Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-04 / 35. szám
Időszerű gondolatok a Mokri Szeptember első hetében jé runk s ilyenkor már minden igyekezetünk a méhek szak szerű betelelésére irányul. Ha szidáig elmulasztottuk, úgy mihamarabb vizsgáljuk át méhcsaládunkat és az észleltek alapján tegyük meg a sziiksé ges intézkedéseket. Legfontosabb teendő AZ ÉLELEM PÓTLÁSA, illetve a családok előkészítése a téli időszakra. A szörp feldolgozása télire alkalmas élelemmé jelenleg még nem lesz káros a méhek egészségére, ellenben a későbbi etetés csúnyán megbosszulhatja magát. Az idősebb méhészeknek nem is kell mondanunk, hogy az etetés helyes ideje augusztus második fele, szeptember- első harmada, nem pedig október. Ha a vizsgálat alkalmával megállapítottuk, hogy a méhek nem rendelkeznek elegendő készlettel a biztos átteleléshez, úgy haladéktalanul nagy adagokban pótoljuk azt. Az etetést már szűkített költöterekben végezzük. Ellenkező esetben a méhek azokba a szélső keretekbe hordják a szörpöt, amely — főleg a közepes családoknál — télire kikívánkozik a fészekből. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálat során a család erőnlétének megfelelően el kell távolítanunk a feleslegesnek mutatkozó kereteket s csak azután kezdődjék az élelem pótlása. Számos méhész órák hosszat forralja a téli etetésre szánt cukorszörpöt. Ez a munka teljesen felesleges. Elegendő a víz melegítése olyannyira, hogy a cukor könnyebben és jól feloldódjon benne. Az is fontos, hogy ebben az időszakban híg Szörpöt ne adjunk a méheknek. Ezzel sok lesz a dolguk, amíg érett, raktározható, lepecsételhető eledellé válik. Legalkalmasabb a 2:3 arányban történő hígítás, vagyis két liter vízhez három kg cukrot keverjünk. A nagyobb gyakorlattal rendelkező méhészek már tudják, liogy harmatméz nem való a téli fészekbe. Azért fontos ezt hangsúlyoznunk, mert nyárvégen virágok híján sok helyütt gyűjtöttek a méhek mézharmátból. Ennek fészekbehagyása hosszabb tél esetén egyenlő SÍ fiiéhek pusztulásával. Számos méhész családjai életével fizetett mert harmatmézen teleltetett. A méhészetben kevésbé jártas és a kezdők számára is gondot okoz, MILYEN MELEGEN TAKARJUK ä Családot télire, továbbá az íS, milyen hosszú és magas kijárőnyílást hagyjunk a kaptáron. Mindkét eljárás az idősebb méhészek között Is sok vitára ad okot. Egyesek a szellőS telel te tés melleit törnek lándzsát, mások viszont a melegen takarást ajánlják. Szerintünk mind az egyiknek, mind a másiknak megvan a maga előnye és hátránya. Ám az utóbbi években lezajlott vitákból leszűrhető, hogy a mérleg serpenyője a szellös telelés felé billen. Az erős, bő élelemmel ellátott családokat tehát nem kell holmi rongyokkal agyon takargatni, és különösen ne használjunk olyan takarókat (műanyag stb.), amelyek nem engedik át a levegőt. Legjobb a laza takaró (moha, szalmapárna), amely jó szigetelő s egyben a felszáló párákat is átengedi. Arany igazság, hogy a hideg miatt inkább több élelmet fogyasszon a család, mint a telelő fészek lucskos, vizes legyen. Ami a kijárónyílást illeti, tudnunk kell, hogy lényegében ez az egyedüli hely, ahol a jó teleléshez szükséges levegőcsere bekövetkezik. A nagyon leszűkített kijárónyílás mindig több bosszúságot okoz a méhészeknek, mint a tágabb. Általános szabály, hogy a téli nyílás magassága hét milliméter legyen. Ami a szélességét illeti, az a család erősségétől, illetve szűkítésétől függ. Legalkalmasabb ha a kaptárban hagyott, illetve a méhek által takart keretek számát két centiméterrel szorozzuk. Ezek szerint egy hét kereten telelő méhcsaládnak hét milliméter magasság mellett 14 cm-es széles kijárónyílásra van szüksége. Ez az időszak AZ ÖREG LÉPEK SELEJTEZÉSÉRE is nagyon alkalmas. Igazság szerint augusztusban, a téli fészek rendezésének időszakában kell az öreg lépek selejtezésére gondolnunk. Ilyenkor a kiszemelt kereteket a fészek szélire helyezzük, ahonnan a fiasítás kikelése után minden akadály nélkül eltávolíthatók. Szeptemberben rendszerint a szélső lépek is tömve vannak lepecsételt mézzel. Ily esetben ajánlatos a méz kihordatása a selejtezésre szánt lépekből. Előzőleg azonban el kell végeznünk a méz fedelezését. Ezt a munkát lehetőleg az esti órákban végezzük, mert ellenkező esetben okot adunk a rablásra. Tanácsos, hogy ezeket a kereteket a leszűkített fészek mögé rakjuk, mert így biztosabb és gyorsabb a méz elhordása a fészekbe. Ha nincs szükségünk a selejtlépekre, vagyis olvasztani akarjuk azokat, a fedelezést ne végezzük szabályszerűen, hanem fedelező villa segítségével romboljuk szét a sejteket. Az ilyen lépekből a méhek sokkal hamarabb elhordják az élelmet. CM FRANCIAORSZÁG MÉHÉSZETE Az ég hajlat is, a növényvilág is kedvező a méhészetre, nem csoda hát, hogy Franciaországban igen fejlett ez a gazdasági ág. 1200 000 kaptárra becsülik az ország méhállományát s ez nem kis szám. Az amatőr méhészek sokszor 80 — 150 családdal méhészkednek, a hivatásos méhészeknek pedig 400—B00 méhcsaládjuk van. Akadnak ettől nagyobb, valóságos nagyméhészetek is, de nem snk. Ezek között megemlítjük J. A. Terasson méhészetét. A 2000 családos állományt két állandó méhész és két ideiglenes kisegítő munkaerő kezeli. A másik ilyen említésre méltó méhészet a Durant cégé, amelyben 1500 méhcsalád virágportermelésre is be van állítva. Évente többezer kilogramm virágport gyűjtenek a méhek, és ezt a mennyiséget a gyógyszeripar, illetve a kozmetikai ipar teljes egészében felhasználja. Az országban a legelterjedtebb kaptártípus a Dadant- Blatt kaptár, de sok méh van Langstrolh kaptárokban is. Az utóbbit az eredeti egészkeretes fiókok mellett félkeretes fiókokkal is szívesen használják. A méhlegelő virágai közül említésre méltóak a levendtila- és a rozmuringmezök. Ezek elvirágzása után a kakukkfű mézel, szárazság idején pedig a méhészek elvándorolnak az Alpok baltacimos rétjeire. A francia méhészek általában szívesen vándorolnak, sokszor 100—150 kilométerre is elmennek méheikkel egy-egy jobb hordást ígérő legelőre. Különösen sokan mennek fel a tengerpartról az Alpok lejtőire. amikor a levendula virágzik. Ilyenkor sokszor 200 ezer kaptár is van sok kilométer hosszúságban felsorakoztatva a levendulamezőkön. Nemegyszer nyitott kijárón vándoroltatják a méhcsaládokat. Ilyenkor egy 3,5 tonnás tehergépkocsira kb. 70 kaptárt tesznek fel három sorban egymás felett, a kijárőkkal oldalirányban. Melegebb időben a méhek, különösen a rakodás ideje alatt, sukszar szúrnak, támadnak, ezért a méhészek jobban szeretnek hűvös, esős időben vándorolni, ha mód van rá kivárják az ilyen időt. Átlaghordáskor kb. 30 kg-os emelkedés van egy-egy legelőn kaptáranként. Ki kell emelni, hogy a francia méhészek nagyon komoly propagandát fejtenek ki a méhészeti termékek fogyasztása érdekében s ezzel elérték azt, hogy az egy főre eső mézfogyasztás emelkedést mutat. Az üzletekben a mézet leginkább müanyagtasakokban, vagy impregnált papírdobozokban árulják, s ezeken ízléses, díszes Q címkék vannak. К JÁNOSI JÓZSEF w- 18. SZÁM KERTESZET-MÉHÉSZET 1071. SZEPTEMBER 4. • A TARTALOMBÓL A „Flora Olomouc — 1971“ ф Orsúfa vagy sövény? ф Szorgalmuk ára bő almaszüret • Magastörzsű gyümülcsbokrok ф Érdekességek ф Dióverés küszöbén... • A méhészek kitüntetése • Télre készülődés a méhészetben • Időszerű gondolatok a inéhekröl 0 Franciaország méhészete A nyitrai „Zelokvet“ BO hektáron termel zöldségféléket a helyi üzletek számára. Ennek köszönhető, hogy a lakosok naponta friss zöldséghez jutnak. KépUnkön Rumanéiková Tatiana, az üzem dolgozója látható, ölében frissen szedett karfiollal. Fotoő: P. Matis Újra a szőlő szürkepenészéről к szürkepenész következtében ehullott és megbetegedett bo;yók százaléka az Enovit haszlálata esetében például csak .,88 %, a Benlatevel kezelt mrcellában 2,58 %, az. Ossirane L azzuro esetében pedig 1,78 % volt. Az utolsó három íelyen a Basfungin 17,97 %, az Antracol 18,26 % és a Dithane-M 70 23,77 %-kal ismert peronszpóra elleni szerek végeztek. E kísérletben tehát a legutoljára nevezett növényvédőszereknek semmi nemű botrytlcid hatását nem lehetett kimutatni, sőt a peronoszpóra ellen oly kiváló hatású Dithane-M 70-nel kezelt parcellán a szürkepenész okozta kár nagyobb volt, mint a kezeletlen kontroll parcellákon. Hangsúlyozni kell még azt is, hogy míg a 13 növényvédőszer közül (Folytatás a 2. oldalon) A púink az alacsony művelésű szőlőikben általában nem igen találkoztak a szürkepenész oly mértékű kártételével, mint manapság mi, a sokkal nagyobb hozamot biztosító magasművelésű szőlőinkben. Ez a fokozódó kártétel talán a magasművelésű szőlő fürtkörnyezetének más megvilágításával, levegőzésével és a levélzet eső utáni lassabb felAz idei „Növényvédelmi útmutatóban“ nálunk ma például két ilyen engedélyezett botryticid szerepel, éspedig az Euparen 0,25 % és a Benláte 0,075 % töménységben. A várakozási idő e két növényvédőszernél és előírt töménységnél 21 napban van meghatározva. Magyarországon dr.. Lehoczky János a „Kertészet és Szőlészet“ tavaly augusztusában megjelent közmegjelenő „Der Landwirt“ című szaklap számol be ez év májusában. Ebben a kísérletben 13 különböző vegyszert alkalmaztak. Míg a kontroll parcellák, melyek csak peronoszpóra és lisztharmat ellen részesültek védelemben, a szürkepenész átlag 19 %-os termésveszteséget okozott, némely növényvédőszer használata igen jó eredményt adott. száradásával lehet összefüggésben. Befolyással van természetesen erre a szürkepenészre hajlamosabb vékonyhéjú, tömött fürtű fajták termesztése is. A kórokozó szürkepenész az időjárástól függően néha már korán, a virágzáskor fertőz, máskor később, ha az időjárás hosszabb ideig csapadékos júniusban, vagy júliusban támadja meg az akkor még zöld bogyókat. A kártétel nagysága természetesen fajtánként változó. Némely fajták fürtnyele és kocsányzata, így. például a Rajnai Rizlingé, ugyanis sokkal érzékenyebb e megbetegedésre, és a vékony héjú, zárt fürtű fajtákban is általában nagyobb a szürkepenész kártétele. A fürtnyél, illetve kocsányfertözés később egész fürtrészek vagy bogyók földrehullását, a bogyó fertőzés pedig, ha az még alacsony cukortartalomnál történik, a bogyók felrepedését, esetleg összezsugorodását idézi elő. Nem lebecsülendő kárt okoz a szürkepenész szőlőiskoláinkban is. A szürkepenészes megbetegedés által az egyes szőlőtermelő országokban okozott károk ma már olyan nagyok, hogy azokat felmérni szinte lehetetlen. Éppen ezért ezen országok szakemberei, nemesítői és kutatói minden igyekezetükkel azon iparkodnak, hogy ezt az égető problémát mielőbb megoldják. A legtöbben, úgy mint a peronoszpóra esetében, a vegyszerek használatában keresik a kiutat. Jelenleg már számtalan ilyen szer, ún. botryticid van kísérlet alatt vagy használatban, és több peronoszpóra ellen hatásos szerves növény- Védöszer aránylag a szürkepenész elleni mellékhatással is rendelkezik. leményében a szürkepenész ellen ott engedélyezett növényvédőszerek közé a nálunk is ismert Ortho-Phaltant 0,25 és az Euparent 0,2 % töménységben sorolja. A kötelező várakozási időt a borszőlő-fajtáknál ott 30 napban határozták meg. Kivételt képeznek az asztali szőlőfajták, melyeknél az Ortho- Phaltan használata még 10 nappal a szüret előtt is engedélyezett. Érdekes, hogy Magyarországon az Ortho-Phaltan nemcsak mint permetezöszer, de mint porozószer is kapható. A szürkepenész elleni kísérletek számos országban folyamatban v-annak. Itt példaképpen csak két, az utóbbi évek során végzett eredményt közlünk. Az egyiket* egy franciaországi kutatóintézet végezte 1967 és 1968-ban a phaltan, thiram, dichlorfluanid, valamint a captafol és inaneb hatóanyagtartalmú növényvédőszerekkel. Az első évben a kísérletek általában jó eredménnyel zárultak. Ezzel szemben a szürkepenész fejlődésére igen kedvező, csapadékos 1968-as évben a felsorolt hatóanyagtartalmú növényvédő szerekkel kezelt parcellákon 52 %-os kártétel volt tapasztalható, a kezeletlen parcellák 75—80 %-os károsodásával szemben. Aránylag még a legjobb védelmet a dichlorfluanid tartalmú növényvédőszer szolgáltatta. Ez a körülbelül 30 százalékos termésveszteség-csökkenés, ami e szerek javára tudható be, anyagi szempontból ugyan jelentős tétel, de ez a hatásfok a termelőket semmi esetre sem elégítheti ki. Sokkal jobb és érdekesebb eredményeket adott ezzel szemben egy észak-olaszországi kísérlet, melyről a Dél-Tirolban
