Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-23 / 3. szám
Még egyszer a kajszi gutaiitéséröl A kajszibarack gutaütése (apoplexia) nem újkeletű jelenség. A francia szakirodalomban már a 15. században találunk rá utalást. Egy évszázaddal később Kávási Jéb 1575-ben keltezett levelében, amelyet Battyáni Boldizsár barátjának írt, ezt olvashatjuk: „Baraczkfáink bizony jók voltának, ide mifelénk senkinek olyanok nem voltának mint énnekem, de mint kertemből, mint szőllömből kiaszának . ..“ (Nyújtó-Tomcsányi). Részletesebb kutatására, okainak feltárására azonban csak századunkban került sor, amikor a múlt rendszerben tömeges telepítéseket hoztak létre a kapitalista jellegű árutermelés igényeinek kielégítésére. Különösen az utóbbi 35— 40 évben rendkívül sokat foglalkozik a szakirodalom a kajszi gutaütésével. A tüneteket főbb vonásaiban nagyjából megegyezően írják le, az okokat azonban meglehetősen sokféle megvilágításban magyarázzák. A kísérletezések még jelenleg is sokféle okot rögzítenek, amelyekből csak a leglényegesebbet említem: a) A télvégi gyakori felmelegedések, majd hirtelen lehűlések következtében fagykárok keletkeznek és bénítják a szállító szövetek munkáját. b) Laza talajok mész és kálihiánya. c) A Verticillium alboatrum, Valsa leucostoma és más gomba vagy penészfertőzés okozza a részleges vagy teljes pusztulást. d) A myrobalán és más szilva vagy vadkajszialanyok eltérő vegetációs ritmusa a ráoltott nemestől. ej A nagy termések fokozott tápanyagigénye legyöngíti a fákat és így a szigorúbb teleket nem bírják átvészelni. Ezenkívül még más okokat is említenek a kutatók. Mivel lényegében egyik ok sem az egyedüli betegségkiváltó — legalábbis a kutatások jelen állítása szerint — mondhatjuk, hogy a kajszipusztulás gyűjtőfogalom és Schilberszky megállapításai valószínűleg megközelítik az igazságot: „ ... a gutaütés bekövetkezését nem lehet egyedüli okra Visszaszármaztatni.“ Jelenünkben tehát továbbra is szükséges az adott .téma több oldalról_ történő megközelítése. A következőkben egy olyan kísérletsorozat végeredményéről szeretnék szólni, amely elsősorban az alanyok szerepe és az egyes fajták hajlamossága alapján elemzi az apoplexia hatásának csökkentési lehetőségét. C e j k a Gustáv, a Bratislavai Botiani-kus Kert dolgozója múlt év júniusában terjesztette elő kutató munkájának záróközleményét a kajszibarack korai pusztulásáról. A 15 éves kísérlet eredményeit a következőkben foglalja össze a Záhradník 1970. 10. számában: „Az összehasonlító kísérletek folyamán (1952—1968] bizonyságot nyert az a tény, hogy a kozlienka szilvaalany rezisztensnek bizonyult az apoplexiával szemben. A kísérletezés 15 éve alatt a nevezett alanyon egy fa sem kapott gutaütést, míg a különféle szilvaalanyokon és a kontroll vadkajszialanyon magas százalékú volt a pusztulás. A szilvaalanyok esetében ez 42—83 % körül mozgott, míg vadkajszin 42 esetben puszított a gutaütés. A kozlienkának nevezett (általa vegetatív módon.szelektált szilvaalany) nem bőtermő. A ráoltott nemes termésének átlagai az 1961—64-es években a következők: 8 kg, 13,7 kg, 25,4 kg és 16,5 kg. A kozlienka alanyú kajszi négyéves átlaga 16 kg. Ezeken az éveken vadkajszin átlag 22 kg termett (25,4 kg, 14,4 kg, 29,8 kg és 18,5 kg). Azonban a kiültetett területek össztermésének összehasonlítása esetében a kozlienka alanyú ültetvény vezet, mivel egy fa sem pusztult el még ezen az alanyon. Ha a wadkajszi alanyú ültetvény termését vesszük alapul 100 °/ó-os alapon az összehasonlításokhoz, akkor a kozlignka alanyú telepítésen így alakult a termés százalékban: 1961—1966-os évek 69 °/o, 122 %, 260 °/o, 56 °/o és 186. Ezen idő alatt tehát a kozlienka-alanyú ültetvényen 115 % az átlag. Az 1867. év eredményeit nem rögzítettük beruházási építkezések végzése miatt, de az 1969-es év eredménye 157 % a 100 °/o-mak vett vadkajszi alanyúakhoz viszonyítva. Ez az alany tehát fontos szerephez juthat a kajs?itermesztésben.. Az agrotechnika alkalmazott módjai és nyomelem-trágyázások szintén terméskülönbségeket okoznak. így az 1960-as év folyamán megművelt és nyomelemekkel trágyázott parcellákon egy fa átlagos termése alanyra való tekintet nélkül 38,4 kg, míg a szintén megművelt, de mikroelem-trágyázásban nem részesített területek átlagtermése csak 23 kg. Az évek folyamán kajszifajtánként nagyon különböző volt a fák pusztulása, de a végleges összesítés a Magyar legjobbnál volt a legkedvezőtlenebb. Az 1960-as évben fajtánként így alakult: Magyar leg? jobb 30,3 o/o, Holub-barack 21 °/o, Rakovszky kajszi 13,6 %, Nagyszombati óriás 13,6 %, míg a Sabinovi csak 9,6 %. 1968-ban a sorrend így alakult: Magyar legjobb 56 °/o, Nagyszombati óriás 54 %, Rakovszky kajszi 34 °/o. A százalékok csak a gutaütéses pusztulást jelölik, nem foglalják magukba az olyan eseteket, amikor ez más tényezőkre vezethető vissza (rágcsáló stb.). Az egyes fajták terméshozamában nem voltak számottevő különbségek. Az időjárás erős hatását a fák pusztulásában csak az 1953-os évben észleltük, amikor a januári hőmaximum 12,6 °C volt, míg a hőminimum elérte a —23 °C-t. Ekkor sok fa pusztult el az ültetvényben.“ Nagyon jó lenne, ha Cejka Gusztáv befejezett kísérletei a jövő gyakorlatában is bizonyítanák eredményeit és elősegítenék kajszitermesztésünkben az apoplexiás pusztulások csökkenését. Juhász Arpád Leggyakoribb borhibák A kezelés során mindig törekedjünk arra, hogy a borba ne jussanak be olyan anyagok, amelyek rövidebb ideig, vagy végleg fogyasztásra alkalmatlanná teszik, s értékét csökkentik, vagyis borhibákat okoznak. Ez nem fertőzés, hanem annak következménye, hogy idegen ízt, illatot, színt okozó anyagok kerülnek a borba. Ha a keletkezett káros hatást nem szüntetjük meg időben, később egyre nehezebben sikerülhet, esetleg már lehetetlen. A legtöbbször előforduló íz- és szaghibák a következők: Penészíz, dohosság. Ilyenkor a bor tisztasága nem változik meg, de kifejezetten penészes, dohos íze, szaga van. Ezt a rothadó szőlő vagy a feldolgozás során nem elég tisztán tartott penészedő hordó, eszközök, edények vagy rothadó dugó okozza. Az enyhe penészízt nyílt (levegőztető) fejtéssel távolítjuk el, az erősen felentkezőt már szagtalanító szénnel kell kezelnünk. Ha hordótól származik, azonnal tiszta hordóba fejtsük át a bort. Seprőíz. Akkor mutatkozik, ha borunk sokáig áll seprőn. Eredhet olyan hordótól is, amelyben hosszabb ideig tároltunk seprőt, és nem végeztük el gondosan tisztítását. Fellépése igen veszélyes, mert a bor élvezhetetlenné — rothadt, poshadt, ízűvé válik. Korai fejtéssel és alacsony (11—12 -’G) pincehőmérséklettel megelőzhetjük fellépését. Ha gyengén jelentkezik, azonnal fejtsük le borunkat levegőztetéssel, és szagtalanító szenet adagoljunk fejtés után. Faíz. Helytelenül kezelt vagy kezeletlen hordótól ered. Fejtéssel, szellőztetéssel, szénkezeléssel javíthatjuk. Hordőíz. Hosszabb ideig üresen álló hordótól származik. Javítása az előzőhöz hasonlóan történik. Kocsányíz. Zöld, éretlen kocsánytól ered, bogyózással megelőzhető. Fáradtíz. Meleg pincében tárolt bornál gyakori. Nyílt fejtés, kénezés javítva a bort. Levegőíz. Jellegzetes, üres íz. Ránézéssel a bor rendbejön. Petróleumvíz, olajíz, burgonya, káposzta, alma stb. íz. Megelőzhető, ha a bor tárolására szolgáló helyiségben erős szagot adó anyagokat nem tárolunk. Feketetörés. Fejtés után egyes borokban kékesfekete, lílás csapadék képződik. A bor magas vastartalma okozza. Könnyen kezelhető hiba. A bort savas borral házasítjuk, utána bő levegőztetéssel fejtsük le. Megelőzhető, ha a feldolgozó géjjek fém alkatrészeit szüret előtt lefestjük. Az említett borhibák szakszerű szőlőfeldolgozással, borkezeléssel és tiszta pincében könnyen -megelőzhetők. U. A. A nyifraivánkai (Ivanka pri Nitre) szövetkezet a január folyamán 17 ezer darab fejessalátát ad piacra. Képünkön Imrich David kertész és munkatársai láthatók. Fotó: P. Metis A korszerű nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkező országokban a méhészetet elsősorban a gazdasági növények, s a gyümölcsfák megtermékenyítésének szükségességéhez arányosan fejlesztik. Köztudomású, hogy nálunk az utóbbi években számos mezőgazdasági üzem rátért a repce s az apró-I magvak termesztésére, és a gyümölcsészetre. Ennél az egyszerű oknál fogva az is kívánatos, hogy korszerűsítsük és az eddiginél jobban szélesítsük a méhészetet. A széleskörű specializálódás követeli ezt. Mezőgazdasági üzemeink az adott termelési körzet lehetőségei és a társadalmi munkamegosztás keretében szakosítják a növénytermesztést s ennek velejárójaként egy-egy növényféleség hatalmas területeket ölel fel. Különösképpen ha a terméseredmény a megporzás hatékonyságától függ, nem lehet mindegy a termelő számára, milyen a megtermékenyülés százalékaránya. itt szükséges tehát a méhek hasznos munkája. Föltehetné valaki a kérdést, rendelkezünk-e ehhez elegendő méhcsaláddal? Ha nagyon pontos akarok lenni, meg kell mondanom, • hogy az utóbbi két-három esztendő alatt lényeges viszszaesést észlelhettünk a nagyüzemi méhészkedés terén. Egyes mezőgazdasági üzemek a méhészkedés hasznát ugyanis nem a növények megtermékenyítésében, hanem a mézhozamban látták, s mivel a természet nem mindig bővelkedik mézhozamban, elálltak a méhészkedéstől. Mindamellett azt kell mondani, hogy Európában mégiscsak nálunk kínálkozik a legnagyobb lehetőség a méhészkedésre, s ezen belül a növénymegporzó szolgálat azonnali kialakítására. Jelenleg több méhcsaláddal rendelkezünk, mint bármelyik ország Európában. Átlagban számítva négyzetkilométerenként 10 méhcsaládot tartunk, s ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy leginkább a kisüzemi méhészkedők szorgalmából. Ugyanis a nagyüzemi mér hészet alig éri el országos méretben a 9—10 százalékot. A növények megporzásánál tehát csak kis részben jöhet számításba. A megporzás azonban mégis megtörtént. Befektetés nélkül bár, de eredményes volt. A mezőgazdaság fejlesztésének távlati koncepciója a nagyüzemek vezetőit teszi felelőssé a vándoroltatásra alkalmas méhészetek fejlesztéséért. Ezzel egyidejűleg a kisüzemi méhészetek kiépítését és szélesítését is szükségesnek tartja. A Méhészeti Kísérleti Intézet is ebből az alapvető követelményből indul ki, amikor kidolgozza a méhészet racionalizálásának távlati koncepcióját. Kétségtelen, ha továbbra is meg akarjuk tartani a kisüzemi méhészeteket, és szaporítani kívánjuk azokat, akkor feltétlenül szükséges a szolgáltatások bevezetése is. Napjainkban például a nagy munkabíró méhtörzsek megalapozása a legégetőbb. Szükség van a méhanyák nagyüzemi nevelésének bevezetésére is, hogy a kis méhészkedők szükség szerint vásárolhassanak nagy teljesítőképességű anyákat, s ne legyenek kényszerítve a háztáji nevelésre, mert ez a módszer végeredményben a méhcsaletesítsék ezeket a méhcsaládokat, hogy nagyobb hasznot nyújtsanak. A kísérleti intézet dolgozói a következő években el akarják érni, hogy a méhanyák nagyüzemi nevelésével megbízott méhészetek évente legalább két-háromezer garantált származású, törzskönyvezett méhanyát adjanak a megrendelőknek. Tervezik a vérvonal tökéletesítését, a törzskönyvezett anyák minőségének szüntelen javítását. Ezzel a törekvéssel olyan dolgozó méhfajta kialakítását akarják elérni, mely szervezeti felépítésénél fogva sokszorta hordás- és ellenállóképesebb, mint a jelenlegi dolgozó méhfajta. Sok problémát okoz száévi hasznot hozhatna az illető nagyüzem számára. A ,méhészetek jövedelmének tartozékaként kellene szerepelnie a megporzásból eredő részjövedelemnek is. Végre meg kellene szabni, milyen részük volt a méheknek, mondjuk az aprómagvakból származó jövedelem elérésében, koronákban kifejezve. Hivatalos rendelkezést bocsátottak-közre, hogy-egy méhcsalád vándoroltatásáért (megporzášra) 50—60* koronás díj jár a méhcsalád tulajdonosának. Ezt a hivatalos rendeletet azonban csak kevés gazdaságban veszik figyelembe, így a megporzásból eredő jövedelem a méhészek számára majdnem a semmivel egyenlő. A méhészkedés racionali-A tudomány dolgozói a méhészet racionalizálásáért ládok degenerálódásáboz vezethet. A kísérleti intézet komplex megoldásként szorgalmazza a fajtanemesítést. Évek óta összehasonlító értékelést végez a hazai és némely külföldi méhtörzsek gazdasági eredményeiről. Egyik ilyen törzs az Alsó-Ausztriában meghonosított Troiseck méhtörzs. Tehát szaporító tenyészetek létrehozását kezdték el, s ebben az intézetnek nagy segítséget nyújtott a Cseh Méhészszövetség. Örvendetes, hogy a Méhészeti Kísérleti Intézet ezeket a tenyészeteket jó származású, törzskönyvezett méhanyákkal látja el. Intézkedéseket tettek az ellenőrzött tenyészetek megalakítására. Ezzel azt kívánják elérni, hogy körzetenként felkutassák, megőrizzék és szaporítsák á helyi jelleggel bíró, kitűnő képességű, tiszta vérvonalakat, és okszerű beavatkozással, tökémunkra a nagyüzemi méhészetek elterjesztése. Legalábbis addig, amíg meg nem oldódik a nagyüzemi méhészetek korszerűsítése, gazdaságosabbá tétele. Ehhez azonban megfelelő eszközök kellenek, melyek lehetővé teszik a nagyobb munkatermelékenység elérését. — A nagyüzemi méhészeteknek tehát elsősorban az lenne a feladatuk, hogy teljesítsék a megporzás igényes feladatát, s ezzel egyidejűleg hivatottak lennének arra, hogy hasznos támogatást és- igényes szolgáltatást nyújtsanak a kisüzemi méhészeteknek. A kísérleti intézet számításai alapján a nagyüzemekben dolgozó méhészek munkatermelékenysége lényegesen növekedne, ha a jelenlegi százról 200—250 méhcsaládra emelnék egy-egy méhész gondozására bízott családok számát. Ezzel .egy méhész körülbelül 40 ezer korona zálásának további ki nem aknázott lehetősége rejlik a hordás idejére létesíthető szignalizációs szolgálatok kiépítésében, hogy a méhészkedők minél kisebb kockázattal vándoroltathassák méhcsaládjaikat, főképpen akácvirágzás és mézharmat idején. Feltételezhető, hogy a szignalizációs szolgálat kiépítése magával hozná a merészebb, szervezettebb vándoroltatást. Az állategészségügyi szervek hatékony támogatásával eredményes küzdelem folyik a méhbetegségek leküzdésére. A Jelenlegi racionalizációs törekvések azonban megkövetelik a költésrothadás elleni küzdelem fokozását, mert a méhcsaládoknak csaknem 60 százaléka szenved ebben a betegségben, ami nagy hátrány a családok tavaszi fejlődésénél s kár a későbbi mézhordás idején. Az intézet az utóbbi években számos külföldi szert kiprő■ bált, s most fejezi be a kísérleteket a saját készítésű védőanyaggal. Ezzel egyidejűleg a megelőző és a szokásos védőintézkedéseken kívül az ellenállóképesség vizsgálatával is foglalkoznak. A kísérleti intézet az ötéves terv idején saját hálózatot épít ki a méhtermékek árusítására. Már lépéseket tett a méhpempővel dúsított méz forgalmazására, melyet a fogyasztók minden bizonnyal szívesen fogadnak. Tervbe vette a pempővel dúsított méz szakszerű tárolóhelyeinek kiépítését és a virágporral dúsított méz forgalmazását, valamint a méhméreg szükség szerinti termelésének megszervezését. A Méhészeti Kísérleti In.. tézet racionalizációs törekvései azt mutatják, hogy a jövőben a kis- és a nagyüzemi méhészetek még nagyobb segítséget várhatnak a tudomány dolgozóitól, mint eddig. —hai—1
