Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-18 / 50. szám

|Mlár osi nyelvünkben is magvoltak a halászattal, vadá *r* szattal kapcsolatos kifejezéseink. Az évszázadok során ezek külföldi hatásra vagy elkallódtak, vagy idegen szavakkal bővültek. Így örököltük mai vadásznyelvünket. A vadászat manapság már csak elvétve foglalkozás, javarészt szórakozás és sport, de olyannyira elterjedt, hogy szaknyelvezete állandóan fejlődik, bővül. A vadászjelöltek vizsgát tesznek, elsajátítják a szakismereteket, sajnos azonban magyar ajkú vadásztársaink a megfelelő magyar kifejezést olykor nem is ismerik. Ez áz oka annak, hogy a vadászok egymás között használt nyelvezete bižony eléggé pongyola, hiányos és kifogásolható.

Milyen szép lenne, ha vadá szaink poliarazgatás mellett, értekezleteken zengzetes anyanyelvükön „vadászgatnának“. Igyekezzünk nyelvünket megszabadítani az idegen befolyástól és ismerkedjünk meg egynéhány igazán szép és zamatos kifejezéssel.

A vadászat az erdőben, a berkekben, a csaliton, a mezőn

játszódik le. A vadászterületet vagy a tulajdonos pl. az állami erdészetek, gazdaságok és azok vendégei vadásszák le, vagy pedig azt bérbe adják [pachtolják). így alakulnak ki a vadászterületek, a pagonyok, helytelenül revírek. A vadászok egyesületekbe, vadásztársaságokba tömörülnek. Ezeknek az irányító szerve a választmány, nem pedig a výbor. Élén nem a predszeda, hanem az elnök áll, mellette az ügyvivő a titkárba vadgazdálkodás pedig nem a hoszpodár, hanem a vadgazda feladata. A vadászat végrehajtója minden esetben a vadász és"nem a jáger. Ha a vadászat az illetőnek a foglalkozása, a címe vadőr, vad kezelő.

A vadászat eszközei asszerint, hogy mi a cél, lehetnek: befogóháló, lasszó az élővad befogására és fegyver a vad elejtésére. Már őseink is használtak fegyvert, alkalmazták a dárdát, a gerelyt, a lándzsát, a kardot, a szekercét stb. A legfontosabb fegyver az íjj volt, amelyből a tegezben hordott nyílvesszőt lőtték ki. A puskapor felfedezése a lőfegyvert adta a kezünkbe. Manapság a fegyver fogalmán javarészt csak a lőfegyvert értjük. Vadászati célokra ezekből csak a puskát használjuk, a flinta és a kver már kimegy a divatból. A vadász fegyvertárában (nem arzenál) a puska két főtípusával találkozunk. A sörétes fegyverrel (srót büchszni) és a golyós fegyverrel, ill. a kettő kombinációival a bakpuskával (bokk) és a hármassal fdrilling). A puska főbb részei az agy, vagy puskatns, ehhez a záron, ill. a dobtáron keresztül a fegyver csöve (lauf) kapcsolódik. A sörétes puskánál a cső simafuratos, a golyósnál pedig huzagolt, ón. vontcsövű. A jól hordó süréles fegyver csőtorkolata szűkítve (csokkolva) van. A cólzóberendezés az irányzók és a célgömb. A golyós és a kombinált fegyverre céltávcsövet szerelhetünk és a vadat ennek a fonalkeresztjével célozzuk meg. A fegyvert az elsütő billentyűvel, a ravaszszal sütjük el. A golyósfegyver még gyorsítóbillentyűvel (sneller) is ellátott. A ütőszeget a golyósfegyvernél nem a závárzattal (záver), hanem a zártesttel húzzuk fel. A fegyvert tölténnyel és nem patronnal töltjük. Minden fegyvernek megvan a kaliberje, magyarul öbnagysága. A flóbert a kisöbű golyósfegyver. Az üres töltényhüvelyt a csőből a tölténykitoló húzza, ill. a tölténykivetö (ejektor) veti ki. A töltény részei a hüvely (Diülzni), a töltet, piiskapor-folytás (dunct), sörét, illetőleg a lövedék (projektil). Az elsütéskor az ütőszeg először a gyutacsot (kapszli) robbantja fel. A sörét nem srót és a goíyósfegyverből golyós létére nem golyót, hanem henger alakú lövedékei lövünk ki. Ennyit talán a fegyverről.

A vadász egyéb felszerelése elsősorban az öltözék. Ennek

és a távcső helye a bőrtokban (futrál) van, a töltényeké a tölténytáskában, vagy töltényövben. A látcső (gukker), a vadászkés, esetleg tör szintén a kellékek közé tartozik, ugyanúgy az elemlámpa (a batri) is. Ha nem is hordjuk magunkkal, de otthon használjuk a puskavesszőt (a pucoló!) és a fegyverolajat.

Must lássuk magát a vadászatot. Vadászhatunk cserkészve (pirstelve), ehhez cserkészutakat (pirsteig) rendezünk be a pagonyban és ezeken lopjuk be 4 vadat. Vadászhatunk lesben magaslesről (hohstand), a disznót hajtásban (tríb) is űzhetjük. így vadásszuk a nagyvadat (nem magasvad). Az apróvadra^ hajtásban, pl. körvadászaion, vagy vonalban (stráf) vadászunk. A túzokot kocsin, barkácsolva közelítjük jneg. A kacsát és a libát lesgödörből lőjjük. Aki a saját bérelt területén a törvényes kerefek között vadászik, az a sportvadász, régebben úrvadásznak is nevezték. Aki a közös pagony vadját társa elöl elorozza, nem orvvadász, hanem, zug, vagy pecsenyevadász. A vadorzó (raubsfc) az a személy, aki idegen területen vadászik és

VADÁSSZUNK

Я ЭЯ И DO S

апуануешшкон!

nemcsak gyakorlati, hanem esztétikai jelentősége is van. Nincs lehangolóbb látvány, mintha egy körvadászaton, disznóhajtáson, de cserkészésen is a lövészek szedett-vedett gúnyákban, rongyos kacatokban vesznek részt, egy megvert hadsereg benyomását, keltve. Az öltözék egyik része a térdnadrág (golf), vagy a csizmanadrág, a bricsesz. A zakó legyen összhangban a nadrággal. A felsőkabát az évszaknak megfelelően, könnyű felöltő, a hubertusz, esőkabát, télen pedig a háromnegyedes bunda, a bekecs. Régeben használták a malaclopót, a pelerint is. Fejünket megfelelő kalappal, esetleg kucsmával védjük, erre tűzhetjük fel a töretét, az elejtett vad vérébe mártott galylyat. Semmi esetre sem vadászhoz illő egyéb „tökfedőket“, barettsapkát vagy hasonlókat viselni. Lábbelinek a vastag térdharisnya (stucni) és a bokaharisnya (zokni) a legmegfelelőbb. A körülményeknek megfelelően bőrbakancsot (goizer), - csizmát, birgerricsizmát vagy gumicsizmát húzunk fel. A lábszárvédő, a kamásli, ma már nem divatos. A vadász a holmiját a (hátizsákban (rukszak) és a kenyérzsákban (brótszak) hordja. A fegyver

ejt el vadat. A vadászat eredménye a teríték (prett) és nem

a zsákmány, habár est is alkalmazzák.

Szóljunk talán néhány szót a vadról és annak életéről is.

A vad a pagonyban tenyészik. Párzására is vannak Jellegzetes kifejezéseink. A nyúl bakzik, a róka koslat, a vaddisznó búg, a szarvas, a dám és az őz rigyet. A szarvas fővad, vagy rőttvad rigyetése a szarvasbőgés, mert bőgő hangot ad ki. A dám nem bőg, Iranern barcog. Az őz rigyetése a hívás. A szárnyas nemesvad a süketfajd, a nyírfajd, a túzok dürrög. Különbözőképpen jelöljük meg a vad hímjét és nőstényét. A szárnyas hímje a kakas, és nem kokas, a nőstényje a tyúk, A nyúl, a róka és a disznó hímje a kan. A disznó nősténye az emse, az anya a koca, a kicsinyek a malacok. A szarvas és a dám hímje a bika, a nőstény a tehén, kicsinye a borjú. Az őz és a zerge hímjét baknak, a nőstényt sutának, ill. kecskének nevezzük, a kicsi a gida. A muflon hímje a kos, nősténye a juh és bárány a kicsi.

A vad fejdísze semmiesetre sem a szarv. A szarvasnak annak ellenére, hogy szarvas, nem szarva, hanem agancsa

vau, ugyanúgy a dámnak és az őznek is. A fiatal vad agancsa a csapos (spíszer). A zerge fejdísze a kampó, a mufloné a csiga. A vad a mezőn, a réteken legel, a neki juttatott takarmányt nem megzabálja, hanem fogyasztja. A vadat etetjük, a nagyvad részére etetőket és sózókat vagy nyalókat építünk. Az apróvadat a csenderesen, vagy vadmenedékben (remíz) etetjük. A vad itatásáról nem kell gondoskodni, maga keresi fel a csermelyeket,' forrásokat, patakokat. Trágyája a hullaték és nem' ganéj, a végbele a hullató. A legtöbb vad a csapásokon (vekszli), vadváltókon közlekedik, vált. Szívesen keresi fel a terület mocsarait, amelyekben dagonyázik, testén a szőrzetét sárréteggel borítja, így védekezve az élósdiek, a paraziták ellen.

A vad a pagony nyugodtabb részeit veszi igénybe mind tartózkodás, mind ellés céljaira. A szárnyasvad fészkel, a róka, a borz lyukban, kotorékban lakik, a medve az odújában, barlangjában, a nyúl és a disznó vackában, amelyben ellik is. A lovadnak nincs állandó lakhelye, csak fekhelye, vagy alma.

Érdekesek a vad testrészeire alkalmazott kifejezések. A nagyvad lábfeje a csülök, ezért nevezzük csülküsvadnak. Az őz és a szarvas feneke, hullatója körüli fehér folt a tükör, a hím ivarszerve a csők. A vadnak általában farka van, a róka farka a zászló, a dámé a legyező. Lövéskor a- lapocka mögé, válfapra (blatt) célzunk. Sokszor kénytelenek vagyunk a vadat elölről szügyön, vagy vérten (stich) lőni. A helyesen lőtt vad a tűzben marad, vagy elugrás után rogy össze. A puhán, a lágyrészre lőtt vad megugrik, eliramlik és vérnyonjot hagy maga után. Ebben az esetben vérebbel követjük nyomon, leljük fel betegágyán és végzünk vele. A vadat t. i. nem lőjjük dögre, hanem elejtjük, terítékre hozzuk. Kifejezéseinkben a vad nem döglik meg, hanem kimúlik. A kimúlt vad nem dög, hanem tetem. Ha nem találjuk meg időben és oszlásnak indult, ez a dög. A fel nem lelt és meglődözütt vadat beszennyeztük, az apróvadat megsöréteztük, a szárnyasvadat szárnyaztuk (flígiztük). Az elejtett nagyvadat azonnal feltörjük és kizsigereljük. Semmi esetre sem belezzük ki, ezt a szárnyassal tesszük, vagy kihurkoljuk.

Rövid eszmefullatásomban csak a legfontosabb kifejezéseket érintettem. Ezeken kívül még számtalan fogalom vetődik fel. Szándékom az volt, 4 hogy megismertessem vadásztársaimat sok, kevésbé használt kifejezéssel. Igyekezzünk ezeket bevezetni mindennapi nyelvünkbe, értekezleteinken alkalmazzuk őket, hiszen mindegyikünk célja, hogy művelt emberhez méltón, kulturáltan vadásszunk mind nyelvünkben, mind a vadászat végrehajtásában.

MOLNÁR LÁSZLÓ, fi

a tudományok kandidátusa

Broilernevelő- és szállítóketrec

A Big Dutchman cég ugyancsak meglepte a baromfitenyésztő szakembei^ket a dortmundl kiállításon: olyan csirkenevelő ketrecet mutatott be, amely egyúttal szállítóketrecként is használható. A tejfeliér műanyagból készült ketrec volt a nyugatnémet baromfitenyésztési kiállítás slágere, hatalmas közönségsikert aratott.

Hogy ketrecben kellene nevelni a hűscslrkét, ez régi törekvés, hiszen abban jobb lehet a területkihasználás, megtakarítható az alom, nincs kokcidiózis, kevesebb az emberi munka Iránti Igény. S ha a ketrec még szállítóeszközként is használható, akkor meg takarítható a csirkék összeszedő sével járó muilka. Ezt így elméletben eddig is mindenki tudta. Nem sikerült azonban olyan ketrecet létrehozni, amely e feltéteteknek megfelelt volna. Ügy tűnik, mintha a Big Dutchman cég nemrég bemutatott ketrecújdonsága megfelelne e követelményeknek.

De milyen is a ketrec? Fémlábazaton áll és kétszintes. Egy ketrecbiokk kb. 170 cm hosszú és 110 cm széles. Egy ketrec két részből készül: egy keskenyebb szilárd részből, amelyben az etetővályú és az itató helyezkedik el, ugyanis lánc viszi benne előre a takarmányt. E részben kezdődik a csirkék nevelése. A keskeny rész- ugyanis a lehajtható tetörésszel elválasztható a ketrec nagyobbik — mozgatható részétől. Amikor a csirkék nagyobbak, tehát tető szükséges föléjük, akkor az addig térelhatárolóként használt műanyag rácsot a csirkék fölé hajtják s ezáltal az állatok a ketrec nagyobbik részébe is bemehetnek.

A ketrec tamosórácsa szintén műanyagból készült, tízfilléres

nagyságú kerek lyukakon hull hat ki a trágya. Amikor a csirkék vágásra készok, a ketrec keskenyebb részének tetejét a nagyobbik rész oldalaként használva lezárják. A most már önálló nagyobb ketreceket kis görgőkön a ketrecsor végére gurítják, ahonnan ezek a szállítóautóra kerülhetnek. A‘keskenyebb ketrecrész a helyén marad az etető és itatóvályúkkal együtt. Ez nyomban takarítható, fertőtleníthető s már rakható is bele a kővetkező csibecsoport.

A ketrec előnyeként a következőket említhetjük meg: A csirkék viszonylag kis csoportban nevelődnek, kannibalizmusról tehát nem eshet szó. A korlátozott mozgás miatt jobb a takarmányértékesülés és a higiénia«« nincs szükség k^kcidiosztatikumok etetésére. Több csirke helyezhető el az ólban, több turnus nevelhető fel. Nem kell a csirkéket fogdosni, rakosgatni. Nincs alomköltség. Pánik esetén kisebb a veszteség. Csekély a munkaerőszükséglet. Allományváltáskor gyorsan, tökéletesen és kevés munkával végezhető a fertőtlenítés s az újabb állomány telepítése. A ketrec faltól-falíg rendszerű, az ól tehát tökéletesen kihasználható.

Az újdonság ketrecben állítólag nem fenyeget a csirkék mellének párnásodása, az eddigi ketrectípusokban gyakran előfordult e minőségrontó jelenség. Vajon e ketrec használata elterjed e, a gyakorlatban vagy tovább tökéletesítik azt, valamint hogy milyen lesz az ára, még nem tudni.% Tény, hogy a baromfitenyésztési eszközöket gyártó Big Dutchman cég alaposan meglepte a szakmabelieket új ketrecével.

í» i* Ä* *5 Sr *«« &»& »*

«*ó#

• 4M»«*

• suss

* >» 4» *

*> >* «i

штж • •

«»

«К

*«*> Я т »»»•

»mm . »•»»*о

ti {ti 9 vi т»т m-t it J

* <*# * 4»

г

i f; »<

ŕ

Д A csirkenevelo ketrec rögzített, nem (nozgatható része az etetővályúvá! és a csészeitatőkkal. Itt kezdődik a csirkék nevelése. A válaszfal el.-nezdításával összenyitható a rögzített és a mozgatható ketrecrész.

A vágásra kerülő csirkék • muzgathutő ketrec-résszel együtt rakhatók kocsira és vihetők a feldolgozóba. A ‘csirkével tele ketrec

a sínen mozgó kis kerekeken könnyen gurul.

Д A ketrec felülnézetben.

Érdemes-e a kistestű nyuSak tenyésztésével foglalkozni

Húsáért és gereznájáért általában érdemes nyulat tenyészteni. A nyúl húsa a legkönnyebben emészthető táplálék. A nyúlhús több fehérjét tartalmaz, mint a csirke vagy a borjúhús. Takarmányozása nem kerül sokba és sok olyan takarmányt etethetünk vele, amelyet más állat nem fogyaszt. Egy évben

4— 5 nyűitől 60—70 utódot nevelhetünk fel. Tenyésztésüket 3—4 anyával kezdjük. Fontos, hogy a tenyészanyagot megbízható helyről szerezzük be. Az anyához Idegenvérű bakot szerezzünk, hogy a káros rokontenyésztést elkerüljük. Ha választott nyulakat vásárolunk, ezeket 3—4 hónapos korukban nemek szerint elkülönítjük.

A házinyulakat három csoportba sorolhatjuk. A nagytestnek élősúlya 7—8 kg, s jellemző rájuk a hosszú test és a durva csontozat. Sok takarmányt fogyasztanak, igényesek, tenyészidejűk hosszabb, húsuk és prémjük minősége közepes.

A közép nagytestű nyulak súlya 3—5 kg. Ezek edzettebbek, igénytelenebbek és jól szaporíthatok. Hús- és prémlermelő állatok.

A kistestű nyulak főleg prémtermelő állatok. Súlyuk 2—3 kilogramm. Ezek a legedzettebb, legigéuytelenebb, legszaporább fajták.

A kistestű nyulak egyik igénytelen, edzett, szapora fajtája az ezüst nyúl. Súlya 2—3 kg, húsa igen ízletes. Gereznája tömöttszőrű, amelynek lágy ezüstös a csillogása. Hazánkban a fekete- és szürke ezüstszínű a leggyakoribb. Zsanettfekete az alaszkanyúl hazai változata, súlya 2,5—3 kg. Gereznája tömött, dús, méiyfekete színű. A kistestű nyulak saját felhasználásra való tenyésztése azért Is előnyös, mivel a kistestű nyulakat

5— 6 hónapos korukban pároztathatjuk, míg a nagytestű fajtákat csak 8—9 hónapos korukban. A nyulak szaporításra rendszerint 3—4 évig alkalmasak. Egy bak fedezési élettartama legfeljebb 4—5 év, miközben a második évtől a negyedikig a legaktívabb. Az Idősebb vagy be nem vált nyulakat kiselejtezzük. Tenyésznyúlnak csak a március és május közötti születésűeket tartsuk megT mert ezek a legéleterősebbek és a következő év januárjában, februárjában párosíthatók. A tenyészünk ídegenvérü legyen, azonos fajtájú, de lehetőleg más vidékről származó. Sokan alkalmazzák a rokontenyésztést, amely megbosszulja magát, mert a nyulak vagy elhullanak, de ha megmaradnak Is, jellemző rájuk a meddőség, a rossz nevelőkészség, ktilemíleg pedig a keskeny, vékony orr, a vékony, átlátszó, szőrtelen fül, a fölsebzésre hajlamos talpak, a gacsos lábak és az X vagy О állású hátsó lábak.

Ha mindezeket a követelményeket betartjuk, a kistestű nyulak tenyésztése saját céljainkra nagyon is kifizetődő, mert csaknem teljesen költségmentesen juthatnak egész év folyamán az ízletes, sok fehérjét tartalmazó friss húshoz.

Majerszky Márton, Salka (Szalka)