Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-06 / 5. szám
p Az SZSZK Mezögazd lasági és Él< Hmezésügyi Minis ztériumának hetilapja * 1971. február 6. A га 1,— Kčs XXII. évfolyam, 5. szám. Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET. — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója MEGKEZDŐDTEK Az efsz-ek életében mindig nagy Jelentősége van az évzárásnak és a tervkészítésnek. Ekkor tűnik ki valójában, milyen eredményesen gazdálkodtak és milyen alapot teremtettek a szövetkezet iránytűjének, a következő évre kitűzött terv megvalósításának. Nos, vannak szövetkezeteik, ahol már évekkel ezelőtt olyan feltételeket teremtettek a közös gazdálkodásban, bogy mind a tagság jövedelme, mind az elkövetkező évek gazdasági feltételei biztosítva vannak. Ezek közé tartozik Köbölkút (Gbelce) is, az újvári [Nové Zámky) Járás egyik legjobb mezőgazdasági üzeme. Számok tengerét lehetne felsorolni ennek igazolására. De elég ha Kovács Ferenc mérnök ökonőmus beszámolójából idézünk néhányat. Az 1352 hektáron gazdálkodó szövetkezet nyersbevétele az 1970-es évben 24 millió 570 ezer korona volt. Ez éppen háromszorosa az 1962-es évinek. A'tagság keresete a 60-as évek elején kétbárom millió korona között mozgott. Tavaly már 8 millió 837 ezer korona ütötte a tagok markát. Persze, sokan azt is gondolhatnák, hogy minden lehetőséget kimerítettek a tagság jutalmazására. Nincs ez így, mert 8 millió 200 ezer korona van tartalékalapon, s a bankszámlájukon közel 10 millió korona. Az egy hektárra eső pénzbeli Jövedelem országos méretben is a legjobbak közé tartozik. A 18120 korona pénzbevétel hektáronként és az 5445 korona tiszta haszon mindennél szebben beszél. Más szövetkezetben azt hihetnék, hogy a felsorolt eredmények mindenkit kielégítenek Köbölkűton. Nincs megelégedés és a tagság, de főleg a józan vezetés tudja, milyen Jelentős tartalékok vannak még a mezőgazdasági termelésben, s a kissé lemaradt állattenyésztésben. Igaz viszont, hogy I egyszerre nem lehet mindent megoldani. Az utóbbi években a legnagyobb gondot a szőlőtelepítésre és a gyümölcsészet fejlesztésére fordították. Néhány bátor vezető az ellenvélemények, gáncsoskodások mellett is merte vállalni a szőlőtermesztés rizikóját. Őket igazolják a tavaly elért hektárbozamok, ©melyhez aligha lesz hasonló Csehszlovákiában. A 77 hektárról 174 mázsa átlegtermést szüreteltek. A hektáronkénti pénzbevétel 120 ezer 250 korona volt. A kiváló szövetkezetben megvan tehát az előfeltétel, hogy a kissé lemaradt állattenyésztési ágat fellendítsék és megfelelő úthálózatot létesítsenek a gazdasági farmon és más részlegeken. A gazdag zárszámadó közgyűlésen nem feledkeztek meg a sok jó dolgozó közül a legjobbak meg- Jutalmazásáról és a nyugdíjba vonultaikról sem. A szövetkezet veteránjainak bosszú éves munkáját virággal és pénzadománnyal köszönték meg. A többiek 34-en tárgyi jutalomban részesültek. Racska Mihály bácsi, az egyik nyugdíjas alapító tag ezt mondta: — A kezdet-kezdetén 300—400 koronával kellett beérnünk. Most ezer korona nyugdíjat kapok és 1200-at megkeresek havonta mint mezőőr. A legfiatalabbak közül Jutalmat kapott Dákány Zsuzsika is, a szemre való 18 éves menyasszony, ö a „papföldi“ szőlőben dolgozik. Keresete tavaly — a prémiummal együtt — 20 300 korona volt. Azt hittem bútorra szánja ezt az öszszeget. Mivel az már megvan, minden bizonnyal autóról álmodozik választottjával. Hogy gazdagok és Jól élnek a köbölkútíak, azt hiszem ahhoz nem kell különösebb kommentár. Tóth Dezső A felszabadító Szovjet Hadsereg testvéri barátságának és segítő készségének egyik impozáns megnyilvánulása volt a Bratislavát Petržalkával összekötő Duna-híd felépítése. Az új hídon huszonöt évvel ezelőtt, 1946. február 3-án, nyílt meg a forgalom. Foto: Tóth D. Egységben e szocializmus győzelméért A NEMZETI FRONT ORSZÁGOS KONFERENCIÁT TARTOTT PRÄGÄBAN A múlt hét közepén a prágai vár Spanyol-termében jelentős eseményre került sor. Ott tartotta országos konferenciáját a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja. A konferencián megjelent a CSKP küldöttsége, amelyet Gustáv Husák, a Központi Bizottság első titkára vezetett. A konferencián résztvettek a pártós kormányok vezető egyéniségei, valamint a Nemzeti Frontba tömörülő társadalmi szervezetek képviselői, az egyház képviselői, a tudományos-művészeti és az alkotó értelmiség kiválóságai. A Nemzeti Front országos konferenciáján Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára mondott ünnepi beszédet. Husák elvtárs többek között elemezte a Nemzeti Front jelentőségét, amelynek mély történelmi gyökere van hazánkban. Hangsúlyozta, a Nemzeti Front szervezetei minden állampolgárnak lehetőséget adnak, hogy ereje és képességei arányában politikailag, társadalmilag teljes mértékben érvényesülhessen. A beszámolót követő vitában felszólalt a SZISZ, a Nőmozgalom, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Csehszlovák Szocialista Néppárt képviselője és más szervezetek küldöttjei. A vita befejezése után megalakították a Csehszlovák Nemzeti Front új 185 tagú Központi Bizottságát. A politikai pártok és jelentős társadalmi szervezetek javaslata alapján a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnökévé egyhangúlag Gustáv Husákot, a CSKP KB első titkárát választották. Dr. Tomáš Trávniček processzort ügyvezető alelnökit: és Miloslav Vacíknt ügyvezető titkárrá választották meg a konferencián. Az elnökség tagjai a politikai pártok és a jelentős társadalmi szervezetek képviselői lettek. Az országos konferencia részvevői jelentős dokumentumokat is elfogadtak. Az egyik: „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja tevékenységének a fő alapelvei“, a másik: „A Nemzeti Front felhívása a Csehszlovák Szocialista Köztársaság valamennyi állampolgárához“. (Husák elvtárs beszédéből és a dokumentumokból lapunk második oldalán közlünk részieteket.) ndíg voltak, sajnos, még ma is vannak szenvedélyes tolvajok, akik fittyet hányva a társadalom erkölcsi normálnak, megszokásból és harácsolásl ösztönöktől hajtva, gyakran meglopják embertársaikat. A múlttal összefüggésben persze nem azokra gondolok, illetve nem azokat marasztalom el, akik esu-* pán azért „lopták meg“ a gazdagokat, mert a rossz bérviszonyok ég a gyakori munkanélküliség következtében nem tudták eltartani családjukat. Ezeket az embereket a tolvajlás vádja alól mentesítik az akkori társadalmi viszonyok, az embertelen kizsákmányolás törvényszerű következményei. A kapitalista társadalom említett számkivetettjei mellett azonban voltak szinte minden faluban tényleges tolvajok Is. Olyan emberek, akiket nem a sivár anyagi helyzetük, hanem a kielégíthetetlen harácsolási ösztönük vezetett rá arra, hogy a társadalmi együttélés erkölcsi normája ellen vétsenek. Jellemző tulajdonságuk volt, hogy főleg a velük sorsközösségben élő embertársaikat lopták meg, mivel ott komolyabb megtorlástól nem kellett tartaniuk. Vétküket aztán levezekelték néhány „miatyánkkal és üdvözléggyel“, s ha egy kissé megtollasodtak párszál gyertyát is áldoztak a Szent Antal oltárára. A leggyakrabban ezzel rendbe is Jött minden, mert lényegében csak a szegénység kordában tartását, tehát a gazdagok vagyonának őrzését szolgáló erkölcsi kinyilatkoztatás ellen vétettek, s mert cselekedetük összhangban volt a kapitalista társadalmi rendszer „aki birja marja“ életfelfogásával. äz ember azt gondolta, hogy ^ a lopás, a mások munkájával létrehozott értékeiknek ez a jogtalan kisajátítása, az emberséges életkörülményeket biztosító szocialista társadalomban majd ritkább Jelenség lesz, mert az emberek tudatosítják, hogy egyéni boldogulásuk a társadalom és a közös tulajdont képező gazdaságok Jövedelmének gyarapodásától függ. Sajnos azonban az tapasztalható, hogy a lopás, ez a kapitalista társadalomból „átmentett“ káros csökevény, a fejlődő szocialista társadalmunkban is mélyebb gyökereket sresztett. Tény, nagyon sokan híveivé 2S gyakorlati kivitelezőivé váltak egy káros elmélet^ nek, amely a lopást, mint az egyéni boldogulás módszerét szentesíteni igyekszik annak a hamis igazságnak a térhódítása által, hogy ma nincs és nem lehet szó lopásról, mert mint a közös vágyán társtulajdonosai nemcsak a mások munkájának, hanem a saját munkánknak a gyümölcsét sajátítjuk ki. Ezt az elméletet népiesen és nagyon sokan úgy fogalmazzák meg, hogy „ma minden a miénk, tehát vihetjük“! Ezek az emberek megfeledkeznek, s talán nem is akarnak tudomást venni arról, hogy a közösen kitermelt anyagi Javak jogtalan elsajátításával a közösség boldogulását szolgáló embertársaikat károsítják meg. Mint a tapasztalatok egész sora bizonyítja, a megváltozott társadalmi és vagyonjogi viszonyok az embertársaink megkárosítását eredményező lopásnak — a társadalmi ellenőrzés fejlesztésének elhanyagolása következtében — több változatát eredményezték, illetve módjuk nyílt az önző és harácsolási célokat kővető embereknek arra, hogy többféle formában meglopják embertársaikat, tehát a társadalom rovására gazdagodjanak. Szövetkezeteinkben is találkozhatunk nemcsak a lopás hagyományos formáival, vagyis nemcsak azzal, hogy a jogtalanul kisajátított terményt egyik kocsival, a másik csak tarisznyával vagy szatyorral viszi, hanem az embertársaink meglopásának álcázott formáival is. Gyakran tapasztalható például, hogy a munkateljesítmények pénzbeli ellenértékét kifejező munkaegységek bejegyzésekor a sógor vagy a koma részére jobban fog a ceruza, tehát munkájuk érdemen felül van értékelve. Olyan eset is előfordul, hogy a vezető személyiségek visszaélnek a tagság bizalmával — megnyugtató jelenség, hogy ez mind ritkábban fordul elő — s főleg egyéni építkezéseik esetében ellenszolgáltatás nélkül veszik igénybe a szövetkezet Járműveit, építkezési eszközeit, sőt mi több, még az építő csoport munkáját is, míg a többi dolgozók ilyen jellegű igényelnek teljesítése fejében borsos árat szabnak, vagyis méltó ellenszolgáltatást követelnek. Veszélyes Jelenségek ezek. De nemcsak azért, mert anyagi veszteségeket okoznak a közösségnek, hanem azért Is, mert a bizalom megingásához, az ellentétek kiéleződéséhez és a munkakedv lanyhulásához vezetnek — tehát sok formában gátolják a kő-zös gazdaság fejlődését. A lopások íülönböző formállak teljes megszüntetéséért a közösség minden tagjának harcolnia kell. A közös vagyon védelmét szolgáló társadalmi ellenőrzés szüntelen fejlesztését azonban a bizalommal felruházott vezetőségnek kell napirenden tartania. A vezetőknek pedig tudatosítaniuk kell, hogy embertársaikat csak akkor tudják rávezetni a társadalmi együttélés e legelemibb erkölcsi normájának betartására, ha a „kezük mindenkor tiszta marad“, ha emelt fővel léphetnek fel a közös vagyon védelmében. Ugyanis abban az esetben, ha a vezető személyiséget csak egyszer is tetten érik, tehát rábizonyul valaminek a Jogtalan eltudajdonítása, akkor ezt a gyengéjét hatványozottan kihasználják mindazok, akik hajlamosak a lopásra, js közös vagyon fosztogatói ” azonban nem minden esetben a szövetkezeti tagok sorából kerülnek ki. Vannak úgynevezett illetéktelen „szarkák“ is, akik mégcsaik azzal sem érvelhetnek, hogy az „enyémet viszem“. Ezek többségükben olyan emberek, akik kihasználják a mezőgazdasági üzemek különböző anyagbeszerzési és áruértékesítési nehézségeit, s illetéktelen személyi Jövedelmet eredményező anyagi Juttatásokat várnak a mezőgazdasági üzemektől, s így bár közvetve és a szövetkezetek képviselőinek kényszerű közreműködésével, de mégiscsak megkárosítják az anyagi Javakat termelő közösséget. Hányszor vetődik fel bennünk a kérdés: vajon egy kereső fizetéséből hogyan tudott ez vagy az a család pár év leforgása alatt összkomfortos családi házat építeni, korszerű ízléseket kielégítő új bútort és gépkocsit vásárolni? Szentül megvagyunk győződve arról, hogy' mindezt nem a fizetéséből szerezte, s mégcsak nem is örökölt, mégis szemet hunyunk a viszszaélések felett. A tolvajok és az élősködők meglopják a társadalmat, mindnyájunkat meglopnak. Ezért mindazoknak, akik a társadalmunk gazdagodását és saját maguk boldogulását őszintén és becsületes munkával szolgálják, gyakoroljanak minél hatékonyabb erkölcsi nyomást az élősködők minden fajtájára, védelmezzék sokkal következetesebben a közösség vagyonát. Pathó Károly * NE LOPJ!
