, a mezőgazdasághoz vonzódó szakkádert nyújt, főleg olyanokat, akik a mezőgazdasági „klímát“ megszokva, derekasan helytállnak ... Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a mezőgazdaság iránti érdeklődés — a technika mind nagyobb térhódításával egyidőben —■ fokozódik. De nem kielégítő mértékben! Tegyenek meg hát a szövetkezeti tagok —, mint szülök! — mindent annak érdekében, hogy a mezőgazdaság szocialista nagyüzemei ne nélkülözzék a művelt, jól képzelt, politikailag is fejlett szakembereket. nki — ita A képen: a Sahy-i (Ipolyság) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola harmadikos növendékei, akik a növénytermesztési és állattenyésztési szakokat választották. Reméljük, a későbbiek folyamán megállják majd a helyüket az egyre igényesebb zootechnikusi, agronómusi beosztásban.
