Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-10 / 27. szám
Előkészületek a III. Nemzetközi Borértékelő Versenyre Bratislavában Szeptember 6—16. között rendezik meg Szlovákia fővárosában a III. Nemzetközi Borértékelő Versenyt. „... Az előkészítési időszak folyamán mindent meg kell tennünk, hogy ez a nemzetközi vetélkedő nemcsak szőlészetünk és borászatunk népszerűsítését szolgálja, de a gyakorlatiság szempontjából nagyon fontos kereskedelmi-piaci értékesítés útjait is egyengesse majd“ — fejti ki nézeteit a kérdései kapcsolatban Rudolf Valdner mérnök, a Bratislavai Borgazdaság vezérigazgatója a „Vinohrad“ áprilisi számában. Csehszlovákia első ízben 1958-ban vett részt a budapesti nemzetközi borértékelőn. Addig még nem rendelkeztünk A borértékelás semminemű nemzetközi borértékelési-borkóstolói tapasztalatokkal, ez az első „rajtolásunk“ számunkra mégis eredményesen végződött, mert a versenyen szereplő valamennyi (21) borfajtánk díjazva volt; 4 arany, 15 ezüst és 2 bronzéremmel tértünk akkor haza. Ettől az időtől kezdve a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — néhány évtől eltekintve — rendszeresen képviselteti magát a nemzetközi szervezet által rendezett külföldi borkóstolókon a borászati és állami gazdaságok, valamint a szövetkezetek borfajtáivá1, s ahogyan a mellékelt táblázat is bizonyítja, eredményeink biztatóak: 1. táblázat: a nyert érmék ezüst bronz összesed Budapest 1958 4 15 2 21 Klosterneuburg 1959 6 5 — 11 Budapest 1960 4 12 8 24 Budapest 1962 10 20 7 37 Bratislava 1963 29 112 5 146 Ljubljana 1963 2 6 1 9 Budapest 1964 8 15 4 27 Ljubljana 1964 7 16 1 24 Ljubljana 1965 7 15 — 22 Ljubljana 1966 9 9 — 18 Budapest 1986 4 14 — 18 Szófia 1966 13 27 1 41 Bratislava 1967 30 71 4 165 Ljubljana 1967 6 2 — 8 Ljubljana 1968 3 7 — 10 Bukarest 1968 9 11 3 23 Ljubljana 1969 7 3 — 10 Budapest 1969 7 23 — 30 Ljubljana 1970 4 4 1 10 zett (4 éremmel jutalmazták borból készített konyakjainkat is). Külön említést érdemel az I. Nemzetközi Borértékelő, amelyet szintén Bratislavában rendeztek meg 1963-ban. Első alkalommal üdvözölhettük akkor szinte a világ valamennyi szőlő- és bortermeléséről híres állam szakemberét. Ezen a borkóstolón összesen 338 bormintánk szerepelt (9 mintát a feldolgozás hibáinak következtében kizártak a versenyből). Az értékelő bizottság összesen 64 arany-, 250 ezüst és 19 bronzérmet osztott ki nekünk, és egy bormintánkat dicsérő oklevéllel jutalmazott. 2. táblázat: AZ 1963. ÉVI NEMZETKÖZI BORÉRTÉKELŐ VERSENY HAZAI RÉSZVEVŐINEK ÉS A DÍJAZÁSOK SZAMA a beküldött Üzemek borminták < (borgazdaságok) száma Borgazdaságok n. v. 150 Kísérleti- és nemesítő állomások, iskolák 85 Állami gazdaságok 78 Egységes föld. szöv. 18 Hodoníny borászati nagyraktár 7 Ezzel az eredménnyel általá- ] nosságban elégedettek lehe- 1 tünk. Azonban nem használtuk ki az aranyérmek szerzésének teljes lehetőségét, bár részvevő boraink fajjellege, harmonikus teltsége, aromája kifogástalan volt, de figyelmen kívül hagytuk azt a tényt, hogy világviszonylatban az édeskés borok a „sláger“, s hogy ez a kívánalom nemcsak a borértékelőkön kerül előtérbe, de a hazai és külföldi fogyasztópiacok igénye is nagyra nőtt irányukba. Szükséges kihangsúlyoznunk, hogy e valóság figyelembevételével a szeptemberi, „hazai pályán“ folyó nemzetközi borértékelőn az igényeknek megfelelő mintákkal képviseltessük magunkat. A legjobb faj- és márkás boraink, pezsgők és borkészítmények megválasztásánál ebből a valóságból kell kiindulnunk, a nyert érmék kiselejarany ezüst bronz ok.levél tezett mint. 29 112 5 — 4 15 67 2 _ 1 15 55 5 1 2 5 9 2 — 2 _. 7 — _ _ hogy a minőségi értékelés valamennyi követelményét optimálisan megközelítsük. Megvan minden feltételünk: sajátos borfeldolgozási technológiánk, kiváló nyersanyagunk. Nagyon fontos a kiválasztott képviseleti fajták gondozása, minőségük stabilizálása, hiszen javarészben tavalyi termésről van szó. De a borválogatásnál vegyük figyelembe azt a nagyon fontos népgazdasági tényezőt is, hogy a mintákat nagyobb mennyiségű borokból válogassuk össze, mert nemcsak a minták jó minősége fontos, de az is, hogy miszerint az arany- vagy ezüstérmet szerző fajtákból az a mennyiség álljon rendelkezésünkre, amellyel a hazai piacokat, de főleg a külföldi igényeket ki tudjuk elégíteni, mert a borosztályozásnál (I.a, I.b, stb.) sokkal jobb „cégérünk“ mint a borkóstolók alkalmával szerzett díjazások. Bő termést várnak Az Oszori (Kvetoslavov) Állami Gazdaság üvegházi kertészetéből korán adtak uborkát és paprikát a piacra, de a szabadföldi termesztésből is az elsők között szállították a salátát, karalábét és karfiolt. A termeléssel tehát nincs baj az úszori kertészetben. Rácz Imre főkertész inkább azt nehezményezte, hogy a Zelenina már csütörtökön befejezi a zöldségfelvásárlást, pedig ők szívesen adnának pénteken, sőt szombaton is árut, hogy a zöldség minél frissebb állapotban kerüljön a fogyasztókhoz. A kertészet magtermesztő részlege is eredményekkel dicsekedhet. Jó a magképződés és a minőségre sincs panasz. Főleg hagyma, sárgarépa, karfiol, karalábé, saláta, paprika, póré és káposztamagot termesztenek. Különösen figyelemreméltó a korai E 43-as fajta karfiol, amelynek az a tulajdonsága, hogy leveleivel borítja a képződő rózsát, s így megvédi a tűző napsugarak ártalmaitól. Képünkön Rácz Imre főkertész Tóth Margittal és Horváth' Zsuzsival a bő termést ígérő magtermesztő parcellán. Balia felv.' Tapasztalataim - megfigyeléseim Amióta méhészkedem, mindig nagy gonddal és figyelmesen olvasom a szaklapokban megjelenő írásokat Különösen az őszi és tavaszi fejlesztés érdekel. Sok cikk jelenik meg ebből a témakörből, véleményem szerint mindenkinek igyekeznie kell ezekből a saját körülményeihez, környezetéhez legmegfelelőbbeket kitapasztalni és azokat a gyakorlatában felhasználni. Nem jó az, ha a kezdő méhész egyszerre feltaláló akar lenni. Hasznosabb ha a kiváló, nagy gyakorlattal rendelkező méhészek tapasztalataiból tanul. Sajnos ezen a téren nem állunk a legjobban. Nagyon sok méhésszel beszélgetek s nemegyszer tapasztalom, hogy sokan közülük azokat a kérdéseket sem ismerik, amelyeket a közelmúltban megjelent írások, cikkek tárgyalnak. Pedig érdekli őket a kérdés, mert akkor amikor szóba kerül élénken érdeklődnek, sőt véleményt is mondanak róla. Szerintem komoly hiba, hogy a méhészek keveset olvasnak és nem is elég rendszeresen. A méhészeti irodalom fontosságát eléggé hangsúlyozni nem lehet. Az idősebb, tapasztalt méhészek sem segítenek mindig szívesen a fiataloknak, kezdőknek. Ez sem éppen dicsérni való tulajdonság. Vannak olyanok is, akik egyszerű dolgokból nagy titkokat szeretnének kovácsolni. Csak példaként mondom el a következő esetet. Néhány évvel ezelőtt egy idős méhész kérdezi tőlem a nyári aszályos időben: „No kedves barátom, gyűjtenek-e a méhek?“ — Lassacskán — válaszoltam. — Tudja, ilyenkor nyár derekán, ha nincs hordás, az egyetlen megoldás száraz kristálycukrot adni a családoknak. így az anya nem áll le a petézéssel. De ezt csak magának mondom, ne mondja senkinek. Én ezt azóta nem Is mondtam el senkinek, hisz már akkor is mindenki tudta. Még szerencse, hogy méhésztársam nem kért a tanácsáért ellenszolgáltatást. A továbbiakban néhány nyári-őszi munkára szeretném felhívni a figyelmet. Mint ismeretes, nyaraink sajnos, a legtöbbször mostohák, és veszteséget jelentenek a méhészeknek. Igyekezzünk m éheinket olyan helyre vinni, ahol természetes legelőjük van, mert a természetes hordást pótolni nem lehet semmilyen serkentéssel. Különösen vonatkozik ez a virágporra, mert a nektárt még úgyahogy cukorral pótolhatjuk. Virágpor nélkül a család nem fejlődhet, ezért virágporban szegény helyről gondolkodás nélkül induljunk tovább, vándoroljunk olyan helyre, ahol legalább virágport találnak méheink. A mézhiányt cukorral pótoljuk. Ha a családnak elég tartalék élelme (ha nem volt pótoltuk) van, a serkentés legkényesebb módja a kristálycukros serkentés. Különösen azoknak a méhészeknek alkalmas, akik nincsenek méheik mellett, vagy nem tudnak hozzájuk minden nap, minden másnap kimenni. Azt javaslom, hogy a kristálycukrot nagy etetőkben adjuk. Én az etető alá, a keretekre bőrlemezt rakok és erre teszem az etetőt. Az első etetésnél a cukrot nagyon enyhén meg szoktam nedvesíteni, vagy egy kevéske mézzel megcsurgatom, mert így a méhek rászoknak. Nagyon nem szabad megvizezni, mert ha sok a viz a cukron, örömrepülést (kutatást, rablástI idézhetünk elő, másrészt a cukorszemek megüvegesednek és a méhek nem szívesen használják fel az ilyen cukrot. A családot etetéskor felülről a keretfedőn is takarjuk. Augusztusban, szeptemberben már nem ajánlom a kristálycukros serkentést. Ismeretes, hogy ez a munka aránylag megerőlteti a méhek szervezetét s ez a téli méhekre káros lenne. Nagyon jól tudjuk, hogy az augusztusi, szeptemberi méhek lpsznek a telelőméhek, ezeket tehát kíméljük a megerőltető munkától. Az élelemkészletet ilyenkor már sziruppal kell beadni s ugyanúgy a serkentést is sziruppal végezzük. Ezzel ezonban legyünk na gyón figyelmesek. Különösen fel szeretném hívni a figyelmet az etetési idő betartására. Csak este, a repülés megszűnte után szabad etetni. Ha többen vagyunk a vándortanyán, beszéljük meg és egyszerre kezdjük el a szörpös serkentést. Velem már megtörtént, hogy méhésztársammal nem egyszerre kezdtünk serkenteni, és egész komoly rablás tört ki. Szerencsénk volt hogy azonnal észrevettük és így elejét tudtuk venni a veszélynek. Ebből szerintem az a tanulság, hogy ha többen azonos vándortanyán vagyunk, egyszerre kezdjük meg a serkentést. Figyelmet kell fordítani arra is, hogy az anyának megfelelő helye legyen a petézésre. Nem mindegy, hogy ilyenkor már milyen lépek vannak a fészekben. Csupán a jó minőségű, szép kereteket ajánlatos ilyenkor bennhagyni, és még a serkentés megkezdése előtt a fészket rendezni. A Hasításra nem alkalmas kereteket a fészken kívülre kell rakni. Természetes, hogy ilyenkor már kiváló tulajdonságú fiatal anyának kell a családnál lenni. Ez olyan elengedhetetlen feltétel, amely nélkül eredményes méhészkedés nincs. Az élelemből telelésre léputcáként 2—2.5 kg mézet javasolok. A népesség megbecsülésében legyünk óvatosak, inkább talán azt mondhatnám szigorúak, hiszen nem a méheket, hanem magunkat csapjuk be, ha a népességet nem megfelelően ítéljük meg. Méhekkel telt léputcának csak azt a léputcát mondhatjuk, amelyet viszonylag hűvös időben is rendesen takarnak a méhek. Téli takarásra a következőket ajánlom: A fészek két oldalára tegyünk szalmapárnát. A párna legyen 5—6 cm vastag, ne legyen túl szorosra kötve, mert a szalmában levő levegő jobb hőszigetelő, mint maga a szalma, tehát ne szorítsuk ki azt a szalmából. Én felülről is szalmapárnával takarok s bőrlemezzel fedem. Ezzel a takarással elérem e jó telelést, és aránylag keveset fogyasztanak telelő méhcsaládjaim. Feltétlenül el kell fogadnunk azt e tanácsot, hogy a fészekben csak annyi keretet hagyjunk benn, amenynyit a család takar. Néhány szót szeretnék szólni a telelő kaptárak elhelyezéséről és a téli nyugalom biztosításáról. A méhészek gyakran a talaj közelében helyezik el a családokat, illetve a képtárakat. Ez nem helyes, mert egyrészt a kaptárak ki vannak téve a talaj hőingadozásának. másrészt pedig sok nedvesség éri őket és gyorsan tönkremennek. Külföl di kísérletek szerint mintegy 50 centiméter magasan a talaj fölött kell elhelyezni a kaptárakat. A teljes nyugalom biztosítása is igen fontos. A háziállatokat ás a madarakat mindenképpen tartsuk távol a kaptáraktól. Különösen a cinkék és a harkályok szoktak kellemetlenkedni. A tartalékcsaládokról is szeretném elmondani tapasztalataimat. Erről a kérdésről igen eltérő a méhészek véleménye. Vannak akik nagyon ajánlják, mások meg ellene vannak. Szerintem minden tiz családra legalább egy, de két tartalékcsaládot is tarthatunk. Jól jön ez olyankor, ha a tél folyamán egy-egy anya a törzscsaládoknál elpusztul. Tavasszal nem könnyű anyához, különösen jó tulajdonságú anyához jutni. Ha van tartalékcsaládunk, az anya biztosítása és a család anyásítása nem jelent problémát. Tavasszal is hasznosak a tartalékcsaládok, mert a lemaradó családokat népükből és Hasításukból segíteni lehet, és ezzel elérjük, hogy mire termelésre kerül a sor, ezek is teljesértékű családokká váljanak. Nyáron könnyű velük építtetni, nagyon szép lépeket kaphatunk tőlük. Segítségükkel a törzscsaládok anyásítása is könnyű és egyszerű. Én ezt a következő módon végzem: A meganyásításra váró család fészkét széthúzom, a tartalékcsaládot a széthúzott fészek közé teszem és a fészket Összetolom. Ezzel a tulajdonképpeni anyásítás el is van végezve, szinte észrevétlenül. Más módszerekkel sokszor néhány anyát is megölt a család, mire sikerült őket meganyásitanom, s így szinte mindig könnyen sikerül ez anyásítás. Nem akarom azonban azt mondani, hogy egész méhészetünk tartalékcsaládokból álljon. Meg van a szerepük, de fő szerepe azért minden méhészetben a termelőcsaládoknak van. És a végén még egy dologra szeretnék kitérni, a nyilvántartás vezetésére. Nagyon sok méhészet van. ahol egyáltalán nem vezetnek nyilvántartást, nem vezetnek törzslapokat, pedig ez véleményem szerint szorosan hozzátartozik a méhészkedéshez, mert a pontosan vezetett nyilvántartás megkönnyíti munkánkat. Mióta méhészkedem, minden törzslapom megvan. Nagyon nagy segítség ez munkámban, hiszen visszamenőleg meg tudom állapítani mit csináltam jól és rosszul. Bendiák István Boraink jó minősége mellett szól még az a tény is, hogy az érméken kívül több alkalommal dicsérő oklevelet is szereztünk. Az egyes borfajták készítésének technológiai hiányosságai miatt azonban voltak kiselejtezett, a versenyben már nem szereplő bormintánk is. Az első táblázatból hiányzik a műit év novemberében megrendezett jaltai (Krim félsziget) borértékelés eredménye. Itt 35 mintánk 15 arany-, 22 ezüst, és két bronzérmet szer-
