Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-10 / 14. szám

1971. április 10. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A legújabb népszámlálás adatai szerint Tejtalu (Mliečno) л hozzácsatolt településekkel (Körtvá­­lyes, Királyfa, Búcsúháza és Sámot) 1150 lélekszámú község. Ami a siralmas múltat illett, a két világháború között három nagyobb földbirtokos uralta: Csiba Sándor 150, Csiba Antal 50 és Bartalos Vilmos 40 hektár földet műveltetett. Volt még néhány középparaszt s я többség szegényperaszt, Illetőleg nincstelen földmunkás. Az utóbbiak cselédek­ként, napszámosokként robotoltak a samotl káptalani birtokon és a falu földbirtokosainál. KI volt valójában a parasztok ré­me? Nem más, mint egy Franki nevű harácsoló, aki trafikkel kezdte, majd füszerüzletet, kocsmát nyitott e fa­luban, s az eladósodott szegénypa­rasztok földjeit árverés útján meg­vásárolta. A harmincas években már a fél falu az övé volt. Majd földjeit árendába adta, magyar holdanként 2—3 mázsa búzáért. Tejfalu vadonatúj utcája, « .,Somarjai utca“, ahol szövetkezeti tagok és államigazdasági dolgozók laknak. A ma már öreg tejfalusi párthar­cosok az októberi forradalom és a CSKP megalakulásának hatására 1921 őszén helyt pártszervezetet alakítot­tak, amelynek első elnöke Dénes Fe­renc elvtárs volt. A pártszervezet tagja! munkát, jogot és emberséget követeltek a földbirtokosoktól. GYŐZ A SZÖVETKEZETI GONDOLAT A két világháború megpróbáltatá­sai, szenvedésekkel, izgalmakkal ter­hes évet után a Csehországba tele­pítés keserveibe Is belekóstolt sze­gényemberek, mint az acél, meged­ződtek. Amikor jött a szövetkezete­sítés, ezek az emberek 1949-ben az akkori somorjal járásben az elsők között alakítottak szövetkezetét a fa­lu nagybirtokosai és a királyfal báró jeszenák altábornagy földjein, mint­folytatják. Betonutakat kapott a szö­vetkezet gazdasági udvara. Aszfalto­zott út vezet a falun keresztül. Oj ke­rítést kapott a „Pipagyújtogató“ né­ven ismert emlékmű, ahol az 1848-as szabadságharc elesett hősei alusszák örök álmukat. S szólni kell még az elmúlt években épült korszerű isko­láról, valamint a vadonatúj kultúr­­házról, amelyet a helyi nemzeti bi­zottság és a szövetkezet közös erő­vel épített, több mint másfél millió korona költségráfordítással. A kul­­túrházban helyet kaptak a hnb és az efsz irodái, az ülésterem, a 250 férő­helyes kultúrterem, valamint a klub­­helyiség, az olvasó-terem stb. Büsz­ke is erre a létesítményre a falu apraja-nagyja, hiszen a kultúrszom­­jas fiatalok, javakorabeliek és nyug­díjasok egyaránt lehetőséget találnak itt a művelődésre, szórakozásra. BAJBAN ISMERED MEG A BARÁTOD AKIK A MÄÉRT HARCOLTAK Az első világháborút és a fogoly­táborokat megjárt nincstelenek, cse­lédek, zsellérek sokat tapasztaltak. Az OlasZ frontot megjárt Dénes Fe­renc, Ozogány József, Nagy Vendel és mások már a galíciai fronton rá­döbbentek arra, hogy az ellenség nem az olasz és orosz katona, hanem az otthonmaradt grófok, bárók, föld-'­­birtokosok és azok pribékjei. Tehát amint lehetőségük adódott, összeba­rátkoztak az orosz és olasz katonák­kal. Tőlük hallották először Lenin nevét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatására arra az útra tértek, amely a mához vezetett. Nagy öröm volt számomra, hogy Nagy Vendel elvtárssal elbeszélget­hettem. Ez a 81 esztendős ember egyik szervezője volt az 1921. évi győzelmes arató-sztrájknak. Az idős kommunista a régi világra terelve a szót, felidézte a fél évszá­zaddal ezelőtti eseményeket. Elmon­dotta, bizony nehéz, könyörtelen volt a sorsuk; gürcölni, szenvedni kellett a betevő falatért. Megsokallva a nél­külözést, 1921-ben Patócs Gábor ve­terán kommunista bíztatására arató­­sztrájkot szerveztek Nagy Vendel, Szabó József, Botlú Mihály és mások. Ez a sztrájk győzelemmel végződött; amikoris a 13. kereszt helyett min­den 11. volt az övék a gabonából, s köményes, valamint bableves, da­­rástészta, kukorica-gánci helyett már túróstésztát és húst is kaptak. — Hát Így éltünk bizony a múlt­ban — elmélkedett a munkából ki­öregedett pártharcos. Vendel bácsi még jól érzi magát. A 900 korona ha­vi nyugdíjjal elégedett. Olykor még a Jó borocskát is megissza. A hajdani nincstelenek, hogy meg­élhetésüket némiképp biztosítsák, tia­­lásztak-vadásztak. Télidőben a közeli erdő nyújtott munkalehetőséget, ami­nek bére csak arra volt elég, hogy egyik napról a másikra tengessék életüket. egy 400 hektárnyi szántót közös mű­velés alá véve. A szövetkezet alapító tagjai közül említést érdemel Kovács János, Bot­lő Lajos, Vassi Gyula, Szamaránszky György, Szabó József, Nagy Vendel, Sáringer Péter és mások. Számos el­lenlábasa volt a szövetkezeti gazdál­kodásnak, „tiszavirág“ életet jósoltak neki. Am a volt vöröskatonák, kom­munisták, mint a haladó eszmék val­lói és terjesztői az élen jártak. Vé­gül is győzedelmeskedett a szövet­kezeti gondolat; 1952-ben szövetke­zeti faluvá lett Tejfalu, 583 hektár földterülettel... Ma ugyanennyi hek­tár földön, sokkal ésszerűbben gaz­dálkodnak, s a közös vagyon értéke megközelíti a 13 millió koronát. ANYAGI JÖLÉT, MEGSZÉPÜLT FALU A tejfalusi és sámoti emberek, akik rendszeresen és becsületesen dolgoz­nak — akár a szövetkezetben, akár az állami gazdaságban — azok jól is élnek. Elbeszélgettem traktorosokkal, állatgondozókkal, akik havonta meg­keresik a 2000—2200 koronát. Hát igent Fellendült itt az élet, sokat adnak az emberek a lakáskul­túrára, öltözködésre és kulturális igényeik kielégítésére. Gyönyörűen berendezett — függönyös, szőnyeges, fürdőszobás, központlfűtéses — laká­saikhoz a gyümölcsöskert, illetve a szőlő is hozzátartozik. Tévé-készülék, rádió, magnetofon, mosógép, zene­szekrény, motorkerékpár, személy­gépkocsi mind-mind tartozéka a haj­dani cselédnek, volt zsellérnek, mun­káját könnyíti, a kulturált élet köve­telményeit elégíti ki, s szórakoztatja. S milyen a falu arculata? Szinte a felismerhetelenségig megváltozott a múlthoz viszonyítva. Eltűntek a nádtetős viskók, s ezek romjain gyö­nyörű, tágas családi házak épültek. Ezek száma 125, amelyekből csupán tavaly 20 épült fel. Hát még az át­építettek száma? ... Tavaly kezdték a beton-járdák építését és az idén Valaha ilyen és ehhez hasonló viskókban laktak a falu nincstelenjei. A tejfalusiak 1968—89-ben is tud­ták hol a helyük, nem hagyták ma­gukat megtéveszteni a jobboldali elemektől, szilárdan álltak a marxlz­­mus-leninlzmus talaján. Akadt ugyan egy-két szájtoős, akik nemzetiségi torzsalkodást akartak szítani, de mi­hamar belátták, nincs értelme az el­lentéteket szító politikának, hangu­latkeltésnek. MtjvELÖDÉS, FALUSZÉPÍTÉS, KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS Az elmúlt huszonöt esztendő alatt tizen szereztek a falubeliek közül főiskolai diplomát és huszonheten érettségi bizonyítványt, hogy az élet felelősebb posztjain helyt tudjanak állni. Tavaly vízvezetéket kapott a falu. Hódít a divat is, főleg a fiatalok körében, ami természetes, hiszen Tej­­falutól mindössze 25 kilométerre van Szlovákia fővárosa. A lakosok 150 Űj Szót, 115 Szabad Földművest és 50 „Csallóközt“ járat­nak, illetve olvasnak. A CSKP megalakulásának 50. év­fordulója, valamint a CSKP XIV. kongresszusa tiszteletére a lakosság többszáz óra társadalmi munkát vál­lalt, ami főleg a faluszépítésre, az új kultúrház környékének parkosítására, a járdák és az utak javítására irá-Az 1985-ös árvíz-katasztrófa idején, amikor a Duna kilépett medréből, a csallóközi falvak jelentős részét el­árasztotta a pusztító áradat, köztük Tejfalu alacsonyabban fekvő részeit is, s 15 ház erősen megrongálódott, kettő pedig rombadőlt. Víz vette kö­rül a szövetkezet gazdasági udvarát, az állatállományt vízmentes, bizton­ságosabb helyre kellett szállítani. A nemzetközi összefogás azonban erő­sebb volt a pusztító elemeknél: ösz­­szefogott cseh, szlovák, szovjet és magyar, hogy nemzetiségre való te­kintet nélkül segítsen a bajbajutot­takon. A falu büszkesége: az új kultúrház, amelyet nemrég adtak át rendelteté- nyúl. sének. Pongrácz Gábor Amilyen a gazdasági udvar, olyan a gazdája! nyAron magtAr, TÉLEN GARÁZS Régen a gyepes udvar szegénységről, a szemetes udvar hanyagságról tanúskodott, a rendbentartott, tiszta porta viszont példás gazdára val­lott. Manapság ugyanez a megállapítás okkal-móddal a szövetkezetek, állami gazdaságok majorjaira, gazdasági udvaraira, telepeire is vonat­koztatható. Ott, ahol rend és tisztaság uralkodik, többnyire a gazdaság­­vezetés is jó kezekben van. Húsz év óta Jó gazdálkodásáról híres a klstárkányi (Maié Trakanyf szövetkezet. Ám gazdasági udvaráról nemigen lehetett erre következ­tetni: kis iroda, egyszerű istállók, kis gépszín és egyéb épületek. A gé­pek jórészt a szabad ég alá szorultak. Most más a helyzet! Továbbra is előkelő helyet foglal el a szövet­kezet a járásban. De már keveslik a munkanormánként kifizetett 30 koronát. Különösen a fiatalok szeretnének nagyobb fizetést, de nem több munkával, hanem több szabad Idővel. A kultúra és a sport iránti igényük is megnövekedett. Ojból itt járok. S ml lep meg legjobban? A gazdasági udvar, amely­nek közepén egy hatalmas épület emelkedik. — Nézzük meg belülről! — ajánlotta Fazekas Béla, a szövetkezet elnöke, akinek tisztsége csaknem a szövetkezettel egyidős. — Számol­tunk azzal, hogy a alapító tagok — akik megszokták a látástól vakulá­­sig tartó munkát — lassan megöregednek és átadják helyüket e fiata­loknak, a gépkedvelő új nemzedéknek. Azért készítettük ezt a „pa­vilont“. Valóban pavilonnak tűnik. Az épület egyik szárnyában gépszínek vannak, a másikban meg szociális helyiség mosdóval, fürdővel ellátva. Ezt az irodahelyiség követi és a raktár. Onnan a gépjavltómflhelybe nyílik az ajtó. A másik oldalon oly széles a bejárat, hogy a legnagyobb kombájn is könnyűszerrel bejárhat. A műhely kétrészes: a nagyobbik felében gépeket szerelnek. Minden javítónak külön munkapad áll ren­delkezésére. A szerszámok kéznél vannak, könnyű a rendtartás. A mű­hely kisebbik részében található a vaseszterga. Az épület másik része pedig nyári magtár. Itt tisztítják a kombáj­noktól behordott gabonát. Télen viszont gépszínnek használják. Még az idén bevezetik a központi fűtést. A padlástér felében almatárolót rendeztek be, amely 10 vagonnyl gyümölcs tárolására alkalmas. Ez a „mindenes “épület több mint egymillió korona beruházási kélt­séget igényelt, s máris egymillió korona értékű mezőgazdasági gépet vád a rozsdától, az idő viszontagságaitól. A nagy összegű beruházás miatt kisebb a fizetés, mint lehetne, de a jövőt alapozzák, főleg a fia­talok jövőjét. Általában elég sok fiatal dolgozik az állattenyésztésben. Az 6 jövőjük jobbátétele is főleg attól függ, mennyire korszerűsödik a termelés. Ez ugyancsak elképzelhetetlen jelentősebb beruházások nélkül. Eddig két olyan tehénistálló épürt, amelyek megfelelnek a mai követelmé­nyeknek, de... — hiányzik a tejház. Ennek építését még az idén meg­kezdik. Korszerű lesz, erre enged következtetni az is, hogy osaknem félmillió koronát igényel a felépítése és berendezése. Ez a 920 hektáros szövetkezet területéhez viszonyítva elég nagy gyü­mölcsössel rendelkezik: megközelíti a száz hektárt. Zöldséget 33 hek­táron termesztenek. A gyümölcs- és a zöldségtermesztési csoportok — amelyeknek Gjlaki Ferenc, illetve Horváth Pál a példás vezetőjük — nemes versenyben állnak. A termőterületeket egyéni művelésre osztot­ták fel, hogy az iparban dolgozó családtagok is kivehessék részüket a közös munkából. Csupán almából, amely Jonathán fajta, 80—70 vagon termést várnait évente. A fákat ötször, hatszor permetezik. A zöldségtermesztésben az idén első Ízben használnak fóliát, hogy a primőráru idejében kerülhessen a piacra. Érdemes megemlíteni, hogy a 237 állandó dolgozónak mintegy 60 százaléka nő. De nemcsak számban kerekednek felül, hanem a munká­ban is derekasan helytállnak. Például Furik Magdi nemcsak a szarvas­marha-hizlalásban ér el szép eredményeket, hanem a kulturális mun­kában is. Sok sikert aratott már a tánccsoportban és a sajtóterjesztés­ben egyaránt. Annakidején Fülek Zsuzsával 130 előfizetőt szereztek a Szabad Földműves-nek. A fiataloknak mindenütt megtisztelő hely jut, nemcsak a munkában, hanem a vezetésben is. Például Gönczy László agronómus 26 éves, az ugyanennyi éves Pál Ferenc zootechnikus és a két évvel idősebb Far­kas Barna pedig gyümölcskertész. Az irodai munkát Is jobbára fiatal, szakképzett nők végzik. S még valami: a fiatalok egyik legszebb jellemvonása, hogy nagy tiszteletben tartják a munkában megöregedett dolgozókat, s ljasznosít­­ják a tőlük szerzett gazdag tapasztalatokat. Ennek meg is mutatkozik az eredménye. Tavaly a mostoha időjárás ellenére is túlteljesítették évi termelési tervüket. Búzából az előirányzott 29 mázsa helyett 30,30 mázsával növelték. Tejből például 68 ezer literrel adtak többet a ter­vezettnél. Az idén még többet vállaltak. S ha teljesítik vállalt feladataikat, akkor kétmillió koronával növekedik a bevételük a múlt évihez viszo­nyítva. Tehát a gazdasági udvar nemcsak régen, hanem most is elárulja, hogy milyen a gazdája ... Csurilla József Az idei rendkívüli időjárás bizony megnehezítette az ősziek fejtrágyázását is. Azonban a Gyulamajori Állami Gazdaság vezetői repülőgépet rendeltek és a dolgozók ezzel végezték a fej trágyázást és a tavasziak alá is elszórták a műtrágyát. Képünkön: a repülőgép tartályát autódaru tölti műtrágyával. Néhány másodperc múlva a rajtoló gép már széles sávban, ködszerűen juttatja a földre a műtrágyát. Balia felv.

Next

/
Thumbnails
Contents