Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-24 / 16. szám

z SZABAD FÖLDMŰVES 1971. április 24, Az SZKP Ш kongresszusának jelentősege további munkánkban (Folytatás a* 1. oldalról.) A pártakttván Husák elvtárs a to­vábbiakban megemlítette, hogy a XXIV. kongresszus és az SZKP politi­kájának egyik nagyon kifejező voná­sa az a küzdelem, amelyet a szovjet kommunisták a szovjet nép és a szov­jet állam a vllágbékéért, a háborús tűzfészkek felszámolásáért, az Impe­rialisták tervének megakadályozá­sáért folytat, azért, hogy kialakulja­nak a békés emberi élet, minden nem­zet békés fejlődésének feltételei. A kongresszuson a felszólalók hangsú­lyozták, hogy a Szovjetunió, a szov­jet nép, a fegyveres erők és a szovjet politika biztosította a Szovjetunió számára a huszonötéves békés fejlő­dést. A külföldi küldöttek azt Is meg­mondták, hogy a Szovjetunió nemcsak a szovjet polgárok részére biztosította a békét, hanem egész Európának. Európában vannak erők, amelyek sok problémát erőszakkal akarnának megoldani, és csupán a Szovjetunió politikája, gazdasági és katonai ereje tartja kordában az Imperialista és re­­vanslszta erőket. Pártunk első titkára ezután meg­említette, hogy 28 éven át ml Is bé­kés feltételek között élünk és ezt magától értetődőnek tartjuk. Azonban le kell szögeznünk, hogy országunk­ban azért van béke, mert szövetségi kötelékek fűznek a Szovjetunióhoz, az európai és világbéke szavatolójá­­hoz. A beszámoló rátért arra is, hogy a szovjet kommunisták tanácskozása, amelyen a kommunista és munkás­pártok, valamint az ún. harmadik vi­lág különféle demokrata pártjainak több mint 100 küldöttsége vesz részt, a jövőben milyen hatással lesz a mun­kás, a demokratikus, és általában a haladó mozgalmakra. Az említett kül­döttek azzal a reménnyel tértek vissza hazájukba, hogy a Szovjetunió a világ legnagyobb szocialista állama tovább­ra Is nagy segítséget nyújt a gyarma­tosítás és a félgyarmatosítás felszá­molásához. A kongresszus egyik jellemvonása volt, hogy igyekezett kialakítani a reakciós erők elleni egységfrontot. Hogy ez sikerrel járt, arról tanúskod­nak a testvérpártok képviselőinek fel­szólalásai is, amelyek nagy figyelmet szentelnek a szocialista tábor egysé­gének megszilárdítására és a gazda­sági és szociális források kihaszná­lására és tovább fejlesztésére. Hatá­rozottan kijelentették, hogy pártjaik mindent megtesznek az imperialista egységbontó törekvések meghiúsítá­sára. Mindazon törekvések, amelyek szakadékot akarnak előidézni a szo­cialista táborban, a kommunista pár­tok egyesült ellenállásába ütköznek. Husák elvtárs ezután elmondotta az aktíva résztvevőinek, hogy а XXIV. kongresszuson pártunk és egész né­pünk nevében megköszönte a Szovjet­unió internacionalista segítségét, me­lyet 1968-ban nyújtott nekünk. Tájé­koztatta a kongresszust, hogy 1 mil­lió 200 ezer csehszlovák kommunista és népünk többsége sikeresen kon­szolidálta a politikai és gazdasági életet és ma büszkék vagyunk arra, hogy a szocialista tábor szilárd része vagyunk és mindent megteszünk azért, hogy elmélyüljön a Szovjetunió­val való barátságunk. Megemlítette, hogy aki nem szereti a Szovjetuniót, az nem szeretheti Igazán saját hazá­ját sem, mert hisz a Szovjetunió ga­rantálja függetlenségünket. Husák elvtárs szólt arról Is, hogy a különböző találkozásokon a CSKP küldöttsége azt tapasztalta, hogy a Szovjetunió népe őszinte testvéri és baráti érzéseket táplál munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk, a csehszlovák kommunisták iránt. Mindenütt örömü­ket fejezték ki afelett, hogy sikerült leküzdenünk a nehéz, válságos idő­szakot, valamint eredményeink felett, amelyeket politikai, gazdasági és szo­ciális téren elértünk. Gustáv Husák beszédében kiemelte, hogy а XXIV. kongresszuson a politi­kai kérdések mellett a felszólalók rendkívül nagy jelentőséget tulajdo­nítottak a közgazdasági problémák­nak. Ez számunkra is igen nagy fon­tosságú, mert az utóbbi években el­árasztottak bennünket a politikai és társadalmi problémák és így a gazda­sági problémák közvetlen megoldásá­hoz bizony csak úgy balkezesen nyúl­tunk. A kongresszus visszatükrözte azo­kat az erőfeszítéseket Is, amelyek a tudományos-műszaki forradalom meg­gyorsítását segítik elő. Pártunk első titkára beszámolójá­ban foglalkozott a Szovjetunió nép­gazdaságának eredményes fejleszté­sével Is és a gigantikus munkák ér­zékelésére megemlítette, hogy az utolsó ötéves terv alatt a Szovjetunió­ban több mint 11 millió lakásegységet építettek, ami kb. 51 milliós városnak felel meg. Ehhez nem kell kommen­tár, ez annak a nagy Igyekezetnek a gyümölcse, amely a szovjet emberek életkörülményeinek szüntelen Javulá­sát szolgálja. Ezen Igyekezet a kilen­cedik ötéves tervben tovább folytató­dik. A beszámolóban szó volt még arról, hogy a szovjet társadalom rendkívül szilárd. Ezt bizonyltja a kiegyensú­lyozott politikája is, amelynek értel­mében a bevált kádereket nem cse­rélgetik, hanem inkább lehetőségeket adnak nekik, hogy munkahelyükön távlati célkitűzéseiknek, elképzelé­seiknek megfelelően dolgozzanak. Husák elvtárs tájékoztatta a funkcio­náriusokat arról is, hogy а XXIV. kongresszus delegátusai bizakodóan nyilatkoztak XIV. kongresszusunk elő­készületeiről és meg vannak róla győ­ződve, hogy a CSKP megalakulása 50. évében a kongresszus olyan határo­zatokat hoz, amelyek elősegítik a marxista-leninista erők további győ­zelmét és hozzájárul a proletár inter­nacionalizmus elmélyítéséhez. Husák elvtárs beszámolóját a párt­funkcionáriusok többször megtapsol­ták és lelkesen éltették a Szovjetunió­val való barátságot. Mindannyian egyetértettek azzal, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kong­resszusának beszámolói, valamint ha­tározatéi számunkra is tanulságosak és helyesen tesszük, ha azokat fel­használjuk a pártmunkában és a szo­cializmus építésében. Tanácskozott az SZSZK kormánya (ČSTK) Az SZSZK kormánya a múlt hét elején dr. Colotka miniszter­elnök vezetése mellett megvitatta és jóváhagyta az SZSZK 1971—1975. évi ötödik ötéves népgazdaságfejlesztési tervjavaslatának koncepcióját. Ugyan­akkor intézkedéseket fogadott el a további fejlődés szempontjából fontos problémák megoldása céljából, főlega termelés terén. A tervfeladatokkal kapcsolatban megvitatta az SZSZK költségvetési ki­látásainak javaslatát és állást foglalt az 1971—1975. évi pénzügyi tervhez. Értékelte továbbá az ötödik ötéves terv időszakára javasolt árpolitika alapelveit és az árképzés irányzatát. Megtárgyalta Bratislava fejlesztésé­nek problémáit. A kormány megtárgyalta az államigazgatásnak a közlekedés rendezé­sére vonatkozó javaslatait, amelyek az SZSZK hatáskörébe tartoznak, és egyben Jóváhagyta a legiszlatív intézkedésekre vonatkozó javaslatokat, amelyeket jóváhagyás végett az SZNT elé terjeszt. Miért folyik vér Pakisztánban 1 Mint Ismeretes Kelet-Pakisz­tánban már hosszabb Ideje testvérháború dúl. Ennek oka, hogy a választásokon elsöprő győzelmet aratott Avami liga síkra szállt Kelet-Paklsztán autonómiájának ellsméréséért, mely törekvések meghiúsítása céljából a központi hatalmat képviselő Jahla Khan elnök — a megegyezési lehetőségek Jó­zan mérlegelése helyett — fegyverek segítségével igyek­szik „rendet“ teremteni. A világ-közvélemény, mint azt tapasztalni lehet nem a katonai akciók szervezői, ha­nem az alkotmányos keretek között tömörülő s jogaiért küz­dő népmilliők mellett foglal állást. Ez főleg azzal magya­rázható, hogy a pakisztáni vi­szonyok iránt érdeklődést ta­núsító emberek indokoltnak tartják a kelet-pakisztáni nép nagy részének törekvéseit. A jelenlegi belpolitikai vál­ság legfőbb oka, hogy az ere­deti koncepcióval ellentétben Pakisztánt nem független mo­hamedán államok föderációja­ként, hanem erősen centrali­zált központi hatalommal hoz­ták létre. Ennek a központi hatalomnak a formája több Íz­ben megváltozott. 1947-től 1958-ig a földbirtokosok és a burzsoázia különböző rétegei­nek érdekeit képviselő pártok uralma jellemezte a helyzetet. A pártharcok 1957—1958-ban az államaparátus felbomlására vezettek, s ekkor a hadsereg vette át a hatalmat. Előbb Ajub Khan, majd Jaihla Khan vezetésével katonai diktatúra jellemezte a helyzetet — egé­szen 1970 decemberében tartott általános választásokig. E vál­tozások ellenére a központi hatalom jellege annyiban ál­landó maradt, hogy a tényle­ges hatalom központja Nyuget- Pakísztán volt, amely a keleti országrészt messzemenően ki­zsákmányolta. Nyugat-Pakisztán 800 ezer négyzetkilométer te­rületű, csaknem hatszorosa Ke­­let-Pakisztánnak. A lakosság többsége azonban a sűrűn la­kott Kelet-Pakisztánben él. A juta-export révén Kelet- Pakisztán termeli az egész or­szág devizabevételének több mint felét. Az elmúlt húsz esz­tendő statisztikája azonban azt bizonyltja, hogy az állami költségvetés kétharmad részét — a katonai és adminisztratív kiadások négyötödét — Nyu­­gat-Pakisztánra költötték. Száz köztisztviselőből 85 és száz ka­tonatisztből 90 nyugat-pakisz­táni. A gazdaságfejlesztésnek és a politikai hatalomnak ez az egyenlőtlen elosztása rend­kívüli módon kiélezte az ellen­téteket a két országrész kö­zött — annál is inkább, mert az egyszerű emberek szemében a nyugat-pakisztáni hatalom gyakorlatilag Idegen elnyomás­ként jelentkezett Kelet-Paktsz­­tánban. Ugyanis míg az utóbbi tartomány lakosságának nagy része bengáll, addig a hata­lomgyakorló Nyugat-Pakisztán lakosságát pandzsábi és szlndl nemzetek alkotják. Az említett ellentétek mel­lett a konfliktusok kiéleződé­sében közrejátszik az a körül­mény is, hogy a hajdani angol gyarmati India területén, a la­kosság vallás szerinti kettéosz­tása alapján eléggé fantaszti­kusnak tűnő államalakulatot hoztak létre. Ugyanis az ország két részét, Nyugat- és Kelet- Pakisztánt 1500 kilométer tá­volság választja el egymástól. A felhalmozódott feszültsé­gek tehát nem új keletűek, s az 1951-ben alakult Avami liga, Kelet-Pakisztán vezető pártja már akkor követelte a pakisz­táni állam keretein belül a „Bengáll állam“ teljes autonó­miáját. Ezeket az autonóm követelé­seket az 1958 óta tartó katonai uralom bár elnyomta, de egy­ben ki is élezte a gyűlöletet a hatalmat monopolizáló nyugat­­pakisztáni uralkodó rétegekkel szemben. A Nyugat-Pakisztán érdekeit képviselő központi ha­talom jelenleg arra törekszik, hogy az Avami liga köré tömö­rült tömegek indokoltnak és jogosnak minősíthető mozgal­mát vérbe fojtsa. Nem akarja tudomásul venni, hogy olyan ellentéteket hozott létre, ame­lyeket katonai diktatúrával megoldani nem lehet. —pa— A szocialista társadalom feiesztésérol tárgyalt a Balsár Kommunista Párt X. Kongresszusa A bolgár kommunisták kongresszu­sa a szocialista társadalom építésé­ben elért nagyszerű eredmények je­gyében folytatta tanácskozását. Két­ségtelen, hogy a bolgár nép a kom­munista pártja vezetésével teljesítette azokat a feladatokat, amelyeket а IX. kongresszus meghatározott. A két kongresszus közötti időszakban szin­te zavarmentesen és gyors ütemben fejlődött Bulgária népgazdasága, amit az is bizonyít, hogy 1965-höz viszo­nyítva a nemzeti jövedelem 52 száza­lékkal növekedett, főleg a társadalmi munkatermelékenység rendkívüli mé­retű növekedése alapján. Szép eredményeket értek el a szo­cializmus anyagi-műszaki alapjainak korszerűsítésében, az ország iparosí­tásában, melynek következtében az ipari termelés színvonala 70 száza­lékkal emelkedett. A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében hozzá­láttak a termelés további összponto­sításához és szakosításához, az ipari szintű, gépesített termelés összes elő­feltételének megteremtéséhez. Az említett időszakban 1 millió 268 ezer dekárral bővítették az öntözött területek terjedelmét, s Így 1970-ben az öntözött területek összterjedelme meghaladta a 10 millió dekárt. A gé­pesítés színvonalának emelkedését szemléltetően bizonyítja az a körül­mény, hogy öt év alatt 27 300 trak­tort, 5100 kombájnt, 112 repülőgépei és a további termelőeszközök soka­ságát kapta a mezőgazdaság. A termelés összpontosításával és szakosításával, valamint a gépesítés, kemizálás színvonalának emelésével, s persze a nagyhozamű gabonafajták alkalmazásával elérték, hogy a mező­­gazdasági termelés az említett idő­szakban 26 százalékkal növekedett. A bolgár népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak korszerűsítése a szocialis­ta nemzetközi munkamegosztás alap­elveihez igazodva, vagyis a Szovjet­unióval és a többi szocialista orszá­gokkal való szoros együttműködésben valósult meg. A párt társadalom- és gazdaságfej­lesztési politikája lényegében a dol­gozók munka- és életkörülményeinek javulását szolgálta. Erről meggyő­zően tanúskodik az is, hogy az ötödik ötéves terv időszakában 33,5 száza­lékkal emelkedett a lakosság reál­­jövedelme. Növekedtek a munkabérek, a különböző jellegű juttatások, úgy­mint az ösztöndíjak, családi pótlékok, stb. A társadalmi fogyasztási alap kö­rülbelül 90 százalékkal növekedett, miáltal lehetőség nyílt az egészség­­védelmi intézmények, az Iskolák fej­lesztésének meggyorsítására és a szo­ciális gondoskodás színvonalának lé­nyeges emelésére. Ma a hároméves korhatáron aluli bolgár gyermekek 11,2 százaléka bölcsődékben, míg a három és hét év közötti gyermekek 67,9 százaléka óvodákban nevelkedik. A termelés növekedésével párhuza­mosan javult a közellátás is, amit az is bizonyít, hogy a kiskereskedelmi forgalom a két kongresszus közötti időszakban 51 százalékkal növeke­dett. A párt X. kongresszusa arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a fejlett szocialista társadalom felépítése érde­kében összpontosítani kell minden erőt a hatodik ötéves terv által elő­irányzott társadalmi és gazdaságfej­lesztési feladatok teljesítésére. Ez megköveteli a tudományos-műszaki forradalom összes vívmányainak ész­szerű kihasználását, a társadalmi munkatermelékenység szfnvon alán ak gyors emelkedését és azt, hogy a gaz­dasági fejlődés következményeként az eddigieknél Jobban legyen kielé­gítve a dolgozók anyagi és szellemi igénye, de ugyanakkor elmélyüljön az emberek szocialista öntudata is. A főfeladatok teljesítése — mond­ják a bolgár elvtáreak — megköveteli a népgazdaság intenzitásának és ha­tékonyságának további fokozását a termelés szerkezetének progresszív módosításával összhangban. De felté­telezi a termelés további összponto­sítását és szakosítását, a termelési folyamatok korszerűsítését, komplex gépesítését és automatizálását, a mun­kaerő és az anyagi források racioná­lisabb kihasználását, a nemzetközi szocialista integráció további fejlesz­tését, valamint a társadalmi viszo­nyok és az irányítás színvonalának emelését. A Bolgár Kommunista Párt a társa­dalmi jólét céljából előirányozta, hogy a hatodik ötéves terv időszakában 1970-hez viszonyítva a nemzeti jöve­delem 47—50 százalékkal, egy átlag­dolgozó személyi jövedelme 25—30 százalékkal, az áruforgalom pedig 38—40 százalékkal emelkedjen. Szaporodik a bölcsődék száma is, vagyis 1975-ben 63 ezer három éven aluli gyermek nyer elhelyezést, míg a hét éven aluli gyermekek 78 szá­zaléka óvodai gondozásban részesül. Az új ötéves terv éveiben 250 ezer lakásegységet építenek, míg a lakos­ságnak nyújtott különböző szolgálta­tásokat 70—80 százalékkal növelik. Az említett és még a további intézke­dések mellett — a lakosság életkö­rülményeinek javítása céljából — na­pirendre tűzik a munkaidő fokozatos csökkentését is. A gazdaságfejlesztési feladatok megoldásában nagy szerepet szánnak a tudományos-műszaki kutatásnak A mezőgazdaság szakaszán előtérbe kerül a növény- és az állatnemesítéc fejlesztése és az ipari színvonalú ter­melési technológia meghonosítása. A kongresszus arra a következte­tésre jutott, hogy az új ötéves terv idején meg kell gyorsítani az ország iparosításának ütemét Első helyen lesz olyan iparágaknak a fejlesztése, amelyek a testvéri szocialista orszá­gokkal való előzetes megegyezések szellemében biztosítják, hogy Bulgá­ria aktívan vehet részt a szocialista országok gazdasági integrációjában. Az ipari termelésben rangos helyet szánnak a gépiparnak, melynek ter­melése az ötéves terv időszakában megkétszereződik. Persze lényegesen meggyorsítják a vegyipar fejlődését, is, mely 1975-ben többek között 1 mil­lió 150 ezer tonna műtrágyát gyárt. A mezőgazdaság elé azt a feladatot tűzték, hogy a termelés további kon­centrálása és korszerűsítése alapján 17—20 százalékkal többet termeljen hogy elégítse ki a hazai piacot hús­sal és további állattenyésztési termé­kekkel, hogy több és Jobb minőségű gyümölcsöt, zöldséget termeljen hazai szükségletre és az exportigények ki­elégítése céljából. Nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében döntő tényezőként szerepel a nagyméretű összpontosítás, a termelési folyama­tok szüntelen korszerűsítése s agrár­ipari komplexumok kialakítása. Eze­ket az igényes feladatokat tervsze» rűen, a tudományos-műszaki vívmá­nyok teljes kihasználása mellett, s az egyes termelési körzetek sajátos ter­mészeti és közgazdasági adottságaival összhangban oldják meg. A mezőgazdaság anyagi-műszak! fejlesztését — a párt irányelvei ér­telmében — a komplex gépesítés és az automatizálás Jellemzi. A gabona, a cukorrépa, a takarmányok és a gyapot termesztésével járó munkála­tok komplex gépesítése céljából nagy teljesítményű, gyors és széles gépek­kel látják el a mezőgazdaságot. S fő­leg olyan mezőgazdasági gépek be­szerzését szorgalmazzák, amelyekkel több munkafolyamat végezhető. A gé­pesítéssel egyidőben megteremtik az előfeltételeket a növekvő műtrágya­szükséglet kielégítésére, s tervek sze­rint 1975-ben egy átlagdekárra 20—21 kg tápanyagot juttatnak majd. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tésében komoly szerepet szánnak až öntözéses gazdálkodásnak. Ezt az Is bizonyltja, hogy az öntözött területek terjedelme az öt év alatt 2 millió 500 ezer dekárral bővül. Az ismertetett és a további Intézkedések következ­tében a mezőgazdasági munka terme­lékenysége 1975-ben (1970-hez viszo* nyitva) 40—45 százalékkal emelke­dik. Már e cikkben Ismertetett célok is — amelyek az ötéves terv irány­számainak csak egy töredékét képe zik — meggyőzően bizonyítják, hogy a Bolgár Népköztársaság hatodik öt­éves terve lényegesen meggyorsítja a szocialista társadalom fejlődését és a dolgozók életszínvonalának emelke­dését. Pathó Károly

Next

/
Thumbnails
Contents