Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-13 / 45. szám
8 SZABAD FÖLDMOVES ,1371. november 13. FÁIDRÓL Mezei jelentés A Košice vidéki járás termelőszövetkezeteiben szorgalmasan folyik az őszi munka. Mindenhol azon igyekeznek, hogy a jó időt maximálisan kihasználják. Bohdanovcén (Gerbócbogdány) a terv szerint 320 hektáron befejezték a búza vetését. A csoportvezető és a traktorosok egyaránt jő munkát végeztek. A cukorrépaszedés is befejeződött. Elsősorban azért, mert a dolgozók kihasználva a jó időt, vasárnap is dolgoztak. A szövetkezet Rákosi részlegén nagyon sokat segítettek a nyugdíjasok. Köszönet illeti őket, hogy a sürgős őszi munkáknál, feláldozva pihenőjüket, segítik a szövetkezetei. A bohdenovcei szövetkezeti tagokra még vár egy nagy feladat. El kell végezniük az őszi mélyszántást. Minden Jel arra mutat, hogy ezzel a munkával november derekára megbirkóznak. A seiiai (Abaújszínai) szövetkezetben befejezéshez közelednek az őszi mezei munkával. A búza vetését 505 hektáron október 10-én fejezték be. Az őszi repcét is bevetették, és 160 hektáron betakarították a silókukoricát. A szövetkezet 70 hektáron termesztett cukorrépát. A Krasná nad Hornádom-iak (Széplek) sem akarnak lemaradni; 410 hektáron már elvetették a búzát, 52 hektárról begyűjtötték a silókukoricát és 2080 tonnát besilóztak. A cukorrépát 55 hektáron már kiszántották, és 30 hektárról már el is szállították. Az átlagos hektárhozam 450 mázsa. A cukorrépa szállításán kívül még a zöldtrágyázást is el kell végezniük 14 hektáron. Pazderák FALURA Melecske János a hnb elnöke, Miška Štefan a hnb titkára, a helyi pártszervezet, az egységes földművesszövetkezet vezetősége és a CSEMADOK szervezete mindent megtesznek annak érdekében, hogy mind a választások, mind a tervezett kultúrelöadások jól sikerüljenek. A CSEMADOK részéről különösen sokat dolgoznak: Esek Imre a szervezet elnöke, Gajdos Károly, valamint a többi vezetőségi tag és a helybeli iskola tantestülete. Ezenkívül állandó feladatuk a sajtó előfizetőinek és a helyi CSEMADOK tagjainak növelése. Kívánjuk, hogy terveiket siker koronázza. —ros— Rubaň-i kultúráiét Az elmúlt héten Rubaiiban (Für) újra megidult a kultúrélet. A községben két előadást tartottak. Egyet a választások jelentőségéről, egyet pedig a helyes viselkedésről. Mindkét előadást nagyszámú közönség hallgatta. A Rubaň-i CSEMADOK helyi szervezete az őszi és téli időszakra szép tervet dolgozott ki. Sorozatos népművelő előadásokat tartanak az ifjúság, s a lakosság ideológiai nevelésével, valamint társadalmi viselkedésével kapcsolatban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére beszélgetést rendeznek a CSKP idős tagjaival. A CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezete vetélkedőt rendez a falu és vidéke történetéről. Ezenkívül egy színdarab betanulását is műsorra tűzik. A CSEMADOK helyi szervezete aktívan kiveszi részét a választások előkészítésében és ünnepélyes lefolyásában is. HSgW így készülünk Hazánk városaiban, falvaiban, fokozott aktivitással készülnek a képviseleti szervekbe történő választásokra. Így van ez Rimavská Sobotán (Rimaszombat) is, ahol a város választó polgárai részére a városi nemzeti bizottság négy agitációs központot létesített. Vezetésével hozzáértő és a polgárok tekintélyét élvező egyéneket bízott meg. így van ez a 2. számú agitációs központ esetében is, melyről az alábbiakban szeretnék röviden beszámolni. Az említett agitációs központ a helyi diákotthon egyik klubhelyiségében van. Vezetője Nagy Ferenc elvtárs, a helyi mezőgazdasági szaktanintézet igazgatója. Arra a kérdésemre, hogy miért létesítettek a diákotthonban is agitáciős központot, Nagy elvtárs a következőképpen válaszolt: — Először azért, mert az átmenetileg itt lakó diákok csaknem egy hatoda, mintegy száz diák először lép a választóurnák elé. Másodszor pedig azért, mert eb ben a városrészben, erre a célra csak a diákotthon megfelelő. Az agitációs központnak 13 tagú tanácsa van, mely a mezőgazdasági műszaki középiskola, a mezőgazdasági szaktentinézet és a diákotthon pedagógusaiból hozták létre. Ez a tanács már az agitációs központ megnyitása előtt kidolgozta az akciók tervét, melyet azután a választók is jóváhagytak. E terv valóra váltása napjainkban történik. A központ hetente kétszer kedden és csütörtökön tart összejöveteleket, előadásokat. Az agitációs központban már eddig is színvonalas és sokaknak felejthetetlen akciót rendeztek. Többek között dr. Danis Tamás előadása a választó-törvényről, Antal Vladimír a városi nemzeti bizottság titkárának előadása a város fejlődéséről, Juhász László1 a városi nemzeti bizottság tervezési osztálya vezetőjének, a város fejlesztésének távlati tervéről. Ezeken az előadásokon kívül, a fiatalok problémáit jól ismerő vezetőség — a fiatalok számára még külön előadásokat tart, mégpedig „Választások ma és valaha“ címmel. Az egyes összejöveteleket gy kran kultúrműsorral tarkítják, amelyet főleg a Diákotthon diákjai, pedagógusai állítottak össze. Ádám Attila Krásna Hôrka várát évente sok száz turista látogatja Épül az új kuliűrközpont Ipelské Ulanyban (Ipolyfödé mes) a falu közepén befejezéshez , közeledik a mintegy 1 millió ко- ' róna befektetéssel épülő egyemeletes kultúrközpont, melyben többek között a postahivatal is helyet kap. Három héttel ezelőtt végezte el a tetőfedést, a helyi efsz ács csoportja. Az építkezéshez szép számban hozzájárultak még a lakosok, kik brigádmunkájukkal jelentősen közelebb hozták az átadás napját. (Az átadást 1972. május 1-re tervezik.) Az eddigi jó munkájukért dicséretet érdemelnek Koncz Mihály, Molnár Imre, Velebný Ferenc, Molnár János és Petressil Mihály. Csáky László Nagyszerű eredmények Nem is olyan régen a Drahőovt Efsz (Deregnyő) a trebišovi járás gyenge szövetkezetei közé tartozott. Azóta azonban történt egy és más. Koldus elvtárs személyében a szövetkezet élére új elnök került és a várt eredmények nem maradtak el. Az idei gazdasági esztendőben a szövetkezetben eddig soha nem látott eredményt értek el. Kifizetődött a korai burgonya termesztése, melyet 30 hektáron termesztettek. Hektáronként az átlaghozam 130 mázsa volt. Ez az itteni viszonyokhoz mérten kitűnő eredmény. A kitermelt burgonyát jól értékesítették. Egy hektár 28 ezer koronát hozott. Az állammal szembeni kötelezettségüket hét (7) vagonnal túlteljesítették. Szövetkezeti méretben ugyancsak rekorderedményeket értek el a kalászosok termesztésében. 245 . hektárról takarították be a bő termést. A búza hektáronként 36.5 mázsát, az árpa pedig 32 mázsát fizetett. A betakarítást sikerült saját erejükből megvalósítani, amihez nagyban hozzájárult Péter László, Hildák Ferenc. Kristóf Sándor, Mudi Sándor. Kanócz János, és Hajtó Gyula kombájnosok áldozatkész, fáradtságot nem ismerő munkája. Az elkövetkező napokban megkezdték a cukorrépa betakarítását, melyhez az eddigiek folyamán nem volt szerencséjük. Az idei termés 450—500 mázsás hektáronkénti átlaghozamot Ígér, ami öthat évre visszamenőleg hektáronként csaknem 200 mázsa javulást jelent. A kukoricatermés is igen bőséges volt. A szövetkezet elnökének véleménye szerint a növénytermesztésben elért kitűnő eredményekért feltétlenül dicséretet érdemel Kristóf László agronómus, aki áldozatos munkájával a jő eredményekért folytatott csatában oroszlánrészt vállalt. Az állattenyésztésben a legszembetűnőbb eredményt a sertéseknél érték el. A hízósertések napi átlagos súlygyarapodása 0,54 kg volt, így már augusztus végén túlteljesítették a háromnegyedévi eladási tervüket. A jó eredmény Erdélyi Ferenc sertésgondozó kitűnő munkáját dicséri. Meg kell említenünk Hergosné és Hajtóné gondozókat is, akik a malac nevelésénél dolgoznak. Persze a jó eredmények mellett akadnak fogyatékosságok is. Nagy lemaradás mutatkozik a tejtermelés terén. Az eddigi lemaradás csaknem 60 ezer liter. A szövetkezet vezetői most azon fáradoznak, hogy ezt a hiányosságot Is felszámolják. Felemelték a fejőstehenek ebrakadagját 2,5 kg-ra aminek következtében már tartani tudják a kívánt átlagot. Véleményük szerint e téren tovább javul a helyzet. Végül, de nem utolsó sorban néhány szót a szövetkezet gyönyörű lóállományáról. Nem mintha a közös nem rendelkezne modern gépparkkal, de a községben szeretik a szép lovakat. Angol telivér ménnel fedeztetik a nem fajtiszta, de gyönyörű kancákat és meglepően jő eredményt érnek el. Ahogy figyeli az ember a leszármazó csikókat, önkénytelenül is a mezőhegyes!, vagy a bábolnei méneseket juttatja eszébe. A drahűovoiak nemcsak a szépet, de a pénzt is szeretik. Az eladásra váró csikók pedig szép bevételt Ígérnek. —A— A tanítók dicsérete s. j» j 4 ň fm *,.... * * : I-> . i í Sftl A dulovcei (Ojgyalla) iskola tanulói a kultúrműsor bemutatása közben, amelyet az SZTVSZ helyi szervezetének 40. évfordulójára tanultak be. A piroscserepes tetejű házak védelmet keresően bújnak meg a dombok ölén. A rohamosan fejlődő falut kígyózó országút fehér csíkja szeli ketté, amely éltető ritmusával összekötő láncszem a távoli várossal. A falut dolgos, munkaszerető emberek lakják. Többségük a helyi szövetkezetben dolgozik, de igen sokan az államvasutak szolgálatában végzik felelősségteljes munkájukat. Az északi domboldal lejtőjén kockaszerű épületek állnak méltóságteljesen és onnan szemlélik a falu dolgozóinak mindennapi életét. Mintha csak kiáltani szeretnék: „Mi a tudományt szolgáljuk!“ Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy ebben az iskolában komoly felkészültségű pedagógusok adják át tudásukat a tanulni vágyó fiataloknak. Nem titok az sem, hogy a fiatalok túlnyomó többsége otthagyva faluját, főiskolán folytatja tanulmányait. Az elmúlt évek során többen már mérnöki diplomát szereztek és felelősségteljes funkciót töltenek be. És így helyes! De helyes az is, hogy a pedagógusok a kötelező tanterv szigorú betartása mellett, a tanulók kulturális neveléséről sem feledkeznek meg. A szavalatok, énekés táncszámok betanítása az iskolában természetes dolognak számít. A járási testnevelési vetélkedőn sem vallanak szégyent, mert rendszerint az első három helyezett között végeznek. Éppen ezért tartjuk természetesnek, hogy az iskolából kikerülő fiatalok életrevalók, tettrekészek és az élet bármely területén megállják helyüket. Talán helyes lenne, ha megnevezném azokat a pedagógusokat, akik elsősorban pedagóga! felkészültségükkel, rátermettségükkel és nem utolsósorban ügybuzgalmukkal segítik falujuk' fölemelkedését. Szerintem nem a nevek a fontosak, hanem az az aprólékos, sok türelmet igénylő munka, melyet végeznek. Végső fokon pedig az eredmény. Az eredmény mögött azonban meg kell látni az embert, aki erejét, tudását népének, nemzetének szolgálatába állította. Márpedig ezt cselekszik a dulovcei pedagógusok, akiknek munkáját több alkalommal volt szerencsém látni. Legutóbb a Szlovák Tűzvédelmi Szövetség dulovcei helyi szervezetének 40. évfordulója alkalmából, ahol a helyi iskola tanulói újból megerősítették bennem a róluk alkotott véleményt. Az egybegyűltek részéről felhangzó taps is az elismerést, a köszönetét tolmácsolta. Mi is köszöntünk Benneteket dulovcei pedagógusok és további sikeres munkát kívánunk! Andriskin József Bizonyára hallottak már a hurbanovói „Aranyfácán“ sörről egyet s mást. Nos én son vagyok ellensége a iának. Ez a sör valóban elsőrendű. Mivel ..odabent" már amúgy is követelőztek a „farkasok", elhatároztam, hogy haragok valamint, s ha már erre járok, elfogyasztok egy korsó frissen csapolt sört is. A hurbanovói szálloda éttermében talán hat felszolgálólány is tartózkodott, de egyik sem akarta észrevenni, hogy vendég van a környéken. Igaz, nem is volt rá idejük, mert nagyon el voltak foglalva. Az étterem sarkába húzódva pusmogtak, s talán épp azt találgatták, miért sántít a Zikcer Sári vőlegénye és ki harapta meg a Puszedíi Balázs fülcimpáját. Mit számított nekik, hogy az én bendőmben már félreverték a vészharangot? jó negyedóra telt el, mire az egyik traccsoló szeme megakadt rajtam. Nem kérdeztem, hogy a csodálkozástól, vagy a felháborodástól-e maradt-e nyitva a szája, örültem, hogy végre történik valami. Szerény kérdésemre elmagyarázta, hogy a rendelt ételekre húsz percet kell várni, s ha nekem olyan sietős a dolgom, rendeljek inkább készételt. Azt azonnal tálalhatja. Szeretem a bablevest, kivált, ha kolbásszal készül. Igaz, az étlap csak „párkyť ígért, de hát nem vagyok én olyan finnyás ember. Legyen bableves, utána dupla adag másjashurka salátával és egy korsó sör, — mondtam, mire a tündér elviharzott. Magamban már csitítgatni kezdtem az ételszagtól tigrisekké változott ordasokat, mondván, ilyen iram mellett azonnal „tankolunk". „Nyugtával dicsérd a napot", — mondja a közmondás, s igaza van. Az én ebédem csak nem akart megérkezni, pedig a rendeléstől eltelt idő alatt akár egy tányér frissensilltet is készíthettek volna. Mármár azon voltam, hogy faképnél hagyom az egész társaságot, amikor az én bájos kiszolgálónöm elém penderített két tányért, egyegy adag hurkával és némi burgonyával, aztán a távozás himes mezejére lépett. Nem jutott meszszire. Visszahívtam. Nem mintha megnyerte volna a tetszésemé az a ringó valami, amit a nők általában riszálni szoktak, de kíváncsi voltam, hogy megkapom-e a bablevest, s ha igen, mikor? Nem tudtam, hogy arrafelé a főétel után szolgálják fel a levest. Mint később kiderült, nem is divat az ilyesmi, csak hát: „Tetszik tudni, annyi a dolgom ...“ Nekiláttam hát a hurkának, ami egyébként a burgonyával egyetemben száraz, hideg és sótalan volt. Amikor felfedeztem, hogy a salátát egyáltalán nem szolgálták fel, Végleg felszökött bennem a „higanyszál". — Mondja kérem, — intettem oda végzetes ismerősömet — a salátát csak a leves után kapom meg, ugyebár? — Egy pillanat türelmet kérek, már lementek érte a pincébe — rebegte elvörösödve. Öt percig tartott a pillanat, s végre megvolt minden. Illetve majdnem minden, mert az étvágyamnak és a jókedvemnek lőttek. Még az „Aranyfácán“ sem tudott változtatni nyomott hangulatomon, pedig az többet ért az egész ebédnél. Hogy nem mosolygott rám senr ki, hogy nem udvariaskodták velem és nem kívánt senki jóétvágyat, azt még csak a kalapom mellé tűztem valahogy, de hogy egy híres sörgyárral rendelkező, óriási fejlődésről tanúskodó városkában így fogadják a vendéget, az már nem fért, s még ma sem fér a begyembe. A panaszkönyv iránt már nem is mertem érdeklődni, mert azt meg talán a padláson kellett volna keresni. A kijárat felé haladva éreztem, hogy több szempár figyeli lépteimet. Ha az az egy ölni tudott volna... Nekem sokáig emlékezetes lesz ez a nap, de remélem, hogy Hornyák Edit és társnői számára tanulságos is volt. Egyébként, hogy szó ne érje a ház elejét, ezúton mondok köszönetét a szives vendéglátásérti —kádek— ишигтаиишодкя
