Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-04 / 35. szám

1971. szeptember 4. .SZABAD FÖLDMŰVES Az étkezés illemtana Legfontosabb az étkezés előtti kézmosás. Csámcsogni, az evőeszközökkel csörömpölni nem más, mint illet­lenség. Ne felejtsük el: az evő­eszköz nem játékszer! Csakis evés­hez szolgál. A leves kanalázásánál a kanalat sose illő a szánkba venni. Étkezéskor a kezünket tartsuk az asztalon. Ma már utőlső csep­pig elfogyaszthatjuk a levest, de a tányért nem illik megdönteni. Nagyon vigyázzunk arra, hogy saját evőeszközünkkel, vagy kéz­zel ne nyúljunk a tálba, mert ez a legnagyobb illetlenség. Egy ki­vétel van: a gyümölcsös és ke­nyeres tál, de itt az a szabály, amit megfogunk, azt vegyük is ki. Leveshez kenyér fogyasztása sem­miképp sem ütközik az illemtan­ba, csak a kenyérből törni illik és nem harapni. Ezen illemsza­bály alól kivétel a szendvics, a vajas, vagy egyéb megkent ke­nyér. Fontos a szalvéta használata is. A szalvéta kétféle szolgálatot tel­jesít: először védi ruhánkat úgy, hogy a szalvétát ölbe tesszük, másodszor megtöröljük vele a szánkat. A szájtőrlés az illemsza­bály értelmében Ivás előtt és ivás után is kötelező. A vendégnek csak tiszta szalvétát adhatunk. Dohányzók figyelmébe! Leves után dohányozni egyáltalán nem illik. Csak a húsétel elfogyasztása után gyújthatunk rá, a háziasz­­szony engedelmével. Feketekávézás közben mér en­­' gedély nélkül is rágyújthatunk. A HELYES EVÖESZKÖZ­­HASZNÄLAT Az evőeszközöket lazán fogjuk, mint a ceruzát, vagy a tollat. Ele­gendő, ha az evőeszközöket a nye­lüknél fönt fogjuk a hüvelyk-, mutató- és a középső ujjunkkal. A kanalat és az egyedül hasz­nált villát pl. süteménynél jobb kézben tartsuk. A villa és a kés egyszerre való használatakor a kést jobb, a villát pedig bal kéz­ben tartjuk. Használat után a vil­lát és a kést párhuzamosan te­gyük a tányérra. Tésztát, húst, főzeléket nem illik kanállal enni. Jól jegyezzük meg: csupán késsel az étkezésnél semmit sem eszünk. Csak villával esszük az összes tésztafélét, a fő­zeléket, a.halat és a fasírozott húst. Kávéskanalat csak kávé, tea és kakaónál használunk, de csak addig, amíg a cukor nem olvadt el, vagy forró az jtal, különben a kiskanalat kivesszük poharunkból és úgy isszuk a folyadékot. Ezen­kívül kávéskanállal esszük a kompőtokat és a pudingokat. Vigyázzunk arra, hogy a kom­­pótos tálacskából a gyümölcslevet sohase igyuk, hanem csak kikana­lazzuk. Kézzel illik enni fánkot, pogá­csát, szendvicset, virslit, száraz gyümölcsöt, banánt, csirkecombot és a szárnyasok csontos részeit. A szárától megtisztított epret vi­szont kanállal eszik kis tányérról. —feros— HASAKUKK ifykofáfnz ja*. — Jól megnőttél, Habakukk, idestova másfél centi vagy! — szólt egy szép napon fiacskájához manómama. — Holnap reggel jó alaposan meg­­mosdatlak, megfésüllek és elkísérlek az iskolába. — Fület is kell mosnom? — görbült sírásra Habakukk szálacskája. — És nyakat is? — De még mennyire! Piszkos füllel, szutykos nyakkal nem lehet beülni a padba. — Hát pad is van ott? — meresztett nagy szemeket Habakukk. — Persze hogy van! És asztalka is. Az asztalkán meg tintatartó. — és tinta is van benne? Igazi tinta? — Van bizony! — És mi van még abban az iskolában? — kíváncsiskodott a kis manó­csemete, — Egy jókora fekete tábla. Ákombákon tanító bácsi arra írja fel a betű­ket. , — Ákombákon tanító bácsi? Jaj, de furcsa neve van! — kuncogott Haba­kukk. — És mondd, anyu, Ákombákon tanító bácsi mivel szokott a fekete táblára írni? — Krétával, kisfiam, krétával. — Krétával? Az meg mi fán terem? Meg lehet enni? — A krétát nem lehet megenni, fiacskám. Az arra való, hogy a táblára írjanak vele. — Én is írhatok majd a táblára azzal a krétával? — Hát persze, hogy írhatsz, te kis csacsi. — Jaj, de jó! Akkor gyerünk most mindjárt az iskolába, mert én a táb­lára szeretnék írni! — rikkantott Habakukk\ — Ma még nem lehet, fiacskám — mosolyodon el manómama. — Holnap lesz az ünnepélyes tanévnyitó, és egyébként is rengeteg dolgunk van még addig: be kell tennünk az iskolatáskába a rózsaszirom-irkát meg az ábé­céskönyvet, és fel kell varrnom a matrózruhára a mákszemgombocskát, melyet máltkor leszakítottál. — Akkor én most szaladok és mindenkinek elmondom, hogy holnap isko­lába megyek! — lelkendezett Habakukk, és hipp-hopp! kiugrott a sárga tulipán kelyhéből, ahol laktak, és vidáman szökdécselve nekitramodott. Aranyszárnyú méhecske röppent el a feje felett. — Hahó, Zümmike. haló! Holnap iskolába megyek! — kiáltotta oda neki Habakukk. — Pompás, pompás! — döngicsélte a méhecske. — Sok szerencsét! Ötpettyes katicabogár ereszkedett egy fűszál hegyére. — Képzeld csak, Katica, holnap reggel iskolába megyek és krétával írok a táblára! — újságolta el neki is Habakukk. — De jó neked! — sóhajtott fel a katicabogár. — Én, sajnos, nem mehe­tek még iskolába: hétpettyes katicákat vesznek csak fel. Egy csiga csúszott a fűben. — Szervusz, Csigabiga! — üdvözölte Habakukk. — Ha holnap reggel egy matrózruhás kismanóval találkozol, akinek csak úgy ragyog a füle a tiszta­ságtól, és iskolatáska van a hátán — az én leszek! — Jó. hogy figyelmeztettél, pajtikám, mert esetleg nem ismertelek volna meg — dünnyögte a csiga, és folytatta útját. ★ — Ébredj, te álomszuszék! — költögette fiacskáját másnap manómama: — Olyan álmos vagyok, hadd szundítsak még egy picit — motyogott kedvetlenül Habakukk. — De htszen tudod: iskolába kell menned! — Iskolába?! — pattant fel tüstént kis barátunk, és a mosdótálnál tér­★ Alig csilingelték el a delet a harangvirágok, lihegve, kipirulva hazatérI Habakukk. és kezében egy rózsaszirom-lrkalapot lobogtatott. — Nézd csak. anyu, már le tudom írni a nevemet: Az irkaiapon kissé dülöngélő betűkkel ez állt: HABAKUKK Anyja egy darabig csóválta a fejét, de aztán elmosolyodott hisz mit ts várhatunk egy pöttöm manógyerektől, aki most ismerkedik a betűvetéssel. —— 9 A nadrág Divatos és praktikus is a nadrágviselet napjainkban. Kis helyen elfér, kevésbé gyúródik, ezenkívül kiválóan öltöztet. Akinek jól áll! Sajnos erre nem gondol a nők legnagyobb része. Soha­sem láttunk olyan sok alakta­lan, széles csípőjű, görbe lábú vagy más testi fogyatékosságú nőt, mint napjainkban utcán, nyaralóhelyen, strandon egy­aránt. Van aki csak azt tartja szem előtt, hogy praktikus. A másik meg mindenáron a di­vatot követi. Pedig minden nő tudhatja, hogy csak az a szép és divatos is egyidejűleg, ami kiemeli előnyeit és eltakarja fogyatékosságait. Akinek a csípője 100 cm-nél szélesebb, jobb, ha lemond a nadrágról. Forró nadrágocskát is csak hosszú és formás lábú, s kizá­rólag fiatal nő viselhet. Kedvenc fagyiját tartó, m egilletórlött, forrónadrágé* fiatal nő — lencsevégen. Fotó: nki I Rajz-lecke i Így leez a négyszögből bohóc. ORVOSI TANACS A FAJDALOMRÓL Amikor a beteg az orvosnál vizsgálatra jelentkezik, rendszerint elhang­zik a kérdés: — Mije fáj? Érez-e valamilyen fájdalmat? Sőt az is elég gyakori, hogy a beteg erre az egyszerű kérdésre nem tud felelni. Valóban nem érez fájdalmat? Vagy talán nem tudja elmondani, hogy milyen fájdalma van és azt se tudja, hogy az a bizonytalan fájda­lomnak mondott érzés hol jelentkezik? Lehet! De az is lehetséges, hogy olyan kínzó fájdalomról beszél, aminek nincsen kézzelfogható, kimutat­ható oka. Végül az sem zárható ki, hogy valóban — indokoltan — erős fájdalmak kínozzák. A fájdalom az egyik legáltalánosabb és legegyénibb panasz. Igen sok oka lehet, a legegyszerűbb működési panasz okozta ideges fájdalomtól a legsúlyosabb szervi betegség fájdalmáig. Erősségét nem lehet pontosan meghatározni, mert a beteg érzékenységétől függ. A gyengébb idegrend­szerű, érzékenyebb ember már a szervek élettani működését kísérő — néha még az ingerküszöböt is alig elérő — jelenséget is fájdalomnak érzi. Az erősebb, nyugodtabb, érzéketlenebb, kiegyensúlyozottabb egyén az erős, gyakran valóban kínzó fájdalom miatt sem panaszkodik. A fájdalom tulajdonképpen jó barátja az embernek, mert felhívja a figyelmet arra, hogy valahol valami baj van, valami nincsen rendjén, valami olyan tör­tént, amit pillanatnyilag észre sem vett és csak akkor döbbent rá; amikor a fájdalma# érezni kezdte. Jellegét tekintve a fájdalom helyi vagy általános. Állandó vagy alkalmi, esetleg ütemesen ismétlődő lehet. Meghatározhatatlan, görcsös, hasogató, szúró, feszítő, csavaró és szorító fájdalmakról beszélnek általában a be­tegek. A kutatók a fájdalmakat három nagy csoportba sorolják: Az elsőbe a könnyen csillapítható fájdalmakat. Azokat, amelyek gyakran már úgy is megszűnnek, ha az ember nem figyel rájuk, nem törődik velük, másra gondol, a figyelmét erősen másra tereli. A második csoportba azok az általános fájdalmak tartoznak, amelyek valamilyen agy-, érző ideg- vagy olyan idegrendszerre ható különleges ártalom következményei, amelyeknek valamilyen kórtanilag kimutatható oka van és amelyek figyeleiti-eltereléssel, vagy a szokásos fájdalom­­csillapító győgyszerkkel nem szüntethetők meg. A harmadik csoportba a fejlődési zavarokkal kapcsolatos fájdalmakat sorolják egyes kutatók. A fájdalomérzéssel kapcsolatos kérdéseket tárgyalva, egypár érdekes megfigyelés mellett nem mehetünk el szó nélkül. A fájdalom a fájdalomérző idegkészüléktől, ahol a szervezet a legtöbb kívülről érkező-ingert felfogja, hosszú utat tesz meg, amíg az érző ide­geken át a gerincvelőbe, majd a gerincen át az agyba jut. A fájdalomérzés központja az agy thalamusznak nevezett részében van. A fájdalom inge­rülete itt válik érzéssé, fájdalommá, amelynek ereje — vagy ha úgy job­ban tetszik — a fájdalom nagysága az idegállapottól és az agy fejlett­ségétől függ. A tudományos feltevések szerint például az egyik óriás testű, de aprófejü hüllőnek csak akkora agya lehetett, mint egy verébnek. El­képzelhető, hogy ha ez a verébagyú óriás megsebesült, a seb már be is gyógyult, mire észrevette, hogy — úgy látszik! — sebet kapott. A fájdalomérzés a figyelem elterelésével, másirányú elfoglaltsággal, erős ellentétes koncentrációval csökkenthető, vagy megelőzhető. Ha valaki injekcióra vár és állandóan arra gondol, hogy fájni fog, valóban fájdalmat is érez, de ha fáj a feje és a fájdalomcsillapító tablettát már ki is készí­tette, nem lesz szüksége rá, ha valami váratlan öröm, kellemes meglepetés vagy olyan szerencse éri, amire nem is gondolt. Kísérleti adatok vannak arról, hogy a fájdalmak jó része elmúlik olyan tablettától is, amelyben semmiféle csillapótószér nincs, ha a beteg jótékony hatását rendíthetetle­nül hiszi. A fájdalomnak ezzel az idegrendszeri befolyásolhatóságával magyarázzák a kutatók a fakírok, a megszállottak és egyes bűvészek érzéktelen vagy fájdalomtürő rendkívüli képességét. A tanácsadó orvos pedig azt mondja, hogy a fájdalom rendszerint tüneti panasz és a fájdalomcsillapítók szedése csak pillanatnyi enyhülést jelent. A fájdalom elleni küzdelem helyes útja: az ok kikutatása és meggyógyí­­tása. Sőt még a fájdalom-csillapítók szedése is elkerülhető, ha az akarat olyan erős, hogy sikerül az érdeklődés, a figyelem a tudat más irányba terelése. Dr. Buga László ERESZTflEJTVÉNY SZ. N. F. VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 9. és 14. sorban. 9. Til­tószó. 10. Francia művészet JÁRT). 11. Nem mer. 12. Famunkás. 13. Nyelvtani foga­lom. 15. Textil növény. 17. Szülő. 19. Ata betűi. 21. Vadregényes. 23. Felfordulás. 24. Valaminek a mér­téke. 26. Német személyes névmás é. h. (SIE J. 27. Erna Anna. 29. Drágakő. 31. N. G. 32. Mely helyen. 34. Méhcsalád. 35. Olasz névelő. 37. ...........Samuel, az elektromágneses távírókészülék fel­találója. 40. Ütő­kártya. 41. Török sapka. 43. Irodal­mi műfaj. 44. Nem mozog. 45. Utolsó ellentéte. 47. Egy — angolul (ONE). 48. Vágószerszám. 49. Menyasszony. 50. Fél millió. 51. Könyörög-e? 53. Rendben van — angolul (OKÉ). 55. Megolvadt kőzet (é. h.J. 57. Ausztrá­liai futómadár. 58. Tova. 59. Léva egynemű betűi. 61. Так ikerszava. 62. Francia névelő (LA). 63. Csüng. 64. Csődör. FÜGGŐLEGES: 1. Megszólítás. 2. Illata. 3. Három olaszul (TRE). 4. Latin .,és“, 5. Mássalhangzó kiejtve. 6. Évszak. 7. Létezek. 8. Igen oro­szul. 13. Becézett Imre. 16. Város Jugoszláviában. 18. Jegyes. 19. Nö­vényi ital. 20. А. С. H. 22. Egy né­metül. 25. Reá betűi. 28. Minden­féle ócskaság. 30. Tudomány. 33. Szlovák hajó. 36. Talál. 38. Szagló­­szerv (ford.). 39. Temes közepe. 40. Mozdulatlan. 42. Rendőr alvilági nyelven. 44. Élőlény. 46. Dán váltó­pénz. 48. Olaj angolul (OIL). 52. Kevert séma. 53. Női név. 54. Ész. 56. Becézett női név. 58. Szélhárfa (EOL). 60. Öreg. 63. Lakás része. 65. Ismeretlen névjele. Beküldendő a Vízszintes 1.,' a füg­gőleges 9. és 14. számú sorok meg­fejtése.

Next

/
Thumbnails
Contents