Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-28 / 34. szám

Jl II1VN1

A TENYÉSZTOJÄSTERMELÉS KÖZPONTOSÍTÁS A FYN SZIGETÉN

Dán kutatók kísérletképpen e szigeten egy hetenként 100 000 tojást termelő nagyüzemben összevonták a tojóállományt. A fehér Plymouth rock tenyésztojás termelésében nagy nehézséget okozott, hogy az állomány különböző időpontokban kezdi a tojásrakást.

Az üzem szerződés alapján különböző gazdaságokban termelteti a jércéket, s átvételükre kötelezi magát, ha azok 21-hetes korukban tenyésztojás termelésére alkalmasak.

Az alkalmatlanság miatt visszautasított mennyiség mindössze 4—5 százalék. A tenyésztojásokat a vevők maguk válogatják ki az üzemben. A tenyészcélokra meg nem felelő tojásokat étkezési célokra értékesítik. Dán szakemberek remélik, hogy az említett üzem megfelelő tenyésztojással láthatja majd el a környék termelőit.

(Tridskrift Fjerkraeavl)

KORSZERŰ

KELTETŰ

EGYETLEN

AJTÓVAL

Csak egyhelyütt lehet bejutni a Cobb teoyésztőcég (USA, Mass. Littleton) legújabb és legmodernebb keltetőüzemébe. Az ezen kívüli nyilásszerkezetek, beleértve a biztonsági célból előírt ajtókat, vészkijáratokat is, csak belülről nyithatók. Ez utóbbi ajtók a külső falon alig észrevehetőek, mert nemcsak a kilincs hiányzik róluk, hanem formájuk teljesen egybeolvad a külső felületi kiképzéssel.

Az állategészségügyi biztonságra való törekvésük másik jellemzője, hogy a keltetőépületen belül elszeparáltan van elhelyezve egy komplett mini-keltető, melyben csak a tenyészállomány tojásait keltetik. A keltetőépületen belül helyezték el a melléktermékek (tojáshéj, elhalt csirke stb.) elhamvasztására szolgáló berendezést. A keltetőből tehát csak szuper-steril csirke és füst távozik.

A myxomatózis az üregi- és házinyúl fertőző betegsége, amely csak ritkán fordul elő mezei nyulakon. A kór csak a múlt század utolsó évei óta ismeretes, amikor Montevideóban (Uruguay) egy laboratóriumi célokra tenyésztett házinyúlállományban állapították meg. Az 1928—1930-as években Kaliforniában kisebb terjedelmű helyi járványok formájában lépett fel. Tekintettel a kórokozó (vírus) nagy fertőzőképességére, megpróbálmeleggel szemben igen. érzékeny. így 37 °C hőmérséklet hatására 30 perc alatt veszti el kórokozó képességét. Alacsony hőmérséklet nem pusztítja el, sőt a hidegnek konzerváló hatása van rá, hűtőszekrényben, vagy fagyasztóban sokáig megőrzi fertőzőképességét. A fertőtlenítő szerekkel szemben meglehetősen nagy az ellenállóképessége. Legjobban beváltak ellene a 2°/o-os nátronlúg — és az 1—2°/o-os formalínoldatok.

őszi és téleleji hónapokban megjelenése nem oly tömeges és a tél további folyamán javarészt megszűnik. A következő évben a járvány rendszerint csak kisebb gócokra korlátozódik, mert az üregi- és házinyulak javarésze ellenállóképességre (immunitásra) tett szert a betegséggel szemben.

A myxomatózis lappangási ideje (vagyis a fertőződéstől az első tünetek megjelenéséig terjedő időszak) 10—14 nap. Legelőször a szem kötőhártyá-A MYXOMATÓZISRÓL

ták arra felhasználni, hogy Ausztráliában az ott hihetetlen módon elszaporodott és a legelőkben óriási károkat okozó üregi nyulakat elpusztítsák. A kísérletek eleinte nem jártak sikerrel, így töbször is megismételték azokat, míg végre az 1952—1955 közötti években a betegség az üregi- és a házinyulak közt annyira elterjedt, hogy jóformán teljesem kipusztította őket.

Egyidejűleg 1952-ben Párizs közelében egy francia orvos a

Az ember általában nem fogékony a myxomatózisra, de kivételesen előfordultak megbetegedések a fertőzött üregi- és házinyulakkal, vagy azok hullájával foglalatoskodó személyek közt, amelyek igen enyhe és jóindulatú lefolyásúak voltak, s csupán a szem kötőhártyájának gennyes gyulladásában, a szemhéjak duzzanatában és lázas hőemelkedésben nyilvánultak meg A vírust főleg a beteg állatok szemének és orrának vála-Hnilica B. cseh tarka házinyulát a Prerovban tartott kiállításon 1/93 ponttal értékelték és ezüstéremmel tüntették ki.

birtokán elszaporodott üregi nyulak kártételének megfékezésére két üregi nyulat mesterségesen fertőzött a myxomatózis vírusával. Az így keletkezett járványgócból a betegség két éven belül robbanásszerűen elterjedt Nyugat-, Közép- és Dél-Európa országaiban és jóformán kipusztította az üregi- és a házinyúlállományokat. A kór eleinte az esetek 99%-ában halálos volt, lassanként azonban a nyulak kisebb-nagyobb ellenállóképességet nyertek vele szemben, úgy hogy most már inkább csak helyi járványok formájában ■ fordul elő. Nem lehet azonban kizárni annak lehetőségét, hogy bizonyos — főleg éghajlati — tényezők hatására megint egész országrészekre kiterjedő öldöklő járvány képében jelenik meg.

A myxomatózis vírusa a

déka tartalmazza, míg a bélsár és a vizelet fertőzőképessége csekély. A kórokozó terjesztéséről a szúró és vérszívó rovarok (szúnyogok, legyek, bolhák, tetvek, kullancsok stb)„ valamint olyan állatok (rókák, sirályok, szarkák, varjak) gondoskodnak, melyek az elhullott üregi nyulak hulláján lakmároztak. A madarak igen messze fekvő vidékekre hurcolták el a vírust. A fertőzéshez elég az említett rovarok egyetlen szúrása, ha azok beteg, vagy elhullott állatról addig egészséges egyedre jutottak. így magyarázható, hogy a betegség az üregi nyulakról az említett rovarok vagy húsevő állatok közvetítésével a házinyúltenyészetekbe kerül.

Közép-Európában a járvány főleg augusztusban és szeptemberben szokott nagyobb mértékben fellépni, míg az

jának és a szemhéjaknak mindinkább erősödő gyulladása tűnik fel. A szemkifolyás eleinte nyálkás, később gennyes jellegű. A szemhéjak duzzadtak, a szemek túlérzékenyek a fénnyel szemben, a szemfolyás elzárja a szemrést, úgyhogy az állat nem . lát. Ilyen állapotban az üregi nyúl elveszti szokásos félénkségét és könnyen megfogható. Később a bőrön és a bőr alatti kötőszövetben, főleg a fülek, szemek körül, az ajkakon, az orrnyílások, a végbélnyílás és a nemi szervek tájékán, a hát bőrén és a lábakon duzzanatok keletkeznek. Az orrból nyálkásgennyes váladék folyik. A duzzanatok következtében az állat feje „oroszlánfej“ formájú. A hímek heréi megduzzadnak. A bőrön keletkezett göbök borsótól galambtojásig terjedő nagyságúak és összefolyhatnak. Végre is a beteg állat teljesen kimerültén és tehetetlenül az oldalán fekszik, fulladozás és görcsök közepette elpusztul.

A betegségnek sajnos nincs orvossága, még a legújabb más betegségekkel szemben igen hatékony antibiotikumok sem váltak be ellene. Ellenben sikeresen lehet az egészséges, de közvetlenül veszélyeztetett állatokat oltással védeni. A beoltott állatok védettsége körülbelül 5 hónapig tart.

Ha vidékünkön myxomatózis lépett fel, lássuk el házinyulaink ketreceit sűrű organtinhálóval, hogy a szúrórovarok (bolhák, tetvek, szúnyogok, kullancsok és legyek) ne kerülhessenek hozzájuk. Ajánlatos az organtihálót és a ketrec belsejét is DDT-t tartalmazó rovarírtószerrel bepermetezni. (Ilyen szerek az Antrix, a Nera-emulzió és a Spolindal, amelyek drogériákban kaphatók: A mellékelt utasítást be kell tartani!)

A myxomatózis a bejelentésre kötelező járványos betegségek közé tartozik. Ha valamely .tenyészetben, vagy az üregi nyulak közt fellép, be kell jelenteni az illetékes helyi nemzeti bizottságnak, amely az állategészsé- -«-ívi állomást értesíti a járvány elleni intézkedések végrehajtása érdekében.

Dr. FLŐRIÁN ENDRE

nuszta vadonban ismerr kedtem meg vele. A nyugat-kanadai Robson hegy tövében. Egy patak melletti tisztáson ütöttem tábort és pisztrángot akartam fogni vacsorára. Amikor föltekintettem, hatalmas medvét láttam vagy húsz lépésnyire magam előtt.

A medve jelenléte aggodalmat keltett bennem. Amennyiben nem volt puskám, veszélyben láttam forogni élelmiszer készletemet, ha a medve netán rabláson törné a fejét. A veszély ellenére elhatároztam, hogy horgászni fogok, mert mit is csinálhattam volna egyebet?

A medve minduntalan nyomomban volt. Közel harminc esztendőt töltöttem a vadonban és igen jól tudtam, mit jelent a vadnál a pillanatnyi ijedelem, amelyet többnyire a hirtelen mozgás okoz. Azon igyekeztem, hogy minden mozdulatom lassú és kellő értelmű legyen.

Rövidesen alig egy méternyi távolságban mellém ült a medve és érdeklődéssel figyelte horgászásomat. Amikor vagy tizennégy hüvelyknyi pisztrángot fogtam, odadobtam neki, hadd egyen! A medve pillanat alatt eltüntette a halat anélkül, hogy egyszer is beleharapott volna. Amikor ismételten vízbe vetettem a műlegyet, még közelebb ült mellém. Bakancsom tőszomszédságába. Vagy kétszázötven kilós testsúlyának felét lábamhoz támasztotta.

Újra vízbe vetettem a műlegyet. Amikor orsómat forgatni kezdtem, hátraléptem, kissé attól tartva, hogy a medve lenyeli majd nemcsak a pisztrángot, de az orsót meg a botot is velem együtt.

De nem úgy történt. A medve fejedelmi türelemmel és méltóságteljesen üldögélt, himbálődzott előre-hátra és figyelmesen nézegetett. Amikor újból pisztrángot akasztottam le a horogról, a medve hosszantartóén morgott: — Móó — ...

Fejénél fogtam a halat, hozzá léptem vendégemhez és reszkető kézzel bocsátottam a zsákmányt a medve vörös barlangként tátongó pofájába.

Sötétedett már. Szünös-szüntelen horgásztam a vendég számára, aki bámulatba ejtett nemcsak udvarias viselkedésével, de telhetetlenségével is. Magamban Nagy Boszkőnak tituláltam és nem vettem zokon, hogy nyomomban volt, amikor visszaindultam táborhelyemre.

Vacsorá után megraktam a tüzet és hálózsákomon ülve pipára gyújtottam. Boszkó nem ült közel a tűzhöz, de amikor észrevette, hogy kényelembe helyezkedtem, azonnal mellettem termett. Nedves bundája bűzlött kissé, viszont kellemesen melegített.

A hálózsák fölött kifeszített ponyvára hullott az eső. Pergése beleolvadt a medve szívdobogásába. Amikor felénk fújta a füstöt a szél, Boszkó nagyot prüsszentett.

Azután megnyalta kezemet. Tudtam miről van szó. Marék* nyi sőt adtam neki. Tíz centip méter hosszú karmaival földhöz nyomta kezemet örömében,

Vendégül jött vacsorára

s ezek túlzás nélkül — tiszteletreméltóak.

Kivéve azt a tényt, hogy Boszkőnak neveztem, sohase törekedtem arra, hogy bármi más emberi dologra tanítsam, ellenkezőleg; megtettem mi» den lehetőt, hogy magam i medvévé legyek a legnagyobb mértékben.

Valamennyi emlős ki tudja fejezni hangulatát, köztük Boszkó is. Ha komoly volt, túlságosan nagy volt a komolysága, ha szilaj volt, akkor csaknem tűzhányóvá vált.

A medve természeténél fogva nem ismer akadályt, azért sohase fejeztem ki elutasításom jelét. Spontán, baráti, „medvés“ volt közöttünk a viszony. Ha jő volt a hangulata, hátsó lábára állt, karjára emelt engem és forró érzéssel nyaldosta arcomat. Ezt két okból engedtem meg neki. Egyrészt azért, mert kedveltem a kópét, másrészt azért, mert igen respektáltam erejét és nagyságát, miközben arra gondoltam, vajon milyen következményekkel járna egy ilyen óriástól kapott pofon? Ű maga pedig, bár tagadhatatlanul ő volt a terület legnagyobb ura, sok tekintetben oly lényt sejtett bennem, amely lelkileg az ő színvonalán állót. Csakhamar megtanultam tőle, hogyan lehet puszta tekintettel a legnagyobb mértékben elérni a kölcsönös megértést. Mennyire megrázóan tud a medve az ember szemébe nézni?

Tekintete kezdetben ijesztő, de fokozatosan a legmegnyugtatóbb kölcsönös megértés eszközévé válik.

Boszkó meg én a tábortűz mellett ülve egymás szeméből bizalmasan kiolvastuk gondolatainkat. Rövidesen valami következményhez jutott, mert váltamra tette súlyos mancsát. Azt tettem én is kezemmel. Furcsa lehetett ez a látvány.

Termetére és erejére való tekintettel Boszkót nem lehetett megsebesíteni. Nem kellett tartania más lények támadásától, de különben neki is voltak félelemteljes pillanatai. Ha dörgött az ég és cikkázott a villám, Boszkó gomolyaggá kuporodott és jajgatott.

Egy alkalommal seregély-raj repült a táborba. Élelmet keresett. Boszkó elillant ijedtében. Elzavarta őt a seregélyeit éktelen lármája.

Boszkó kiváló szaglása szinte megrendített. Csámpásan cammogott utánam, hirtelen megállt, szimatolt és nyílegyenesen rontott egy gombának, amely százméternyi távolságra nőtt az erdőben ...

Egy alkalommal lápon kellett áthaladnunk. A lápot törpefűz csoportok tarkították. Boszkó hirtelen fölegyenesedett és — Móőót — hallatott. Ügy láttam, hogy nincs okom megriadni. Boszkó azonban fölállott a hátsó lábára és nem engedte, hogy megmozduljak. Néhány lépést tett előre és bömbölni kezdett. Ebből valóságos pokol keletkezett, mert minden törpefűz csoport mögül

(Folytatás a 6. oldalon.)

olyan karmokkal, amelyekkel egy jól kifejlett cédrusfa kérgét is le tudná hámozni. Karmokkal, amelyek segítségével harmadfél métermázsa súlya ellenére fel tud mászni az erdő legmagasabb fájának sudarára. Karmokkal, amelyekkel mint acélfűrésszel szét tudná vágni az emberi testet.

Amikor elfogyott a só, ismét leülhettünk. Azonban Boszkó hirtelen fölállt, nagyot böfögött és a halbűz egész felhőjét lehelte rám. Utána eltűnt az esős sötétségben. Nemsokára visszajött, mert megint szüksége volt valamire. Leült a hálózsák közelébe és meg akarta vakarni a hátát közvetlenül a farktő fölött, de nem érhette el. Ismételten bögdösött és dühödten harapdosta a hátát. Végre rájöttem, mit akar. Kíméletesen tettem hátára a kezemet. Erre kinyújtózott a hálózsákom mellett, én meg szorgalmasan vakargattam a hátát.

Csak most jöttem rá, hogy Boszkó tulajdonképpen miért is jött hozzám. Farka mellett megduzzadt a hús, amelyben kullancs élősködött. Amikor eltávolítottam Boszkó testéről áz első kullancsot, azt hittem végem van! Olyat bömbölt, hogy hangjától szinte megrezzent az erdő. Azonban elhatároztam, hogy a műtétet befejezem. Minden kihúzott kullancsot megmutattam neki és megszagoltattam vele, mielőtt tűzbe dobtam volna. Boszkó lecsillapodott és megnyalta kezemet.

Hideg orrával egész éjjel ébresztgetett, akkor is, ha távozott, akkor is ha visszatért.

Egyre piszkosabb és nedvesebb let a hálózsákom, mert Boszkó folyton motoszkált körülöttem, de egyszer sem feküdt le rám teljes súlyával.

Másnap reggel csomagoltam holmimat, átgázoltam a jéghideg folyón, keresztülhatoltam a sűrű nylrfaerdőn és széles kányonon keresztül északnak indultam. Szinte megborzadtam, amikor láttam, hogy a medve követ, mint kutya a gazdáját. Ahányszor megállapodtam, mindannyiszor kotorászott, • kutatott, gyökeret keresett a gazban. Vacsorára valót azonban magamnak kellett előte. remtenem.

L Múltak a napok és én szü. nős-szüntelen északnak tartot. tam. Ajándékaim a pisztráng, . a só és a vakiargatás igénybe t vételével engedelmességre ok. tattam Boszkót. Megtanítottam, azonnal térjen vissza, ha Boszkót kiáltok.

Annak ellenére, hogy végtelen gondot okozott neki az élelemszerzés, sohasem távolodott el messzire tőlem.

Egy este fatörzsön ülve pipára gyújtottam. A medve hirtelen megrántotta mindkét lábamat. Amikor fölkeltem, egy kiszáradt odvas fához vezetett nyílegyenesen. Vadméh fészt

kelt benne, de Boszkó nem tudta megközelíteni a fészket.

Szúnyog elleni hálóba burkoltam a fejemet, kesztyűt húztam a kezemre, alul bekötöttem a nadrágomat, fönt a kabátujjakat és baltát vettem a kezembe. A fa alatt tüzet raktam és addig ütöttem-vágtam baltával a korhadt fatörzset, amíg hatalmas lyuk nem tátongott rajta. Végre előbukkant a fészek a nyár folyamán gyűjtött mézzel. Azért, mert megértettem a medvét és nap — mint nap folyton gürcöltem érte, három méhfulánk lett a jutalmam...

Boszkó vagy tíz kiló mézet fogyasztott el. Palásttal, léppel és néhányszáz méhvel együtt. Azután csaknem egész éjjel hortyogott a hálózsákom mellett.

Boszkó nem hagyott hoszszabb időt pihenésre, sem elmélkedésre. Minden akaratát teljesítettem. Amikor kívánta, hogy vakarjam a hátát, hát vakartam. Ha halat szeretett volna enni, horgásztam részére. Ha hemperegni akart velem a réten, hát hemperegtem. Még ma is van néhány sebhelyem, amely arról tanúskodik, hogy e sportban — Boszkóhoz mérten — csak a vérszegény II. ligát tudtam képviselni.

Egy alkalommal durva játszadozásunk közepette megrántottam Boszkó mellső lábait. Hátára vágódott, én meg a hasára ültem, hogy kissé levegőhöz juthassak. Azonban viszszaadta a kölcsönt. Bal mancsával öt centiméternyi sebet ejtett államon, azután keresztül vágott a réPen. Amikor ma: gamhoz tértem, nyaldosta a sebemet. Szégyenkezését és sajnálkozását alig tudtam lecsillapítani. Hátraszegett füllel i ült és nyafogott, mint egy jól . elnáspángolt kutyakölyök. Ez i addig tartott, amíg át nem ka- i roltam a nyakát és nem nya: fogtam mint ő, ha jó kedvében . van.

i Ilyen tapasztalatok után meg. engedtem neki, hogy birkózzék . velem, és cibáljon engem. Én , azonban még ujja! sem nyúl- I tam hozzá. Ha már túl sokat . rakoncátlankodott, mozdulatla. nul feküdtem. Ilyenkor mindig megfordított, nyaldosta arcomat . és nyöszörgött.

Olykor-olykor azzal fogyasz , tóttá energiáját, hogy vagy г hetvenméteres kört írt le a- tábor körül. Futás közben fo, kozatosan emelte a tempót- hogy föl tudjon ugrani egy szurokfenyő sudarára. Amikoi- visszatért, nem vettem észre- hogy meggyorsította volna lé t legzetét. Csak akkor pihent, ha

sokáig bandukolt a napsütés- ben és ha megszomjazott.

Tanulmányoztam őt milyen t- természetben. Meggyőződteir у róla, hogy csak természete: t tulajdonságokat nyilvánít, ame- lyek fajrokonait is jellemzik