Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-13 / 45. szám
A szolok és méhek Hívatlan vendégek érkeztek a szőlőbe. Fürgén, magabiztosan. mint akik sajátjukba lépnek. Darazsak. Sárgacsíkosak, körültáncolják a szemet, durván harapják s jön egy újabb, szívja a szemet, és a kiharapott bogyó olyan, mint egy megsebesült csillag. Ismét egy hívatlan vendég. Szárnyán megcsillan a Nap. Tétova zümmögéssel kutat a szőlőtőkék között: nem, 6 nem darázs. Ne tévessze senki öszsze vele. Ű nem nyúl a máséhoz. Az igaz, az édességet nagyon szereti, s ha valaki szabadon nyitva hagyja mézes üvegét vagy a cukorszörpöt, nem képes uralkodni magán. ;. Neve: mézelő méh vagy háziméh. Teste nem fekete-sárga csíkos, mint a darázsé, és nem is oly karcsú, darázsderekú, hanem szürke-fekete csíkos és zömök. Mozgása, röpte kimértebb, lassúbb. A darázs hfívös reggelen is torkoskodlk. A méh csak akkor jelenik meg, ha legalább 12 Celsius fok meleg van. Az ép szőlőszemet nem bántja, rágöja gyengébb, a legvékonyabb héjú szőlőt sem tudja kirágni, csak a darázs által megkezdett vagy eső után kirepedezett szemet látogatja, hiszen kínálja magát a csöpögő szőlőnedv. ELŐDEINK VITAI A méhek és szőlők tulajdonosai közötti nézeteltérésnek múltja van Magyarországon. Kezdetben a tájékozatlanság okozta. A 19. század előtt általános volt az a téves nézet, hogy a rovarok, főleg a méhek, károsak a virágra, lerágják a bibét, tnászkálásukka] megsértik a termőrészeket, sőt a virágport megeszik, hazaviszik, pedig az fontos a növény számára. — „Ki a méhekkel a szőlő közüli“ — Pedig már a 18. század végén tisztázták, hogy a rovarok fontos szerepet játszanak a növények megporzésában. Mégis, 1869-ben a Természettudományi Társulatnak hivatalos cáfolatot kellett kiadni: a méhek nem károsítják virágok megtermékenyedését. Lassan elült volna a vita, amikor valaki elterjesztette: a szőlőt eszi a méh! — Országgyűlési téma lett. Hegyközségek helyi rendszabályaiban szerepelt ez is: tilos méheket tartani szőlőhegyen. 1869-ben miniszteri rendelet felhívta ugyan a figyelmet: oszlassák el a méhészettel szemben fennálló előítéleteket. A helyi hatóságok azonban továbbra is kitiltották a méheket. 1891-ben újra utasítást ad ki a földművelési miniszter: „a méhészkedő közönség a szőlőterüieteken ne akadályoztassák“. A szőlősgazdák azonban továbbra is görbe szemmel néztek a méliekre. Hivatkoztak a rendeletre: megtiltható, hogy hegyközség területén más mezőgazdasági ágazatot műveljenek. A gödöllői Kisállattenyésztő Kutató Intézet méhtenyésztési osztályának korai elődje is a méh-szőlő vitának köszönheti létét. A gödöllői állami méhészeti gazdaságnak feladatul tűzték, hogy a méheket a szőlő virágzásakor, de különösen érésekor figyelje, s erről naplót vezessen. 1929-ben pontot óhajtottak tenni a vita végére. A szőlőgazdálkodásról és hegyközségekről szóló törvény kimondta: „Méhek tartását a hegyközség területén megtiltani nem lehet“. Indoklás: „a szakemberek kétségtelenül megállapították, hogy a méhek a szőlőben kárt nem tesznek“. MAI TÉVEDÉSEK A szőlészeti szakkönyvek a méheket a szőlő kártevői között vagy meg sem említik, vagy másodlagos kártevőknek minősítik. A méhészirodalom pedig károsnak tartja, ha méhek télire gyümölcs-, vagy szölőlevet raktároznak el. De kimutatták, hogy elenyésző mennyiséget képesek szabadból begyűjteni. A darazsak elleni védekezéssel tehát egyúttal a méhek kártevését is megakadályozhatjuk. A közelmúltban tartották Moszkvában a XXIII. Nemzetközi Méhészeti Kongresszust és Világkiállítást. Ennek kapcsán had utaljunk az Allgemeine Deutsche Imkerzeitung augusztusi számának vezércikkére. Ez emlékezetbe idézi az előző Münchenben tartott kongreszszust, ahol a méhek és a szőlő viszonyára új fény derült. N. S. Davidova szovjet kutatónő ezzel a címmel tartotta előadását: A méhek hasznosításának lehetőségei a szőlő megporzásában. Kifejtette, hogy a méh felkeresi a szőlőt virágzás idején. Ennek a következménye, hogy fokozódik a szőlőszemhozam, javul a szemek minősége, mert a méh egyik virágról a másikra, egyik tőkéről a másikra száll, és az idegen megporzást elősegíti. Kétkedve fogadták ezt a beszámolót. Eddig úgy tudták, a méhek nem járják a szőlővirágot. A legtöbb méhvédelmi törvény éppen ezért engedi meg a szőlő permetezését virágzás idején méhekre veszélyes szerrel. Am a szovjet kutatónő megfigyeléseit hamarosan, 1970-ben szomorú események igazolták a Német Szövetségi Köztársaságban. A Feketeerdő vidékén 2000 méhcsalád pusztult el, mert a szőlőket virágzás Idején méhekre veszélyes szerrel permetezték. A kárt mintegy 350 ezer nyugatnémet márkára becsülték. KÉTTŰS TANULSÁG Az egyik elméleti jellegű: a méhek részt vesznek a szőlővirág megtermékenyítésében; a másik gyakorlati: ilyen szempontból is óvatosan kell kezelni minden eddig ismeretlen vegyszert, még akkor Is, ha a törvény nem Intézkedett volna erről. Védeni kell a méheket, hiszen a kertek, gyümölcsösök művelésében, a takarmány- és magnövények termelésében természetadta munkatársaink. A méhek mezőgazdasági hasznának kivizsgálására alakult Tessedik szocialista brigád kimutatta, hogy a méhek megporzó tevékenysége 2,3 milliárd forint többletbevételt eredményez a népgazdaságnak. Ezért talán a szőlőtulajdonosok megbocsáthatják, ha néha egy-egy méhecske nvalakodik szőlőjükben. Nikovitz Antal, (Kertészet és szőlészet 1971. szeptember) Viaszmoly ellen Sokat olvastam már a muly elleni kénezésröl. Régen én is kéthetenként kéneztem a tartalék lépeket, mégis sok lépem áldozata lett a molynak. Nem értem rá, elfelejtettem, kevés ként égettem el, vagy nem jól zártam el a léptartót. Míg a kaptáraim felül kijárósok voltak, alul a lépek többször meg mosolyosodtak. Mióta alul vágtam kijárót, még gyenge családoknál is csak néha találok a fenékdeszkán egy kevés molyfészket, ezt kitakarítom nyáron is, de a lépek mindig tiszták. A kereteket októberben és novemberben, ahogy felszabadulnak, felaggatom. Van egy záros, szellős, köröldeszkázutt, cseréppel fedett félnreszem (szín). Ennek a szarufáira dróthuzalokat erősítek szeggel. Mindegyik huzalon minden szarufa között 8—10 keret függ egymástól 2—3 ujjnyira. A drót egyik végét a szarufába vert szegre erősítem. A másik végén ráhúzok 8—10 keretet. Kétágú létrán állva helyükre húzóin a kereteket, jobbkézzel megemelem a drótot, ballal a másik szarufába vert szegre kétszer rátekerem. A keretek a szarufától mindkét végén 8— 10 cm-re vannak. Így az egér a dróton nem tud a lépekliez jutni. A lépeket kiválogatva rakom el, hogy tavaszi fészekbővítéskor kéznél legyenek. Szükség szerint akácvirágzás előtt mind visszakerülnek a kaptárba. Helyiség hiányában a padlás is megfelel, csak az egértől kell védekezni, ahogy írtam. Több mint tíz éve így csinálom. Mnlykároin nem volt azóta. UZONYI ISTVÁN Walószínűleg a hőmérő be” osztásáról ismert Réaumur volt az első, aki 1790-ben anya és herék üvegharang alá rekesztésével próbálta szabályozni a párzást. Mesterkedése sikertelen maradt. Erről s más hasonló kísérletekről a „Méhészet" 1983. évi 11. számának 215-218. oldalán közöltünk öszszefoglalást. Voltak azonban, akik egészen nagy helyiségeket. fátyollal, rostaszüvettel határolt sátrakat használtak, ahol az anyák és a herék röpködhettek. Ha kivételesen ered menyről számolt be valaki, a módszer megismétlése sikertelen maradt, fgy terelődött a figyelem a befecskendezéssel való megtermékenyítésre, s ez a mai alakjában jól bevált. A régi gondolat azonban újra meg újra kísért. Legutóbb Nowakowski és Morse próbálkozott vele az Egyesült Államokban. Műanyaghálóval borított sátruk 3,5 X 6,5 m alapterületű és 2 m magas volt. Többféle hálóval kísérleteztek: fehérrel, barnával, kékkel és tarkával. Egy kísérletben a sátor alját műanyag-lepellel borították, arra gondolva, hogy ezt az anyák a fényessége miatt víznek tartják és nem repülnek magasba Pároztatás zárt helyen (úgy vélték, hogy az anyák, herék a víz fölött nem szoktak magasan szállni). A munkások jelenlétét hátrányosnak találták, mert azok zavarták az anyákat. Ha a sátor nagyon világos, az anya és a herék a fény (nap) felé törnek, s ez nem kívánatos. A kísérletezők annyit megfigyelhettek, hogy a herék követték a repülőanyát, a párzás azonban elmaradt. Ügy látszik, hogy ebben nem a herék, a ludasok, hanem az anya tartózkodása. (Gleanings In Bee Culture 1971. 6., USA) * « . * ' > • • V • ir : Kilenc méter tágas és ugyanolyan magas rostaszövet-sátor, mellyel az Egyesült Államokban sikertelenül próbálkoztak a párzás irányításira 190B ban. SZEMELVÉNYEK az alma újdonságokból Mostanában az emberiség az újdonságok iránt nagyon fogékony. Ez érvényes az élet minden területén, tehát a gyümölcsészetben is. Különösen a kiskert tulajdonosok figyelnek minden újdonságra, legyem az új gyümölcsfajta, vagy új termelési mód, esetleg új agrotechnika. írásomban az új almafajtákkal foglalkozom, amelyek a közelmúltban a termelésben megjelentek. Az új almafajták részben tudatos keresztezésből, ltt-ott véletlen keresztezésből származnak. Egy nagy részüket pedig a már régebben ismert és jól bevált fajták mutációi, változatai, vagy ezek sporthajtásaiból nyerték. Ez utóbbinál érdekes és meglepő, hogy menynyi figyelmet szentelnek manapság az egyes fajták változatainak a felkutatására, különösen az USA-ban és ugyanott milyen nagy sikerek születtek. Ezen sikerek kellő kereskedelmi kihasználásában az amerikai mamut iskolák veszik elsősorban ki a részüket, hirdetéseikben persze hangsúlyozva érdemeiket. Kezdjük tehát mindjárt egy általánosan ismert fajtával: DELICIOUS ÉS LESZÁRMAZOTTJAI Az eredeti (piros) Delicioust 1831-ben találták egy Bellfleur f Sárga szápvirágú, Krasokvet Žltý) fa alatt mint véletlen keresztezésből származó magoncot, Iowa államban az USA-ban. Ezt a fát megvette a Stark cég Louisianából, Missouri állam USA. Ök hozták forgalomba Delicious név alatt. (Első neve „Hawkeye“ volt) Burbank Luther hires amerikai növénynemesítő 1912-ben azt írja: „ ... a világ legjobb almája“ .........The finest apple in all the World.“ Azóta sok idő telt el és sok minden fejlődött, változott az ízlés és az emberek igényesebbek lettek. Érdekes, hogy ez a fajta a jellegzetes "édeskés izével és erős illatával meghódította a világpiacot. Persze az eredeti fajta is fejlődött. A kiültetett gyümölcsösökben találtak eltérő egyedeket, mutációkat, ezek különbözők voltak, továbbszaporítva új nevekkel kerültek forgalomba ... „Starking Delicious“, „Richared Delicious“, „Royal Red Delicious“, Topred Delicious“ stb. Ezeknél főleg a színezésben voltak eltérések és két Irány volt észlelhető: az egyik stráfos mutáció, a másik egyenletesen piros színezetű, a fa növekedése még mind a két változatnál normális növekedést mutatott. Az első csoport jellegzetes fajtája a Starking Delicious, a második csoportba soroljuk a Royal Red Delicioust. Az Egyesült Államokban főleg a Richard Delicioust ültetik előszeretettel, nálunk pedig a Starking Delicious terjedt el és csakis ez egyedül van engedélyezve nagybani termelésre ... egyenlőre. Röviden Starking néven vonult be a faiskolák névjegyzékébe és ma már általánosan elterjedt,' kedvelt fajtája a termelőknek, fogyasztóknak egyaránt Időközben az állandó kiválasztás következtében a színe sötétebb és tökéletesebb lett, valamint a formája Is előnyére Javult. Értékes tulajdonsága, hogy termése kiegyensúlyozott. Starkingot először 1921-ben egy gyümölcsösben New Jersey államban, pontosabban Monroevilleben találták, egy (piros) Delicious ágán, a többitől eltérő, sokkal sötétebb színű gyümölcsű változatot, a sötét színéződés pedig korábban jelentkezett a rendesnél. Ezt a fát vette meg a már említett Stark testvérek cége és 1930- ban hozta Starking Delicious néven forgalomba. Később Starking név alatt hamarosan egész Amerikában elterjedt és ma az egész világ számottevő gyümölcstermelő országának kedvelt és egyik főfajtája lett. Nálunk is jól ismert és általánosan elterjedt, ezért nem szükséges bővebben Ismertetnem, csak talán annyit, nagy előnye, hogy gyümölcse nagyrészt egyesével köt, ezért nem kíván ritkítást. Minden alanyon jól fejlődik, és személyes véleményem, tekintettel arra, hogy elég erős növésű és kissé későn fordul termőre, jobb gyengén növő alanyon nevelni (M IX., M IV.). A Starking elterjedésével egy új időszak kezdődött a gyümölcsészetben, lázasan keresték az egyes fajták eredeti fajtától eltérő változatait, mutációit. így sok újat fedeztek fel, sok eltérő jelenséget észleltek, nemcsak színváltozatokat találtak, hanem a növekedésben is sok eltérést figyeltek meg. Ez utóbbi között találkoztak egy rendellenességgel, amely minden valószínűség szerint döntő fordulatot jelent a tőrpegyümölcsösök továbbfejlesztésében. Egy Starking Delicious gyümölcsösben találtak egy fát, amely növekedésben erősen eltért a többitől. A rügyek egymásközti távolsága feltűnően rövidebb volt a normálisan fejlődött fák rügyközeinél, tehát az úgynevezett internódák rövidek voltak, ezzel egyidejűleg sokkal több levél volt a hajtáson, melynek következtében a vesszőkön sokkal több termőrész alakult k. Maga a fa azáltal, hogy az ízközök rövidek voltak, törpébb növésű volt a standardnál. A termése Is eltért az eddigitől, sokkal sötétebb színű volt, maga a színeződés is korábban kezdődött, a szedést érettség mégis későbbre tolódott. A gyümölcs nagysága sokkal kiegyenlítettebb volt, a gyümölcs héja vastagabb lett, eltarthatósága ezáltal kitolódott, érése később következett be, az eddig Ismertnél. Talán hátrányára lehetne írni, meredeken növő hajtásait, melyekből meredeken felfelé növő tartóágakat képez később, ezért kevésbé alkalmas irányított faalakok nevelésére. Külön metszési technikát kíván a nevelése, amelyet ma már kidolgoztak és kipróbáltak. Ez nem okoz tehát nehézséget. Amerikában ezt a jelenséget spurtipusnak (olv. spartipus) nevezték. Nagyon sok előnye miatt ma már az egész világon kutatnak hasonló jelenség után más gyümölcsnemeknél, több kevesebb sikerrel. Mesterségesen sikerült Is előidézni hasonló jelenséget gamma és X sugarak kezelésével. A Starking ezen változatát elnevezték Starkrimsoo Deliclousnak és persze ezt Is a már többször említett Stark cég hozta forgalomba. Az anyafát 1953 ban találták Oregon államban. A Stark cég megvette és három év alatt hatalmas mennyiségben felszaporította, majd 1956-ban piacra dobta. A forgalomba hozásával kapcsolatban mint érdekességet megemlítem, hogy Amerikában mindent dollárral mérnek, ez határozza meg az egyes tárgyak értékét. A Stark cég a Starkrimson Delicious fajta hirdetésénél ezt kellően kihasználta. Jellegzetes módon hirdeti az árjegyzékében: „Cégünk 25 ezer dollárért vette meg a Starkrimson anvafát és Ön tőlünk ennek az értékes fának a leszármazottját, mely az anyafa minden jótulajdonságát örökli, potom 5 dollárért kaphatja meg. A ml cégünk Ilyen nagy összeg kiadásától sem riadt vissza, hogy önnek olcsó pénzen, Ilyen nagy kiválóságokkal rendelkező gyümölcsfája legyen.“ „Megható“ e cég önfeláldozásai Ehhez tudni 'kell, hogy egy Starking fa előállítása csak a felébe kerül, tehát 2,50 dollárbal Terjesztéséhez még csak anynylt, hogy az világpatenthez van kötve. Az európai vezérképviselet a francia Delbart cég kezében van. Államunk Is vett ettől a cégtől néhány ezer példányt, ezldeig még megfigyelés alatt vannak, kísérleti telepítések eddig is Jó eredményeket mtatnak. (Folytatjuk) LÓRY TIBOR, Galanta Az osztrák zöldségkertészek ilyen ládákban tárolják télire a káposztát. Előnye, hogy nincs halomban a káposzta, ilymődon nem rothadhat meg egyik a másiktól. A szellői ládák minden oldalról biztosítják a szükséges levegőt. Megfelelő hőmérséklet mellett a tárolási veszteség minimális, mert a káposzta felső levelei is épek, egészségesek maradnak. Foto: nki
