Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-24 / 16. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. április 24. T’-fiííP Kart a szárazság ellen A Volga-menti területek öntözésének messzemenő gazdasági jelentősége megérdemli, hogy bővebben is foglalkozzunk az itteni öntözéses gazdálkodás néhány szervezési, technikai és gazdasági vonatkozásű kérdésével. Mint azt az előző részben megemlítettük, a Volga-menti öntözőrendszerek az ország újabb keletű építményei közé tartoznak. Mindaz, ami eddig kiépült, csupán a kezdetet jelenti, ami azonban szilárd alapja a további fejlesztési tervek megvalósításának. Említésreméltó az a körülmény is, bogy az öntözőrendszerek kiépítésének feladata túlhaladja a mezőgazdasági termelés kereteit, társadalmi közüggyé vált és a környék lakossága úgy is viszonyul hozzá. Gyakorlatilag ez a különböző építőipari, gépipari és szállító vállalatok maximális hozzájárulásában mutatkozik meg, hiszen a szivattyúállomások, a nyitott és zárt csatornarendszerek, valamint az öntözőberendezések technikai kiépítéséhez számos kooperáló vállalat járul hozzá, bár a szakosított beruházási munkák elvégzésére önálló hidrotechnikai vállalatokat létesítettek, ilyenek például a volgográdi Glavvolgovodsztroj, az asztracháni Asztrachánrizsvodsztroj, a szaratovi területen pedig a Szaratovvodsztroj, a Balakovovodsztroj és a Szaratovkanalvodsztroj, melynek például nyolc mozgó építkezési részlege van. Ezek a vállalatok végzik el az öszszes vízgazdasági és meliorációs építkezéseket, az öntözőrendszerek kiépítését, a lecsapolásokat, kutakat fúrnak, gátakat építenek, vízvezetékei szerelnek, halastavakat létesítenek, vasbeton szerkezeteket készítenek, parkosítanak stb. Teljesítményük évről-évre növekedik. A Szaratovvodsztroj teljesítménye például 1966-ban S millió rubel, 1966-ban 8.3S millió rubel, 1969-ben pedig 9,5 millió rubel értékű volt. A Volga vizét nagytelesítményű szivattyútelepek juttatják a vezércsatornákba, innen stabil vagy mozgó szivattyúberendezések juttatják a vizet a bekötőcsatornákba. Az egyes bekötőcsatornák képezik az öntözőrendszerek vázát. Az egyes öntözőrendszerek kiépítése folyamatosan történik, a vezércsatorna tehát a távlati szükségleteknek megfelelően van méretezve, a folyóparti szivattyútelep kapacitása pedig további aggregátorok beiktatásával a szükségleteknek megfelelően növelhető. Az engelszi szivattyútelepen például eleinte két szivattyúval dolgoztak, később beszereltek még további hármat, bár a jelenlegi szezonidőben három szivatytyú is biztosítja a vízszükségletet. Kettő tehát tartalékot képez, de csak átmenetileg, mert a további öntözőhálózatok kiépítése után ezekre is szükség lesz. A Volga partján elhelyezkedő szivattyútelepek teljesítménye esetenként (a szükségleteknek megfelelően) másodpercenként 30—50 köbméter, de lehet ettől több vagy kevesebb is. Bár a Volga bőséges vízhozamú folyó, több évi átlagban 251 km1, kevésbé csapadékos években 182 km3, minimális hozama pedig 162 km3, a Volga vizének öntözésre való felhasználása mégis gondot okoz a vízgazdálkodási szakembereknek. A Volga képezi ugyanis a Káspi-tenger vízellátásának 30 %-át, a tenger szintje pedig az 1929 és 1962 évek közötti idő alatt 2,65 méterrel csökkent. Ez eléggé aggasztó körülmény, mert a tenger partján számos ipari ágazat munkáját nehezíti meg, a halászat veszteségeiről nem is beszélve. Az öntözéses gazdálkodás további fejlesztése a tenger vizének szintjét lényeges mértékben csökkentené, amit az alábbi táblázat is bizonyít: Az öntözésre felhasznált víz mennyisége a Volga vízhozamához viszonyítva százalékban év 1970 1975 1980 1980 után átlagos évjáratban (251 km3) 1,1 2,3 5,0 17,0 A táblázat adatai szerint tehát 1980 után átlagos évben a Volga vízhoza mának 17 %-át, szélsőségesen száraz évben pedig 34,2 %-át fogják öntözésre felhasználni. Ez a mennyiség évente 37 km3 víznek felel meg, ami már jelentős deficitet jelentene a szélsőségesen száraz évjáratban (162 km3) 2,0 3,6 9,5 34,2 Volga vizében. A szovjet tudósok azonban erre is gondoltak, a tervek szerint ugyanis a Pecsora és a Vicseg da folyók vizét a Volgába vezetik, ami pontosan évi 37 km3 vizet jelent, az öntözéssel elvont vizet tehát teljes mértékben pótolja. A Volga vizének elvonása — bár nem jelentős mértékben — a volgai erőművek teljesítményét is csökkenti. Ez a csökkenés az energiatermelésnek 1975-ig 0,8 %-át, 1975 után pedig 1,8 %-át teszi ki. Ezek tehát nem jelentős értékek, de ha figyelembe vesszük a szivattyúállomások állandóan növekvő energiafelhasználását is, mégiscsak számolni kell velük. A szivattyúállomások ugyanis 1975-ben a kitermelt villanyenergia 1,5 %-át, 1980-ban pedig 2,2 %-át veszik igénybe (1970-ben az energia-igénybevétel 0,5 % volt). Ezt az igényt — bár relativen nem nagy — mégiscsak pótolni kell, elsősorban a hőerőművek további fejlesztése által. Láthatjuk tehát, hogy az ilyen gigantikus építkezés, mint amilyen a Volga menti öntözőberendezések kiépítése, nem lehet csupán a mező gazdasági termelők ügye, hanem az egész társadalomé. Mondani se kell, hogy az öntözőberendezések kiépítése az említett gazdasági gondokon kívül óriási befektetéseket is igényel. E befektetések célszerűségéről azonban mindenki meg van győződve, hiszen óriási területek rekultiválásáről van szó, mely teljes mértékben megváltoztatja a lakosság életfeltételeit, a mezőgazdaság eredményességére kifejtett hatását pedig az alábbi táblázat adatai szemléltetik: Az őszi búza hektárhozamainak növekedése különböző mértékű öntözés következtében 4 éves átlagban az engelszi kutatöállomás kísérleti parcelláin Öntözési mód: Lutescens 230 Bezosztája 1 Mironovszkája 808 hektár- hektár- hektárhozam többlet hozam többlet hozam többlet öntözés nélkül 12,4 — őszi elárasztással őszi elárasztással + 2 esőztető öntözés 26,4 14,0 vegetáció alatt őszi elárasztással + 3 esőztető öntözés 33,8 21,4 vegetáció alatt 36,0 23,6 12,4 — 15,8 ___ 29,0 16,6 33,9 18,1 39,6 27,2 45,3 29,5 45,2 32,8 52,0 36,0 A költségek tehát bőven megtérülnek. A búza 30—35 mázsás hektáronkénti hozamtöbblete nemcsak több búzát, de több húst, több tojást és több tejet is jelent, nem utolsó sorban pedig több bevételt, magasabb életszínvonalat. Mindez azonban nem hull csak úgy egyszerűen a mezőgazdasági dolgozók ölébe, mert a vizet el is kell juttatni a mezőkre, ami nem is olyan könnyű feladat. Erről majd legközelebb. MAKRAI MIKLÖS Következik: Többet ésszel, mint erővel Az öntözőberendezések üzemeltetése sok villanyenergiát Is igényel. Az SZKP XXIII. kongresszusának határozata alapján elkészült a szaratovi vízierőmü is. Három millió köbméter beton került a hatalmas építménybe, melyben 21 aggregátor együttesen 1260 ezer kilowatt energiát állít elő. Az új létesítmény a Lenini Komszomol Vízierőmű nevet kapta, mert építéséből leginkább a fiatalok vették ki részüket. Képünkön az új erőmű turbinacsarnokának egyik aggregátorát láthatjuk. A szovjet demokrácia a gyakorlatban A Szovjetunióban jelentős fejlődés A Szovjetunió kilencedik ötéves tervében a falu és a város között még meglévő különbségek felszámolását, valamint a munkatermelékenység növelése által a kolhozdolgozók jövedelmének további emelkedését tűzték ki. A falvakon számolnak a kiskereskedelmi forgalom gyorsabb ütemű növelésével és a kolhoztagoknak nyújtott kulturális szolgáltatások javításával. A kérdés megoldásában jelentős részt vállalnak a Szovjetunió fogyasztási szövetkezetei, amelyek 120 millió fogyasztót szolgálnak ki. A falvak ellátásával és a szogáltatások fejlődésével kapsolatban a szovjet hírügynökség, az APN tudósítója néhány kérdést tett fel Leonyid Lubennyikovnak, a CENTROSZOJUZ igazgatósága elnökének. előtt a szövetkezeti kereskedelem — A kilencedik ötéves tervben tovább fejlődik a fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi, közellátási és termelési tevékenysége, amely elősegíti a város és a falu közti gazdasági kapcsolatok kibővítését. Megmondhatná-e, elnök elvtárs, hogyan elégítik ki jelenleg a falusi fogyasztók igényeit? в Ma a szövetkezetek nyújtotta szolgáltatásokat minden falusi család Igénybeveszi. A falvak lakosságának igényei növekszenek. Erősödik a kolhozok és szovhozok gazdasága, növekszik a falusi lakosság jövedelme. A kolhoztagok évi jövedelme 1970-ben az 1965-ös évvel összehasonlítva 42 százalékos növekedést mutat. A jövedelmek növekedésével arányosan nőtt a lakosság vásárlóereje. A fogyasztási szövetkezetek e gazdasági és szociális tényezővel számolnak. Az áruforgalom az elmúlt ötéves terv alatt falvainkon gyorsabban fejlődött, mint az egész országban. 1970- ben a falusi lakosság a szövetkezeti boltokban 44,3 milliárd rubel értékű árut vásárolt, azaz 50 %-kal többet, mint 1965-ben. Megváltozott a szövetkezeti boltok áruválasztéka is, ma már jobban hasonlít a városi áruforgalomhoz. Például a múlt évben az élelmiszerek és az ipari áruk aránya a fogyasztási szövetkezetek forgalmában csaknem olyan volt, mint az állami kereskedelemben. Jelentősen növekedett az egyes élelmiszerek, hús és halkonzervek, tej, vaj, tojás, zöldség és gyümölcs iránti kereslet. A mai jól gépesített mezőgazdaságban a jelentős bevétellel rendelkező kolhozdolgozők számára nem célszerű a nagyobb kerttel vagy gyümölcsössel való bíbelődés, esetleg a szarvasmarha vagy a baromfi gondozása a munkaidő után. Ezért inkább vásárolják az élelmiszereket, amelyek többek között igen olcsók, és szabad idejüket, csakúgy, mint a városok lakosai a kultúra, az önképzés és a társadalmi tevékenység ápolására fordítják. Ez okozza, hogy a földművesek igényei az élelmiszer- és iparcikkellátás iránt lényegesen emelkedtek, ami azelőtt elsősorban a városi lakosságra volt jellemző. A nyolcadik ötéves terv esztendeiben a falvak lakosai több mint nyolcmillió tévé-készüléket, 2,8 millió hűtőszekrényt és 6,6 millió mosógépet vásároltak. A tervezettnél több szövetet, ruhát és textil darabárut adtunk el. Ma már csaknem teljesen megszűnt a városi és a falusi lakosság árukereslete közötti lényeges különbség. Ez készteti a fogyasztási szövetkezetei, hogy évről évre javítsa a kereskedelem kultúráját. Jelenleg már nehéz olyan falut találni, ahol nem lenne, vagy nem létesítenének szövetkezeti boltot. Sok községben nagy üzletházat építettek, amelyben a legkülönbözőbb áruk bő választéka található meg. Nemrég jártam a Moszkva környéki Judino községben. Valamikor itt két kis boltocska volt, ma egy nagy önkiszolgáló élelmiszer bolt van, amelynek alapterülete meghaladja a 600 m2t. Az üzlet személyzete elmondotta, hogy itt több mint 600 fajta élelmiszert árusítanak. — A fogyasztási szövetkezet nemcsak kereskedik, hanem egyúttal felvásárolja a mezőgazdasági termékeket is. Milyen jellegű ez a tevékenysége? Ф Hatvannál több növénytermesztési és állattenyésztési terméket vásárolunk fel. Ezzel segíteni akarunk a kolhozoknak s a falusi lakosságnak mezőgazdasági terményfeleslegük eladásában. A fogyasztási szövetkezet az egész országban felvásárolja a tojást, a gyapjút, a mézet, a szárított gombát. Az említetteket és sok más terméket külföldre is szállítjuk. Bizonyára hallottak már a Leningrádban megrendezett szőrme-árverésekről. Ebben is jelentős a fogyasztási szövetkezet részvétele, mivel igen sok szőrmét vásárolunk fel az egyéni kistermelőktől is. — A most előttünk álló ötéves tervben számolnak a falvakon végezhető segédmunkák és a házi bedolgozás további fejlesztésével. Mit tesz ennek érdekében a fogyasztási szövetkezet? # Áruforgalmunkban már ma jelentős szerepet játszik a fogyasztási cikkek és szükségletek árusítása, amelyeket saját üzemeinkben gyártunk. Az elmúlt évben csaknem egymilliárd konzervet készítettünk, és 10 millió tonna kenyeret, péksüteményt és cukrászsüteményt sütöttünk. A fogyasztási szövetkezet áruforgalmának egyik kiegészítő tényezője a népművészeti készítmények előállítása. Például a Kárpáton-túli népművészek agyagedényeket, kosarakat és fonott táskákat szállítanak. A gorkijj népművészek fényezett fadobozokat és egyéb fából készült emléktárgyakat készítenek. De minden területen találkozunk népművészeti iparral, amelynek forgalmazása mindkét fél számára kedvező. Mi keresett árucikkre teszünk szert, a kolhozok és szovhozok pedig, ahol ezeket készítik, az egész évben kellőképp kihasználhatják munkaforrásaikat és megszilárdítják gazdaságukat. — Mit tesz a fogyasztási szövetkezet a falusi fogyasztók idejével való takarékosság és a falvak kereskedelmi kultúrájának növelése érdekében? # Egyik fontos szociális-gazdasági feladatunk, hogy a falusi fogyasztók egyre több szabad idővel rendelkezzenek. A kérdés megoldásának kulcsa megtalálni a falusi boltok tevékenységének legcélszerűbb formáit. Az önkiszolgáló boltok, amelyekből már csaknem 60 ezerrel rendelkezünk, a minta után vásárolt áru és a házhoz szállítás, mindez nagyban elősegíti, hogy földműveseink életfeltételeit könnyebbé tegyük. A kereskedelem talán sehol sem közelíti meg annyira a termelést, mint éppen a falun. Az emberek távoleső állattenyésztő farmokon dolgoznak, és a fogyasztási szövetkezet itt is létesít akárcsak egy kis boltot is. A betakarítás idején közvetlenül a mezőn állítanak fel sátrakat, de eladó nélkül. Az összes falusi bolt állandóan nyitva tart, még a szabadnapokon is. A falvakon igen népszerűek az ún. mozgóboltok. A fogyasztási szövetke zet pillanatnyilag csaknem 20 ezer ilyen mozgóbolttal rendelkezik, amelyekben bő áruválaszték található. Egyre bővül a megrendelés alapján postán, esetleg utánvéttel végzett eladás. A szövetkezeti kereskedelem a szocialista állam népgazdaságában jelentős helyet foglal el. Az új ötéves tervben feladata, hogy még maradéktalanabbul elégítse ki a fogyasztók egyre növekvő keresletét.
