Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-28 / 34. szám

Ne a saját karunkon tanaljunk NEM SZABAD A: (Folytatás az 1. oldalról.) kifejlett egyebekével, sót az esetek többségében azt meg­haladja. E témához kívánkozik annak közlése, hogy az import texán szülők testsúlyát a le­származott generációk 15—20 dkg-os súlygyarapodással és ezzel járó még kedvezőbb test­formával túlhaladták. Ennek magyarázata szemestakarmá­­nyaink magasabb tápértéke és annak kedvező hasznosítása. Az eddig ismert tényadatokat számba véve egy texán galamb­­pártól — a reális középará­nyok szerint — 16 utódot ka­punk, 75 dkg átlagsúllyal, így évi termelésként 12 kg hús­hozamot nyerünk. A további tényadatok alapján egy szülő­pár évi takarmány-szükségle­te 55 kg, amelyből 1 kg ga­lambhús előállításához körül­belül 2,40—2,60 kg eleség szükséges. Köztudott, hogy nagy telje­sítményű állatfajták csak a legmegfelelőbb környezetben, programozott tartási és takar­mányozási feltételek között — igényeink teljes kielégítésével — termelnek gazdaságosan. Ez vonatkozik a galambokra is, főleg azok változatos és ma­gas' tápértékű szemestakar­mány igényére, valamint a dú­sító, kiegészítő szerek rend­szeres adagolására. A vérmérséklet szempontjá­ból a texán temperamentumos — tüzes — és ennek velejáró­jaként mozgékony. Párosodási aktusa ügyes és gyors, a hí­mek leverése ritkán fordul elő, így a tojások termékenysége biztosított. ■НШННШННВП1 Fiatal korában kissé vad, fé­lénk, de a fejlődése során megnyugszik, noha az emberek jelenlétét — az esetek több­ségében — csak 1,5 méter tá­volságról viseli el. Fészekrakás után, nevelési ösztönériéi fog­va, a tojások és fiókák ellen­őrzését fészkén maradva nyu­godtan tűri, de a hirtelen és lendületes mozdulatokra ilyen­kor is élénken reagál. Párok közötti verekedés csak elvétve adódik, az is rövid tar­talmú.' Költőszekrényben ve­szekedés nem észlelhető, mert fészkéről nem kel fel, igy a betolakodó a harcos-partner hiánya miatt eltávozik. A fé­szekből kirepült vagy leesett fiatalok fejcsípése, úgyneve­zett skalpolása elenyésző, mert a közösségükben levő fiatalok iránt közömbösek Az ellenállóképességgel kap­csolatosan megállapítható, hogy a sok genetikai össze­tevőből létrohozott, különle­ges adottságú texán galamb­­fajtánál a generációs szelek­ciók során arra törekedtek, hogy alkalmi erősséget és szervezeti edzettséget biztosíta­nak. így az elleirállóképesség szintjének fenntartása, a fajta továbbtenyésztőinek felkészült­ségén, illetve a megkövetelt higéniai rendszabályok betar­tásán múlik, mint ahogy a nagyhozamú tojóhibrid végter­mék tyúk korunk állattenyész­tési csodája lett, úgy az auto­­szex galamb összes jótulajdon­ságának továbbszaporíthatásá­­gával még azt is túlszárnyalta. CSAPÖ ZOLTÄN I33£2ľ»3SaeKB ■ 1. A leendő házinyúl te­nyészet állallétszámát na­gyobbra méretezni, mint amennyi takarmánybeszerzési, elhelyezési lehetőség s keze­lési idő a rendelkezésünkre áll. A lehetőségeknél nagyobb­ra méretezett állomány csak egyedszámra lesz több, mert ha a takarmányozási vagy ke­zelési igényeknek nem tudunk eleget tenni, eredményre alig számíthatunk. ■ 2. A takarmánybázis fel­mérésekor csak űtszéli fűre, vagy csak lucernára korláto­zódni. Igaz, a lucerna kiváló takarmány, de önmagában egy­oldalú s az állat többféle anya­got egyáltalán nem, vagy csak részben kap, amelyekre pedig tökéletes fejlődéséhez, ellen­­áilóképességének növeléséhez szüksége lenne. Ugyanígy ká­ros, ha csak útszéli füvet kap az állat. Igaz, ezek változatos ízűek, többféle vitamint és ás­ványi anyagot tartalmaznak, mint a lucerna, de összesített takarmányozási értékük ala­csony. Gondot kell ezért fordí­tani az állat takarmányigényei­nek és a takarmányok béltar­talmának megismerésére. En­nek idő és pénz befektetése megtérül, mert ezek ismereté­vel lényegesen csökkenthető a takarmányozás költsége. Я 3. Tájékozatlanul fajtát vá­lasztani. Csak a tevékenységi яшяяшяшшяявяяшшШ cél meghatározása után, a he­lyi adottságok alapján, a szak­­irodalom gondos tanulmányo­zását és a gyakorlott tenyész­tőkkel való tanácskozásokat követően szabad a körülmé­nyeknek legjobban megfelelő fajtát kiválasztani. Kezdő te­nyésztőnek nem ajánlatos ke­vésbé ismert, igényesebb fajtá­val kezdeni. Mint ahogy az sem ajánlatos, hogy a pillanatnyi olcsóbbság miatt különböző, ismeretlen származású, kevert nyulat piacon vagy gyakorlat­lan tenyésztőtől vásároljunk. Ehhez nagy. segítséget nyújta­nak a szaporítótelepek és a ré­gi, elismert rutinos tenyész­tők. ■ 4. Azonos vérvonalből nős­tényt és bakot vásárolni. Vá­sárláskor a különböző vérvo­nal hitelt érdemlő igazolását kérni kell az eladó tenyésztő­től. Legajánlatosabb, ha sze­mélyesen bonyolítjuk le a vá­sárlást, mert így a helyszínen az egész állomány láttán köny­­nyebben megítélhető a vásár­lásra kerülő egyedek fajtája, egészségi állapota. így meg­győződhetünk a nyulak tartási és takarmányozási körülmé­nyeiről s a vásárlás után a nyulak régi és új tartásmódja között nem lesz olyan különb­ség, mely káros lenne az állat­ra. Összességében a személyes vásárlás megnyugtatóbb a ve­vő és az eladó számára egy­aránt. ÄDÄM ISTVÁN О A baromfitenyésztőnek gondot okoz az öreg tyúkok vedlése. Készülődik az új te­­nyészállomány kiválasztására, mivel az új tenyésztési év kez­dete már közeledik. Az öreg tyúkok közül csak azokat hagy­juk meg a következő tenyész­tési évadra, amelyek a legjobb tojáshozamot adták. Idejében gondoskodunk B- vagy C- tenyészetből származó kakas­ról. Nem feledkezünk meg a tyúkállomány tbc és más be­tegségekkel szembeni vizsgála­táról (puloris). ★ A kacsatenyésztő ebben az időszakban ugyancsak elő­készíti a tenyészállományt. A fiatal kacsák kiválasztását azok küllemi jelel, valamint szüleik termelékenysége alap­ján végezzük el. Kiadós ta­karmányozásban részítjük őket, mert szeptemberben rendsze­rint vedlenek. ♦ A lúdtenyésztő szintén a tenyészanyag kiválasztásával van elfoglalva, hogy nemsoká­ra összeállíthassa a tenyész­­dllományt. Amennyiben már szükségesnek látszik, úgy ide­jében fajtán belüli gúnárt sze­rez be távoli vérvonalból. Ezt még a hidak párosodását meg­előző időszakban kell meg­tenni. ■ A házinyúltenyésztő a be­­telelés előtti időszak kezdetén áll. Elvégzi a növemdéknyulak tenyésztésbe-választását, vala­mint a nyúlház alapos tisztítá­sát. Az összes ketrecet kime­szeli és az egész berendezést és felszerelést fertőtleníti. Kez­dődik az úgynevezett téli ta­karmányozásra történő fokoza­tos áttérés. A zöldtakarmány beszerzésének lehetőségei csök­kennek, ezért előnyös ebben az időszakban kellő mennyisé­gű takarmánykelt termelni, amely száron hagyható az eny­hébb téli időben is és teljes mértékben pótolja a hiányzó zöldtakarmányt. ★ A kecsketenyésztő fontos tenyésztési időszakhoz érke­zett. Kezdődik a kecskék üze­­kedése és pároztatása. A te­nyésztési célokat szolgáló ba­kokat a tulajdonos erre jól előkészíti. Mindenekelőtt állat­egészségügyi vizsgálatnak veti alá a bakokat szaporodóképes­ségük és általános egészségi állapotuk tekintetében. Tovább­­tenyésztésre csakis kiváló ter­melékenységű szülőktől szár­mazó utódokat használjunk. Ügyelni kell arra, nehogy nyolc hónapnál fiatalabb nö­vendékkecske pároztatására kerüljön sor (ez leghamarabb a kilencedik hónapban aján­latos). Legelőhiány esetén a kerti zöldséghulladékot kell takarmányozásra felhasználni. © A galambtenyésztő a to­­vábbtenyésztésre szánt egye­dek kiválasztása után igyek­szik azokat nemek szerint kü­lönválasztani és januárig így hagyja őket. Szeptemberben kiállításra készíti elő a ga­lambokat. A tenyésztő úgyne­vezett ketrec-dresszúrának veti alá a kiválasztat egyebeket. Fontos ugyanis, hogy a galamb megszokja a kis ketrecteret és a kiállításon, valamint a bírá­lat folyamán lehető legjobb testtartást mutasson. Ebben a hőnapban a galambok zöme vedlik. Nem szabad ezért az etetőkből hiányoznia a toll növekedését serkentő ásványi anyagoknak. Takarmányozásra különféle szemestakarmányok keveréket használjuk. ★ Az egzotikus madarak tenyésztője a téli elszállásolás­hoz szükséges berendezést ké­szíti elő, mivel az éjszakák már hűvösek és hosszabbak. Ezért szeptember végefelé az érzékenyebb apró madarakat a volierből átköltözteti a túli szállásra. Tekintettel arra, hogy ebben a hőnapban az egzotikus madarak is vedlenek, javítani kell napi takarmány­­adagjukat. Naponta néhányszor tiszta vizet öntünk az itatúba ás étrendjükben meghagyjuk a reszelt sárgarépás főttojást. 'A. A nemes kanárimadarak tenyésztője még mindig meg­figyelés alatt tartja, ellenőrzi a röptetőben levő fiatal híme­ket, hogy besorolhassa őket az „énekiskolába“. A fiatal hímek iskolázását (egyedenkénti kü­lön elhelyezéssel) aszerint kezdjük meg, hogy milyen dá­tumra tűzték ki a kanári­madarak énekversenyét. Ameny­­nylben decemberben zajlik le a verseny, úgy hamarább kell megkezdeni az „énekiskolában“ a munkát, hogy a madarak teljesítménycsúcsukat a ver­seny idejére érjék el. A leg­több esetben azonban csak október folyamán soroljuk a fiatal kanárikat az „ének­­iskolába;. —ar— Tudja On mi a balul? Ez a Fülöp-szigetek kacsatojás-specialitása. A tojásban melegítéssel hagyják fejlődni az embriót, majd a meg­felelőnek ítélt korban a tojást keményre főzik. A fülöp-szigetiek ezt deli­­kateszként fogyasztják, sőt gyógyítőerőt is tulaj­donítanak a különleges — és valószínűleg külön­leges ízű! — tojásnak. A balut milliószámra készítik és utcai árusok a városokban éjjel-nap­pal árulják. (Poultry International) 2 Alkalmam nyílott a nyár folyamán ellátogatni a Fekete-tenger partjára, a ro­mán Constantától Mamaián és a bolgár Burgason át egészen a török határig. Az egész út­szakaszon úgy éreztem magam, mint odahaza: cseh, szlovák és magyar beszédet hallottam. Az volt az érzésem, hogy talán még egy nyáron sem kereste fel a Fekete-tenger sós hullá­mait annyi csehszlovákiai tu­ristacsoport, mint idén. Üze­mekből, földművesszövetkeze­tekből egyaránt. Persze nem elégedtem meg a medúzákkal a tenger vizében. Kitűnő volt a hullámverés, de megfigyeltem a parton is min­dent, amit érdekesnek tartot­tam. így mindjárt utam elején Constantát (régebbi magyar el­nevezés szerint Konstanza), amely régi és szép város. Már a rómaiak idejében létezett — Constantának hívták. Egy ug­­rásnyira van tőle Tomi, Ovi­dius egykori száműzetés! he­lye. Később Románia éléskam­rájának, Dobrudzsának volt székhelye. Találtam benne sok érdekességet, a román székes­­egyháztól a török mecsetig. Korszerű és szép a kikötője. Reggel hatkor tizenkét hajót számláltam meg a nyílt tenge­ren, amint a part felé tartot­tak. Nincs messze tőle a ka­szinó épülete, rúely a tengerre Constanta akváriumában néz. Majdnem vele szemben a parkban egy sokkal szerényebb épület lapul meg, mégis na­gyobb érdeklődésre tart szá­mot, mint e kaszinó fehér, büszke épülete. Ebben a sze­rény földszintes házban van Constanta egyik legnagyobb érdekessége, az akvárium. Constanta akváriuma nem is olyan nagyon régóta, 1958 má­jusától üzemel. Ám a látogatók száma már is az ötmillió felé tart. Igen, mert itt az ember olyasmit lát, amit másutt hiába keres a Fekete-tenger partján. Constanta akváriumában há­rom részleget találunk. Az el­sőben a tengeri halak és egyéb tengeri élőlények kaptak he­lyet, a másodikban a Duna delta édesvízi halfáunáját he­lyezték el, a harmadikba pedig az egzotikus halak kerültek. Az elsőben különösen meg­ragadták figyelmemet a vértes halak, köztük a „páncélbőrű“ Acipenser sturioa, a vígan úsz­káló tengeri csikók, a tengeri skorpió, a tengeri hiéna, a kü­lönböző rákok, az crevettek, az aktiniák vagy a tengeri holló. Nagyon tetszett a tőrfarkú rája, mely a Fekete-tenger mélyén egy méteres nagyságúra is meg­nő. Súlya hat kilő is lehet. A parti sziklák aljában lapul meg, tőr alakú farkával súlyos sebeket ejt támadóján. Mindezt élni és mozogni láttuk a hatal­mas víztartályok üvegfalán át. A legtöbb ilyen élőlényt eddig csak képeken vagy filmen lát­tam. A Duna-delta Románia egyik •3 ■x földrajzi érdekessége. Tengerbe ömlése előtt a Duna legyező­szerű ágakba terül szét. Most láthattam ennek az édesvizű deltának halfaunáját. Sok volt it is az ismeretlen hal. De ta­láltam ismerősöket is, boldo­gult horgász koromból. Láttam ott harcsát, csukát, kárászt, pontyot és kecsegét. De például vértes halat (Acipenser ruthe­­nus-Linné) bizony csak itt lát­tam először. Az egzotikus halak osztálya volt az akvárium legszínesebb részlege. A fiatalságot, különö­sen a gyerekeket, alig lehetett elvonszolni a sok aranyhal szikrázó tömegétől, amint a vízben csillogtak. Az akváriumban ma 129 spe­ciest találhatunk, a tartályok­ban 30 tonnányi fi tengervíz. A legnagyobb tengervízi bazén Európában. Kár, hogy az akvá­rium prospektusában nincsen francia, német, orosz, esetleg cseh, szlovák vagy magyar re­zümé is. Sokan keresik fel ezekből az országokból az ak­váriumot. Egy órát vett igénybe az ak­várium gyors megtekintése, de ezt sohasem fogom elfelejteni. MÁRTONVÜLGYI LÄSZLÖ, Nyitra (Nitra) Az tgazi horgászt nem riaszt­ja el egy júliusi nap, mert ki-' bírja a legrekkenőbb forrósá­­got. Néhányszor a vízbe meríti magát, aztán jön egy kis hű­­sebb esti szellőcske, s felfris­sül tőle az ember. Egy ilyen estén állított be hozzánk egyik régi jó horgász­barátom, Hajmássi Kálmán. Csendben helyet foglalt és na­gyot szippantott cigarettájából, majd megszólalt. Na Lacikám, hogy állunk a halászattal és milyen volt az eredmény a múlt héten? — Hát mi is volna — vála­szoltam kelletlenül Kálmán ba­rátomnak — nagy a meleg és nem kap a hal. Semmiféle hal, pedig e héten majdnem minden este kint ülök a víz partján és lesem a zsákmányt, de ered­ménytelenül. Kálmán barátom erre előbb elmosolyodott, majd hangosan kacagott. Azután elgondolko­zott, miközben a naptól és a széltől vörösre cserzett arcán vibráltak az izmok. Kitörölget­­te a jóízű nevetéstől könnybe­­lábadt szemeit és atyailag kér­dezte: akar halat fogni? — Milyen nagy lelkű ember maga — vágtam oda kissé epé­sen. Melyik halász nem akar halat fogni? Léhát hogyan és mikor? Minden napom foglalt. Különben haleleségem sincs. — Attól ne féljen — mon­dotta. Én már gondoskodtam is halszeletekről. Ladikot is kértem kölcsön és ha nincs ellene — nézett rám szemeivel huncutul kacsintva, — akkor hajnali három órakor indulha­tunk is. Ilyen baráti kérésnek és KÉTSZERES SIKER ennyi csábításnak már én sem tudtam ellenállni. Kezet nyúj­tottam. Reggel Indulhatunk. Azzal búcsúztunk, hogy reggel jó korán kelünk és indulunk, nehogy elszalasszuk a' kora­reggeli kapást . Még aznap összecsomagoltam mindent, hogy reggel ezzel se teljen az idő. Á megbeszélt időben találkoztunk és indul­tunk. Utunk felét sötétben tet­tük meg. Igazán jól esett a friss reggeli levegőben bandu­kolni, miközben fütött az izga­lom, hogy lesz-e szerencsénk. Hamarosan megérkeztünk a Vág—Duna partjára a híd alá, ahol a reggeli félhomályban sejtelmesen, lustán hömpöly­gőit a két kilométernyire lévő Nagy-Duna torkolata felé a Feketevíz. A parthoz kötött csónakok egyikéhez lépett Kálmán bará­tom és hallottam, amint elol­­dozza a láncot. Beszálltunk s ő gyors evezőcsapásokkal igyeke­zett a csónakot az úgynevezett varázshelyre irányítani. Én köz­ben a horgomat már halszelet­tel „tüzelöállásba“ helyeztem. Nagy loccsanással dobta ki a ladikból a vasmacskául szol­gáló 10 vagy 20 kilós követ. Amikor ő a lánc megkötésével volt elfoglalva, én szinte auto­matikusan vetettem be a hal­­' szelettel feltűzött horgomat és ezzel foglalkoztam, hogy a horgom nyelét valamilyen mó­don megrögzítsem a ladik ol­dalán. Ez egy kis mozgást igé­nyelt, minek következtében a ladik kissé meg-meg billent. Ez idegesítette a barátomat és dü­hösen rámförmedt: — Mit mo­corog annyit a csónakban! Fel akarja borítani? Vagy elűzni innen a halakat? Arra sem volt időm, hogy válaszoljak, mert észrevettem, hogy horognyelem vége nagyot vágott, ami minden kétséget kizárólag csakis kapás lehetett. Nem tévedtem. Bevágtam és mindjárt éreztem, hogy hal van a horgon, méghozzá valamilyen szebb példány. Hevesen, izga­tottan tekertem jó öreg ROEN- omat, ami persze a ladikot még nagyobb mozgásba hozta, mire Kálmán barátom még dühöseb­ben förmedt rám. —' Nem meg­mondottam, hogy ne mozog­joni így nem lesz semmiféle hal! — Mi az, hogy nem — felel­tem neki szemtelenül. Belül majd megvesztem a nagy bol­dogságtól, hogy nekem jutott az első hal, méghozzá milyen. — Nem lesz — szemtelen­­kedtem tovább, mert már itt is van a horgomon! Barátom erre megfordult és hihetetlenül bá­mult rám, miközben a korareg­geli napfény arcát vörösre fes­tette. Csodálkozó szemekkel figyelt, mikor б is érzékelte, hogy a horgomat a hal ide­­oda ráncigálja, elkiáltotta ma­gát. — A szentlábát neki, hiszen ez egy igazi kapás, egy valódi hal, méghozzá nem is akármi­lyen! Mivel látta, hogy hala­mat elég gyorsan vontattam a csónak felé, úgyhogy annak a körvonalai is látszottak, nem teketóriázott. Tudta, mi a te­endője. Kezébe ragadta hatal­mas merítőszákját és egyetlen energikus mozdulattal a hal alá merítette. A következő má­sodpercben már a ladik alján flckándozott egy süllő, lehetett vagy ötkilós. E művelet után barátom meg­törölte az izgalomtól megizzadt homlokát és nevetve megje­gyezte — minél butább a pa­raszt, annál nagyobb a krump­lijai Ezt minden irigység nél­kül monifta. Nem is vettük észre a nagy izgalomban, hogy a süllővel vívott küzdelmet a hídon ép­pen áthajtó autóbusz utasai Is figyelik. Megállították a buszt és gyönyörködtek a küzdelem­ben. valamint Kálmán barátom mesteri szákolásában. Nem bökte le a horogról a halat, hanem mesterien beszákolta. A kapitális süllő kiemeléséi az autóbusz utasai nagy ováció­val, tapssal jogadták, illetve futalmazták. Így kétszeres volt a siker. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárom (Komárno)

Next

/
Thumbnails
Contents