Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-26 / 25. szám

1971. június 26. SZABAD FÖLDMŰVES Hatärszemle mjaraslan • SZAMOS HELYEN REKORDTERMÉS ÍGÉRKEZIK GABONAFÉLÉKBŐL ф LASSAN HALAD A GÉPEK JAVÍTÄSA • TÖBB KOMBÄJN KELLENE ф HELYI JELLEGŰ CSAPADÉKTÖBBLET — KÖRZETI SZÁRAZSÁGOK • A REPCE IS „REMEKEL“ ф Idén bizony a változékony időjárás próbára teszi a földműveseket, a hi­deg és a meleg áramlat egyaránt sok kárt okozott. De a csapadék ingado­zása is nyomokat hagyott a növénye­ken. A szárazság miatt Jónéhány he­lyen lelassult a növények fejlődése, majd a csapadék-zuhatag gyorsabb fejlődést diktált, ugyanakkor egyes helyeken meghízott a gabona és fő­leg az árpa megdőlt. Az utóbbi na­pok kiadós esői segítették a kapások fejlődését, de bizony a gyomok sem maradtak le. Olykor „fittyet hányva“ a gyomirtószereknek is, elnyomták a kultúrnövényeket. Azonban a gyakori esők tönkretették a lucerna első ka­­szálatának jó részét is. Ezeket a tapasztalatokat a dana­­szerdahelyi, galántai, lévai és a nagy­kürtösi járásban szereztem. Sőt még azt is megtudtam, hogy a szárazsá­got és az esőt sem lehet általánosí­tani. Amíg például a lévai járás ré­szében olykor jégveréssel kísérve már sok volt a csapadék, a keleti részben porzott a föld. De ugyanezt mondhatnánk a nagykürtösi járás egyes körzeteire is. A csapadékhul­lástól függően hullámzóan értékel­hetjük a növények fejlődését, és a takarmánybegyüjtés ütemét is. Azon­ban járási és helyi funkcionáriusok­kal, valamint efsz-tagokkal folyta­tott beszélgetések alapján azt sum­mázhatjuk, hogy általában jó lesz a termés, sőt több helyen gabonafélék­ből rekordtermést várnak. jük is, megadja hektáronként a 22 mázsát. A szalma jő részét a már üzemképes kilenc préselőgéppel gyűj­tik be. A gabonaféléket általában kétmenetesen gyűjtik be és csekkek­kor alkalmaznak úgynevezett egye­nes aratást, ha már a gabona túlérett lesz. О Kiss Gyula, a fegyvernekl efsz agronómusa is rekordtermést vár gabonából. Náluk is különösen az árpa nagyon jó és sok szemet Ígér. Ök a kombájnok-’mellett még alkal­mazni fogják a kévekötő aratógépe­ket is, mert dombos oldalakon ezek nagyon jó munkát végeznek. • A nagykürtösi járásban több efsz megszemlélése után Andrej Gá­­likkal, a Nagykürtösi (Vefký Krtíš) Gép- és Traktorállomás igazgatójával beszélgettünk. Elmondotta, hogy min­den erejükkel arra törekszenek, hogy a mezőgazdasági üzemeknek minél jobban segíthessenek. Harmincnyolc kombájnnal aratnak majd, azonban ebből még 12 nincs megjavítva, és igyekezni kell, hogy ezek minél ha­marabb üzemképesek legyenek. A munkát minden évben jól megszer­vezik, és így növekedik a kombájnok teljesítőképessége. Eléggé kedvezőt­len viszonyok között a kombájnok átlagteljesítménye a múlt években 220 hektár volt és így elsőként fejez­ték be a közép-szlovákiai kerületben az aratást. A gtá-nak két szocialista munkabrigádjia is van. Az egyik a kovácsi (Kováőovce) részlegen, amely főleg mezőgazdasági munkákkal fog­lalkozik. Most ez a szocialista mun­kabrigád célul tűzte, hogy kevesebb üzemanyaggal, kisebb önköltséggel és kevesebb szemveszteséggel gyűj­tik be a gabonát. A négy járásban szerzett tapaszta­latok tehát azt igazolják, hogy jó termés mutatkozik, de egyrészt meg kell gyorsítani a gépjavítást, másrészt jobb munkaszervezéssel a takarmány­félék begyűjtését, valamint a növény­­ápolást, mert sok a fogyatékosság és elég nagy a lemaradás. Sok a gyom kapásokban és a kertészetekben is és a tagok nehezen birkóznak meg a feladatokkal. A munka sem oszlik meg egyformán, mert egyes efsz­­ekben például többet vállalnak a tár­sadalom érdekében, mint például a farkesdiban, ahol a 422 hektár kuko­ricához és a 230 hektár cukorrépá­hoz még 267 hektár kertészet is van. Az pedig köztudomású, hogy a zöld­ségtermesztés igen munkaigényes. Talán ilyen esetekben járási szintű egyszeri kisegítést lehetne nyújtani a csúcsmunkák idején a megszorult efsz-eknek. Tény, hogy a munkaszer­vezésből vagy más okokból való le­maradás sok kárt okozhat a mező­­gazdaságnak. BÁLLÁ JÓZSEF Blionyára többen ismerik azt a viccet, amikor a vasúti állomáson egy „vidéki bácsi" elöl kiszalad a vonat s felkiált! — „Nálam a jegy, mehet a vonat!“ Feri barátunk négy társával fo­nákabb helyzetbe került a minap. Nem volt náluk jegy és elindult a hajó. Nem is hazat vizekről, ha­nem a budapesti kikötőből. Férték elkésték a megadott idő-s pontot. Az utolsó percig élvezték a főváros szépségeit, no meg amit a férfiember számára megadott a teremtő. Utóvégre kiránduláson vannak, vagy mi a szösz. Távol a hazától többet megenged magának az ember, mint az asszony szok­nyája mellett. Így hát már a kora reggeli órákban felöntöttek a ga­ratra a talponállókban. A kiadós villásreggeli után is jól esett еду-két pohárkával az egriből, a villányiból. Csakhogy az óra mu­tatója ilyenkor gyorsabban köröz a kelleténél, pedig a fillérekkel együtt még közel száz forint lapul a zsebben. Nem sok, az iggz, de ugyan mire költsék. Ólra és újra számadást készítenek, jut-e min­denkinek a csecsebecsékből. Ha nem, még megvehetik! A vívódás tovább tart, mint a bevásárlás. A pénzzel együtt az idő is fogy. A zsibongó utcán ve­szik észre, iparkodniok kell, hogy célba érjenek. Gyorsan lejutnak a villamos aluljáró lépcsőin, an­nál nehezebb megállapítani a he­lyes utat felfelé. Az egyszerű fa­lust ember ritkán jut hasonló fo­lyosók labirintusába, a nagy siet­ségben tehát nem csoda, hogy né­hány perc múlva ellenkező Irány­ba repíti a villamos. A „kocsikázással" veszedelmesen eljárt az idő. Embereink már mesz­­sziről látták, lekéstek. A szyár­­nyashajó „szárnyakat“ kapott, a­­mlkor a kikötőhöz értek. Most kez­dődött az Igazi hadd-el-hadd. Mii tehettek egyebet, nyakuk közé szedték lábaikat. Uccu neki a jár­dán, a hajó után. Közös útlevél, közös hajójegy, zsebükben pár fil­lér, mindenképpen utói kell érni a csoportot. Néhány pcrr múlva a halóról is észrevették a gyá­szos kísérőket. Fedélzetéről sok kéz integetett felélük, Láttán em­bereink nvugodtabhak lettek, de tarlaniok kellett a tempót. Már­­már úgy látszott, minden erőlkö­dés kárba vész, amikor lelassult a haló és a part felé közeledett. A „versenyfutók" azt hitték 'övbe értek. Ha kell beúsznak a halóig. Kikötő nélkül Is felszállnak a fedélzetre. Egytk-mástk már hány­ta lefelé a ruhadarabjait. Ekkor megszólalt a ható hangosbeszélőte: „Ne szaladjanak, a közelben levő vámhatóságnál egy Órát időzik, a haló" Feriék lógó nyelvvel, verítékben fürödve értek a vámházhoz. (Sándor) • Határszemle alkalmából talál­koztunk Urban Ferenccel, a rtagyöl­­vedi efsz elnökével ás, aki örömmel mondotta, hogy az efsz fennállása óta a legjobb termés mutatkozik. Nem szeret jósolgatni, előre becsülni, de úgy véli, hogy az árpa megadja az átlagos 40 mázsás hektárhozamot, a búza pedig a 45 mázsát, összesen 1240 hektár gabonát aratnak, remé­lik, hogy a hat SK—4-es kombájn se­gítségével sikeresen megbirkózhatnak a feladattal. • A Zselízi Állami Gazdaságban együtt találtam a vezérkart, Gregor Mátyás mérnök-igazgatót, František Bouöek mérnököt, a gazdaság mecha­­nizátorát, Téth Józsefet, az üzemi ta­nács elnökét, és Fejes Sándor fő­­zootechnikust. Hát bizony, nagy mun­ka előtt állnak, összesen 3700 hektár gabonát kell aratniuk. Az igazgató jogosan bosszankodott, mert a 20 kombájnból még csak 10 volt megja­vítva. Várnak további két E—512-es német kombájnt, de nem tudják, hogy megérkezik-e Időben, összesen 25 kombájnjuk lesz a brigádosokkal együtt, és úgy számítják, hogy na­ponta mintegy 250 vagon gabonát csépelnének. Kár, hogy az árpa jó része megdőlt, de a „vezérkar“ sze­rint Jobb termés Ígérkezik, mint ta­valy. A jobb munkaszervezés érdeké­ben — illetve azért, hogy kevesebb gond fékezze a murikat — minden gazdasági udvaron közös étkezés lesz az aratómunkások számára. ф Verebes Lajos, a garamvezeké­­nyi efsz elnöke jó közepes termést vár. Az ő határukban az árpa jobb, mint a búza. Sokat beszélgettek már a terméskilátásokról és úgy vélik, hogy az átlagos 40 mázsás hektár­­hozamhoz közelednek. Amíg más efsz-ekben általában sok a raktáro­zási gond, ők ezt megoldották, mert betonozott alapzatú félszereket ké­szítettek, amelyekben átmenetileg száríthatják a gabonát. Máskor pe­dig ezek a félszerek garázsnak is használhatók. • Farnadon sem lesz gyerekjáték az aratás. Nem kevesebb, mint 1780 hektár gabona termését kell begyűj­teni. A munkát elsősorban a hét sa­ját és három „brigádos“ kombájn végzi majd. Balázs Lajos egronómus szerint 'hét rendrakójuk is üzemké­pes. A termés jobb lesz, mint tavaly, mintegy 600 vagon gabonára számí­tanak, azonban csak 100 vagonra van raktár. Az egronómus nem vala­mi derűlátó, és hangulata csak ak­kor változna meg, ha több kombájn­juk lenne. Szerinte kevés a gép, és nehezen is lehet beszerezni. Pedig 40 mázsás átlagos hektárhozamot vár­nak gabonafélékből, ás a gazdag ter­mést szeretnék minél kisebb veszte­séggel begyűjteni. Jó az őszi repcé-Köztudomású, hogy az állattartás sikerességét, az eredmé­nyek alakulását, nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló takarmányok minősége. Ennek tudatában minden mező­gazdasági üzemben igyekeznek megtenni mindent azért, hogy a kellő mennyiségű és minőségű takarmányokat biztosítani tudják. Az ez évi májusi és júniusi Időjárás sajnos nagyon kedvezőtlenül alakult az évelő takarmányok első kaszálásából eredő termékmennyiség betakarítása szempontjából. A minap „terepszemlét“ tartottunk a nyugat-szlovákiai kerület néhány járásában, s nem túloztak azok, akik 40—50, sőt sok esetben 60 százalékos károsodásról beszéltek. Június 8-án is zuhogott az eső, s az útmenti földeken még boglyákban állt a széna. A szövetkezetek többségében borús arccal szemlélték a zu­­hugő esőt, s gondolatban már elkönyvelték a várható kiesést. Egy szövetkezében azonban mégis vidám hangulat fogadott. A 402 hektáros oroszkai (Pohronský Ruskov, levicei járás) szövetkezet vezetői Jókedvűen újságolták, hogy ők már meg­oldották a problémát. A szőbanforgő gazdaságban 72 hektáron termesztenek évelő takarmányokat. Május közepén már szép, dús volt a növény­zet, s így hozzáfogtak a kaszáláshoz. A szombat-vasárnapokat sem sajnálták feláldozni. Érezték, hogy valami „lóg“ a levegő­ben, sietni kell a betakarítással. Sajnos, mire megszáradt a növényzet, megeredt az eső is. Majd hlrtelenében párnapos jó idő következett. Ismét hozzáfogtak a munkákhoz. Teljes erőbedobással dolgoztak, hiszen 7j2 hektár termésének beta­karítása nem kis dolog. Ráadásul először szét kellett rakni a már elkészített petrencéket, hogy megszáradjon a takar­mány, majd késő délután ismét petrencéznt kellett. — Igaz, minden más szakaszról Ide csoportosítottuk a pilla­natnyilag nélkülözhető munkaerőket, mégis lassan ment a munka — mondta G u b í -k elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Az Idő pedig sürgetett. Már nem láttunk semmi reményt, ami­kor ... Molnár Sándor, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke Öntudat - áldozatkészség látva a szövetkezet nehéz helyzetét, elhatározta, hogy segít­ségére siet a gazdaságnak. Hozzáfogott a szervezéshez és vasárnap reggel 88 CSEMADOK-taggal jelentkezett a szövet­kezet vezetőinél. — Így történt, — bólogat jókedvűen Csudái László agro­nómus. — Azon a napon a gazdaság minden épkézláb dolgo­zója, beleértve a vezetőket is; együtt szorgoskodott a földeken a CSEMADOK szervezet tagjaival, hogy minél előbb biztonság­ba helyezzék a termést. — Nem ez volt az első eset, hogy a CSEMADOK segítő kezet nyújtott szövetkezetünknek. Ebben az évben már 500 órát dolgoztak le a szervezet tagjai társadalmi munkában. Ezenkívül vállalták, hogy a csúcsmunkák idején további há­romszáz órát dolgoznak le szövetkezetünkben. Igaz, hogy a begyűjtést teljes egészében nem tudtuk elvégezni — mintegy hat hektár termése várt még betakarításra — de a segítség révén körülbelül 25 ezer korona értékű károsodástól sikerült megmenteni a gazdaságot. Maradt ugyan a múlt évről 250 mázsa szálastakarmányuk, de sohasem lehet tudni, mit hoz a következő Időszak, s ezért jé ha van valami tartalékunk, jó érzés tudni, hogy van a községben egy ütőképes szervezet, amelyre a legnagyobb szükség esetén számítani lehet. A szö­vetkezet nevében ezúton is szeretném megköszönni a CSEMA­DOK szervezet szorgos tagjainak segítségét, s ígérem, hogy a jövőben is megteszünk mindent, hogy az eddigi jó kapcso­latainkat továbbra la fenntartsuk — tett pontot a beszélgetés végére Gublk elvtárs. A tollforgató szemszögéből nézve Is elismeréssel kell nyilat­koznom az oroszkai megmozdulásról, annál Is Inkább, mivel számos községben és szövetkezetben példát vehetnének az elmondottakból, hiszen a szövetkezet gazdálkodásának ered­ményessége szerintem nemcsak a szövetkezet dolgozóinak ér­deke, hanem az egész községé. Nemcsak erkölcsi, de fele­baráti kötelességünk Is, hogy segítsünk a bajbajutottakon. A régi magyar közmondás is azt tartja: „Bajban ismered meg a barátodat!“ S ez így igaz, mert a jóbarátok, az Igaz elvtár­sak nemcsak a javakból kérnek részt, hanem vállalnak a problémák megoldásából Is. Erre talán az oroszkaí példa elég bizonyíték. < (kádek) Kitüntetett mskatona most mégis készségesen elmondja mindazt, amit fontosnak, tart, amiből okulhat, tanulhat a mai nemzedék. 1897-ben született. Apja uradalmi cseléd volt, aki korán meghalt. Öt kiskorú gyermek maradt hátra, akik hamar megismerték a nyomort. Ek­kor hat éves volt a Jani gyerek, akit alaposan megdolgoztattak azért a silány kosztért, ruháért, amit kapott. Csak négy elemit végzett, mivel a megélhetés gondja nehezedett gyer­­mekvállaira. Sorsán úgy könnyít, hogy 1912-ben cipész-inasnak szegő­dik. De alighogy kitanulta a cipész­szakmát, 1915-ben bevonultatják az érsekújvári tüzérezredhez, ahonnét rövidesen a román, majd az olasz frontra kerül, s megsebesül. Amint felgyógyul, Ismét я frontra küldik, s Franciaországban harcol ez Osztrák —Magyar Monarchia összeomlásáig. Mezévárosunk egy idős lakosát, Bartal János öreg kommunistát nem­régiben nagy megtiszteltetés érte: a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csától a Tanácsköztársasági Emlék­érmet kapta kitüntetésként. Kitünte­tése alkalmából számosán keresték föl elvtársat, barátai, rokonai, hogy kifejezzék |ókívánataikat. Jómagam is a gratulálok népes csoportjához tartoztam, annyi különb­séggel, hogy megkértem az ünnepel­tet, beszéljen az életéről, a múlt harci élményeiről, tapasztalatairól, stb. Szűkszavú ember Bartal elvtárs, 1919 januárjában hazakerül, s még ez év áprilisában Magyarországra megy, önként jelentkezik a Magyar Voröshadseregbe. Kősztvesz a Tornaija (Šafárikovo), Pelsőc (Plešivec), eset­nek körüli harcokban, ahonnét a román frontra vezénylik Szolnok alá. Túrkevénél a románok bekerítik őket, de kitörnek a gyűrűből... Szol­nokon fogságba esik, s már az első éjszaka megszökik. Bujdosás a sorsa. A Dunához ér, ahol egy halászcsó­nakon átkel Csehszlovákiába. A ha tárőrök elfogják, s három hétig Bra­­tislavában lakat alatt tartják. Cipészként nem tud elhelyezkedni, kitanul kőművesnek. 1925-ben lép a kommunista pártba. Megbízhatóságára hamar felfigyel­nek. Szorgalmas, jó munkája révén bekerül a községi választmányba, majd a párt Járási vezetőségébe. Röplapokat terjeszt, segít a sztrájkok szervezésében, terjeszti a pártsajtót. A párt járási vezetőségének tagja egészen a magyar megszállásig. Horthy kakastollas csendőrei sok­szor zaklatják házkutatásaikkal a Bartal-családot, majd rendőri meg­figyelés bjatt tartják. A nyilas-ura­lom alatt még rosszabb a helyzetük, tervbevett elhurcolásuk miatt a csa­ládi fészek elhagyására kényszerül­nek ... Nemsokára a szombathelyi, majd később ,a hegyfalusi munkatá­bor lakója a családfő. Közeleg a felszabadító szovjet had­sereg. A hegyfalusi tábor-parancsnok felsorakoztatja a munkaszolgálatoso­kat s közli velük, hogy a tábort fel­robbantják, őket pedig Németország­ba hurcolják. A robbantás okozta káoszt szökésre használja fel, s két nappal Somorja (Šamorín) felszaba­dulása előtt tér haza. A szovjet hadsereg bevonulása után azon munkálkodik elvtársaival, hogy megalakuljon a kommunista párt he­lyi szervezete. 1945. december 31-ig pénztárosi tisztséget tölt be, s a rendfenntartó közeg tagja. Ekkor nemzetisége miatt el kell hagynia a párthelyieéget... 1947-ben kap ismét pártigazolványt, s folytathatja Ismét a párt és a nép érdekében végzett tevékenységét. 1948 óta a népi milícia tagja, s it­teni tevékenysége elismeréseképpen kitüntetésben részesül. Alapító tagja a helyi efsz-nek, s kőművesként dolgozik. Innen megy nyugdíjba. Hetvenedik születésnapja alkalmából meleghangú gratuláló levelet kap a járási Pártbizottságtól illetve a párt járási vezetőségétől „Nagyra becsüljük sokéves önfelál dozó munkádat, amely egybekapcso lódott a kommunista párt harcai val... Bekapcsolódtál a sztrájkok, tüntetések szervezésébe, nem féltél az üldöztetéstől, csendőrterrortól akaratod, elszántságod, harcos helyt állásod nem volt hiábavaló, a mun kások és parasztok igazságos ügye amiért életed legszebb évelt áldoz tad, ez a harc teljes győzelemmel végződött. A felszabadulás után is mét nagy lendülettel és harcos aka rással láttál hozzá az új^társadalom építéséhez ... Ebből az alkalomból tevékenységedért köszönetünket fe­jezzük ki.“ — Nem a ’’dicséretért harcoltam, de boldog voltam, amikor a párt kő­­szőnetnytlvánító levelét megkaptam — mondotta Bartal elvtárs. — Jó érezni, tudni, hogy elismerik azt a munkát, amit szívvel-lélekkel végez­tem a dolgozók sorsának jobbrafor­­dulásáért. Nagyon jólesett a volt vőrőskato­­nának, hogy a hazai elismerés mel­let nem merült feledésbe vöröskato­­na-múltja, a Magyar Tanácsköztársa­ságnak tett szolgálatai. Bartal János veterán kommunista élete és munkássága követendő pél­dakép mindazok számára, akik akar­nak és tudnak a párttal a népért dolgozni. Bartalský Папа

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents