Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-31 / 30. szám

11 ЩМ KÜZDELEM A NEWCASTLE­­BETEGSÉG ELLEN A Tel Aviv-i egyetem két tudósa a Newcastle-beteg­­ség ellen sikerrel alkalmaz­ta az ibolyántúli tényt. A napos kortól 6 naposig a besugárzott állatok mente­sek maradtak a megbetege­déstől, a közvetlen elhullásl arány esetenként 81—96 % közötti volt. A kezelt állatok ellenál­­lóak a betegséggel szem­ben akkor is, ha fertőzött egyedekkel kerülnek érint­kezésbe. Gyorsabban is fej­lődnek, takarmányértéke­­sülésük 5—7 %-kal jobb. (Farmer and Stockbreeder) Az állati szervezetnek a szo­ros értelemben vett tápanya­gokon (fehérje, cukrok, zsírok és ásványi anyagok) kívül még bizonyos hatóanyagokra, köz­tük elsősorban vitaminokra van szüksége. A vitaminokat nagy­részt a növények termelik és az állatok ezeket táplálékuk­ban készen kapják. Csupán egyes vitaminféleségek képződ­nek magában az állati szerve­zetben. Ha egyes vitaminok hosz­­szabb ideig hiányoznak a szár­nyas táplálékából, akkor ún. vitaminhiány betegségek [avi­­taminozisok) lépnek fel. Ha az A-v itamin hiány­zik a takarmányban, akkor a baromfi rendszerint soványo­­dik, a szem kötőhártyája és a szemhéjak megduzzadnak, ösz­­szetapadnak és gyakran geny­­nyes szemfolyás képződik. Ha­sonló elváltozások vannak a légzőutakban is. Az A-vitaminhiány megelő­zésére friss füvet, lucernát, gásuk nehézkes. A betegség megelőzésére a táplálékba élesztőt keverünk, továbbá sa­vanyú tejet, zöldtakarmányt, árpát, vagy zabot etetünk. A Ü2-v itaminból a szár­nyas megszokott takarmányá­ban elég van és a B12-V i t a­­m 1 n a mélyen almozott ba­romfiistállókban bőven fordul elő, úgy hogy hiányuk eléggé ritka jelenség. A C-v itamin magában a baromfi szervezetében is kép­ződik, ezért hiánybetegsége nem igen fordul elő. A D-v itamin szabályozza a szervezet mész- és foszfor­anyagcseréjét és elősegíti fel­szívódásukat a bélből. Ha a táplálékban elégséges a mész és foszfor, s ezek egymáshoz viszonyított aránya is megfe­lelő, akkor a D-vitaminszük­­séglet igen csekély. Ha azon­ban az említett sókkal való ellátottság, illetve egymáshoz viszonyított arányuk a táplá­lékban nem elégséges, nagyobb bőr alatti kötőszövetükben ko­csonyás duzzanatok keletkez­nek. E-vitaminban gazdagok a kö­vetkező takarmányféleségek: zöldtakarmány, zab, árpa, szó­jabab, búzacsíra, tej, halliszt. Normális etetéskor tehát nem igen fordul elő, hogy a szár­nyas ne kapjon belőle eleget. Ha mégis megtörténik, hogy hiánya folytán a baromfi meg­betegedik, akkor megfelelő ké­szítményeket kell alkalmaz­nunk (lásd az 1. pontban fog­lalt felsorolást). A K-v itaminnak a vér megalvadásához van vonatko­zása. Hiánya esetén az izom­­zatban és a belek nyálkahár­tyáin vérzés keletkezik! Sok К-vitamin van a zöldta­karmányban, a sertésmájban, paradicsomban és kisebb meny­­nyiségben található a gabona­magvakban is. Közleményünkben csak a leg­fontosabb vitaminokkal és azok i A vitaminok jelentősége a baromfi szervezetére A HÄZINYÚL AUGUSZTUSBAN Helyes beosztás mellett az első szaporulatból a te­nyésztésre alkalmatlan há­­zinyulakat átadtuk vágásra, s a második szaporulat nö­vekedik ketreceinkben. A hónap legelső napjaiban fe­deztessünk, hogy szeptem­ber elején még egy harma­dik szaporulatot kapjunk. Aki télen fedett helyen sza­poríthatott, az már előbbre van. A zöld etetésnél többször kell takarítani és gondosan figyeljük az állatok ürülé­két, nem lágy-e, nincs-e hasmenés. Ilyen esetben azonnal vonjuk meg napok­ra a zöldet és csak lassan térjünk vissza rá. Etessünk hullott gyümöl­csöket ,de a kukacosat és rothadőt gondosan válogas­suk ki. Ebben a hónapban már állandóan gondoljunk a téli takarmányok biztosí­tására, mert csak olcsó és kielégítő takarmányozás biztosíthatja a vágónyúl ne­velő hasznát. A szeptember eleji harmadik szaporulat felneveléséhez az első hat hétben a szoptató anyákat, majd az egész elválasztott szaporulatot különös gond­dal takarmányozzuk, mert a nyári zöldeknek már csök­kent a táp- és vitaminérté­ke, ezért az állatok bővebb és fehérjében gazdagabb takarmányt igényelnek, hbgy az átadási súlyt elér­jék. Adjunk nyulainknak a szoptatás és a gyorsabb nö­vekedés érdekében vitami­nokat tartalmazó takar­mánykiegészítőt. Kelemen Aurél salátát, sárgarépát, télen szé­­naperjét etetünk. A baromfitenyésztő üzemek­ben az A-vitaminózis aránylag gyakori, de az általa okozott tüneteket nem egyszer más betegségeknek tulajdonítják. Az A-vitaminhiány betegséget csukamájolaj adagolásával le­het gyógyítani, amely vízben is adható. Az ún. B-vitamincsoport több egymástól különböző vitamin­ból áll. A csoport egyes tagjai közül a Bx-v i t a m i n h i á n у aránylag ritkán fordul elő, mert a baromfi táplálékának jelentős részét gabonamagvak alkotják és ezek aránylag bő­ven tartalmaznak Bi-vitamint. Ha mégis keveset kapnak be­lőle a szárnyas állatok, akkor tollazatuk, tarajuk kékes és testsúlyuk csökken. Eleinte fel­tűnik az izmok gyengesége és az egyensúly zavara, később a nyak, a lábak, a szárnyak és a törzs izmai megbénulnak és a szárnyas tehetetlenül az ol­dalán fekszik. A betegség megelőzésére ad­junk hántolatlan gabonamagva­kat, zöld takarmányt és élesz­tőt. Ha a betegség nagyon elő­rehaladt, akkor az állatorvos gyógyszerkészítményeket ír elő. A B2-V itamin az anyag­cserét, a tojáshozamot és a növekedő szárnyas életképes­ségét befolyásolja kedvezően, hiánya pedig az említett élet­jelenségek zavarait idézi elő. Az ilyen hiányban szenvedő baromfi ujjai be vannak gör­bülve, növekedésük lassú, moz­mennyiségű D-vitaminra van szükség, amely az anyagcserét úgy szabályozza, hogy a szer­vezetben nem lépnek fel zava­rok. A D-vitamin hiánya a növe­kedő baromfiban angolkórt, a felnőttekben csontlágyulást okoz. E betegségek fennforgá­sakor a végtagok gyengék, a hátgerinc és a mellkas csont­jai elgörbülnek, a csőr puha. A tyúkok gyengehéjú, vagy héj­nélküli tojásokat raknak, a tojáshozam mennyiségileg is rosszabbodik. Télen és tavasz elején a tyú­kok gyakran szenvednek D- vitaminhiányban. A baromfinak főleg az ún. Ds-vitaminra van szüksége. Hogy a szervezetben D-vita­­mint képződjön, ahhoz nap­fényre van szükség. Minthogy a mai nagyüzemi baromfite­nyésztés mellett a szárnyas egész életét az istállóban tölti, gondoskodnunk kell arról, hogy a táplálékban elég vitamin le­gyen, amely főleg a zöld ta­karmányban található. Megelő­zés és gyógyítás céljából vita­mintartalmú készítmények ada­­golhatók (a cikk végén lévő 1. pont szerint). Az E-v itaminnak a sza­porodásban van jelentősége. Hiánya a tojáshozamot csök­kenti, azon kívül az izomzat és a zsír minőségét is kedve­zőtlenül befolyásolja. Elégte­lensége esetén a szárnyas gyen­ge, bágyadt, fejét kifordítva tartja, görcsei vannak és el is hullhat. A kacsák E-vitamin­­hiány esetén sántítanak és a hiánya folytán keletkező zava­rokkal foglalkoztunk. A többi vitamin jelentősége a baromfi­­tenyésztésben kisebb jelentő­ségű. Meg kell említenünk, hogy a gyárilag készített és a ke­reskedelmi forgalomban levő baromfitápok elegendő meny­­nyiségben tartalmaznak vitami­nokat is. Ha vitaminhiány be­tegség lép fel valamely barom­fitenyésztő üzemben, vagy ház­táji gazdaságban, akkor leghe­lyesebb kikérni az állatorvos tanácsát, aki a betegség gyó­gyítása céljából előírja a meg­felelő készítményeket. Vannak oly készítmények is, amelyeket a betegség megelő­zése végett is adhatunk a ba­romfinak. Ilyenek: О 1. a Perositan, amely A- vitamint, D3-vitamint, különbö­ző В-vitaminokat és E-vitamint is tartalmaz az egyéb ható­anyagokon kívül. A készítményt a mezőgazdasági vásárló és ellátó vállalat üzemeiben lehet megvenni és a hozzá mellékelt utasítás szerint adagolni. Vá­sárolható 1,5 és 10 kg-os cso­magolásban. # 2. a Konvit különböző vi­taminokat (A, B, D, E) tartal­mazó takarmánykiegészítő. Kap­ható állatgyőgyszereket árusító gyógyszertárakban 1 és 5 kg-os csomagolásban (1 kg ára 7,50 Kčs). A csomaghoz mellékelt utasítás szerint kell adagolni. DR. FLÓRIAN ENDRE ÓVJUK a természet kincsét! Hogy nagyvadunk tényleges otthonának tekinthesse tartóz­kodási helyét,'* ahhoz föltétle­nül nyugalomra van szüksége. A favágó fejsze és a kézifű­rész hangját vadunk ismeri már, mert az ember életszük­ségből ősidők óta döntötte, a fát, hogy legyen miből a cölöp­építményt összeácsolnia az ár­víz, valamint a különféle ra­gadozók ellen. Fára mint nyersanyagra azért is szüksége volt, hogy szerszámot készít­hessen belőle. A faszén hasz­nálata is előtérbe került, ami­kor az ember ismeretséget kö­tött az érccel. Az egy helyen szorgoskodó favágót jól ismerte a vad és nem is tartotta veszélyesnek. Amikor már túlságos mére­tet öltött a technika fejlődése és az iparosítás, a fatermelés elérte a fejlődés magasabb színvonalát, komoly változás állott be a vad életében. A mechanizált termelő eszközök: a motoros fűrész és a fuvarozó lánctalpas traktor fülsiketítő puffogása kíméletlen háborút üzent vadunk nyugalmának. A szüntelen lárma, zajongás, mo­torberregés, az elégett hajtó­anyagok fojtogató bűze meg­fosztotta a vadat biztonságér­zetétől, és arra kényszerítette, hogy végképp elhagyja addigi tartózkodási helyét. A gépesítés következményei­re erdeink legnagyobb vadja: a merve, a szarvas és a vad­disznó reagált a legérzéke­nyebben. E vad a természet legóvatosabb teremtményei kö­zé tartozik, tíe sajnos, szembe kellett kerülnie a mai ipari és társadalmi fejlődés káros je­lenségeivel. A vizek vegyszeres szennye­zése a halon kívül veszélyez­teti az emlősöket is. A folyton zaklatott vad, ve­gyük például a Kis Kárpátok vadját, a Duna menti ártéri ligetekben keres mendéket. Nyáron és ősszel kukoricásban és gabonában talál fekvőhelyet és legelőt. Erdeink vadállományának csökkenésében súlyos tényező a túlságosan gyakorolt turisz­tika. A kirándulások résztve­vői rendszerint nincsenek te­kintettel a növény és állat­világra. Nagy hiba, hogy a fejlődés ma csakis az embert favorizálja a természet többi lényének rovására. Van sok olyan felnőtt kiránduló, aki sportszerűen űzi a természet érdekeinek fumigálását. Pisz­tolyt, szélpuskát, különféle riasztó készséget cipel a ba­tyujában, hogy esztelen lövöl­dözéssel mulattassa rosszul ne­velt csemetéit. Az ilyen lárma és zajongás kizavarja rejtek­helyéről még az egeret is! Szabad időben ma csaknem elmaradhatatlan látvány korunk szüleménye: a hegyekbe vo­nuló tramp. Batyuval a hátán, nyakra akasztott gitárral több­nyire párosán vonul az erdőbe, hogy ott a saját módja szerint üdülhessen. Nehezen megköze­líthető helyen üt tábort, ne­hogy *más kiránduló megza­varja. Muzsikálása, énekelgeté­­se, óbégatása messzire száműzi a nyugalomra vágyó vadat. Tűz és egész máglyarakás, fellege­ket nyaldosó láng és a „bioló­giai szükségvégzés“ diszkvali­fikálja az erdőrészt, amelynek a tramp az állandó látogatója. Táborhelyét személyes kényel­mének, igényének megfelelően rendezi be. Sátorát rögzített fatalapzatra állítja; tűzhellyel és indián módra: „totemmel“ látja el táborhelyét. A néhány­­napos üdülése után visszama­A nemes vadállomány sajnos sokat szenved a hiányos vad­védelem miatt. Kevés a szak­ember! Az állami erdészeti sze­mélyzet túl van terhelve szak­munkával. Az egyre fokozódó fatermelés, amely ma különö­sen a vegyi iparnak szállít nyersanyagot, valamint a sok százezer köbméterre rúgó dön­tött fa, súlyos feladat elé ál­lítja az erdő dolgozóit. Vadvé­delemre nincsen idejük. A kó­bor kutyák és macskák, a ra­gadozók és főleg az orvvadá­szok elleni harc sok időt igé­nyel és ez a vadőrök feladata marad. Az erdészeti személyzet mun­kaidőn felüli foglalkozása a körülményekhez képest, az igen fontos tűzőrség is. Ez ak­kor a legszükségesebb, amikor az üdülő kirándulókat kell Már az ősi tajgában sem mindenütt zavartalan a vad élete. (APN) radt hulladék mind gazdasági, mind egészségügyi szempontból szinte értéktelenné teszi a lá­togatott erdőrészt. A hegyek vaddús részeiben gombamódra szaporodó men­­házak, hotelek és motelek nagy mérvben hozzájárulnak az ed­digi 'híres vadászterületek vad­állományának csökkenéséhez, ha az ott üdülő vendégsereg nem diszciplínáit. A nemes vad nem állhatja a folytonos lármát és zaklatást,’ ezért el­hagyja eddigi tartózkodási he­lyét. Még az oly komoly intéz­mény tagjai, mint amilyen a „Sväzarm“, sem gondolnak eléggé a csendre és a vad föl­­tétlen nyugalmára, mert e he­gyek turistaútjain motorkerék­pár versenyeket rendeznek. A motorok berregése teljesen el­űzi a vadat. A málna, áfonya-szedés bizo­nyos mértékben szintén növeli a vad nyugtalanságát, ha a gyümölcsgyűjtők fegyelmezet­lenek. szemmel tartania, mert száraz­ság idején egy könnyelműen eldobott, hamu alatt izzó ciga­rettavég tűzvészt és mérhetet­lent erdőkárt okozhat. A nemes vad és a hegyek becses növényzetének védelmét ma a rezerváció és a nemzeti park intézménye vállalta ma­gára. Szorgalmas, lelkiismere­tes és szakképzett dolgozói a körülményekhez képest kielé­gítő arányban fenntartják azt, ami a kevésbé védett területen elpusztul. Vadvédelem tekintetében egyes vadásztársaságok is ki­váló szolgálatot teljesíthetnek. Óvják a vadat az összes lehe­tő veszedelem ellen. Nagyon kívánatos, hogy az államvédelem is több figyelmet fordítson e fölötte kényes kér­désnek! Többet mint eddig, mert a vad a természet kin­cse, a lakosság gyönyörködé­sének és jólétének bővizű for­rása. SELMEC ADOLF I ÜJ ELNÖK A Szlovákiai Va .ászok I Szövetségének Központi Bi­zottsága egyhangúlag Jozef Hője elvtársat választotta az SZVSZ új elnökévé a le­köszönt Dr. S. Térén elvtárs helyébe. —К. K.— FÄCÄN- ÉS FOGOLY­KELTETÉS Megérkeztek a Francia­­országból rendelt, speciális fácán- és fogolykeltető gé рек, amelyeket a zólyomi (Zvolen) járási vadászszer­vezet a Hontianské Morav­­cén berendezett fácántele­pen helyezett üzembe. Mint­egy 2000 fácáncsibe és 500 szirti fogolycsibe várható az idei keltetésből. —K. K.— MIRE VADÁSZHATUNK AUGUSZTUSBAN? Augusztus első napjai szinte elválaszthatatlanok az őzbakvedászattól. Az őzek üzekedése eléri tető­pontját s lassan vége felé közeledik. Ez az az időpont, amikor golyóra érett, öreg, jóagancsú bakjainkat is ki­­' lőhetjük, betartva a vad­­gazdálkodás állományjavító követelményeit. Az érvényes 4/1967, Zb. számú rendelet értelmében e hónap vadászlistája újabb vadfajokkal gazdagodik. Egész hónapban lőhető már a vaddisznó, nemre és kor­ra való tekintet nélkül Augusztus elsejével kezdő­dik a szarvas vadászata is, szintén nemre és korra való tekintet nélkül. Persze, az okszerű vadgazdálkodás megköveteli, hogy bőgés előtt csak olyan egyedeket lőjünk ki, amelyek alkal­matlanok a továbbtenyész­­tésre. Ugyancsak elesejétől lőhető a borz is, amely a hónap végére már jól kihí­zik és becses vadászzsák­mányt kínál. A hónap else­jétől november 30-ig va­dászhatunk a vadkacsák engedélyezett 4 fajára is, a tőkésrécére, a bőjtirécére, a csörgőrécére és a barát­récére, továbbá a szárcsára. A tőkésréce hímjére de­cember 15-ig terjed ki a vadászat ideje. Lőhető még e hónapban az örvösgalamb, a balkáni gerle és a közép­sárszalonka is. A vadászgazdák figyelmé­be ajánljuk, hogy az apró­­vad lelövési tervet augusz­tus végéig át kell adniuk az SZVSZ járási bizottságá­nak, mégpedig 3 példány­ban. Egy hónappal a vadá­szat kezdete előtt az SZVSZ . járási bizottságának be kell nyújtania a járási nemzeti bizottság vadászati előadó­jának az apróvad-vadásza­­tok időrendi tervét is. K. K.

Next

/
Thumbnails
Contents