Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-29 / 21. szám

1971. május 29. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Л két világháború között Nagy­lég (Lehnlce) földterületének két­harmadát nagybirtokosok uralták. Ezek közül a legnagyobb földbir­tokkal rendelkezett gróf Benyov­­szky Rudolf, Bacsák Fái, Bacsák Miklós, Lelkes Ernő és a Veczkó­­család. 1921-ben morva telepesek költöztek az úgynevezett Kolóniá­ra, akik 30—40 katasztrális hold földön gazdálkodtak, állami se­gítséggel. Jellemző az akkori állapotokra,, hogy a határ egyharmadát művelő kisgazdák, szegényparasztok ki­szorultak a köves, kevésbé termé­keny hatérrészekre. Eme sovány földeket haszonbér ellenében mű­velők magyar holdanként évi 2— 3 mázsa gabonát fizettek a kulá­­koknak. — Bizony volt olyan év — em­lékszik vissza Németh Vilmos, a hnb elnöke, egykori szegénypa­raszt fia —, hogy az árenda ki­­egyenlítése után maradt Is, nem is a termésből annak, aki keser­vesen kitermelte. Itt említhető meg, hogy a gróf Benyovszky-féle nagybirtokot a két háború között Schéber Zsig­­mond és Spitzer Simon bérelte. Ennél a bérlőnél robotolt Helész Károlynak — a hnb hivatalnoká­nak — édesapja, aki most 80 éves. — Huszonnégy évig urasági cse­lédként dolgoztam — beszélte az idős ember. — Tizenketten húzód­tunk meg egy másfél szobás, ro­zoga, nádfedeles lakásban. Mi volt az évi kereset? Másfél-két öl fa, 16 mázsa gabona, naponta 1—2 liter tej, havi 70—80 korona kész­pénz, fél magyar hold kukorica vagy árpa átlagtermése. Helész elvtárs elmondotta, hogy a nincstelenek voltak a legeln'yo­­mottabbak. — Mi, az akkori törvények sze­rint 12 éves korban alkalmazható béresgverekek, ha nem engedel­meskedtünk a nagyságos úrnak, testi fenyítést is Hogyne emlékeznék erre a ke­gyetlen múltra... 1 Persze, a zsellérek, cselédek, napszámosok nem nyugodtak bele egykönnyen sorsukba. Az első vi­lágháborút megjárt Molnár János, Persli Lajos, Krocsány János, Var­ga Péter vöröskatona volt. Ezek a veteránok 1919-ben meg­alakítják a Szociáldemokrata Párt, majd 1921-ben a Csehszlovákja Kommunista Pártja helyi szerve­zetét. Szervezetten harcoltak jo­gaikért, a béremelésekért, a na­gyobb darab kenyérért. 1923-ban például a cselédek évi gabona- Jánandóságát Ily módon 12 má­zsáról 16 mázsára emelte munka­adójuk. A kommunisták 1926-ban kiharcolták a napi 12 órás munka­időt, ami annakelőtte 14—16 óra volt. Minderről Szegfű Lajos, az üze­mi pártszervezet elnöke tájékoz­tatott. No meg arról is, hogy 1943- ban a légi kommunisták közül a Novák-fivőreket — Károlyt és Lő­­rincet — az oszwieczími haláltá­borba hurcolták, ahol a Gestapo 1944-ben kivégezte őket. Pedig csak egyszerű emberek voltak. Kommunisták, akik emberibb éle­tet akartak... ★ A szövetkezet múltjáról és jele néről Karácsony István, elnök, Mé­száros Gyula és Horváth Béla mondott el egyetmást. Többek kö­zött azt is, hogy a közös gazda-A bekötőutak is — Sárrétre, 01- gyára, Sárosfára, Felsőpatonyba — mind aszfaltozottak. A község utcái is jobbára már portalanítot­­tak, s a járókelők lábbelije beton­járdákon kopog. Az egykori Benyovszky-féle kas­tély, ahol valaha az agglegény gróf szeretkezett, tivornyázott, ma 90 ágyas tüdő-kórház, a pozsony­­püspöki (Pod. Biskupice) tüdőbe­teg-gondozó részlege. A felszabadulás óta Nagylégen 225 új családi ház épült és az épület-tatarozás is számottevő. A múlt minden maradványa eltűnő­ben van; már az utolsó volt cse­lédházakat, ' régi istállókat is le­bontják. Amint elnéztem, a volt hajdani cselédek ma 3—4 szobás, központifűtéses, pazarul berende­zett lakásokban laknak. A község­ben 375 televízió-készülék a szó­rakozás, művelődés forrása, s 65 személyautó szolgálja az utazás kényelmét, nem beszélve az autó­­buszjáratokról. Oj iskolák, tanítói lakások épül­tek az utóbbi években. Oj sport­stadion létesült a hnb és az efsz, valamint a lakosság közreműködé­sével. A szövetkezet új irodaháza is a község külemét teszi szebbé, A tüdöbeteggondnzó részleg, amely 90-röl 150 ágyasra bővül. sfg 1949-ben volt papi és elha­gyott zsidó-földeken alakult, 500 hektárnyi területen. Az alapítóta­gok közé tartozott: Kiss János, Horváth Béla, Peller János, Kurta András, Csölle István, Csölle Jó zsef és mások. A 2272 hektáros szövetkezel eredményei évről évre jobbak. Eb­ben jelentős része volt Mihaiik Istvánnak is, aki hosszú évekig elnöke volt a közösnek. Az idős kommunista ma nyugdíjas. Jelen­leg Karácsony István a szövetke­zet elnöke, aki gerinces ember, több tisztségben már megmutatta képességeit. Számos szövetkezeti taggal is elbeszélgettem, akik mindannyian elégedettek. Megtalálták számítá­sukat a közösben. Bíznak a veze tőkben, s a vezetők a dolgozók­ban. Tudják, csakis szorgalmas munkájukkal, szaktudásuk gyare pításával, az újra, a célraveze­tőbbre törekedve érhetnek el ki­váló eredményeket, s a közös eredményein keresztül alapozhat­ják meg egyéni boldogulásukat, alakíthatják ki községük szocia­lista arculatát. ★ Sok minden megváltozott az utóbbi 25 osztendö alatt. Betono­zott főút köti össze Nagyléget Du­naszerdahellyel, s Csallóközesü törtökön keresztül Bratislavável, valamint az új körzeti egészség­­ügyi és vásárló központ, amely a lakosság életét teszi jobbá, ké­nyelmesebbé. /К felszabadulás előtt alig egy­­néhányan végeztek gimnáziumot, a második világháborút követő év­tizedekben 20 fiatalnak van egye­temi végzettsége, s mintegy fél­­százan érettségiztek. Jelenleg hú­szán járnak közép-, tízen főisko­lára és ketten egyetemre. ★ További távlatok: a tüdőkórház­­részleget a jövőben 150 ágyasra bővítik. S igen nagy szükség len­ne egy kultúrházra, mert a régi már nem felel meg a mai köve­­ményeknek. Remélhető, hogy a legközelebbi években a légieknek ez a vágyuk is teljesül. Űjabb járdák építése, díszcser­jék ültetése, parkosítása, a Sport­stadion és a temető körülkerítése is a legközelebbi hónapok terv­feladatát képezi. A lakosság közel félmillió korona értékű munka kötelezettséget vállalt a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére, társadalmi munka for­májában. A jövőben is mindent megtesz­nek a légiek, hogy a következő nemzedék élete még a mainál is szebb, örömteliesebb legyen. PONGRÁCZ GABOR A vásárlóközpont (fent) él az efsz irodaháza (lent). Biztos léptekkel az új cél felé Ha visszatekintünk Varbó (Vrbovka) múltjára, megállapíthatjuk, úgy­szólván félfeudális elmaradottságból lépett a szocialista társadalmi rend­szerbe. Ennek az Ipoly völgyi falunak hány és hány zsellére, napszámosa nyo­­morgott Szabó János ügyvédnek — Nógrád megye egykori főügyészének —• s néhány nagygazdának a birtokain. Hányán laktak düledező, zsúpfedeles, dohos, penészes, szűkreszabott lakásokban?... Olyan volt akkor Varbó, mint egy település a sivatag közepén, távol várostól, kultúrától — be­kötőút nélkül. Rendszerint gyalog, esetleg ökrös- vagy lovasfogatokkal jártak az emberek a losonci vásárra, ahol aztán eladták a sok nélkülözés közepette meghlzlalt jószágaikat, s a megkuporgatott pénzükön olyasmit vásároltak, ami igen keLlett. Persze, sokan megunták a nélkülözést, a ninC9telenséget, s 1925-ben kivándoroltak Amerikába munkát keresni, szerencsét próbálni. Am a világ­méretű gazdasági válság Idején, öt-hat év múlva visszaköltöztek az 6- hazába. A Magyar Tanácsköztársaság idején már volt a faluban néhány, a lenini eszméket hirdető, harcos kommunista. Közéjük tartozott Magyar Lajos bácsi is, aki közvetlen a felszabadulást követő évekig — elhalálozásáig — aktív tagja volt a nép Igazáért, felemelkedéséért harcoló kommunista pártnak. Kortársai — az akkori kommunisták legtöbbje — a magyar Vörös Hadsereg katonái voltak. A párt helyi szervezetének élére 1948-bain Bielík Gyula elvtárs került. Elérkezett a Győzelmes Február, s utána sokan léptek a párt soraiba, mint például Ádám Mihály, Ambrus János, Kanyő István, Bacsa Ignác és Petrák Pál. Győz a szövetkezeti gondolat Huszonnyolc taggal alakult meg a szövetkezet 1949 őszén. A falu föld­­hözjutott parasztsága bizony görcsösen ragaszkodott a röghöz, amit ősei­től örökölt, vagy keservesen megszerzett. Nemegy büszke, rátarti földmű­ves reszkető kézzel írta alá a belépési nyilatkozatot, s úgy érezte akkor, hogy céltalanná vált az élete. S ezeket az embereket az is nyugtalanította, hogy a kezdeti három évben őt elnök váltotta egymást. Sőt, az is meg­történt, hogy hat hónapon át nem tudták a tagok munkájának jutalmát biztosítani. Ám a helyzet 1957-ben gyökeresen megváltozott. Dánéczi Ferenc került a szövetkezet élére, aki nemcsak jó szervező hírében állt, hanem Jó szak­embernek is bizonyult. A következő évek szorgalmas munkája révén a já­rás legjobb szövetkezetei közé küzdötte fel magát a varból. A borúlátó szövetkezeti tagok elképzeléseit az élet másként igazolta. Felderült az arcuk, s a valamikor nagy értékű hámfákat — amelyek közben szúettekké váltak — a tűzre vetették. Ugyanerre a sorsra jutottak a kiszáradt kocsi­kerekek. Űj iskola, ízléses családi házak A jól gazdálkodó szövetkezet jövedelme természetesen hatással van a tagok jólétére, megelégedettségére. Ez maga után vonja a lakóházépítés ütemének gyorsulását, a lakáskultúra fejlődését. Ugyankkor az öltözkö­désben sem marad le ma már a varból lakos a városiaktól. Sőt, jut nűfГ/ nemcsak tévé-készülékre, hűtőszekrényre, süppedő szőnyegre, hanem sze­mélygépkocsira Is. Egyelőre még csak húsz az autótulajdonosok száma, de ez szinte hónapról hónapra gyarapodik. A felszabadulás után nemcsak új családi házakat építettek a lakosok, felépült az új, emeletes Iskola Is, mely három falu — Varbó, Kér és Ko­vácsi — gyermekeinek második otthona. A lakosok rengeteg társadalmi munkával járultak hozzá, hogy az Iskola beruházási költségeit csökkent­sék. Így Is 1200 000 koronába került, de fél évvel a határidő előtt el­készült. Megoldódott a községi utak portalanítása és a közvilágítás problémája. Tizenkét évvel ezelőtt jött be az első autóbusz a faluba, s ekkor épült a bekötőút Is, ami megszüntette az addig 7 km-re levő autóbuszmegálló­hoz való gyalogolást. Bielík Gyula elvtárs, aki már 1948-tól a hnb elnöke, szívvel-lélekkel a falu ügyét szolgálja. Bár szlovák nemzetiségű, nagyon megszerette ezt a magyar falut és lakosságát. Természetes, a lakosság méltányolja ügy­szeretetét, áldozatkészségét s tlsztell-becsüli. Tőle tudtam meg, hogy rövi­desen megkezdik egy korszerű üzletház építését, több millió korona költ­ségráfordítással. Ez lesz a környék vásárló-központja. Kultúra és művelődés Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, a varbóiak ez elmúlt küzdelmes évek munkája során elismerést vívtak ki a nagykürtösi járásban, főleg kulturális téren. Többszáz kötetes könyvtár áll a betűt szomjazók rendelkezésére. A la­kosság újságokat járat, s minden szövetkezeti taghoz bekopogtat hetente a Szabad Földműves. Hódít a divat. És a fiatalság? Szakmát tanul, városokon folytatja tanulmányait, vagy a főiskolákon szerzi meg a mérnöki diplomát. A SZISZ-tagok mindig részt vállalnak a társadalmi munkából s példát mutatnak. Ha Varbó kapitalista múltján, szocialista jelenén elgondolkozunk, a vál­tozás óriási. Ez annak tudható be, hogy a község lakossága mégis meg­értette: a kommunista párt csakis jót akar a népnek! A korszerűbb közös gazdálkodás, a technika és a tudomány vívmányainak gyakorlati érvénye­sítése a mezőgazdasági termelést forradalmasította, amelynek gyümölcsét már szüreletik. Csehszlovákia Kommunista Pártja felszámolta a múlt káros csökevényeit, meghatározta jövőnk útját. Ezen az úton — a szocializmus széles ország­úján — haladunk tovább, biztos léptekkel a kitűzött cél felé. KOVÁCS ZOLTÁN, Varbó (Vrbovka) Az új iskola

Next

/
Thumbnails
Contents