Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-15 / 19. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. májas 15. Szolgáltatások a Szovjetunióban „Az embmek anyagi és kulturális szükség­leteinek legtökéletesebb kielégítése a társa­dalmi termelés legmagasabb célja a szocia­lizmusban .. (L. Brezsnyev. az SZKP XXIV. kongresszusán tartott beszámolójából.) Manapság minden családnak költ­ségvetésében gondolnia kell nemcsak az élelmezés és a ruházkodás költ­ségeire, valamint a szellemi szükség­letek kielégítésének költségeire, ha­­hanem az úgynevezett szolgáltatások­ra Is. A modern kor embere e szol­gáltatások nélkül már nem lehet meg. Kezdjük talán a lakbéren. A Szov­jetunióban, amint ismeretes, a váro­sok és a munkás települések lakóinak csaknem háromnegyede állami vagy szövetkezeti tulajdonban levő házak-' ban lakik. Elenyészően csekély azok­nak a polgároknak száma, akik saját házukban laknak. A saját házukban lakó polgárok többsége a falvakon található. A szovjet emberek lakásfeltételei évről évye javulnak. A hasznos lakó­tér (azaz a lépcsőház, a konyha, a fürdőszoba, az illemhely és az egyéb mellékhelyiségek leszámítása után fennmaradó lakótér] ma 11 négyzet­­métert tesz ki minden családtagra számítva. Ugyanakkor egyre növek­szik a lakások összterülete is. Például egy három-négy tagú család lakóte­rülete a 44—46 m2ről 1975-ig 54—56 m2-re növekszik. A Szovjetunióban állami lakást a Jelentkezés sorrendjében minden kér­vényező korlátlan időre kap. A lakót nem lehet a lakásból kilakoltatni, csupán abban az esetben (ami na­gyon ritkán fordul elő), ha a lakást rongálja. A lakóházak építésének költségeit a városokban és a falva­kon az állami költségvetésből, vagy az üzemek nyereségeiből fedezik. Emellett a kétszobás lakás építkezési költsége minden mellékhelyiséggel az 5000 rubel körül mozog. A lakbért a behurcolkodás napjától fizetik. A Szovjetunióban világvi­szonylatban legalacsonyabbak a lak­bérek, mivel a bérek 3—4 százalékát teszik ki. Ez közismert tény. De a Szovjetunió határain kívül nagyon kevesen tudják, hogy a lakbérek a Szovjetunióban nem változtak és már 40 éve egy szinten állnak. A városok­ban a lakások karbantartási költsé­geinek két harmadát az állam a költ­ségvetésből fedezi. Egy komfortos lakás azonban nem csupán a lakótér. Ehhez tartozik a központi fűtés, a hideg-meleg víz, a fürdőszoba, a gáz- vagy villanytűz­hely, a közös tévé-antenna stb. Hogyan fizeti a szovjet család eze­ket a közszolgáltatásokat? És ez mennyibe kerül? új lakást, amelyben ne lenne fürdő­szoba. Ami a vízfogyasztást illeti, ez Moszkvában nincs korlátozva. Az át­lagos napi fogyasztás körülbelül 200 liter egy lakosra. A Szovjetunióban nincs vízhiány, mint amilyennel pél­dául New York vagy Tökló küzd. A vízhasználatért a szovjet városok la­kói havonta 28—30 kopejkát fizetnek. Csupán a legutóbbi tiz esztendő alatt 1400 városba és munkástelepü’ésre vezettek be vízvezetékhálózatot. A villanyenergia már elég régen lét­­szükségletévé vált a városi és falusi családoknak. A legutóbbi tíz esztendő alatt 2800 város lakásába vezették be a gázt. De vajon mennyibe kerül a gáztűzhely használata? A városok lakói havonta 16 kopejkát fizetnek a gázhasználatért személyenként. Igen fontos, hogy a fűtés, a világí­tás, a vízvezeték, a csatornázás, a gáztűzhelyek és a fürdőszobák javí­tását is állami pénzből fedezik. A lakók e javításokat ingyen kapják. Korunkra jellemző a régi városok kibővülése és új városok létrejötte. Ezért egyre növekszik a városi for­galom szerepe. Amint ismeretes, sok európai és amerikai országban a vá­rosi közlekedésre fordított költségek érezhető tehertételt jelentenek a dol­gozó családok költségvetésében. Csak­nem naponta értesülnek a kapitalista országok polgárai a viteldíjak emel­kedéséről. Nemrég például a nyugat­német Deutsche Volkszeitung olvasóit azzal a hírrel „örvendeztette“ meg, hogy Dortmund. Bochum és más na­gyobb Ruhr-vidéki város villamos­­vasútjának viteldíja 14—25 százalék­kal emelkedett. De milyen a helyzet a városi for­galom viteldíja terén a Szovjetunió­ban? A Szovjetunióban a legelterjedtebb nyilvános>közlekedési eszköz a villa­mos, a trolibusz, az autóbusz és a metro. A folyópartokon elterülő vá­rosok jelentősebb közlekedési eszkö­zei a vízibuszok is. És végül fontos közlekedési eszközök a taxik. Moszk­vában (de más városokban Is) a vi­teldíj a távolságra való tekintet nél­kül villamoson három kopejka, troli­buszon négy kopejka, autóbuszon öt kopjeka. A metro viteldíja öt kopej­ka, ami körülbelül öt gyufadoboz árának felel meg. A metró Igen kedvelt közlekedési eszköz. A Moszkvában, Lenlngrádban, Kijevben, Tbilisziben és Bakuban már üzembe levő metrókon kívül föld­alatti vasút épül Harkovban és Tes­­kentben is és más, az egymillió la­kost elérő, további városok számára is kidolgozták a metro projektumait. A Szovjetunió területén nagyon el­terjedt a trolibusz-közlekedés, amely­­lyel csaknem száz szovjet város ren­delkezik. A villamos második virág­korát éli, s ez a közlekedési eszköz évente több mint nyolcmilliárd utast szállít, azaz kétszer többet, mint az egész emberiség száma. E közleke­dési eszközök előnye relatív bizton­ságosságuk, valamint az a tény, hogv nem szennyezik a városok levegőiét és nincsenek káros hatással a kör­nyezetre. Ha már a közlekedésről beszélünk, külön figyelmet érdemelnek a külvá­rosokba közlekedő villamosvonatok. Például Moszkvában naponta egymil­lió utast szállítanak a külvárosokat és a közeli településeket, városokat és üdülőközpontokat összekötő villa­­mosvonátok. A viteldíi ezeken is igen olcsó. Ha Moszkvától körülbelül 40 kilométerre lakó polgár idényjegvet vásárol, (havi. negyedévi vagy fél­évi bérletet), és ezzel naponta jár be Moszkvába, úgy minden út oda és vissza hat kopejkába kerül, ami vég­eredményben olcsóbb, mintha két utat tenne meg trolibusszal vagy autó­busszal. A szolgáltatások természetesen nem korlátozódnak csupán arra, amit az előbbiekben felsoroltunk. Választé­kuk sokkal bővebb és nagyobb. De már csak az, amit eddig elmond­tunk, világosan igazolja, hogv a szol­gáltatás szférája, vagy amint azt ma mondják, a szociális, társadalmi szol­gáltatások ipara, a szovjetek orszá­gában egyetlen célt szolgál. Kielégí­teni az ember szükségleteit, és szá­mára a legnagyobb kényelmet bizto­sítani, amit a jelenkor civilizációja biztosíthat. És Itt a szolgáltatások szférájában bukkanunk rá arra a ha­tárvonalra, amely a kapitalista világ termelési céljai és a szocialista or­szágok termelési céljai között mu­tatkozik. A tőkés országokban a szol­gáltatások szféráját a lehető legna­gyobb nyereség utáni hajsza jellemzi, míg a Szovjetunióban éppen úgy, mint az egész szocialista termelés, az ember érdekében létezik és fejlő­dik. JAKOV USERENKO, az APN hírmagyarázója Mezőgazdasági gépek is vásárolhatók május 23-tól 30-ig a BRNO 71 Eladási Vásáron Sportkifejezéssel élve a brnoi kiállítási területen az idei vá­sárok első menete befejeződött. De azonnal megkezdődtek egy további, nem kevésbé jelentős akció — a Brno 71 Eladási Vásár — megrendezésének elő­készületei. Ennek az eladással egybekötött nagyszabású vá­sárnak egyik hagyományos résztvevője a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata (Ústrední podnik zemédelské techniky). Ez évben a Z pavilon mellet­ti térségen csaknem 2000 m2 területen állítja ki e vállalat azokat a mezőgazdasági gépe­ket és munkaeszközöket is, amelyeket a gépállomásuk, a járási ipari vállalatok és más gépgyártó cégek készítenek. A földműves-látogatók számára tehát sok érdekes látnivalót és a mezőgazdasági gépek nagy választékát mutatja be, ami tel­jes egészében a nagyközönség előtt alig ismert. Ezzel jól ki­egészíti a mezőgazdasági gépe­ket gyártó állami vállalatok termékeit és a külföldről be­hozott mezőgazdasági gépek választékát. Igen sok gépállomás, járási ipari vállalat és sok más gyár­tó cég örömmel vette a Mező­­gazdasági Technika Központi Vállalatának felhívását a szo­rosabb együttműködésre és a kiállításon való részvételre. Ezek a vállalatok 80 különbö­ző— a talajművelő és takar­mánybetakarító gépektől kezd­ve az állattenyésztés gépesíté­sét szolgáló berendezésekig — új termelőeszközt mutatnak be. A vásár látogatói többek között megtekinthetik a legkülönbö­zőbb takarmányfelszedő kocsi­kat és pótkocsikat. A kiállított mezőgazdasági gépek között néhány külföldi gyártmányú traktor is szerepel. A gépjavítókat és karbantar­tókat elsősorban a szerviz- és garázsberendezések érdekelhe­tik. Megjegyzendő, hogy a ki­állítók nem feledkeztek meg a szövetkezetek és az állami gaz­daságok építkezési munkáinál, valamint a karbantartásnál szükséges speciális gépekről sem. A Brno 71 Eladási Vásáron — amely ez év május 23-tól 30-ig várja a vásárolni szán­dékozó látogatókat és az ér­deklődőket — valóra válik az a földművesek által gyakran hangoztatott kívánság, hogy a kisebb gyártó vállalatok készí­tette gépipari termékeket Is egyetemesen mutassák be. A meghívott gyártó vállalatok számára ingyenesen bocsátják rendelkezésükre a kiállítási te­rületet, és kereskedelmi tár­gyalásaik lebonyolításához a kereskedelmi pavilonokat. Ab­ban az esetben, ha a kiállító vállalatok ez általuk gyártott cikkeket a vásáron áruba is bo­csátják, úgy a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata gondoskodik a szervizszolgálat­ról, valamint az alkatrészek biztosításáról. A vásár vezetősége és külö­nösen a Mezőgazdasági Tech­nika Központi Vállalata szere­tettel hívja a földműves nagy­­közönséget a brnoi vásárra. A meghívással egyidejűleg arról tudja biztosítani, hogy a láto­gatók számára a keresett cik­kek nagy választékát készíti elő. JAN DUSEK Több szociológiai felmérés, vala­mint a szovjet szakemberek adatai Is azt mutatják, hogy ezek a kiadások alig terhelik a családi költségvetést. Sokat vár az elgondolások józan megvalósításától De hogy ne beszéljek a levegőbe, néhány példával szeretném állításo­mat alátámasztani. Moszkvában egy háromszobás lakásban lakó család a központi fűtésért havonta legfeljebb 1,5 rubelt fizet, ami a Szovjetunió­ban egy munkás vagy alkalmazott átlagos 122 rubel havi keresete mel­let elenyésző összeg. Ugyanez a csa­lád a melegvízért havonta 1,24 rubelt fizet. Talán a nők tudják legjobban értékelni, milyen kényelmet jelent az állandó melegvíz egy lakásban. Moszkvában, Kijevben, Leningrádban és sok más szovjet városban fürdő­szoba már a lakások több mint 80 százalékában található. A városi la­kos ma már nem Is fogadna el olyan • India ez év végén beszünteti a kenyérgabona behozatalát, amint ezt hivatalos helyekről közölték. Az in­diai földművelésügyi miniszter kije­lentette, hogy az ország búzából ön­ellátó és belátható időn belül a hoza­mok növekedése következtében a rizs­hiányt is leküzdi. • Uruguayban a növényt olajakat gyártó cégek a napraforgó mag hiá­nyával számolnak ebben az évben, mert a földművesek alig mutatnak érdeklődést a napraforgó termesztése iránt. • A kukorica múlt évi termés­­mennyiségét az egész világon 242,4 millió tonnára becsülik, ami két szá­zalékkal kevesebb, mint az 1969-cs év terméseredménye. Két esztendővel ez­előtt ugyanis a kukorica össztermése 246 ezer 943 millió tonna volt. Az utóbbi hat évben nagyon sokat fejlődtek a kassal (Košice) Járás szö­vetkezetei. Ezek közül az egyik ki­emelkedő gazdaság a somodi (Drie­­novec) szövetkezet, amely 1964-től 1969-ig a növénytermesztést 360, az állattenyésztést 540 százalékra fej­lesztette. Az átlagos növekedés tehát 400 százalékot ért el. Messziről Indultak, messzire jutot­tak. De ez a messzi nem is olyan nagy, ha a valóságos eredményeket nézzük. Tejtermelésben érték el a legszebb eredményt, 3850 literes átla­gos évi tejhozamot, Ez nagyon szép eredmény, viszont az elmúlt évben már csak 3300 litert termeltek. Ter­mészetes, hogy ez nem az ő hibájuk­ból történt, hanem a rossz időjáráá okozta. A feketetarka, tejelő fajta tehenek, jó hogy meg nem beteged­tek a jónépréti ingoványos savanyú füvű legelőn. De másutt is sok volt az eső, és mégsem csökkent a tejhozam, hanem tizenkét gazdaságban növekedett. Fő­képpen az egyesült szövetkezetekben. Ennek az az oka, hogy jobb legelőt is létesíthettek, mint a Jónéprétje, amely alacsonyabban fekszik, mint vízgyűjtő Bódva folyó. De nemcsak a legelő esetében, hanem a kapás ta­karmánynövények termesztésében is korlátozottak a lehetőségek. A vasút mentén kell termeszteniük a siló- és a szemes kukoricát, mert a gabona­félék meggyulladnának a mozdonyok szikráitól. Még jó, hogy a kukorica monokultúrában is bevált. De a ku­korica sem termelhető egy helyen korlátlan ideig a jelenlegi termelési viszonyok között. Nagyon helyesen teszik, hogy kapa nélküli növényápo­lást alkalmaznak, mert náluk is ke­vés a kétkezi munkás a határban. De a gépi betakarításra már nem nyílik lehetőség, egyrészt, mert a földterü­let nem elég nagy és nem használnák ki a gépeket kellően, másrészt pedig ily kis területen a gépi betakarítás még drágább lenne, mint a kézi. A szövetkezet ezer hektáron gaz­dálkodik és vannak 50—70 hektáros dűlői is. Eddig ez nagy előny volt a többi kisebb parcellákon gazdálkodó szövetkezetekkel szemben. De az ed­dig egyesült szövetkezetekhez viszo­nyítva már kicsinek bizonyultak. Hát még az ötéves tervben egyesülésrd váró nagy szövetkezetek lehetőségei­hez képest... Kelet-Szlovákiában is az az elv ural­kodik, hogy csak a nagy gazdaságok fokozhatják kellő mértékben a ter­melést és itt is számolnak azzal, hogy 500 hektáron is termelnek majd sze­meskukoricát egy tagban és ahhoz megfelelő mértékű sertésállományt tartanak a gazdaságban. A somodi szövetkezettel is szívesen összeháza­sodnának más szövetkezetek, mert nagyon vonzó a szorgalmas tagság és a jó vezetés. De vajon mit szólnak ehhez maguk a somodiak. Valamennyi megkérdezett azzal válaszolt, hogy sose voltak a jónak elrontói. Bodnár Ferenc mérnök, a szövet­kezet elnöke nemzetgyűlési képviselő pedig így vélekedik: — Sokat várok az elv józan meg­valósításától. Mármint attól, hogy ér­demesebb három-ötezer hektáros szö­vetkezetbe egyesülni, mint kisebb egyesült szövetkezettel próbálkozni. A józan megvalósítás alatt azt a közösen megfontolt egyesülést érti, amelyik nem hoz viszályt falu és falu között. Köteles Ágoston zootecbnikus szin­tén a haladás zászlóvivője. Bejártuk vele az egész gazdasági udvart és megmutatta, milyen újításokat alkal­mazott a termelés növelése érdeké­ben. Azonkívül elmondta, mi mindent lehetne még megvalósítani egy na­gyobb mezőgazdaságban. Most ők zárt tenyésztésben jóformán minden állatot tartanak és jegyezzük meg, elég szakszerű gondozásban. Például, külön tartj&c az anyakocákat a vem­­hesség első felében, külön a máso­dikban. Majd egy más istállóban fog­lalnak helyet a szoptatósak. A nagy tisztaságon és gyakori fertőtlenítéseit kívül érdemes megemlíteni a vemhes kocák kifutóját, amely az 61 déli ré­szén van, hogy több napfény jusson hozzájuk. A kifutó egy részét pedig eresz fedi, ahol hűsölhetnek a kocák és eső ellen menedéket találnak. Az újszülött malacokat öt napig villany­melegítette fészekszerű ládában tart­ják az anya fölött, egy méternyi ma­gasságban. Itt tisztább a levegő éá az anya sem nyomhatja agyon a mala­cokat. Nappal minden órában-, éjsza­ka kétóránként az anyához engedik a malacokat szopni. Ezáltal minimá­lisra csökken az elhullás. A marhahizlalásban is nagyon szép eredményeket értek el bizonyos újí­tások révén. De azt nem elemezhet­jük, mert a cikknek más a célja. Ezt is csak azért említem, hogy jó partit jelent a tervbe vett házassággal <f somodi szövetkezet. Minden téren az újnak, a haladásnak az úttörői. Nagy­szerű a borjúneveldéjük is, amelyben öt szövetkezetből nevelik a szopós borjakat három hónapos korig. Аз eredmények kiemelkedők, de munka­­igényesek, és a gépk alkalmazása bi­zony itt is sokat könnyítene. A már 37 hektáros és a jövőben 50 hektárra bővülő szőlő is sóik kézi erőt leköt, és nagy beruházást igényel. Újabb beruházások a termelés kor­szerűsítésére már aligha eszközölhe­­tők anélkül, hogy azt a tagság ne erezné meg. Egyesülés révén még akkor is nö­vekedne a tagság jövedelme, ha gyengébb szövetkezetek képeznék partnereiket. De jobb szövetkezet is szóbajött. Minden házasulandónak hiányzik valami a hozományból, de mindegyik visz magával olyat, ami a másiknak nincs és előnyére válik. Leginkább a gépek és a szakemberek kérdése oldódhat meg. Itt van pél* dául a jánoki szövetkezet. Stromp elvtárs, a szövetkezet elnöke már át­adná a stafétabotot. Nincs náluk olyan, aki nálánál jobban vezesse a szövetkezetei. Neki már mindegy vol­na, mert visszavonul, mégis azon töri a fejét, hogy a megkezdett út még több boldoguláshoz vezessen. Egyesü­léskor ez a gond is eloszlik. Sorolhatnám az előnyöket, amelyek az egyesült szövetkezetekben adód­nak, de azt már betéve tudják az itteniek a sok elolvasott újságcikk nyomán. Azonban érdemes lenne né­hány ilyen szövetkezetét meglátogat­ni, mert több szem többet lát. CSURILLA JŰZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents