Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-01 / 17. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. május Eredmények mérlegen A marcelovái szövetkezetben Is értékelték az első negyedév tervfeladatainak teljesítését. A kimutatásból kiderül, hogy a gazdaság 884,91 mázsa sertéshúst adott el az eredetileg tervezett 825 mázsa helyett, viszont a marhahús eladásában négymázsás lemaradás mutatkozik. Lényegesen túllépték a tej eladási tervét is, hiszen a tervezett 189 ezer 332 liter helyett 214 ezer 800 litert adtak a közellátásnak. Némi lemaradás tapasztalható a tojás értékesítése szakaszán, de ez érthető is, , hiszen a szövetkezetben még napjainkban is a hagyományos módszerrel, a régi, elavult Istállókban tartják a tojókat, így a termelés nem kifizetődő a gazdaságnak, s nem tudnak lépést tartani a modern tojóházakkal. Ennek következtében a szövetkezet arra az elhatározásra Jutott, hogy beszünteti a tojástermelést, s a rendelkezésükre álló takarmánymennyiségnek megfelelően növelik a sertésállományt. Egy vádoló. sírhalom... 1944 tavasza vplt. A tavaszi ég derűs mosolya kissé felvidította a tél és a háború némaságába fulladt falut. A zöld mezőre aranyszőnyeget borított a virágzó gólyahír. Négyen-öten kis csapatba verődve a falu melletti rétre igyekeztünk. Rét, igazi rét volt még akkor. Szelíd lapályát sok helyen váltotta fel a nádtermő, lápos sással és kákával benőtt ingovány. S meglőtt a sok vízimadár. Ezek Izgatták gyermekes képzeletünket. No meg a vasútállomás, amely az útunkba esett. Képesek voltunk itt órákon keresztül ácsorogni, s várni a menetrendszerűen közlekedő szerelvényeket. Csodáltuk a vonaton utazó egyenruhás katonákat, s találgattuk, hogy vajon miért annyira fáradtak és piszkosak? Figyelmünket később az ágyúk kötötték le. Egyik barátom megmagyarázta, hogy a csövük azért kormos, mert lőnek vele. Hitetlenül néztünk rá, de ő bizonygatta. — Én tudom, hisz édesapám írta a frontról. Erre összenyomtuk kócos fejünket s máris magyaráztuk az ágyú fortélyát. Ebbe a gépbe bizonyára villámok vannak zárva, amelyek, ha kiszabadulnak, megölik a rabulejtőket. Az egyik napon érdekes szerelvény érkezett az állomás egyik mellékvágányára. Mindjárt feltűnt, hogy ezen sem ágyúk, sem katonák, hanem meggyötört, szomorú civilek érkeztek. Sovány, görnyedt asszonyok kannákkal felszerelve kutat kerestek, a kocsik ablakán ijedt tekintetű gyermekszemek meredtek ránk. Felfedezésünk, hogy a vonaton gyermekek is vannak, felbátorított bennünket és közelebb merészkedtünk. — Mi itt fogunk lakni nálatok — hangzottak a barátkozás első szavai. — És ti miért laktok vonatban? — kérdeztük csodálkozva. — Menekültek vagyunk, a háború mindenünket elpusztított. — Menekültek, háború, ez a két szó szinte agyamba hasított, s egyszerre fagyos dermedés ölte meg bennünk a tavasz ezernyi virágának illatát. Nem érdekelt bennünket többé a rét, nem akartunk „tündérmadarat“, kócsagot fogni. Reggeltől estig új barátaink között voltunk, akik gyermekfejjel meséltek a szenvedésről, pusztulásról, az éhezésről. Volt közöttük egy aranyos kislány, akit magunk között kis Editnek neveztünk. Nem tudott járni, béna volt szegény. Édesanyja napközben dolgozni járt, hogy legyen betevő falatjuk. Ha meghallotta hangunkat, azonnal vadul verni kezdte a vagon ablakát, így hívta fel magára a figyelmet. Ha felmentünk hozzá, azonnal mesét kezdett olvasni, így igyekezett minél tovább ott tartani bennünket. Sokszor ránk vetette bágyadt tekintetét, amelyben volt valami érdekesség: talán a magány, vagy a kétszeres szenvedés fénye. Az egyik esős reggelen félrevert harangzúgásra ébredtünk. Tűz van! — rohant be hozzánk a szomszédfiú. Kigyulladt az egyik vagon, amelyben menekültek laknak. Sejtve a tragédiát, azonnal az állomásra rohantunk. Szomorú látvány fogadott bennünket. A Jajveszékelő asszonyok gyűrűjében egy összeégett gyermektetem feküdt, akiben mindjárt felismertük a kis Editet. A falu temetőjének egyik nyugodt, csendes sarkában temették el. Utána nemsokára továbbszállították a menekülteket, de a háborút vádoló kis sírhalom örökre ittmaradt. Csiba László Nagyon becsületes, idős ember K a b ó к Rudolf bácsi, aki Kőhídgyarmaton (Kamenný Most) él. Ű mondta el az alábbi történetet. Azért él benne ez a történet enynyire kitörölhetetlenül, mert nagy árat fizetett érte: fél szemét és bal kezének három ujját. * — A magyar ötös huszárezred 1917 szeptemberében a Tölgyesi szorosban tartózkodott. Akkoriban Oroszország felöl már a forradalom szele lengedezett, s röpke hírként hozzánk is elfutott. Lenin elvtárs emberei behordták a híreket a katonaság közé, s felszólítottak bennünket: „Ne harcoljatok, kössünk békét! Mi, szovjet katonák, nem vagyunk ellenségetek. Fogadjuk meg, hogy soha nem fogunk fegyvert egymásra.“ — Nos, a mtndkét részről hőn óhajtott békét megkötöttük a Tölgyesi szoros egy kis falujának templomában. Nem vetettük papír- fi та, a szívünkbe vésődött örökre. ií Már akkor megszerettem a szovjet embereket, ott a Tölgyesi szorosban, ahol sokáig voltunk egymással szemközt, előbb, mint ellenség, majdmeg jóbarátok. — Az a kis csoport, amely résztvett a templomi békekötésen, emlékül a lövészárkok szélére kis gyökeres fenyőfócskákat ültetett, köztük jómagam is. Hej, de szeretném látni, mekkorára nőttek a béke fái ai eltelt 53 év alatt. Mert tyzonyosyfy megvannak, igaz tanúi ok, hogy fián igazi béke a földön. — feléltem a második vllághábqpíí^ és sok mindent azóta. Még mg.Jfs emlékszem egy Lenin elvtárs által írt könyv soraira, amelyekben azt írta a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fogalmáról: „... nagyon sok nehézség árán jön majd létre, de ha kibontakozik, akkor a nép lávát fogja szolgálnt.“ A lenini szavak Igazát községünk fejlődésén is lemérhetjük, amióta a nagyüzemi gazdálkodás útjára léptek lakosai. Boldogít és megnyugtat az a tény, hogy a jobblétért folyó küzdelem nem volt hiábavaló. * Mire a beszélgetést befejeztük, jj bizony mindketten elérzékenyültünk. Mert nagy igazság, amit el- » mondott Rudolf bácsi. Hálásak voltunk egymásnak: ű nekem, I hogy elmondhatta régi, szép emlékét, én pedig neki, hogy levonhattuk a tanulságot a múltból és a jelenből. Száraz Mária Áttörték a csendőrkordont A Szímői (Zemné) Kommunista Párt ezelőtt 50 évvel a május elsejét Gútán (Kolárovo) ünnepelte. Erre a területi pártbizottság adott javaslatot azzal a gondolattal, hogy az említett nagyközség és a közeli tanyák lakói a többi proletárral együtt demonstráljanak az árdrágítás, a végrehajtások és a munkanélküliség megszüntetéséért. Szímőről 250 felvonuló и Vág töltésén gyalogosan, kibontott vörös zászlók alatt a „Munkásnak minden nap oly szenvedés“ című ! közkedvelt munkásindulót dalolva jjj menetelt. Taktikai okokból az P élen ifjúmunkás nők, fiatal asz- fj szonyok haladtak, védve a férfia- S kát az esetleges nem kívánatos | beavatkozások következményeitől, и így volt ez 1931-ben is. A gútai 8 vashídfőnél szuronyok, fegyverek | villantak a tavaszi napfényben, a majd a rohamsisakos csendőrök j is előléptek. A menetelüket ez nem zavarta, hiszen a bátor szímőlek megszokták az ilyesmit. A csendőrök a hídra vezető utat elzárták. Ekkor kezdődött a dulakodás. Varga Józsefné az ütlegelések közben egérúton a csendőrök háta mögé merészkedett, két karjával jelezve hívta a többieket. Elsőnek a tizennégyéves Szarka Anna követte Vargánét, majd sorra a többiek. A fegyveresek hamarosan egérfogóba kerültek, elsöpörte őket a tömeg. A gútai templomtoronyban géppuskák várták az alkalmat a beavatkozásra. A tízezres felvonuló tömeg békésen hallgatta a párt küldöttének szavait. Két szímői „vörös pionír“ szervezet tagja verseket szavalt, amit a karhatalom nem szívesen hallgatott, így a csendőrség megrohamozta a tömeget, de hamarosan menekültek a támadók a munkásöklök ütlegelősei elől. Hazafelé a szímőiek más utat választottak, de a csendőrség ismét az útjukat állta. A védtelen asszonyok, ifjúmunkás leányok, fiatalemberek mi mást tehettek volna, mint az út köveit zúdították rájuk. A csendőrök ismét meghátráltak. A gútai események nem vették el a proletárok kedvét. Tovább haladtak a megkezdett úton, gyakran énekelve ezt a munkásindulót: „Törd le a láncodat elvtárs, most gyere, most sikerül Hogyha a harcodban helytáüsz, hajnalod fénye derül...“ Búkor józsef Alakulnak a SZISZ szervezetek Mint minden faluban, Csúzon (Dubník) is megalakult a közelmúltban az új ifjúsági szervezet, a SZISZ, melynek én is tagja lettem. A szervezet magvát a Radnóti Miklós Ifjúsági Klub régi tagjai alkotják. A fiatalság irányítását Skopec József elvtárs, régi párttag vállalta. Már a első gyűlésen mintegy 50 tag jelenlétében megválasztottuk a vezetőséget. A SZISZ egy ódon házban dolgozik, szerencsére már nem sokáig, mert épül az új kultúrház. A tagok első lépése az önkéntes véradás megszervezése volt. Egyelőre egyetlen kitűzött céljuk van: szeretnék ledolgozni a kultúrház építésénél a betervezett 800 brigádórát. Szervezetünk nagy problémája, hogy a falunak nincs saját zenekara. Kellő anyagi támogatás híján nem tudjuk szerezni a szükséges hangszereket. Reméljük azonban, hogy “ a szövetkezet segítségével ez a probléma is megoldódik, s a csúzi fiatalok még hallatnak magukról. Oravecz Mihály, SPTŠ Komárno Kihasználták a szép időt Aránylag jó ütemben haladnak a mezőgazdasági munkák a lévai (Levice) járásban. A szövetkezetek teljes mértékben kihasználták a lehetőséget. Három efsz-t kerestünk fel és beszélgettünk az illetékesekkel a tavaszi munkák menetéről. Nagysaliún (Тек. Lužany) Pakusza Lajos elnök elmondotta, hogy árpát és keverékeket 400 hektáron szórtak el. Ebben az évben több búzafajtával kísérleteznek. A legnagyobb reményeket a szovjet és a francia fajtákhoz fűzik. Jelenleg az ősziek ápolása folyik, s a cukorrépát is vetik. A szövetkezetnek sikerült besze(!!» reznie egy újfata répakombájnt, s így az a tervük, hogy ennek segítségével leegyszerűsítik a munkát. — A tavaszi árpát 110 hektáron vetettük el — világosított fel az Endrédi (Ondrejovce) Egységes Földművesszövetkezet közgazdásza, Juhász József mérnök. Az ezzel kapcsolatos munkálatokat március 12-ig elvégezzük. Sajnos, nem volt elegendő mennyiségű kálisónk. A búzánál a késői fagyok 5 kárt okoztak, azonban az ősziek j tavaszi „leltározásánál“ megálla- I pítottuk, hogy ezeket nem kell • árpával alávetni, hanem elegendő I’ a szükséges agrotechnikai beavatkozásokat elvégezni. Folyik a cukorrépa talajának előkészítése is. Utunk utolsó állomása Felsőszemeréd (Horné Semerovce) volt. Uhrin László közgazdász arcán az elégedettség jeleit véltük felfedezni. Eddig 100 ha árpát, 10 ha zabot, 5 ha mákot és 10 ha ta-Íkarmánykeveréket vetettek el. Nagy hátrányt jelent, hogy az efsz mechanizátora katonai szolgálatra vonult be, s így az alkatrészbeszerzés területén nemegyszer akadnak problémák. Abel Gábor A választási időszak a végéhez közeledik Hazánkban legutóbb 1964. június 14-én tartottunk választásokat. A törvény értelmében négy évenként jár le a választási időszak. Eszerint 1968-ban kellett volna a választásokat megtartani, azonban mint tudjuk, megakadályozták a jobboldali és opportunista erők. Ma már a CSKP szilárdan irányítja a társadalmi események alakulását. A konszolidációs folyamat befejezésének teljes győzelme annál is időszerűbb, mivel közeledik a CSKP megalakulásának 50. évfordulója. A becsületes, szocialista érzelmű emberek várják, hogy a párt fennállásának fél évszázados jubileuma a konszolidációs folyamat teljes győzelmével párosuljon. A CSKP XIV. kongresszusát ez év május 25-re hívták össze. E kongresszus hivatott végleg megoldani azokat a problémákat, melyek az elmúlt évek során felmerültek a pártban és a társadalomban. Megoldja mlndazat, ami még fékezi szocialista társadalmunk előrehaladását. S ahogy közeledik a XIV. pártkongresszus időszaka, úgy közeledik a képviseleti testületekbe való választások időpontja is. Munkával és harccal teli hatéves időszakról kell már a közeljövőben felmérést végezni és számot adni választó polgárainkhak. Be kell számolni arról, hogyan álltuk meg helyünket az antiszocialista erőkkel vívott harcban, mit tettünk a termelőmunka fokozása érdekében, a szocialista kultúra fejlesztésében stb. Sokrétű munkánkat több oldalról kell megvilágítani. Fontos lesz majd beszámolni arról is, miként érvényesítettük a gyakorlatban az 117/1967 számú alkotmánytörvényt a képviselők aktivizálása érdekében stb. A Szárnyai (Stárfta) HNB-on is számvetésre készülünk. Mi úgy érezzük, hogy gazdag választási időszakról számolhatunk be. Különösen szép eredményeket értünk el a község szépítése terén. Ezt bizonyítja többek között a mintegy háromkilométeres sártalanított, illetve újjáépített útszakasz is. Rekonstruáltuk a község hangosbeszélőjét, közvilágítást, új üzletet, várótermet építettünk, bevezettük községünkben a szemetes ládák használatát stb. A beruházott értékek és az önkéntesen ledolgozott munkaórák értéke meghaladja a 2,5 millió koronát. Eredményeink szépek, ám mégsem lehetünk teljesen elégedettek. Ezért további feladatok megvalósítását tűztük ki célul. Különösen a tűzoltószertár felépítése vált szükségessé. További útszakasz építését végezzük el beruházással, örülünk, hogy az állami terv keretében megkezdődött a „Csincsa“ patak szabályozása, mely a községen keresztül folyik és már sok kellemetlenséget okozott. A CSKP megalakulása 50. évfordulójára községünkben 11 kollektív kötelezettségvállalással 169 ezer korona értéket kívánunk ledolgozni. Elhatározásunk, hogy maradéktalanul teljesítjük pártunk politikáját, illetve az abból reánk háruló feladatokat életünk minden szakaszán. Válent László, a Szárnyai HNB elnöke Hasznos díszítés
