Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-10 / 14. szám
1971. április 10. Ara 1,— Kés XXII. évlolyam, 14. szám. Az SZKP lenini irányvonalának következetes továbbfejlesztése A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongreszszosa felmérhetetlen jelentőségű politikai esemény volt nemcsak a szovjet társadalom fejlődése irányénak meghatározása, hanem a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét, a nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmes fejlesztését, valamint az imperializmus elleni, a világbéke biztosításáért szolgáló harc szempontjából is. A szovjet kommunisták több mint négyezerkilencszáz küldöttje, s lényegében a kommunista párt zászlaja alá tömörült egész szovjet társadalom hitet tett az SZKP lenini politikája mellett és kifejezésre juttatta azt a megmásíthatatlan akaratát, hogy élharcosként állt helyt abban az egész világra kiterjedő küzdelemben, amely a szocialista és a kommunista társadalom teljes győzelméhez vezet. Az SZKP KB kongresszusi beszámolója, amit Leonyid Brezsnyev elvtárs, a Központi Bizottság főtitkára terjesztett elő, s amit az egész haladó világ lelkesen fogadott, tartalmi szerkezetében, az elvi és a gyakorlati kérdések mély elemzésében egyértelműen arról tanúskodik, hogy az SZKP határozottan és következetesen hozzálátott leninista irányvonalának továbbfejlesztéséhez. A kongresszus nemzetközi jelentőségét törvényszerűen növelte az is, hogy az öt világrész kommunista- és munkáspártjait, a nemzeti demokratikus és baloldali szocialista pártjait 90 ország 101 delegációja képviselte. Kétségtelen, hogy a külföldi delegációk Ily nagy számban való jelenléte a Szovjetunióhoz, az SZKP-hoz fűződő szolidaritást bizonyítja, az imperializmus-ellenes haladó erők szilárd akcióegységét igazolja. Csehszlovákia Kommunista Pártját és a szocializmust építő dolgozó népünket Gustáv Husék elvtárs, a CSKP KB első titkárának vezetésével öt tagú küldöttség képviselte. A kongresszus csütörtöki ülésén Gustáv Husák elvtárs átadta a tanácskozó küldötteknek, s azok közvetítése útján a kommunizmust építő szovjet népnek hazánk kommunistáinak és polgárainak harcos elvtársi üdvözletét. A CSKP KB első titkára beszédében hangsúlyozta: A történelem arról győz meg bennünket, hogy a csehszlovákiai kommunisták mindig akkor értek el sikereket a kapitalizmus elleni harcban és a szocializmus építésében, amikor szoros és elvtársi kapcsolatban álltak a szovjet kommunistákkal. Kapcsolataink bárminő gyengítése ártott pártunknak és népeinknek. Erről az alapvető igazságról meggyőződhettünk 1968 és 1969 válságos éveiben is — mondotta Husák elvtárs — majd kijelentette, hogy csak a Szovjetunió és a további szocialista országok idejében nyújtott internacionalista segítsége hiúsította meg a szocializmus ellenségeinek ellenforradalmi terveit. A kongresszuson a többi kommunista és munkáspártok küldöttségei is őszinte elismeréssel beszéltek a szovjet nép sikereiről és méltatták azokat az eredményes erőfeszítéseket, amelyeket az SZKP kifejt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdulásáért, az imperializmus elleni világméretű egységfront kialakításáért. Abbéi a célból, hogy a kongresszuson vitatott kérdésekről olvasóinknak némi áttekintésük legyen, az alábbiakban szemelvényeket közlünk az SZKP KB knngreszszusi beszámolójából. Szemelvények Leonyid Brezsnyev eivtársnak, az SZKP KB főtitkárának kongresszusi beszédéből Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára — a Központi Bizottság kongresszusi beszámolójának alapján — elsősorban is azt hangsúlyozta, hogy a XXIII. kongresszus óta eltelt öt év alatt a szocialista gazdaság nagy lépést tett előre, lényegesen emelkedett az egész szovjet nép anyagi ős kulturális színvonala. Eredményesen fejlődtek a szocialista társadalmi viszonyok és a szovjet demokrácia. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok jelentősen és te • vékenyen hozzájárultak a békéért és a népek biztonságáért vívott küzdelemhez. Jelentősen megszilárdult a Szovjetunió politikai és védelmi ereje. Növekedett és megszilárdult az SZKP vezető szerepe. Lényegében ezekkel a sikerekkel is magyarázható, hogy a szovjet emberek életük fontos eseményeként fogadták a kommunista párt XXIV. kongresszusát. Előadói beszéde további részében L. Brezsnyev elvtárs a szocialista országok barátságának és együttműködésének fejlődését értékelte. Hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer további egyesítésének és fejlesztésének kérdései, a testvéri szocialista országokkal, kommunista pártjaikkal ápolt kapcsolatok állandóan az SZKP Központi Bizottsága érdeklődésének középpontjában álltak. Azokat a tapasztalatokat, melyekkel a szocialista világrendszer gazdagította a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat így jellemezte: A SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER ÉS A NEMZETKÖZI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSMOZGALOM • Az a tény, hogy a szocialista társadalmi rendszer hatalomra jutott a szocialista világrendszert alkotó államokban, bebizonyította életerejét a kapitalizmussal folytatott történelmi versenyben. • A szocilista rendszer kialakulása és megszilárdulása olyan tényező volt, amely Jelentősen meggyorsította a történelmi haladást, melynek alapjait a Nagy Október rakta le. 0) távlatok nyíltak a szocializmus vllágdiadala előtt... a szocialista világrendszer döntő erő az antiimperialista küzdelemben. • A szocialista világrendszer jelentősen hozzájárul a népek szempontjából oly létfontosságú feladat, — az ú) világháború elhárításához, vagyis az imperialista agresszorok számos terve azért hiúsult meg, mert fennáll és aktívan hat a szocialista világrendszer. Majd utalt annak a ténynek a tudatosítására, hogy a szocializmus építésében elért sikerek sok tekintetben attól is függnek, milyen helyesen kapcsolódik össze a társadalmi fejlődésben az általános, a nemzeti sajátosságokkal. E kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozta; Ha nem az általános törvényszerűségekből Indulnánk ki, ha nem vennénk tekintetbe minden egyes ország konkrét történelmi sajátosságait, lehetetlen volna a szocializmus építése. A szocialista államközi kapcsolatokkal összefüggésben Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta, hogy a szocialista (Folytatás а 2. oldalon.) Mizmus nélkül, szocialista aüloa A Szocialista módon élni és dolgozni jelsző már annyiszor elhangzott, hogy kissé megszokottá vált. Tehát élni és dolgozni szocialista módon jelentése gondolom mindenki számára Ismeretes. Aki nem érti jelentését, az nem Is akarja megérteni, mert számára úgy kényelmesebb. Most azokhoz szólok, akik az életnek ezt a tartalmas, értelmet adó részét nagyon Is jól megértik, s öntevékenységükkel a munkában továbbfejlesztik Mindenki tudja, hogy mi történt 1968-ban. Az is köztudomású, hogy a szálak még regebbre nyúlnak vissza, vagyis betetőzése volt egy korszak káros, tudatosan előkészített folyamatának. A végcél természetesen a kapitalista viszonyok visszaállítása volt. A Jobboldal szószólói előszeretettel becsmérelték pártunk társadalmat formáló politikáját s kétségbe vonták a vezetőszerepre hivatottságát. A Jobboldal beépített elemei mindent elkövettek, hogy eltereljék a dolgozók figyelmét a lényegről. Sokan kihasználva a kilátásba helyezett „magasabb“ társadalmi formára való áttérés lehetőségét, kevés munkával busás jövedelmekre tettek szert, melyekből hajdani nagyúri módon élhettek. Senki sem vonja kétségbe annak jogosságát, hogy az emberek becsületes munkájuk révén jól éljenek. A mi társadalmunk éppen ezt akarja. Segíti az egyének, csoportok és a munkabrigádok alkotó-kezdeményezésének kibontakozását az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Ha valaki ennek következtében jól él, az természetesen meg is érdemli. Társadalmunk igényt tart arra, hogy az emberek öntevékenyen hozzájáruljanak a népgazdaság szükségleteit képező javak termeléséhez. Idén kezdtük el az ötéves tervidőszak első évére szóló feladatok teljesítését. Mindenki tudja, hogy a folytatás mindig a jó kezdéstől függ. Tehát arról van szó, hogy ne feledkezzünk meg az első évre kitűzött feladatok teljesítéséről. Ipari vállalatainkban a kibontakozás érdekében már megtették a szükséges lépéseket. Az üzemek vezetőségei módot nyújtanak arra, hogy a dolgozók tevékeny részt vállaljanak a tervek teljesítéséből. Ebben komoly támogatást kapnak a párt és a szakszervezeti bizottságoktól. Értékes kötelezettségvállalások születnek. A dolgozók pártunk 30. évfordulója tiszteletére milliókat érő felajánlásokat tesznek. Szocialista munkabrigádokat szerveznek s újra tartalmat kap a Szocialista módon élni és dolgozni nemes jelszó. Most már csak arra kell ügyelni, hogy a mozgalom valahol az útvesztőben el ne sikkadjon, formálissá ne válhasson. Szükséges, hogy az illetékesek figyelemmel kísérjék, melyik munkacsoport hol tart, s ha szükséges, segítsék őket, vagy nyesegessék a vadhajtásokat. Tény, hogy ebből a nagy mozgásból mezőgazdaságunk sera maradhat ki. Iia valaki feladatán kívül is magára vállal vaia mit, ezt az akarást üdvözölni kell, mert aki többet termel, jobban, gazdaságosabban kihasználja az időt, felbecsülhetetlen értékű tevékenységet fejt ki társadalmunk számára. Ezért szükséges, hogy a mezőgazdasági termelésben, ahol az embe rek legtöbbje pozitív módon viszonyul a munkához, belátható időn belül szocialista munkabrigádok alakuljanak. Ehhez az állattenyésztésben már sok helyütt adottak a feltételek. Legfontosabb, hogy minden vállalásnak, brigádalakításnak Iegyeu alapja. Ne arra törekedjünk, hogy mindenáron, csak azért legyen, hogy el ne maradjunk a szomszédtól. A munkabrigádok megalakításánál már a kezdésnél tudni kell, mit akarunk elérni és kivel szándékozunk versenyezni. A kritériumokra s nem utolsó sorban az alkotó erőt mozgató pénzeszközre is gondolni kell. Olyan versenymozgalom szükséges, hogy az egész vonalon minőségi változás történjék. Máskülönben aligha tarthatnánk lépést a követelményekkel. Az emberek s a csoportok elkötelezettségét, kezdeményezöképességét nemcsak a munkaidő, hanem az egész termelési folyamat racionalizálásánál ki kell használni. Beleértve a kivitelezést, az anyagok s az idő gazdaságos felhasználását stb. Manapság mód van arra, hogy a kezdeményező a már eddig ts eredményesen működő értékes vállalásokat tett szocialista munkabrigádok a pártkongresszus előtt elnyerjék a „CSKP 30. évfordulója“ brigád vagy munkahely büszke címet. Ez azonban nem vonatkozik az üzemekre, mint egészre (sem az iparban, sem a mezőgazdaságban), mert a kötelezettségvállalásokat azokban csak a jövő év elején, a zárszámadás után értékelik. így az arra érdemesek csak aztán kaphatják meg a büszke címet. A jövőben legyen az alkotó kezdeményezés kibontakozása idényjellegű, vagyis alkalomszerű. A munkaverseny szervezésének ilyen módja már rég idejét múlta. Ezért szükséges, hogy a társadalom által kitűzött feladatokért folytatott állandó mozgalom szoros tartozékává váljon. Alkotó kezdeményezést azoktól az emberektől várhatunk, akik elkötelezték magukat erre. A legfelsőbb szervek is ilyen törekvés érdekében cselekedtek, amikor elhatározták, hogy visszatérnek a munkaverseny értékelésének hatékony módjához, a kormány, az Illetékes minisztérium, a kerület és a járási szervek Vörös Vándorzászlajának odaítéléséhez. Az 1968-as évben ugyanis a progresszivisták a Jó módszert a dolgozók alkotó kezdeményezésével együtt felszámolták. A kormány természetesen megfelelő pénzeszközt Is biztosít azok számára, akik elnyerik a zászlót. Szükséges, hogy ugyanezt tegyék a kerületi és a járási szervek Is. Emellet azonban az sem árthat, ha az üzemekben — belüzemi alapból — megjutalmazzák a munkaverseny kiváló győzteseit. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az üzemek vállalásai egyénekre és munkaközösségekre épüljenek, legyen mások számára Is példamutató. Ez a módszer eleve kizárja annak lehetőségét, hogy a vállalások formálissá váljanak. Nálunk, Szlovákiában a dolgozók alkotó kezdeményezését a felszabadulási verseny második időszakában negyven Ipari vállalatban indították el. Ezek voltak az úttörők. Ma azonban már több mint hétszáz üzem kapcsolódott be a nagy horderejű — pártunk 50. évfordulójára indított —> mozgalomba. Köztük van több mezőgazdasági üzem is. )ó, hasznos kezdeményezés ez, mely komplex módon teszi lehetővé az alkotó erő kibontakozását. Magában foglalja a racionalizálás, a műszaki fejlesztés, a közgazdasági célszerűség, s nem utolsó sorban a propagáclós ráhatás elengedhetetlen szükségességét. A végcél az, hogy többet, jobbat és kisebb költséggel termeljünk. Az egyén és a társadalom számára ez az előnyösebb. Hoksza István
