Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-18 / 37. szám

# Méhész a javától A búéi (Bécsi szövetkezet méhese egy kis gyümölcsösben van. 4'édettebb helyet aligha találhattak volna a méhek szá­mára. Igaz, kissé távol a köz­ségtől, ugyanakkor közel van az erdőhöz. Márpedig a méz­termelés szempontjából az erdő közelsége a fontos a méheknek nem kell nagy távolságra re­pülni. Kerekes Jenő méhészt nagy munkában találtam. A kapta rak javításával foglalkozott. De volt Itt egyéb munka is. Mert, ott ahol 100 méhcsalá­dot gondoz a méhész, mindig akad tennivaló. Azért nem is zavartam őt, hanem későbbi időpontra beszéltük meg a ta­lálkát. Már régen elharangozták a delet, amikor bekopogtattam a Kerekes portán. A fiatal mé­hész otthon volt. Beszélgeté­sünk során megtudtam, hogy Kerekes 12 éve foglalkozik méhészettel. Az elmúlt évek során igen sok tapasztalatot gyűjtött, de minden alkalmat megragad, hogy szakmai isme­reteit gyarapítsa. Jelenleg TOO méhcsaládról gondoskodik, ami nem kis fel­adat. Ha azt akarja, hogy minden a legnagyobb rendben legyen a méhek körül, akkor a nap nagy részéi ott tölti. Szlovák normalizált В kaptá­­rakkal dolgozik. A könnyű ke­zelhetőség szempontjából igen jól beváltak az említett kere­tes kaptára к. A kaptárak fe­lét 'idén kicserélik újakkal, mert a régiek elavultak. Az anyagi ráfordítás jelentős, mert egy új kaptár ára kb. 400 korona. A másik felét pe­dig a jövő évben pótolják. Amikor a méztermelésre te-A méhészek želiezovcei Zselízi alapszervezetének jó munkáját dicséri az a méhészlalálkozó, amit nem régen -szervezett a körzeti méhészek számára. Az isko­la előtt várakozó autóbusz kilenc órakor megtelt mé­hészekkel. Útirány a Želie­zovce! Állami Gazdaság Vil­mos majori méhészete. Tvrdený Dezső méhész­mester régi ismerősként üdvözölte az érkező méhé­szeket, majd Galata Rudolf elnök beszéde után elő­adást tartott az egybegyűl­teknek. Elméletileg és gya­korlatilag ismertette az anyanevelés csínját-bínját, a család anyátlanításától kezdve egészen az egy-két­relődött a szó, a méhész gon­dolataiba merült. Nem sür­gettem, vártam mondja el mi nyomja lelkét. — A méhészkedésre ideális feltételek vannak. Mezőgazda­­sági területünk 2100 hektár, amelyen nagy kiterjedésű gyü­mölcsössel rendelkezünk. Ba­rackosunk területe 18 hektár, s elég korán virágzik, Így a méhek tavaszi fejlődésére ked­vező hatással van. Közel az akácerdő, ami a mézhordás szempontjából igen fontos. A baj az, hogy az utóbbi évek­ben az akácvirágzás alatt ked­vezőtlen időjárás uralkodik, így volt idén is. Május 20-án kezdődött a hordás, amikor állandóan hideg, szeles idő uralkodott. A családonkénti hordás 12 kg volt, ami bizony a múlt évivel szemben 7,5 kg­­os lemaradást jelent. Őszintén szólva részben az én hibám is a gyönge hozam, mert későn fogtam a pergetéshez. Legalább két héttel előbb kellett volna pergetni, de objektív okok miatt erre nem volt lehetőség. Azért bízom abban, hogy a Je­lenlegi hordás mellett — napi 1,5 kg — sikerül még növelni a méztermelést. A napraforgó, a bükköny és a lucerna jő mé­zelő terület. A búéi szövetkezetnek nagy kiterjedésű gyümölcsöse van. E terület beporzását a méhek végzik. Tehát a méhészet el­sődleges feladata nem is any­­nyira a méztermelés, mint a gyümölcsfák beporzása. A búéi szövetkezet például sárga­barackból minden évben jelen­tős összeget könyvel el. A többi gyümölcs is jól fizet. A továbbiak során megtudtam, hogy a keretek cserélése fo­órás álcák műbölcsőben történő beadásáig. Második témaként a csa­ládok helyes beteleléséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy csak olyan családokat érde­mes teleltetni, amelyek az augusztusi átvizsgálás al­­kalmávial 50—60 dm2 Ha­sítással rendelkeznek és sűrűn takarják a hét keret léputcáit, amit télire bent hagyunk a fészekben. Emel­lett nagyon fontos, hogy 9—11 kg élelemkészlete le­gyen a családnak. Ekkor nem kell attól félni, hogy a méhek a tél folyamán elpusztulnak, nem érik meg a tavaszt. A jelenlevők Horváth László nyugdíjazott méhész­mester beszámolóját is nagy lyamalosau történik. Minden kaptárban évente három ke­retet cserél, ami azt jelenti, hogy három év leforgása alatt cserélődnek ki a keretek. A kerethez szükséges viaszt saját maga készíti, majd Brnóba küldi tisztítás és feldolgozás végeit, ahonnan 25x40 cm nagyságú táblákban kapja vissza a műlépet. Kerekes elvtárs anyanevelés­sel is foglalkozik. Az anyá­kat három évenként cseréli. Hogy könnyen fölismerhető le­gyen az anya, festékkel jelöli őket. Minden évben más-más színűvel, hogy ezáltal is- meg­könnyítse dolgát. Jelenleg is ott függnek a méhesben a pá­­roztatókaptárak. A méhek készletének kiegé­szítését augusztus 20-án kezdi. Cukorszirupot etet, amely 1 kg cukorból és 8 dl vízből készül. Családonként 12 kg mézet biz­tosit a méhek számára. Ez a mennyiség elegendő télire. Kerekes elvtárs rendszeresen figyeli, ellenőrzi a méhek éle­tét, munkáját. Ha valamelyik méhcsaládnál rendellenességet észlel, megteszi a szükséges intézkedést. Szereti a métoeket és a velük való munkát. Ezt a tényt igazolja az is, hogy 50 családot mondhat magáénak, igy tehát a valóságban 150 méhcsalád gondja nehezedik vállára. Még egészen fiatal méhész volt Kerekes elvtárs, amikor ELISMERŐ OKLEVELET és 400 koronás bankbetétkönyvet ka­pott Bratislavában. Az okmá­nyon levő keltezés az 1963-as évet jelzi. Ekkor még csupán öt éve foglalkozott a méhészet­tel. Az olyan embernek, aki szereti a méheket, Ily rövid idő is elég, hogy eredménye­ket érjen el. Márpedig ilyen ember Kerekes Jenő, a búői szövetkezet méhésze! Andriskin József érdeklődéssel hallgatták, aki ismertette a méhméreg szakszerő szedését. Osernák Lajos, az alap­szervezet alenöke, a méh­­betegségek helyzetével fog­lalkozott. Kérte a méhészek ügyeljenek arra, nehogy a betegségek tovább terjedje­nek. Felhívta a figyelmet, hogy vándorlás alkalmával minden esetben be kell tartani az előírásokat, a törvényeket, hiszen ezek minden méhészre kötele­zőek. Elmondhatjuk, hogy a ta­lálkozó sikeres, tanulságos volt. A méhészek elégedet­ten távoztak Vilmos major­ból. Bende József. Želiezovce гякнисязза Belgium méhészete Ha Belgium méhészetét sze retnáak ismertetni, úgy először is meg kell említeni azt, hogy mindannak ellenére, hogy az országban kevesen méhész­­kednek. a mézfogyasztás állan dóan emelkedik, mert eddig az egy fore eső mézfogyasztás csak 0,2 kg volt. (A cukorfo­gyasztás átlaga 31,0 kg). Az országnak mintegy 10 ezer méhésze kb. 87 900 inéhcsa Iáddal rendelkezik. Ezek a méhészek 292 szervezett mé­­hészegyesiiietet képeznek, de van külön méhész-szakszerve­zetük is Brüsszelben. Ha az idő kedvez, a belga méhészek családonként átlagosan Ili kg mézet kapónk. Az így kapott 880 tonna mézet az ország la­kossága teljes egészében fel­használja. sőt ez n mintegy 18 milliós országnak kevésnek is bizonyul. Belgium a méz­­behozatalát leginkább Mexikó­ból, Kubából, de valamenuyit Magyarországról is pótolja. Az ország méhálluniánya nagyon kevés, ezer lakosra kb. 5 méh­család jut. Ha a pörgetési átlagot néz­zük. az is nagyon elmarad * többi európai országok átlagá­nál, de ezt többféleképpen magyarázhatjuk. Először is a gépesített és annyira korszerű, mezőgazdaság már annyira hegy minden talpalatnyi he­lyet korszerűen kihasználnak. Az éghajlati viszonyok sem kedveznek a méhészetnek. így természetesen ez a gazdasági ág nem is fejlődhet az ország ban. Mindennek ellenére a méz fogyasztással, valamint a méz­eladással kapcsolatban a belga törvények szigornak. A mé­hésztől megkövetelik, hogy a mézet címkével ellátott üveg­ben árulja. A címkén fel kell tüntetni a termelő nevét, sőt a viszonteladótól — tehát a kereskedőtől — azt is meg­követelik, hogy a méz erede­tét is fel kell tüntetni, tgy a belga vásárló „hazai“ és „kül­földi“ méz között válogathat. Sajnos, a nagykereskedelmi vállalatok a mézet többször feloldják, mert a kereskede lemben jobban fogy a folyé­kony méz, s így a többszöri melegítés után a méz sokai veszít aromájából és minősé géből. A belga méhész-szakszerve zet megfelel« anyagiak hiá nyában nem tudja felvenni a versenyt a kereskedelmi pro pagandával, s így talán ez is hatással van arra, hagy a bel­ga méhészet stagnál. (1948-tól 1968-ig 28 (húsz) családdal emelkedett az országos állo­mány.) Mehesnaiatkozú a Vitmos-maiorban Aknázzuk ki az adott lehetőségeket Mýtne Ludanyban (Vámos­­tadány) nagy közkedveltség­nek örvend Béres István zöld­ségkertész. A 60 éves szakem­ber a szövetkezet megalakítá­sa óta, 1951-től végzi ezt a felelősségteljes munkát. Valamikor zsellérként dol­gozott a Schöller-féle urasági birtokon, ahol alkalma volt ellesni a kertészkedés csínját­­bínját. Húsz év alatt több al­kalommal vett részt különbö­ző iskolázásokon, a téli na­pokban szorgalmasan tanul­mányozza a szakirodalmat és a Szabad Földműves szakmel­lékleteit. A könyvekből és szaklapokból merített tudását ezidáig nem tudta maradékta­lanul kihasználni, mert sok nehézséggel és problémával találkozik a termelésben. A I.evicei Termelési Igazgatósá­gon és a szövetkezetben egy­aránt a járás legjobb szakem­berei között emlegetik, mégis elégedetlen az eredményekkel. Tavaly illusztrálásképpen 30 hektár kertészetből átlagosan á tervezett 50 ezer korona he­lyett 56 ezer koronát hozott a közösbe hektáronként. Idén 30 hektárról egy millió 350 ezer korona a tervezett pénz­bevétel. Augusztus 15-én már egy millió koronát árultak zöldségből. Minden jel arra mutat, hogy a tervet ismét magasan túllépi, ám bosszan­­kodása teljesen jogos. Nagy lehetőségek vannak a kertész­kedésben, de ezeket egyszerű­en nem használják ki, nem élnek az adott lehetőségekkel. Nézzük a panaszokat szépen sorjában. Minden szövetkezeti tag, aki a kertészetben dolgo­zik, egyformán kapja a jutal­mat, holott a teljesítmény és a szakmunka távolról sém egy­forma. Többször előfordul, hogy az öntözőberendezéshez nincs alkatrész. Ilyenkor né­hány napra leáll az öntözés. S végül a 35-tagú munkacso­port tagjaival kora tavasszal nem diszponálhat elképzelései szerint. Idén például megtör­tént hogy júliusban is palán­­táztak, mert az asszonyok a répa- és kukoricaföldeken dolgoztak. Az idei kedvező időjárás mellett jóval több le­hetett volna a bevétel például paprikából. Nem tudták időben kipalántázni emellett a könv­­nyű homokos talaj — mely nagyon jó zöldségtermesztésre — nem tűri, hogy néhány na­pon át ne kapjon vizet. Béres István elvtárs, aki a tartalékok jobb kihasználásá­ért küzd szövetkezetében, el­mondotta. hogy a kései palán­tázás ellenére a paprika minő­sége kiváló. Ipolyságra, Lévá­ra és Handlovára szállítják. Kísérletképpen kisebb terüle­ten 8—10 fajtát termesztenek, ám paprikájuk többségében PCR fajta. A 3,5 hektáron termelt pa­radicsom minden évben jól beválik. Az Olomouci lmun és a Kecskeméti törpe fajtákat termesztik. Nagy mennyiségben termelnek még uborkát, káposz­tát, petrezselymet és sárga­répát. A Perec és Szikince patakok vize az öntözés szem­pontjából kifogástalan. A jövőben a zöldségtermesz­tés javára válna, ha a szövet­kezet vezetősége nem mérne kapásokat a 35-tagú kertészeti munkacsoport tagjainak. Béres elvtárs merészen állítja, ha minden előfeltétele meglesz a munkák időben történő el­végzéséhez a 30 hektár ker­tészetből csoportjával annyi jövedelmet biztosít a szövetke­zetnek, mint a növénytermesz­tés. Ez nagy szó, de ahogy Béres elvtársat Ismerik, min­den szava hihető. Az adott le­hetőségek, a kertész rátermett­sége tehát az eddigiektől job­ban kiaknázható. Ez pedig a szövetkezet és a népgazdaság érdeke is. Belányi János A szabadság időszakának kellős közepén beszélgettünk Andel Mikulással, a Stovlik Nové Zámky (Érsekójvár) üze­mének igazgatójával. Kérdé­sünkre elmondotta, hogy teljes Ütemben folyik a vöröshagyma szárítása. A mintegy 1800 ton­nányi hagyma túlnyomó több­ségben külföldre kerül. Auszt­ria vásárolja meg tőlünk. Ki­sebb hányada a prievidzai Karpatia vállalathoz kerül, ahol a levesek alapanyagához használják fel. Mi újság a Slovlikban? Ami a fűszerpaprikát illeti, jóval kevesebb lesz a terve­zettől. Ugyanis a nyári hőség nem kedvezett a fejlődésének. Előreláthatóan 250 tonna ki­eséssel számolnak. Száraz anyagra átszámítva összesen 1700 tuna paprikát dolgoznak fel. A belföldi piac ellátása után az NSZK ha. Ausztriába és Ausztráliába szállítanak az immár hírnevet szerzett őrlőit paprikából. A csipkebogyó begyűjtése is elsőrendű követelmény, hiszen 70 tonnát kér belőle a kül­föld. Begyűjtését a Jednota végzi. Remélhető, hogy a la­kosság segítségével a terve­zett mennyiséget felvásárol­ják. J á n o s y S. Az „Aranykert“ közepén elterülő járási székhely fő­utcáján. Duu. Stredán (Du­­naszerdahely) két szemre­­valő fiatalasszony beszél - getéséré lettem figýelmes. Az egyik táskája tömve volt szebbnél szebb zöldségfé­lével, míg a másik bevá­sárolni indult a piacra. — Siess, mert az öregúr asztala körül nagy a to­longás. Mire odaérsz, nem jut a zöldségből. Flóris bácsi azt sem tudja, kinek adja áruját — mondotta a tömött táskájú a másiknak. Az asszony nem is kés­lekedett. Gyors léptekkel sietett a piac felé. A kí­váncsiság annyira hatal­mába kerített, hogy nyo­mába szegődtem. így is­mertem meg Flórist, a ki­váló zöldségfajták termelő­jét. Az ismeretlen asszony valóban nem túlzott . kije­lentésével, mert Flóris bá­csi asztala körül nagy volt a sürgés-forgás. Talán mondanom se kell, miért. Olyan árut kínált eladásra, amilyent a zöldséges üzle­tekben nem találhatunk. Hosszabb ideig figyeltem ténykedését, a vevőket, akik látható őrömmel válogat­tak a sok szép, friss zöld­ségben. Volt itt minden. Gyönyörű paradicsompap­rika, fűszer- és cseresznye­paprika, karfiol, káposzta és különböző dinnyefajták. A kertész úgy fél szemmel néha rám sandított, de je­lenlétem és bámészkodá­­sotn nem zavarta. A többi termelő még javában kínál­­gatta áruját, amikor em­berem letakarította az asz­talt, összerakta az üres lá­dákat és kosarakat, majd akkurátus mozdulatokkal a kétkerekű kocsiba emelte azokat. Amikor indulni ké­szült. megszólítottam. Flóris Flóris bátyám kissé gya­nakodva méregetett, de az­után összebarátkoztunk. Ké­sőbb több mindent megtud­tam róla. Egy kikötése azért volt e derék embernek. Kérte, nevét ne említsem az új­ságban, mert nem akarja, hogy a többi zöldségárus az eddiginél is jobban ne­hezteljen rá. Nem értettem tisztán a dolgot, de később megismertem az öreg bölcs életfilozófiáját. — Tudja, kedves öcsém, az úgy van, hogy némelyik ember a szemetet is érté­kesíteni akarja. Ha ezt a háziasszonyok szóváteszik, dúlnak-fúlnak miatta. Ma­napság nagyon kiapzsiak az emberek — mondja, miköz­ben rágyújt egy szivarra. — Ügy van, kérem — önti szavakba további gon­dolatait Flóris bácsi — én tíz-húsz fillérrel olcsóbban adom a szebb és friss árut, mint a többiek. így sem fizetek rá, s ezt nézik rossz szemmel. Nem dicsekvésből mondom, de fonnyadt, ér­téktelen zöldséget még nem hoztam a piacra. Ennek köszönhetem, hogy a ve­vők előszeretettel vásárol­bácsi nak nálam, és az árut egy szálig megveszik. Ha nem röstelli a fáradságot, szíve­sen megmutatom a kerte­met. Örömmel vettem meghívá­sát, s beszélgetés közepette útnak indultunk. Az udvaron példás rend fogadott, nem beszélve a kertről, ahol a különböző ágyasokban úgy sorakoz­tak az egyes zöldségfélék, mint valamikor a huszár­­regiment a díszszemlén. Flóris bácsi elmondotta, hogy ő csak sertéstrágyát használ, mert ez a legjobb. Ebben nincs szalma, így jól leásható. A földet minden évben trágyázza, • hiszen csupán öt ár az egész, töb­bet talán nem is tudna rendben tartani. Meglepett az öregúr tájékozottsága, amikor szakszerű magyará­zattal elmondotta a műtrá­gyafajták jelentőségét az egyes zöldségfélék termesz­tésénél. Öntözőberendezése is van, mert víz a kertész­kedés anyja. Viz nélkül ter­melni nem lehet. Csak azt bánja, hogy nem kezdte korábban ezt a munkát. Csupán nyugdíjas kora óta termel zöldséget. Azelőtt Bratislavában dolgozott, s akkor korán kelt, későn fe­küdt. Beszélgetésünk folyamán azt is megtudtam, hogy nem a nyerészkedés vágya hajtja. Egész életében dol- Lányát, fiát szintén ellátja gozott, és ha már itt van a kert, teremjen valamit, zöldséggel, s emellett egy kis pénz is jön a házhoz. Tavaly 3000 koronát árult, a jelek szerint idén ennek föle lesz. Többen nem he­lyeslik, hogy ebben a kor­ban is dolgozik. Számára azonban örömet jelent a kertészkedés, a sok szép zöldség. Előre sose ková­csol nagy terveket, nyugdí­ját mégis szépen kiegészíti a kert termése. Elbúcsúzom Flóris bácsi­tól. Kemény munkáskezével a kiskapuból is búcsút int. Az úton azon gondolkozom, milyen boldog, derűs egy idős ember élete, ha idejét úgy tölti, mint új Ismerő­söm, Flóris hácsi. Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents