Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-31 / 52. szám
i ~ IK O'L f ÖL»* \űVZ&fc£*' MŰTRÁGYÁZÁS NYÚJTÓ TAVAKBAN Grygierek E. szuperfoszfát + ainmóniumkarbonát, valamint szuperfoszfát + ammóniumszulfát műtrágyákkal kapcsolatban végzett vizsgálata kát. Hat hétig rendszeresen mérte a műtrágyázolt tavakban a zooplankton mennyiségének alakulását. Tanulságként levonta azt a következtetést, hogy a szuperfoszfát + ammóniumkarbo nátos kezelés rendkívül kedvezően hatott a zooplankton tömeges elszaporodására és fejlődésére. (Roczniki Nauk rolniczych) A HALAK NÖVEKEDÉSÉRŐL cím alatt írja a Fisch und Fang: Két pisztráng találkozik és az egyik így panaszkodik: „Nem tudom már mit csináljak, hogy ne maradjak ilyen kicsi.“ „Ennél mi sem könnyebb — feleli tapasztaltabb fajtestvére. — Kapj valamelyik horgász egyesületi tag műlegyére, egyszeriben sokkolta nagyobb leszel, mint amekkora vagy.“ (Fisch und Fang) Я AZ IVAS EGYIK AKADÄLYA Whiteside B. G. és társai megfigyelték, hogy olyan /óban, ahol sok más hallal együtt kárászok is voltak, nem ívtak le a kárászok. A túlnépesített tavat nem folyatták át. Egy későbbi időpontban lehalászták a tavat, majd ezután 250 ivarérett kárászt áthelyeztek egy olyan tóba, melynek vize nemcsak tiszta, hanem friss is volt. Annak ellenére, hogy az idő már eléggé előrehaladt volt — augusztus 9-et mutatott a naptár — a halak leivtak, az ivadék kikelt. Az a tanulság, hogy az állott és halak anyagcseretermékével telített tóban nagy mennyiségű gátlóanyag halmozódik fel, s ilyen körülmény mellett nem lehet sikeres ivásra számítani. (J. Fischeries Rés Board, Canada) Лк hajnali derengés legtöbb ” esetben már kint találja a vérbeli horgászt a folyó vagy a halastó partján. Melegebb időben nagvon sokan keresik pihenésüket, szórakozásukat a füzek árnyékában. Lesik, várják a kapás', ami gyakran késik, s hu van is — nem szégyen férfiasán bevallani — olykor mellé sikerül. Ilyen esetben azután a szórakozásból mérgelődés lesz s a horgásztársak szidják ügyetlenségüket, de főleg a halakat, mert olyan tanultak — mondogatják gyakran— mintha vízalatti főiskolát végeztek volna, s ismernék л horog csalitól való megszabadításának minden módját. Dehát hol a hiba? — kérdezzük gyakran, s ha gondolkozunk rajta, rájövünk. Köztudott, hogy Szlovákia déli részén levő folyók nagy részét a keszegfélék uralják. Igaz, akad itt-ott a horogra harcsa, csuka, süllő vagy ponty, de ezek is legtöbbször alig ütik meg a méretet. Kapitális példánynak számítható darab ritkán akad. A horgászok többsége mégis várja az óriás harcsát vagy csukát, esetleg a megálmodott nagy pontyot. Természetesen reményeihez mérten készíti el horgászfelszerelését és üres tarisznyával indul haza. Se szórakozás, se hal. De ha van az ember fejében egy kis „sütnivaló“, rájöhet arra, amit a közmondás is tart: „Ahol nincs, ott az isten se vehet“. Sokan erre nehezen jönnek rá, pedig a közmondás eléggé ismert. Beszéltem több horgásszal, akik csak a csukát, a süllőt, a pontyot és a 'harcsát tartják halnak, a többi az szemét. Hát igen. Van benne valami. Ezek ízletesek, kevés a víz igen lassú folyású volt, majdhogy nem állt. Egyet gon dolva, az orsóra huszas szilont, borsó nagyságú ólmot és egész pici horgot tettem. Ahol bedobtam, nemsokára kapás volt. S micsoda meglepetés, amikor kilós dévér került a partra. Ezután még két hasonló jószág került a táskába. Hazafelé a többiek üres tarisznyával mentek, én viszont három dévérrel és egy kis tapasztalattal indulhattam, azirányban, miként szórakozhatok a vízparton. A keszegézés bevezetője akkor nagyon jól sikerült. Igaz, nem állíthatom, hogy mindig csak keztem a part felé terelni. Gyanús volt, hogy nem adta magát meg olyan könnyen, mint általában a keszegek. Akkor kezdtem ilvedezni, amikor a víz fölé ugorva igyekezett megszabadulni a horogtól. Láttam, hogy csuka, sőt nem is éppen kicsi. A huszas szilon és a picike kristályhorog... Lemond tam róla, de azért fárasztottam tovább. Gondoltam, ráérek sopánkodni akkor, ha már elment, de amíg fogva van addig él a remény is. Ha elmegy, hát legyen szerencséje, hiszen gyakran erősebb szilont is elharap a csuka amíg a partra NEM SZEGYEN A KESZEGEZÉS kilós .dévérek kapnak horogra, de a kissebbeket is jól lehet hasznosítani. Azóta, ha horgászni megyek, mindig ott a keszegező felszerelés is a táskámban. Azzal a szórakozás, azt lehet mondani, majdnem mindig százszázalékos. Mivel a keszegek szája aránylag kicsi, ehhez kell méreteznünk a csalit is. Nekem a nyári időszakban nagyon jól beváltak a növényi eredetű csalik, mint a borsó, a főtt nyers kovász. Tavasszal és ősszel főkép trágyakukacot alkalmazok. S ha az időből kitelik, akkor a tervezett horgászat előtt két-három alkalommal még etetek is a kiválasztott helyen, s így jóformán mindig biztos a fogás. Hogy az ilyen helyen néha kellemes meglepetés éri az embert, az Ez is keszegezés közben akadt a horogra. a csont bennük, és ha akad, azt a kilót esetleg a kettőt is „megütik“. Dehát van úgy, hogy több hétig is kijár az ember, mire egyet sikerül horogra kapni. Nagyon sokan szégyenük a keszegezést, mert hát a keszeg az csak szemét. De hát mivel pihenés és szórakozás a célunk, nem kell oly tragikusan venni a dolgokat, hiszen keszegezésker is lehet szép eredményeket elérni. Ezt én évekkel ezelőtt szerettem meg, tiszta véletlen folytán. Egy alkalommal kint voltunk a folyóparton. Akkoriban én is csak nagy halakra halásztam. Horgásztunk kis hallal, arra nem jött kapás. Próbáltunk kukaccal, kapás az volt rengeteg, de a horgon soha nem fogódzott meg semmi. Ahol horgásztunk (A szerző felvétele) már külön szerencse. A keszegező helyen már nem egyszer pontyot is fogtam. Sőt nemcsak pontyot, de csukát is akasztottam keszegező felszereléssel. Még kezdő keszegező voltam, amikor huszas szilonom, természetesen drót élőké nélkül kilón felüli csukát sikerült partra segítenem. Úgy történt, hogy két horoggal dugóztam. Az egyiken kapást láttam, de mire kézbe vettem a nyelet, a dugó újra a helyén állt. Vártam egy kicsit, de semmi mozgás. Nagyon óvatosan meghúztam a szilont, erre a dugó kétszer-háromszor könnyedén megbillent, majd a víz alá merült. Mivel kukac volt a csali azonnal bevágtam. Éreztem, hogy nem parányi a horogruakadt hal, ezért óvatosan igyekeiül. A körülmények ellenére sikerült a haltartóba tenni. Az otllévő horgásztársak fejcsóválva vettek tudomást a sikerről. Pokoli szerencséje van, mondogatták. Ilyen picike horog, drótelőke nélkül ... Nem akartak hinni a saját szemüknek, hogy trágyakukaccal felcsalizott kristályhoroggal ez is sikerülhetett, mert ők már akkor több órán keresztül kishallal horgásztak a közelben. Előtte bevallom, én se hittem volna, de a tények meggyőztek. Kezdtem lassan megérteni, hogy Csehországban a horgászok közül miért választják olyan sokan a keszegezést. A felszerelést a következőképpen állítom össze: megközelítően két és fél méter hoszszúságű horgászbotot alkalmazok, rajta kis ROEN, 20-as, esetleg 25-ös szilonnal. Ha dugózom, az úszó a lehető legvékonyabb. Fenekezésnél borsó nagyságú az ólom. A horgok közül szintén a lehető legkisebbet választom. Szeretném hangsúlyozni, hogy főképpen a fenekező horgászat során csupán egy horoggal horgászok, mert a két horoggal való horgászatnál gyakran előfordul, hogy egyszerre van kapás mindkettőn, halat viszont ez esetben egyikkel se fogunk, mert rendszerint elkésünk a bevágással. Viszont, ha a botot kézben tartjuk, a kapásra azonnal tudunk reagálni. Egyesek használnak két élőkét is, ami szerintem felesleges, mert ha „komolyabb“ hal akad a horogra, a másik élőké gyakran akadályt Jelent. Igaz előfordul, hogy mindkét élőkén kihúznak egy-egy keszeget, de ez könyörtelen mészárlásként hat. Keszegezéskor egy horog is szórakozást nyújt. Nem megvetendő szórakozás a keszegezés, nem kell érte szégyenkezni, hiszen vizeinken talán legjobban érvényesül a keszegezni járó horgász. And pedig a szórakozást illeti, amiért tulajdonképpen kijárunk a vízpartra, azt a keszegezés nyújtja számunkra talán a legjobban. ADAMCSIK FERENC, Sala (Vágsellye) KISÁLLATTENYÉSZTÉS HALASZAT A Szabad Földműves szakmelIékIete VADASZAT es <ahogy kezdő iházinyúlte** nyésztö létemre kezem alatt az állomány nőtt, úgy szaporodtak elhelyezési gondjaim, főleg az ősz és a tél beálltával. Körülményeim és lehetőségeim szerint igyekeztem házilag kialakítani ketreceimet. Alapterületűk 100X75X50 cm. Lényegesen olcsóbbak a fémketreceknél és a higiénia egy kis plusz munkával szintén fenntartható bennük. Minden férőhely külön egység, s ezek tetszés szerint, a helynek meg-A H ELH felelően összerakhatok, s a ketrecsorból bármelyik egység kiemelhető, fertőtleníthető. Ez utóbbi munkát úgy végzem, hogy a ketrecet havonta vízzel lemosom, majd egy teknöben, mésztejben fürdetem. Ilyenkor megjavítom a nyuszik által megrágott léceket. A ketrecek aljazat® lécpadló. A lehullott trágya és a lefolyó vizelet a lécpadló alatti hátrafelé lejtő levezetőn a ketrec háta mögé kerül. Trágyalevezetönek farostlemezt használok, s azt fóliával takarom le. A takarókat hetente egyszer a trágyától és a vizelettől lemosom, majd a ketrec háta mögé fűrészport szórok, hogy a lecsurgő vizeletet felszívja. A lehullott trágyát az egyik héten lindános szuperfoszfáttal beszórom, így tökéletesen szagtalan, a másik héten pedig eltávolítóm. Ezzel a módszerrel egyik héten csak műtrágyát szórok,* illetve az elnedvesedett részeket fűrészporral szórom felül, a másik héten takarítok. A ketrecek önetetője olyan, hogy egyben ajtót is képez. Ugyancsak fából, illetve farostlemezből készült, de az etetőrészét íúrnkerettel láttam el, nehogy a nyulak a farészeket átrágják. Avégett pedig, hogy a kisnyulak ne tudjanak belefeküdni, 10 cm-enként osztópálcákat helyeztem el benne. A ketrecek oldalfala és hátulja többször csavart drótfonat. Ezt azért választottam, mert anyagilag a legelőnyösebb. Hátrányé, hogy a nyulak átlátnak egymáshoz, és ez a fialni készülő anyát idegesíti. Ellés előtt ezért az anya ketrecét oldalról letakarom, hogy ezt a szomszédja ne zavarhassa. A fialóládát általában 5—6 nappal až ellés előtt szoktam az anyához betenni, s ezt szénával vagy szalmával bélelem. Kezdetleges, házi készítésű önitatóval igen olcsón biztosíthatjuk az állatok állandó ivóvíz ellátását. Egy víztartályt helyezek el a ketrecek tetejére, onnan PVC-csövön vezetem a vizet a ketrec-sorokhoz. Minden ketrec-sor végén, házilag készítet nyomáscsökkentő helyezkedik el, ez szubáylyozza a ketrecben elehelyezett itatók vízszintjét. Az itatók előállítása a kis munkán kívül szinte fillérekbe kerül, a benzinkutakon használt olajos műanyagdobozokat alakítottam ki e cél-, ra a következőképpen. Rézcsőből T alakban Idomot hegesztettem, egyik végén menettel, anyával és gumialátéttel. A műanyagdobozt az aljától 2 cm-re kifúrtam és a T idomot a dobozna felfoglaltam majd a dobozt homokkal kitömtem és sablonban betonba öntöttem, így a nyulak nem tudják feldönteni. Az Hatókat hetenként tisztítom. Az etetés-itatás az itatók heti tisztításával együtt körülbelül 2 óra időt igényel, a takarítás hetenként körülbelül 1 órát, így 20 anya és annak szaporulata minimális munkával tisztán tartható. A többi tennivaló az állatok fedeztetése, elválasztása, egészségügyi ellenőrzése stb. A ketrecek aljazatát először 26. SZÁM 1971. DECEMBER 31. A TARTALOMBÓL ♦ A házinyúl elhelyezése ♦ Milyen színt kedvel a csirke? ♦ Fehérjehasznosítás és a hőmérséklet ♦ januári teendők ♦ A kutya a hűség és barátság mintaképe Jó tudni ♦ A fertőtlenítésről ♦ Elektromos padlófűtés © Téli vadvédelem © Vadásznaptár — Január © Már nem is töltöttünk, csak lőttünk © Titokzatos látogató a vadászházban A Nincs az a sok, ami el ne fogyjon A A horgászás megnyugtatja az idegeket A Külföldi vizeken A Nem szégyen a keszegezés drótfonattal, majd műanyaglécezései láttam el. Ez utóbbi jobb (mert a talpfekély teljesen megszűnt), de költségesebb módozat volt. A műanyagpadlót ma már közönséges lécpadlóval helyettesítem és így a ketrec összköltsége lényegesen olcsóbb. A tenyészetemben használt ketrecek előnye továbbá, hogy megüresedés után a felszabadult férőhely azonnal kiemelhető, fertőtleníthető, és újra ott, vagy másik helyen mindjárt üzemeltethető. Igen nagy előny, hogy a ketrecek 2,5 X 2,5 cm-es lécből házilag készíthetők és barkácsoló felszereléssel olcsó hulladékfából elöállfthatók. Vásároltam egy kis asztali körfűrészt és magam fűrészelem a ketrecekhez szükséges léceket. Ketreceim — a munkán kívül — csak a hulladékfa árát, valamint az etetőkhöz és a tetőhöz szükséges farostlemezt és oldalfalára a drótszövetet számítva körülbelül 50 koronába kerülnek. A 100x70 cm alapterületű férőhelyen egy anya, vagy annak szaporulata tartható (8—10 hétig), utána az állatokat ivar szerint különválasztom. A helyiség ajtaját — ablakát szúnyoghálóval láttam el. Nyáron nemcsak így védekeztem a szúnyogok és a legyek ellen, hanem hetente vagy kéthetenként a falakat és a mennyezetet lepermetezem a Magyarországon gyártott Ditrifonnal: 10 liter vízbe teszek 4—5 dkg-ot és ha a permetezett részre száll a légy vagy a szúnyog, úgy azonnal elhullik. Kitrágyázás után a helyiség betonaljazatát mésztejjel felmosom és a mésztejbe is-teszek Ditrifont, így ha a legyet a mennyezeten éri a mérgezés, a földön feltétlenül elhullik. NASZÁDI JÓZSEF < 5 AZINYÚL ELYEZÉSE
