Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-20 / 46. szám

1971. november 20. SZABAD FŰLDMOVES 7 SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLOVÁKIAI SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA A martini mozgalom NAGY VISSZHANGRA TALÁLT A MEZŐ GAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI ÜZEMEK DOLGOZÓINAK KÖRÉBEN Lám, mily mozgósító hatású lehet egy Idejében született kezdeménye­zés? Szinte jelentéktelen hírnek tűnt, amikor a napi sajtó hasábján napvilá­got látott. Nos, sokkal több volt annál... A martini járás mezőgazda­­sági dolgozói, a járási felvásárló vál­lalat, valamint a Közép-Szlovákiai Tejüzemek (Martin) dolgozói csupán arra tettek ígéretet, hogy — még az urnák elé járulás előtt — november 20-ig teljesítik munkakötelezettségei­ket — a tej kivételével. Ám az év végéig a tejet is 985 600 literrel túl­teljesítik, a múlt évihez viszonyítva. Nos, a kötelezettségvállalásokból megszületett a martini járás mező­gazdasági üzemeinek felhívása, mely­ből néhány mondatot idézünk: „Mint a CSKP megalapításának 50. évfordu­lóját és a XIV. pártkongresszust meg­előzően nagy volt a munkalendület hazánk valamennyi munkahelyén, most a választások előtt is a dolgo­zók nagy többsége a CSKP politikájá­nak megvalósításán fáradozik, hogy ilymódon erősítse a szocialista rend­szerünk alapjait, mert ez a legbizto­sabb záloga társadalmunk sikeres továbbfejlesztésének. Mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeink dolgozói mindig becsülettel teljesítik feladataikat és jelentősen hozzájárultak ezáltal a népgazdaság konszolidálásához. Ez elévülhetetlen érdemük. Teljes mértékben magukévá tették járásunk dolgozói a CSKP XIV. kongresszusának határozatát, s most maximális mértékben az ebből adódó feladataik megvalósításán munkálkod­nak. Éppen ezért most a választások előtt felmértük termelési lehetősé­geinket, s kötelezettségvállalásokat tettünk. Mindezt azért, hogy gazda­gabb legyen a piaci választék, s meg­teremtődjenek a további terv-felada­tok teljesítésének optimális előfelté­telei — az 5. ötéves terv időszakában. Járásunk kommunistái, mezőgazda­­sági és élelmiszeripari dolgozói eme kötelezettségvállalásunk sikeres ■ tel­jesítésével is a választás-előtti elő­készítő munkát segítjük, bízván ab­ban, hogy dolgozó népünk a Nemzeti Front jelöltjeire szavaz, amely a CSKP politikájának újabb győzelme lesz, s egyben biztosítéka szocialista hazánk további fejlesztésének.“ Alighogy nyomdafestéket látott a martini felhívás, menten visszhangra talált. S nem is akármilyen vissz­hangra! A járások mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozói számot vetet­tek, milyenek a lehetőségeik, mivel tudnak elősegíteni leginkább a vá­lasztások sikerét, š bekapcsolódtak a martini mozgalomba. Mit mutat ez a verseny-mozgalom? Életképességére jellemző, hogy állan­dóan szélesedik: nemcsak az efsz-ek­­ben, állami gazdaságokban, hanem a gépállomásokon és az élelmiszeripari üzemekben is mindinkább meghono­sodik. Azt példázza ez a sikeres ver­seny-mozgalom, hogy kommunisták, pártonkívüliek egyformán bíznak szo­cialista rendszerünk erejében, azt tartják: Ki hazáját szereti, szorgalma­san építi! Most nézzük meg, vajon melyik járás miként kapcsolódott be a martini mozgalomba, mivel járul hozzá a nagy országépítő törekvések megvalósításához? Nové Zámky (Érsekújvár). Nagy megértésre és visszhangra talált a martini mozgalom a Nové Zámky-i já­rás mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemei dolgozóinak körében is, akik így válaszoltak: „Példásan túlteljesítettük gabona­eladási kötelezettségeinket. Terven felül 3500 tonnát adtunk az állam, raktáraiba, az idei egyéb terv-felada­tainkat is teljesítjük. Tisztában va­gyunk az idei választások nagy poli­tikai jelentőségével. Éppen ezért vál­laljuk, hogy még a választások előtt teljesítjük a tojáseladás évi tervét, s a húsbeadás időtervét 1499 tonná­val, a tejét 825 ezer literrel meg­emeljük. Az évi tervet húsból 107. a konzum-tojásból 110, s tejből 102 százalékra teljesítjük.“ Nitra (Nyitra). Ami a nyitral járást illeti, ugyancsak válaszolt a marti­niak felhívására. „Az eddigi kötele­zettségvállalásokon kívül kötelezzük magunkat, hogy az év végéig terven felül 4100 mázsa húst, 1 millió 100 ezer liter tejet és 3 millió konzum­­tojást adunk a piaci ellátottság to­vábbi javítására. A tojáseladási évi tervet már október 25-én teljesítet­tük.“ Bratislava-vidék. E járás mezőgaz­dasági üzemeinek dolgozói ígérik, hogy a választások napjáig teljesítik a húseladás évi tervét (11 890 tonna) és az év végéig terven felül 1050 ton­na húst adnak. Ugyanígy teljesítik a tojáseladási tervet (18 millió darab) és az év végéig ezt még 2 millió darabbal megtoldják. Veľký Krtíí (Nagykürtös). „Köte­­tezzük magunkat — írják a nagykür­tös! járás mezőgazdasági dolgozói —, hogy a tejfelvásárlás időszaki tervét a választások napjáig túlteljesítjük, tejből 662 ezer literrel, sertés- és marhahúsból 5200 mázsával, baromfi­húsból 2696 mázsával. Ami meg az évi eladási tervet illeti, terven felül 6007 mázsa húst,' 715 ezer liter tejet és 400 ezer db tojást adunk a dolgo­zók asztalára.“ Mire © sorok megjelennek, bizo­nyára számos járás mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemében ugyancsak döntenek afelől, milyen módon kap­csolódjanak be a martini mozgalom­ba. (kovács) A megújhodó Korytnica Ahol a gyomorbeteg szövetkezeti tagok gyógyulnak.., Ružomberoktól mintegy húsz kilométernyire, egy kies völgyben terül el Korytnica, ismert fürdőhely. Több évszázados múltra tekinthet vissza. Az emberek emlékezetében ma is úgy él, mint a gyomorbetegek Mekkája. A vonat ablakából gyönyörű panoráma tárul a nézelődő elé. Köröskörül hegyek, égbetörő faóriásokkal. Az egész vidék magán viseli a partizán­­harcok nyomait. Itt-ott előbukkan egy némán tátongó ágyúcső, amelyet vagy ittfelejtettek, vagy emlékként őriznek a késői nemzedékek számára. Kis mikrobusz szállít a fürdőhelyre. A főépület a HIGEA nevet viseli homlokzatán. Ez a fürdőhely szíve, innen ágaznak szét az ütőerek a többi lakosztályba. A főorvos dr. Trvalec még fiatalember, de igen erélyes, éberen ügyel-a rendre, a. tisztaságra, no meg a jő erkölcsökre. Tetszett ez a fegyelem és aki igazán a gyógyulás szándékával jött Ko­­rytnicára, magáévá tette ezeket az intézkedéseket. Gazdag múltú ez a fürdő, ám épületei ódonok. Csupán az utóbbi időben épült „Olga“ felel meg a modern kor követelményeinek. Szép épület, vihar­álló falakkal; berendezése a legkényesebb Ízlésnek is megfelel. A szórakozást a tévé is elősegíti, no meg hetenként kétszer-háromszor neves művészek, énekesek, zenekarok látogatnak ide, hogy színvonalas előadásokkal elégítsék ki a fürdővendégek kulturális igényeit. Korytnicának három dúsan ömlő forrása a Zsófia, Béla és József nevet viseli. Csodálatos gyógyerejű források ezek, melyeknek vize farkasótvá­­gyat csinál. * Valahogy úgy érezzük, hogy Korytnica az évek hosszú során át kiesett az illetékesek érdeklődési köréből. Az utóbbi időben — a sürgetések kö­vetkeztében — több épület építését kezdték meg, mely lehetővé teszi a fürdőhely vendégei számának gyarapítását. Korytnica ezt a figyelmet igazán megérdemli, hogy ismét az érdeklődés homlokterébe kerüljön. Erre nemcsak gyönyörű fekvése,- kiváló gyógyvize, ózondús levegője pre­desztinálja, hanem múltja is. Valamikor ezer férőhelyes volt az a fürdő­hely, most mintegy háromszáz beteget tudnak elszállásolni. A főépület déli oldalán egy márványtábla díszeleg, melyről leolvashat­juk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés Idején a ružomberoki kórház Ide helyezte át székhelyét, s a szlovák hegyek hősei, partizánjai Itt része­sültek orvosi kezelésben. Igazán történelmi értékű dokumentum! Háromheti eredményes gyógykezelés után elbúcsúztam Korytnicától. Az állomásig gyalog tettem meg az utat, hogy elköszönjek kedves isme­rősömtől, Micikétől, a pubertás korú szarvas-kisasszonytól, magányos sé­táim alkalmával ismerkedtem meg vele; egy útszéli erdészlak udvarán éli gond- és veszedelem-mentes életét. Andrej Rišňovský Teljesítették az évi tervet Az 1971. évi kimagasló belpolitikai események serkentőleg hatottak dol­gozó népünkre. Így volt — és van — ez a Veľký Kamenec-i (nagykövesdi) Efsz-ben is, ahol elsődleges feladat­nak az állam iránti kötelességek tel­jesítését tekintették. Így érhették el, hogy október 20-án teljesítették a tej­eladás évi tervét, sőt hétezer literrel túlteljesítették. Juhász János mérnök, a szövet­kezet elnöke, örömmel újságolta, hogy húseladási tervüket is túlteljesítették: sertéshúsból a tervezett 818 mázsa helyett 838 mázsát adtak be a jelzett napig, s marhahúsból 815 mázsa he­lyett 921 mázsát teljesítettek. Felaján­lották, hogy az év végéig még 200 mázsa húst juttatnak az állami ala­pokba. Ilymódon járulnak hozzá в választások sikeréhez! Albert Árpád, Viniőky (Szőlőske)' ■I — Nincs mit mondani az elnökük­ről? — kezdtem faggatni őket. Csűrték csavarták a dolgot, s végül nem mondtak se jót, se rosszat. Mi­vel nem volt nálam harapófogó, üres tarsollyal kellett búcsúznom. Az épület másik oldalán lévő nem­zeti bizottság irodahelyiségében sen­kit sem leltem. Tovább kilincseltem. — Ifjúsági klub — olvastam az egyik ajtón. Próbálkoztam... az ajtó kinyílt. Ott sem leltem senkit, viszont na­gyon szépen berendezett agitációs központot szemlélhettem meg. A ki­állított anyag magától beszélt és né­hány pillanat alatt megtudtam, mi épült a faluban, mi történt egészség­­ügyi, kulturális és más téren. Bővítet­ték a kultúra hajlékát, egészségügyi központot létesítettek, üzletet, ven­déglátót építettek, felszámolták a ci­gánytelepet és sorolhatnám tovább, amit a számokból, fényképfelvételek­ből megtudtam. — Most hová, merre? — töpreng­tem. Gondoltam egyet. Hátha a közös Még nemrégiben Is a szövetkezet gazdasági udvarának egy eléggé roz­zant épületében találkoztam a le­­nartovcei (Lenártfalva) elnökkel. Oda tartottam hát a közelmúlt napokban is. Egy idősebb tagtól már előre ér­deklődtem, hogy ott lelem-e Madarász elvtársat. — Hol él maga, barátom? — nézett rám furcsán a megkérdezett. — Látja amott azt a nagy épületet, ott keres­se Sándort. — De hát ott a nemzeti bizottság meg a vendéglátó üzem van. — És a szövetkezet székháza. Még az kellene, hogy mi építettük, s ne­künk ne lenne ott a helyünk. Azt is megtudtam tőle, hogy Cízzel és Vlkyüával (Velkenye) nemrégiben házasságkötés történt. „Vörös Csillag“ lett egy egyesült szövetkezet neve. A közös vezérkarát a rangos új épület első emeletén találjuk. Éppen az ötéves tervben meghatározott fel­adatok megvitatásához láttak hozzá. — Az elnököt hol találom? — kér­dem tőlük. — Azt nehéz volna megmondani. Szabadságon van — világosít fel az ökonómus. — Talán nem is baj. Legalább így bátrabban mondanak véleményt róla. — Véleményt, miért? — kérdi az előbbi. — Hát nem tudják? A Népi Kama­rába javasolták. A vezetők összenéztek. Jósokára az egyik megszólalt. — Most hallom először. Aztán újból csendbe burkolóztak. A képviselőjelölt az álláson. dolgozói nem olyan szófogadók, mint a vezetők. Irányt vettem újra a gaz­dasági udvar felé. Mát útközben ta­lálkoztam a raktárossal, és nekisze­geztem a kérdést. — Mi a véleménye az elnök jelölé­séről? — Sándor? Ember az a talpán!... Helytáll az mindenütt. Egy szalmával megrakott szekér állt a mérlegen. A kocsis Nagy Barna így véledekett: — Kemény, bátor beszédű. Ilyen em­ber kell a mi szövetkezetünkben. A raktár előtt idősebb dolgozók la­pátolták a kukoricát. — Ha nem kellene, leváltanánk, — mondta kérdésemre egyszerűen Cukor bácsi. Az ott dolgozó Molnár István a kezdet kezdetén elnökösködött is és jó ideig raktáros volt. ö így véleke­dik: — Megfelelőbb embert aligha talál­nánk. Bízunk benne, hogy az idős tagok érdekeit is jól képviseli majd. Mert bizony, akik régebben mentek nyugdíjba, még mindig elég szűkén kapnak. Cigány Józsi bácsi Vlkyüai (Velke­nye) lakos ezt mondta: — Fizet és ez a fontos. Az egyesü­lés előtt otthon 400—500 koronát ke­restem. Most a nyugdíjacska mellé havonta ezer is jön a házhoz. Szenták Barna még nem néz ki nyugdíjasnak, pedig már túl van a hatvanon. — Mi neveltük, a párt. Már hogyne bíznánk benne — jelentette ki hatá­rozottan. Nemrégiben hallottam valakitől: „Ha valamelyik szövetkezeti funkcio­nárius szabadságon van, biztosan épít­kezik.“ A szólás-mondás most is igaziak bizonyult. A képviselőjelölt segédke­zett a kőműveseknek. — Látja, — mondja üdvözlés után az elnök. — Én sem vagyok okosabb másoknál. Nincs más dolgom, hát szétrontottam a házat. Bár igaz len­A szövetkezeti tagok bátran mondanak véleményt. ne, hogy nincs mit csinálnunk ... — mondja sóhajtva. — Ezernyi a tenni­való. De hát nőnek a lányaim, rend­be kell szedni a portát. Madarász Sándor már gyerekkorá­ban sokat dolgozott. Alig 12 éves volt, amikor édesapját elvitte a má­sodik világégés. A hat hektár föld gondja az édesanyja nyakába szakadt és szükség lett a kislegény segítsé­gére. Teltek-múltak az évek, megala­kult a közös, amely sokáig csetlett­­botlott. Voltak olyanok, akik a fiatal értelmes Sándort eltanácsolták a me­zőgazdaságtól. De ő kiskorától „hoz­zánőtt“ a földhöz. Később mesterisko­lát végzett és csoportvezető lett. Egy ideig úgy érezte, elég a képzettsége. De nem sokáig, és Safárikovón (Tor­naiján) elvégezte a mezőgazdasági technikumot. — Csak azt sajnálom, hogy nem végeztem el a főiskolát — mondja kissé borús arccal á szimpatikus fér­fi. — Pedig a felvétel is sikerült. A technikum elvégzése után nem kapott mindjárt más beosztást. De ■azért nem türelmetlenkedett. Végül is elnökké választották a fiatal szakem­bert. A szövetkezetük az utóbbi években a legjobbak közé tartozott a Rimav­ská Sobota-i (Rimaszombati járásban. A további fejlődésnek azonban ke­rékkötőjévé vált a- kis gazdasági egy­ség. Ezért került sor ez év januárjá­ban az egyesülésre, s így már közel 2000 hektáron gazdálkodnak. Madarász elvtárs már régen tölt be közéleti funkciót. Huszonegy éves ko­rában tagja lett a kerületi nemzeti bizottságnak s aztán a járásiban te­vékenykedett. Beválasztották a Pa­rasztszövetség Központi Bizottságába is. Falujában a pártszervezet mellett működött a Svfizarmban, tűzóltó szer­vezetben és műkedvelősködött is. — Elszaladt felettem a 38 esztendő — vallja az elnök. — Ezernyi gond közepette észre sem vettem. Igaz, most sincs kevesebb, mert a valódi nagyüzemi mezőgazdaság megterem­tését tűztük ki célul. Ez pedig nem lesz könnyű feladat. Mi is eléggé a nyugdíjasok szövetkezete vagyunk. Bi­zony nélkülük nehezen boldogulnánk. Szerencsére a cigány származású pol­gárok is egyre szorgalmasabban dol­goznak. Tény viszont, hogy a nagyobb szántóterületen a gépek jobb kihasz­nálása, nagyobb teljesítményűek vá­sárlása, sok lehetőséget rejteget. — Ha megválasztanák, milyen kér­­dések megoldását látná a legszüksé­gesebbnek? — Az ország gondjai nagyon sok­oldalúak. Én mint mezőgazdász első­sorban azt szeretném, ha a pártunk XIV. kongresszusa által kitűzött fel­adatok teljesítésének reális alapot biztosítanánk. Az alacsony nyugdíjat élvezők helyzetén is javítani kell. A falusi ifjúság megnyerésére a mező­­gazdaságban még nagyobb gondot le­hetne fordítani. A gyorsabb fejlődés, a jobb élelmiszer-ellátás megoldása a jövőben is sok problémát okoz. Ml a gyakorlatban dolgozók sok hasznos tanácsot adhatunk azok megoldására. Tóth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents