Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-16 / 2. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. január 16. HASZNOS tuUr^iťuU¥c Módosító gazdasági intézkedések Lapunk előző számában az állattenyésztés szakaszán foganatosí­tott új gazdasági intézkedésekről tájékoztattuk olvasóinkat. Most a növénytermesztés terén és a gazdálkodás többi szakaszán érvény­be lépett újabb gazdasági intézkedéseket ismertetjük. A növénytermesztés szakaszán ez évben a növényi termékek felvásár­lási ára változatlan marad. Ugyan­csak módosítás nélkül érvényesek to­vábbra is az 1970-ben a felvásárlási árakhoz megszabott felárak is. A búza és a sörárpa felvásárlásá­nak azt a rendszerét, amelyben cse­rébe keveréktakarmányokat kaphat­nak a termelők, 1971-ben is alkalmaz­zuk. Ez azt Jelenti, hogy a mezőgaz­dasági szervezeteknek az üveges- és félig üveges búza, valamint a sör­árpa felvásárlásakor, amely mennyi­séget a takarmányalap feltöltésére vásárolják fel, azokat az árakat fize­tik, amelyek az állami gabonaalapba történő felvásárlás esetén érvénye­sek. Lényegében az eddig érvényben levő árkedvezmény-kivétel meghosz­­szabbításáről van szó, amely össze­függ azzal, hogy a gabonafélék mi­nőségi szabványainak novelizálását még nem hajtották végre. Azok a feltételek, amelyek a komló felvásárlási árához adott árpótlék be­vezetését tették szükségessé 1970-ben (az export-feladatok teljesítése, vala­mint az egyre növekvő hazai keres­let és a komlőszüret új technológiá­jának bevezetése) továbbra is hatály­ban maradnak. Ezért a megszabott árpótlék 1971-re az eddigi összegben fennmarad. A növénytermesztés szakaszán ho­zott gazdasági intézkedések közé kell sorolni azokat a prémiumokat is, amelyek az őszi repce termesztésének fokozására ösztönöznek. Tekintettel az őszi repce vetésének agrotechni­kai időpontjaira a prémiumok továb­bi fenntartását már 1970 augusztusá­ban közzétették. Ezer korona prémiumot fizetnek ki a mezőgazdasági szervezeteknek, ha az őszi repce vetésterületét az előző három év átlagát meghaladóan növe­lik. A prémiumot a vetésterület nö­velésének minden hektárja után szá­mítják. Ezen kívül további prémiu­mot adnak a ténylegesen elért felvá­sárlási ár 50 százalékának erejéig az őszi repce piaci árutermelésének nö­velése után az 1968, 1969 és 1970-es évek átlagával összehasonlítva. Az ipari feldolgozásra szánt cukor­répa vetésterületének növelésére adott prémium kedvező hatásával az 1970-es évben nyert jó tapasztalatok (Szlovákiában a cukorrépa vetésterü­lete az 1969-es év 44 577 hektárjáról 1970-ben 47 404*hektárra emelkedett) alapján elhatározták, hogy a vetés­­terület további növelése érdekében ezt a prémiumot az 1971-es évre is érvényben hagyják. A 2000 korona összegű prémium to­vábbra is érvényben marad, megvál­toznak azonban a növekedés elbírálá­sának feltételei, hogy így meggátol­ják e gazdasági ösztönző kihasználá­sát spekulatív célokra. Nehogy a cukorrépatermesztés gaz­dasági feltételeinek leromlása követ­kezzék be, 1971-től kezdődően a cu­korrépa-vetőmag eladási árához álla­mi hozzájárulást nyújtanak, éspedig mind a standard, mind a koptatott vetőmagokhoz, amit a mezőgazdasági szervezetek vásárolnak. Az állandó gazdasági ösztönzők egyike, amely 1964 óta hatékonyan járul hozzá a termelés és a piaci áruforgalom növeléséhez, a tej piaci árutermelésének növelésekor adott prémium. Pozitív hatása nem a ter­melés e fontos ágazatának extenzív, külterjes fejlődésében mutatkozik meg, hanem a tehénállomány hasz­nosságának intenzív növelésében csú­csosodik ki. Ezért e prémiumot to­vábbra is eredeti összegében (a díj­szabás módosítása nélkül) az 1971-es évben is meghagyják és számolnak azzal, hogy az elkövetkezendő évek­ben szintén fennmarad. A mezőgazdasági irányítás rend­szerének tökéletesítését célzó intéz­kedések komplexumának részét ké­pezik 1971-ben az olyan intézkedések is, amelyek az irányítás eszközeinek hatékonyabb felhasználását szorgal­mazzák. Ezek között az ösztönző esz­közök között jelentős helyet töltenek be a differenciális pótlékok, amelyek Szlovákia mezőgazdaságának adottsá­gai között komoly gazdasági súllyal hatnak, sőt döntő mértékben járulnak hozzá a különböző természeti felté­telek okozta hátrányos költségalaku­lás kiegyenlítését biztosító anyagi eszközök fedezéséhez. Azok az intézkedések, amelyeket 1971-től kezdődően az állattenyésztés felvásárlási árainak kialakításában alkalmaznak, és egyéb, a mezőgaz­daság folyamatban levő integrációs fejlődésével kapcsolatos kérdések megoldásának szükségessége, alap­vetőbb módosításokat követeltek meg a differenciális pótlékok elismerése terén. A módosítást két alapirányban va­lósítják meg; 1. Áttérés az egyes meghatáiröaőtt mezőgazdasági termények módosított piaci árútermelésére, amit az állami alapok feltöltésére használnak fel a központi takarmányalapból vásárolt takarmányok értékének leszámítása után (viszonteladás nélkül) és 2. a differenciális pótlékok elisme­rési feltételeinek kiegyenlítésével az egyedi üzemi termelés és a közős szö­vetkezeti vállalatok termelése között. Azon felül, hogy a pótlékokat köz­vetlenül a vágómarha és a sertés fel­­vásárlási árába számítják be, a me­zőgazdasági szervezeteknek a diffe­renciális árpőtlék igénye megnöveli az általuk elérhető ö^zegeket, ami által megnövekszik a'differenciális pótlékok abszolút értéke, még akkor is, ha a termelés valamint a piaci árutermelés mennyiségi színvonala változatlan marad. A módosított piaci árűtermelésre történő áttéréssel egyrészt azt az irányzatot valósítják meg, hogy a dif­ferenciális pótlékot csupán, a sáját, termelésére, a szervezetnek úgyneve­zett tiszta mezőgazdasági árúterme­lésére adják, másrészt viszont csök­kentik az árak hatását az igényala­pok növelése által. Ezzel kapcsolat­ban említést érdemel az, hogy a ta­karmányok értékének leszállítása nem vonatkozik majd a központi alapból történő olyan vásárlásokra, amelyeket a mezőgazdasági szervezet az eladott mezőgazdasági termékek viszontszolgáltatásaképpen valósít meg, a különleges rendelkezések meghatározásai szerint (pl. a tejért, a herefélék és füvek vetőmagjáért stb.). 4 A közös szövetkezeti vállalatok fel­tételeinek kiegyenlítése a racionali­zálás koncepciójához kapcsolódik mezőgazdaságunk további fejlődését, főleg az állattenyésztési termelés gyarapodását célozva. E téren az ed­diginél nagyobb mértékben kell bőví­teni a kooperációs és integrációs kap­csolatokat, s ehhez kell alkalmazni a differenciális pótlékok rendszerét is, amely jelenlegi formájában ezeket a kapcsolatokat eléggé nem támogat­ja. Ezért a további módosítások a differenciális pótlékok megítélésére vonatkoznak a közös szövetkezeti vállalatok tagszervezetei számára, hogy nekik a differenciális pótlékot nem az eddig megszokott módon, csupán az általuk előállított félkész termékekért, hanem az állattenyész­tésből származó végtermékek bevéte­lénél is megadják annak arányában, milyen mennyiségű takarmányt hasz­náltak fel a termék előállítására és milyen volt a beszolgáltatott állatok minősége. Az objektívebb elbírálás és a kri­tériumok összehangolása érdekében az állami mezőgazdasági szervezete­ket és a szövetkezeti szektor válla­latait természeti adottságaik szerint (termelési-ökonómiai csoportok) ka­tegorizálják, s ezért szüksége mutat­kozott annak, hogy az állami gazda­ságokat is az egyes termelési-ökonó­miai csoportokba sorolják. A differenciális pótlékoknak mint ökonómiai ösztönzőknek feladata ki­egyenlíteni a tárgyilagosan kedvezőt­lenebb termelési adottságokból ere­dő hátrányokat, amelyek az éghajlati viszonyok rovására írhatók. Az álla­mi szervezetekben ennek az ösztön­zőnek alkalmazásakor azonban ezt azt elvet figyelmen kívül hagyták, habár a termelést komoly mértékben befolyásolták a tényleges ökonómiai, szociális és szervezési feltételek. A legutóbbi esztendők fejlődése számos állami gazdaságban azt mutatta, hogy a kiindulási helyzetet szem előtt tar­tó eredeti kategorizálás olyan álla­potot teremtett, amely szöges ellen­tétben áll ennek az ösztönző eszköz­nek funkciójával. Másrészt viszont a fejlődés elavulttá tette az eredeti adottságokat, elsősorban a gazdasági, ökonómiai adottságokat. Az állami gazdaságoknak az egyes csoportokba való sorolása igyekszik hozzájárulni az említett egyenetlen­ségek csökkentéséhez és a természeti adottságok tárgyilagos értékeléséhez, amelyben gazdálkodni kénytelenek. A csoportokba sorolást a differenciá­lis pótlékok által nyújtott támogatás eddigi színvonalának fenntartása mellett végzik — tehát olyan válto­zásokra kerülhet sor, hogy egyes üze­meket alacsonyabb, vagy indokolt esetekben magasabb termelési-öko­nómiai csoportokba sorolhatnak. . ■_ S MIROSLAV MIŠTINA Ä rendellenes gumikopásról Gyakran észlelhetők a gépkocsik gumijain rendellenes kopások. Egyik ilyen jelenség; a kerület mentén összefüggő, de ňem teljes kerékszé­lességben erősen kopott felület. Pél­dául a gumi valamelyik széle sarko­san kopott. A másik: a kerület men­tén adott periódusú szögletes beko­­pások. Az előbbinél a kopások a ke­rekek helytelen beállításából erednek. Ehhez ismernünk kell a gépkocsi futóművének beállítási fényezőit. A gépkocsi-futóműnek, azaz egy kerék­párnak három fő beállítási jellemzője a kerékösszetartás (spur), az után­­futás és a kerékdőlésszög (sturz). A kerékösszetartás (általában 1—2 mm vagy fok) adja a gépkocsi irány­stabilitását. Az összetartó kerekeknek pozitív a spurjuk, a széttartó kere­keknek negatív. Az utánfutás követ­keztében igyekszik a gépkocsi min­dig egyenes haladási irányban be­állni. Az utánfutás azt jelenti, hogy a kerékfelfüggesztés valamivel elő­rébb van, mint a kerék tengelye (lásd a zongorakerék). A kerékdőlés­szög kizárólag a terheléstől függ. Ér­téke terheletlen állapotban általában 1—2 fok. Az egyenetlen gumikopások nem­csak a kerékösszetartásból, hanem a kerék dőlésszögéből is eredhetnek. Függetlenített futóműveknél például valamely rugó „elfáradt“, ennek kö­vetkeztében a kérdéses oldal „lóg“. Ez okozhatja a jármű valamely irány­ba való elhúzódását is, amely prob­léma a rugó alápakolásával vagy esetleg cseréjével kiküszöbölhető. Természetesen ez csak függetlenített futóművek esetében alkalmazható. Rugókötegeknél a fenti hibán a rugó íveltetésével segíthetünk. Szög­letes kopást okozhat a lökésgátló nem kielégítő működése, de a gömb­fejek kotyogása is. Ezek cseréjével a probléma orvosolható. Bármilyen rendellenes gumíkopást észlelünk, keressük fel a gépkocsimárkák sze­rint specializált szervizállomásokat, amelyek a típusnak megfelelő műsze­rekkel a futómű geometriai beméré­sét elvégzik, és a hibára rámutatnak. Közvetve a kerekek kiegyensúlyozott­sága is rendellenes gumikopásokra vezethet.. Kiegyensúlyozatlan • kerekek járulé­kos terhelést és nagyobb dinamikus igénybevételt okoznak a kerékcsap­ágyakon és- gömbfejeken, amelyek emiatt idő előtt tönkremennek. Gumi vagy kerékcsere esetén szükségessé válik az új kerék kiegyensúlyozása. mimmm Mi a vegetarianizmus? Hallottam arról, hogy vannak emberek, akik nem esznek húst és magukat vegetáriánusoknak nevezik. Nagyon érde­kelne, vajon ártalmas-e az emberi szervezetre a vegetarianiz­­mus? , G. J., Komárno Vegetáriánusnak nevezik azt az embert, aki kizárólag növé­nyi eredetű táplálékot fogyaszt. Mivel szervezetünk fehérjéinek regenerációjához naponta annyi gramm fehérjére van szüksé­günk, ahány kilósak vagyunk, és ezen felül még bizonyos mennyiségű létfontosságú ami­­nosavak is kellenek, amelyeket a húsok vagy az állati termé­kek tartalmaznak, nyilvánvaló, hogy a tisztán vegetáriánus étrend ártalmas a szervezet­nek. Nem azért, mert a növé­nyi eredetű tápanyagok káro­sak, hanem azért, mert hiá­nyoznak belőlük bizonyos fe­hérjék, illetve létfontosságú aminosavak. Egészen más a helyzet akkor, ha valaki nem tisztán vegetáriánus, hanem úgynevezett laktó-vegetariánus étrendet fogyaszt. Ebbe bele­tartozik a tej, a sajt és a to­jás is. Nyilvánvaló, hogy ezek kellő mennyiségű fogyasztásá­val az egyébként zömmel nö­vényi étrend esetén is biztosí­tani lehet a szervezet napi fe­hérjeellátását. Miről írnak /w a szlovák mezőgazdasági Wfc' szaklapok ? Pôda a úroda A hüvelyesek fontos szerepet töltenek be a lakosság élel­mezésében csakúgy, mint a keveréktakarmányok előállításá­ban, mivel jelentős a fehérjetartalmuk. Ennek ellenére a hüve­lyesek terméshozama és vetésterülete aránylag csekély. Hogy mi okozza ezt a kedvezőtlen helyzetet, melyek a legalkalma­sabb hüvelyes fajtáik és melyek a leghelyesebb termesztési mód­szerek, erről ír a Pôda a úroda szlováknyelvű mezőgazdasági szaklap 2. számában. Ezen kívül foglalkozik a sörárpa ter­mesztésével, a növények célszerű változtatásával, a takar­mánynövények felhasználásával, a kukoricatermesztés problé­máival és a növényvédelem kérdéseivel. Mechanizácia hospodárstva A lap második számában ismerteti a szovjet tudomány és technika vívmányainak felhasználásával elért eredményeket hazánk mezőgazdaságának gépesítésében, cikket közöl a ro­­vinkai Mezőgazdasági Technika Kutatóintézetének tíz eszten­dős tevékenységéről, valamint juhtenyésztésünk gépesítésének jelenlegi helyzetéről. Aprólékosan elemzi a mezőgazdasági üzemek gépesítő részlegeinek problémáit és szervezési függő-? ségét a növénytermesztéstől. Tájékoztatást nyújt a mezőgaz­dasági. gépek és pótalkatrészek beszerzési lehetőségeiről az idei évben és a jövőbe pillantva fejtegeti a légpárnás járművek felhasználási lehetőségeit mezőgazdaságunkban. Ekonomika poľnohospodárstva Nemsokára megjelenő második számában beszélgetést közöl N. P. Alekszandrov akadémikussal a Szovjetunió népgazdasá­gának ökonómiai reformjáról. A lapban továbbá érdekes anya­gok találhatók az integrációról, a szabad pénzeszközök fel­­használásáról mezőgazdaságunkban, a földalapról, az állami mezőgazdasági szervezetek bérpolitikájának elveiről az 1971— 1975-ös években, az öntözés költségeinek kiszámításáról, a mezőgazdasági üzemek ' szállítóeszközeinek felhasználásáról mások számára stb. A szövetkezeti könyvelőket bizonyára ér­dekli majd az 1971-es évre a könyvelési bizonylatok elkészíté­sében foganatosított módosítások. Érdekes cikket közöl a Pá- ' rizsban megrendezett „Közélelmezés és technika“ című nem­zetközi biennáléról. Chov hospodárskych zvierat Az állattenyésztéssel foglalkozó szaklap második számában a közép-szlovákiai kerület állattenyésztésének kérdéseivel és az állattartás épületeinek korszerűsítésével foglalkozik. Ugyan­akkor kitér a gazdasági állattartás komplex ellátásának kér­déseire is. E problémakörrel foglalkozik a farmok munkafelté­teleiről szóló cikke is. Igen érdekesek a lapnak e számában a svájci hígtrágya-gazdálkodási üzemek jelenlegi színvonalá­val és kiépítésével foglalkozó cikke is. A külföldi tapasztalatok közül említést érdemel a pecsenye-jerkék tenyésztésének ro­mániai tapasztalatairól szóló anyaga. Záhradník A lap második számának vezércikke a gyümölcs- és zöldség értékesítésének lehetőségeit tárgyalja a vállalatok kooperáció­ja segítségével. Gyümölcstermesztési részében rámutat a gyü­mölcsfák metszésének legfőbb elveire, a betegségek és a kár­tevők elleni téli és koratavaszi védekezés kérdéseire. Igen érdekes a vadászok jogi normáival foglalkozó cikk, amely a vadászok és a gyümölcstermesztők kölcsönös kapcsolatainak jogszabályait taglalja. A zöldségtermesztéssel foglalkozó rész­ben említést érdemelnek a hagyma gépesített termesztésének tapasztalatiról, valamint a zöldségmagvak vetés előtti csává­­zása legfontosabb elveivel foglalkozó cikkek. (ja)

Next

/
Thumbnails
Contents