Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-30 / 43. szám
Д száraz cukor a méhek etetésében Ha kristálycukrot teszünk az etetövályúba, vagy valamilyen alacsonyszélű etetőbe és azt a fészek közelébe, alá vagy fölé helyezzük, a méhek hordüstalan időben felodják és elhordják a cukrot, könnyebben meg szokják ezt az élelmet, ha a cukrot, vagy csak a szélét leöntjük mézes sziruppal (1 kg méz és 1 liter víz oldatával). A méhek először a szörpöt hordják el, de közben megszokják a kristálycukrot is. Ha az erős család megszokja a kristálycukrot, naponta 100 — 200 grammot is elhord belőle. Schaibner (1957) megfigyelése szerint egy méhcsalád 3—4 nap alatt elhord 1 kg cukrot. P. Kruplcska (1959} megjelölte a különböző korú méneket és porcukorral etette őket. Megfigyelte, hogy a 10 napos méhek egyáltalán nem látogatták az etetőt. A háromhetes méhek már nagyobb számban gyűjtögettek az etetőből, de a legtöbb cukrot oldó és gyűjtő méh az öregek, a negyven naposak közül került ki. E megfigyelés szerint a cukrot csak a gyűjtőméhek hordják el az •tetőkből. Sok szerző megfigyelése szerint a méhek az etetőben elég sokáig, átlagban több mint egy óráig maradnak. Amikor a méh elhagyja az etetőt, mézhólyagja körülbelül félig van. A mézhólyag tartalmában a cukor koncentrációja gyenge. A méhek sokáig nyalogatják a cukorkristályokat. A kisebbeket Valamivel könnyebben oldják, a porcukor tehát etetésre jobb, mint a kristálycukor. A méhészek sokáig azt hitték, hogy a méhek a méahólyagban levő méz segítségével oldják a cukrot. Az oldás megkönnyítésére ezért az etető mellé egy másik etetőbe melegvizet tettek. Ez azonban nem mutatott semmi előnyt, nem gyorsította meg észrevehetően a cukor elhordását. Órösi Pál (1962) kísérletével bizonyította, hogy a méhek a száraz cukrot nem a mézhólyag tartatmával, hanem garatmirigyük váladékával oldják. Több szerző megfigyelése szerint a száraz cukor etetése kedvező a fiasítás fejlődésére, csökkenti a rajzóhajlamot, az így etetett család kevésbé hajlamos a rablásra és csökkenti az etetésre szükséges időt. Vannak megfigyelések, amelyek szerint e száraz cukorral etetett családok jobban fejlődtek, mint a szörppel etetettek. Mindezek a megfigyelések azonban ellenőrző kísérletek nélkül történtek és nem adnak pontos elemzéseket. G. Nepraševa és J. Svoboda (1956-ban) abból a célból, hogy megállapítsák a száraz cukorral való etetés célszerűségét hordástalan időben, több vizsgálatot, kísérletet végeztek. Először vegyileg elemezték a száraz cukorból készült élelem összetételét és megállapították, hogy az ilyen élelemben van: 15,8Ö % víz, 32,00 % szőlőcukor, 35,30 % gyümölcscukor, 7 °/o répacukor, 3,80 % deksztrin, 1,12 % ásványi anyag, 0,36 % fehérje és 4,02 % olyan anyag, amelynek összetételét nem állapították meg. Az invertázszám 603,4 (a természetes mézé 200), a diasztázszám 29,4 (a természetes mézé 2—3) stb. Eszerint a cukorból készült élelem kevesebb vizet és több répacukrot tartalmaz, mint a cukorszörpből készült élelem. A legnagyobb különbség azonban az, hogy a száraz cukorból kapott élelemben sokkal több fermentum, sokkal több invertáz és diasztáz van. Ez a méhek (garatmirigye) megerőltető munkájának az eredménye. Ezt nem szabad a méhek rendes munkájának tekinteni, mert a mirigyek „túlfáradásához'1 vezet, ezek gyorsabban elhasználódnak. öregszenek és degenerálódnak. Ennek eredménye pedig, hogy a méhek is gyorsabban öregszenek és előbb elpusztulnak. Ezt a következtetést fiziológiai vizsgálatok is alátámasztják. A méhek időelőtti pusztulása pedig sem tavasszal, sem ősszel nem kívánatos. Száraz cukorral tehát csak a legelő után kellene etetni, amikor a családoknál sok a kijáró méh, amely most a család szempontjából szükségtelen, haszontalan. Ezek a telet úgy sem érik meg. Ilyenkor azonban az etetésnek nincs hatása. Különösen nem ajánlatos a méheket ősszel etetni száraz cukorral, mert az etetés megerőlteti a telelőméheket és növeli a téli méhveszteséget. Egyes kisméhészek tavasszal alkalmazzák a száraz cukor etetését azzal a céllal, hogy fejlesszék a tiasítást. Ha a kaptárban van elég méz és virág por, erre nincs szükség és ha tása is elmarad, ezért nyűgöd tan elhagyható. Amennyiben a méhész mégis száraz cukorral akar etetni, akkor a cukorhoz hozzá kelt adni olyan anyagokat, amelyek ezt az élelmet teljesértékíivé teszik. Elsősorban fehérjékre és kobaltra gondolunk. Az eddig vizsgált élelmek közül a legjobb serkentöhatást a következővel érték el: 1 kg cukorhoz fél liter vizet és fél liter friss tehéntejet adtak (ebből 1,6 liter szörp lesz) és ebbe még 38 milligramm kobaltkloridot kevertek (1 liter szörphöz 24 milligrammot). A száraz cukor etetését eddig sem tartottuk mindent megoldó csodaszernek, azonban úgy találtuk, hogy olyan méhésznek, aki nem lehet méhei mellett és nem etetheti őket naponta, hasznos lehet tavasz - szal és a nyári hordástalan időben, amikor serkentés nélkül a család elnéptelenedik és nem nevelheti fel a téli méheit, vagy legalább is nem nevelhet télire elég erős családot. (Miután a száraz cukor etetésével van valamennyi tapasztalatom, Itt jegyzem meg, hogy némelyik család érdekesen viselkedik a kristály cukor etetésekor. Megtörtént, hogy két látszólag egyforma család kapott egyidőben egy-egy vályú kristálycukrot. Az én vályúimba kb. 2 kg száraz cukor fér. Egyik család 2 hét alat kitakarította a vályút, a másik alig fogott hozzá. Szerk. megjegyzése.) Egyes méhészek azt állítják, hogy az anyásftásnál fontos a zárkába tenni az anya etetésére szükséges kísérő méheket, annak ellenére, hogy ezt a szakirodalom nem tanácsolja, sőt kifogásolja, mivel a kalitkába zárt kísérő méheket az ónyásítandó család megöli még ékkor is, ha az anyát a kísérő méhektöl elfogadja. Sok esetben pedig az anya a kísérő méhek áldozatául válik. A gyakorlatban a méhészt megtéveszti az, hogy családokat lehet egyesíteni akokr, ha az egyesítendő két családnak egyforma szagot vagy illatot ad. Am a kísérő méhek esetében ez az elmélet megbukik. Tegyünk például a kalitkába méheket anya nélkül, s ezt beadhatjuk anyás vagy anyátlan Családnak. Egy két nap múlva a család szaga átvétele után a méhek kiengedhetők a kalitkából, a család elfogadja azokat. Ha ellenben a beadott méhek közé a kalitkába anyát is teszünk s a család szagának átvétele után kiengedjük, megélik őket. Az anyával beadott méhek ugyan átvették a befogadó család szagát, de mivel a kalitkában az anyával érintkeztek, a testükön anyatemék maradt, az Idegen családnak ezért váltak Kísérő méhek az anyásításnál ellenszenvessé. Ugyanaz a helyzet akkor is, ha a kalitkába az anyához abból a családból teszünk méheket, ahová az anyát beadjuk. Ekkor a saját testvéreik által pusztulnak. Az anyátlan családnak beadott anya elfogadásánál nem az anyatemék játszik szerepet, hanem az anya utáni vágyódás. Mi az anyatemék? Errevonatkozóah lássunk néhány példát. A természetes rajt, amikor a fáról beráztuk a kasba, vagy kaptárba, a méhek egy része még mindig visszarepül arra a helyre, ahol tartózkodtak. Mintegy 20—30 percig ott gyülekeztek, annak ellenére, hogy az anya már a kaptárban van, de az anyatemékét a raj helye még nem veszítette el. Vagy az anya kézbe fogása után, a méhek a kezünkön gyülekeznek, pedig az anya már nincs ott. A kasból a befogott rajt a kaptárba ütöttem és az üres kast eldobtam vagy 5 méterre. Az üres kasban a méhek újból gyülekeztek majd vagy 20 perc múlva elhagyták a kas anyatemékének elvesztése után. Az anyák a testükkel érintkezett tárgyakon a munkásméhek számára vonzó anyagot, anyaterméket hagynak s ez a magyarázata a fent említett eseteknek. Most pedig nézzük meg a tudományos kísérleteket. A Szovjetunió egyik méhészeti kutatóintézetében a következő kísérleteket végezték 1969-ben. Tíz anyátlan méhcsaládba 2—2 anyazárkát tettek üresen. Ezek egyikében előzőleg 24 órán keresztül termékeny anya volt, a másikban nem. A méhek az előbbi zárkákat, amelyben előzőleg anya volt, kívül-belül tömegesen ellepték. Az utóbbiak egyáltalán nem vonzották őket. Az anyás családból vett terméketlen anyával összezárt méheket saját családjukba történő visznlielyezés után a méhek (testvéreik j csomóba fogják, megölik, de a közéjük tett párzatlan anyát is elpusztítják, sőt azokat a méheket is (saját testvéreiket) megölik, amelyek az idegen terméketlen anyával érintkeztek. Ez utóbbi azt bizonyítja, hogy a szűz anyával történő érintkezéskor is idegen anyag kerül a méhek testére. Hasonló kísérletet Gödöllőn ‘is végeztek 1955-ben azzal a különbséggel, hogy ott petéző anyákkal folyt a kísérlet. Az anyákat kísérő munkások ellenszevesekké váltak. Azonban az anyákat elfogadták a családok. A gödöllői kísérletnél az anya nélkül beadott, illetve idegen méheket nem támadták meg. Érdekes, hogy a kalitkázott anyákkal összezárt heréket szívesen fogadta a család. Ezeket a kísérleteket világszerte megismételték, 1959-ben Angliában, majd az Egyesült Államokban. Az eredmény ugyanaz: az anyával együtt kalitkázott munkások a családnak ellenszenves szagúakká váltak. De külön sem az anya, sem a munkások szaga nem volt ellenszenves, a munkásoknak az anyáéval keveredett szaga azonban felbőszítette a ínéheket. Tanulság: a kísérő méhek nem támogatják az anyásítás sikerét a kalitkából történő szabaduláskor. ANTAL Z., Šafárikovo Mit mutat az ötéves terv a szóló és gyümölcs telepítése terén (Folytatás az 1. oldalról.) gyümölcs- és szőlőtelepítvények. A lejtős talajok összefüggő talajegységeket képeznek, ami lehetővé teszi a kiválasztott területek fokozatos kiépítését jelentős gyümölcsészeti és szőlészeti bázisokká. Az eddig végzett tájékoztató vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy jelenleg a kihasználatlan lejtős talajokon 10 ezer ha területen lehetne korszerű gyümölcsöst létesíteni. Előfeltételeink mellett azonban Szlovákiában a valóság szerint lényegesen nagyobb kiterjedésű terület áll belterjes gyümölcs- és szőlőtermesztés rendelkezésére. A lejtős területek kihasználása a mezőgazdasági termelés céljaira igen költséges és nem gazdaságos. A lejtős talajok előnyeit leggazdaságosabban és legintenzívebben gyümölcs- és szőlőtermesztésre lehet kihasználni. Belterjesttéséhez azonban a technikai és agromeliorációs beavatkozások egész sorozata szükséges. A lejtők leghatásosabb kihasználása érdekében nagyon fontos a terepakadályok (fák, bokrok, kővek, vágások, mezsgyék stb.) eltávolítása, a talaj tápanyagellátása s az így nyert területeken nagyüzemi gyümölcsösök és szőlők telepítése. A vízerózió hatásai eltávoiíthatók a rétegek évelő növényekkel való betelepítésével,- úthálózatok, vízlevezető árkok, vízfelfogó barázdák kiépítésével a teraszokon és speciális agrotechnika alkalmazásával. A TALAJ(AVlTÄSI terv célja A Bratislava! Állami Melioráció igazgatósága s a Földművelésügyi- és Élelmiszeripari Minisztérium, valamint a JMSZ az elismert gyiimölcsésieti, szőlészeti szakemberek hozzájárulásával kiválasztotta és meghatározta Szlovákia több körzetében azokat a lejtős területeket, amelyeken a talajjavító - si, iljetve vízerózió elleni beavatkozások végrehajtása után gyümölcs- és szőlő-termesztés fejlődhetne ki. 1970—1980. években 6026 ha területen öszszesen 20 talajjavítási akciót hajtanak végre a talajtermékenység megújítására. Ezt a tervjavaslatot a minisztérium kollégiuma a talajművelési akciójaként jóváhagyta. talajkiválasztás SZLOVÁKIA EGYES KÖRZETEIBEN S EZEK JELLEMZÉSE A lejtős területek kiválasztása gyümölcsök és szőlők telepítésére a talaj termőképességének növelése mellett a legelőnyösebb ökológiai feltételek biztosításável körzetesítés szerint valósul meg. A telepítésekre kiválasztott területek a szőlő termesztésére alkalmas 3 övezetekben vannak, ahogyan azt a rajonizálásnál és körzetesítésnél kijelölték. A terület kiválasztásánál külön tekintettel voltak a természeti feltételek értékelésére, az ökonómiai előfeltételekre, a mezőgazdasági üzemek érdeklődésére és lehetőségeire, a helyi hagyományokra s ezen speciális termelési ágazat iránti viszonyra. A KIS ÉS FEHÉR-KÁRPÁTOK KORZETE Ez a terület gazdag termesztési hagyományra tekint vissza. Ebben a körzetben a lejtős területek megművelésére, gyümölcsösök és szölőtelepítvények létesítésére hat akciót terveztek. A Kis- és Fehér- Kárpátok lejtős és dombos terepei egyes kísérletek alapján nagyon eltérő ökológiai feltételekkel rendelkeznek. A déli, délkeleti és délnyugati fekvéseken távlatilag sem jöhet számításba szélesebbkörű rétvagy legelőgazdálkodás, mivel itt a rétek és legelők növényzete nagyon szenvedne a nyári szárazságtól. A gyümölcsfák azonban ilyen természeti feltételek mellett is jó terméseredményeket hozhatnak, mivel mély gyökérhálózatukkal képesek kiegyensúlyozni a nyári szárazság okozta vízhiányt. Az ilyen fekvésű termőterületek nagyon kedvezően hatnak a termesztett gyümölcs minőségére, íz- és kiszinesedési tulajdonságaira. A Kis-Kárpálok délkeleti lejtői ideálisak a szőlőtermesztésre. Más mezőgazdasági termékek előállítására alkalmatlanok. Ezenkívül közel van a feldolgozó ipar is, amely a Zelenina n. v. együtt a legnagyobb felvásárló. Hogy a kitermelt gyümölcs a téli és tavaszi idényig friss állapotban maradhasson, nagy befogadóképességű — nagy kapacitású — klimatizált raktárak építését tervezik. A termelő üzemek saját tárolóhelyiségeíben gondozott gyümölcs lehetővé teszi a termelőknek a gyümölcs előnyös értékesítését s enyhíti a monopolista felvásárló üzemek érdeke szerint diktált vételfeltételeket. PUKANEC ÉS MODRÝ KAMEŇ KORZETE Közép-Szlovákia déli részében nagy tevékenység Indult az évelő növények telepítése s a talaj termékenyáége növelése érdekében. Az ökológiai vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy ez a vidék nagyon kedvező természeti feltételekkel rendelkezik. Erről tanúskodnak a már meglévő gyümölcs- és szőlő telepítvények és a helyi termesztési hagyományok is. A lejtők irányában műveit talajokon, amelyeken mezei növényeket termesztenek, szabad tere nyílik a csapadék káros eróziós hatásának. A terméshozamok ezeken a lejtőkön átlag 50 %-kal alacsonyabbak, mint a gazdasági körzetek többi részeiben. A mezőgazdasági üzemek ezeket a területeket nagy részben külterjes (extenzlv) legelőknek, gyümölcsösöknek és szőlőknek használták. A mechanikailag hozzáférhetetlen lejtős területeket a természeti elemek kényére hagyták. A gyümölcstermesztés és szőlőművelés hanyatlását ezeken a vidékükén nemcsak a nemzetgazdaság érdekel kívánják kiküszöbölni, de maguk a mezőgazdasági üzemek s a helyi lakosság is igyekezetét és kezdeményezést nyilvánítanak a gyümölcs- és szőlőtermesztés felvirágoztatása érdekében. TOKAjVIDÉK Az Itteni szőlészet különleges helyet foglal el Csehszlovákia körzeteiben, mivel hazánk egyedüli vidéke, ahol lehetséges a természetes édes borok termesztése. Köztársaságunk területéből a Tokajvidék kb. 800 hat foglal el. A jelenlegi telepítvények túlnyomó része már elöregedett s a sűrű sortávolságban telepített szőlő lehetetlenné teszi a munkatermelékenység növelését, jelenleg körülbelül 280 ha alapjában értéktelen külterjes legelő és kb. 130 ha elévült karós támaszé szőlő talajjavítását vették tervbe. Ezeken a területeken a talaj-művelés — terepigazítások, komplex talajjavítás, hydrotechnikai és erózió elleni beavatkozások — után új szőlőtelepit vényeket létesítenek. TOVÁBBI KÖRZETEK A legalkalmasabb éghajlati, talaj és ökonómiai feltételekkel rendelkező, erózióval megrongált és kihasználatlan lejtős területek szintén talajjavításra és rendelkezésre lettek kiválasztva, belterjes gyümölcsös szóló felépítmények létesítésére. Itt is ezen speciális növények gazdag termesztési hagyományaiból indultak ki. Ezek a körzetek a következők: Dolné Vestejiice, Kamenica (Štúrovo mellett), Lučenec (Losonc), Rimavská Sobota (Rimas {ľmbat) és Sobranec. A SPECIALIS KULTÚRÁK TELEPÍTÉSE Mi tagadás, az új felépítmények létesítése jelentős beruházásokat igényel. Ezek a kiadások a talajművelési alapból lesznek térítve. Tekintettel arra, hogy az évelő növények telepítésével kapcsolatos munkálatok terjedelme a lejtős talajokon s az ezzel járó beruházási költségek a talajrendezós és talajmüvelés után túlhaladják a mezőgazdasági üzemek ökonómiai lehetőségeit, fontos lesz az állami támogatás a kiadások 40—50 °/ű-lg. Az egy hektár szőlő telepítésére fordított összeg a termő refordulás idejéig átlag 150 ezer koronát Igényel, míg az 1 ha belterjes gyümölcsös telepítése átlag 60 ezer koronába kerül. A gyümölcsfaalakra nevelt fák költségei kb. 100 ezer koronára rúgnak. A talaj termőerejének növelésével kapcsolatos munkálatok megvalósítása után 1980-ig mintegy 2704 ha termőterületen belterjes gyümölcsösök és kb. 3322 ha területen belterjes szőlők folyamatos telepítését vették tervbe. A TÖBBI GYÜMŰLCSÉS SZŐLŐTERMELÉS rákapcsolódása az új telepítésekre A gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztésével egyidejű' : a mezőgazdasági üzemeknek meg kell oldaniok az új telepítésekkel összefüggő feladatokat és problémákat. A munkacsoportok szervezését, az osztályozási, tárolási technológiát, az esetleges kooperálást más üzemekkel. Ezzel elérhető a raktározás kérdésének megoldása, továbbá a szőlő részleges feldolgozása stb., stb. Figyelembe kell tehát venni a további szükséges befektetéseket is s ezeket összhangba hozni a belterjes gyümölcsösök és szőlők telepítésének programjával. IML
