Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-26 / 25. szám
IG SZABAD FÖLDMŰVES 1971. június 26. Évekkel ezelőtt sokat foglaikoz- K tunk a másutt lakó és dolgozó értelmiséggel. Az igazgatótanító, orvos, könyvelő, mezőgazdasági szakember képtelen volt társadalmi munkát kifejteni. Persze, akadtak olyan esetek is, amikor a „bejárók“ helyzetüket arra használták fel, hogy mindennemű társadalmi munka alól kivonták magukat. Nemrégiben Ulésházán (Nový Život), egy csallóközi kisközségben új, 14 tantermes iskolát adtak át rendeltetésének. Az egyik ismerős pedagógus örömmel újságolta, hogy a tanítólakás szintén felépült, ahol végre kényelmesen lakhat, és így még többet tud szentelni a népművelésnek. Az illésházai nem egyedülálló jelenség. Manapság az új iskolák mellett legtöbb helyütt ott találjuk a tanítőlakásokat. -Sokan közülük családi házat építenek, amely azt bizonyítja, hogy abban a községben szeretnének továbbra is tevékenykedni. A szövetkezetek szintén gondoskodtak a szakemberek lakásáról, és legtöbb helyütt az egészségügyek hajlékát is megoldották a nemzeti bizottságok. Társadalmunk erőfeszítése során egyre kevesebb tehát az utazgató értelmiség. Ez így helyes, és a jövőben is minden feltételt biztosítani kell a haladó értelmiség alkotó munkájának. A lakásprobléma megoldása minden bizonnyal bőven visszatérül a jobb, odaadóbb munkájuk által. Ha a pedagógusoknak helyben kényelmes otthonuk van, az észrevehetően kihat nevelőmunkájukra is, és azok a diákok, akik kikerülnek a kezük alól, felkészültebben indulhatnak életpályájukon. A jelenlegi körülmények között egyre nagyobb szükség van arra, hogy a falusi értelmiség minél nagyobb odaadással dolgozzon. Amióta például a szövetkezeti tagoknak betegbiztosításuk van, az' orvosi rendelőkben többszörösére nőtt a forgalom. A tanítók közül sokan különféle tanfolyamokat vezetnek. Emellett előadásokat tartanak társadalompolitikai és természettudományi kérdésekről. Ök irányítják a színjátszókörök, énekkarok, tánccsoportok tevékenységét. Sokhelyütt vállalják a sporttevékenység' irányítását, az egyes szakosztályok edzői tisztségét. A mezőgazdáságban dolgozó értelmiségiek szőlészeti, gyümölcsészeti köröket vezetnek. Előadásokat tartanak A falu értelmisége az állategészségügyről és más témákról. A nemzeti bizottságokon dolgozó értelmiségiek szervezik a társadalmi munkát és az ott levő kommunisták vezetik a pártoktatást. Erre irányul tehát az értelmiség feladata, és a falu közössége egyre nagyobb igényeket támaszt velük szemben. Azoknak az értelmiségieknek, akik oroszlánrészt vállalnak a társadalmi tevékenységből, több megbecsülés jár. Nem elég, ha természetesnek veszik hasznos, áldozatkész tevékenységüket a közösségért. Szükség van az elismerő szóra, a buzdításra, annak éreztetésére, hogy a falu irányítói számon tartják őket, és munkájukat fontosnak tartják. Csak apró figyelmességről van szó, de ezek a kis dolgok is nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy 'jól érzi magát falujában az értelmiségi ember és még többet tesz, mint ami a kötelessége lenne. Gustáv Husák kongresszusi beszámolójában szintén pozitívan értékelte az értelmiség tevékenységét. „Nagyra becsüljük a szocialista társadalom fejlődését segítő, a munkásokkal, parasztokkal együtt építésben résztvevő értelmiség munkáját. Azon leszünk, hogy az értelmiség kiegészüljön a munkásosztály és a parasztság soraiból, erősíteni fogjuk szoros kapcsolatát a dolgozó néppel a szocializmus és a kommunizmus céljaival. Nekünk az a fontos, hogy az értelmiség összes rétegei a szocialista haza felvirágoztatásának szolgálatába állítsák tudásukat, eszüket és erejüket“, — mondta többek közölt a CSKP főtitkára. Persze, vannak olyan értelmiségiek is, akik passzivitásukkal kirekesztik magukat a pezsgő közéletből. Olyanok is akadnak, akik a nem politizálás elvét vallják. Sokan úgy gondolják , a politizálás, a társadalmi tevékenységbe való bekapcsolódás csak felesleges kényelmetlenségekkel Jár. Ügy vélik, a fizetést — az egyéni boldogulás fokmérőjét — mindenféleképpen megkapják, ha politizálnak, ha nem. — Senki senkit nem kényszeríthet arra, hogy kifejtse politikai nézeteit és propagandistája legyen a szocialista társadalmi rendszernek. De azt viszont nehéz elfelejteni, hogy a politizálást ellenzők nagyon is aktív tevékenységet fejtettek ki 1908—69-ben, j különböző téves nézeteket népszerűsítettek, vagyis politizáltak és a szó- j ciializmus ellenségeinek a malmára hajtották a vizet. A „néha“ politizáló értelmiségiek { viszont azt már nem nézik jó szemmel és szóváteszik, hogy a szocialista társadalomban megbecsülik azokat, akik tevékenyen a közélet szolgálatába állnak és alkotómunkájukkal meggyorsítják a szocialista fejlődést. Csak azért dicsérik, tűntetik ki őket, mert behódoltak a rendszernek, mondják egyesek. A politika-mentesek közül már legtöbben nem gondolkodnak el afölött, hogy aki dolgozik és elvégzi munká- ■ ját, eleve politizál. Persze, egyesek passzivitását nem lehet elégedetten szemlélni. Hiszen sok esetben olyan értékes erőktől esik el a társadalom, akik sokat segíthetnének, gyorsíthatnák a fejlődést. Vagyis a nem politizálás, illetve félreállás nem válik hasznára annak az ügynek, amely az egész népet szolgálja. Társadalmunk azt várja mindenkitől, hogy munkahelyén becsülettel dolgozzon, de ne fossza meg tapasztalataitól, elgondolásaitól a közéletet se. Az utóbbi időben beigazolódott, hogy az értelmiség többsége a szocialista építés mellett tett hitet. Akik különböző okokból visszahúzódlak, nem vallanak színt, előbb-utóbb belátják, hogy pártunk helyes politikája merész távlatokat nyitott az értelmiségieknek, szélesre tárja a kapukat a gondolkodás, az alkotás számára. A szocializmus helyes felépítésének politikája azért joggal kívánja az értelmiség egészétől, hogy továbbra is lépést tartsanak a kor követelményeivel, segítsék elő a tudományos-műszaki forradalom kibontakozását. Társadalmunk nagyra becsüli a sokszor mostoha körülmények közt tevékenykedő falusi értelmiséget. Viszont elvárja valamennyitől, hogy jól politizáljanak, ami lényegében nem jelent egyebet, mint minden alkalom megragadását a munka megjavítására, vagyis maximumot adni a közös célok megvalósításáért. Tóth Dezső Én szegény Maratom Alexej Arbuzov egyike a nálunk legközkedveltebb szovjet színpadi szerzőknek. Okkal, mert hiszen színpadi müveiben az átlagember problémáit helyezi színpadra, az ő életéből és körülményeiből bont ki tanulságot, mondanivalót. Arbuzov színművének bemutatója alkalmából elismételhetjük azt a tényt, melyet a Thália Színház valamenynyi eddigi előadása alkalmából hangoztattunk, hogy a színházi előadást nagy sikerrel nyugtázta a közönség, s hogy ez a bemutató a feilődésről tett bizonyságot. Az „Én szegény Maratom“ bemutatója alkalmából a fejlődést elsősorban színészi alakítások esetében húzhatjuk alá. Arbuzov drámája, mint már említettük, egy egyszerű történet. A németek blokádjával körülzárt Leningrad egyik félig lebombázott házának épen maradt lakásában három fiatal élete találkozik és fonódik össze véglegesen. A két fiú: Marat és Leonyidik, valamint a leány: Lida között különösen alakulnak a kapcsolatok. Tulajdonképpen ezek a viszonyok a dráma témája a blokád, a háború ős a béke társadalmi viszonyai, valamint e viszonyok változása csupán hátteret sző annak a cselekménynek, melytől elválaszthatatlan. A dráma mottóját a legutolsó mondatban Ilda mondja ki: „És ne félj, ne félj a boldogságtól, szegény, szegény Maratomi“ A darabot Ján Ivančo, az Eperjesi Ukrán Nemzeti Színház főrendezője rendezte. Megállapíthatjuk, hogy sikerült neki túlzásoktól mentes, valódi atmoszférát teremtenie. Egyedül csak azt vethetjük szemére, hogy az egyes jeleneteknél az érzelmi skála túlzott fokára jutott. Elégedetten szólhatunk a díszletekről, melyek Ladislav Šestina, a Kassai Állami Színház díszlettervezőjének munkáját dicsérik. A romokká absztrahálódott házfalak szervesen, a díszlet szinte költői hangján szóltak bele az előadásba. Talán csak a nagyon kékes árnyalatot és a cseresznyeág rikítóan optimista színezetét lehetne a díszletkomplexumban kifogásolni. Jarmila Opletalová jelmezei sikeresen illeszkedtek a rendezés és díszletek alakította milliőbe. A zenei összeállítás. Harakály Tibor munkája, nem volt a. legsikeresebb Sunyovszky Szilvia és Gálán Géza Néha a zenei motívum hatásában és jelentőségében föléje emelkedett a cselekmény adott hangulatának. Párbeszéd három részben, így határozta meg a szerző a színpadi műfajon felül darabját. Párbeszéd három szereplővel. A rendezőre, valamint a szereplőkre a legnagyobb feladatot éppen ez a három szereplő megoldás rótta: ilyen szerény színészi gárdával feszessé,, hangulatossá varázsolja az egész színházi estét betöltő párbeszédet, mely a monotonitás határát súrolja. Űjra találkozhattunk a kassai Thália Színház színpadán Sunyovszky Szilviával, aki Lida szerepét formálta meg kellemes színskálában. Alakítása, játékossága mellett sikerült kidomborítania a rejtett szenvedélyeket, ami tulajdonképpen a szerepének erénye és egyben veszélyes buktatója is volt. Az eddigi szerepléseivel összehasonlítva talán a könnyedséget kellene elsősorban j dicsérnünk, mellyel az „Altonai foglyok“ előadásával összehasonlítva „Az én szegény Maratom“-ban jóval nagyobb mennyiségben találkozhatunk. Gálán Géza néhány kisebb buktatótól eltekintve jól formálta meg nem éppen könnyű szerepét. A kamasz Marat megformálása lehetőséget adott színészi képességeinek igazolására. Leonyidik figurája sikerült a legjobban. Csendes Lászlónak, Leonyidik alakítójának egyedül csak az vethető szemére, hogy alkalmat ad az érzelgésnek, Leonyidik figurája volt a legsokoldalúbban megfogalmazott figura, s ez elsősorban Csendes"Lázsló érdeme. G. P. ' í • * kJ u n г u S A mezők felett szénaillat bolyong, A sűrű erdőbe már behatolt a nap. Minden fényben izzik, dalol a falomb A szikrázó fényre felébred, felriad. Gyors patak csörgedez le domboldalon Vidáman, átlátszó, mohás lcövü ággyal. Elvesz a bodzásban, közben versenyt dalol A hajnali széllel, énekes madárral. Melódiák szállnak a réteken át, A nyári nap a fűből gyöngyszőnyeget fon, A kékeszöld dongó elhagyja a tölgyfát: Hadd pihenjen meg a csalfa vadrózsákon. A rét vadvizét egy szomjas tehén lába Iszappá tapossa ott a füzes mögött, Lázadó nyakát még nem törték igába, Rózsaszín pára száll orrcimpái között ■.. Távolabb a folyó lomhán hömpölyög, Vadvirágos parttal nyúlik a réten át, Partján egy bika áll, alig bírja a rög: A tehénre pislant — s megrázza oldalát. Leimte de Lisle 4M нм ИИ A féli tánccsoport sikeresen mutatkozott be. Országos népművészeti bemutató A szabadtéri rendezvények sikerébe sokszor beleszól az időjárás. A CSEMADOK Zselízen megtartott népművészeti seregszemléjének látogatottságát is erősen befolyásolta, hogy mind szombaton este, mind vasárnap „lógott az eső lába“ és eléggé hűvös volt az idő, s a nézők, szereplők nem érezték magukat valami jól a különben festői szép parkban. Ezért, akik hosszú évek óta látogatják a zselízi rendezvényt, kissé bosszankodva mondogatták: Miért éppen június közepén került sor az ünnepélyre, amikor rendszerint hűvös, esős az időjárás. Sokan javasolták, hogy más időpontot kellene választani a népművészeti seregszemle megrendezésére. A népművészeti vetélkedőt szombaton délután az állami gazdaság üzemi klubjában tartották meg. A „Csak tiszta forrásból“ című műsorban a legjobb szólisták, éneklő csoportok és táncegyüttesek mérték össze erejüket. A népi szokásokat, népünk dalait, zenéjét megelevenítő műsort külön értékelték és jutalmazták. Az éneklő csoportok közül öt vetélkedett egymással. A csoportok főleg vidékük dalaival szerepeltek. Első helyen a lédeci férfi éneklő csoport végzett. А II. díjat a menyheiek (mindkettő nyltral járás), а III. díjat pedig a bejeiek érdemelték ki. Örvendetes, hogy az utóbbi időben nemcsak az énekkarok, hanem a könnyen „mozgatható“ énekcsoportok száma is emelkedett, s közülük több tájnyelven énekelt. A szólóénekesek közül a kultúrált hangú Kopál Irén lett az első helyezett, Sztranyovszky Vince a második és Ferencz János- végzett a harmadik helyen. < A népi szokásokat, hagyományokat a koloni és szintén csak a nyitrai járásban levő lódeciek elevenítették fel. A kolóniák az ismert, s már sokszor nagy sikert aratott lakodalmasokat vitték hatásosan a színpadra. A lédeciek fonóházi szokásokat elevenítettek fel szintén sikeresen. A Népművészeti Intézet nemzetiségi osztálya pályázatot hirdetett a koreográfusok munkájára és a díjakat a zselízi népművészeti fesztiválon osztották ki. A vetélkedőben kilenc tánccsoport lépett fel, s az első díjat Szombath Marika Csárdás és szerelem című tánca nyerte az újvári táncegyüttes előadásában. A második helyezést Czingel László Bodrogközi táncok című feldolgozása kapta. Ezt a táncot az aránylag fiatal, de jól kiforrott féli tánccsoport mutatta be. Harmadik helyen Adám Lajos Gömöri esték című tánckompozíciója nyerte el, amelyet a rimaszombati népi együttes táncolt. A szombat esti szabadtéri műsorban a vártnak megfelelően nagy sikerrel szerepelt a Budapesti Táncegyüttes és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. A vasárnap délelőtti műsor színes felvonulással kezdődött. Varga Béla, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára megnyitójában méltatta a XIV. Országos Népművészeti Fesztivál jelentőségét. Utána a folklór együttesek színes bemutatója következett, majd a későbbi órákban került sor az ünnepi műsorra, amely nemzetközi jellegű volt, mert több vendégtáncegyüttes. szólista, szerepelt Az idei népművészeti seregszemle, bár nem volt különösen kiemelkedő; de teljesítette feladatát, mert országos szinten szereplési lehetőséget biztosított azoknak a szólistáknak és együtteseknek, akik fáradságot nem ismerve egész évben szorgalmasan tevékenykednek. —tt — Varga Béla, a CSEMADOK KB főtitkára méltatja a fesztivál jelentőségét. A CSEMADOK Központi Bizottsága a rozsnyói szervek közreműködésével a CSKP megalakulása 50. évfordulója jegyében 1971. július 3—4-én Gombaszögön ORSZÁGOS DAL- ÉS TÄNCONNEPÉLYT RENDEZ. A dal- és táncünnepély keretében július 3-án (szombaton) este 19.00 ófai kezdettel „Népdaltól az operettig“ címmel vidám csztrádműsor keretében fellépnek a GYŐRI KISFALUDY SZÍNHÁZ TAGJAI: Medgyesi Mária, Jászai-dijas, Balia Ica, Bak Má- , ria, Gyurkovics Zsuzsa, Csengery Aladár, B. Kovács József, Fáy László, Révész István, Molnár Miklós, Ballai István, Bede Fazekas Csaba, Forgács Kálmán, Csizmadia László, Delbó László, Feleki Kamill Kossuth-díjas kiváló és érdemes művész, Madarász Katalin dalénekes. A műsort összeállította és rendezi: Várady György, a Győri Kisfaludy Színház Jászai-díjas igazgatója, karmester: Guiyás Sándor. Vasárnap, július 4-én a délelőtt 10 órakor kezdődő műsor keretében fellépnek a kelet-szlovákiai kerület legjobb népművészeti együttesei, valamint tánc- és népdal-énekesek. Vasárnap délután 14.00 órai kezdettel manifesztáció lesz a CSKP megalakulása 50. évfordulója tiszteletére és ezt követően „Népek barátsága“ címmel ünnepi műsor, melyben közreműködnek az Ifjú Szívek magyar dal- és táncegyüttes, a Karpatian ukrán együttes, a „Szőttes“ népművészeti csoport és szlovák népművészeti együttes. Mindenkit, aki jól akar szórakozni, szeretettel vár Gombaszögre a rendező bizottság.
