Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-11 / 49. szám
Í97í. december 11. 5ZABAD FÖLDMŰVES. Nyugalmasabb napok A váratlanul jött télapó hóbundájának csak egy-egy foszlánya látszik már a Vlky-i (vők!) szövetkezet határában és gazdasági udvarán. A kertészeti dolgozóknak Is- bosszúságot okozott a hirtelen jött hideghullám, mert az őszi munkák dandárja közepette nem tudták begyűjteni a káposztát. De Horváth Sándor kertész nem adja fel a harcot, szerinte nem nagy a kár, és értékesít, amit lehet, mert azt tartja, fillérből lesz a korona. Így gondolkozott egész évben, és ezért érte el a hektáronkénti 80 ezer koronás bevételt. A zeller pedig 100 ezer koronával jutalmazta hektáronként a hozzáértő munkát. Az egyébként némának tűnő határban csak Árva Tibor traktorjának hangja töri meg a csendet. Az utolsó barázdákat húzza egy kisebb darabka földön, mert egyébként a mélyszántást már november 20-a körül befejezték, de azért itt-ott akad egy-'két csipp-csupp földdarabka. A gazdasági udvaron is lassúbb az élet, mint az őszi csúcsmunkák idején. Ám egyszerre csak „piff-paff“ hangzik a kukoricaszárító felől. Toll reppen szanaszét és »riadt galambsereg emelkedik a borús égbolt felé, de kisvártatva körözve újra visszatér, hogy lecsapjon az egyik kukoricaszárítóra. De ismét piff-paff, és szaporodik az áldozatok száma. Múcska János nyugdíjas tehénetető, aki most a csősz tisztségét tölti be, lövöldöz szaporán unalmában vagy talán inkább kötelességből a szemtelen galambseregre, mert ki kell mutatni valamilyen tevékenységet. Meg kell szolgálni a havi 1100 koronát, amit a havi 1100 korona nyugdíjhoz kap. Bár a kukoricában nem sok kárt tennének talán a galambok, mert túlnyomó részét morzsoltan gyűjtötték be és egyenesen a takarmánykeverőbe szállították. Az istállók mellett tehénetetők csoportja kiváló minőségű kukoricaszilázst rak egy lovas vontatású pótkocsira. Hegedűs Ferenc, Horváth Imre, Fejes Jenő és Fejes János dolgozik szaporán belepirulva. Jól megtermett emberek. Arcukról csak úgy sugárzik az egészség. Munka közben is beszélgetnek, tréfálkoznak. Épp az a téma, hogy Hegedűs Ferenc hogy tölti majd szabadságát. Az egyik úgy véli, hogy fát hasogat, a másiknak ellenkező véleménye van. Maga mondja, hogy ezt az unaloműző munkát már befejezte. Majdcsak eltelik valahogy az a néhány nap. Majd elborozgat és jókat alszik. A téma nem véletlen, mert az állattenyésztési dolgozók decemberben vagy az újév januárjában veszik ki szabadságuk nagy részét, mert ilyenkor a növénytermesztési dolgozók helyettesíthetik őket. Fordul a beszéd témája. Horváth Imrét szólítgatja az egyik, hogy mivel az amolyan kőműves-féle, az istállóban fürdőhelyiséget építenének, ha másképp nem megy. Mert most is van kézmosásra meleg víz, de azért szeretnének néha lezuhanyozni is. Árva János, az efsz elnöke, nyugtatja őket, hogy legyenek még egy kis türelemmel, mert a gazdasági udvaron lévő iroda-helyiségeket akarják átépíteni mosdónak és öltözőnek. Az óra mutatója már délután egy óra felé halad, amikor egész kerékpár-karaván érkezik. Ebédről jönnek vissza az efsz-tagok. Az elnök épp arról tájékoztat, hogy idén sok hasznot hozott az anyakoca tenyészet. A darabonkénti évi malacszaporulat előreláthatólag Í8 darab lesz. A kerékpáron érkező Mikus László, aki egyébként 15 éve gondozza már az anyakocákat, megerősíti az elnök állítását, aki azt is elárulja, hogy 500 malacot adtak el más mezőgazdasági üzemeknek. Egyébként Mikus bácsi is szabadságra készül, és idejét bejelentése szerint disznóöléssel tölti. Igaz, nem lesz annyi munkája, mint a múlt évben, amikor két darab két és fél mázsás hízót vágott. Most csak egyet hizlalt, mert jobbnak látja, ha friss húst vesz az üzletben. A cuppogó locs-poccs után rövid fél órácskát üldögélünk az elnök minden igényt kielégítő, korszerű lakásának konyhájában. Épp egy éve költöztek az új otthonba. Különösen a központi fűtésnek örülnek, azonban fájlalják, hogy sokba került a fűtőkályha. A feleség az ötödik gyereket, a kis Editkét tanítgatja, meg egy kicsit pihenget is, mert korán kelt. Hat asszonytársával együtt feji a szövetkezet teheneit. Az elnök nem is nagyon örül az asszony elfoglaltságának. Azonban az kereken kijelenti: — Beszélhetsz nekem akármennyit, a világért sem maradok itthon. Jól keresek, meg a kollektívát sem hagyhatom cserben. — Már egy kicsit túlzásba viszitek — zsörtölődik az elnök. — Majd a körmötökre nézünk ... — Ugyan mit. akartok velünk? A munkát elvégezzük, annyi a tej, hogy nem is tudjátok hova tenni, minket is megillet egy kis szórakozás. Hat fejőasszony valóságos nagyobb családdá forrott össze. Még Csölle Zoltán tanító felesége is köztük van. Megünnepelnek minden névnapot, születésnapot és ilyenkor bizony nem hiányoznak a jóféle falatok, tortaszeletek, itókák. Ojabban már a disznóölésből is visz mindenki egy kis kóstolót. Jólesik egy kis terefere. viccelődés, a napi fáradságos munka után. Meg is érdemlik, mert igazán jó munkát végeznek, hisz volt olyan időszak is, amikor darabonként naponta több mint 11 liter tejet fejtek. Az ő szorgalmas munkáj'uknak is köszönhető, hogy terven felül az efsz 25 ezer liter tejet ad el az év végéig. Újra a latyakot tapossuk, lovasfogatok, traktorok, kerékpárosok húznak el mellettünk. Lassan alkonyodik, és érkeznek a fejönők is. A napi szemle után jólesik egy kicsit elüldögélni a villanycserépkályhával fűtött irodahelyiségben, ahol Piráli Gyula ökonőmus birkózik a számok rengetegével. Jelenleg éppen Szimet István alelnök sertéshizlalő kimutatását tanulmányozza a havi súlygyarapodásról. Szembe vele egy hatalmas számológép mögül kéklik ki Csiba Piroska könyvelő. Élénkkék munkaköpenyét kiegészíti a Biztosító Társaság szintén kék színű naptárszerű hőmérője. A melegben is nehezen „olvad fel“. Csak néhány kérdés-felelet után ami igen vontatottan kezdődik ölti fel igazi énjét és huncut szemhunyorítással, mosolyával feloldja a feszültséget. Még kávéval is kedveskedik vendégnek, elnöknek, ökonómusnak és közben betérőknek egyaránt. (Később tudtam meg, hogy előző dorgálás miatt volt kissé rossz hangulatban.) Már azzal is eldicsekszik, hogy elégedett munkájával. Nem csoda, hisz kétéves gyakorlat után már havi 1800.koronát keres. Egy kis számvetési előzetesből azt is megtudom, hogy az évi tejhozam tehenenként több mint 3000 liter lesz, sertéshúsból 50 mázsát adnak terven felül. A pénz elég vastagon csörgött a közös kasszába, úgyhogy az átlagkereset idén is meghaladja majd a 2000 koronát, de nem ritkaság a 2800—3000 koronás havi kereset sem. A vastag felhők korán magukkal hozzák a sötétséget, és lassan befejeződik a kinti munka. Traktorosok érkeznek az elnökhöz, hogy beszámoljanak a napi munkáról, és a holnapi teendőről. Kicsit bizony átfáztak a nyirkos időben, és ezért az elnök egy-egy pohárka jófajta borral kínálja őket. Körtyolgatás közben panaszkodnak. Dömötör Jenő és Vidra György traktoros elégedetlen a rossz ülésekkel. Vannak felfújható párnájú ülések is, azonban, ha kilyukadnak, sehol nem tudják azokat megjavíttatni. Felkerekednek a traktorosok is, hazatérnek otthonukba, hogy erőt gyűjtsenek a másnapi munkához. A gazdasági udvar elnéptelenedik, csak az anyakoca gondozók és a fejönők végzik munkájukat... Balia József „Mikor lesz már tisztaság?" Ezt a Címet adta 1964-ben Andriskát József a lapunkban megjelent egyik cikkének. A -változásokat javasló egykori újságcikk szerzője most örömmel beszél arról, amit Komárno utcáin tapasztal. — Ma már a hídfőnél, az Európaszálló előtti téren és a vasútállomáson — a régebben hiányzó — üdvözlő táblák fogadják a városba lépő idegent. Irányjelző táblák tájékoztatnak arról, merre van a bank, a vasútállomás és egyéb fontosabb intézmény. A Szakszervezetek Házát ma már senki sem nézi szállodának, mert az épületet megjelölték, sőt műsortáblán hirdetik a nagyteremben lezajló kulturális és egyéb műsorok rendjét jóval előre. A legnagyobb hiba, amit az idegen az első pillanatban tapasztalt, az utcák és a terek tisztátlansága volt. A város technikai szolgálatának ma rendelkezésére áll egy korszerű utcasöprő gép, továbbá néhány személy, akik az utcákat és a tereket nagy igyekezettel tisztítják, azonban ezen a téren még sokat lehetne a helyzeten javítani. Ami a lakosság által történő javasolt kötelező járdatisztítást illeti, ezen a téren nem történt előrehaladás. Sok helyütt a járdákat egyáltalán nem tisztítják, sőt kihordják rá a szemetet. Ez a házkezelőségekre is vonatkozik, mert a gondjaikra bízott házakból kihordott szemetet, bontási hulladékot olykor hetekig nem vitetik el a járdáról. A közutak tisztításában jó szolgálatot tesz az öntözőautó, amely a papírt és a másféle leöblíthető szemetet eltávolítja. Problémát képez még azonban télidőben az útszélen elhelyezkedő csatornák befagyása. Az úttesten ennek következtében megfagy a víz és az út helyenként szinte járhatatlan. A kanálisok lefolyóit ezért gyakrabban és rendszeresen kellene tisztítani. A város utcáinak szennyeződését nagymértékben elősegítette az is, hogy a lakótelepek szemetes bádogkannái nem voltak fedett helyen. Ezek tartalmát a szél magával hordta, ami esztétikai és higiéniai szempontból egyaránt kifogásolható volt. Azóta fedett helyeket létesítettek, de úgylátszik ez sem segít. — A közelmúltban éjjel három órakor láttam — mondja Andriskin József — amint valaki a szemetes bádogkannák tartalmát részben a földre kotorta. Olykor a kisgyerekek is a bádogkannák mellé öntik a szemétet, mert nem érik el azok szélét, esetleg mivel a kannák tele vannak. Talán az önmagától záródó ajtók megakadályoznák a papír és egyéb hulladék szél által történő széthordását a lakótelepen. A vnb intézkedése folytáh az Európa-szálló előtt a szálloda alkalmazottja minden reggel öntözi és rendben tartja a járdát és a parkolóhelyet. Valamikor a város köztisztasági dolgozói az igen forgalmas főút közelségébe, a szigetre vezető út mellé hordták ki a szemetet, ma már ezt a városon kívüleső helyen halmozzák fel. Egyes utcákon a közvilágítás hiánya miatt nem volt biztonságos a közlekedés, sőt a megvilágított utcákon is télen fél hat tájbpn már eloltották a lámpákat és a dolgozók kénytelenek voltak botorkálva a reggeli műszakra menni. A helyzet ezen a téren csak részben javult, ez esetben azonban figyelembe kell veni az ország jelenlegi pénzügyi helyzetét, amely folytán a vnb-nek nincsen módja a közvilágítást a lakosság kívánságának megfelelően minden utcában azonnal rendezni. Az idegenek nemcsak az Európaszállóba látogatnak el, hanem felkeresik a kisebb vendéglátóij>ari üzemeket is. A tisztasági és a higiéniai követelmények betartása terén bár a helyzet jelentősen javult, de a kiszolgálás, s helyenként a tisztaság szempontjából is még mindig akad kifogásolnivaló. A járási közbiztonsági parancsnokság épülettömbje melletti telket borító bozótot kiirtották. A kérdéses telket azóta parkosították, sőt ott állították fel a hősök emlékművét is. Ezen kívül a város más részein is létesítettek parkokat, amelyeket a vnb műszaki szolgálata gondoz. Ezen a területen tehát a haladás jelentős. összesítésképjten tehát úgy jellemezhetjük a helyzetet, hogy a vnb az elmúlt időszakban nagyon sokat tett a városrendezés és tisztaság érdekében. Tudjuk azonban, hogy a város átépülőben van és ebből kifolyólag is adódnak további problémák. Ilyen például a játszóterek hiánya az újonnan épülő lakástömbök között, mert igen sok a gyerek. — Szeretném megemlíteni a Dunamenti Múzeum igen hasznos működését — mondja Andriskin József —. Az utóbbi időben itt több kiállítást rendeztek festők és más művészek munkáiból. A párt megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából szintén bemutatóra került sor, mégpedig a párttörténeti anyagokból. A város fejlődésével kapcsolatban nyílott egy érdekes urbanisztikai kiállítás, amely érzékelhetően mutatja be a jövőt. Még valamiről szeretnék szólni, ami nem kizárólag helyi jellegű, mert máshol is problémát okoz. Az ifjúság nagyobbrészt a vendéglőkbe tömörül és olykor botrányosan viselkedik. Az ifjúságnak több lehetőséget kellene nyújtani a sportra és más kultúrált szórakozásra. A vnb képviselőtestülete az elmúlt választási időszakban nagyon sokat tett a város fejlesztése érdekében, de maradt még néhány megoldásra váró probléma. Az új képviselőtestület remélhetőleg szintén teljes igyekezettel nyúl a nyílt kérdések megoldásához s a választási programban körvonalazott városfejlesztési tervek teljesítését a lakosság is elősegíti majd. KUCSERA SZILÁRD 3 Az elmúlt napokban kedves szovjet vendége volt a szerkesztőségünknek. Ivan Petrovics Birjukov, a szaratovi terület Kommunist című napilap közgazdasági rovatának a vezetője néhány napot töltött nálunk és meglátogatott több ipari, valamint mezőgazdasági üzemet. Hurbanovón (Ögyala) a maláta- és sörgyárat tekintette meg, majd a jóízű Arany Fácán elnevezésű sör kóstolgatása közben elbeszélgetett az üzem vezető dolgozójával. JUHARFAÁG Falak. Sivár falak. Kőházak alaktalan oldala. Kőfal érdes síkja. Szűk utcaköz. Város, Az ember alkotása. , Valamikor sokszínű rét mosolygott itt. A cserjék és a gyep között játékos csermely vize szökdelt kőhátról k'óhátra, melynek aljában pisztráng bújt meg. Őzikék harapták a gyep füvét s a soklevelü cserje mögött ijedős, de kíváncsi nyúl leselkedett. Ember nem volt még akkor itt. A rét ura a nap volt. De nem korlátlanul. Ös ellensége, a jelleg, az ocsmány tunyaság, nem egyszer rátelepedett. Kénytelen-kelletlen osztotta hát meg vele a nap uralmát. Hol 6 tündökölt melengető sugárral, hol az eső öntözte a tájat. S a föld bújd burjánzással felelt a kettős uralomra. A nap és a jelleg ősi ellentétje mindmáig megmaradt. De most ki törődik vele? Akár süt a nap, akár eső pereg, szilárdan állnak a kőházak és kőfalak. Érzéketlen a cseréptető, akár a hőség perzseli, akár .felhőszakadás ömlik le rá. Az ember tökéletes munkát végzett. Az utcaközben fűszál sem maradt. Aszfalt, lefolyócsatorna s a kőfalak: kétoldalt s felfelé nyitott óriás kőedény. Nincs benne szín, nincs élet és mosoly. A napfény belé csak ablaküvegen derékbatőrien, aléltan hullik alá. Es mégis. A kőfal fölött, valami árnyékos kőudvar mélyéből, emeleti ablakmagasságban juharja őszi díszben pompázó ága nyúlik át. Még teli aranysárga, karcsú levelekkel. A vége csonk. Mintha mutatóujj lenne. Kinyújtott kar az ág, mely a kopár utca terébe nyúlik. A régmúlt ránk mutató keze. Nemcsak figyelmeztető, hanem számonkérő és parancsoló kar ez. Érzelgősen ragyog rajta a tovatűnt nyár utolsó mosolya, de ugyanakkor követelőn és számonkérőn rajta az őstermészet jelentkezett. Mohr Gedeon Városi körülményeknek megfelelően élnek Zlaté Klasy (Aranykalász) község lakói. A helyi nemzeti bizottság arról is gondoskodott, hogy a polgárok' kellemes környezetben töltsék szabad idejüket. A falu közepén lévő eszpresszóban nagy választékban kaphatók frissítők és édességek is. Képünkön Nagy Péter elvtárs, a hnb elnöke ízlelgeti Trepák Vince cukrász és Mózes István segédcukrász készítményét. Osztrácky Istyán, a presszó vezetője és Szikeli Borbála kiszolgáló máris viszi a friss süteményeket a vendégeknek. Fotó: Balia t Vállalásukat becsülettel teljesítették A Bajči (Bajcs) Állami Gazdaságban nagy gondot fordítanak a szocialista munkiaverseny kibontakoztatására és a kötelezettségvállalások teljesítésére. Az alaposságnak meglett az eredménye, mert a CSKP XIV. kongresszusának, valamint a pártunk megalakulása 51. évfordulójának a tiszteletére a vállalásokat у elsőként teljesítették az országban. A vállalás, illetve a terven felüli teljesítés értéke 3 millió 100 ezer koronát tesz ki. Terven felül 1500 mázsa húst (ebből 1000 mázsa a sertés és 500 mázsa a marhahús) és 350 ezer liter tejet adtak el a közellátásnak. A gazdaság dolgozói különösen a választások előtti időszakban fejtettek ki fáradhatatlan munkát a terv túlteljesítéséért. Az állami gazdaság kommunistái, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet vezetői a továbbiakban is mindent megtesznek a szocialista munkaverseny kiszélesítéséért és a kitűzött tervfeladatok túlteljesítéséért. —tt—
