Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-15 / 19. szám
1971. május 15. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Négyen — Hübs Samu, Blaho Károly, Pálenyík Ferenc és Hentek Pál az érsekújvári terület tevékeny veterán kommunistái közül. A harcban nem szabad megállni... Érsekújvárott találkoztak az érsekújvári (Nové Zámky) és a komáromi (Komárno) járás veterán kommunistái, földmunkás-mozgalmi harcosai. Jegyzeteim lapozgatása, és a találkozó óta szerkesztőségünkbe érkezett levelek olvasgatása közben Is még fülemben csengnek Hlavács József elvtársnak, a Csehszlovák Mező- és Erdőgazdasági Munkások Szövetsége egykori titkárának szavai, aki egy sztrájk alkalmából — a földesúr és a csendőrök fenyegetése közepette — bátran kijelentette: „Egyszer győzni fogunk...!“ A veterán-találkozó Is alátámasztotta, hogy a harcosok kezdetben kevésbé szervezetten, később a Szociáldemokrata Pártban, majd 1921. után a Csehszlovákia Kommunlnista Pártjában tevékenykedve szilárdan hitték, hogy az eredményes, vagy vesztett csaták után egyszer a munkásosztály győzedelmeskedik majd a kizsákmányoíók felett... Őszintén szólva csodálattal hallgattuk az idős embereket, akik most is ifjú hévvel beszéltek munkásmozgalmi élményeikről; pontosan emlékeztek a földesurak, főszolgabírók, csendőrparancsnokok kijelentéseire, amelyek sztrájkok, összetűzések alkalmából hangzottak el. Szavaik ma is izzottak a lelkesedéstől, tettekre buzdítottak, mint annak idején a burzsoá rendszerben végzett agitációs munkájuk alkalmával. Száz veszély sem félemlítette meg őket. A beérkezett levelek írót a munkásmozgalom egy-egy jelentősebb epizódját rögzítették. Például Kiss Imre komáromfüssi (Trávnik) veterán kommunista egy küzdelmes életet tár elénk. Korán Ismerkedik a munkásmozgalommal, majd aktívan részt vesz a sztrájkokban, tüntetéseken. Egy megbízatása alkalmából esik át a tűzkeresztségen. Sándor Imre, a Földmunkás Szakszervezet elnöke őt bízta meg, hogy Nagy megyerről (Calovo) Nemesócsára (Zem. Olőa) hívja László elvtársat a kollektív szerződés megkötése végett. De mire Nagymegyerre érkezett, már a csendőrök letartóztatták és elhurcolták László elvtársat, így ő helyettesítette Nemesócsán: Dávidházi főszolgabíró jelenlétében írták alá a kollektív szerződést, melynek értelmében a munkaadó kötelezte magát, hogy a dolgozóknak 50 kg búzát, egy pár új csizmát, havonta 3 liter petróleumot juttat, s a vasárnapi, valamint az éjjelt munkáért kétszeres bért, minden túlóráért 1,50 koronát fizet. A cselédeknek járó évi 16—18 mázsa búzát 20 mázsára kerekíti ki a munkaadó. A kollektív szerződés megszüntette a félfeudális maradványt, miszerint az aratónak ellenszolgáltatás fejében egy tábla lóherét vagy zabosbükkönyt kellett Ingyenesen lekaszálnl és begyűjteni. Az aratómunkások az előző tizenegyedik rész helyett már nyolcedrészt kaptak a gabonából. Küzdelmes és eredményes harcokat elevenített fel levelében még az izsai Borsos András, a komáromi Csővári József, valamint a csallóközaranyosl (Zlatná na Ostrove) veteránok,és mások. A baracskai (Bardoűovo) Gutrai István méltatja a hajdani pártszervezetük ütőképességét. Ugyanis innen indult el az 1920. évi decemberi sztrájk, amely nagy területre kiterjedő sztrájkmozgalommá szélesedett. Ezt a sztrájkot Tücsök Péter szakszervezeti bizalmi szervezte, akit akkor letartóztattak. A következő évben (1921) ugyancsak egész Járásra kiterjedő mezőgazdasági sztrájk robbant ki ebben a faluban, ahol a járásban 38 taggal elsőként alakították meg a Szociáldemokrata Párt, majd később a CSKP alapszervezetét. Az említett újvári találkozó hasznos volt azért Is, mert megtudtuk, hogy olyan falvakban is voltak földmunkás-megmozdulások, amelyek keveset hallatnak magukról és mi Is keveset írunk róluk. Például a madari (Modrany) Ifjú András igazi ifjú hévvel mondotta el, hogyan küzdöttek a már említett decemberi sztrájk (1920) idején, valamint 1921. április 12-én is földmunkás-sztrájkot robbantottak ki. Harcos helytállásukkal kivívták a falu népének a párt iránti szimpátiáját. Ily módon a CSKP helyi szervezete 200 taggal alakult meg. A csallóközaranyosi harcokra Szabados József veterán kommunista emlékezett. Többek között elmondta, hogy a lubochfíai pártalapító konggresszusra Bitter Lászlót küldték ez alapszervezetből. Az Érsekújvár környéki földmunkás-mozgalomból a muzslai (Mužla) kommunisták is derekasan kivették részüket. Szórád András elvtárs bevezető szavaiban ennyit mondott: „A mi párt-alapszervezetünk erős lábon állt, s töretlenül, megalkuvás nélkül küzdöttünk ...“. Felidézte, hogy egyszer Karol Karderár intézőt a dohányszárítóban csípték el és íratták vele alá a szerződést. A faluban nagy tekintélyre tettek szert a kommunisták. Ha a kis- és középparasztok szorult helyzetben voltak, a kommunistákhoz fordultak segítségért: „Miért nem verik ki már a végrehajtókat a faluból!“ — mondották egy ízben. 1938-ban „Megvédjük Csehszlovákiát minden külső és belső ellenségtől!“ jelszó alatt tüntettek. A Horthy-terror idején kilenc kommunistát tartóztattak le Muzslán, közülük Nagy János elvtárs sokéig raboskodott, Zsitváné pedig a koncentrációs táborban halt meg. Akik szabadlábon voltak, annál harciasabban s bizakodóan küzdöttek. A felszabadulás utáni napokban (1945. február 15.) már ismét működött a pártszervezet. Számos megmozdulás volt Kamocsán (Komoőa), amelyekről Bárczi János tett említést. Újvári András pedig a szemereí (Semerovo) pártszervezet tagjainak harckészségéről beszélt. Lelkes agitációs tevékenységükkel elérték, hogy a választások alkalmából a szavazatok 51 százalékát a kommunista párt kapta. A legkiemelkedőbb földmunkás megmozdulások Szímőn és Csúzon voltak. Szímő (Zemné) akkoriban kubH'usfalu volt, s a lakosok többsége idegenben kereste kenyerét. Azonban akik otthon tartózkodtak, azok sem henyéltek: egész Járásra kiterjedő kubikus-bérharcot kezdtek. Kutrucz László elvtárs visszaemlékezései szerint 1931-ben nagyméretű mezőgazdasági sztrájkot szerveztek, s már 1932-ben megalakították a Szovjet Barátsági Szervezetet, majd a Proletár Testedző Egyesületet és a Vörös Pionírszervezetet. E rövid epizódok mind azt bizonyítják, hogy először a Szociáldemokrata Párt balszárnya, majd később Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagjai vakmerő elszántsággal s céltudatosan harcoltak a dolgozók munkakörülményeinek megjavításáért. Bizony sokszpr a puszta létükről volt szó. Amint Pálenyík Ferenc elvtárs is írja, a muzslaiaknak keményen, kommunista módra kellett kiállniuk, hogy az aratással megszerezzék a napi betevő falatot családjuknak. A párttagok mindenütt ott voltak, ahol a dolgozók joga forgott veszélyben. Kollektív szerződéseket kötöttek, majd Chmelár Alajos, a földmunkásmozgalom kiváló vezetője. azért harcoltak, hogy a munkaadók be is tartsák a szerződések feltételeit.! A veterántalálkozó után kerekasztalbeszélgetést tartottunk az Érsekújvári Járási Pártbizottság helyiségében, amelyen részt vett Pálenyík elvtárs, Hübs Sámuel, Hentek Pál és Blaho Károly elvtárs. Mindannyian élenjártak a munkásmozgalomban. Kijutott részük az üldöztetésekből, a bebörtönzésekből, az internálótáborokból. A nagykanizsai internálótábor poklát megjárta a többi között Szlávik Irén, Fabó Júlia és Horváth Mária is. Az érsekújvári területi pártbüro tagjai jól szervezték a pártmunkát, de később csendőrkézre kerültek. A szűkebb területi pártbüró tagja volt Chmelár Alajos, Pálenyík Ferenc, Procházka József és a kővetkező években további elvtársak. A földmunkásság érdekében végzett állhatatos, egy percre meg nem torpanó harcukat a kizsákmányoló rendszer megbosszulta. Pálenyík Ferenc (aki most 82 éves) négy és fél évet ült börtönben (ebből háromévet és hat hónapot a szegedi Csillagbörtönben). Ugyanennek a börtönnek lakója volt három és fél évig Ozsvald Ferenc, s két és fél évig Marusinec Miklós, valamint Dömötör Teréz írónő is. Régi, küzdelmes évtizedekről írtunk rövid krónikát, adózva a földmunkásmozgalmak szervezőinek, résztvevőinek, akik életük kockáztatásával is a dolgozók érdekeiért, a párt célkitűzéseinek megvalósításáért szálltak síkra, s erejükhöz mérten még ma is a szocializmust építik, a párt hű katonáiként. BÁLLÁ JÓZSEF Mindannyian örültek a veterán-találkozónak. Szeretettel üdvözölték Hlavács elvtársat (jobbról a negyedik!), az egykori földmunkásharcok szervezőjét. Munkásmozgalmi számvetés Dél-Szlovákiában az 1918—1938 közti Időben a földmunkások tízezrei a bárók, grófok, s az egyház nagybirtokain, valamint a kulákok földjein robotoltak látástól vakulásig, mint kommenclós cselédek, részesaratók, vagy idénymunkások. Nyomorúságos életkörülményeik miatt nemegyszer perbeszálltak az Érsekújvár környéki földmunkások munkaadóikkal, hogy több bért, nagyobb darab kenyeret, emberségesebb munkakörülményeket harcoljanak ki. Ezeknek a földmunkás megmozdulásoknak lendületet adott az a tény, hogy Ojvárban is megalakult a Szociáldemokrata Párt, melynek sorra alakultak falvakon az alapszervezetei. A munkabér- és sztrájkharcokhoz nagy segítséget nyújtott CHMELÁR Alajos, ölvecky József, Szuchý Gusztáv és később jónéhányan mások. 1918-ban megalakult a Földmunkás Szakszervezet, titkárának ALFÖLDI Károlyt választották. Ennek a szakszervezetnek a környékbeli községekből és majorokból is mintegy 60 tagja volt, akik később a községi szakszervezeti csoportok vezetői lettek. 1920 tavaszán az újvári Munkásotthonban 75 résztvevővel megtartották a földmunkások járási konferenciáját. A beszámolót Chmelár és Alföldi elvtársak tartották. A vita keretében számos felszólaló konkrét javaslatokat tett a földmunkások valamint a nagyobb bérek kiharcolására. Szó esett az aratási munkákról és a kollektív szerződések megkötéséről. Annak lehetőségeiről is beszéltek, hogy az aratási munkákban minél több nincstelen földmunkás vehessen részt, hogy megszerezze családja részére a kenyérnekvalót. A konferencián 17 tagú vezetőséget választottak, amelynek tevékenysége a szomszédos járásokra is kiterjedt. Az öttagú szűkkörő bizottság — élén Alföldi és Chmelár elvtársak álltak, — az volt a feladata, hogy a munkaadókkal tárgvaljon a kollektív szerződések megkötéséről. A decemberi általános sztrájk (1920) idején Cjvárban és környékén nagyarányú megmozdulások voltak, különösen az újvári fűtőházban, a bőrgyárban, az egyház és a nagybirtokosok majorjaiban, A baloldali szociáldemokraták, valamint a Földmunkás Szakszervezet tagjai jelentős politikai-szervező munkát végeztek. A munkásmegmozdulások, sztrájkok eredményeként létrejött a Srobárf é 1 e szerződés, ami törvényerejű rendeletté vált, miszerint a kommenciós cselédek a járandóságaikon kívül petróleumot is kaptak, sertéseket tarthattak. Azonban a földbirtokosok többsége sem a Srobár-féle szerződést, sem a közvetlen tárgyalások alkalmával megkötött szerződéseket nem tartotta be. Bizony, e földmunkásoknak gyakran harcba kellett szállniuk legelemibb jogaikért. Az 1928—1929-es években Csúz (Dubník) környékén a földbirtokosok megvonták cselédeiktől a félhold földet, a szalonna- és petróleumjárandóságot. A májusi répakapálás idején, majd aratáskor bizony sztrájkba léptek a Markstein, a báró Hammerstein, a Snábel-féle majorok és az egyházi birtokok idénymunkásai. Ez nagy visszhangra talált a cselédek körében is, akik közül 175-en szolidaritást vállaltak az idénymunkásokkal. Megtagadták az állatok etetését, a tehenek fejését. Ezeket a sztrájkokat a kommunisták, a Vörös Szakszervezet vezetői — HOLEC, MIŠKO, HUGYIVÄRf, BRIA, HALÄDIK, HRUSKÄR, ESEK éa MESTER elvtársak — szervezték. Ojvár környékén a munkásmegmozdulások a következő években is folytatódtak. CSENKE ée SZENTGYORGYHALMA PUSZTÁN 1933-ban például az aratási munkákra jelentkező nincstelen földmunkások egyharmada nem kapott munkát. A kommunista párt muzslai alapszervezetének tagjai nem nézték ezt tétlenfll, megvitatták a helyzetet, és július 10-én a hajnali órákban mintegy húsz tagú aratócsoport (szerződés nélküli), az éhsógtől gyötörten, mindenre elszántan nekifogott egy tábla búza aratásának. Délelőtt 10 óra tájban meglopta ókét Karol Karderár intéző, s az aratás beszüntetésére szólította fel az elcsigázott embereket. Az aratók nem engedelmeskedtek, mondván, joguk van a munkára, a kenyérre, az életre. Az intéző fenyegetőzve elhajtatott hintóján, s egy óra múlva 35 főnyi csendőrosztag érkezett a búzatáblára. Sorfalat alkottak, majd szuronyt szegezve megindultak az aratómunkások felé. A halálos csendben mind közelebb kerültek egymáshoz a fegyverek és a kaszák. Elérkezett a kritikus pillanat. Az arcokon ott ült a kérdőjel: „Lesz-e ismét sortűz, mint két évvel ezelőtt Kosúton ... ?“ A csendőrkordon két lépéssel az aratók előtt megállt A parancsnok „Fegyvert lábhoz!* parancsolt. Az aratók Is megálltak. Majd a parancsnok, látva a földmunkások harci elszántságát, „Vlszakozz!“-t vezényelt, s azt tanácsolta, az aratók tárgyaljanak az nrasággoL Az aratók harci bizottságot létesítettek, amelynek tagjai NAGY János, RÖRINGER Gyula és ZSITVA elvtársak voltak. A tárgyalás eredményesen zárult. Az uraság képviselője megkötötte az aratókkal a kollektív szerződést, kötelezve magát, hogy a húsz aratónak fejenként három mázsa búzát 'ad előlegként, valamint három hónapon keresztül munkalehetőséget biztosít számukra. Az 1921-ben Ojvár környékén is tevékeny munkát végeztek a Szociáldemokrata Párt alapszervezetei, majd a szakszervezeti csoportok és később Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapszervezetei. Jelentős földmunkás megmozdulásokra került sor Nagykő-1 ren (Milanovce), Palárikovón, Jászfalu (Jasov) a Ptkó-féle nagybirtokokon. A CSKP érsekújvári területi vezetőségéhez tartozott a komáromi, párkányt, zsellzl, Ipolysági, vágsellyei. lévai, galántai és az újvári járás. Ez idő tájt a területi bizottság titkárai voltak: RICHTER Mihály, BÁNÉT Jenő, SZABD István, TEMJÉK Pál. BRIA János és OSZVALD Ferenc elvtársak. Ezek elvégezték a lenint pártfőiskolát Moszkvában. A kilenc területi titkár kilenc járás területén végzett szervezőmunkát a helyi pártszervezetekben. s szervezte a földmunkás megmozdulásokat A területi gócpont a megszállás idején hét járásra kiterjedő illegális tevékenységet fejtett ki. A CSKP eredményes harcai során egyre nagyobb tekintélyt szerzett a falvak dolgozói körében, mivel érdekeikért emelt szót. s ily módon a földmunkások párt iránti bizalma elmélyült, akik zászlaja alá sorakoztak, gyarapítva az öntudatos munkásság sorait, növelve harckészségét. PÄLENYÍK FERENC, Érsekújvár (Nové Zámky) J Az újvári Munkásotthonban 1933-ban megtartott földmunkás-gyűlés résztvevői.
