Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-23 / 42. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1971. október 23. 10. A kiadós vasárnapi ebédet fogyasztják a falusi családok. Szó alig esik, mindenki élvezi a Jóízű falatokat, és hallgatja a szívet-lelket melengető cigánymuzslkát. Amikor az óramutató 12 óra 30 percet mutat, a rádióban félbeszakad a zene és 9 bemondó Jelenti: „Most Bálint bátyónak adjuk át a szót.“ — Halljuk csak — szól halkan a családfő, és mindenkit csendre Int. Talán feleslegesen teszi. Hiszen Bálint bátyó véleménye, bölcs megállapításai, sokat érő tanácsai egyaránt érdeklik a deres bajuszú nagyapákat, a kipirult arcú eladólányt, a serdülő legénykét ёз a sürgő-forgó háziaszszonyt. A csehszlovákiai magya)* adás vasárnapi kommentátora tizenhét év óta mindenkihez szól, mindig újat mond, sohasem ismétli önmagát. Azért hallgatják okos szavait szeretettel, ezért áll meg a kanál, villa a kezekben, s fordul a figyelem a szót sugárzó rádió felé. SOKAN KÍVÁNCSIAK Jónéhányan ismerik Bálint bátyót, azaz Kónya Józsefet, de a hallgatók túltöbbsége aligha. Ezért fordul elő, hogy néhanapján egy-egy menyecske fényképet kér Bálint bátyóról. — Ha tudnák, milyen ráncos az. ábrázatom, nem igen lennének rám kíváncsiak — mondja mosolyogva Józsi bácsi. Igaz, ami igaz. Az idő nem áll meg. Kónya József rövidesen átlépi a hetedik X határát. Persze azért nem annyira barázdás az arca, mint ahogy 6 állítja, s ami lényeges, szellemileg egészen friss. A,mélyen bent ülő kékes-szürke szemei életerőről tanúskodnak és még a magas homlokára tolja a szemüvegét, ha a hallgatóktól érkező leveleket olvassa. Sokan tartják azt, ha Jótanácsot tud adni, segítsen is ügyes-bajos dolgaik elintézésénél. Bizalommal fordulnak hát Bálint bátyóhoz, aki sok esetben levélben ad tanácsot, avagy személyesen intézi a panaszokat. A fálusiak közismerten hálásak, és a nyugdíj, vagy más ügy elintézése után a köszönőlevélbe egy-egy (százast -is belecsűsztatnak. A pénzküldő csak akkor csodálkozik, amikor a postás visszaviszi a „zöldhasút“. A minap valakinek mégis sikerült meghálálnia a közbenjárást. Hogyhogynem, egy üveg pezsgőt dugott az ágyba. Este a kemény „Jövevény“ törte Józsi bácsi lábát, s így Jöttek rá a csalafintaságra. Mi egyebet tehettek, minthogy eldurrantották az üveg dugóját. Ilyesmi úgyis ritkán kerül a házhoz, mert a Sibírska utca egyik háztömbjének harmadik emeletén lakó házaspár nagyon szerényen, egyszerűen él. A házigazda sose volt nagy kedvelője a „nyakolajnak“, egyszer mégis megjárta. Hajdanában az egyik tanító kollégája kicsalogatta a hegyoldalból integető pincesorokhoz. A Jó szokás szerint sorra járták a Jókedv házait, és az invitáló barát istenesen beállított. Persze ezáltal ő lett a legbátrabb, a legférfiasabb és egvre csak ezt ismételgette: „Pénz számolva, asszony verve Jó!“ „Az én feleségem akkor is ugrik, ha elhökkintem ma_ „ <t gam. Éjfélre járt az idő, amikor hazafelé támogatta a hősködőt. Igen ám, de ahogy közeledtek a tanltólakhoz, egyre csökönyösebb lett a házigazda. Végül is kinyögte, hogy ő bíz be nem lép a lakásba, mert a neje elnáspángolja, A Józanabbnak okkal-móddal mégis sikerült a tornácra vonszolnia a megszeppentet. Mivel az ajtó csukva volt, becsengetett, kisvártatva azonban kivágódott, és abban a pillanatban egy Jókora pofont csattant a vendég nyakán. Már a másikra lendült a tésasszony keze, amikor a félhomályban észrevette a tévedést. Persze, nemcsak ebből az esetből okult. Mindig szem előtt tartotta, hogy a tanítót, annak viselkedését nagy figyelemmel kíséri a falu népe. Csak azt becsülik igazán, aki nem feledkezik meg magáról. EMBERSORS Mindenkinek megvan a saját életútja. Az egyiké aszfaltos, a másiké nagyon is göröngyös. Kónya József az utóbbit Járta. Apjának, a lévai cipésznek sokat kellett kalapálnia, hogy kilenc éhes szájnak betevő falatja legyen. Ha nem is bőségesen, de azért felcseperedtek a gyerekek. Józsi vékonydongájú legényke volt, ezért tovább taníttatták. Pápán Járt tanítóképzőbe. A harmadikat végezte, amikor végétért az első világégés. Okkalmóddal azért megszerezte a tanítói oklevelet. Hazajött, de az elhelyezkedés nehezen ment. Emellett hozzá kellett látni a csehszlovák történelem és irodalom tanulásához, amelyből kötelezővé tették a különbözeti vizsgát. Közben úgy gondolta, hogy egyedül nem Jó szegényeskedni, s megnősült. — Huszonegyéves, nyolc hónapos és tizenegy napos voltam, amikor örök rabigába hajtottam a fejem, — szokta mondani tréfásan. Negyvennyolc év telt el azóta jóban-rosszban Irma asszonnyal, a hűséges élettárssal. Két szép gyermekük már régen kirepült a családi fészekből. A lányuk az apja nyomdokain halad, fiúk a Mezőgazdasági és Élel^mezésügyi Minisztériumban dolgozik.. Az újdonsült tanító Králován (Vágkirályfa) kezdett ismerkedni az apró emberkékkel. Aztán a Garam mellé Páldra, majd Kamenný Mostra (Kőhídgyarmatra) került. Harmincnyolcban a rosszindulat sok kellemetlenséget okozott, a kiváló pedagógusnak. Később Sárpvcén (Sáró) nevelte a feicsapeiredő nemzedéket. A második világháború után nem volt szükség magyar tanítóra. Két évig állás nélkül csetlett-botlott az élet göröngyös útján, majd a Tátra alá, Nová Lesnára helyezték. Amikor elindult a messzi Idegenbe, alig tudott szlovákul vonatjegyet kérni. Tizenegy évig nevelte, oktatta a gyerekeket á Magas Tátra égbe nyú- Jó bércei alatt. Emellett a különböző íszervezetekben a funkciók egész so' rát. varrták a nyakába. A szövetkezeti gondolatnak is szószólója volt, és az q községükben alakult meg elsőnek a kassai kerületben а IV. típusú efsz. — Azt a lovat terhelik, amelyik Jól húz — említi Józsi bácsi a funkciók sorolása közben. — Közel Jártam az . ötvenhez, de még az Ifjúsági Szervezetnek is díszelnöke vitám. Mint kommunistát a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség szervezésével is megbízták. Igaz szívvel látott hozzá és minden épkézláb ember tagja lett a faluban. Persze mint kitűnő szervezőt beválasztották a kerületi és Járási bizottságba, s ezzel csak szaporodott a tennivalója. Az iskola, a gyűlésezés, a színdarabtanftás mellett az írófantázia is ösztökélte. Különben már a harmincas években is koptatta a tollat és több tankönyvet írt. A Tátra csodálatos világa lenyűgözően hatott rá, és ezt papírra kellett vetni. Ösztökélésre a rádiónak kezdte küldeni az írásait, ahol örömmel fogadták. MEGSZÜLETIK A BÄLINT BÁTYÓ Az 1954-es választások előtt a rádió értekezletre hívta meg külső munkatársait. Kónya elvtárs részt vett ezen a megbeszélésen. Kérték, járuljon hozzá, ö is a választások előtti, propagálóhoz. — Hogyan? — vetette ellen —, hiszen 350 kilométernyire lakom Bratislavától! A rádió irányítói kieszközöltek számára egy hónap szabadságot, s a fővárosba utazott. — Itt vagyok, ragyogok — mondta a magyar adás vezetőjének. — Most már mondjátok meg, mi a csudát csináljak. — Beszélj valamit a régi választásokról, de úgy, ahogy az öreg paraszt visszaemlékezik. Jó lenne dialektussal. Mivel a palóc nyelvjárás állt hozzá a legközelebb, azt választotta. — De valami név is kéne — okoskodott a vezető. Végül is a Balia Bálint nevet találták megfelelőnek. Letelt a hónap, és az újdonsült rádiós visszazötyögött az ózondús levegőjű fenyvesek alá. Igenám, de a rádió szerkesztőségébe érkeztek a levelek, s kérdezték, miért nem beszél Bálint bátyó? A sürgető levelek hatására (Bálint bátyó) minden szombaton leutazott a stúdióba, s vasárnap vissza. Hétszáz kilométer minden hét végén egy kicsit sok. Aztán hozzájártak felvételre, de az sem bizonyult ideálisnak. Végül 1957-beh a Kónya család búcsút mondott a hegyek világának, és a főváros melletti Rusovcére költözött, s ott búcsúzott el a katedrától az okos, kíváncsi gyeirmekszemektől. Egy évtizeddel ezelőtt Bratislavába költözött. GJBÖL VÁLASZTÁSOK lesznek Ezerkilencszáznegyvenhatban választások voltak, amikor a pedagógus töredező nyelvtudással oktatni kezdte a tátrai gyermekeket. Nyolc évvel később, a választások előkészítése szülte a Bálint bátyót. Nemsokára újból az urnák elé járul az ország népe. Bálint Bátyó, a rádió kommentátora vasárnaponként arról szól meggyőgyőző érvekkel, mit tett ,mit tesz az ország vezető ereje szocialista országunk kormánya gondtalanabb holnapjáért. A minap arról beszélt, hogy egy választási agitációs központban milyen előadást tartott egy orvosnő a nők szociális helyzetéről, s hogyan reagáltak rá a hallgatók. De foglalkozott már a Jelöltek kérdésével és őszintén bírálta azokat, akik nem érdemlik meg a nép bizalmát, mert nem becsülik a dolgozókat, s a munkában megrokkant, elfáradt öregeket; Sokminden összefügg a választások előkészítésével — vallja Józsi bácsi. Erről beszélni kell, őszintén feltárni a fogyatékosságokat, de az eredményekről sem szabad megfeledkezni, arról, hogy szocializmust építő országunk röpke évek alatt óriásit lépett előre. MEG KELLETT ÍRNI — Napi 16—18 órát dolgozott — emlékezik felesége. — Sokszor mondogattam is neki, megbánod még ezt te, Józsii Hiába, az életben látottak, tapasztaltak papírra kívánkoztak. Az óriás' hegy szépségét, romantikáját szedte csokorba az 1957-ben megjelent Dalol a Tátra elbeszélőkötetben. A megszállott című regénye, majd a Buksi gaz? dája című kötet később került a könyvpiacra. KözbeA módszertani kézikönyvet fordított a tanítók részére, amelybe beleadta a pedagógia, a gyermekek iránt érzett minden szeretetét. A könyvben az alábbi közérthető szellemes versikék egész sorát írta a kisiskolások részére. A FECSKE Fekete frakk, fehér mellény, találd, ki, hogy ki vagyok én? Ha nem tudod, csacsi gyerek, elárulom, csirif, csere}. Fiatmnak legyet hordok, s szeretem a szűnygcombot. Most sem tudod a nevemet? Errőlaztán nem tehetek. A tollforgató Kónya színdarabok egész sorát rendezte működése helyein. Talán ez késztette drámaírásra. Egymás után jelentek meg a falusi tárgyú és gyermekszíndarabok. Az Éles Marika menyasszonyi fátylát, a Senki fiát szlovákra is lefordították, s a mai napig játsszák. De sok műkedvelő együttes tűzte műsorára a „Kincskeresőket“, valamint „Mi Is emberek vagyunk“ cigány származásúakkal foglalkozó színművét. Jónéhány évvel ezelőtt, amikor a dél-szlovákiai színjátszó fesztiválon a 12 járásból hétben Kónya darab lett az első, indoktalan támadások érték, s ez kiütötte kezéből a drámát író tollat. — Éjt nappallá tettem, s lehurrogás volt érte a köszönet. Akkor megfogadtam, hogy nem írok többet színdarabot — említi kesernyésen az író. — Pedig már azóta jóméhánnyal meg? leptem volna a műkedvelőket, s talán eggyel-kettővel a hivatásos színházunkat is. Csakhát eső után köpönyeg. Ha egyszer megfogadtam... — Honnan merítette írásai témáit? ■— Azt hiszem, minden író arról ír, amit legjobban ismer, amihez érzel? mileg a legtöbb köze van, s amiért a legnagyobb felelősséget kénytelen vállalni. Életem oroszlánrészében falun laktam, s az ott élő emberekkel volt kapcsolatom. Természetesen az ő sorsuk, problémájuk áll hozzám legközelebb. A megszállottakban is a nép egyszerű, életerős fiát állítom a központba, amelynek az ű] rend adott lehetőséget a kibontakozásra. Az ifjúsági regények szereplői az én tanítványaim, akiket szerettem és mint pe-dagógus kitűnően Ismertem. A színdarabjaim is a falu életét tükrözik vissza. — Nem lehetne azt, a fogadalmat mégis megszegni? Hátha még futna az erejéből egy-két jő színműre?! — Szeretem a szavamat betartani. Meg aztán az idő is eljárt. Abból ve? szem észre, hogy megkopott a humorom. Ezt mondja, de látszik, hogy vívódik önmagával. S lehet jut még erejéből, egészségéből arra, hogy újabb művekkel gazdagítsa drámairodalmunkat. Tóth Dezső A SIMON-JÚDA VÁSÁR KÜSZÖBÉN A Simon-júda vásárt már országszerte ismerik. Ez évben a 247-lk hagyományos vásár kerül megrendezésre a határmenti városkában, Stúrovón (Párkányj. Híres, nevezetes hely volt a század elején ts e város. Különösen október végén, Simon-júda napján. Akkor kezdődött a három napon át tartó országos vásár. Az Istenhegytől egészen a hajóállomás melletti útkaparóházig hatalmas káposztás dereglyék terpeszkedtek a Dunán. Ebedi, mužlat, éatai, meg komámot atyafiak alkudoztak, veszekedtek a vevőkkel. Olyan hangos volt a Dunapart, hogy a saját szavát Is alig értette meg az ember. Kéregető öreg koldusok sorfala után a híres „lacikonyhák“ sora következett. A sistergő pecsenyeszagot megpermetezte a „spriccerek" savanykás illata, — fokhagyma ereje birkózott a tehénbör csizmák szagával, kátrányszappan a narancséval — s hogy melyik volt a győztes, nem lehetett megállapítani. A piactéren nyüzsgött az egész környék. A kézi-kereplők kereplésébe a céllövő puskák durrogása vegyült, a cukorsípok puha füttyébe belemorgott az állatok bőgőse. Zaj, szag, üvöltés, lökdösés, rikácsolás mindenütt. Odább állt az „Itt légy legény Berci“ felirásü erőmasina. „Itt látható a világ legkisebb törpéje“ — trombitálták amonnan. Kockásbugyogós, ctlinderes ripacs verte a repedt cintányért és hívogatta a publtkomot: „Emberek, asszonyok, diákok, ide-oda, itt láthatók a jelenkor legnagyobb csodát. A primadonnától a bonvivánig, az öszszes kiváló szereplő bolhaI Szabad a bemenet, a beléptidíj csak 10 krajcárI“ A templomon túl — a marhavásártér elején Cigányok ücsörögtök. Hangos devlázásuk túlkiabálta a vásárt zajt. Asszonyaik magukba kuporodva rágták a pipát. A vajda a háttérből intézkedett. Hol az egyik, hol a másik szekérből fogtak ki egy-egy kehes paripát. Megfuttatták, — csak úgy porzott a templompart. A ló helyett a cigány köhögött, így aztán legtöbbször sikerült is túladniok a girhes lovon. Kesztölcl atyafi válravetett botját vöröshagymakoszorü harangozott, valaki kezében új kötőfék lóbálta magát, a szentgyörgymezezl kispénzű bácsi madzagon hajtotta keshedt malacát, ebszönyl bányász fején új báránybőrsipka ékeskedett, mužlaí menyecske hízott libát árult a közeli Mártonnapra, gyerekek léggömböket eregettek a levegőbe. Nos hát ilyen volt a híres vásári A vásároknak általában nagy jelentőségük volt a múltban. A forgalom kifejlődésével szükségük nagyon csökkent. Később már csak a hetivásárokat — a hét egy vagy több napján — tartottak, főleg élelmi és háztartást cikkekből. Országos vásárokat pedig az év meghatározott napjain, élőállatok adás-vételére tartottak. Híresek azonban még ma is az úgynevezett nemzetközi vásárok: Azelőtt a vásárok kisebb királyi haszonvételt jelentettek, ma azonban a nemzetközi vásárok a kereskedelem vívmányainak bemutatójaként szolgálnak. Az idei vásáron nemcsak a sátrak százaival, de nagyon sok ismerősünkkel találkozhatunk. A múlt évben is nagyon sok külföldi ismerőst idvözölhettek itt a látogatók. Árucikkekben nem lesz hia a sátrakban az ízi% letes cigánypecsenyéhez. a kolbászhoz és hurkához kitűnő borokat is felszolgálnak a környék szövetkezetei. Ez évben sem marad el az egyórás dunai sétahajózás, mindenkinek alkalma lesz a hajóról gyönyörködni a Duna-kanyar szépségében. Reméljük, hogy a vásár rendezősége gondot fordít majd arra ts, hogy a vásár kereskedelmi és népi jellege ne süllyedjen a giccsvásári és kocsmai színvonalra. MATISZ GYULA V
