Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-18 / 37. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1971. szeptember 18. 5 Gyakorlati tapasztalatok a régi tipusú szarvasmarha-istállók korszerű technológiára történő átép ítésében A következő években az állattenyésztés, a mezögépipar, az agroépitészet és a gépállomások szakembereire felelősségteljes feladat vár. Közös erőfeszítéssel, kölcsönös együttműködéssel olyan korszerű termelőhelyeket kell kialakítaniuk, ahol maximális feltételek nyílhatnak pártunk XIV. kongresszusa által kitűzött, a mezőgazdaságra hárulő racionális termelési feltételek kialakítására, s ennek kapcsán az élőmunka ráfordítás csökkentésére, s a munkatermelékenység jelentékeny emelésére. Mindez korszerű, fölösleges komplikációktól mentes feltételek mellett oldható meg. Persze nem kizárólagosan az új építkezési beruházásokra alapozunk. Ám tudjuk, hogy ilyesmire is sor kerül. Ellenben társadalmunk anyagi forrásai nem kiinerithetetlenek. Ezért az új istállórendszerek kiépítése mellett gondoskodni kell a régiek korszerűsítéséről is. Ötéves távlati tervünk számol ezzel, hiszen az állatállomány nagy része még hosszú ideig a régebbi épületekben lesz elhelyezve. Ezért szükséges azok korszerűsített felújítása. Legutóbb központi szinten, jelentős fórumon szóbakerült, hogy nagyon vontatottan, mondhatnánk kelletlenül folyik a régi istállók korszerű technológiára való átépítése. Márpedig a régebbi épületek amúgy is igénylik a javítást, s ha már erre sor kerül, a célnak megfelelően kell átépíteni azokat. Ugyanis a termelőnek magának Is tisztában kell lennie azzal, hogy szőkébb és tágabb értelemben vett társadalmi igény szempontjából hol tart a színvonallal. Vajon a kéznél lévő módszer és technológia hosszabb távon megfelel-e a követelménynek? Zvolenská 'Sla'tin'án a rekonstruálás mellett döntöttek Az 1700 hektár mezőgazdasági, azaz 900 hektár szántóterületen gazdálkodó szövetkezet vezetői helyzetfelmérés után megállapították, hogy a munkatermelékenység emelkedésében jelentős sikereket csak akkor érhetnek el, ha a korszerű követelménynek megfelelően átépítik az Istállókat. Természetesen számításba jött az is, hogy újakat építsenek, de mielőtt emellett döntöttek volna, megállapították, hogy a régi épületek korszerűsítése népgazdasági és belüzemí szempontból sokszorta gyorsabb, s emellett kisebb beruházási tőkét igényel. A régi épületek felújítására amúgy is szükség volt, s ha már költenek erre, legyen értelme. A munkálatok megkezdése előtt három lényegbevágó szempontot tartottak szem előtt. Elsősorban azt, hogy a régi módszer mellett nem teljesíthetik a feladatokat, másodsorban, hogy a szövetkezet közel fekszik a zvolení nagyipari centrumhoz, mely elvonja a munkaerőt a mezőgazdaságtól, harmadsorban pedig azt, hogy a szövetkezet állattenyésztésében kizárólagosan nők, tehát családanyák dolgoznak, akiknek egyben gyermekeikről, családtagjaikról és a ház körüli teendőkről is gondoskodniuk kell. E három szempont figyelembe vételével döntöttek az istállók korszerű technológiára való átépítéséről. Štefan Gáborík mérnök, a szövetkezet főállattenyésztője nagyon pozitívan nyilatkozott az építőcsoport munkájáról, s a munka kiváló minőségéről magam is meggyőződhettem. A főállattenyésztő és a többiek a Zvolenská Slatinán elfogadott módszert abból a szempontból is előnyösnek tartják, mivel az építkezésnél az építészeti igényességen túl, egyben az állattenyésztési technológiával, a zoohigiéniával, valamint az állatok istállózásával és a tűzbiztonsággal kapcsolatos követelmények is érvényre juthattak. A korszerűséget és a könynyen hozzáférhetőséget Is szem előtt tartották, mert a tehenészetben, a borjúneveidében és a marhahizlaldában — bár csökkentett létszámban — ugyanazok maradtak, akik azelőtt korszerűtlen körülmények mellett látták el az állatokat. Milyen korszerűsítésről van szó? Ján Vyletel elvtárs, a járási mezőgazdasági társulás zootechntkusa megjegyezte, hogy a zvolení járásban a régi istállók korszerűsítése másutt is folyamatban van. A Zvolenská Slatina-i törekvés tehát úttörője ennek a folyamatnál«. Szabadistállókat K-96 s K-98-as és K-174-es Istállókat, valamint más épületeket korszerűsítettek, rövid állásra, rostélyos, aljazó nélküli állattartásra átépítettek. Az egyik istálló állásait bodlttal födték, s kis idő múlva arra a megAz építöcsoportból hárman, betonmusszát kevernek a 2. számú borjúistálló trágyaelvezető csatornájának elkészítéséhez. A szövetkezet vezetősége a rekonstrukciós munkák megkezdésénél arra Is törekedett hogy a különféle épülettlpusokon belül egységesítse, azaz szabványosítsa a technológiát. Ezért, mielőtt megkezdték volna a munkát, számos korszerű technológiára átállt gazdaságba ellátogattak, ott észrevételeiket fel legyezték, н hazatérés után nézeteiket közös nevezőre hozták. Az elképzelések alapján tervdokumentációkat készítettek. Ezt követőn a szövetkezet építőcsoportja formába öntötte az elképzeléseket. állapításra jutottak, hogy a bodit keménységénél és durva felületénél fogva alkalmatlan erre a célra, mert az állatok egésznapos istállózásánál lekoptatja a szőrzetet, s a bőr felületén az állatokat Ingerlő daganatok keletkeznek. Ezért 'szükségessé vélt nyáron, napközben a legelöntartás megszervezése. Gondoskodtak továbbá arról is, hogy az állásokat megfelelő eséssel képezzék ki, s az öblítővíz a csatornába csorogva magával vigye a szennyet. Egyben arra is ügyeltek, hogy az alacsony vályú tartalma ne kerülhessen az állatok alá, s onnan az ürülékcsatornába. A tapasztalatból okulva más istállók állásainak kiképzésénél már az előnyösebb gumimatracok használatához folyamodtak. Ugyanis a gumimatrac nem koptatja az állat szőrzetét, nem okoz daganatot s homorú kiképzésénél fogva jól tapad a beton alapzatra, s felületi megkopása után megfordítható. A korszerűsített istállókat járva a gazdaság főállattenyésztője megjegyezte, hogy kezdetben 150 cm-es állásokkal próbálkoztak, de azok nem váltak be, mert az állatok a rács elé, tehát a szilárd állásra ürítettek. Azóta más istállókban 135 cm-es állásokat készítettek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a legmegfelelőbbek. Az állatok csak nagyritkán ürítenek az állásra. Megjegyezte továbbá, hogy az ürülékelvezető csatorna három első rácseleme helyére a gömbvasakat széles, tehát három lapos vaselemmel kell helyettesíteni. Ugyanis a gömbvas nyomja az állatok talpát, s ezért ürítéskor nem szívesen állnak a rácsra. nyel. A tehenészet régen 24 munkaerőt foglalkoztatott, most pedig csak kilencet. Beleértve a takarmányost, és a zoótechnikusokat is. A 372 szarvasmarhánál évente azelőtt 4092 mázsa szalmát használták alraozásra, most pedig szalmára nincs,1 szükség. A mezőn járvaszecskázóva! fölaprítják, nitrogéntartalmú műtrágyával megszórják, s hígtrágyázás után leszántják. Az almozással kapcsolatos költség 9000 koronán felüli volt, most ilyen költség ismeretlen. Évente 24 180 mázsa istállótrágyát hordtak ki a földekre, mely 17 651 korona költséget igényelt, jelenleg a hígtrágya körüli munka teljes költsége, — a földekre való juttatással együtt — 11 594 korona. Régen az Az elemzésből kiderült, hogy amíg a régi istállókban egy liter tej kitermelése 2,11 koronába került a szövetkezetnek, addig a korszerűsítés után egy liter tej 1,81 koronás költséget igényel. A szövetkezet a különbözeti árpótlékkal együtt 2,72 koronát kap a tej literjéért, tehát sokkal nagyobb rentabilitással termel, mint régebben. Átalakítási költségek Azt is el kell mondani, hogy az átalakítással járó költségeket teljes mértékben a szövetkezet viseli, mert az átalakításra nem folyósítanak állami szubvenciót. A munkálatok végzésénél azonban mindenképpen elő'Emelkedik a munkatermelékenység A korszerűsített aljazó nélküli rostélyos padozatú istállókban lényegesen kevesebb munkaerőt alkalmaznak. Ez nagyon is lényegbevágó körülmény. A Hízómarha-istállóban pél-. dául egy dolgozó 100 állatot lát el„ A szövetkezet 272 tehenét hat aszszonv tisztogatja és feji. A fejés tel-, jesen gépesített. A szarvasmarha tenyészet munkaműveleteit szervezésiig két műveletben oldották meg. Az első munkaművelet hajnali négy órakor kezdődik és 8,30 órakor végződik, a másik pedig 15,30-tól 19.15 óráig tart a fejők számára. Az etetést az állománynál önürítö kocsival egyetlen traktoros végzi. Az érdekesség kedvéért el kell mondani, hogy az új feltétel lehetővé teszi, hogy a fejőnők szabadnapot kapjanak. A vázolt szervezés mellett a fejőnők naponta 8,25 órát dolgoznak. Ezalatt kétszer fejnek, kiosztják az abrakot, tisztán tartják az állatokat és a rostélyokat, s rendet tartanak a folyosókon. Nyáron (legeltetéskor) pedig elkötik és bekötik a tehenet. Havonként 124 órás munkával körülbelül 2000 koronát keresnek. A fizetés természetesen a kifejt te] mennyiségétől függ. Tehát 100 liter tej után 25 korona jár a fejőnőnek, s a tisztogatásért pedig havonta egyénenként 300 koronát kapnak. Ha összehasonlítjuk a fejésre fordított idő alakulását azt láthatjuk, hogy amíg régebben egy liter tej kifejése 11 perc 24 másodpercet vett igénybe (8,45 literes napi átlagos tejelékenységénél), addig az új feltételek mellett egy liter tej kifejése csupán 1 perc 21 másodpercet igé-A bevált 135 cm-es rövidállás, mögötte az ürülék elvezetését szolgáló rácsos csatornával. Az adutokból nem nehéz kiszámítani, hogy a szövetkezetnek egy állat Istállózása 8819 korona költségbe kerül. A munkálatok azonban nem álltak le. További régi Istállók korszerűsítése, egységes technológiára történő átépítése van folyamatban. A borjakat rostélyos padozatú aszfaltozott Istállóban csoportosan tartják, és tejporból készült eleséggel Itatják. Az állatok tetszés szerint szophatnak az automata „tehéntől". Nem a véletlen műve, hogy manapság az állattenyésztési szakemberek tapasztalatszerzésre csoportosan látogatnak a szövetkezetbe, ahol a fiatal, tehetséges szakemberek lelkes vezetésével az épületek átrendezésén túl egyben a szervezést is rekonstruálták. Olymódon, hogy az emberről való gondoskodás maximális mértékben kifejezésre juthasson. A dolgozók ezért nagyon hálásak a vezetőknek, s a munkaidőt a lehető legjobban kihasználják. Végezetül még talán anynylt, hogy ha az építőcsoport befejezi a korszerűsítést munkálatokat, a szövetkezet vezetősége a telep rendezésével bízza meg őket. Betonutak építésére, fák telepítésére és virágok ültetésére, tehát a környezet szépítésére kerül majd sor. Egyrészt azért, mert ez jó a szemnek, másrészt pedig az egészséges környezet kialakításáért. Az ember s az állat egyaránt igényli ezt. Hoksza István Átépítés előtt az állatok a kötött tartásos istállókban egymáshoz farral álltak. A középső folyosón hordták ki a trágyát. Az etetés pedig a két oldalfolyosóről történt. Átépítés után az állatok szemben állnak egymással. Középen széles takarmányozó folyosó húzódik, az egyik oldalon, az önürítő kocsi ^bemegy, a takarmányt egyenletesen a vályúba szórja, a másik oldalon pedig távozik. Sajnos azonban a PZO- 35-A típusú ÖnürítŐkoest gyártását beszüntették. Pedig Zvolenská Siatinán nagyon pozitív véleményt mondtak róla. Az istállókban a szarvasmarhák rövid állása mögött keskeny folyosó húzódik, mely a teheneknél egyben a fejésre szolgál. Az ürülék az öblítővízzel együtt az aknába távozik, onnan a gyűjtőmedencébe, s megfelelő hígításban a mezőre kerül. A szövetkezet ugyanis 700 hektár legelőterülettel rendelkezik, ahová tartálykocsikkal juttatja el a hígtrágyát. A szántóterületből pedig 120 hektárt csőrendszeren keresztül öntöznek hígtrágyával. Az ürülékelvezető csatornát mind a két oldalon négy zsilippel zárják és nyitják. Az öblítővízzel rendszerint naponta egyszer eresztik le az ürüléket. A csatorna lejtésének folyóméterenként 1 cm-nél nem szabad nagyobbnak lennie. Ennél nagyobb lejtésnél ugyanis a víz gyorsan eltávozna, s az ürülék a csatornában maradna. Az 1 cm-es lejtés elegendő a víz és az ürülék egyazon időben történő távozásának biztosítására. Régebben szabadistálló volt. Átépítés, korszerűsítés után az állatok takarmányozása önürítőkocsiról a képen látható folyosóról történik. istállótrágyának elterítése több mint 7000 korona költséget igényelt. Most pedig ilyen költség nincs. Ebből is látható, hogy az új feltételek mellett lényegesen csökkenthették a manipulációs és a munkaköltséget. nyös volt a saját építőcsoport tevékenysége, mely nagy befolyással volt a költségek alakulására. A pontos tájékoztatás céljából az alábbiakban épülettípusonként közlöm a költségek alakulását: Istálló típusok Az épület eredeti értéke Átépítési költség Férőhely Szabadistálló 504 410 564 000 90 K-174 930 000 482 000 172 K-98 508 000 439 000 98 K-96 294 000 300 000 96 Összesen 2 236 410 1 785 000 456 Múlt és jelen
