Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-31 / 52. szám
Már erősen szürkült az ég alja, amikor a folyóhoz értünk. LesáUásalnkat vajmi kevés siker iránti meggyőződéssel foglaltuk el. Három napon át hiába vártunk a vad kacsákra. Mintha megérezték volna a pus kacső vészjósló veszedelmét. Szélcsend volt. Ma biztosan húzniuk kell a folyóra, hogy új erőt gyűjtsenek — gondoltuk —. Annál Is inkább, mivel lőtávolon kívül hallani Már nem is lehetett „beszélgetésüket“. Mi mindenáron vad kacsát akartunk lőni. ezért hangjukat síppal utánoztuk. Miközben egymásnak felelgettünk, előttem néhányszáz méterre a víz tükrén egy mozgó fekete test jelent meg. Elhatároztam, hogy megközelítem és lelövöm. Kár, hogy a vizslámat nem hoztam magammal. Csónakkal megyek be érte, és kihalászom. Elindultam hát sugárzó szemmel a folyó mentén, nesztelenül. A katöltöttünk, nyárban, mivel tovább nem mehettem megálltam és vártam. Néhány perc múlva a fekete test felém úszott, majd felemelkedett. Ekkor lőttem rá először. Biztosan eltaláltam, mert barátom előtt úgy harminc méternyire belecsobbant a vízbe. Nagy léptekkel siettem oda. Közben a barátom már kétszer rálőtt, de nem talált. Már meg tudtuk állapítani, hogy nem vadkacsát, hanem vízicsibét üldözünk. Én is még vagy kétszer rácsak lőttünk lőttem, de hasztalanul, mert a vízicsibe minden alkalommal a víz alá bukott. Barátom szintén többször rálőtt, az ered mény azonban csak anvnyi volt, hogy a fürge jószág nyugodt lelkiismerettel felemelkedett a folyó hűs vizéből, és elszállt. Érthetetlenül néztünk utána. Közben fejünk felett, jóval lőtávolon belül vadkacsa sereg húzott el. Felemeltük a fegyverünket, meghúztuk a ravaszt, de hasztalan. A nagy lövöldözés közben puskánkat elfelejtettük megtölteni. Mérgesen néztünk egymásra. Tudtuk, hogy egyet gondolunk... ÖVÄRY PÉTER, Samorín (Somorjal Titokzatos látogató a vadászházban Sliač fürdő mellett, egy kies völgyben a Sipkovský mérnök tulafdonát képző vadászházban történt ez a figyelemre méltó eset. Elfoglaltsága miatt a tulajdonos két hétig feléje se nézett szép összkomfortos vadászházának. ahol a hétvégét szokta tölteni. Valamitől ösztönözve, a szokottnál korábban, már egy pénteki napon autóba ült és igyekezett minél hamarább eljutni a fenyőillatos völgybe, kipihenni a hét fáradalmait. Amikor megfordította a kulcsot a külső ajtó zárjában, különös zörejre lett figyelmes. Az első pillanatban megtorpant, — lehet hogy meg is ijedt, s feszülten, szívdobogva hallgatódzott. Semmi nesz. Ojból nekilátott az ajtónyitásnak, de zörej hallatszott. Hol itt, hol ott koppantás, kaparás volt hallható, azután megint csend keletkezett. A mérnök fantáziája dolgozni kezdett: betörők, tolvajok vannak bent. Ezen feltevéséről azonnal lemondott, amikor körüljárta a vadászházat, mert semmilyen erőszakos behatolás nyomát nem találta. Az ablakok zsalui jók, a zár érintetlen. De ki lehet odabent? Ennek a talánynak végére kell járni, jöjjön aminek jönni kell. Bátorságot erőszakolt magára, de biztonság okáért kivette a farzsebből a pisztolyt. Balkézzel nyitotta a zárat, s a pisztolyos jobbkarját lövésre készen maga elé tartva berohant a szobába. Harsányan ordította: kezeket fel! Lőfegyvert eldobni! Síri csend volt a felelet. Szíve a torkában dobogott, Idegei pedig pattanásig feszültek. Elvesztette önuralmát s a sötétben lövöldözni kezdett. Öt lövést adott le. Az utolsó lövés után egy nagy madár röpködte körül a szobát. Hősünk fellélegzett, bezárta a szobaajtót s hirtelen kinyitotta a zsalugátert, hogy lásson. Majd hanyatt esett, amikor széjjel nézett a szobában... A szekrény tetején egy uhu ült, hol a csőrét csattogtatva, hol pedig. sziszegve. A látvány pedig, ami a szoba berendezését illeti, borzalmas volt. Az összes ablak kitörve, lámpák, poharak, tányérok, üvegek — mind összezúzva. A nylon függönyök az ablakokról teljesen hiányoztak, a bútorok pedig úgy néztek ki, mintha valaki jókedvéből fehérre meszelte volna őket. Logikus következtetés után, a vadászház tulajdonosa rájött, hogy vendége a kandalló kéményén keresztül tett invitálás nélküli látogatást. Rettenetes dühbe gurult, ráfogta a pisztolyt és meghúzta a ravaszt. Az uhu szerencséjére a cső üres volt. Erre a csattanásra az eddig feltűnően fölálló fülpamacsát szépen lefektette és nagy narancsvörös szemeivel nyugodtan nézte a vadászház ,Jboldog" tulajdonosát. így néztek percekig egymással farkasszemet közben a mérnök ráeszmélt az uhu törvényesen védve van. Cselhez folyamodott tehát. Kezébe vette kampós vadászbotját és kezdte közelíteni legnagyobb baglyunkat. A közeledés láttára madarunk felborzolta tolláit, csőrével vészesen csattogott és sziszegett, majd pedig a feléje tartott botot mind a két lábával elkapta. Ezt a pillanatot támadásra használta fel vadászunk. Egyik kezével megfogta a madár lábait, a másikkal pedig mellen ragadta. Sietve kivitte a vadászházból és szabadon bocsájtotta. Madarunk a tizennégy napi fogság után boldogan röppent föl a fenyvesek közé. Sipkovský most már nyugodtan körülnézhetett a szobában. Az akarata ellenére fogságba esett madár ösztönszerűleg ki akart szabadulni a négy fal közül. Amikor még teljes erejében volt, nekirepült mindennek, összetörte az üveg és porcelán tárgyakat. Két hét nagy idő és táplálkozni is kellett, jónéhány bagolyköpetből ítélve arra lehetett következtetni, hogy a négy nagy függönyt, más eledel híján az uhu ette meg. így lett a nagy bagolyból szobafestő és mázoló. A kár több ezer koronás volt. Mi ebből a tanulság? Egyszerű. Mindazok, akik a vadászházat kandallóval építik, ne felejtselek a kéménybe rácsot szerelni, mert a baglyok éjjeli portyázása kifürkészhetetlen. Ján M. Habrovsky Zvolen (Zólyom) Országosan legjobb biúzbőreink a közép- Egy-két mozdulattal sörétes, golyós, kombinált szlovákiai kerületből kerülnek ki. bak vagy hármaspuska alakítható a váltófegyverből.-ksz-A KUTYA A HŰSÉG ES BARÁTSÁG MINTAKÉPÉ A házikutya eredetéről sok az ellentmondó elmélet. Valószínűleg a kutya volt az ősember első megszelídített állata. Lehet, hogy mint elárvult, éhező farkaskölyök önszántából szegődött ez emberhez, vagy pedig kényszerűségből, amikor az ember, mint vadat legyőzte, de életben hagyta, mert észrevette hasznosítható tulajdonságait. Nem ellenséges bánásmódjával pedig meg Iá szelídítette. A házikutya a ragadozók egyik válfaja, de hogy mi az őse, azt még manapság sem lehet pontosan eldönteni. Az ősember nap mint nap találkozhatott farkassal vagy sakállal. Semmi kétség, hogy az idők folyamán egymáshoz szokhattak és megoszthatták egymás között az őshajlékot: a barlangot. Különösen, ha kint beállt a dermesztő fagy és veszettül tombolt a féktelen hóvihar. Hajlék miatt a barlangi medvével vívott küzdelmében kutyájára (a megszelídített farkasra) mint segítőtársra támaszkodott az ember. A kutya lelki alkata csodálatra méltó. Hacsak nem abnormális példányról van szó, akkor igazságszerető, becsületes élőlény, amely sohasem hazudik, sohasem szimulál és nem alattomos. Nem űz pletykát és nem rágalmaz, mint azt a „természet koronája“, az ember szokta. Az anyatermészet nem ajándékozta meg beszélóképességgel a kutyát, de szemével, hangjával, taglejtóseivel, főleg farkcsóválásával igen érthetően közli velünk érzéseit és gondolatait. Axel Nuthe a híres párizsi orvos és állatbarát véleménye szerint a kutyakedvelő ember könnyebben érti meg a kutyát, mint az embert és hamarább fogadja kegyeibe. Nem minden ember tisztességes, viszont csaknem minden kutya becsületes, ha igazságos bánásmódban részesül. A kutyák között is akadnak jellemben eltérőek. A foxterrler sunyi szeméből úgyszólván lerí a csalafintaság, míg a bernáthegyi meg a juhászkutya nyugodt szeméből szerény okosság sugárzik. Téved, aki azt hiszi, hogy a kutya az ember gyáva rabszolgája. Ezzel szemben tény az, hogy a kutya önszántából engedelmeskedik gazdája parancsának, viszont elvárja, hogy az ember egyenértékű társának tekintse. A kutya odaadón végzi kötelességét. Nyomon követi gazdáját és figyelemmel lesi gondolatait. Gyakran egyetlen tekin tét is elég ahhoz, hogy megértse, mit várnak tőle. Fejlett érzékszervei és kiváló ösztöne sok esetben pótolja, kiegészíti gazdája fogyatékos képességét. Hallása, szaglása és látása tökéletesebb az emberénél. Így 3van ez rendjén! Csodálatosan viselkedik a kutya, ha megbetegszik a gazdája. Bódéjában csendesen fekszik, és nem zavarja a beteget. Ha megérzi, hogy a gazda egészségi állapota javul, hozzá simul, ölébe hajtja fejét, farkcsóválva és nyöszörögve vigasztalja urát. A kutya állítólag megérzi a halál közeledtét és fél is tőle. Elbújik ilyenkor, keservesen vonít és elveszti étvágyát. Teljesítménye sokoldalú. Vadászaton az ember nélkülözhetetlen segítőtársa. Az idomított vadászsólyom, sas, karvaly és menyét hozzá képest „kismiska“! A kopó kizavarja a sűrűből a vadat és puskacső elé hajtja azt. A véreb kinyomozza a sebzett szarvast és ugatással jelzi, ha megtalálta. A vizsla sűrű nádasban „állja“ a vadrécét, a fácánt, és gazdája pa rancsára elhozza a lelőtt vadat. Amikor időjártával ösfoglalkozásáról lemondott az ember, és állattenyésztő nomád lett belőle, és amikor .már nem barlangban, hanem sátorban lakott, a kutya felbecsülhetetlen szolgálatot , teljesített számára. Terelte jószágát és védte a ragadozók, fenevadak és a kétlábú haramiák ellen. A jurta, kaliba, wigwam, farm és háztáj hű őrzője a kutya még ma is. Életét is feláldozza gazdájáért és annak tulajdonáért. A világirodalom egyes kiváló alkotói jelentős műveikben némely kutya hihetetlen hőstettéről emlékeznek meg. A jelenleg élő, legidősebb generáció némely tagja még má is élénken visszaemlékezik a Sz. Bernáthegyi cisztercita kolostor hatalmas kutyáira, amelyek hősi tetteket végeztek az embermentésben. 1818—1825 között az Alpokban még nem közlekedett vonat. Műút épült ott, amely a svájci Thuosist köti össze az olasz Roveredóval. A valamikor igen fontos úttest a Bernardinó hágón vezet keresztül. A kolostor szerzetesei abban az időben bernáthegyi kutyákkal kutattak az Alpok óriási útvesztőjében eltévedt, vagy pedig a dühöngő hóvihar által eltemetett utasok, zarándokok és búcsújáró hívők után. Sok ember életét mentették meg a bernáthegyi névtelen hősök! Napjainkban számos különleges idomított „farkaskutya“ vagyis német juhászkutya teljesít igen fontos feladatot az országhatár védelmében és a bűnözők elleni küzdelemben. A tátrai mentőszolgálat nem teljesíthetne számos életmentő akcióit, ha .nem lenne nyomozó kutyája, amely sok méter vastagságú hóréteg alól is ki tudja szabadítani a lavinaomlások Áldozatait. A sarkvidéki kutyák is páratlan hősök! Nélkülük ott nem élhetne meg a nagy fagyokkal és hóviharokkal küzdő ember ... A cirkuszok meg a revuális vállalatok idomított kutyái más lapra tartoznak. Azok dolgo zók, kenyérkeresők! E vállalatok vétkeznek a kutya és intelligenciája ellen, mert a négylábú artista jobb sorsra érdedes! Igaz, hogy e kutyák szívesen produkálják a betanult programszámot, de a valóságban jobban örülnek trénerük zsebében lapuló illatos csontocskáknak, mint a publikum tomboló tapsviharának ... A kutya tanulékonysága csodálatra méltó. Emlékezőtehet sége meg valóban páratlan. Sohasem felejti el, amit egyszer megtanult. SELMEC ADOLF A német juhászkutya szeméből szerény okosság sugárzik. A fosterrier játékos és csalafinta természetű.
