Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-16 / 41. szám
Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztéri.umának hetilapja 1971. október 16. Ara 1,— Kés XXII. évfolyam, 41. szám. Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Bátrabban hirdessük a szocializmus igazát! Országszerte gomba módra szaporodnak az agitóciós központok. Jónéhányat meglátogattunk és elégedetten szemléltük a bemutatott grafikonokon, hogy az illető város vagy község milyen ütemben fejlődött, milyen módon változott meg a lakosság szociális helyzete. Általában a fejlődés ugrásszerű görbéje tárult elénk és a számadatok mögött újjászületett falvakat, korszerű otthonokat, egyre jobban élő polgárokat látunk. Az agitációs központok tehát a szemléltető eszközök igénybevételével rövid idő alatt áttekintést nyújtottak a fejlődésről. Ilyen agitációs központok igazán dicséretet érdemelnek, azonban a végső elismerés csak akkor illeti őket, illetve szervezőiket, hogyha a szemléltető agitáció eljut minden polgárhoz. Arról van szó, hogy az agitációs központot nemcsak a helyiségek jelentik, hanem egy olyan kollektíva, amely beszélgetésekre hívja meg a polgárukat és esetenként ellátogat otthonaikba is. Amint pártunk Központi Bizottságának szeptemberi ülése is hangoztatta, az agitációs munkában döntő jelentősége van az élőszónak. Ügyességre vall, ha jól dekorált az agilációs központ és örülhetünk annak is, hogy a napi sajtó, a rádió, a televízió egyre töhhet foglalkozik az elmúlt választási időszakban elért eredményeinkkel, szocialista rendszerünk előnyeinek bizonyításával, a választások politikai, technikai előkészítésével, azonban ez az igyekezet mind meddő maradhat, ha az agitációs anyag, az írott vagy elmondott, bemutatott érvelés nem jut el minden választóhoz. Ugyanis előfordulhat, hogy az illető polgár valamilyen okból nem hallgatja a rádiót, nem nézi a televíziót és esetleg jó pár napig újságot sem olvas. Ilyen esetben elengedhetetlenül szükséges a személyi agitáció. Az agitációs kettősöknek persze nemcsak az általános érvelés a feladata, hanem az is, hogy a helyszínen baráti beszélgetés közben adjanak választ a meglátogatott polgár kérdéseire. A személyi agitáció azonban igen felkészült, talpraesett agitátorokat követel. Az agitátornak tisztában kell lenni pártunk politikájával. Részletesen ismerni kell annak célkitűzéseit. Tudnia kell például hogy á XIV. kongresszus 1971—1975 évi népgazdasági tervre vonatkozó irányelvei a nemzeti jövedelem 28 százalékos gyarapodását tűzik ki célul és ennek 95 százaléka a társadalmi termelékenységből ered majd. Tehát minden szakaszon fokoznunk kell a munka termelékenységét, hogy az említett mutatót elérjük és ennek következtében emelhessük a lakosság életszínvonalát. Azt is tudnia kell, hogy a kiskereskedelmi áruforgalom 28—30 százalékkal növekedik majd az ötéves tervben, és ez azt jelenti, hogy a lakosság lényegesen magasabb színvonalon tud élni, mint eddig. Az élelmes agitátornak nagyon sok érv van a kezében. A már említett központi bizottsági ülésen hagyták jóvá például a szociális kérdésekről szóló határozatot, amely lényegesen javít az alacsony nyugdíjú polgárok helyzetén és enyhít a családanyák gyermeknevelési gondjain is. Nem kis összegekről van szó. Amíg 1968-ban az állam a gyerekes családoknak 16 milliárd koronát adott, a múlt évben már 19,5 milliárd koronát. Az állam óriási összegeket fordít bölcsődék és óvodák létesítésére és fenntartására. A kismamák igazán örömmel fogadták, hogy ha legalább két gyereket gondoznak, havi 500 korona járulékot kapnak. A Munka- és Szociálisügyi Minisztérium szerint ezt a segítséget mintegy 47 ezer anya veszi majd igénybe. Hol vagyunk attól az időtől, amikor főleg a több gyermeket nevelő szülők gondjai egyre nőttek és bizony faluhelyen még a hideg időben is cipő nélkül futkároztak a gyerekek az utcán. Sokszor a gyerekek azért maradtak ki iskolából, mert nem volt megfelelő ruhájuk, lábbelijük, és szégyenkeztek az agyonfaltozott nadrágjukban vagy cipőjükben. Agitátoraink helyi adatok felhasználásával bizonyíthatják szocialista rendszerünk elmélyült humanizmusát, s a szüntelenül javuló életkörülményeket. Ma aki dolgozik, jól élhet, és munka is van bőven. Nem nézik azt, hogy ki végzi a munkát, hanem azt, hogy milyen a munka mennyisége és minősége. Nem úgy mint a burzsoá köztársaságban, amikor az asszonyok ugyanazért a munkáért 70 százalékkal kisebb bért kaptak, a fiatalok pedig 50—60 százalékkal. Választási rendszerünk mély demokratikus jellegének egyik mutatója például az, hogy nem tesz különbséget a polgárok szociális csoportjai között. A kapitalista államokban még most is uralkodik az ún. geometriai rendszer, ami a burzsoá köztársaságban is érvényes volt. Például Prága I. körzetében, ahol a kapitalisták és csatlósaik laktak többségben, csak 45 ezer szavazat kellett egy mandátumhoz, a louni körzetben már 50 ezer, Kárpátalján pedig 60 ezer. Ilymódon fékezték meg, hogy több munkás képviselő kerüljön az Országgyűlésbe. Ilyen példákra és más választási furfangokra minden járásban, községben akadt elég példa, amit az agitátorok felhasználhatnak. Természetesen a november 26-27- én sorra kerülő választások előtt, amikor is 10 millió választó járul az urnák elé, a polgárok nem hallgatják el az agitátorok előtt a hiányosságokat sem. Tény, hogy nem mindenütt teljesítették a választási akciósterveket, azonban ez legtöbb esetben abból ered, hogy nem voli rá lehetőség. Vigyáznunk kell arra, hogy a részhiányosságok hangoztatásával ne nyissunk teret a jobboldali elemeknek a szocializmus építésében elért eredményeink becsmérlésére. Különösen annak az 1 millió 800 ezer fiatalnak kell beszélni a múltról, és az eredményeinkről, akik először járulnak urnákhoz. Mert ezek természetesnek veszik az eredményeket és talán sok esetben nem is fogják fel, hogy egy-egy létesítmény mennyi utánjárást, fáradságot követelt a nemzeti bizottságok képviselőitől. Szólni kell hozzájuk, ha egyszer nem elég, többször is, hogy megnyerjük őket a párt politikájának és így aktivizálhassuk őket az előttünk lévő nem kis feladatok teljesítésére. Választások előtt a kérdések ezrei merülnek fel. Többek között az is, h9gy miért szűnnek meg a nemrég létesített körzeti nemzeti bizottságok. Kísérletről volt szó, ami nem vált be, mert az történt, hogy a legaktívabb funkcionáriusokat a helyi nemzeti bizottságokból a körzeti hivatalokba tömörítették, és így meglazult a lakossággal való kapcsolat. Pedig szocialista rendszerünk demokratikus jellege megkívánja, hogy a képviseleti szerveknek a lehető legjobb kapcsolata legyen a tömeggel és ilymódon biztosítsák a polgárok tömeges részvételét az irányításban. Ez a fő szempont és ennek kell alárendelni azt, hogy két vagy három szakaszos irányítással dolgozzunk a jövőben. Az irányszámok szerint a választások után mintegy 180 ezer képviselő lesz, ami 30—40 ezerrel kevesebb, mint eddig.i A képviselők száma egyrészt azért csökken, mert kevesebb, de nagyobb felkészültségű káderekkel akarunk dolgozni, másrészt azért, mert egyesítésekkel nagyobb községek jöttek létre. Az 1950—89-es évben az egyesítések után 4317 község szűnt meg, azoban később az ütem meglassult. A jövőben arra törekedünk, hogy minél nagyobb községeink legyenek, mert még mindig 10 600 községünk van, ami például Bulgáriához vagy Magyarországhoz viszonyítva kedvezőtlen képet ad. A választási agitációs kampányban az agitátoroknak a kérdések sokaságára kell válaszolniuk, türelmes élő szóval áronban mindent megmagyarázhatnak. BÁLLÁ JÓZSEF Öreg ember nem vén ember — ezt tartják a Salai Efsz nyugdíjasai is és szorgalmasan segítenek az őszi begyűjtési munkákban. Balia felv. Elkészült a nyugat-szlovákiai kerület választási programja # A foglalkoztatottság 60 ezer személlyel növekedett ф jelentősen fejlődött a kémiai ipar ф 40 ezer hektáron építettek öntözőberendezéseket ф Az efsz-tagok átlagos évi keresete már 20 ezer korona ф Csökkent a csecsemőhalandóság ф Racionalizálják a baromfitenyésztést ф Minden polgár 3042 kalória értéket fogyaszt naponta ф A nyugat-szlovákiai kerületben készülnek a községi, járási választási programtervek, és nyomdafestéket iátott már a kerület terve is. Erről Jozefa H a g a r a mérnökkel, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság szervezési osztályának vezetőjével beszélgettünk. Hagara elvtárs elmondotta, hogy alapos felmérések, a realitások alapján készítették el az új választási programtervet, mert az elmúlt választási időszakban sok „propaganda választási terv“ készült, és ez inkább ártott, mint használt a nemzeti bizottságok tekintélyének. Ugyanis az irreális tervek később nehéz helyzetbe hozták a Nemzeti Front képviselőit, mert a választók csak azt látták, hogy nem teljesül a terv. A tényleges okról, arról, hogy az ilyen „propaganda“ terveknek már az elmúlt választási időszak előtt sem volt kellő gazdasági alapjuk, keveset tudtak. Előfordultak olyan esetek is, hogy a községek méreteihez képest túl nagy beruházásokhoz fogtak. Vannak olyan községek, ahol a lakosság létszámához képest túl nagyra méretezték a kultúrházat vagy más létesítményeket, ugyanakkor a járási székhelyeken, vagy városokban, esetleg nagyobb községekben még olyan helyiség sincs, ahol a gyűléseket és a kulturális rendezvényeket megtarthatnák. Hagara elvtárs a kerületi választási programtervvel kapcsolatban megjegyzi, hogy az még nem foglal magába minden lehetőséget. Ugyanis a járásoknak 25—40 millió koronás fejlesztési tartalékalapjuk van, amiből még jelentős beruházásokat létesíthetnek, de ez az összeg még lényegesen növekedhet, ha a helyi nemzeti bizottságok — az összes tartalékokat feltárva — kiegészítik költségvetésüket. Jövedelmet szerezhetnek helyi gazdálkodásból, homokbányákból, szolgáltatásokból stb. Erre már igén sok példa van a kerületben. A szervezési osztály vezetője nem tartja túlfeszítettnek az új választási programtervet, és úgy véli, hogy а XIV. pártkongresszus határozatainak szellemében megvalósítása a dolgozó nép életszínvonalának emelését szolgálja majd. t , A választási programterv első része az érvelés szempontjából visszatér az elmúlt választási időszak eredményeire, és összehasonlításokat végez a múlt burzsoá köztársaság viszonyaival szemben. Megemlíti például, hogy amíg 1937-ben a kerületben ezer ember közül csak 24 dolgozott az iparban, 1946-ban1 már 37, 1970-ben pedig 124. Összehasonlítva a burzsoá köztársaság 20 éves fönnállásával, a párt szociális és gazdasági programjának realizálása után az ipari dolgozók száma megötszöröződött. Ezen a szakaszon nagyobb előrehaladás történt, mint azelőtt száz év alatt. Az 1945—1970-es időszakban a nyerstermelés megtízszereződött. Az utóbbi tíz évben 11 milliárd koronát ruháztak be az iparba és ennek következtében a foglalkoztatottságot 60 000 dolgozóval sikerült emelni. A kerületben igen sok jelentős ipari üzem épült. Víllanyerőművek, valamint a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű és más olyan energiatermelő helyek, amelyek hozzájárultak a kerület elektrifikációjához és iparosításához. Igen jelentős a kémiai ipar fejlődése. Megemlíthetjük a Salai „DusW‘ műtrágyagyárat, a nitrai Plastikát, a smolenicei Chemolakot és a senícai selyemgyártó üzemet. A kémiai ipar az 1960-as 2,4 százalékról, 1970-ben 10 százalékra emelte részarányát az ipari termelésben. A kerületben igen jelentős helyet foglal el az élelmiszeripar, amely az .összipari termelésből 28 százalékban veszi ki a részét. Utána következik az ipari gépgyártás, vasfeldolgozó ipar, fogyasztási ipari cikkek gyártása. De igen figyelemre méltó a faipar fejlődése is, különösen a bútorgyártás. A kerület adja a hűtőszekrények nagy részét az országnak, a műtrágya 28 százalékát, a kémiai jellegű textilanyagok 27 százalékát és a bőrlábbeli 31 százalékát. Sorolhatnánk azokat az üzemeket, amelyekkel az egyes járások gyarapodtak és a dolgozók munkalehetőséget találtak bennük. Azonban ezeket minden járásban ismerik, tehát nem szükséges az ismertetésük. Viszont megemlíthetjük, hogy jelenleg a nyugat-szlovákiai kerületben az iparban 135 ezer személy dolgozik, ami 20 százalékkal több, mint amennyi 1937-ben az ipari dolgozók száma volt egész Szlovákiában. A munkásosztály lényeges változáson ment át, egyre több a főiskolát, középiskolát vagy szakiskolát végzett káderek száma. Egyre öntudatosabb és ezért egyre sikeresebben oldja meg feladatait. A mezőgazdaság terén is igen jelentős eredmények születtek. Többek között 40 ezer hektáron építettek öntözőberendezéseket. A traktorok és teherautók száma az utóbbi 10 évben megkétszereződött. A műtrágya fogyasztás, ami az 1962-es évben még csak 84 kg tiszta tápérték volt hektáronként, szintén majdnem megkétszereződött. A mezőgazdasági nyerstermelés 8,8 milliárd koronáról az 1960-as évben 11,60 milliárd koronára növekedett, a múlt ‘évben az egy hektárra Jutó mezőgazdasági termelés átlagosan már 11700 korona volt, ami 31,8 százalékos növekedést jelent. Az országos mezőgazdasági termelésből a kerület je-lentős mértékben veszi ki részét. Például a szemeskukorica 80 százalékát termeli. Amíg 1960-ban csak 27 ezer vagon búzát termeltek, idén már közel 75 ezer vagont. A növénytermesztés eredményes fejlesztése nyomán a tejtermelés 470 millió, literről 570 millióra, a tojás. 320 millió darabról 502 millióra szaporodott. Minden hektár után 75 százalékkal több húst adnak el mint 1960-ban. Összesen 190 kg-ot. A Jó termelési eredmények nyomán a 137 ezer szövetkezeti tag egyénenkénti évi átlagkeresete 20 ezer koronára emelkedett. Az új választási programterv minden lapja kész agitációs anyag. Megtaláljuk benne például, hogy 1946 és 1970 között 227 816 lakást építettek, ami az összes lakás 54,9 százalékát jelenti. Óriási eredmény ez, he figyelembe vesszük, hogy 1900-tól 1945-ig mindössze 129 882 lakást építettek. Jelentősen növekedett a kórházi ágyak száma és az óvodai férőhelyek száma. Az egészségügyi gondoskodás színvonalának emelése következtében csökkent a halá(Folytatás a 2. oldalon.)
