Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-06 / 44. szám

2 SZABAD FÜLDMOVES 1971. november 6. Győztek a haladó erők, csökkent az USA tekintélye A szocializmus igazságáért Keddre virradó éjjel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe történelmi je­lentőségű esemény játszódott le. A tagállamok többsége megszavazta a Kínai Népköztársaság ENSZ jogainak felújítását és kizárta az imperialisták szekerét toló Tajvant a világszerve­zetből. A döntést nagy diplomáciai előcsatározások előzték meg. Isme­retes, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok kétkulacsos politikát folyta­tott. Mivel az újévben sor kerül Nixon kínai látogatására, nem elle­nezhette többé a Népi Kína ENSZ jo­gának felújítását. Ugyanakkor csat­lósának, Tajvannak sem akart ártani, és ezért az ENSZ-ben azt javasolta, hogy Tajvan kizárásához kétharma­dos szavazat többségre legyen szük­ség. A javaslatra inég az ún. albán rezolució előtt került sor, azonban mindössze 55 állam foglalt állást mellette, ellene 59, 15 pedig tartóz­kodott a szavazástól. Még több kü­lönböző változatot terjesztettek egyes érdekcsoportok az ENSZ elé, hogy megmentsék Tajvan ENSZ-tagságát. Az USA azt szerette volna, hogyha a két kina elmélet győz és Tajvan IS bennmarad az ENSZ-be, de ezzel egy­idejűleg felújítják a Népi Kína ENSZ- tagságát is. Tehát ezen a nagy poli­tikai fórumon nem akart hivatalosan fellépni Tajvan ellen. Azonban a vi­lág haladó erői egyre erősebben hallatták hangjukat és amíg egyik oldalon csökkent az amerikai befo­lyás, a másik oldalon a szocialista országok a Szovjetunióval az élen több éven át harcoltak a Népi Kína ENSZ-jogának felújításáért és az ő javaslataik felé billent a mérleg. Vé­gül is a Népi Kína ENSZ-tagságának felújítása mellett 76 tagállam szava­zott, ellene 35 és csak 17 ország tar­tózkodott. Ezek után tehát a Kínai Népköztársaság elfoglalhatja jogos helyét a közgyűlésben és természete­sen a Biztonsági Tanácsban is. A szocialista országok kivétel nélkül mind a Népi Kína ENSZ jogainak fel­újítása mellett szavaztak. Neves külpolitikai komentátorok történelmi jelentőségűnek tulajdonít­ják a Kínai Népköztársaság jogainak felújítását, és feltételezéseket tesz­nek közé a világpolitika alakulásán val kapcsolatban. Le kell szögeznünk, hogy a szava­zás — bár közvetett módon — kife­jezésre juttatta az ENSZ-be tömörült országok többségének azt a vélemé­nyét, hogy elismerik Kína jogát Taj­vanra, azt hogy Tajvan Kína szerves része és nem létezik két Kína. Jólle­het, hogy az elismerés a Kihal Nép­­köztársaságot Tajvan felszabadítására ösztönzi. A jelek szerint ez az akció inkább diplomáciai síkon fog mozog­ni. Az elsöprő szavazattöbbség eset­leg arra kényszerítheti az USA-t, hogy kivonja csapatait Tajvan térsé­géből. Az ENSZ-ben természetesen lénye­gesen megváltoznak az erőviszonyok, mert szót kapott egy újabb nagyha­talom. A felvétel befolyásolhatja ma­gának Kínának is a viselkedését, mert ezután be kell tartania az ENSZ alapokmányait és természetesen kö­telezőek lesznek rá a különböző ENSZ-határozatok. Mivel az Amerikai Egyesült Államok tekintélye világ­szerte, és főleg az ENSZ-be csökkent, kialakulhat egy olyan haladó csopor­tosulás, amely kedvezően befolyásolja majd a világpolitikát. Kérdés, hogy Kína megjavítja-e a szocialista álla­mokhoz fűződő kapcsolatait. Ha ki­alakulna az ENSZ-be egy egységes antiimperialista csoport, akkor az ENSZ mint nagy világpolitikai fórum lefoghatná az imperialista agresszo­­rok kezét.. Fennáll egy ún. harmadik csoport kialakulásának veszélye is, amelynek esetleg Kína lenne a vezetője. Ez nem járulna hozzá az ENSZ ütöképességé­­lvez. Az Űj Kína hírügynökség a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ jo­gainak helyreállításával kapcsolat­ban megállapítja, hogy a határozat győzelem a világ haladó népei szá­mára és teljes vereség az USA szá­mára, amely éveken át megpróbálta erőpolitikáját ráerőszakolni az ENSZ- re és egészen a legutóbbi időszakig megakarta akadályozni a Népi Kína törvényes ENSZ jogainak felújítását. Rámutat arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok képviselői a szava­zás előtt úgy szaladgáltak össze-visz­­sza, mint hangyák a forró tepsiben. Rámutat az USA újabb mesterkedé­seire, ami szerint ún. független Taj­vant akar létrehozni. Ezzel kapcso­latban azonban a hírügynökségi ja­vaslat hangsúlyozza, hogy Kína népe a világ haladó erőivel együtt szét fogja zúzni az amerikai és japán reakciósok tervét. Egy bizonyos, hogy az Amerikai Egyesült Államok kényszerhelyzetből közeledik a Kínai Népköztársasághoz és természetesen ugyanebből az ok­ból volt kénytelen Kína ENSZ jogai­nak felújítására szavazni. A Népi Kí­na politikusai egyáltalán nem hajbó­kolnak az amerikai diplomaták előtt, mert tudják, hogy Amerika megbu­kott ázsiai politikáját akarja vala­milyen módon különböző kompromisz­­szimus engedményekkel, ajánlatokkal menteni. A szocialista országok re­mélik, hogy a Kínai Népköztársaság képviselői továbbra Is ilymódon vi­szonyulnak majd a világ legerősebb imperialista hatalmával szemben, és ha ez így lesz, akkor tényleg el­mondhatjuk, hogy a békszerető ha­ladószellemű emberek szempontjából Kína törvényes ENSZ-Jogainak felújí­tása nagyhorderejű történelmi ese­mény volt. BÁLLÁ JÓZSEF D ratislavában a gépészeti főiskola nagytermében a Szocialista Ifjúsági Szövetség 120 alapszervezeté­nek küldöttei jöttek össze aktívára. A nagyjelentőségű aktíván részt vett Gustáv H u s á к elvtárs, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára is. Több rész­­beszámoló után Husák elvtárs nagy­­jelentőségű beszédet mondott a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség 18 ezer tagjához és az összes fiatalokhoz. Husák elvtárs beszédének fő mon­danivalója az volt, hogy az ifjúságot nagyobb mértékben be kell kapcsolni a politikai életbe, hogy politikailag felfegyverkezve helyesen ítélhesse meg a szocialista társadalom fejlődé­sét. Megköszönte azoknak a fiatalok­nak az igyekezetét, akik elkötelezték magukat a párt politikájával és segí­tették az egészséges kibontakozást, a politikai és gazdasági élet konszo­lidálását. Hangsúlyozta, hogy a poli­tikai nevelésből el kell távolítani a gyenge pontokat. Lehetővé kell tenni, hngy a fiatalok különböző fórumokon vitassák meg a problémákat, azonban ezeket a problémákat úgy kell irányí­tói, hogy elősegítsék a fiatalok alko­tókedvét. A fiatalokat fel kell fegy­verezni a marxizmus-leninizmus alap­elveivel és a tudományos szocializ­mus főbb gondolataival, hogy azok ismerve a „szabályokat“ megfelelő szinten vitázhassanak. Tréfásan je­gyezte meg, hogy aki igazán élvezni akarja a futballt, annak természete­sen ismernie kell a szabályzatokat, hogy megítélhesse, mi történik he­lyesen és mi nem. Nem elég, hogy az ifjúság csak bírálja a hiányosságokat, hanem tevékenyen hozzá kell járul­nia azok megszüntetéséhez, mert csak ily módon járulhat hozzá a társada lant sikeresebb továbbfejlődéséhez. Husák elvtárs határozottan kimon­dotta, hogy politikailag elkötelezett ifjúságot akarunk és elégedetten vet­te tudomásul, hogy az ún. semleges­ség! politikát pártoló fiatalok száma rohamosan csökken. Hangsúlyozta, hogy osztály szempontokból felépített országok vannak a világban, tehát maga ez a tény is arra kényszeríti főleg azokat az országokat, amelyek a haladásért küzdenek, hogy a poli­tikai kérdésekben állást foglaljanak. Pártunk főtitkára kijelentette, hogy a politikai analfabétizmus senkinek sem válik dicsőségére és olyan fiata­lokat akarunk, akik politikai és szak­tudással felfegyverkezve példás lelke­sedéssel küzdenek a szocialista esz­mékért, a szocialista társadalom mi­nél gyorsabb fejlődéséért. A kétnapos értekezlet után a SZISZ alapszervezeteinek küldöttei felhívást fogadtak el, amely az egész ország főiskolásaihoz és fiataljaihoz szól. Ebben hangsúlyozzák, hogy а XIV. kongresszus határozatainak szellemé­ben az ifjúság teljesíteni akarja a társadalom fejlesztéséből ráeső fel­adatokat és fiatal erejét a tudomá­nyos és technikai fejlődés szolgálatá­ba állítja. Egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait a Szovjetunió és a szo­cialista országok fiataljaival. A sorra kerülő választásokban a Nemzeti Frnnt jelöltjeire adják szavazataikat, mert tudják, hogy ez a rendszer tet­te lehetővé számukra az ingyenes ta­nulást, a szabadságot, egyenjogúságot és boldogságot, valamint tanulmá­nyaik befejezése utáni alkotó mun­kát. A takarékosság mindannyiunk ügye Nem üresj frázis, nem szószátyár kijelentés ez. Tartalma mély és min­denki számúra érthető, ha közelebb­ről vesszük szemügyre a kérdés lé­nyegét. Ha mindenki csak annyit dolgozna, hogy kizárólag a legszükségesebb létfenntartási költségekre keresné meg az anyagi eszközöket, nem tud­nánk a közvetlen szükségletet meg­haladó, tartalékolható árumennyisé­get kitermelni. Szocialista társadal­mi rendünk viszont lehetővé teszi, hogy a dolgozó munkaigyekezetének fokozásával — az általa elért jelen­tősebb termelési eredmények ellen­értéke képpen — nagyobb bért, fize­tést, jutalmat kapjon. Ez pedig any­­nyit jelent, hogy az okosan gazdál­kodó keresetének egy részét félre­­tehetl, megtakaríthatja, tartalékol­hatja. Ezt nevezzük takarékosságnak. A takarékosság azonban csak ak­kor jelent hasznot a társadalom szá­mára is, ha a megtakarított összeget takarékpénztárba helyezzük el betét­könyvre. E megtakarított összegek­ből a takarékpénztár hitelt, kölcsönt folyósíthat az arra rászoruló polgá­roknak, üzemeknek, vállalatoknak. A polgároknak házépítésre, lakásra, bútorra és egyéb, költségesebb hasz­nálati cikk megvásárlására. Az üze­meknek, vállalatoknak és közületek­nek nagyobb beruházások, építkezé­sek költségeinek fedezésére, gépek és berendezések beszerzésére. Így válnak a megtakarított összegek az egész társadalom hasznát és gazda­sági megszilárdulását elősegítő esz­közzé. Nem csekély a takarékos polgárok szánta. A megtakarított összegek is jelentősek. Szlovákiában az év elejé­től szeptember 30-ig — a takarék­­pénztár főigazgatójának Lássák mér­nöknek szavai szerint — polgáraink 8 milliárd 106 millió koronát helyez­tek el takarékbetétkönyvekre, a betét­könyvekről kivett összeg pedig 6 mil­liárd 43 millió koronát tett ki. Tehát a betétnövekedés szlovákiai viszony­latban 2 milliárd 63 millió koronát tett ki. Rendkívül örvendetes jelenség, hogy egyre növekszik azoknak a száma, akik 'hosszabb időszakra he­lyezik el megtakarított pénzüket. Az év elejétől 64 ezerrel szaporodott a hosszabb felmondási időre takarékos­kodók szama. Jelenleg 292 ezer ilyen takarékkönyvet tartanak nyilván. A takarékosságnak előnyös módszere ez, mivel a betét után fizetett kamat nagyobb. A tizenkét hónapos felmon­dási időre kiállított betétkönyveken elhelyezett összegek négy százalékot kamatoznak. Az ilyen feltételek mel­lett 122 ezer takarékbetétkönyvön az idei évben 1 milliárd 653 millió koro­nát helyeztek el a takarékpénztárak­nál. Komoly összegeket bíztak és bíznak polgáraink e takarékpénztár gondo­zásába. Mindez pártunk gazdaság­politikájának helyességét, a csehszlo­vák korona szilárdságába vetett bi­zalmat tükrözi. Ez az általános biza­lom a további gazdasági előrehaladás záloga és egyben a gyorsabb gazda­sági fejlődés előfeltétele is. Ezért mondhatjuk bátran, — s ez nem üres, tartalmatlan frázis — hogy a takaré­kosság mindannyiunk ügye. Minden polgárunké, aki a maga és családja számára jobb életkörülményeket kí­ván teremteni, aki -azon iparkodik, hogy gyermekeinek boldogabb jövőt biztosítson. S vajon van köztünk olyan, aki nem ezt akarja? OBENAU KÁROLY A család a társadalom alapja A férfi és a no kapcsolatában — n társadalmi alakulatok módosulásá­val összhangban — lényeges válto­zások voltak. A letűnt kizsákmányoló rendszerek keveset törődtek a csalá­dok belső életével. A gyárosokat és a földbirtokosokat lényegében csak az érdekelte, hogy mennyi hasznot tudnak kisajtolni a munkások ás az alkalmazottak munkájából. Az azon­ban, hogy a munkás felesége, gyer­meke, tehát a kizsákmányolt családok nyomorognak, a tőkéseknek nem oko­zott különösebb gondot. Bizony valamikor nagyon rossz helyzetük volt a szegény sorsú csa­ládanyáknak. Látástól vakulásig dol­goztak, s az már nagy szerencsének tűnt, ha szülés után tizennégy napig betegszabadságot élvezhettek. A nük és a családanyák helyzetét csak a szocialista társadalom akarja szüntelenül javítani, s csak az képes ezt a fontos társadalmi kérdési meg­oldani. A szocialista társadalom ugyanis a családot a társadalom alap­jának tekinti. S mivel a társadalom boldogulása a szocialista családoknak a függvénye, ezért mindent elköve­tünk a családalapítás és fenntartás anyagi előfeltételeinek megteremtése céljából, tehát azért, hogy a családok élete harmonikus, zavaró körülmé­nyektől mentes, vagyis boldog legyen. A huszadik század modern szocio­lógiája választ keres a családdal kapcsolatos elméleti kérdésekre. Már sok vizsgálatot, felmérést végeztek, a bonyolult kérdésekre azonban a burzsoá szociológusok nem tudnak egyöntetű választ adni. Akadnak olyanok, mint például Simon de Beau­voir és követői, akik a családot, mint az emberiség fejlődésének kiinduló állomását elítélik, — azzal azonban egyetértenek, hogy a család az em­beri kapcsolatok kialakulásának a kezdetét és a társadalom alapját ké­pezi. A család eredete, kialakulása és fejlődése, valamint a társadalomban betöltött szerepe a marxista tudo­mányt is foglalkozattja. A marxista társadalomtudomány számára a leg­gazdagabb hagyatékot a családelmé­let területén Engels hagyta „A csa­lád, a magántulajdon és az állam eredete“ című munkájában. A jelen­legi marxista társadalomtudomány pedig arra törekszik, hogy feleletet adjon arra a kérdésre, milyen a csa­lád jelenlegi szerepe s ezen a terű leetn milyen fejlődés várható. Engels a kapitalista társadalmi vi­szonyok között két család-típust kü­lönböztetett meg: a burzsoá és a proletár családot. A burzsoá családot úgy jellemzi, mint a magántulajdon védelmi eszközét, mely pusztulásra van ítélve, mert e családban az em­ber egyénisége kifejlődéséhez nincs lehetőség. A fejlődés tényleges hor­dozójának a proletár családot tekinti, mert nem a magántulajdon védelmé­nek eszköze, hanem a társadalmi át­alakulás sürgetője és elösegítője. Persze ez az engelsi meghatározás nem tagadja azt a tényt, hogy a csa­lád minden társadalmi rendszerben két alapvető küldetést tölt be. Egy­részt biztosította a társadalom léte­zését és az emberiség számának sza­porodását, másrészt pedig generáció­ról generációra átadta a kulturális értékek rendszerét, tehát biztosította a következő nemzedék kulturális fej­lődését. A szocialista társadalomban már nem létezik a családok két ellent­mondásos típusa. Ugyanis a termelő eszközök társadalmi tulajdona nyo­mán olyan közgazdasági struktúra alakult ki, melynek alapján létrejött az új típusú családok egységes rend­szere. A szocialista család már a szó leg­szorosabb értelmében elvesztette a kistermelői egység jellegét, tehát a termelő munka teljesen elkülönült a családi élettől. S mivel a termelő munka szervezése intézményes meg­oldást nyert, széleskörű lehetőségek nyíltak arra, hogy a család, amely­nek életkörülményei szüntelenül ja­vulnak, az új típusú ember nevelésé­nek egyik legfőbb tényezőjévé váljék. Tehát annak ellenére, hogy a szere­lem felszabadulásának elemzésekor még a múlt században is feltételez­ték, hogy a nevelési funkció gyakor­lása áttolódik a családról a társada­lomra, a vizsgálatok, illetve a tapasz­talatok arra hagynak következtetni, hogy a társadalom nem vállalhatja magára a gyermeknevelés intézmé­nyes megoldását, tehát hogy ebben a munkában a családra is — főleg a gyermekek fejlődésének első szaka­szában — komoly szerep, nagy fele­lősség hárul. Az érzelmi nevelés és az erkölcsi nurmák betartása melletti fejlődés megköveteli, hogy a család ott álljon a gyermek mögött a megszületésétől mindaddig, míg nem tud önállóan gondolkodni, míg nem tudja megkü­lönböztetni a jót a rossztól, az erköl­csös cselekedetet az erkölcstelentől. Tehát a szülőknek tudatosítaniuk kell azt, hogy a gyermekeik fejlődéséért, jellemük formálódásáért felelősséggel tartoznak. Sajnos sok szülő nem tudatosítja a gyermeke iránti felelősségét. Na gyón gyakran lehetünk szemtanúi olyan eseteknek, amikor a felelőtlen szülők — csupán élvhajhászás miatt — elhanyagolják gyermeküket. S bár előfordulhat, hogy a házastársak kö­zött — váláshoz vezető — kibékíthe­tetlen ellentétek keletkeznek, a vá­lásnak azonban soha nem szabad oda vezetnie, hogy az édesapa vagy az édesanya megtagadja gyermekétől a gyermeki jellemet formáló szülői sze­­retetet és a sokrétű gondoskodást. Ha a családot, vagyis a házastársi viszonyokat csak a népszaporulat és a gazdasági bázis kialakítása ténye­zőinek tekintenénk, még a legszebb reményekkel induló családalapítási szándékuk is csődöt mondanának. Szerencse azonban, hogy az emberek többsége ma a családban olyan ér­zelmi és értelmi mélységet keres, amely a családon belüli kölcsönös megértéshez, a szeretet spontán meg­nyilatkozásához vezet. Az emberek döntő többsége tehát a családot tart­ja annak a kis közösségnek, ahol em­beri létét a saját természetében és kulturális gazdagságában realizálhat­ja. A szocialista országok, köztük ha­zánk is, nagy jelentőséget tulajdonít a családok társadalmi szerepének. Nem véletlen tehát, hogy Csehszlo­vákia Kommunista Pártja XIV. kong­resszusának irányelveiben ott talál­ható a családról való sokoldalú gon­doskodás is, amely a fejlett szocia­lista ember kialakításához szükséges összes előfeltételek megteremtésére irányul. PÉK VENDEL A haladó tapasztalatok iskolája (Folytatás az 1. oldalról.! riumot, u szakszervezetet és a Pa­­rasztszövetséget bízta meg. Az emlí­tett irányító szervek már intézkedtek és időhöz kötött konkrét feladattal bízták meg alsóbb szerveiket. Ezek közé tartozik például a tanulócsopor­tok és körök megszervezése, a cso­port és körvezetők kiválasztása, megfelelő helyiség televíziós készü­lékkel és a szüséges berendezéssel való felszerelése stb. Egyszóval fele­lősek azért, hogy az Iskolázás sike­res kimenetelű legyen. Nagyon fon­tos követelmény lesz például, Ihogy a vitát az ellenőrző kérdések szerint kvalifikált módon vezessük le. A televízió mezőgazdasági oktató adásával szorosan együttműködik a központi sajtó, a rádió, a szak- és szövetségi, a kerületi és a járási sajtó. A televíziós adások kezdete előtt a tömegtájékoztató eszközök tömörítve ismertetik a témákat, s az előadások Után kommentálják a vitá­ból eredő problémákat, elemző cik­kekben dokumentációs anyagokban stb. A Haladó tapasztalatok iskolája előadás-anyagainak szöveges részével Szlovákiában a magyar nemzetiségű földművesek a Szabad Földművesből tájékozódhatnak a televíziós adással egyidőben, vagy közvetlenül utána. Azok a szervezetek és intézmények, amelyek a Csehszlovák Televízióval és más tömegtájékoztató eszközökkel karöltve résztvállalnak ebben a mun­kában, egyben teljesítik a CSKP XIV. kongresszusa határozatának azt a ré­szét, mely azt taglalja, hogy meg kell szervezni a dolgozókat a párt aktív politikájának a támogatására, s ösz­tönözni kell őket a munkában való kezdeményezésre és a tanulásra. Kí­vánatos, hogy ebben a politikailag és szakmailag, valamint szervezésiig igényes akcióban állandó hallgatósá­got nyerjünk meg. A sikert természe­tesen nemcsak a résztvevők vagy más hallgatók számával könyvelhetjük el, hanem elsősorban azzal, hogy az Is­kolázás keretében elsajátítottak tük­röződnek majd a mezőgazdasági üze­mek termelési gyakorlatában. VÁCLAV ŠPIČKA mérnök, a CSKP KB mezőgazdasági­politikai részlegének dolgozója

Next

/
Thumbnails
Contents