Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-25 / 51. szám

Méhész szemmel Romániában Már évekkel ezelőtt, amikor Gunda Béla könyvében (Ethno­­graphica Carpathica, Akadémia Kiadó Budapest, 1986) azt ol­vastam, hogy Ormánság, Kisal­föld, Göcsej, Tiszahát környé­kén, azokon az udvarhelyi, há­romszéki, csiki és gyergyói székelyeknél még mindig isme­­setes az a kezdetleges méz­gyűjtés, amely teljesen meg­egyezik a délafrikai busmanok, hottentották, valamint a Kraoin­­diánok mézgyűjtésével, amely­ről már, egy cikkben beszámol­tam, tervbe vettem, hogy erről személyesen is meggyőződöm. A nyár folyamán alkalmam nyílt arra, hogy Erdély egyes részeit beutazzam és így termé­szetesen érdeklődtem aziránt, amiért a néprajzkedvelőnek sem kell Afrikába, vagy Brazí­liába utaznia, mikor azt a Kár­pátokban is megtalálja. Amikor az ember Marosvásár­helyen (Tirgu-Mures), Szovátán, Korondon keresztül Székelyud­varhelyre (Odorheiul-Secuiesc) utazik, méhész szemmel gyö­nyörködhet a Keleti Kárpátok ezerszínü virágokkal borított lankáin. Noha rövid időre, de sike­rült kapcsolatot teremtenem a helyi méhészegyesület elnöké­vel, Kolozši Józseffel, aki kész­ségesen adott felvilágosítást a helyi viszonyokról. Ö maga 95 családdal méhészkedik Dadant- Blatt kaptarakban. A méhészek zöme ezt a kaptártípust hasz­nálja, de akadnak jócskán fek­vő és lapozó kis kaptárak is, amely a mi Szlovén kaptár­jaink mása. Vannak 30—50—80 —100 családos privát méhésze­tek, de van egy 800 családdal rendelkező állami méhészetük Is. Leginkább -vándorméhészet­tel foglalkoznak. Vándorolnak akácra, napraforgóra, málnára, füzikére és a réti legelőkre, mely bőven akad a hegyek kö­zött. "Ebből a körzetből így 3000—4000 család vándorol évente a különböző területek­re. A permetezés problémája itt is felvetődött. Nem is annyira a gyomirtó szerek használata, mint a gyümölcsösökben ter­melt baliacim virágzásakor használt különböző vegyszeres permetezés pusztítja méheiket. A tavaszi fejlődés elősegíté­sére, valamint az egyes beteg ségek megakadályozására sike­resen használják a Hidrazita nevű gyógyszert, mely tablet­tákban kapható. (1 liter szörp­höz egy tablettát adagolnak.) Udvarhelyről Csíkszereda irá­nyába szerettem volna menni, de az út javítása miatt nem sikerült s így délre, Sepsiszent­­györgy felé vettem az irányt. Nem bántam meg. Fenn a Har­gitán elbeszélgettem a hegyi favágókkal. Tusnádon pedig, ahová a szeder- és málnagyűj­tők lejárnak, találtam több olyan személyt, akik a málna­gyűjtés mellett mézet is gyűj­tenek. Sajnos nem akadtam igazi „mézgyűjtőre“, mert ezt egyesek mint foglalkozást űzik. lommal sikerül is, s akkor bő­vebben beszámolhatok minden- Az én embereim olyan minde­nesek voltak. Leginkább málnát, de ha úgy adódik, akkor gom­bát is, mézet is gyűjtenek. Tavasszal megfigyelik az er­dőszéleket; különösen a napsü­tötte tisztásoknál, s ahol vala­milyen törmeléket találnak a fa alatt, azt a fát'tüzetesebben átvizsgálják. A törmelékből az­után már könnyű megállapítani, hogy mókus, nyest, vagy méhek tanyáznak-e a fa odvábán. A fa kopogtatásával megállapít­ják a fészek helyét s a méz mennyiségétől függ, hogy mind­járt kibontják-e vagy csak meg­jelölik s később, illetve akkor, amikor elegendő méz van, vág­ják ki a fát. Vannak olyan gyűjtők is, akik kora tavasszal kivágják az ilyen „vadméhekkel“ lakott fát s azt a részt, ahol a' fészek van, hazaviszik, s odahaza folytatják a méhészkedést. Ez különösen érdekes azért, mert ha valóban így van, akkkor be­bizonyosodott, hogy a méh do­­mesztikálása (háziállatként való alkalmazása) még napjainkban is tart. találtam mohokét, de a tulaj­donosaik nem voltak ott. Jgy nem tudhattam meg az ezévi eredményeket. Domonkoséknál évente átlag 5 kg hozamot le­het számítani, így stabil a mé­hészkedés Hogy Romániában mennyire fejlett a méhészkedés, azt a következő adatok is bizonyít­ják. Az egész országban kb. 60 ezer méhész 900 ezer méhcsa­láddal méhészkedik. Néhol a falvak elnevezése is arról ta­núskodik, hogy az emberek jö­vedelmét valamikor a méhészet adta. Így Prisaca (méheskert) Dulcele (mézédes) nevű falvak vannak. A romániai méhészek hitele­ket kaphatnak méhesek beren­dezésére és a termékek érté­kesítésénél is kedvezményben részesülnek. Méheiket a köze­pes testhosszúság és a közepes hosszúságú szívóka jellemzi. Végtagjaik hosszabbak az észa­ki fajtáktól, de rövidebbek a Carnica és az olasz fajtánál. Vannak eltérések is közöttük, így az erdélyi fajtáknál a mé­hek nagyobbak, szívókájuk is hosszabb, mint pl. a moldavai vagy a dunamenti méheknek. Ezek tavasszal nagyobb hoza­mot is biztosítanak, mivel ko­rábban indul a család fejlődése. A romániai szakemberek, akik tudományosan is foglalkoznak a méhészet problémáival (N. Fóti, M. Lungu, P. Pelimon, E. Mirza stb.), javasolták egy önálló meghatározását is, amelynek Apis melliíica Carpatica nevet adnák. Ezek a kísérletek és csoportosítások még folyamat­ban vannak. Ezen az utamon nem tudtam elérni mindazt, amit célul tűz­tem ki, mert más feladataim is voltak. Különösen nem tud­tam a nyelvtudás hiánya miatt Bukarest, Ploestí Plitesti kör­nyékén megismerkedni a méhé­szekkel, mert csak a román nyelvet beszélik. Sibiu (Sze­­beny) és Déva környékén, ahol már találtam magyarokat is, szerencsétlenségemre elfogott egy kétnapos eső s így meg­akadályozott abban, hogy kuta­tási vagyaimat kielégíhessem. JÁNOSI JÖZSEF Az ősszlávokkal kapcsolatban már Ibn Rustak a IX. és X. szá­zadban megemlíti, hogy........va­lami faállványaik vannak, me­lyek ki vannak fúrva és ezek­ben méhek vannak. Egy-egy ilyen kaptárból tíz ibrik mézet is ki lehet venni.. Valószínűleg őseink is így gyűjtötték össze az odvas fák­kal együtt méhállományukat.’ Sepsibikkszádon Domonkos István 64 éves méhészt keres­tem fel, aki a közeljövőben ün­nepli 50 éves méhészkedését. Jelenleg is van 40 családja. Kaptárait, melyek a szlovén ra­kodókra hasonlítanak, maga készíti. Vándorolni nem szo­kott, az udvarban felállított mé­hese van. A rajokat még szal­makasban tartja s ősszel ezzel érősíti fel a családokat. Érdekes, hogy a nála a kaptárakon meg­találtam a méhek tájékozódá­sára szolgáló mértani jeleket, de egyes kaptárakon görbe vo­nalakból alkotott ábrákat is ta­láltam. Mivel ottlétemkor csak feleségével tudtam beszélni, így annak magyarázatát, hogy miért van pl. emberfej rajzolva egyes kaptárakra, nem kaptam meg. Az utak mellett sok helyen Aki a Csabagyöngyét adta a világnak Stark Adolf, Békéscsaba ki­emelkedő szőlésze, 60 éve ha­lott. Az ö nevéhez fűződik an­nak a szőlőfajtának az előállí­tása, amely meghódította a vi­lágot. Mert azokban az orszá­gokban, ahol szőlőt termeszte­nek, mindenütt jól ismerik a Csabagyöngyét, és elismeréssel nyilatkoznak kiváló tulajdon­ságairól. KERESKEDŐBŐL SZŐLÉSZ Stark Adolf 1834 december végén született Bártfán. Négyen voltak testvérek. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd az 1847—48. tanévben a mis­kolci evangélikus kollégium­ban tanult. Az 1850-ben kiállí­tott, latin nyelvű bizonyítvá­nyának megjegyzési rovatában azt találjuk, hogy „az 1849 ka­rácsonyi ünnepekre hazamen­­vén a kereskedelembe felvet­ték, s a tudományok művelésé­re nem. jött többé vissza“. rsfeHárom évig mint kereskedő dolgozott, majd tapasztalatszer­zés céljából az ország több tá­ját bejárta. 1859-ben költözött Békéscsabára. Stark, a felesé­ge révén örökölt föld 8 hold­ján szőlőt telepített és szőlő­szaporító iskolát létesített. SIKER OTTHON ÉS KÜLFÖLDÖN Feljegyzéseiből sajnos eddig csak egy „Borászati lapok zseb­naptára“ feliratú, 1901-ből szár­mazó füzetecske került elő, ol­dalhiányokkal. Ebben pontos rajz található a nagyréti szőlő jéről. A helyszínrajzon a fajtá­kat is feltüntette teljes részle­tességgel. Összesen 11 258 tőké­vel és 299 fajtával rendelke­zett. Saját fajtáiként a, követ­kezőket jegyezte: Kossuth La­jos, Garibaldi, Stark magonca, Rouga korai, Csabagyöngye, Stark Róza, Petőfi Sándor. Nemesítési munkája igen eredményes volt. Elsősorban a Csabagyöngye — ezt már, 1880- ban előállította — és a Kossuth Lajos korai szőlőfajtákkal ara­tott nagy sikert. Feljegyzése szerint a Csabagyöngye szőlő­fajta leírása a Borászati lapok 1900. XI. 11-i 46. számában je­lent meg. Neve itthon és kül­földön egyaránt ismert lett. Részt vett a hazai és a külföldi kiállításokon s értékes díjakat nyert. így például: 1873-ban a Bécsi Világkiállí­táson arany- és ezüstérmet, az 1894. évi oroszországi nemzet­közi kiállításon az orosz állam érdemérmét; az 1896-i ezred­éves országos kiállításon a Millenniumi nagyérem kitünte­tést; „1848—1898“ „Signum Memorial“ aranyérmet, továbbá hagyatékban megtalálható egy 1855-ből származó ezüstérem, amelynek feliratán utalás van a párizsi ipari- és terményki­állításra. KITERJEDT TEVÉKENYSÉG A Stark család levelezéseinek hagy része elkallódott, néhány levél maradt csak fenn, amely Stark Adolf szőlőnemesítö mun­kásságával, annak elismerésé­vel kapcsolatos. Így például id. Kollár. János szarvasi ügy­véd írásai és éz a kilenc levél, amelyet Haan Antal békéscsa­bai származású festőművész Capuri szigetéről intézett Stark­­hoz. E levelekből kitűnik, hogy Haan Békéscsabáról, Stark sző­lőjéből vitt Capriba vesszőket, s azokat elültette ottani házá­nak kertjében. A szájhagyomány szerint Stark Adolf szőlőgyűjteménye, illetve előállított új fajtái iránt nagy volt az érdeklődés, főleg külföldről. Hazai látogatói is akadnak bőven, akik csodálták szépen berendezett és mintasze­rűen kezelt szőlőskertjét. A hazai és külföldi kiállításokra .fiával, Ferenccel nagy gonddal készülnek. Többek között nagy cserepekbe gyökereztették a szólót és az élő növényt ter­méssel együtt mutatták be. A legtöbb szaporítóanyagot a Csabagyöngyéből készítették, a fajta terjesztése érdekében. A filoxéra-veszély elhárítására vadalanyt használtak. Az 1800- as évek végén árjegyzéket is adtak ki több ízben, amelyben. 264 fajta szőlőszaporítóanyagot kínáltak eladásra. Egy hagyo­mányos szőlőoltvány 10 kraj­cárba került, a Csabagyöngye 1 korona volt. CÉLTUDATOS TERMESZTÉS A visszaemlékezések szerint Stark Adolf idejének nagy ré­szét a szőlőskertjében töltötte. Vaskereskedóse volt ugyan, de főfoglalkozásának a szőlőter­mesztést tekintette. Minden ér­dekelte, ami összefüggésben volt a szőlőtermesztéssel. So­kat olvasott, igyekezett az ösz­­szes korabeli hazai és külföldi szakirodalmat, tudományos köz­léseket áttanulmányozni. Beha­tóan foglalkozott a szerves- és műtrágyázással, a szőlőbetegsé­gekkel, kártevőkkel, az ellenük való védekezéssel, a borászat­tal. A kertészeti termesztés más ágai is érdekelték. Nagyon sze­rette a rózsát, szép gyűjtemé­nye volt belőle. Jegyzeteiben 253 rózsafajta szerepel, feltün­tetve a szín, a származás és a családnév. 1860-tól haláláig, 1910-ig, na­ponta háromszor, azonos idő­ben időjárási feljegyzéseket végzett, külön e célra rendsze­resített naplóban. A naplót fia 1935-ig vezette, összesen tehát 75 éven keresztül figyelték az időjárás alakulását, és ennek tapasztalatait felhasználták a szőlőtermesztésben. -Stark Adolf emlékét megőr­zi a Csabagyöngye, amely 90— 100 év óta a világos az elsők között ál. Boross Lászfó Nagyüzemeink szőlészetei­­ben és a házikertekben az utóbbi évek folyamán drót­­huzalú szőlőkordem-támaszokat alkalmazunk. Ezeken a szőlő kedvező mennyiségű fényhez jut, s jól beérik mind a domb­oldalon, mind a sík részeken. A szüretet is megkönnyítik, azért alkalmazzák ezeket a támaszokat a félmagas és ma­gas kordonműveléshez. Félmagas kordon — kb. 180 cm magasságú dróthuzalú tá­maszt igényel. Erre nagyon al­kalmasak a drőtfelületekkel el­látott vasbeton oszlopok. Jól beváltak az 50 mm átmérőjű vascsövek is. Ezek felső végét be kell hegeszteni, hogy a víz ne jusson a csövekbe. A vas­oszlopokra konzoltartókat erő­síthetünk (hegesztéssel is), a végükön átfúrt lyukakkal az egy- vagy pároshuzalú tartó ki­képzéséhez. Kb. 50 cm mélyen betonozzuk a tartóoszlopokat a földbe. Hogy a gömbölyű osz­lop a betonlábban ne foroghas­son, még a betonozás előtt alul az oszlopokat átfúrjuk és ebbe 10—20 cm hosszú 5 mm vastag­ságú drótot helyezünk el. Az újtípusú támasztók tartó­Újfajta pároshuzalú szőlőtámaszték oszlopai legalább 25 évig kell, hogy helytálljanak. A tartóosz­lopok valamennyi sorának utol­só példányait sodort dróttal ki kell támasztani, ill. húzni egy földbeásott nagyobb kő segítsé gével. Ezt a kőrögzítőt egy mé­ter mélyen helyezzük a talajba. Az oszlopok távolsága ne le­gyen 6 méternél nagyobb, el­lenkező esetben a dróthuzalok nem eléggé szilárdak. Huzalnak legjobban bevált a cinezett (horgonyzott) 2,5—3,0 mm vastagságú drót. Egy-egy oszlopsort szükséges legalább 100 méterenként megszakítani, hogy a gyalogosoknak vagy munkagépeknek átjárókat biz­tosítunk (a nagyüzemi terme­lésnél ez feltétlenül szükséges. Azonkívül a dróthuzalok sta­bilitása is jobb. Magas kordon — 220 cm szintű vezetéket igényel. Kiala­kításuk hasonló az előzőhöz. csak a hordozó drót és az ezt követő kettős huzalok sora ma- feszíteni, ezt vascsavarök segít­­gasabban kezdődik a talajszint- ségével vagy különleges húzó­tól. Minden huzalt jól ki kell fejek segítségével érjük el. Dróthuzalú szőlőtámaszok tartó oszlopainak egyes fajtái: . 1. drólfülekkel ellátott vasbeton oszlop, 2. vascsőoszlop kifúrt végű tartó konzolokkal, 3. surzáró oszlop a drótok kihúzására alkalmas vascsavaros konzolokkal. 4. húzófejjel ellátott oszlopvég egy része.

Next

/
Thumbnails
Contents