Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-24 / 29. szám
Sötétlombos erdő szerpentlnes útján robogunk, hogy jókívánságainkat tolmácsoljuk Lajos bácsinak, a jubiláló méhésznek. Régi munkatárs, még régibb ismerős, megérdemli, hogy üdvözöljük. A szakirodalom területén kifejtett munkássága csaknem egyidejű méhészéveivel. A régebbi szaklapok is előszeretettel közölték írásait. A Szabad Földműves megjelenése után nyomban jelentkezett cikkeivel, hogy a méhészrovaton keresztül minél többen élhessenek azokkal a módszerekkel, amelyeket évek hosszú során hangyaszorgalommal összegyűjtött és saját méhészetében alkalmazott. Már gyerekkorában eljegyezte magát a méhekkel. Apjával együtt méhészkedett, s emellett lábbelit készítettek. Ideje s anyagi helyzete is megengedte, hogy az ajánlott módszereket kipróbálja, új utakat keressen az akkoriban még zűrzavaros méhészkedési berkekben. Eredményei és bátor kezdeményezése folytán rövid idő alatt jó hírnevet szerzett a környéken. Jolsván (Jelšava) 1924-ben alakult meg a helyi Méhész Egyesület. Elnökéül a mindenre kész fiatalembert választották. Benne sohasem csalódtak. Nemcsak a rábízott feladatokat látta el maradéktalanul, de segítette a gyengébbeket, rászorultakat, kezdőket. Később, 1937-ben ennek köszönhette, hogy a rimaszombati (Rím. Sobota) vármegyei méhészegyesület elnöki tisztségébe iktatták. Lajos bácsi ebben az időben élte virágkorát. Ekkor már száz családos méhészettel rendelkezett. Egyéb elfoglaltsága miatt felhagyott a lábbeli-készítéssel, így több ideje jutott kedvencei számára. Amellett, hogy anyagiakban nem szűkölködött, saját elgondolása alapján szalmából (zsúpból) készítette kaptárait. (Ma is ezekkel méhészkedik.) E kérdésben nemcsak az egyszerű méhészek, de a „felsőbb körök“ is kikérték véleményét. Mindig nagy örömére szolgált, ha vendégül láthatta dr. Nováczky Kálmánt, dr. Hejtmáriek docensét, dr. Malý docensét, az ország legnevesebb méhésztudósait, szakembereit. A szakértők minden egyes látogatásuk alkalmával találtak nála valami újat, érdekeset, tanulmányozásra alkalmas módszereket. Immár 45 éve, hogy lelkes híve, hirdetője a szellős telelésnek. Nemcsak népszerűsíti, de öt évtizede maga is alkalmazza. Jóvoltából a családok kora tavaszi fejlődése egyenletes, melynek révén már az első virágözönt eredményesen kihasználják a kaptár lakói. Ebben az időszakban, ha felesleges mézet nem Is gyűjtenek a méhek, de gyors szaporodásukat és munkakészségüket építtetésre használja a nagy gyakorlattal rendelkező méhész. Jóllehet Szlovákiában ő az első, aki viaszterekkel (nem a méztérről van szőj is rendelkezik. Ennek akkor veszi nagy hasznát, ha föhordás előtt rajzásra készül a család. Ekkor a viasztér a költőfészekre kerül, a két feles méztér alá. A viasztérben csupán műlépcsíkokat használ, amelyet a fejlődésük csúcsán levő méhcsaládok pár nap alatt kiépítenek. A viasztermelésen kívül e módszer további előnye, hogy a méhek elfoglaltságuknál fogva lemondanak a rajzásról. Harmadik nagy jelentőségű nódszere a méhek sós vízzel örténő itatása. Előnyeit 38 íves tapasztalata rögzíti. Alifása szerint a Hasítás időszacáhan nagyon előnyös a sós ríz adagolása. Három évtizedre visszanyúló kísérletei alapján • 10 liter vízhez 7,5 dkg konyhasót ajánl. A sóhoz jutott családok munkásméhei hosszabb életűek, egészségesebbek és kiválóan építenek. A méhek rendszeres itatása nemcsak szívügye Lajos bácsinak, de ezt is új módszerrel csinálja. Télen (nem tévedés!) és kora tavasszal a kaptárban itatja méheit. A költőtéren a mohával bélelt feles mézkamrában a téli fürt fölött vízzel telt ballon áll. Itt — ősztől április végéig bármilyen zord idő lévén — a méhek éjjel nappal megtalálják a számukra szükséges vizet. A felsorolt eljárásoknak, újításoknak egyenként is nagy hordereje van a méhészet területén, együttvéve pedig felmérhetetlen termésfokozó tényező, s óriási segítség méhésznemzedékünk számára. Am amit elmondottunk, nagyon kevés ahhoz, hogy a jubiláns hat évtizedes munkásságát érdemben illusztráljuk. Lajos bácsi tarsolya még mindig tömve van, hasznosabbnál hasznosabb elgondolásokkal, újabb és újabb módszerekkel, melyekről a későbbiek során minden bizonnyal tudomást szerezhetünk. Mikulás bácsi végtelen szorgalmát, kezdeményezését a felsőbb szervek Is értékelik. Ezidáig öt méhészeti kitüntetés tulajdonosa. Kísérletei alapján a „Népi kutató“ és „Kiváló méhész“ cím tulajdonosa. Emellett azonban sokkal értékesebb az a tény, hogy közérdekű munkásságáért a méhészek nagy tábora tiszteli, becsüli. Az utóbbi két évtizedben nagyon sokan levélben kérik tanácsát, de még többen személyesen meglátogatják, hogy az új módszerekkel a helyszínen megismerkedhessenek. A jubiláns nem is rejti véka alá tudását. A tanulni vágyók számára rendelkezésre bocsátja tudása gazdag tárházát. Hat évtizedes tapasztalataiból öreg, fiatal egyaránt meríthet. Őszintén szólva lapunk is sokat köszönhet Lajos bácsinak. Fennállásának 21 esztendeje alatt többször kértük, mint idős, tapasztalt méhészt, szóljon hozzá a vitás, kevésbé tisztázott kérdésekhez. Mindanynyiszor igyekezett a válasszal. Bizonyításként olvassuk el nem rég küldött levelét, amelyhez tapasztalatokban gazdag írását is mellékelte: Tisztelt Szerkesztőség! Levelüket kézhez kaptam és máris munkához láttam. Nagyon szívesen írok tapasztala taimról, hiszen az élet nem lehet öncélú, tudásunkat a nagy közösséggel meg kell osztanunk. Kár lenne a sírba vinni azt, amelynek az ember egy életen keresztül birtokába jut ott. Számomra öröm, ha másokon segíthetek. „Több szem többet lát“ írá sómat krónikaszerűen foglaltam egybe, és a témakörnek megfelelően öt évtized egy-egy mozzanatát rögzíti. Méliésztársi üdvözlettel Lajos bácsi Mielőtt azonban rátérnénk a cikk közlésére, engedje meg Lajos bátyánk, hogy *75 éves évfordulója alkalmából mind a szerkesztőség, mind méhész olvasóink nevében erőt, egészséget, további munkájához si kert és sok nektárdús évet kívánjunk. sAndor Gábor • TISZTELET, BECSÜLET ÖVEZI Milliókat hoz a fólia Képünkön a vezérkar látható: balról juhász Béla agronómus, középen Takács András mérnök, jobbról Tárnok András segédkertész. A dunaradványi (Radvaň n/ Dunajom) szövetkezetben járva nem mulasztottuk el az alkalmat, hogy megtekintsük kertészetüket. Náluk hagyományos a zöldségtermesztés, hiszen Szlovákia legmelegebb körzetét mondhatják magukénak. Erről a vidékről kerül az ország piacaira elsőként a kalerábe, káposzta, uborka, paradicsom. A mezőgazdasági üzemek élnek is az adott lehetőségekkel. Például az aránylag kis területen gazdálkodó Radványi Efsz jelenleg 61 hektáron űzi a zöldségfélék termesztését, méghozzá kiváló eredménynyel. A mindenre kész vezetőségnek köszönhető, hogy intenzív irányban fejlődik a termelés. Tudományos és gyakorlati ismereteik alapján új utakat keresnek, mely jövedelmezőbbé teszi munkájukat, és emellett a lehető legtöbb primőrárut adják a piacra. Takács András mérnök, a szövetkezet elnökének, Baranyai Lajos és Tárnok András kertészeknek köszönhető, hogy néhány évvel ezelőtt rátértek a fóliás termelésre. Az első évek kísérletei alapján idén már egy hektárnyi területen fekszenek fóliaházak, míg jövőre három hektár fóliaházzal számolnak. A terület növelése önmagáért beszél. Elárulja, hogy nagyon is kifizetődik a fóliás termesztés. Ezt nem is rejtik véka alá a közös vezetői. Az egy hektárnyi fedett területről félmillió korona bevételt terveztek. Az első termés 0,70 hektáron korai kalaráb volt; 109 ezer koronát kaptak érte. Helyébe paprika került, melynek árusítása folyamatban van. A terv reális voltáról hadd éljek egy markáns példával. A 18X4 méter nagyságú fóliaházakon kívül egy 56 méter hosszú. 9 méter széles fóliahangárt is építettek. Itt kalarábét nem termeltek, fő növényként paprika került a földbe. A mintegy 5 árnyi területről július 7-ig 30 ezer koronát árultak a kertészek. A vezetők becslése szerint további húszezret még megadhat, összesen tehát ötvenezer koronát várnak az öt árnyi fóliaházból. Ügy gondolom ez a szám elgondolkoztató. Amíg az ország bármely részében 40—50 ezer koronát ad egyegy hektár zöldségféle, a fólia segítsége révén ezt az összeget hússzorta kisebb területről elérhetjük. Tapasztalataik szerint fólia alá legjobban bevált a PCR paprikafajta. Második fajtaként a magyar javított félerőset javasolják, míg a fehér csokrossal — amely egyébként nagyon korai — nincsenek jó tapasztalataik. Jóval kisebb hüvelyeket fejleszt, mint a PCR fajta. Többek között felszínre került milyen nagyságú fóliaházak válnak be a legjobban. Az ötáros hangár is mutatós, de többet mond a gyakorlat. Az elnök és kertész tanulmányutaik alkalmával megállapították, hogy a nagyüzemi termelés nagyobb építményeket követel. Olyanokat, ahol gépek segítségével végezhetik a növényápolást, növényvédelmet stb. A jövőben ők is ehhez tartják magukat. Tehát jóval nagyobb fóliahangárok építését tervezik. E pontnál felmerül a kérdés, mennyire rúg a fólia'házak építésének, illetve üzemeltetésének önköltsége. Erre vonatkozóan hadd említsem ismét az öt ár területen fekvő főlíaházat, amely megközelítően például szolgálhat. Építése 1 mázsa fóliát és mintegy 2000 korona értékű vasat igényelt. (A fólia árának megállapítása körülményes, mert vastagságától függ.) A vas ára szintén eltérő, mert a bordák fél vagy colos csőből is építhetők. Takács mérnök szavai szerint a nagyobb fóliaházakhoz nem fél, de colos csövet használnak a jövőben. Ami a munkaerőszükségletet «illeti, hektáronként hat állandó dolgozóval számolnak. Ez a szám még nem biztos, a gépesítés foka dönti el mennyi kézi erőre lesz szükség. A fóliás termesztés három hektárra történő bővítése lehetővé teszi, hogy a szat bad földi kertészetet húsz hektárral csökkentsék, ahol a gazdálkodás szükségleteiből kiindulva más növényeket termesztenek. Ügy gondoljuk, az elmondottakhoz nem kell kommentár. Mégis meg kell mondanunk, hogy a radványaiak terve egyedülálló és követésre méltó. Úttörő munkájuknak nemcsak maguk veszik ihasznát, hanem mindazok, akik hozzájuk látogatnak, tanulmányozzák a fóliás termesztést, hogy odahaza nagyobb összegekkel gyarapíthassák a közös bevételét. Már ezidáig is számos szakembert fogadtak és a jövőben sem zárkóznak el az érdeklődők elől. Akit tehát közelebbről érdekel a rád vány iák igyekezete, bennük nem csalódik. 3 Balról a 18X4 méter fóliaházak, jobbról az 54X9 méter hangár. Az öntözést a sátrak előtt fekvő csövek segítségével végzik. (Foto és szöveg: s)
