Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-16 / 2. szám
Nemesítjük a kecskeállományt A dunaszerdiahelyi Járás (D. Streda) Bős (Gabčíkovo) községében a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete 1967-ben alakította meg a kecsketenyésztési szakosztályt. Azóta a Somorjai (Samorln) Teíiyészállatnemesftő Üzem termelőképesség-ellenőrzésbe vette tagságunk törzskönyvezett kecskéit. Az első tenyészállat-vásár múlt év szeptemberében zajlott le községünkben. Bírálatra kilenc tenyészbakot vezettek fel, melyek közül hatot az I. termelőképességi osztályon belül az külemi osztályba, kettőt pedig az la külemi osztályba soroltak, miközben kiselejtezésre csupán egy állat került. A nyolc bakot tulajdonosaik öszszesen 12 100 koronáért értékesítették, vagyis az átlagai- 1512,50 korona volt. Közülük négyet a'Komáromi (Komárno) Járási Állami Tenyésztési Felügyeiőség, négyet pedig a dunaszerdahelyl. vásárolt meg. A tenyészállatokat széthelyezték a bakkecsketartással megbízott tenyésztők községeibe. Innen kéri ki azután a tenyésztő a bakot, az üzekedő kecske vagy fiatal gödölye befolyatására. A tenyészállat-vásáron győztesként az első díjat Bartal Miklós tenyésztő nyerte el (képünkön a jobbszélen), a felvezetett 49 kilós bakkal, amely a Primanka nevű 13-L-8 törzskönyvi számú kecskétől származik. Primanka az első laktáció Idején 764,2 kg (lit) mennyiségű, 4,03 % zsírtartalmú tejet adott. A tőle származó, említett bakot 1700 koronáért értékesítette tulajdonosa, míg a másik bakot, amely ugyanattól a kecskétől származott, 1600 koronáért adta el. Második helyezést Fekete Mária tenyésztő (balról a harmadik) bakja érte el, amelyet pénzben 1600 koronára értékeltek. Harmadik helyen Kovács Antal (balról a második) két bakja végzett, amelyekért ősz szesen. 3100 koronát kapott. Utána következett Somogyi Flórián (felesége jobbról a harmadik) tenyésztő, aki bakonként 1500 koronát inkasszált. Idősebb Csicsai Imre (jobbról az első) két bakjáért 2500 koronát kapott. A feltüntetett árakból is következtetni lehet a bősi állomány jó minőségére, ami egyben jelentős tenyésztői sikerként könyvelhető el. A bírálóbizottság elnöke Jurík elvtárs, kiváló szakértő volt, s hasonló hozzáértéssel végezték az értékelést, pontozást a bizottság többi tagjai is Somorjából és Komáromból. Tervek szerint hasonló vásár megrendezésére 1971. szeptember 9-én kerül sor, amelyen a felvezetett állatok remélhetőleg még eredményesebben szerepelnek majd, mint az első ilyen rendezvényen, hiszen a minőség állandóan javul. Palkoviő Marian, Bős (Gabéíkovo) 256 A hősi tenyészállat-vásárra állataikat felvezető tenyésztők. (A szerző felvétele) doskodnak arról is, nehogy a tyúkól légterének hőmérséklete 5 °C alá csökkenjen. Ugyanakkor azonban a tyúkól jó szellőztetéséről kell gondoskodni, mivel ellenkező esetben a levegő páratartalma a szükségesnél magasabb százalékot érne el, ami számos betegség eredője lehet. A takarmányadagot úgy kell kialakítani, hogy az kalóriaérték és fehérjetartalom szempontjából kielégítő legyen. Télen sem szabad mellőzni a zöldtakarmányozást. Ezt lehet takarmánykel, reszelt répa és gabonacsíra etetésével végezni. A tojáshozam fenntartása érdekében szükséges a napfényórák számának szaporítása, amit a tyúkól műfénynyel történő megvilágításával lehet elérni a kora reggeli és az esti napszakban. ■ A víziszárnyastenyésztok megfigyelései szerint ebben a hónapban kezdődik az idősebb ludak párzása, ami elvétve már a fiatalabb ludak esetében is előfordul. Erre való tekintettel gondoskodunk arról, hogy' a szemestakarmányon kívül, megfelelő mennyiségű reszelt sárgarépát, esetleg takarmányrépát kapjanak az állatok. A gúnarak napi takarmányadagját ebben az időszakban zabbal kell kiegészíteni. Gondoskodni szükséges a kifutók tisztántartásáról, minden tekintetben. A tenyészkacsáknak ugyan csak szükségük van a tiszta környezetre. Januárban takarmámiadagjukat vitaminokat tartalmazó ásványi kiegészítőtakarmányok adagolásával kell változatosabbá tenni, amely összeállításban mész, fehérje és foszfor található. Így a kacsákat alaposan előkészítjük a tojásrakás idényére. A házinyúltenyésztők felkészülnek a tenyésztési idény megkezdésére. Amennyiben a nyúlketrecek zárt térben helyezkednek el, megkezdődhet a tenyésztésre kiválasztott nőstények pároztatása. Ilyen korai tenyésztést azonban csak akkor ésszerű végezni, ha megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre a jóminőségő takarmány. A zöldtakarmányt sárgarépával, illetőleg zabvagy árpacsírával pótoljuk. A sárgarépát mindig reszelt állapotban adagoljuk, sohasem egészben. A nyúlketrecben mintaszerű tisztaságot tartunk fenn. Főként a vemhes nőstényeknek szükséges bő alomról gondoskodni, hogy jól előkészíthessék a fészket a fiókák részére. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a nyúlnak naponta friss ivóvizet adjunk. A galambtenyésztők állataikat még nemek szerint különválasztva ^tartják. Azonban inár ebben az időszakban is szem előtt tartják a tenyész párok összeállítását a küszöbön álló idényre. Mivel télen ritkábban repülnek a galambok ki, gyakrabban kell tisztítani a galambházat. A napi takarmányban több kukoricát adagolunk, amely főleg az igen hideg időjárás esetén tesz jó szolgálatot. Mivel a galamb aránylag sok vizet fogyaszt, gondoskodunk arról, nehogy az hatókban befagyjon a víz. Ezért a vizet gyakran cseréljük és enyhén melegítve adagoljuk. О A kecsketenyésztők különös gondoskodást szentelnek a vemhes kecskék istállózására. Még a leghidegebb napokon sem szabad az- istálló hőmérsékletének 8 °C alá csökkennie. A tenyészkecskék ekkor vannak vemhességük időszakának közepetáján, amikoris igen érzékenyek az időjárás viszontagságaival szemben. Ilyenkor szükségük van bőséges mennyiségű, száraz alomra. Az etetés időpontját szabályszerűen be kell tartani. Állatonként és naponta hozzávetőleg 3 kg takarmányrépával (sárgarépával keverve), 1,5 kg jóminőségű szénával fis' 1 kg korpával kell számolnunk. Megfelelő konyhai hulladékkal a napi takarmányadag változatosabbá tehető. Az italnak okvetlenül melegnek kell lennie. Az egzutikus madarak tenyésztői legtöbbször szárnyasaikat kalitkákban kénytelenek átteleltetni. Amennyiben ezt a lehetőségek megengedik, legyenek a kalitkák méretei nagyobbak, hogy a madarak szabadabban röpködhessenek. A kalitkákat hetente tisztítani keli. A kalitkák aljára tiszta folyami homokot szórjunk. Erre a melláraknak az emésztés elősegítéséhez is szükségük van. Alaptakarmányuk a köles, a mohar és a csumíza. Ne feledkezzünk meg azonban a zöldtakarmány etetéséről sem (saláta, spenót, reszelt sárgarépaJ. A napfényórák számának szaporítása műfény segítségével okvetlenül fontos, hasonlóképpen mint a 20 °C hőmérséklet egyenletes fenntartása. ф A nemes kanárimadarak tenyésztői előkészítik a szükséges felszereléseket a tenyésztési időszak kezdetére. Kitisztítják és fertőtlenítik, esetleg javítják, berendezik a pároztató kalitkákat. Hónap végén a tenyésztésre szánt nőstényeket melegebb helyiségbe helyezik át és főttojást kezdenek adagolni nekik. Egyidőben a tenyésztésre kiválasztott hímeket nagyobb kalitkákba helyezik át és takarmányadagjukat kendermagal, hántolt zabbal és kanárikölessel egészítik ki. —ar— 1 Az Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium értekezletén, amelyen Dr. Krajőí Ján miniszterhelyettes tartott beszámolót, a felszólalókat sem kivéve, a vízszennyezés jelenlegi helyzetével és a megoldások módjával foglalkoztak a jelenlevők. Elsőrendű feladat ezen a téren a vízszennyezés megakadályozása. Ez két vonalon történik, mégpedig a vízgazdálkodással foglalkozó törvény végrehajtásának alapos átültetésével, vagyis jogi és adminisztratív igazgatási tevékenységgel, továbbá 1967-től kezdődően ökonómiai megszorítások érvényesítésével, ami a szennyvizet kiengedő ipari üzem pénzbüntetésében nyilvánul meg. A közvélemény átütőerejü igénybevétele, kihasználása ezidáig még nem játszott olyan szerepet, amilyet joggal betölthetne. A már tizenöt éve alkalmazott intézkedések ellenére sem volt elérhető a kívánt eredmény. Még azt sem sikerült megvalósítani, arpi a CSKP XIII. kongresszusának záróhatározataiban szerepel, miszerint a legrövidebb időn belül meg kell állítani e folyóvízszennyezés további fokozódását, a vízgazdaság és a természetes környezet egészségessé tétele érdekében. A szennyvízokozta kár Szlováki területén - meghaladja az évi kétszázötvenmillió korona értéket. Ez ökonómiai kár, de a lakosság egészségében tett közvetlen, vagy a növényzetben, állattenyésztési termelésben közvetett károkat nem sikerült számértékben kifejezni, de feltehetően többszörösét képezik az ökonómiai kárnak. A víztisztaság rendszeresebb vizsgálatával és értékelésével 1948-tól foglalkozunk hazánkban. Folyóink tisztasága közvetlenül a második világháború után még kielégítő volt. Erősen érezhető változás 1953 után következett be, mégpedig az összes nagyobb szlovákiai folyókon. A vízszennyeződés legrosszabb fokáig 1500 km vízgazdaságilag jelentősebb folyóvíz vált 1960-ig értéktelenné, míg 1953-ban csupán 850 km-t mutatott a felmérés. Ezt követően 1961-től ezidáig a vízszennyezés fokozódása enyhült ugyan, de romlott a helyzet a Dunán, a Kis-Dunán, a Vágón, a Garamon és a Laborcon. A vízszennyezés 1958-tól 1965-ig évi átlagban 5 %-kal rosszabbodott. Jelenleg folyóinkba hozzávetőleg 700 íjiillió köbméter szennyvizet engednek az ipari üzemek évente. E hatalmas mennyiségnek mindössze egyharmadát tisztítják. A megközelítően 850 nyilvántartott vízszennyező hely — az eddig még nyilvántartásba nem veit mezőgazdasági üzemeken kívül — évente 126 ezer tonna mennyiségű szerves szennyet produkál, aminek kb. 22 %-át fogják fel. A Bratislavai Vízgazdasági Kutatóintézet dolgozói elméleti számításokat végeztek, miszerint Szlovákia vízszennyezésének mértéke egyenértékűség alapján tizenegymillióhatszázezer lakosú állam vízszennyezési átlagának felel meg, pedig lakosságunk száma mindössze négy és fél millió. Legnagyobb mértékben szenynyezett folyónk a Vág. E folyó vízgyűjtő területén keletkezik Szlovákia szerves vízszennyezésének kb. 57 %-a. Ez a szenynyeződés egész köztársaságunk viszonylatában 17,5 °/o-ot je- Jent. Közben a Vág vízszennyező anyagainak mindössze valamivel több mint 11 °/o-át semlegesítik, míg más jelentős folyóink vízgyűjtő területén a szennyanyagok 34—46 °/o-át likvidálják, ami hatványozottan bizonyítja a helyzet súlyos voltát a Vágón. Mi ennek az oka? Mindenekelőtt az 1955-ben hozott és 1959-ben felújított vízgazdasági törvény be nem tartása. E törvény 12. §-a szerint ha bárki, bármilyen módon használja a felszíni vagy a föld na ciánkáli, három tonna króm- és három tonna más nehézfé mek sója kerül a folyókba. Az ellenőrzött 36 üzemből, amelyekben ún. meleg módszerrel végeznek fémnemesítést, csak két üzemben számolják fel a mérgező hulladékanyagokat tér mikus módszerrel. A 47 kórház és egészségügyi intézményből 32-nek nincsen engedélye a különleges célú vízhasználatra. A 426 ezer köbméter infikáit szennyvízből évente mindössze 53 ezer köb méter vizet tisztítanak. Csupán 16 egészségügyi intézményben volt megfelelő víztisztító berendezés. A 60 ellenőrzött vágóhíd és húsfeldolgozó üzem közül 28- ban semmilyen víztisztító berendezés nem volt. Az állati vér 40 %-át nem fogják fel és ez a folyókba kerül. Ízelítőül a felügyelőség munkájából enynyi talán elég is lenne. Folyóvíz-szennyezés Szlovákiában A természetalkotta életviszonyok védelme évről évre súlyosabb feladatokat jelent a világ minden ipari országában, így hazánkban is. Ezidáig a napfényt, a csobogó folyóvizet, a tiszta levegőt, az ózondús erdőt természetes jelenségnek vettük. Ha azonban csupán két évtizedre tekintünk vissza, megállapíthatjuk, hogy az ember életkörülményei fokozatosan romlanak. Ebből következik a mindnyájunkra nehezedő tudat, miszerint valamit tenni kell a helyzet állandó romlásának megállítására, majd annak javítására. alatti vizet, az köteles gondoskodul a víz tisztaságának megőrzéséről. Sajnos a gyakorlat más. Sok esetben el sem tudjuk képzelni a kár mértékét, amelynek következményei el sem távolíthatók. Például a Nyitra folyó vízterületén található arzén hatásának rettenetes következményei az elkövetkező generációkra jelenleg csak sejthetők. A vizet igénybevevő üzemek nagyobb hányada törvényszegést követett el, ezért 1961-ben megalakították az Állami Vízgazdasági Felügyelőséget, amely ezidáig értékes munkát fejtett ki. Dolgozóinak tevékenysége nyomán 548 büntetést mértek ki, 20 millió korona összegben. Ennél is értékesebb azonban a felügyelőség szervezési, ismeretterjesztési munkája. Eleinte ez üzemek vezetői még csak nem is ismerték a vízgazdasági törvényt, nem tudták mi a kötelességük. Sajnos még ma is 0 vizet használó üzemek 65 %-ának nincsen vízhasználati engedélye. Az engedély a kötelességeket is felsorolja, és a hiányosságokat rövidesen helyre kellene hozni. Ebben jelentős segítséget nyújthatnának az elsőrendűen érdekelt horgászok is. A felügyelőség 1969-ben megállapította, hogy 99 ellenőrzött fémfeldolgozó üzem közül 26- ban még víztisztító berendezés sem volt. A 63 fémgalvanizáló üzemből évente két és fél tonyajon melyek a legnagyobb vízszennyezést okozó iparágak? Szlovákia egyetlenegy celulózeüzemének sincsen megfelelő tisztítóberendezése. A kormány által megszabott időpontokat ezek az üzemek nem tartják be. Például a Ružomberoki Észak-Szlovákiai Cellulózé- és Papírgyárnak az 1963. évi 949 számú kormányhatározat értelmében a gőzösítő és a kilúgozott szulfit anyagokat égető berendezést 1968-as év végéig kellett volna üzembeállítanunk. Ennek végrehajtása azonban reális számítás szerint csak 1972-ben várhaté.. A Túród Cellulózé- és Papírgyár Martinban 1975-ig megszünteti az üzemelést és más cikk gyártásához kezd az átépítés után, ami nagy megkönnyebbülést jelent majd a Vág menti horgászok részére. Ha e két gyárban rendeződik a helyzet, mondhatnánk új korszak kezdődik a Vágón. A harmaneci papírgyárban előreláthatólag 1971-ben megszüntetik a cellulózegyártást. A Chemicelulóza Žilina nevű üzemben már 1965- ben üzemelnie kellett volna a tisztítóberendezésnek, erre a reális időpont azonban 1980. A gömörhorkai (Gem. Hôrke) cellulózegyár kivételt kapott a szennyvíztisztítás kötelessége alól, ami komoly gondot okoz. A gyártást 1972-ig tervezték leállítani, de ezt az időpontot, tekintettel népgazdaságunk jelenlegi helyzetére, bizonyára nem tartják be. A hencovcei cellulózegyár tisztítóberendez' se 1965 helyett csak 1973-ban készül el, ami az Ondava folyó megváltását jelenti majd. A cellulózegyárak okozzák az iparágak közül általánosan а legnagyobb vízszennyezési gondokat, amit számszerűen 50 fiiban lehetne kifejezni. A vegyipari üzemek, például a Dubovái Petrochémia, a W. Pieck Üzemek és a Slovnaft sem marad háttérben a súlyos gondok és károk okozásában. A Slovnaft, az egészséges ivóvízellátás tekintetében sorsdöntő jelentőségű Délnyugat-Szlovákia részére. A Duna menti körzet sokmíllió köbméter jó ivóvíz nagy tárolója. A Duna vizének természetes vagy mű átszűrésével a készletek állandóan felújíthatok lehetnének, de a felsőfolyástól, Bratislavától nyersolajjal súlyosan szennyezett víz ezt a reményt megsemmisíti. Egy liter nyersolaj néhányezer köbméter ivóvizet tesz tönkre egy egész generáció részére és a Kis-Dunába évente néhányszáz tonna nyersolajtermék, olaj kerül. Csallóköz mezőgazdasági üzemeinek, halászszervezeteinek panasza tehát teljesen jogos. A helyzetet még súlyosbítja, hogy Bratislava lakosainak cca. százötvenezret kitevő részétől a csatornába kerülő szennyvíz is a Kis-Dunába jut. Mi a tisztítóberendezések építése körüli helyzet? Tizenkét év leforgása alatt még egyetlen évben sem sikerült a tervezett építési feladatok teljesítése. Az egész időszak alatt csak 76,5 %-ban teljesítették a tervet. Például 1969- ben 54 tisztítóberendezésből cca 16 építését fejezték be. Ezidáig legrosszabb tervteljesítés 1970-ben volt, amikoris az évi tervet szeptember végéig mindössze 50,6 %-ra teljesítették az építővállalatok. A sok kétkezi munka miatt a munkatermelékenység 40 % körül mozog. Ez egyik oka az üz űrnek lemaradásának, mert embereiket inkább gépesített építkezésre küldik. Ezzel ezreket takarítanak meg, miközben százmilliós károkat okoznak. Az, hogy a tisztítóberendezések költségeit a vízgazdasági alapból a gyárnak részben térítik, a helyzeten sajnos nem segít. Mindez igen érzékenyen és közvetlenül érinti a horgászok érdekeit, hiszen a rengeteg gazdátlan káron kívül (jég alá kiengedett szennyvíz) a kimutatott károk összege évi Átlagban hárommillió koronára rúg. Ez évben minisztérium-közi bizottság alakul, melynek a Duna víztisztasága is hatáskörébe tartozik majd. A bizottság foglalkozni fog az ipari üzemek elhelyezésének kérdésével is. A vízügyi szakemberek nézetei szerint a vizet szennyező üzemeket ott kell a jövőbeli építeni, ahol a földben levő nagy ivóvízkészletekre ártalmatlan a szennyvíz, vagyis a folyók alsó folyásán. (Szerkesztőségünk képviselőjének az értekezleten elhangzott Javaslatát lásd a 8. oldalon.) KUCSERA SZILÁRÖ
