Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-30 / 4. szám
Folyami -vagy csapósügérről Most egy olyan halról kívánok szólni, amelyről senki sem beszél, pedig van belőle helyenként elég, ezért alig hihető, hogy létezne olyan horgász, akinek még nem akadt horgára. Ezt a halat csapósügérnek vagy folyami sügérnek (Perca Fluiratilis) nevezik, de népiesen helyenként dürgencsnek, hörgőnek, paptetünek stb. mondják. A sügérfélék közül a legmutatósabb küllemű a folyami sügér, amely arról kapta a nevét, hogy folyóinkban és tisztavízű kanálisainkban tartózkodik. Gyűlöli a zavaros, tisztátalan vizeket és csak olyan helyeken tartózkodik szívesen, ahol a víz elég mély, tiszta és gyorsáramlásé. A sügér, amely valamikor tömegesen tartózkodott vizeinkljen, sajnos ma már egyre ritkul és olyan helyeken, ahol azelőtt tömegével lehetett fogni, alig fordul elő. Egyes régebben létesített, 70—80 évvel ezelőtt épült kanálisainkban, pl. kameniőnáiban és a lándor melletti gyulatelepi kanálisokban, 15—20 éve nemcsak sok volt belőlük, hanem előfordultak szebb példányok is. Sok volt a negyedkilós. Ez a halfajta ritkán ér el nagyobb súlyt és méreteket, de azért kivételesen előfordultak félkilósak, sőt háromnegyed kilósak is. Tavalyelőtt történt éppen az említett gyulatelepi kanálison, hogy a horogra kertiít rendkívüli nagyságot elérő folyami sügér elérte a két kilót is. De ez már igazán ősi példány volt, ugyanis köztudomású, hogy a sügér igen lassan nő. Hogy a sügér mégis elérjen ilyen nagy méreteket, ahhoz rendkívüli környezet szükséges, pl. olyan, mint a gyulatelepi nagykanálishoz tartozó, sűrűn elhelyezkedő kisebb mellékkanálisok rendszere, amelyek keresztül szelik a kávái határban elterülő sokszáz éves, sás és náderdővel borított ősrégi időkből származó nagy tavat, amelyben nemrégiben még farkasok is tanyáztak. Ilyen környezetben azután volt bő lehetősége a sügérnek hatalmasra nőni, ahonnan a többi nagyobb sügérekkel együtt eljutott a nagykanális tökleveles vizébe s rákerült a szerencsés horgász horgára, aki nagyon is megörült e ritka fogásnak. A sügérnek kedvenc tápláléka a vízben élő mindennemű bogarak lárvái és a vízfenéken tartózkodó hernyófélék. Hangsúlyoznom kell, hogy a sügér minden fajtája ragadozó és kissé talán kártékony is, mert felfalja a más halak lerakott ikráit és az egészen apró halakat. Rákap a halszeletre és a nagyobb példányok rákapnak a csukázóhorogra erősített kishalra is. Nem egyszer rákap a villantóra és igen mulatságos látvány a vil- Lantón rúgkapáló, soktüskéjű sügérkoma. Kapása rendkívül gyors és biztos, amit rögtön jelez a víz felszínén fekvő úszódugó. Kapáskor a dugó két-háromízben megvonaglik, le-le bukik, majd pedig végképpen elmerül. Ilyenkor azután azonnal be kell vágni a horgot, ment ha ezt nem tesszük, akkor az egészet a csalétekkel együtt elnyeli. De eltérően az összes többi halfajtától, ha a horgot egyszer elkapta, akkor azt többé el nem ereszti. Olyan eset még nem fordult elő, hogy a sügér a horogról lemaradjon, esetleg visszaessen. Az azonban megtörténhet vékony damil esetében, hogy a nagyobb példány azt egyszerűen elszakítja, mert a sügér rendkívül erős és sokat küzd élelméért. A horogra került sügér tisztítása kemény és erős pikkelyei és sok tüskéje végett eléggé nehézkes és veszélyes mesterség. De megéri a fáradságot, mert húsa rendkívül finom és ízletes. Vetekszik a süllőével, talán még jobb is. Holczer László (Komárno) Megrövidített pontytenyésztés [KÜLFŐ L»« J 1700 KG PONTY EGY HEKTÁRON Ignatev I. arról ad számot, hogy a Szaratov melletti „Závety Ilica“ nevű kolhozban, sikerült hektáronként 17 mázsás pontyhozamot elérni. (Stepnye prostery, Saratov) A JÖVŐ A CHLORELLÄÉ? Soeder C. J. szerint nagy jövő áll az egysejtű zöld algák előtt. A szerző ismerteti, hogy Japánban már tonnaszámra {gnyésztik ezt az újszerű, emberi és állati tápláléknak egyaránt alkalmas algát. A spenótra emlékeztető ízű, 55—60 % nyers fehérjét tartalmazó Chlorella alga jó vitaminforrás is. A számítások szerint a Chlorella algából előállított fehérje nem haladja meg az egyéb fehérje (pl. hús, hal stb.) előállítási költségeit, így az algatermelés gazdasági szempontból is kifizetődő. (Umschau Wiss. Tech.) B-VITAMIN A BUSA MÄJÄBAN Arsan O. M. és társa behatóan vizsgálta a fehér busa májában termelődő Bi vitamin (a tiamin) keletkezését. Megállapították, hogy akkor növekedik a vitamin mennyisége legjobban, ha a halak kék algákat és lebegő, egysejtű zöld algákat fogyasztanak. A tiamin termelődése leáll, ha a halak éheznek. (Gidrobiologicseszkij Zsurnal, Kijev) HÜSZ MILLIÓ NEONHAL A das Tier (70) novemberi száma arról tudósít, hogy a bennszülött indiánok és a halkereskedők az Amazonasból évente kb. 20 millió neonhalat fognak ki, amelyeket számos országba exportálnak. Figyelem! Értesüléseink szerint több olvasónk szívesen beköttetné a Szabad Földműves szakmellékleteit, amennyiben ízléses borítólap is rendelkezésére állna. Ezért szerkesztőségünk elhatározta, hogy készíttet borítólapokat külön a Kertészet Méhészet, s külön a Kisállattenyésztés — Vadászat — Halászat című szakmellékleteink részére, s azokat önköltségi áron a megrendelőknek eljuttatja az év végén vagy a jövő év elején. Kérjük mindazokat az előfizetőinket, akik igényt tartanak a borítólapra, hogy a megrendelést legkésőbb » márcisu 15-ig küldjék meg i szerkesztőségünknek. Címünk: Redakcia Szabad Földműves, Bratislava, SuvoriTlova 16. Waldmünchenben nemrég létesült egy meleg vizű, mesterséges halastó. A létesítmény kezdeményezője Hans Bechtel, a helybeli tejüzem vezotője, aki „civilben“ szenvedélyes halász. Neki támadt a gondolata, hogy a tejhűtés közben keletkező meleg vizet kár a csatornába ereszteni, hisz kitűnően felhasználható haltenyésztési célokra is. így aztán utasításai szerint felépült egy nagy csarnok, amelyben 38 egyenként három köbméteres, négyzet alakú medence helyezkedik el. A tejüzemből származó vizet előbb egy 250 köbméteres nagy medencében fogják fel, majd innen vezetik az egyes kis medencékbe. Az egész berendezést olyképp szerkesztették meg, hogy a víz állandóan mozgásban van és folyamatosan ömlik hozzá a friss meleg víz. Bechtel még három további, szabad ég alatt fekvő, egyenként 500 m3-es halastavat kapcsolt hozzá ehhez a berendezéshez. Ezeket ugyancsak a tejüzem fölmelegedett hűtővizéből látják el meleg vízzel. Vége tehát a fiatal pontyok téli nyugalmának. A nyár végén, ha súlyuk elérte a 30—40 g-ot, kiveszik őket a természetes tavakból, és beteszik a meleg vizű berendezésbe. Itt nemcsak etetik, hanem állandóan ellenőrzik is őket. Tél végére aztán ekkorára nőnek, hogy súlyuk eléri a kétéves pontyokét. Ekkor visszateszik őket a természetes tavakba, ahol eladásukig még egy nyáron át „táncolhatnak“. A tenyésztőberendezés legnagyobb előnye tehát az, hogy egy teljes esztendőt megtakarít, s a pontyok egy évvel korábban kerülhetnek piacra, mint eddig. Egy másik előnye az új eljárásnak az, hogy amíg a pontyok nyaranta a természetes tavakban élnek, a meleg vizű medencékbe a tél folyamán mesterségesen kikeltetett kis pisztrángok kerülhetnek. Ezekben, 14 °C hőmérsékleten, addig nevelik őket, míg kitehető ivadékokká lesznek. Ily módon egy-egy nyár folyamán, mintegy 200 ezer pisztrángot lehet a természetes életmódra alkalmas korig nevelni. Ezekből pedig a meleg medencékben mintegy 60 ezer db-ot lehet fogyasztásra alkalmassá növeszteni. Ugyanennyi pontyot lehet télen át az említett medencékben nevelni. A berendezés kapacitása tehát egész éven át teljesen ki van használva. Ezenkívül nem utolsósorban felhasználható a waldmüncheni tenyésztőüzem a pontyok bizonyos szokásainak, életmódjának és főleg táplálékfelvételi módozatainak tudományos tanulmányozására. Bechtelben tulajdonképpen ekkor született meg a berendezés gondolata, amikor a Hamburg melletti Ahrensburgban megtekintette a Max Planck Intézet kísérleti akváriumait. A tudósok itt melegvízáramban, de igen szűk helyre szorított pontyok nevelésével kísérleteznek. Ugyanezt Bechtel nagyüzemi méretekben valósította meg. Persze előbb két éven át kísérletezett a Bajor Erdőben, hogy megteremtse a gyakorlati kihasználás előfeltételeit. (Süddeutsche Zeitung) q / víziszárnyasok állománya az utóbbi években jelentős csökkenést mutat. Ez nem csupán a ludakra, de a kacsákra is vonatkozik, melyeknek tenyésztése a múltban jóformán minden kistenyésztő udvarán természetes volt. A fajtakérdést illetően a kaparóbaromfihoz viszonyítva nem áll rendelkezésre olyan nagy választék. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy nálunk jelenleg visszafejlődött a kacsatenyésztés. Jövedelmezőség termelését. Kiváló kettőstermelékenységű típus. íz tekintetében a fogyasztók rendszerint előnyben részesítik a tömött kacsa húsának ízét a tömött lúd húsával szemben. A hízott kacsa mája kiváló ínyencfalat. A kacsafajták közül említsük meg az ejleszböri (aylesbury) kacsát, amely talán a legnagyobb testsúlyú, fehér tollszínű fajta. Az orpington kacsafajta kéthasznosítású, sárgatollú. A pomerániai kacsa tollszítojást, sőt ennél is többet termel. Nem állíthatjuk azt, hogy a kacsatenyésztés túlságosan sok gondot okozna. A kiskacsák hőigénye a kelés utáni napokban 30 °C körüli, hasonlóan mint a naposcsibéké, amely hőfokot lassanként csökkentjük. A nevelőhelyiség legyen száraz és világos. A kiskacsákat csak a kelés utáni napon kezdjük etetni. Első takarmányuk kenyérmorzsa, reszelt főtt-tojás lehet, később egy kis sajttal Ne feledkezzünk meg a háztáji kacsatenyésztés jelentőségéről tekintetében tudjuk, hogy kistenyésztöi viszonyok közepette a kacsatenyésztés nem járhat és nem is jár ráfizetéssel. A tenyésztés ökonómiai, vonatkozásai ma már a kistenyészetekben is előtérben állnak. Bár több kacsafajtát ismerünk, közülük mégis bizonyára olyat választunk tenyésztésre, nevetésre, amely a legmegfelelőbbnek mutatkozik mind húshasznosítás, mind pedig tojáshozam szempontjából. Évekkel ezelőtt nagy közkedveltségnek örvendett a ruani kacsafajta, amely nagy testsúllyal tűnik ki. Hátránya azonban a barna toliszín. A fehér toliszínű kacsák mindig előnyben vannak nemcsak nálunk, de az egész világon, ezért nem csoda, hogy a versenyben a pekingi kacsafajta győzött. Jelenleg nálunk túlnyomórészt ezt a fajtát tartják. A pekingi kacsafajta két típusát különböztetjük meg, mégpedig a németet és az amerikait. Német típusú pekingi kacsát nálunk főleg a második világháború előtti időben tartottak. Ez igen szép állat, telt testalkatú és merőleges testállású. Tolla fehér színű, eléggé látható sárgás árnyalattal, méghozzá testének minden részén. Gyors növekedésű, húsjellegű típus. Amerikai típusú pekingi kacsát nálunk később vettünk jegyzékbe. Erre a típusra a hatalmas, hosszú és mély törzs jellemző, amely a csaknem függőlegesen tartott nyakkal negyvenöt fokos szöget alkot. Termelőképesség tekintetében e típussal nem versenyezhet egyetlen más típus vagy fajta sem. A tömött gácsér olykor jóval négy kiló fölötti élősúlyt ér el, és a tojó sem marad I súlyban túlságosan mögötte. * Gyakran eléri az évi 200 tojás ne fekete vagy kék, miközben a nyak elülső része, valamint a begyrész, egészen a mellig fehér. A pézsmakacsa vagy más nevén niosusz kacsa nálunk eléggé elterjedt, mégpedig fekete-fehér színváltozatban. A gácsér jóval nagyobb testsúlyú, mint a tojó. A gácsér eléri az 5 kg-os élősúlyt, miközben a tojó 2,5 kg-os. A különféle kacsafajták között tojástermelő fajták Is vannak. Ezekhez tartozik a kembel (Campbell) és az indiai futókacsa is. A kembel gácsér toliszíne barna, a tojóé világosbarna. Ez a kacsafajta tojáshozamban versenyezhetne a legjobb tyúkokkal is, hiszen évente 300 vagy túróval és kukoricadarával esetleg más darafélével kiegészítve. A kiskacsák aránylag hamar felcseperednek. Jó gondozás esetén 8 hetes korukban érik el a 2 kg-os vágósúlyt. Egykilós súlygyarapodás eléréséhez rendszerint 4 kg takarmánymennyiség szükséges. Kistenyésztői körülmények között is a tiszta húsmennyiség az élősúly több mint 50 %-a, különösen a pekingi fajtánál. Háztáji tenyészetekben a pekingi kacsák hozzávetőleg 140 tojást termelnek évente, amiből legalább 100 keltetőbe kerül, amelyekből 85 kacsa kel ki és 80 kerül felnevelésre a 2 kg-os vágósúlyig. Ez azt jelenti, hogy jó gondoskodás esetén egy tenyészkacsa rövid idő alatt 160 kg jőminöségű húst produkál. Ez saját testsúlyának sokszorosa. Ha tehát arra a kérdésre keresünk választ, hogy vajon kifizetődik-e kistenyészetekben a kacsatenyésztés, úgy nyugodt lelkiismerettol azt válaszolhatjpuk: igen, mivel a jövedelmezőséget a jó szaporodóképesség és a kacsák gyors növekedése segíti elő. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a kacsákat ne tartsuk a tyúkokkal közös ólban, vagy közös udvaron. A kacsáknak önálló kifutóra és amenyiben ez lehetséges nagy, füves térségre van szükségük. MAAR ISTVÁN, az SZKSZ KB tagja, a tenyésztői szakosztály vezetője A Budapesten megrendezett múltévi mezőgazdasági kiállításon és vásáron a nálunk még ismeretlen cherry vallery kacsafajtával a Szarvasi Haltenyésztési Kísérleti Állomás nyerte el az aranyérmet. (Kucsera Szilárd felvételej 2, SZÁM 1971. Január 30. A TARTALOMBÓL + Ne feledkezzünk meg a háztáji kacsatenyésztés jelentőségéről. + Jó szervezéssel négy millió tojás a háztájiból + Februári teendők + Megvalósítja juhtenyésztési célkitűzéseit-4- Jó tudni + A madárkór + A strnsszről О Egy járás vadászeredményei. — gondjai © Vadorzók alkonya О Látóhatár Q Mire vadászhatunk februúrban? A Halásztarisznya (I.) A A folyami- vagy csapósügérről A Megrövidített pontytenyésztés A Külföldi vizeken Д; Szabad Földműves szakjnellékle.te
