Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-13 / 6. szám
4. SZABAD FÖLDMŰVES 1971. február 13. A Fehérjéből is önellátásra törekednek Ismeretes, hogy a szója kiváló minőségű étolajat, mellékterméke — a zsírtalanított pogácsa — pedig nagy mennyiségű fehérjét, nitrogénmentes anyagot és a takarmányozásnál nagyon hasznos más összetevőket is tartalmaz. A szójapogácsa alkalmas a keveréktakarmányok keményítő és fehérje egyensúlyának biztosítására is. A Gabőíkovói Állami Gazdaság főagronómusa, Matej Kominacký mérnök elmondta, hogy 1969-ben három hektáron a Kroméŕíž, két hektáron pedig a Nigra szóját vetették, hogy megállapítsák, melyik ad bővebb termésátlagot. Betakarítás után bebizonyosodott, hogy míg a Nigra 14 mázsát adott, addig a Kroméfíži szója hat mázsával kevesebbet termett hektáronként. A kezdet tehát a saját vetőmag-alap megteremtésére irányult. A következő esztendőben — 1970-ben — már 15 hektárt vetettek be szójával. A Kroméfíži fajtát, mely az előbbi esztendőben kis hozamot adott, már nem vetették. Helyébe a Nigra mellett a Zorát választották. A betakarítási eredmény a várakozásnak megfelelően a Zora előnyét bizonyította. Hektáronként 17 mázsát termett, vagyis 1,6 mázsával többet, mint a Nigra és 9 mázsával nagyobb mennyiséget, mint a Kroméfíži szója. A két esztendei üzemi kísérletezés elegendőnek bizonyult arra, hogy kiválasszák a legtermelékenyebb fajtát, s rátérjenek nagyüzemi termesztésre. Idén a legjobban bevált Zora szójával 45 hektárt vetnek be. A szakemberek úgy határoztak, hogy 1975-ig 250 hektárra bővítik a szója vetésterületét. Kominacký elvtárs említette, hogy országszerte nagy nehézséget okoz a takarmányfehérje-ellátás. Az állati eredetű fehérjéket külföldről, drága pénzért vásároljuk, de nem korlátlan mennyiségben. Igv a behozatal csak részben fedezi a szükségletet. Ezért megoldást kell keresni, s a leghozzáférhetőbb megoldás nem más, mint a szója, melynek fehérjéje legközelebb áll az állati eredetű fehérjékhez’ vagyis a legjobban pótolja azokat. Tehát tudatosan kezdték el a szója termesztését. Belátható időn belül el akarják érni, hogy a sertésekkel etetett erőtakarmány öszszes fehérjemennyiségét szójapogácsával helyettesítsék. A közeljövőben ugyanis saját takarmánykeverőt helyeznek üzembe, s a hízósertések, valamint a kocák takarmányát kukoricadara és szójapogácsa keverékéből készítik. Az üzemi takarmányozási kísérletet rövidesen megkezdik. Mind a két főtérméket — a kukoricát és a szóját — maga az állami gazdaság termeli, s csak a vitaminos, valamint az ásványi kiegészítőket kell majd beszereznie. Kérdezhetné valaki, érdemes-e szóját termeszteni és keveréktakarmányt készíteni. Nagyon is érdemes, mert a Gabéfkovói Állami Gazdaság előzetes számításai bizonyítják, hogy a szójapogácsa használata mellett egyharmadával csökken az erőtakarmányok költsége. Emellett a minőség összehasonlíthatatlanul jobb, mint a vásárolt takarmányoké volt. Természetesen, mint az már lenni szokott, a szója termesztése sem történik problémamentesen. Nagy hiba például, hogy köztársaságunkban nem gyártják a szója termesztésénél első esztendőben használatos nitrifikáló baktérium-készítményeket. Ezért elterjesztése némely gazdaságban nehézségekbe ütközik. A gabőíkovóiak ezt úgy oldják meg, hogy ugyanazon a területen négy—öt éven át termesztik a szóját. Az első évben nitrifikáló anyag híján teljes nitrogéntrágya adaggal látják el a növényt, hogy jól kifejlődjön, s az utána következő években a gyökérgumókban felgyülemlett nitrogén biztosítja a kitűnő terméseredményt. , További probléma a betakarítás hiányos megoldása. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szója betakarításánál az egymenetes kombájnos módszer vált be a legjobban. A veszteség azonban így is 17—18 százalékos volt. A gabonabetakarító kombájn ugyanis magas tarlót hagy maga után, s átvágja a szója alsó hüvelyeit. Ebből ered az aránytalanul nagy pergési veszteség. Milyen megoldást lehetne találni a veszteség csökkentésére? A rovinkai gépkísérleti munkahely -dolgozói felfigyeltek a nagy betakarítási veszteségre, s külföldről olyan speciális szójabetakarító kombájnt szereztek be, melynek a vágószerkezete, letapogató automatikája révén, a talajjal egy magasságban, tőben metszi le a szárat. Ennek következtében az alsó hüvelyek is sértetlenül kerülnek a cséplő, majd a tisztító rendszerbe. így a betakarítási veszteség már nem haladja túl a három százalékot. A főagronómus bízik benne, hogy a szóbanforgó problémák megoldásával s a szója öntözéses termesztésével elérhetik a hektáronkénti 20—22 mázsás maghozamot. Ha figyelembe vesszük, hogy a szója jelenlegi mázsánkénti felvásárlási ára 700 korona, úgy azt kell mondanunk, hogy a fenti hozam értéke mintegy 80 mázsa búza felvásárlási árának felel meg. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy a gazdaság önellátó akar lenni az állatok takarmányozásánál nélkülözhetetlen fehérjékből is. -hai-ШШХШЗд Wjш ШШШЙР' Q A Szovjetunióban fejlesztették ki a DDN-100 jelzésű, а T-4M, a T-150 és a DT-75M traktorokra szerelhető berendezést, mely az öntözővíz esőszerű kipermetezésére szolgál. A berendezés segítségével körülbelül 100—110 liter vizet lehet kipermetezni egy másodperc alatt. A gép hozzávetőlegesen 90 méteres távolságra juttatja el a csapadékot, s így segítségével egy helyről mintegy 2,5 hektár öntözését lehet megvalósítani. Ha egy hektáron 300 m3 víz kipermetezésével számolunk, akkor egy óra alatt 1,20 hektár öntözését végezhetjük el ezen készülék segítségével. Q A következő ötéves terv időszakában (1971-75) 10 milliárd zloty értékű gépi eszközöket kapnak az előzetes számítások szerint a lengyelországi mezőgazdasági üzemek. Ezek szerint az 1970-es évhez viszonyítva 20 százalékkal növekedik a traktorok, 30 %-kal a műtrágyaszórók és 10 ezerrel az arató-cséplőgépek száma. Q Bulgáriában megkezdték a közismert Bolgár 112 jelzésű kistraktor újabb, tökéletesített változatának gyártását. Az új kistraktor a Bolgár 224 U jelzést viseli és hidraulikus berendezéssel ellátott. О Szintén bolgár szakemberek nevéhez fűződik a KN-3 jelzésű új kultivátor kifejlesztése is. Ez a gép a kukorica, a napraforgó és egyéb magasszárú kultúrnövények sorközti megművelését szolgálja majd, de kitűnően felhasználható a vetés előtti talajelőkészítésre is. A kultivátor munkaszélessége hat méter, munkasebessége pedig öt km/6. ford.: -bortakarításra alkalmas, mivel teljesen hoz simul, és kitűnő a levéltakarásuk, homogén, megfelelő a szármagassága A csövek hengeres alakúak, átlago- és a csövek elhelyzése, s kitűnően el- san 16 sorosak, 19—21 cm hosszúak lenáll a megdőlésnek. és 4—5 cm vastagok. A növény magja A To-46-Z hibridkukorica ezidáig kimondottan lófogú típus, hosszú, csupán kisparcellás kísérletekbe volt megnyúlt, sárgásfehér színű. Tuskója Uj hibridkukoricák a láthatáron nöimwUvmesitesi H f R #1 D A Topoľníky-i N övénynemesítő Állomáson a To-275 elnevezésű, ebben az évben termesztésbe vett új hibridkukorica kinemesítése után sem fejeződtek be a nagyho zamú. hibridekkel folytatott kísérletek. Az alábbiakban két olyan hibridkukoricát mutatunk be, melyeknél a termőképesség ellenőrzését a közeljövőben végzik el néhány kijelölt mezőgazdasági üzemben. |ЫЯ ind a két hibrid kifejezetten intenzív típus, ami annyit jelent, hogy optimális termesztési feltételek között kiemelkedő hozamot biztosít. Kimondottan igényesek a tápanyagokra és a csapadékra. Ezt igazolják a To-46-Z hibrid múlt évi gyengébb hozamai is. Ezen hibrid kezdeti fejlődése a hideg tavasz következtében megkésett, a virágzás és a csőképződés a forró nyári napokra esett, ami természetesen terméscsökkenést eredményezett. A To-46-Z korai, egyszeres keresztezésű hibrid, mely két beltenyésztési vonalból van felépítve. Tenyészideje 130-T-137 nap. Alacsonyabb vagy középmagas, közepes vastagságú, rugalmas, 160—180 cm-es szára van. Nem fattyasodó típus. Elég széles, sötétzöld levelei vannak, melyek a cső érési stádiumában is megtartják zöld színüket, s így ezt a hibridet a zöld száron érő kukoricák típusai közé soroljuk. Egyedenként egy csövet hoz. A 18—20 cm hosszú, 4—5 cm vastag és átlagosan 14 soros kalászok magasan elhelyezve, a szárhoz simulnak. A hibrid magja átmenetet képez a sima és a lófogú szem között, tehát szemident típus — elég nagyszemű, s magjai inkább szélesebbek, mint hosszabbak. Ezermagsúlya 440—470 gramm. Tuskója vékonyabb, piros színű. Morzsolási aránya kitűnő: 80— 82 százalék. A To-46-Z kifejezetten intenzív típus. Jól bírja a besűrítést, kitűnő a kezdeti fejlődése, és biztonságosan beérik még a kedvezőtlen években is. A könnyebb, tevékeny talajok növénye. Különösen nagy igényeket támaszt a tápanyagokkal és a csapadékkal szemben. Egy hektárra hozzávetőlegesen 400 kg NPK trágya elsZórása szükséges. Erős gyökérzete, alacsonyabb, de szilárdabb szára következtében jól megfelel az öntözéses gazdálkodás feltételeinek. Gépi bebeiktatva. Többéves termésátlaga — egy hektárra átszámítva — intenzív termesztési feltételek között elérte a 75—85 mázsa szemtermést. Ezen termőképességét a hivatalos állomásközti kisparcellás kísérletek során is igazolta. Az öntözéses kisparcellás termesztés esetén 90—100 mázsa szemtermést is adott egy hektárra számítva. Az 1969-es és 1970-es évben a kisparcellás kísérleteket — háromszori ismétléssel — úgy végezték, hogy átszámítás esetén egy hektáron 47 ezer 500 egyed lett volna. A Topolníky-i Növénynemesítő Állomás kisparcellás kísérleteinek (1969) eredményét a következő táblázat mutatja: £ c ■* š? < S CE-250 To-46-Z To-275 To-300-Z To-425-Z СЕ IV A To-46-Z hibridből 100 mázsa vetőmag áll az üzemek rendelkezésére ebben az évben. Mivel vetőmagja kisebb méretű, hektáronként 18 kg vetőmagot kell elszórni. A To-425-Z, az előzővel szemben háromvonalas, beltenyésztéses hibrid. Tenyészideje 140—147 nap, tehát megegyezik а СЕ IV. tenyészidejűvel. Szilárd, széles, sötétzöld levélzetü, gazdag asszimilációs területtel rendelkező, szára középmagas vagy magas, 200—220 cm. Általában egy csövet hoz növényenként, mely a szárvékonyebb, piros színű. Morzsolási aránya szintén kitűnő: 81—83 százalék. A To-425-Z hibridkukorica szintén intenzív típus. Legnagyobb hozamot a mélyrétegű, tápanyagokkal és csapadékkal jól ellátott talajokon biztosít. Egy hektáron 47—50 ezer növényegyednek kell lennie, ami gyakorlatilag 70X30 cm:es sor- és tőtávolságnak felel meg. Dél-Szlovákia természeti adottságai — úgy a fényintenzitás, mint a biztonságos beérés szempontjából — teljes mértékben megegyeznek a szóbanforgó hibrid termesztési követelményeivel. Az 1970-es kisparcellás kísérletek eredményei: Szemtermés q/ha Összehasonlítva a štandarde!, %-ban Tenyészidő napokban 80,41 99,88 130 84,93 105,50 131 80,50 100,00 133 83,65 103,91 133 87,98 109,29 140 82,22 102,13 141 T >- Q) £ Д •“ s? < Ё To-46-Z To-275 To-300-Z To-425-Z CE-320 G C 79,82 75,69 74,33 84,29 82,68 (Л И Irt w я О a a ■ 105,45 100,00 98,20 111,36 109,23 !n jd 'Ш Jd >. о c a Щ <3 H G 137 142 143 147 144 A To-425-Z hibrid ezidáig csak a nevezett nemesítő állomás összehasonlító hozamkisérleteiben szerepelt. Amint azt a táblázat is mutatja, nem kis sikerrel. Kétéves termésátlaga — ideális termesztési feltételek között — 80—90 mázsa között mozog. A To-425-Z hibridből csak 12 mázsa vetőmaggal rendelkezik az állomás, s ezen mennyiség segítségével ebben az évben — az előre kiszemelt mezőgazdasági üzemekben — 10—12 hektáros parcellákon a termelőképesség ellenőrzésére irányuló kísérleteket végeznek. Csömör Tibor Növelik a napraforgó vetésterületét A Vojnicei EFSZ a komárnói járás legnagyobb szövetkezetei közé tartozik. Hozzávetőlegesen 3100 hektár szántóterületen gazdálkodnak, nem éppen „ideális“ feltételek mellett. Hogy miért? Mert földjeik a középnehéz kategóriába tartoznak, s az erősen dombos területek megművelése súlyos nehézségekbe ütközik. A lejtők néhol elérik a 12 százalékot is, és a szövetkezet gazdasági területe mintegy 26—27 méterrel magasabb szinten van, mint a közeli Duna folyó vízszintje, s így az öntözéses gazdálkodásra történő áttérés szinte lehetetlen. Ennek következtében gondosan és körültekintően kell összeállítaniuk a vetésforgót és megválasztaniuk a termesztésre legalkalmasabb növényféleségeket. A szántóterület 56 százalékán gabonaféléket termesztenek, 600 hektáron többéves takarmányokat, a felmaradó részen pedig egyéb növények termesztését szorgalmazzák. A szövetkezetben a megalakulástól kezdve foglalkoznak a napraforgó termesztésével. 1965-ig csupán 50—60 hektáron termesztették ezt a növényt, de ekkor elhatározták, hogy fokozatosan növelik az említett kultúra vetésterületét. A múlt évben már 147 hektáron vetettek napraforgót — Slovenská Sivá — sa többéves tapasztalat és a szorgalmas munka ismét meghozta gyümölcsét. Míg az előző években mindössze 13—18 mázsa szemtermést tudtak betakarítani egy hektárról, addig 1970-ben már 23 q átlagtermést értek el. Volt olyan parcellájuk, ahol 28 q is megtermett. A termelési eredmények lényeges javulása természetesen több tényezőnek köszönhető. Elsősorban talán annak, hogy az évek során szerzett tapasztalatok alapján mindjobban tökéletesítették az agrotechnikát, növelték a műtrágya-adagokat és megoldották a gépi betakarítás kérdését is. Az utóbbi években például már 10— 12 q műtrágyát szórtak el hektáronként NPK formájában, ahol a tápanyagok aránya 0,9:1:1,3 volt. Pár évvel ezelőtt vezették be az SK-4 átalakított gabonakombájnnal történő betakarítást. A szemveszteség azonban olyan nagy volt, hogy inkább visszatértek a drágább, de gazdaságosabb kézi betakarításra. Az első kudarc nem törte le őket, s egy újítás során sikerült tökéletesíteniük a betakarításnál használt gép felszedő szerkezetét. 1970-ben már ismét „csatasorba“ álltak a gépek. A tökéletesített felszedő révén sikerült a szemveszteséget 4—5 százalékra redukálni, s így a gépi betakarítás bevezetésével a begyűjtés munkaköltségeit 30—40 %-kal csökkentették. A növényápolási munkák korszerűsítése céljából bevezették a vegyszeres gyomirtást is, de a tapasztalatok szerint a használt Selektin gyomirtószer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az állati kártevők ellen egyszer — négyleveles időszakban — Intrationnal kezelték a növényeket. A szövetkezet tapasztalatai alapján kifizetődő a napraforgó termesztése, mert olyan területen, ahol a gabonafélék csak gyenge termést adnak — Vojnicén a búza 30 q termést biztosít egy hektáron —, ott a napraforgó gazdaságosabbnak bizonyul. Az említett gazdaságban például 50 q búzát kellene termelni egy hektáron, hogy a napraforgó által nyújtott gazdasági eredményt biztosítani tudják. Ez viszont — az említett nehézségek következtében — teljesen lehetetlen. A napraforgó termesztéséből eredő bevételek 1970-ben a szövetkezet összbevételének 15 százalékát adták. A 23 mázsás terméshozamot figyelembe véve, 160 korona ivóit egy mázsa szemtermés önköltsége. Ebben az évben 119 hektárral növelik a napraforgó vetésterületét, vagyis összesen 266 hektáros területen termesztik majd ezt a kultúrnövényt, s természetesen további lépéseket tesznek a ternfelés gazdaságosságának növelése érdekében. Szeretnének egy szárítót is felépíteni, hogy a termékek szárítását is maguk végezhessék, mivel a felvásárló üzemben történő szárítás kiadásosnak bizonyul, s ez feleslegesen drágítja a termelést, Kádek Gábor
