Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-22 / 20. szám

1971. május 22. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Érdemes volt...! Bodrogköz harcos múltú községei közé tartozik Szentes (Plešany). Ez jórészt annak is tudható, hogy az első világháború után számos szente­si lakos harcolt a Vörös Hadsereg katonájaként, mint például Tatár István (századparancsnok), juhász józsef, juhász jános, juhász Fe­renc, Szabó István (bordás), Haj­dók István (báró), Szűrös István és a többiek. Hazajövetelük után ezek szorgalmazták a CSKP helyi szervezetének megalakítását, amelyre 1922. augusztus 30-án sor került. A pártszervezet elnöke Kis-Kendi Lajos lett. Ettől kezdve mind többször hallat­nak magukról a szentesi kommunis­ták. Küzdenek a földreform megvaló­sításáért, küldöttségeket menesztenek a járási főnökhöz, röpcédulákat, fal­ragaszokat, plakátokat készítenek és terjesztik a környező falvakban. Szer­vezik a május elsejei felvonulásokat. Ekkor már a saját bőrükön is érzik a burzsoá rendszer fegyveres őreinek — csendőreinek — ütlegeléseit. De a harcot nem adják fel, még nagyobb egységre, összefogásra törekszenek a párt tagjai. Szervezettségük révén az 1924. évi választások alkalmával a 18 mandá­tumból tízet már a kommunisták kap­nak. Am ebbe semmiképp sem tud­nak a burzsoázia képviselői belenyu­godni, hogy kommunista bíró kerül­jön a község élére. Az akkori jegyző kifogásolja, hogy a párttagok va­gyontalanok, s nem méltók a bírói tisztség betöltésére. Spekulatív mó­don igyekeznek kijátszani a kommu­nistákat. Ezek után a helyi pártszer­vezet arra kényszerült, hogy olyan egyén legyen a bíró, aki legalább szimpatizál a kommunistákkal. Így lett B a 11 ó к István, jómódú gazda a falu bírája. A pártszervezet tagjai tovább küz­denek a földreform megvalósításáért. Sor kerül a szinyéri Blaustein-féle és a vékei Szmrecsányi-féle nagybirto­kokból 500 hold föld eladására 2000 —400 korona árban holdanként. Csakhogy a két-három holdas új­gazdák pénzkölcsönre szorultak, s a bankárok csak 12—14 százalékos ka­matláb ellenében voltak hajlandók pénzt adni. Így lett azután a falu népe milliókkal adós és gyakori ven­dég volt a végrehajtó, míg a kommu­nisták ki nem zavarták a faluból. Nehezítette a megélhetési lehetősé­geket az is, hogy a gróf Majláth-féle kőbányában, ahol 200 körül volt a munkások száma, kezdett bizonyta­lanná válni a munkaalkalom. Márpe­dig sokan arra alapozták a földvá­sárlást, hogy a családfő a bányában, a családtagok pedig a földeken dol­goznak majd. De a pártszervezet nem tétlenke­dik, felemeli a szavát, a bányabárót kollektív szerződés megkötésére kény­szeríti, hogy a munkalehetőség bizto­sítva legyen. Ennek ellenére a bánya vezetői bórcsökkentósre törekszenek. A pártszervezet emiatt sztrájkot java­sol, amely 1928. őszén bekövetkezik, mert a bányatulajdonos félredobja a kollektív szerződést és bércsökken­­tést alkalmaz. Közben lezajlik a választás, a man­dátumok fele ismét a kommunista párté. De A b a h á z i János középpa­raszt kerül a község élére, a Magyar Nemzeti Párt képviselőjeként. Helyet­tese azonban Kis-Kendi Lajos és Tar Mihály, akiken keresztül a kommu­nista párt befolyásolja a község éle­tét. A bércsökkontós elleni sztrájk az 1929-es évben is folyik. Mit tesz a bányatulajdonos? Kárpótoltáról hozat munkásokat, hogy a sztrájkot Ily mó­don letörje. De a pártszervezet éberl Kapcsolatot teremt az idegenből szár­mazó munkások vezetőjével, s tájé­koztatja őt a helyzetről. A kárpát­­ukrajnai munkások nem akarnak sztrájktörők lenni, a munkát beszün­tetve hazamonnek ... Nos. a bánya­tulajdonos ebbe nem nyugszik bele. Korlátról (Királyhelmoc mellett) |ön­­nek munkások, akik úgymond óhbé­­rért (7,51) Kčs) vállalják a másfél köbméter kő kitermelését és kocsik­ba rakását. Ez 30 százalékos bércsök­kentésnek felel meg. A kommunisták tovább folytatják a bérharcot. Egy koronát kicsikarnak a bányatulajdo­nostól másfél köbméterként ős fel­veszik a munkát, 1930-ban a járási vezetőségbe vá­lasztják Oilman László elvtársat, s tovább aktivizálják a szomszédos falvak dolgozóit (Szlnyér, Rád, Bod­rog. Kisúllak, Pusztokereszlúr, Nagy­­géres), szervezik a szentesi kommu­nisták a tömegtüntetéseket és egyéb megmozdulásokat, terjesztik a röpla­pokat. plakátokat, amelyeket saját sokszorosítógépükön gyártanak. Az életkörülmények egyre rosszab­bodnak. A csendörség zaklatja a ve­zetőket. Ez idő tájt alakul meg a Vörös Szakszervezet helyi csoportja, amely segíti a pártszervezet tevé­kenységét. 1931-ben a választások alkalmával ismét győz a pártszervezet, s N é m e­­t i Ferenc kommunista kerül a bírói székbe. Folyik a Tisza szabályozása. Az itt dolgozók két hónapon át sztrájkol­nak. Gyűjtést szerveznek a sztrájko­lok anyagi segítségére, amelynek eredménye: 3000 Kčs és egy kocsi élelmiszer. Minden erőfeszítés ellené­re 1932-ben a kőbányából száz mun­kást menesztenek azzal az ürüggyel, hogy a bánya nem kap megrendelést, holott Budapesten egy egész utcasort építenek — amit gróf Majléth utcá­nak is neveztek el — és az 1931 évi tiszta haszon mintegy másfél millió korona a szentesi kőbányából. Ebben az időben tartóztatják le Ši­roký elvtársat, s megindul az aláírás­gyűjtési akció a kiszabadítására. A községből 320-an írják alá a gyííjtö­«' mt. A csendörség tudomást szorez z akcióról és Mátyás Istvánt, va­lamint О 11 m a n Lászlót — az akció értelmi szerzőit — letartóztatják, és csak nyolc napi fogház után bocsát­ják őket szabadon. A pártszervezet kommunistái egy pillanatra sem torpannak meg: szer­veznek, irányítanak, agitálnak, röp­lapokon keresztül tiltakoznak a ga­bona-monopólium megalakítása ellen, háborúellenes jelszavakat mázolnak, követelik az elbocsátott munkások újra alkalmaztatását. Ott vannak a május 1-í felvonuláson, a nagygyűlé­sen. A királyhelmeci vásártéren több ezer ember gyűlt össze a környékből (Szentesről voltak vagy kétszázan!), a villogó csendőrszuronyok s в guini­­botozás ellenére is. Mi történik 1933-ban? Erőszakosan leváltják a kommunista bírót, s Haj­iók András jómódú gazda személyé­ben kormánybiztost neveznek ki a helyére. A pártszervezet mindent elkövet, hogy a kőbánya tovább üzemeljen, csökkentett munkáslétszámmal. De 1934-ben a kőbányában teljesen le­állítják a munkát, s munkabérüket csak 1935 tavaszán kapják kézhez az elbocsátott dolgozók. További meg­mozdulások következnek, „Munkát, kenyeret!“ jelszó alatt. A munkanél­küliség természetesen nyomort, éhe­zést szül. A körjegyzőségtől sikerül kicsikarni 10—30 korona értékű vá­sárlási utalványokat. Ennek ellene­ben követ törnek kézi erővel a köz­ségi utak javítására. Annak ellenére, hogy igen nehéz helyzetben a pártszervezet, sorai to­vább erősödnek ú| tagokkal. Erőfeszí­téseket tesznek az egységfront meg­teremtéséért, mivel a hitleri fasizmus terjeszkedik, s a háború veszélye egyre közeleg. Elkobozzák a pártszervezet egyet­len sokszorosítógépét. Az 1938 évi választások alkalmával hét párt indul a mandátumokért, de újra a kommunista párt szerzi meg a mandátumok felét. A burzsoá gé­pezet azonban nem engedi, hogy is­mét kommunista bfró kerüljön a köz­ség élére. Kormánybiztost neveznek ki, aki a Horthy-megszállásig kormá-A századforduló során két nagy­­birtokos élt Fegyverrmken (Zbrojníky), mégpedig az Adler- és a Neumann-család. Már csak a haj­dani kúriák emlékeztetnek a szomorú és Ínséges időkre, Az egyik kúriát kultúrházzá, a másikat Irodahelyisé­gekké alakították át a hnb, Illetőleg az efsz számára. Mind a múltban, mind a jelenben a lakosság fő foglalkozásként a föld­művelést íízte, s folytatja. A község a Zsellzt (Želiezovce) Lé­vával (Levice) összekötő országút két oldalán fekszik. Legkiomelkedőbb pontja az Iroghegy, amit a Mélyút és a Kecskésalja követ, melyeknek lej­tőin mindig kitűnő bor terem. Ezt a községet a Perec patak szeli ketté, tőle ogv kilométernyire kere­sett magának medret a Szlklnce (Si­­kenlca), s mintegy öt kilométernyire a Garam folyik. ★ A járás munkásmozgalmára, Így a fegyvernemek mozgalmára Is nagy hatással volt 1921-ben — ötven évvel ezelőtt — a lubochöal kongresszus. Szervezkedni kezdtek a cselédek, a napszámosok, s két Ízben béremelési sztrájkot folytattak, jobb munkakö­nyoz, házkutatásokkal fűszerezve — a kommunista vezetők legnagyobb „örömére“... A Horthy-megszállás teljes illegali­tásba kényszeríti a pártszervezet tag­jait. A kakastollas csendőrök még gyakoribb vendégek a kommunisták portáin. Többször hivatják a párt hű harcosait a bírái házhoz, megfélem­lítés végett. Egyeseket katona-, má­sokat munkaszolgálatra hívnak be, mint megbízhatatlanokat. így telnek-múlnak az évek. A szov­jet hadsereg egyre közeledik, maga előtt hajtva a fasiszta hadsereg ma­radványait. A behívók ugyan megér­keznek a faluba, de a bchfvottak el­bujdosnak ... ★ 1944. NOVEMBER 28. — a győzel­mes szovjet csapatok bevonulásának, községünk felszabadításának napja. Megalakul a kommunista párt he­lyi szervezete, élen Mátyás István elvtárssal. Az újonnan alakult helyi nemzeti bizottság tagjai: Tar Mihály, Nagy józsef, Kis-Kendi Lajos, Oitman László, Dudás józsef ős Péter Ferenc. Ok szervezik meg a rend helyreállí­tását, küzépiiletek kitakarítását, az élelmiszerellátást, a bajok, nehézsé­gek leküzdését a hadseregek elvonu­lása után. ★ Elérkezik a Győzelmes Február, amikor a nép véglegesen kezébe vet­te a hatalmat, érvényesül a párt ve­zető szerepe. Ha ez a történelmi sors­forduló be nem következik, 102 em­bert telepítenek át Magyarországra. Fejlődésnek indul a falu. 1950-ben megalakul a szövetkezet. Számos aka­dály leküzdésével a környéknek is példát mutat. 1951-ben villanyt kap a község. A szövetkezet fejlődése 1955-től felfelé ível. jelenleg a közös gazdaság alapeszközeinek értéke több mint 11 millió korona ős az évi be­vétő) 9 millió korona körül mozog. Nagy a versengés a termelésben, a faluszépítésben, lakásépítésben és autóvásárlásban. Az autótulajdonosok száma már eléri a félszázat. A pártszervezet tagjainak tevékony­­ségn mindenütt meglátszik. De tenni­való azért ma is akad még bőven. Ezt tudatosítva a CSKP 50. évforduló­ja tiszteletére a község laknsai több mint félmillió korona értékű munka­­kötelezettsóget vállaltak. Azok a kommunisták, akik mai bul­dog jelenünkért vetették latba min­den erejüket a legnehezebb évtize­dekben is, ma elmondhatják: érde­mes volt! TARAJOS LÄSZLÖ mérnök Szentes (Plešany) Megvalósult álom Az Ipoly deltáidtól mintegy nyolc kilométernyire fekszik Ipolyszalka f Salkaj. Csupán két vízimalma jelentette az Ipart. Am ez nem adott a proletár­családoknak megélhetést. Je­lenleg a Štúrovot Cellulózé- és Papírgyár, valamint a helyt szö­vetkezet nyúlt a falu lakosai­nak keresett lehetőséget. Földesura, nagybirtokosa nem volt a falunak hajdanában, an­nál több nagygazdája — 40—50 holdas, akik közül sokan ki­használták a proletárok nyo­morát, kiszolgáltatottságát. Mit mond erről a letűnt vi­lágról HANGYA Károly? — Bizony, a harmincas évek­ben a szegényemberek asztalán sokszor egy betevő falat sem akadt — emlékszik vissza az idős cipész, aki nyaranta a ré­szesaratók keserű kenyerét et­te társaival. — Sok emberte­lenséget átéltem. Nemcsak aratni kellett a gazdáknál, ha­nem Ingyenmunkát végezni azért, hogy a gabonájukat 11-tk rész ellenében learathassuk. Hányszor megtörtént, hogy egy fillér se volt a háznál. Gyalog vágtunk neki az orszáqnak, munkát keresni. Felgyalogol­tunk Aranyosmarőttq, majd on­nét egy fillér nélkül vissza. Munkát nem kaptunk. Ez idő alatt úgy táplálkoztunk, mint az ég madarat: az útszéll fák gyümölcse csillapította éhün­ket. No mag a jő öreg Ipoly is megszánta az éhező családo­kat, cikázó, fürge halaival. BOGÁCSI Ferenc elvtársut is hadd mutassuk be. Ö a falu legidősebb kommunistája. 1919- ben átszökött az Ipolyon, hogy a Magyar Tanácsköztársaság vöröskatonájaként harcolhas­son. Személyesen beszélt a ma­gyar kommün legkiemelkedőbb alakjával, Kun Bélával. A Ta­nácsköztársaság bukása után a fehér román csapatok kínoz­zák, bebörtönzik, majd szaba­dulása után a léglonlsták elől kell elbújdosnta. Halászatbői tengett életét, mivel munkát se­hol sem vállalhat. A müncheni árulás után csendőrkézre kerül. Szobon bebörtönzik. Amikor in­nét szabadul, házifogságba kényszerítik: hetente kell je­lentkeznie a csendőrségen. Egyetlen munkaadó sem akad, aki munkát adna neki... A felszabadulás után Hangya Károly elvtárssal megalakítják a CSKP helyt szervezetét. Az első tagok között említik SZÍ­VÓ Júliát Is, aki jelenleg nép­­bíróként tevékenykedik. BOGÁCSI elvtársit a reak­ciós erők még 1948 előtt sem nézik jő szemmel: Internálni akarják. Erre azonban már nem kerülhet sor, amit a februárt győzelemnek köszönhet. A ve­terán kommunista elmondotta: ha életét újből kezdhetné, ak­kor is azon az úton haladna, amelyen a múltban, s a jelen­ben járt, illetőleg jár. Látja a községben végbement változá­sokat és a nagy fejlődést, s úgy érzi, a kommunisták harca, munkája nem volt hiábavaló, A község fejlődéséről LET­­RICH Miroslav hnb-elnök el­mondta, hogy az utóbbi negyed­század alatt többet fejlődött, mint a kapitalizmusban száz év leforgásával. Felépült egy korszerű önkiszolgáló üzlet, egy tűzoltó szertár. Nagyon so­kat tettek az úthálózat javítá­sáért; jelenleg Is épül egy két­­ktlométernyl hosszú, portalanl­­tott út, hogy a hatvan méter széles utcát parkosíthassák. Két km hosszú járda is épült. A felszabadulás után mintegy száz ház épült újonnan, vagy átépült. Ezek közül egy tucat­nyi már emeletes. Tizenhét la­kásban van fürdőszoba. 88-ban vízvezeték, 155-ben hűtőszek­rény, 218 tévékészülék, 84 mo­torkerékpár és 8 személyautó. A lakosok közül 80-an járat­ják a Szabad Földműves heti­lapot és számos más újságol. MAGYAR József, az 0 I Elet nevű egyesített szövetkezet el­nöke a többi között arról Is számot ad, hogy a szűkös esz­tendőket bőségesebbek váltot­ták fel. Az egyesülés óta ha­talmas szivattyútelepet, illetve öntözőrendszert építettek, a­­mely fél ezer hektáron teszi mafii lehetővé az öntözést. Ga­bonafélékből a hektárhozam a négyszeresére emelkedett. Já­rási méretben a legolcsóbban állítják elő a marhahúst 19,60 Kös/1 kg), a sertéshúst pedig 10,20 koronáért, kilónként. Csa­ládi házak építésére eddig a szövetkezeti tagok összesen 431 ezer koronát kaptak, amit nem kell visszatéríteniük. A komáromi Magyar Területi Színházzal rendszeres bérletük van, s a tagok évente 5—6 na­pos bel- illetve külföldi kirán­dulásokban részesülnek. Tehát, ha összehasonlítJuk HANGYA Károly és BOGÁCSI Ferenc kapitalizmusban leélt életét a mával, akkor tudtuk csak igazán értékelni a régi kommunisták harcát, szenvedé­sét, inat építő munkájukat: ami­ről álmodoztak, valóra vált. MAJERSZKY MARTON, Ipolyszalka, /Salka) rülményeket, rövldebb munkaidőt követelve. A fegyvernek! cselédek, napszámo­sok a sztrájkokban, a tőkések elleni harcban edződtek Igazi forradalmá­rokká. 1922-ben megalakítják a CSKP helyi szervezetét, amelynek első el­nöke Hugyee József volt. Ekkor mint­egy harminc cseléd ás napszámos lé­pett a kommunista pártba, akik na­gyon tevékenyek voltak. Az Idősebbek még sokan emlékez­hetnek azokra a május elsejékre, amelyeket a párt szervezett évente Zsellzen. A hontfüzesgyarmatl (Hont. Vrbtca), fegyvernek!, nemesoroszi (Kukučínovo), nagypeszekl és terge­­nyel munkások mindig közösen — szlovákok, magyarok — tüntettek, és egységesen követelték a munkásosz­tály és a parasztság sorsát könnyeb­bítő rendelkezéseket, törvényeket. A május elsejei tüntetőket a csendörség legtöbbször szétkergette, a munkás­vezetőket pedig (Major István, Stei­ner Gábor, Furinda Rudolf stb.) le­tartóztatták és bebörtönözték. A pártszervezet tagjai a nehéz időkben mindig szolidaritást vállaltan a bebörtönzöttekkel. Gyűjtési akció­kat szerveztek a spanyol szabadság­harc megsegítésére, a munkanélküli kommunisták támogatására stb. Hu­­gyec József pártelnök is többször munka nélkül maradt, de az elvtár­sak tőlük telhetőén segítették család­ját egy szakajtó liszttel, egy-két kilő zsírral. ★ Bátran elmondhatjuk, hogy a fel­szabadulás őta Igen sokat változott a község. Ötven új családiház épült. Nagy fejlődésen ment keresztül a szövetkezet, amely 1951-ben alakult. A községnek gazdag a népkönyvtára, amely még a legigényesebb olvasókat is kielégíti. Alig akad szövetkezeti család, ahová ne járna a pártsajtó, a mezőgazdasági újság vagy folyó­irat. Elmúlt a munkanélküliség réme, a község felnőtt lakosainak 98 százalé­ka boldog, megelégedett szövetkezeti tag. A villany bevezetése óta Igen számottevő a tévé-készülékek, villa­mos-tűzhelyek, hűtőszekrények, mo­sógépek, porszívók száma, amelyek mind a családok életét teszik szebbé, könnyebbé, kellemesebbé. Naponta huszonkétszer Indul autó­busz Zselíz és Léva felé, annak elle­nére, hogy az autótulajdonosok szá­ma már az ötven felé közeleg, s mo­torkerékpár pedig több mint száz van a faluban. 1903-ban tizennégy tentermes Isko­lát kapott a község. 1967-ben pedig új önkiszolgáló üzletet és vendéglőt. Röviden összefoglalva ennyit Fegy­­vernekről, a lakosság múltbeli Ínsé­géről, örömteljes Jelenéről. Hogy a jövő milyen lesz majd, annak formá­lása Is a lakosság kezében van: — olyan lesz, amilyenné alakítják. Veress Vilmos, Nyírágó (Nýrovcej Kezükben a jovo

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents