Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-25 / 51. szám

1971. december 25. SZABAD FÖLDMŰVES » 15 A dohánytermelés és a dohányzás A dohány őshazája Dél- és Közép- Anierika trópusi vidéke. Európába a spanyolok révén került. Gyors akkli­matizálódása révén a mérsékelt ég­hajlatú öv országaiban is gyorsan el­terjedt. A Világ legnagyobb dohány­­termesztő területei közül említésre méltó az észak- és közép-amerikai „dohánykamra“.' amely Kanadától az USA-n és Kubán át Kolumbiáig húzó­dik. A világpiacra kerülő dohány 45 százalékát ez a terület adja. Az Egye­sült Államok a világ legjelentősebb dohánytermelő és dohányexportáló országa. A világ exportjának 40 szá­zaléka innen kerül ki. A legnagyobb dohánytermelők Virginiában, Észak- és Dél-Karolinában, valamint Ken­tucky, Tennessee és Georgia államok­ban vannak. A virginiai szivar neve is innen ered. Földünk második hasonló területe az ún. „monszunázsiai dohánykamra“, ahova Kína, Indonézia, India területe tartozik. Az említett országok az Egyesült Államok mögött a világ ve­zető dohánytermelői, ugyancsak ide sorolhatjuk a Szovjetuniót is sorrend­ben negyedikként. Világviszonylatban is említésre mél­tó a kubai dohány; amely nem a mennyiségével, hanem a minőségével tűnik ki, belőle jó minőségű szivaro­kat készítenek. Európában a legnagyobb dohány­­termelő ország a Szovjetunió. Dohány­termelése az 1913-as esztendőhöz vi­szonyítva, ötszörösére emelkedett. Termelés szempontjából a dohány nem tekinthető valamely ország mo­nokulturális növényének. Termelése igen munkaigényes, ami részben ag­rotechnikai, részben kezelési és utó­­kezelési munkákba tevődik össze. Az utóbbira azért vau szükség, mert a dohánylevelek nyers állapotban él­vezeti célra alkalmatlanok, csak gon­dos utánkefzeléssel nyerik el az is­mert fzt, színt, zamatot és illatot. A világ dohánytermelésének 57 szá­zaléka hat országból került ki: USA, Kína, India, Szovjetunió, Brazília, Törökország. A világ jelenlegi do­hánytermelése 4,5 millió tonna, négy­szer több, mint a teateraelés. A nemzetközi dohánykereskedelem jellegzetessége, hogy az áruforgalom nem olyan egyirányú, mint számos nyersanyag vagy monokulturális me­zőgazdasági termék nemzetközi for­galma. A kereskedelemben nem csu­pán a termelt dohánynak a termelő országokból a fogyasztó országokba való áramlásból áll, hanem a nagy termelőországok egyúttal dohányim­portőrök is, függetlenül attól, hogy termelésük fedezi, sőt meghaladja a belső szükségletüket. Ennek oka, hogy az éghajlati és a talajviszonyok, sőt a mikroklíma ha­tására az egyes dohányfajták olyan minőségi különbséget mutatnak, hogy az élvezeti célokat szolgáló dohány­ipari termékekben — szivar, cigaret­ta, pipadohány — a különböző tulaj­donságú dohányfélék keverve kerül­nek felhasználásra. A világ termelésének mintegy 20— 25 százaléka kerül a világpiacra, a többit a termelő országokban fo­gyasztják el. Az utóbbi fél évszázad alatt a do­hánytermelés és a dohányzás mérté­ke a négyszeresére ugrott. A dohá­nyosok évente mintegy 20 milliárd dollár értéket füstölnek el. Gyakran olvashatunk különböző írásokat, ame­lyek a dohányzás káros, szervezetünk­re ártalmas hatását bizonyítják meg­győző erővel. Ennek ellenére egyre többen hódolnak é káros szenvedély-' nek. Tehát mégis kell valaminek len­nie, ami élvezetet nyújt a dohányos embernek. Nézzük meg, mi ez? A dohány hatóanyag® a nikotin, amely a mellékvese velöállományában keletkező adrenalin és noradrenalin képződését meggyorsítja. Ezek a hor­monok a vegetatív idegrendszerre fejtik ki hatásukat. Az adrenalin ha­tására élénkebbé válik bizonyos ideg­központok tevékenysége, valamint a szívműködés, ezáltal intenzívebbé te­szi a vérkeringést. A noradrenalin szintén az idegrendszeri tevékenysé­get segíti. Végeredményben a nikotin a kétféle hormon révén mérsékli a fáradtság és az álmosság érzését, bi­zonyos mértékben nyugtatja az ideg­rendszert, segíti a figyelemösszponto- SÍtáSt. Ezenkívül a dohányzás néha szer­­tartásszerú, és vele kapcsolatos felté­teles reflexek egész sora kialakulhat, amely megnehezíti a leszokást. Miben mutatkozik meg a dohányzás ártalmat A különböző módon előkészített és fermentált dohányok ľ,5—3 százalék nikotint tartalmaznak. Ennek 60 szá­zaléka a füstbe kerül és a dohányzás során belélegezzük. A nikotin igen erős méreg, egyszerre felszívódva 20 milligramm már halálos mérgezést okoz. A kezdeti dohányzáskor fellépő szédülés, fejfájás, hányinger, izom­gyengeség a felszívódott nikotintól van. De a dohányos emberek később is érezhetnek hasonló tüneteket. Gyakran érez a dohányos ember a szív tájékán kisebb-nagyobb szúró fájdalmat, ez már komoly figyelmez­tetés, mivel ez már a szív ereinek rpvidebb-hosszabb görcsös állapotá­val magyarázható. A dohányzás elő­mozdíthatja vagy fokozhatja az érel­meszesedést, amely érgörcsökkel és inaags vérnyomással járó kellemetlen betegség. A dohányzás fokozza a gyómor savtermelését, amely a gyo­morfekély ' keletkezésének előfeltéte­le. Hosszan lehetne sorolni ezenkívül azokat a betegségeket — szívideges­ség, idegfájdalnmk, hörghurut, gyo­mor- és bélhurut, álmatlanság —, amelyek a dohánvos egyéneket gyöt­rik. A legfontosabb az újabban sokat vizsgált kérdés, a dohányfüst rákos daganatot keltő tulajdonsága. Amikor a dohányosok zöme még pipázott, ajak- és nyelvrák volt a gyakori, a cigarettázás elterjedésével a hörgő- és tüdőrák. Statisztikai szá­mok bizonyítják, hogy a rákban meg­halt egyének 90 százaléka hosszabb ideje erős dohányos volt. A rák kifej­lődését a cigarettafüstben levő rák­keltő tulajdonságú benzpirén nevű kátránytermék segíti elő. Egy másik statisztikai adat: 10,8-szor annyi do­hányos ember hal meg rákban, mint nem dohányos. Ezek után felvetődik: ha ennyi ká­ros következménye van a dohány­zásnak, vajon érdemes-e dohányozni? Remélem, senki sem ellensége önma­gának, hogy saját szervezetét tudato­san mérgezze. KI A JOBB AUTÓVEZETŐ? A nagy autóforgalomban a volá­nok mögött egyre több hölgyveze­­töt fedezhetünk fel. Ez ismét fel­veti a régóta vitatott problémát, hogy a nők valóban rosszabbul vezetnek-e, mint a férfiak? E kér­désre ma már tudományos mód­szerekkel keresik a választ. Or­vosok, pszichológusok és mérnö­kök vizsgálják, elemzik a két nem vezetés közbeni viselkedését, te­herbírását, s még sok más szem­pontot. ÉLETTANI VIZSGALATOK Nyugat-Németországban tíz no és négy férfi — valamennyien 25 és 30 év közötti korúak — állt a starthoz, hogy részt vegyen egy kétszer 300 kilométeres próbaúton. Az első 300 kilométert délelőtt, a másodikat pedig éjszaka tették meg. A kísérlet előtt és után két­­két kör erejéig külön erre a célra előkészítet autókba szálltak át. amelyekben a vezető pulzusát, vér­nyomását, a kilélegzett levegő mennyiségét és összetételét, sőt még az agyműködést is regisztráló műszerek voltak elhelyezve. Reak­ció- és koncentrációvizsgálatok egészítették ki a méréseket, majd vizeletvizsgálat következett, melyre a fáradtságra jellemző anyagok meghatározása végett volt szük­ség. A vezetők teljesítőképességének méréséhez és összehasonlításához új mértékegységet kellett kieszel­ni. Ehhez a fékezések, kapcsolá­sok és gyorsítások számának osz­­szességét vették alapul, s bebizo­nyosodott. hogy ez a méröszám jól reprezentálja a vezető teljesít­ményének emelkedését vagy csök­kenését. KEVESEBB KOCKÄZAT A teszt első meglepetése az volt, hogy a nők a férfiaknál sok­kal aktívabbaknak és éberebbek­nek bizonyultak a volán mögött. Míg ugyanis — háromórás veze­tés után — a férfiak teljesítőké­pessége 11 százalékkal csökkent, addig a nőké 10 százalékkal foko­zódott. Az is nagy feltűnést keltett, hogy a nők jobban' helytálltak az éjszakai vezetésben. Itt a férfiak eleinte ugyan jobban vezettek, de két óra múlva lassúbbodott a vér­keringésük, s ezzel párhuzamosan a teljesítőképességük is csökkent. Ami a férfiakat láthatóan kifá­rasztotta, az a nőknél csak mint­egy „bemelegítésnek“ számítolt, ők végig állták a sarat, még a kritikus időben — éjszaka 2 és 3 óra között — is. Kiderült, hogy a nők nem kockáztatnak annyit, mint a férfiak, és kevesebb hibát is vétenek vezetés közben, ami végeredményben azt jelenti, hogy a nők, ha nem is olyan látványo­san, de általában biztonságosabban vezetnek a legtöbb férfinéi. EGYENLŐ KÉPESSÉG, DE KEVESEBB GYAKORLAT Am bebizonyosodott, hogy a nők elmarasztalásának mégiscsak van valami alapja. Egy bizonyos bioló­giai időszakban — a menstruáció alatt és közvetlen előtte — a nők tényleg rosszabbul vezetnek, mint a férfiak. A teljesítőképesség visz­­szaesését az orvoskutatők a hor­monális átállással, a szervek vér­ellátásának változásaival magya­rázzák. Ugyanakkor érdekes, hogy közvetlenül a kritikus időszak utáni napokban a nők teljesítmé­nye maximumot mutat. Hosszú, megerőltető utazások előtt ezt mindenesetre figyelembe kell ven­ni! Leszögezték a mélyreható vizs­gálatokat végző kutatók, hogy adottságaik tekintetében a nők semmivel sem rosszabb autóveze­tők, mint a férfiak. De az is tény, hogy többnyire gyakorlatlanabbak, kevesebb rutinnal rendelkeznek. Ennek is megvan a magyarázata, ugyanis négy nő közül három csak a hét végén kerül a volán mögé, és akkor is csak rövid időre, több­nyire olyankor, ha a vezetésben el­fáradt férjét kell felváltania. A kísérletekből kitűnt, hogy egy bizonyos szempontból a férfiak és a nők egyaránt rossz vezetők: a fáradtság fokának helyes megíté­lésére egyikük sem képes, s még akkor is frissnek érzik magukat, amikor az agyműködés görbéi már legalább kétórás alvásra intenek. Az autósoknak ez a fogyatékos­sága már számtalan szerencsét­lenséget okozott. Autóvezetés sötétben Mindazoknak, akik megvilágítás nélküli utakon éjszaka gépkocsit vezetnek, állandó balesetveszéllyel kell számolniuk. Szemük ugyanis csak lassan, folyamatosan alkal­mazkodik a sötétséghez. A hirte­len feltűnő fényforrás — például a szembe jövő autó lámpája — elva­kítja a vezetőt. Még ha lassan is vezet, viszonylag hosszú útszaka­szon csaknem teljesen vak — ál­lapították meg a közlekedéspszl­­chplógusok Jugoszláviában meg­rendezett nemzetközi tanácskozá­sán. Dravor Gligo rijekai profesz­­szor érdekes kísérleti eredmények­ről számolt be. Normális látású fiatal gépkocsivezetők szemérzé­­kenységét vizsgálta laboratóriumi körülmények között. Utánzott, megvilágítás nélküli, nedves, feke­te úton néhány másodperces idő­tartamra elvakította a kísérleti személyeket. Megállapítása sze­rint a gépkocsivezetők 26 száza­léka csak bizonyos idő elteltével volt képes alkalmazkodni a meg­változott fényviszonyokhoz. A kí­sérleti személyek 8 százalékánál tíz másodpercnél hosszabb ideig tartott az alkalmazkodás. Az 50. életéven túl éjszakai vaksággal kell számolnia a gépkocsivezető­nek. A szaruhártya elhomályoso­dik, a lencse megkeményedik, így a fény szóródása erősebb, a szem pedig fényérzékenyebb lesz. Ezt a körülményt feltétlenül figyelembe kell venniük az idős gépkocsive­zetőknek. ALAI2UNK rKfRDÍ$UKR£ Több efsz-tag kérdezi: — Az egységes földműves­­szövetkezet tagjai (dolgozói) bizonyos időt a hnb téglagyár­ban dolgoznak le (a hnb-vel nincsenek munkaviszonyban). Arra a kérdésre szeretnénk vá­laszt kapni, hogy a hnb milyen adót vonhat le a dolgozók fize­téséből? Megjegyezzük még, hogy e dolgozók jövedelme a téglagyárban a 800 Kés-t sem éri el. ★ Általánosságban megjegyez­hetjük, hogy az adólevonás a Pénzügyminisztérium által ki­adott táblázat szerint történik. E táblázat szerint vonják le az adót, ha a munkaviszonyban dol­gozó adófizető a munkabért az egész munkabéridöszakra kap­ja. fPéldául, hogy az adófizető a hónap folyamán megszüntette munkaviszonyát, vagy nem dől-A tovább dolgozó nyugdíjas öregségi járadékigénye F. M. olvasónk kérdezi: — Mint gépkocsivezető dol­gozom. Két hónap múlva öreg­ségi járadékra nyílik igényem. Mivel egészséges vagyok, jól kijövök munkatársaimmal, el­határoztam, hogy még legalább két évig dolgozni fogok. Ebben az esetben igényem van a já­radék bizonyos részére, vagyis milyen összeg jár ilyen esetben a tovább dolgozó nyugdíjas­nak? * A társadalomhiztositás előírá­sai elősegítik a nyugdíjjogosult polgárok munkaaktivitásának meghosszabbítását. További munkatevékenység esetén az ilyen dolgozókat a keresetük mellett a nyugdíj bizonyos ré­sze is megilleti. A Tt 2/1971 számú kormány­­rendelet (a kormány 1971. ja­nuár 28-án hagyta jóvá) is ezt tartja szem előtt. A kormány­­rendelet vonatkozó rendelkezé­sei értelmében 1971. március 1-től eltérően szabályozták a dolgozó nyugdíjasok igényeit. A kormányrendelet a termelési szférában, valamint a népgaz­daságfejlesztés szempontjából jelenleg döntő jelentőséggel bí­ró ágazatokban dolgozó nyug­díjasokat részesíti előnyben. A jövőben teflát nem a kor fog számítani az előnyök megítélé­sénél. Megszüntették pl. az el­vet, amelynek értelmében a nyugdíjigény megnyílása után 1000 koronáig megkapta min­denki nyugdíját —, tekintet nélkül arra, hogy milyen mun­kát végzett — azután, hogy el­érte 05-ik életévét, illetve 60-ik életévét, amennyiben az I. ka­tegóriából ment nyugdíjba, vagy ha nő az illető, esetleg ellen­állási harcban résztvevő sze­mély. gőzeit bizonyos ideig betegség miatt). Más a helyzfet az adott eset­ben, mivel az adófizetők a hnb­­vel nincsenek munkaviszony­ban, a fizetést alkalmi mun­káért ‘kapják. A munkát a mun­kaviszonyon kívül végzett mun­kára vonatkoztató megállapo­dás alapján Végzik. Ilyen eset­ben az adót átalány összegben (10 %) vonják le, tekintet nél­kül arra, hogy a dolgozók más munkáltatóktól fizetést kap­nak-e. Az olyan dolgozókra is ez az elv vonatkozik, akik két hónappal rövidebb időt dolgoz­nak a szervezetben. Például szezon- vagy csűcsmunkák ide­jén (burgonya széthordása, ré­pa betakarítást stb.). Az említett esetekben tekin­tetbe kell venni a havi munka­díj összegét, mivel ha az egy munkáltató által' fizetett ösz­­szeg a naptári hónapban a 800 Kcs-t meghaladja, az adót a ki­fizetett összegből a havi táblá­zatok szerint kell levonni. Amennyiben tehát az egysé­ges földmfivesszövetkezet tagjai (dolgozói) a helyi nemzeti bi­zottság téglagyáréban egy hó­napban még 800 KCs-t sem ke­resnek, fizetésükből az adót át­alányösszegben kell levonni. Az átalányösszeg a kereset 10 %-a. A jelenlegi szabályozás értel­mében a tovább dolgozó nyug­díjast egész nyugdíja megilleti, ha bruttó havi keresete a 800 koronát nem haladja meg. Ugyanez vonatkozik a szövet­kezeti tagra, illetve arra a sze­mélyre, aki a szövetkezetben mint nem állandó munkavi­szonyban levő dolgozik. Amennyiben a dolgozó nyug­díjas havi bruttó keresete ma­gasabb mint 800 korona, leg­feljebb 100 koronáig illeti meg nyugdíj, ha a következő ágaza­tokban, de nem az adminiszt­rációban dolgozik: 0 a termelésben (iparban, mezőgazdaságban, erdőgazdál­kodásban, beleértve a karban­tartást és a felújítást, építő­anyagot gyártő iparban, közmű­vek, közutak építésénél, kar­bantartásánál, felújításánál, szö­vetkezeti termelésben, nyomda­iparban, esetleg további terme­lési ágazatokban), 0 szolgáltatási, javítási, kar­bantartási és a hasonló munká­kat végző szervezetekben, bele­értve a kereskedelmet, a köz-, üzemi és az iskolai étkezdék­ben, elszállásolási létesítmé­nyekben, egészségügyben, tár­sadalombiztosítási létesítmé­nyekben, beleértve az ápolási szolgálatokat, a közlekedési vál­lalatokban, a posta üzemeiben, a vízművekben, beleértve a szennyvíztisztító üzemeket, a mezőgazdasági terméket felvá­sárló és a hulladékgyűjtő üze­mekben, 0 bármilyen szervezetben mint fűtő, karbantartó, takarí­tó, mint üzemi őr, őr, vagy ka­pus, 0 egységes földművesszövet­kezetben, beleértve az admi­nisztrációs munkákat Is, még­pedig akkor is, ha az illető nem állandó munkavsizonyban dolgozik a szövetkezetben. Az adott esetben tehát a köz­lekedési vállalat dolgozóját a nyugdíjigény megnyílása utárj legfeljebb 1000 korona nyugdíj illeti meg, ha tovább dolgozik a vállalatban, mint gépkocsi­vezető. Uj gyártmány a piacon A PALMÁ n. v. már a legközelebbi napokban „VISA“ név alatt hozza forgalomba csemege-étzsír termékét az eddigi SANA növényi csemege-étzsír (margarin) helyett, amely a fogyasztóközönség körében közkedveltségnek örvendett. Az említett névváltozást az a tény követelte meg, hogy az eddig használt védjegy külföldi cég tulajdona és nálunk kü­lönleges, hosszúlejáratú szerződés alapján használhattuk, mely szerződés érvénye azonban már lejárt. A VISA ugyanolyan minőségben kerül piacra, mint amilyen a SANA volt. Lehetséges, hogy január folyamán a fogyasztók még találkoznak a régi névvel — a már meglevő régi gön­gyölegek felhasználásáig. Minősége mellett a VISA ugyan­olyan árban kerül piacra, mint a SANA, tehát a negyed kilós kocka ára 5 korona. A tervek szerint a jelenlegi ötéves terv időszakában évente átlag 12 ezer tonna VISA margarin legyártásával számolnak, ami 48 millió darabnak felel meg. Ez a mennyiség ötszörte több, mint amennyit 1984-ben — a csemegemargarin hazai gyártásának kezdetén — termeltünk. —a—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents