Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-03 / 13. szám
/ Vetésforgó a kiskertben (Folytatás az 1. oldalról.) Talajigénye: A humuszos öntéstalajt kedveli. Öntözés nélkül csak mély fekvésű talajo- j kon termeszthető sikerrel. A másodtermény előveteménye: fejes saláta, zöldborsó, zöldhagyma, retek. Talajelőkészítés. Az őszi mélyásást tavasszal simltózzuk, vagy gereblyézzük, hogy porhanyó és gyommentes maradjon a talaj a palántázásig. A szerves trágyát és a műtrágyák ; egy részét ősszel adjuk alap- ] trágyaként. Vöröskáposzta Talajigénye. Mély fekvésű, nyirkos és humuszban gazdag | talajokon sikeresen termeszt- ■ hető. Nitrogéntartalmú műtrágyát ne adjunk alája, mert a vörös levelek és a levélerezet színe feketére változik. A korai fajtákat júniusban, a későieket október—novemberben takarítjuk be. Kelkáposzta Tenyészideje: a szárazságot és a hideget a fejeskáposztánál jobban bírja. A késői fajták öntözés nélkül is termeszthetők. A korai fajtákat júniusban, a későieket novemberben szedjük. Karalábé Egész évben termeszthető növény. Elő-, utó- és köztesként is termeszthetjük. Előveteménye: borsó, bab, korai sárgarépa, retek, uborka, Állandó helyre vagy szabadföldi ágyba való magvetését június 30-ig végezzük. Gondos öntözést igényel, mert a fejek csak így lesznek zsengék. A i fás karalábé selejt termény, j Ha palántakorában megfázik, a „gumója“ elfásodik. Karfiol Talajigénye: Tápanyagban gazdag talajon és párában dús levegőn ad bőséges termést. Előveteménye áttelelő spenót is lehet. Talajelőkészítése azonos a fejeskáposztáéval. (Folytatjuk.) A nüf- és riiMHjnövénveK termesztéséről Dacára annak, hogy ma már sok gyógyszer és illóolajféleséget vegyi úton — nem növényi eredetű alapanyagokból — gyártják, a gyógy- és illóolajnövények termesztése mégis időszerű. Az utóbbi évek során változott ugyan a termelt gyógynövényféleségek névsora, némelyeket már nem is termesztik, de ezzel szemben újak kerültek a termelésbe. Az egyes gyógynövények termelési területének nagysága országonként és évenként is ingadozik. Ez indokolt, mivel a termesztési területek nagyságát egyrészt a gyógyszeripar szükséglete, másrészt a külföldi drog-kereslet, esetleg új, eddig nem ismert gyógynövények termelésbe vétele szabja meg. A gyógy- és illóolajnövények termesztésének Szlovákiában régi múltja van. A volt Osztrák-Magyar Monarchia idejében a trnavai egyetemen már 1635-ben tanítottak a gyógynövényekről. Itt volt tehát az akkori Közép-Európa első győgynövénytermesztési tanszéke. Híres termelő volt később Agnelli József, aki Cáry községből sok ezer gyógynövénypalántát és azok magvait szállította idegen országokba. A gyógy- és illóolajnövények termesztésének úttörői közé kell számítani Várady és Laib bősi gyógyszerészeket is, akik 1880-ban Csallóközben 400 holdon foglalkoztak e növények termesztésével és ők létesítették az akkori Magyarország első 1116- olejlepárló üzemét is. Ezt követőleg 1890-ben Prievidzán dr. Skiőák létesített hasonló üzemet. A két világháború közötti időben híres volt a gombai piros gyűszűvirág-termesztés és később a nagy területen folyó deáki illóolajnövény termesztés. A deáki termesztés csak a második világháború után, az illóolaj-export akkori nehézségei és a lepárló üzem leégése folytán szűnt meg. A gyógynövények termesztési területét — mint már jeleztem — a bel- és külföldi szükséglet szabja meg. Mivel azonban sok gyógynövény nemcsak gyógyászati célokra használható, de egyben illóolajat is szolgáltat, célszerű volna megvizsgálni ez irányú felhasználhatóságuk lehetőségeit. Példaképpen a szagos- vagy orvosi levendulát említem. Teszem ezt azért, mert már Lippai János az 1664. évben megjelent „Posoni kert“ művében leírta, hogy a levendula már akkor a bratislavai Prímás kertben található volt. Dacára ennek, és hogy a levendulát Deákin nagy területen és eredményesen termesztették, ma Szlovákiában e növényt csak egynéhány helyen fél- egy hektáros területen kifejezetten csak drognyerés (virág) céljából termesztik. Levendulaolaj szükségletünket tehát teljes egészében importból fedezzük. Meg kell jegyeznem, hogy ugyanakkor Bulgária ma 1000 hektáron, a szomszédos Magyarország pedig kb. 1000 kát. holdon termel levendulát. A magyar levendulaolaj export ma már komoly tétel és a híres levendulaolaj világpiaci versenytársa. A levendula igényei és agrotechnikája ismert. Ezt ismételni nem is akarom. Meg kell azonban jegyezni, hogy minden komolyabb nehézség nélkül megtermelhetnénk hazai levendulaolaj szükségletünket, méghozzá olyan területeken, melyek ma kihasználatlanul, parlagon hevernek, vagy más növények termesztésére különböző okoknál fogva alkalmatlanok. A Kis-Kárpátok déli, északról védett, lejtőin ilyen területek könnyen találhatók. A levendulatermesztés bevezetését, illetve a hazai levendulaolajszükséglet hazai nyersanyagból való fedezését a növény termesztésével kapcsolatos újdonságok is indokolják. Ezek között elsősorban az új levendulafajtákat kell megemlíteni. Ma már olyan levendulaklónokat ismerünk, melyeknek virághozama az eddigi 20 mázsa helyett 50—60 mázsás termést adnak kát. holdanként, és a holdankénti illóolajhozam eléri a 40—50 kilogrammot. A drága kézi sorközi művelés is a múlté, és a gyomtalanítás megfelelő vegyszerekkel történhet. Megoldódott a sok kézierőt igénylő virágzat-betakarítás is, egy új francia betakarítógép segítségével. Ez a gép lejtős és egyenlőtlen talajon is jól dolgozik. A gép magajáró, 6 sebességfokozatú és hidraulikusan állítható vágószerkezettel rendelkezik. Teljesítménye óránként 5000 tő, Fokhagymag A kistermelőket bizonyára még ma is foglakoztatja az a tény, hogy nem tudták értékesíteni maradéktalanul fokhagymájukat. A kérdés tisztázása érdekében felkerestem a Zelenina érsekújvári (Nové Zámky) körzeti igazgatóságán Kántor László elvtársat, a termelési osztály vezetőjét. Kántor elvtárs elmondotta, tudomásunk van a termelők gondjairól, ám a hiba nem a felvásárló üzemekben keresendő, hanem a kertészkedők okolhatják magukat. Ugyanis az történt, hogy az egyes kistermelők nem kötöttek szerződést a fokhagymára, arra gondolva, hogy szabadon annak adják el, aki többet fizet, jóllehet, hogy ez a lépés az előbbi években kedvező volt számukra, tavaly azonban kudarcot vallott. Hogy miért? Azért, s nem kívánja a sorültetvények kialakítását, mint az eddigi gépek. Az új levendulafajta, a gyomtalanítás és a virágzatbetakarítás megoldása megteremtették tehát a még gazdaságosabb levendulatermesztés feltételeit. Nem nagyon tévedek, de számításom szerint ma szükségletünk fedezésére elegendő volna egy 40—50 hektáros ültetvény létesítése. Az ilyen nagyságú ültetvény természetesen nem fedezné egy lepárló üzem kapacitásának kihasználását. Termesztésbe kellene vonni más illóolajakat szolgáltató növényeket is, olyanokat, melyeket nálunk lehet termeszteni, és illóolaját ma behozatalból fedezzük. Ezzel a lepárlás folyamatosságát és gazdaságosságát is biztosítanánk. A gyógy- illetve illóolajnövények nagybani termesztésével külföldön ma már több üzem foglalkozik. A Balatontól délre fekvő Daránypusztai Állami Gazdaság például több száz hektáron termel illóolajnövényeket és saját lepárló üzemmel is rendelkezik. Ezt az üzemet a gyógy- és illőolajnövények iskolaüzemének, gazdaságának is nevezhetnénk. Termelésükben és munkájukban a legszorosabban együttműködnek a Budapesti Gyógynövénykísérleti Intézettel és az ottani kísérleteknek se szeri, se száma. Az együttműködés eredménye évenként milliós aktív évi zárlat. Ügy vélem, hogy illatszeriparunk és a termelők összefogásából megszülethetne nálunk is egy hasonló üzem. Kár volna továbbra is devizákért vásárolni olyan áruféleségeket, amelyeket mi is kitermelhetnénk, méghozzá gazdaságosan. Renczés Vilmos ondok - -mert minden nagyobb felvásárló üzem szerződések által igyekezett a szükséges menynyiség felvásárlását biztosítani. Természetes, hogy a szerződött fokhagyma minden kilóját felvásárolták, sőt a tavaszi fokhagymát szerződés nélkül is értékesíthették a termelők. Az érsekújvári vállalat idén 60 vagonról 100 vagonra növelte a felvásárlási tervét fokhagymából. Erre a mennyiségre a szerződések megkötését még februárban befejezték. Azok a termelők, akik netán idén sem kötettek fokhagymára szerződést, jó termés -esetén ismét melléfoghatnak. Bár megjegyzendő, mivel a tavaszi fokhagyma után fokozódik az érdeklődés, a jövőben ennek termesztését szorgalmazzuk. Nagy András A korai hordás kihasználása közepes családokkal Akadnak hordási lehetőségek, amelyeket nem tudunk maximálisan kihasználni azért, mert a méhcsaládok nincsenek kellően felerősödve. Vonatkozik ez elsősorban a gyümölcsvirágzásra, fűzre, később pedig a káposztarepcére. Hogy a kínálkozó nektárforrást maradéktalanul be tudjuk hordatni méheinkkel, olyan módszerhez kell folyamodnunk, amely ez idáig kevésbé ismert méhészeink körében. Ez a méhcsaládok megkárosítása nélkül végrehajtható. Amikor a mérleg a virágzás kezdetén emelkedést mutat, a következőképpen járjunk el: késő este, vagy korán reggel minden második kaptárt távolítsunk el helyéről és azokat 20—30 m távolságban helyezzük el. Ezek után minden második kaptár a régi helyén marad. A munkásméhek mitsem sejtve hordás céljából kirepülnek a kaptárakból. A távolabbra helyezett kaptárak lakói azonban visszajövet hiába keresik régi helyüket. Ily esetben néhány percig körülröpködik kaptáruk szokott helyét, majd a szomszéd kaptárba térnek be, ott átadják a gyűjtött nektárt. Ezek után ismét kirepülnek újabb nektárért. Később már egyenesen a szomszédos kaptárba rakják le terhüket, ez lesz a lakásuk. A helyükön hagyott családok fészkét ne bővítsük. Ha az idő kedvez, rövidesen szükség lesz a mézkamrákra. Ezek után a gyűjtőméhek számának megduplázásával a helyükön hagyott családok jól kihasználhatják a tömeges hordást. Amikor a virágzás, illetve a nektárhordás végetér, az eltávolított kaptárakat visszaállítjuk eredeti helyükre. Érdekes, hogy az elpártolt gyűjtőméhek, amelyek két héten keresztül idegen kaptárban végezték munkájukat, újra visszatérnek eredeti családjukhoz. Két hét elmúltával sem felejtik el régi helyüket. Ily módon a virágzás idejére „kikölcsönöztük“ méhállományunk egyik felének gyüjtőméheit, majd a' virágzás után „visszaadtuk“ azokat. Méhcsaládjainkat nem károsítottuk meg, s emellett a korai virágözönt kellően kihasználtuk. E módszer végrehajtásakor jegyezzük meg a következőket: 1. Nagyon fontos, hogy egészséges családokkal rendelkezzünk. Amint beteg család volna akár az áthelyezett, akár a helyén hagyott családok között, tekintsünk el e módszertől, mert a betegséget minden családra átvihetjük. 2. Az áthelyezést csak a hordás megkezdése után hajthatjuk végre. Ellenkező esetben az idegen kaptárba tévedő üres mézhólyaggal betolakodó idegen méhet leölnék az otthoniak. Ha azonban jó hordási időben a méhek telt mézihólyaggal kéredzkednek az idegen kaptárakba, ott nem találnak ellenállásra. 3. A távolabbra vitt méhcsaládok gyűjtőméhek nélkül legyengülnek. Alapos hőszigeteléssel, vagyis jó takarással gondoskodjunk a fészek melegentartásáról, nehogy a Hasítás kárt szenvedjen. 4. Mivel az áthelyezett családoknál a hordás időtartamán át szintén lesznek gyűjtőméhek s azok az ideiglenes helyhez szoktak, a kaptárak visszahelyezésekor erre a helyre üres lépekkel tegyünk néhány kaptárt, hogy az odaszokott gyűjtőméhek ide betérhessenek. Ezekhez a méhekhez a tartalékcsaládoktól adhatunk anyát s ezzel méhállományunk számát is növelhetjük. 5. A módszer alkalmazását olyan helyen javaslom, ahol nagyobb területen kínálkozik hordási lehetőség és az időjárás is kedvez a nektárképződéshez. Svancer L: A kezdő méhész szám- ■ lálgatja az akácfákat, s ha néhány nagyobbat talál, már megnyugszik abban, hogy nem kell mennie az akácosba méheivel, mert azok otthon is találnak maguknak gyűjtenivalót. A tapasztalt méhészek tudják, ez nem így van, mert komoly hordáshoz nagytömegű virágzás szükséges. A kiskertek virágai, a ház előtti néhány akácfa, hársfa nem elegendő az eredményes munkához, nem adhat pergetést. Ugyanakkor azt sem kár tudni, hogy azért sok kicsi sokra megy. Tavasszal nemcsak a méhesben, a kertekben is megkezdődik a munka. A háziasszony rendezgeti virágoskertjét, tervezgeti hova milyen virágot ültet. A méhész felesége úgy válogatja Sok kicsi sokra megy össze a virágokat, hogy ne csupán a szépérzéket elégítsék ki, hanem melleinek virágport és nektárt is szolgáltassanak. Minden méhész szíve örül, amikor látja, hogy a színes, illatos virágokon ott szorgoskodnak méhei és megterhelve hagyják el a virágok kelyhét. Törekedjünk arra, hogy a kert minden területét, minden zugát ültessük be mézelő és virágport adó virágokkal. A rezedafélék különösen hasznosak, sokáig virágoznak és kellemes illatnak is. Főleg a hordástalan időre biztosítunk virágokat, hogy a méhek azzal foglalkozhassanak. Ha pedig nagyobb területet is bevethetünk, vessünk facéliát. A szakaszosan vetett facélia állandó gyűjtési alkalmat biztosít kis munkásainknak. A méhész kertjében legyen zsálya és levendula is. Ezek a növények kiváló mézelők és amellett orvosságnak is felhasználhatók. A kerítések melletti területet is kihasználhatjuk mézelő növényekkel, de el-zőrhatjuk magjaikat a töltések oldalába, parlag-gödrögbe és más helyekre is. Nem lesz ez különösen nagy legelő, nagy hordást biztosító virág zás, de ne feledjük el: „sok kicsi, sokra megy.“ LŰRIK FERENC Egyszerű cukorlepény A méheknek különösen kora tavasszal, de később is sokszor gyors segítségre van szükségük. Erre a legjobbnak tartom a főzött cukorlepényt, amelyet aránylag gyorsan fogyasztanak s megfigyelésem szerint teljesen fel is használnak. Serkentésre is jobb, mint a kristálycukor. Nem hordanak ki semmit belőle, rendszeresen fogyasztják, de nem olyan nagy mennyiségben, hogy komolyabb tartalékot raktároznának belőle, tehát a méz minőségét sem rontja. Nagy előnye, hogy bármikor beadható, nem kell félni a rablástól miatta, mint a szörpös etetéskor. A magam gyakorlatát írom le, természetesen aki kipróbálja és a maga körülményeihez alkalmazza, ezzel semmit sem ront esetleg a lepényen. Előre csak a keretet kell előkészíteni, amelybe majd a forró lepényt kiöntjük. Én egymással összeépítve két keretet készítettem, mindkettő akkora, hogy három-három lepényt tudok belőle kivágni. Egyen ként kb. 35X60 centiméteresek, így a lepények kb. 35X20 centiméteresek lesznek és könnyen a keretekre fektethetek. Cukros zsákból ugyancsak előre akkora papírokat vágok ki, hogy a keretekbe behelyezve, azok élein kb. 1 centiméterrel feljebb nyúljanak. Maga a kiöntőkeret 1 cm magas lécekből van összeállítva. Egyszerre 5 kilogramm cukorból szoktam cukorlepényt főzni. Azért tartom ezt a magam gyakorlatában jő adagnak, mert ezzel a mennyiséggel még könnyű bánni, könnyű kiönteni, megtelik a két forma, vagyis egy kilogrammnál valamivel könnyebbek lesznek a lepények a szétvágás után, tehát könnyű velük bánni. Lássuk most már a munka menetét! Nagyobb lábasba, amellyel kényelmesen dolgozhatok, egy liter vizet teszek fel forrni. Sokan ezt a vízmennyiséget kevesellik, de ha megpróbálják, látni fogják, hogy ez éppen elég. Mikor forr, beleteszek 25—30 dekagramm mézet. Ez aránylag gyorsan elolvad, illetve oldódik a vízben s utána beleteszem az 5 kilogramm cukrot. Először úgy tűnik, hogy egy része száraz marad, azonban nemsokára átnedvesedik, sőt ahogy melegszik, gyorsan oldódik is a cukor. Amikor újra felforr még kb. 5 percig forralom kavargatás nélkül. Ez alatt az idő alatt a cukor teljesen feloldódik. Leveszem a tűzhelyről és 3—4 percig erősen kavargatom. Sűrű, egy kicsit sárgás színű anyaggá válik s most gyorsan kiöntöm az előre elkészített formákba. Ojra 1 liter vizet teszek az edénybe és a folyamatot újrakezdem, Mire a második adag megfő, az elsőt ki lehet venni a formából, annyira megkeményedett. Persze papírral együtt veszem ki és lehelyezem a helyiség padlójára egymásra. Már nem ragad, és így nem kíván sok helyet a raktározása. Egy délután ily módon akár egy mázsa cukrot is fel lehet dolgozni cukrolepénnyé. Én két és fél—három óta alatt szoktam megfőzni 50 kilogramm cukrot. Miután vizet alig tartalmaz, mert az a kilogrammonként 2 deciliter víz egy jő része is elpárolog a főzés Ideje alatt, nem penészedik, jól tárolható. Kapiszta Ferenc »