Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-16 / 41. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1971 október 19. Ami az eredmények mögött van A mi gazdaságunk (Ďulov Dvor-i Állami Gazdaság) 3502 hektár szántóföldet mond magáénak. Ez a terület három gazdasági részleg összterülete. Már maga az a tény, hogy a három gazdasági részleg 70 kilométeres körzetben terül el, maga után vonja azt, hogy gazdaságunkban minden talajtípus megtalálható. így e gazdaság és az egyes gazdasági részlegek eredményei között néha jelentős eltérések tapasztalhatók. Az állatállomány népességére való tekintettel a növénytermelést, a szemesek és a takarmányféleségek termesztésére szakosítottuk. A szemesek, elsősorban a búza termesztése szakaszán elért eredményeink a Járási átlagmutatókhoz mérten nem a legragyogóbbak. Az említett talajösszetétel figyelembevételével azonban már sikeresnek mondható a termelés. Ezerkilencszázhatvannyolcban 314 hektárral növeltük a búza vetésterületét, ami annyit jelent, hogy 1969- ben a szántó 37,2 százalékán termeltük ezt a növényt. Az elért átlagos hektárhozam 33,1 mázsa volt. 1969 őszén tovább növeltük a szóbanforgó növény vetésterületét, összesen 1421 hektáron vetettünk búzát. Itt már szembetaláltuk magunkat a búza szántóföldből való nagyarányú részesedésének kellemetlen következményeivel. Ez nem is csoda, hisz szinte törvényszerű következmény, hogy ily mértékű részesedés esetén már nehéz úgy összeállítani a vetésforgót, hogy a búza megfelelő elővetemény után kerüljön a talajba. A tapasztalt problémák miatt 1970-ben csökkentettük az őszi búza vetésterületét. Idén 1143 hektáron termeltük a búzát, s 32,1 mázsa átlagos hektárhozamot ériünk el. Az egyes gazdasági részlegek eredményei igen eltérőek voltak. A legjobb földekkel rendelkező részlegen 36,8 q, a legroszszabb talajú részlegen pedig 28,6 q átlagot értünk el. Mint ismeretes, a hozamalakulást nagyban befolyásolja a fajtaösszetétel is. Az összterület túlnyomó részén a Bezosztája, a Mironovszkája és a Belocerkevszkája fajtákat termesztettük, egy 51 hektáros parcellán pedig a Fertőd! fajtát. Az átlaghozamok szempontjából a Fertődi vált be a legjobban, mivel 36,6 mázsa termést adott egy hektárról. A Belocerkevszkáje 33,6 q, a Bezosztája pedig 29,9 q átlaghozamot nyújtott. Ez az eredményalakulás nem a véletlen műve, hiszen az előző évben is hasonló volt a sorrend. Négy év termésátlagainak összehasonlítása után bátran állíthatom, hogy a mérleg a Mironovszkája javára billent. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a fajtaösszetételen kívül nincs egyéb tényező, amely hatással lenne a hozamalakulásra. Nagyon fontos tényezőként lehet megemlíteni például a vetőmag és a talajelőkészítés minőségét, az elővetemény helyes megválasztását, a tápanyagpótlást stb. A jó minőségű vetőmag előnyét igazolja az is, hogy egy 56 hektáros parcellán Мз-as Bezosztája vetőmagot vetettünk, s 43,6 q átlaghozamot értünk el, viszont az a parcella, amelyen merkantil vetőmagot használtunk, csak 26,1 q hektárhozamot biztosított. Ami a búza előveteményét illeti, el kell mondanom, hogy a legjobb akarat mellett sem sikerült biztosítanunk a legmegfelelőbb előveteményeket. A múlt év őszén például 58 százalékban búza után vetettük a búzát, nem beszélve arról, hogy voltak olyan parcelláink is, melyeken már három éven keresztül csak búzát termeltünk. Egyetlen dolog, amit tehettünk, hogy más-más fajtát vetettünk ugyanarra a parcellára. Ez a tény elgondolkoztatott bennünket. Különböző intézkedések révén sikerült elérnünk, hogy idén már csak 19 százalékban kerül búza után búza. Egyesek azt állítják, hogy a lucerna a búza jó előveteményei közé tartozik. Igaz, csak döntő fontosságú, hogy mikor végezzük el a lucerna leszántását. A lucerna után mindig Mironovszkáját vetünk, mivel ezt a fajtát később is lehet vetni. Ezen fajtánál azonban a vetés előtt 21 kg nitrogén tápanyagot kell bedolgozni a talajba hektáronként, mert a talajban lévő nitrogént csak később tudják felvenni a növények. Ebben az esetben a tavaszi nitratációt a növényzet állapota szerint'végezzük el. Bizonyított tény, hogy a lucerna után vetett búza, száraz ősz és későn leszántott lucerna esetében, gyenge és bizonytalan termés ad, mert a lucerna lényegesen kiszárítja a talajt, s a fejlődő növényzet nem jut kellő nedvességhez. Az elővetemények határozzák meg a vetés idejét. Elsőként mindig a Bezosztáját vetjük el, lehetőleg szeptember végéig. A többi fajta vetését október 20-ig igyekszünk befejezni. Ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egy-két parcella bevetése nem húzódik el. A későbbi vetésnél azonban növeljük a vetőmag mennyiségét. A vetés idejének a hozamok nagyságára gyakorolt hatását igazolják az 1969-ben szerzett tapasztalataink is. A kísérletet a Bezosztájával végeztük. A parcella felét szeptember 25én vetettük be — 320 kg/ha vetőmag — a másik felét pedig egy hónap múlva úgy, hogy egy hektáron 397 kg vetőmagot használtunk fel. A korai vetés 34,6 q, a késői pedig 18,7 q átlaghozamot adott. A Mironovszkájával végzett hasonló kísérlet során nem volt ilyen lényeges különbség a hozamalakulásban. A talajelőkészítést úgy végezzük, hogy az megfeleljen az agrotechnikai követelményeknek. A tápanyagpótlás a talaj minősége és az elővetemény fajtája, valamint a termesztett fajta követelményei szerint történik. Ezerkilencszázhatvannyolcban 210 kg, 1969-ben 260 kg tiszta tápanyagot dolgoztunk be egy hektáron, s úgy tervezzük, hogy 1972-ben már 280— 320 kg-ra tudjuk növelni ezt a menynyiséget. A tápanyagok arányát az egyes fajtáknál — tekintettel az előveteményre — külön állapítjuk meg. A tápanyagpótlás fokozása és a búza vetésterületének csökkentése már ebben az évben is kedvező eredményt hozott, mivel jelentősen növekedett az össztermelésünk. Hasonló volt a helyzet az árpánál is. Idén 11,4 százalékkal több gabonát termeltünk, mint amennyivel eredetileg számoltunk. A múlt évhez viszonyítva 8 mázsával növeltük a gabonafélék átlaghozamát. A felsoroltakból is látni, hogy valóban azon fáradozunk, hogy eredményesebbé tegyük a szóbanforgó termelési ágazatokat. Sokat kísérleteztünk és talán még többet boszszankodtunk a Bezosztájával. A mi viszonyaink sajnos nem a legmegfelelőbbek ezen fajta számára. At kellene térni az új, bőtermő fajták termesztésére, de azokból még egyelőre nincs elég vetőmag. Más járásokban már lényegesen nagyobb területen termesztik ezeket a fajtákat. Talán pár év múlva nálunk is elterjednek, csak kérdés, hogy akkor lesz-e hozzá elég erőnk és lehetőségünk, hogy behozzuk az élenjáró gazdaságok, sőt járások előnyét. Kerepecká Mária, mérnök TELJES ÜTEMBEN Országszerte teljes ütemben folyik a cukorrépa betakarítása. Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben mintegy 49 ezer hektáron termeltek idén cukorrépát. Az eddigi eredmények alapján elmondható, hogy jó hozamra, cukorban gazdag termésre lehet számítani. A Rimavská Sobota-i járásban például 17 százalék körül mozog a répák cukortartalma, ami két százalékkal jobb a tervezettnél. Ami a liektárhozamokat illeti, meg kell mondani, hogy a legjobb hozamokra ott van kilátás, ahol már bevezették az öntözéses gazdálkodást. A gazdag termés betakarítása természetesen nem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy a répaszüret és az egyéb őszi munkák zavartalanul és a lehető legrövidebb időn belül befejeződhessenek, elsősorban jó munka szervezésre van szükség, mivel csak így biztosítható a betakarító gépek és szállító eszközök maximális kihasználása. Még nincs minden répatermeléssel foglalkozó mezőgazdasági üzemben répakombájn, így aztán sok helyen a hagyományos betakarítási módot alkalmazzák. Ezekben a gazdaságokban nagy segítséget nyújthat a termelőknek. a felvételen is látható „felszedö-rakodő“, melynek segítségével lényegesen csökkenthető a munkaerő-szükséglet — ez hozzájárul az egyéb munkák zavartalan menetéhez is —, gazdaságosabbá, gyorsabbá és olcsóbbá tehető a betakarítás. -bor-Nagyméretű lecsapolások A Szovjetunió távolkelet! részén elterülő Sachalin szigeten nagyméretű lecsapolásokat hajtanak végre a szovjet szakemberek, s ezzel mintegy ötezer hektár mocsaras területét vonnak be a mezőgazdasági termelésbe. Még nemrég az a vélemény uralkodott, hogy a sziget mocsaras földterületei egyáltalán nem alkalmasak a mezőgazdasági termelésre. Az évek folyamán végrehajtott meliorációs munkálatok segítségével azonban több ezer hektár földterületet vontak be a termelésbe. Ezen terület egy részén legelőket létesítettek, a felmaradó részen pedig zöldséget termesztenek. A mezőgazdasági üzemek teljes mértékben biztosítják a helyi lakosság burgonya- és zöldségszükségletét. A szovjet tudósok intenzíven dolgoznak az egész sziget meliorációs munkálatainak tervén, hogy minél előbb termővé tegyék a sziget területét. FI ■■!■■■} ■ g >|j^| / >g Becsüljük meg az istallotragyat Az élenjáró mezőgazdasági üzemek egyre nagyobb gondot fordítanak a termőföld táperejének pótlására, fokozására. Az emberek már évezredekkel ezelőtt is tudatában voltak annak, hogy a talajból kimerített tápanyagok pótlása nélkül nem lehet kedvező termelési eredményeket elérni. A kínaiak, a zsidók és az egyiptomiak már régebben is nagy gondot fordítottak a termőföld rendszeres trágyázására, sőt a zsidók már kereskedtek Is a városokban összegyűjtött trágyával. Amerikában lényegesen később kezdtek a tápanyagpótlás kérdésével foglalkozni. Ha egy bizonyos földterület már kimerült és rossz termést adott, akkor feltörték a szűzföldeket és ott folytatták a termelést. A népesség fokozódása, a mezőgazdasági termelésre alkalmas földterület csökkenése azonban őket is rákényszerltette, hogy felhagyjanak az úgynevezett „rablógazdálkodással“, s elgondolkozzanak a tápanyagpótlás kérdései és problémái felett. Napjainkban a modem nagyüzemi termelés már el sem képzelhető célszerű tápanyagpótlás nélkül. A talaj termőképességének fokozását elsősorban a szervestrágyák adagolásával biztosíthatjuk. Mint ismeretes, leghatékonyabb szervestrágyánk az istállótrágya. Mezőgazdasági üzemeink többségében tisztában vannak ezzel, de sajnos, még manapság is vannak olyan szövetkezetek, ahol egyszerűen elfelejtik, hogy az istállótrágya azért van, hogy a talaj táperejének fokozását szolgálja. Ehelyett felhalmozzák a trágyát az istállók körül és a sorsára hagyják, nem gondolva arra, milyen értéket dobtak el. (Lapunk 38. számában „A lehetőségekhez mérten“ cím alatt megjelentetett írásban egy ilyen esettel foglalkoztunk, ahol rámutattunk arra, milyen eredményjavulást idézett elő az ésszerű tápanyagpótlásra történő áttérés. A szerk. megjegyzése.) Nem a véletlen műve, hogy éppen most, az őszi talajelőkészítés idején ragadtam meg ezt a témát, hiszen most van itt az istállőtrágyával történő tápanyagpótlás ideje. Nem célom, hogy valakinek a lelkére beszéljek, csupán figyelmeztetni szeretném az okoskodókat, hogy nem szabad lebecsülni az istállótrágyát még akkor sem, ha korlátlan mennyiségű műtrágya áll rendelkezésünkre. S ha már az istállótrágyáról beszélünk, hadd említsem meg azt is, hogy nem mindegy, milyen a trágya minősége. Csakis a szakszerűen tárolt és kezelt istállótrágya adagolása biztosítja a várt eredményt. Ebből következik, hogy nem elegendő az őszi szántások idején kihordani és leszántani a trágyát, egész évben gondosan tárolni, kezelni kell azt, hogy ősszel jó minőségű, teljes értékű trágyát juttathassunk termőföldjeinkre. Az észszerű tápanyagpótlással biztosított terméstöbbletből eredő bevétel bőségesen kárpótol az egészévi fáradságért, s az istállótrágya kezelésével járó kiadásokért. KMOSKÖ LÄSZLÖ, mérnök Л gabonatermesztésben elért kiváló eredmények megnyugvással töltenek el bennünket, de ugyanakkor további jó munkára serkentenek minden mezőgazdasági dolgozót. Ahhoz, hogy az elkövetkező évben is gazdag termést takaríthassunk be, elsősorban jó vetőmagra van szükség, de nem szabad megfeledkezni a célszerű tápanyagpótlásról, a szakszerű talajelőkészítésről, a megfelelő elővetemény megválasztásáról, a vetés idejének és egyéb agrotechnikai követelményeknek a betartásáról sem. Az utóbbi időben sok sző esik az egyes búzafajták vetési idejéről. A vetés ideje nemcsak a tenyészidő hosszúsága, hanem az egyre jobban terjedő gombabetegségek elleni védekezés szempontjából is fontos. Az általános vélemény szerint sem a túl korai, sem a kései vetés nem jő. Szerintem még mindig jobb korán vetni — a növényzet jobban kifejlődik, jobban tűri a tél viszontagságait — mint később._ A vetés idejének meghatározásába természetesen az időjárás alakulása is beleszól. Ha hosszú az ősz és kedvezőek a termelési feltételek, akkor a kései vetés sem olyan veszélyes. A kockázat elkerülése végett azonban inkább a korai vetés mellett döntsünk. A mezőgazdasági főiskola kísérleti parcel-A gazdag tamás megalapozására! Iáin már szeptember 18—17-én elvetettük a búzát. A korábban elvetett és kikelt búzának sokkal jobb az asszimilációja, a fagyálló képessége, jobban telelnek át a növények. A korai vetés további előnye, hogy a még aránylag meleg éjszakák siettetik a magok csírázását, egyenletesebbé teszik a növényzet kelését, fejlődését, s az egyenletesen fejlett növényállomány kisebb egyedveszteségel telel át. A vetés mélysége is hatással van a termelés sikerére. Az őszi búza vetésekor általában szárazság uralkodik, s ez néha arra csábítja a termelőket, hogy a szokásosnál mélyebbre vessenek, mondván — a mélyebben fekvő rétegekben több a nedvesség. Tévedés, hiszen ez idő tájt csakis az eső formájában lehulló csapadékkal lehet számítani, s a kisebb esők csak a talaj felső részét nedvesítik át. A mélyre vetett mag nem jut nedvességhez, a száraz talajban ki van téve az állati kártevők pusztításának, s csak akkor kezd csírázni, ha párnapos eső következtében a mélyebben fekvő talajrétegek is átnedvesednek. A túl mélyre vetett mag nemcsak későn csírázik és kel, de mivel vastagabb földtakarót kell áttörnie a koleoptylnak. általában idő előtt kihasználja saját tartaléktápanyagait, legyengülve kerül a talaj felszínére, s a niftrényke gyökérzete csak lassan tudja átvenni a tápanyag- és vízfelvételt biztosító szerv feladatát. A növény visszamarad a fejlődésben, növekedésben, s ezt a lemaradást csak ritkán sikerül behoznia. Fontos tényező a kellő egyedlétszám biztosítása is. Ez csak az Igényeknek megfelelő mennyiségű csíraképes mag elvetésével érhető el. Sem a ritka, sem a túl sűrű vetés nem kívánatos, mivel mindkettő a terméseredmények rovására megy. A felhasználásra kerülő vetőmag menynyiségét a termesztett fajta szerint, a talajelőkészítés minősége és a tápanyagpótlás intenzitása szerint, a vetés időpontja és a sokéves gyakorlati tapasztalatok alapján határozzuk meg. Érthető, hogy a rosszul előkészített hantokkal tarkított talajba több magot kell vetni, mert kedvezőtlen lesz a csírázás, a növények áttelelése stb. A kései vetés nemcsak azért kíván több vetőmagot, mert rosszabb a csírázás, hanem azért is, mert itt fokozottabb a madarak kártétele. Az elővetemény milyensége is kihatással van a vetőmag mennyiségének meghatáruzására. Különösen a sok szervesanyag-maradványt visszahagyó, s főleg a többéves takarmányok (lucerna, herefuves keverékek) továbbá a nehezen korhadó gyökérzetű (cirok, napraforgó, kukorica) növények után, az inhibíció és nitrogéndepresszió fellépése miatt, fokozni kell a vetőmag mennyiségét, mert itt nagy tőszám kieséssel lehet számolni. Sok mezőgazdasagi üzemben idegenkednek a vetés utáni hengerezéstől. Külön hangsúlyozom, hogy az ülepedő, cserepesedésre hajlamos talajok kivételével a búza vetése után minden talajt le kell hengerezni gyűrűs hengerrel. Ez részben elősegíti a jó magágy kialakulását, másrészt pedig védelmet nyújt a szélerózió és a kifagyás ellen. A hengerezést, ha ezt a terület fekvése megengedi, a télen uralkodó szél irányára merőlegesen végezzük, mert így hatásosabb a szél és a fagy elleni védelem. Végezetül még annyit, hogy sose vessünk gyenge csíraképességü magot, mert az ilyen mag gyenge életképessége átplántálódik a fejlődő növénybe is, s ez már eleve gyenge termést igér. Prof. Dr. Dr. h. c. Ing. Frideczký Ákos, DrSc Oj fajták A chaskovi komplex kísérleti állomáson a bolgár nemesítők a közelmúltban hat új dohányfajta — Krumovgrad 1 és 2, Ivajlovgrad 1, Topolovgrad 1, Krtorka 253, és Basm-a 20— 49 — termesztésbe vételét engedélyezte.
