Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-30 / 43. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES

1971, október 30.

6

T ermelöszövetkezeti

forint szövetkezeti bruttó jövedelembén lett volna megtermelhető. Ez pe-i dig olyan tekintélyes összeg, amelynek előállítására csak legnagyobb termelőszövetkezeteink vállalkozhatnak.

*3rSUl<3S<2k

eszközátcsoportosítások

A termelőszövetkezetek és a vállalatok, valamint az egymás közötti eszközátcsoportosítások érthetően kiváltják a szakmai körök érdeklődését. Magyarországon 1971-ben .az ötszázat jövel meghaladó számú szövetkezeti közös vállalkozás, vállalat, egyszerű társulás és az állami vállalatokkal közösen létrehozott egyszerű társaság, valamint közös vállalat alakult. Ezek a gazdasági élet legkülönbözőbb területein működnek, de kétségtelen, hogy az élelmiszer-gazdaság területén kevés jött létre, és eszköz átcsoportosításra is itt került sor a legkisebb mértékben. Ha a gazdasági térképre tekintünk, könnyűszerrel megállapítható, hogy máris jól kivehetők a pénzeszközök mozgása szempontjából az aktív és kevésbé aktív vidékek, körzetek.

Közigazgatási határon belül és kívül

Budapest és az ipari nagyvárosok aglomerációja kedvező körülményeket teremtett a termelőszövetkezeti társulások számára, a nem kifejezetten mezőgazdasági tevékenységű vállalkozások létrehozására is. Olyanynyira, hogy keretek közó kell szorítani, mert munkaerő elszívó hatásuk a budapesti ipari üzemeknek okoz problémákat. A ráckevei járás közigazgatási határain belül létrehozott szövetkezeti vállalatok és vállalkozások közül is — termelési értéküket tekintve — ma még többségben vannak az építő és szolgáltató tevékenységre létrehozott társulások. Ez azonban csak átmeneti állapotnak tekinthető, legalábbis számarányuk tekintetében. A mezőgazdasági alaptevékenységre létrehozott közös vállalkozások száma ugyanis dinamikusan növekvő. Megalakult az ún. Húshasznú Szarvasmarha-tenyésztő Termelőszövetkezetek Közös vállalkozása, amelynek bölcsője ugyancsak Ráckeve. Megtekinthettük a Dunavarsányi Sertéstenyésztő és Hizlaló Közös Vállalat építkezéseit. Készen állnak a tervek a Dunavarsányi Húsipari Szövetkezeti Vállalat megalapításához. Előkészületek folynak egy virághagyma-virágtermesztő közös vállalkozáshoz. Mindezek — mint írtuk —, a járási közigazgatási határon belül alakultak és ezeket egészítik ki az építőipari és szolgáltató közös vállalkozások.

A közigazgatási határokat átlépő, járási termelőszövetkezetek részvételével létrehozott közös vállalkozások számáról és a részvételi arányokról nincs megbízható felmérés. Tény azonban, hogy a járás 23 termelőszövetkezete és négy szakszövetkezete ma összesen 30 tagsági helyet mondhat magáénak' a közös vállalkozásban. Egy-egy termelőszövetkezet természetesen három-négy helyen is tag és ez egyben azt is jelenti, hogy csak a tehetősebb termelőszövetkezetek rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyeket a gazdaság körén kívül működtethetnek.

Nélkülözhetetlen

szolgáltatások

Érdemes szemügyre venni, hogy milyen közgazdasági tartalmú kapcsolatok és hatások észlelhetők a ráckevei járás területén működő közös vállalkozások, illetve vállalatok hatására.

A Pest-megyei Építőipari és Mezőgazdasági Gépjavító Szövetkezeti Közös Vállalat a maga nemében a legnagyobb ilyen az országban. Tizenegy termelőszövetkezet hozta létre és

17,5 millió forintot adtak össze. A közös vállalat mintegy kétezer főt foglalkoztat, tevékenységi köre rendkívül széles. Többek között elvégzi az új mezőgazdasági gépek garanciális javítását, a gépek összeszerelését, mezőgazdasági gépeket javít, pótalkatrészeket gyárt, a tagszövetkezetek építési feladatait kivitelezi, épít a Mezőgazdasági Gépgyártó-Szolgáltató Trösztnek, a konzerviparnak, húsiparnak stb. 1970-ben 300 millió forint termelési értéket állítottak elő. Úgy is fel lehetne fogni, hogy ezt a közös vállalatot és a vállalaton belül bizonyos tevékenységi köröket a piac szervezte meg. Á vállalat rendkívüli rugalmassággal képes „mini“ piacok igényeinek kielégítésére, de nagyobb kapacitású keresletek vagy szolgáltatások kielégítésére is. Állami nagyvállalaton belül elképzelhetetlen hasonlóan sokoldalú és sokrétű tevékenység. Más kérdés, hogy ez a közös vállalat 1970. évi termelését tekintve már háromszor akkora, mint a járás legnagyobb termelőszövetkezete.

Ami számunkra a legérdekesebb ebben a témakörben, hogy a közös vállalat 1970. évi nyereségéből 9,7 millió forint került vissza az alapítóknak. Hozzá kell tennünk, hogy ez mértékletes döntés eredménye, hiszen ez a vállalati eredmény 30 százaléka. Sokkal érdekesebb, ha úgy vizsgáljuk, hogy ez a 9,7 millió forint tiszta jövedelem — az országos átlagot tekintve — mintegy 40 millió

A visszaáramló pénz felhasználása

Az előbbinél sokkal izgalmasabb kérdés, hogy a vállalatot létrehozó termelőszövetkezetekbe visszatérülő összegek felhasználása, illetve e kezdeményezett szolgáltatások hogyan hatnak a termelőszövetkezetek további termelékenységére.

Nos, bizonyos tendenciák arra vallanak, hogy olyan ágazatokban is az országos, sőt a megyei átlagot meghaladó növekedés mutatható ki, amely nem mindig nevezhető nyereségesnek. Többek között a szarvasmarha-tenyésztés ágazatáról van szó. A járásban eddig öt 300 férőhelyes tehenészeti telep épült. Összességében a szarvasmarhaállomány 110 százalékkal növekedett. Ez önmagáért beszél. Kétségtelenül nem közömbös sem ágazati terveink, sem a gazdaságpolitika szemszögéből, hogy a körzetenként megnövekedett fejlesztési forrásokat hová, milyen ágazatokba fektetik be. Ügy tűnik, hogy a ráckevei járás termelőszövetkezetei egyrészt üzemük keretein belül korszerűsítik a mezőgazdasági termelést, másrészt pedig újabb közös vállalkozások vagv társulások létrehozására törekszenek. Halastavak rekonstrukcióját, a juhhizlalás korszerűsítését, szarvasmarha-hizlaló é sertéstelepek létrehozását tervezik: Ezek összességükben arról tanúskodnak, hogy a gazdaságpolitika, illetve a hitelpolitika által kedvezményezett ágazatokban tevékenykednék.

Az más kérdés, hogy éppen ebben a körzetben kell-e megvalósítani — többek között — a húsprogrammal kapcsolatos beruházásokat. Ezt a kérdésfeltevést annál is inkább jogosnak érezzük, mert Budapest közelsége, az adottságok inkább a zöldségtermelés fejlesztését kívánnák meg. Ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek figyelmét erre irányítsuk, tőkéjük mozgását pedig erre ösztönözzük, a zöldségtermesztés közgazdasági helyzetének javítására lenne szükség. Kiegészítve azzal, hogy az állami költségvetés, illetve a hitelpolitika regionálisan, tehát körzetenként kedvezményezné, preferálná a zöldségtermesztés fejlesztését.

ILLÉS TIBOR

ÖRIÄS METEORKRÄTER

Gigantikus méretű meteoritkrátert fedeztek fel szovjet geológusok Szibéria északi részén. Átmérője meghaladja a száz kilométert, mélysége pedig a 400 métert. Nemrégiben külön geológuscsoport tanulmányozta, Viktor Masszaitisz leningrádi geológus vezetésével. Még a krátertől viszonylag nagyobb távolságra is lakóház nagyságú kőzettömböket talál- I tak. A kráter szerkezete, az ásványok, továbbá a gravitációs és a mágnestér jellege

Í egyértelműen arra utal, hogy a vizsgált térségben gigantikus robbanás történt.

, ALAPOZÁS GÄZSUGÄRRAL

I

A Szovjetunióban megkezdték a dnyeperi vízierömü har- I niadik részének alapozását A munka eleinte nagy nehézséggel járt, mert az alapokat kemény gránitba kell bevájni, de robbantásához nem folyamod-BIhattak, mert tartani lehetett tőle, hogy a robbantások kárt okoznak az immár meglevő létesítményekben is. Szovjet mérnökök ezért olyan új típusú я kőzetvágó berendezést kísérleteztek ki, amelyből szuperszóníkus sebességgel 2000 fok hőmérsékletű égésgázok áramlanak ki. Az újfajta gázlándzsa segítségével rendkívül gyorsan nagyméretű gránittömböket fejthetnek ki. A kísérletek eredményes lezárása után már üzemszerűen használják a gázsugaras kőzetvágó berendezéseket.

N01ESZIАРОК

A mongol mezőkön

Már rég szerettem volna megtekinteni a mongol vidéket. A hegyeket, amelyeket zöld fű takar, a híres mongol állattenyésztés legelőit. Látni akartam olyan iurtát, melynek lakói, ha állataik lelegelték a füvet, tovább vándorolnak.

Elérkezett végre ez a nap is. Egy öreg autóbusszal huszonketten nekivágtunk a mongol mezőknek. Eleinte a Peking felé vezető szép műúton mentünk, később aztán letértünk egy bizonytalan,'kurta füvű meket útra.

Az autóbusz jobbra-balra dőlt, minduntalan ki akartunk szállni, mert az utazást nem láttuk elég biztonságosnak. A gépkocsivezető azonban csak nevetett aggodalmunkon, sőt letért a mezei útról és most már csak egy keréknyom Jelezte az irányt. Aztán az is eltűnt. Máig sem tudom, mi szerint igazodott a sofőr. Mondta, hogy van iránytűje, de egyszer sem húzta elő. A nagy sártengerből, amelyben néhányszor megrekedtünk, biztos kézzel vezette ki a kocsit. A sofőr elmondta. hogy ez a dombos, füves és fás terület még az esős övezethez tartozik. A sztyeppéken alig esik, a talaj lőszös és csak fű, esetleg apró bokrok nőnek. Ez már afféle félsivatag, arra nem kell majd félni a sártól.

Rég elhagytuk már Ulan Bátort, a fővárost, és az itt létesített gyárakat. A mezőkön embert nem láttunk, utunkon egyetlenegy fiúval találkoztunk, aki motorkerékpárját lavította.

A motorkerékpár csehszlovák gyártmányú fawa volt. a mi motorkerékpárunk a mongol sztyeppéken!

Az egyik mezőn láttunk két Jurtát.

tek meg, amit bizonyára még nem láttak. A jak pompás, igavonó, ig8n erős, teje és húsa is ízletes.

Utunkat tovább folytatva később egy mészégetőre emlékeztető létesítményhez értünk. Itt megint vagy négy jurtát láttunk. Egy kis pihenőre megálltunk és a jurtában fogyasztottuk el hideg ebédünket, amit magunkkal hoztunk. A sátorban mind a huszonketten elfértünk, habár szűkösen. A kör alakú sátor peremén ülő-alkalmatosságok voltak. A jurta közepén volt a tűzhely, egy kisebbfajta takaréktűzhely, amelyből a jurta tetején át kályhacső vezette ki a füstöt. A nyílást akkor fedték be, ha esni kezdett, akkor is valami átlátszó anyaggal, mert a sátorba csak innen szűrődött be világosság. A jurta bejárata már rendes ajtó volt. A kumisz, az erjesztett savanyú lótej, egy vödörfélóben ott állt az ajtónál. A házigazda meg is kínált minket, mert e néhai harcos nép fiai nagyon barátságosak és vendégszeretők. ízlett a kumisz, íze emlékeztetett az otthoni aludttejre, de nem váltott ki semmilyen utóhatást, amellyel otthon rémítgettek. Egy kis szekrényfélét is láttam a jurtában, de más egyebet nem. Elmondták, hogy a jurtát egy órán belül fel lehet állítani, és fél óra alatt szét lehet szedni. Az iskolaköteles gyerekek, ha nem akarnak az internátusbán lakni, néha 40 km-t is megtesznek naponta lóháton.

A jurta körüli mezőn csupa furcsa fehér virágot láttam. Közelebbről megnézve havasi gyopárnak véltem. Valóban az, illetve egy mongóliai változata. Szedtem is belőle egy csokrot, ma is dísze a lakásnak, hiszen nálunk a havasi gyopár a Tátrában már ritkaság számba megy. Igen sok lila enciánra is ráakadtam, amelyhez hasonlók a Magas Tátrában is honosak.

De sürgetett az idő, tovább indultunk. A száraz talajú sztyeppének eddig csupán a pereméig jutottunk el. Tovább a füves térségek közé már barna foltok is vegyültek, a sivatag homokja. Errefelé már csak néhány tevenyájat láttunk, az állatok vígan legelték a gyér füvet.

A hazafelé vezető úton sokat gondolkodtam. Ez az ország valaha félnpmád pásztorokból állott, akik — mondhatnánk — jobbágyi függőségben éltek és akikkel a feudális mongol hatalmasok kényük-kedvük szerint rendelkeztek. Aratoknak hívták őket. Ma is nagyobbrészt pásztorok. A múltban viszont az állatállomány fele sem képezte tulajdonukat. Ma az állatállomány s így a haszon is kizárólag az övék, akár állami, akár szövetkezeti állatállományt legeltetnek. Milyen hatalmas különbség! Ma itt minden a dolgozók javát szolgálja.

Mongólia fő kiviteli termékei a gyapjú, a hús, a tejtermékek, a szőrme, a bőr és természetesen az élőállatok, szarvasmarha, kecske, juh. A forradalom előtt az aránylag kevés művelhető földnek csupán hét százaléka volt a földműveseké, a többi feudális birtok volt. Ma Mongóliának jelentős a földművelése, vetésterülete évről évre növekszik. A mongol vidék valaha állandóan költöző pásztorok jurtáiból állott, ina a jurtát csak akkor költöztetik, ha ezt a legeltetés megköveteli. Az ipar egyre erőteljesebben fejlődik a vidéken is, s ezáltal változik az ország arculata. Rövid ötven esztendő alatt a pásztorok országa ma már'földműves-ipari ország.

MártonvÖlgyi László

Atom az emberek szolgálatában

Prágában már megnyílt a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjának jegyében az „Atom az emberek szolgálatában“ címg kiállítás. A kiállítás anyagát december l-tól Bratislavában is megtekinthetik a látogatók.

A kiállítás megnyitásának alkalmából, a szovjet tudományos dolgozók elmondották, hogy a szovjet atomerőműveknek már százszor olyan teljesítményük van, mint 1954-ben, amikor üzembe helyezték az első atomerőművet. A Szovjetunióban 1975-ig 6 és 8 millió kilowatt teljesítményű atomerőműveket helyeznek üzembe. A kiállítás bemutatja, hogy milyen sikerrel használják fel az atomerőműveket a társadalom érdekében. Grafikonok, fényképek és más eszközök szemléltetik az atomenergia felhasználását az iparban, a mezőgazdaságban és az egészségügyben. A kiállításon látható a Lenin atommeghajtású jégtörő makettje és a Holdjáró modellje.

Jellegzetes jurták, az előtérben mongol nő ünnepi népviseletben

Fehér, gombaszerű, köralakú sátrakat és előtte egy nagy lócsordát. Két asszony és egy férfi éppen fejte a kancákat. Megkérdeztük Szót Nem barátunkat, kié a csorda. Azt válaszolta, a szövetkezeté. Mongóliában a földet 1924-ben államosították, a mezőgazdasági földterületet a szövetkezetek és az állami gazdaságok használják. Persze akadnak még önállóan gazdálkodók is, de már csak elvétve. A jurtákat nagyon szép helyen állították fel, a háttérben fák díszelegtek és egy kis patak csörgedezett.

Megint sokat mentünk úttalan utakon.- Egyre-másra sziklák bukkantak elő, a talaj is szárazabb volt, már nyomát sem láttuk tócsáknak. A fű még mindig minden térséget beborított. Ismét találkoztunk egy csordával. Békés egyetértésben legeltek egymás mellett, tevék, tehenek, birkák és lovak. Pásztort sehól sem lát-, tunk. Szót Nem elmagyarázta, hogy a (Pásztorok, nagyobbára fiatal gyerekek pompásan ülik meg a lovat és két-három csordára is felügyelnek. Az állatok pedig maguk is hazatalálnak. A pásztorok addig nem szedik fel sátorfájukat, míg a füve? az állatok teljesen le nem legelik.

Innen tekintélyes távolságra egy másik nyájra bukkantunk, a tehenek között hatalmasabb, zömök állatokat is láttunk. Messziről bivalyoknak néztem őket, de Szót Nem felvilágosított, hogy ezek Jakok. A jak e vidéken vadon is él. akár Tibetben, ezek azonban itt szelídek. A bölények családjába tartozó félelmetes kinézésű állatok valóban egészen szelídek voltak. Csak a fényképezőgéptől ijed-