Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-03 / 13. szám

1971. április 3. SZABAD FÖLDMŰVES 3 SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK szlovákiai szövetségének fóruma Ä tavasz nemcsak az erdő-mező növényeit ébresztette fel téli dermedtségükből, hanem a szántó­vető ember kezét Is telerakta munká­val. Bármerre járunk, szorgalomból nincs hiány. A mezőgazdasági üze­mek többségében lesik az alkalmas pillanatot, hogy a termést hozó mag mielőbb a földbe kerüljön. A felsőszeli (Horné Saliby) szö­vetkezetben is hasonló a helyzet. A galántai járásban például ők vonul­tak ki elsőként a határba és teljes gőzzel munkához láttak. Eredménye­ként február 25-én 310 hektáron be­fejezték a koratavasziak vetését. A nagy-nagy iparkodás mögött em­berek állnak, akik nemcsak szóban, szociális helyiség is, amely a régi majorban 175 ezer koronás beruhá­zással épült. További kedvezmény a 26 500 korona értékű munkaruha és különböző védelmi eszközök. MINÉL KEVESEBB FIZIKAI MUNKÄT A dolgozókról történő szociális gondoskodás mellett közvetlen a ter­melésben is érdemleges változtatáso­kat eszközölnek. Erről Zelenák Juraj ökonómus nyújt aprólékos áttekin­tést. Elsősorban a sertések hizlalása kö­rül szorított a csizsma, mert a régi, ruházással kétszáz férőhelyes tehén­istállót építenek Harvestor torony­­silókkal és hígtrágyás berendezéssel. Ebben az istállóban ötven tehén gon­dozását egy ember végezné. Az új, korszerű istálló nemcsak az állatte­nyésztők munkáját teszi majd köny­­nyebbé, gazdaságosabbá, de az évi tejhozam növelését is elősegíti. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a mezőgazdaságban a műtrá­gya körüli munka a legnehezebb és az egészségtelen tevékenység közé tartozik. Nem fér kétség tehát ah­hoz, hogy ezen a munkaterületen a fizikai munkaerőt a minimálisra szo­rítsák. Nagy jelentőséggel bír ez pl. a fent nevezett szövetkezetben, ahol 130 vagon az évi műtrágyaszükség­let. E téren a munkák megkönnyítése céljából 230 ezer korona beruházás­sal hetven vagon anyag tárolására építenek raktárt. A számítások sze­rint, amíg eddig hatan-nyolcan vé­gezték a műtrágyázás! munkákat, ad­dig az új raktárban három-négy em­Bekapcsolódtak a „MINDENKI SZOCIALISTA MÓDON" versenv-mozgalomba de tettekben is bizonyítani akarnak. Nemcsak a konszolidálásról van szó, de arról a versenymozgalomról is, amelyet — „Mindenki szocialista mó­don“ cím alatt — a Liptovský Miku­­láš-i EFSZ kezdeményezett. A Csehszlovák—Szovjet Barátság címet viselő felsőszeli szövetkezet méltán nevezett a versenybe, hiszen a megtisztelő név példamutatásra kö­telez. A Liptovský Mikulásiek felhívása kissé eltér a régebbi sablonos verse­nyektől. Elsősorban az ember mun­kakörülményeinek javítását tartja szem előtt, majd azt, hogy a szerző­désben lekötött termékeken kívül mi­nél több gabonát, húst, tejet juttas­sunk népgazdaságunknak. MEGVALÓSÍTHATÓ TERVEK Most pedig nézzük meg közelebb­ről, hogy a felsőszeli szövetkezet mit tesz a verseny keretében. Zálusky Michal, a közös elnöke nem dobá­­lódzik a számokkal, mert amint mondja, a reális megvalósítható ter­vek jobban ösztönzik az embereket. Vállalásuk ötven mázsa sertés-, öt­ven mázsa marhahús, 100 mázsa ga­bona, 50 mázsa burgonya, húsz má­zsa baromfihús és 50 ezer korona értékű zöldség terven felüli eladá­sára vonatkozik. A termékek értéke összesen 223 ezer korona. Ehhez jön még 250 ezer korona, melyet a gaz­dasági udvarok rendbehozására, il­letve betonutak építésére fordítanak. A dolgozók munkakörülményeinek javítását nemcsak a portalanított gazdasági udvar szolgálja, de az a elavult ólakban rossz körülmények között dolgoztak az emberek. Ennek megszüntetése sürgőssé vált egyrészt azért, hogy a nehéz fizikai munkától megszabaduljanak az állatgondozók, másrészt pedig az alkalmas férőhely jóvoltából nagyobb súlygyarapodást érjenek el. Ennek érdekében saját erőből 283 ezer korona költséggel át­építettek egy hasznavehetetlen sza­badistállót a sertések számára. A gépesítés révén ebben a előhizlaldá­­ban két ember hétszáz süldőt gondoz, jó eredménnyel. Amíg a régi ólakban 30 dkg volt az átlagos napi súlygya­rapodás, most 37—40 dkg. Emellett fél kilóval csökkent az egy kiló hús kitermelésére fordított takarmány, összegezve ez annyit jelent, hogy az átalakítás költsége egy év alatt meg­térül. A tehenészet színvonalának eme­lése szintén napirendre került. A ter­vek szerint hárommillió koronás be­berre lesz szükség. Emellett géppel végzik majd azokat a teendőket, ame­lyek eddig fizikai munkát igényel­tek. JÓ AGROTECHNIKÁVAL A versenyfelhívás nemcsak az ál­lattenyésztőket, de a növénytermesz­tőket is mozgósította. Erről Andrej­­kovics József segédagronómus tájé­koztat bennünket. Amint a bevezetőben mondottuk, a felsőszeliek a járásban elsőként vé­gezték el a koratavasziak vetését. Ezt azonban elősegítette nemcsak az ide­jében történő őszi mélyszántás, ha­nem az is, hogy a vetésre szánt te­rületen már a tél folyamán a hóra szórták a szükséges műtrágyát. Ezzel nemcsak a munkát vitték előbbre, de a föld többszöri taposása is elmaradt, mely ebben az időszakban nagyon is előnyös lehet. Tavaly szovjet vendég látogatott a felsőszeli szövetkezetbe. Középen Capela elvtárs, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási titkára. A SZOVJET MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSE ÉS A SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS A búzára szánt fejtrágya szintén a hóra került. A jó agrotechnika ré­vén a visszatérő száraz hideg érdem­leges károkat nem okozott a vetés­ben, így minden feltételük megvan ahhoz, hogy vállalásukat teljesítsék, illetve száz mázsa gabonával túllép­jék a szerződésben lefektetett meny­­nyiséget. Egyébként a tervezett 36 mázsás hektárhozam és a + egymá­­zsás vállalás a továbbiakban is meg­követeli a gabonafélék gondos ápo­lását. A búza, árpa agrotechnikai köve­telményei mellett a kukorica ter­mesztésére is nagy gondot fordíta­nak. Előtérbe kerül a termesztés komplex gépesítése. E téren már né­mi tapasztalattal rendelkeznek. Ta­valy például 160 hektáron géppel végezték a termés betakarítását, ugyanakkor a gyomirtó vegyszerek jóvoltából nem volt szükség kézi kapálásra. Ezzel nemcsak a fizikai munkától szabadították meg a dol­gozókat, de a termelés önköltsége az előbbi évhez hasonlítva (49 q/ha) 130 koronáról (50,5 q) 78 koronára csök­kent. Idén nemcsak a gépesítés fo­kát, de a hektárhozamok növelését (55 q/ha) is előirányozták. HOGY MÉLTÓAK LEGYENEK A NÉVRE A szövetkezet tagjai tudatában van­nak, mire vállalkoztak. Hiszen a négyszáz dolgozó közül olyanok is akadtak, akik minden ösztönzés nél­kül a termelés fokozására tettek ajánlatokat. Az anyasertésgondozók pl. vállalták, hogy kocánként nem tizenöt, hanem tizenhat malacot vá­lasztanak el évente. Természetes, hogy ez a malacmennyiség is hozzá­járul a felajánlott hús eladásához. Egyébként az első negyedévben el­adott termékeket összegezve megál­lapítható, hogy a gazdaság minden terményben túlteljesítette eladási ter­vét. Am a közös dolgozóit nemcsak a Liptovský Mikuláš-i EFSZ felhívása serkenti jobb munkára, de az is, hogy állandó versenyben vannak a szom­szédos Magyarországon gazdálkodó Tótkomlósi Alkotmány Tsz-szel. A verseny értékelése egyik évben itt­hon, a másikban Tótkomlóson törté­nik. Ezeken az összejöveteleken az elért eredmények summázása mellett az év folyamán gyűjtött termelési ta­pasztalataikat is kicserélik. A meg­levő barátságot nagyon szívesen bő­vítenék egy Ukrajnában gazdálkodó kolhozzal, ha erre lehetőség adódna. Idén a Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Szövetség rendezésében négy dolgozó utazik két hétre a Szovjet­unióba, hogy ott a kolhoztagok életét, továbbá a tehenek gépi fejését tanul­mányozzák. A szövetkezet vezetősége részéről az is követésre méltó kezde­ményezés, hogy ötven tag számára kirándulást szerveznek Prágába, ahol a Csehszlovákia Kommunista Pártja 50. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást is megtekintik. Előre nem tudjuk mit hoz a jövő, de annyi bizonyos, a felsőszeliek alaposan nekigyűrkőztek, hogy szö­vetkezetük méltó legyen a Csehszlo­vák-Szovjet Barátság név viselé­sére. SÁNDOR GÁBOR Több bevétel, magasabb életszínvonal A Szovjetunióban sikeresen teljesítették a mezőgazdaság ötéves tervét. Az 1966—1969. években 32 millió tonnával termeltek több gabonát, mint az azt megelőző ötéves tervidőszakban. Hasonlóan jó terméseredményeket értek el még cukorrépából, burgonyából és napraforgóból. Ami pedig az állattenyésztést illeti, főleg húsból, tejből és tojásból vol­tak kiugró eredményeik. Például a tavalyelőtti fejési átlag tehenenként elérte a 2553 kilogrammot, ami 266 kg-mal több, mint 1965-ben volt. A kolhozok nyers-jövedelme az 1966—1969. tervidőszakban 20 milliárd rubel volt, ami 5,8 milliárddal több, mint az 1962—1965-ös években. Ugyan­ezekre az évekre vonatkoztatva a szovhozok nyers-bevétele 21 milliárdról 25 milliárd rubelre emelkedett. Jelentősen növekedett a szovhoz-dolgozók és a kolhoztagok munkabére, illetve egyéni jövedelme: 26, illetőleg 33 százalékkal. Tehát érthető a jó eredmények pozitív hatása a mezőgazdaságban dol­gozók életszínvonalának emelkedésére. Megállapítható, hogy a mezőgazda­ság ötéves tervének sikeres teljesítése folytán alapvető lépést tehettek előre a vidéki lakosság életszínvonalának megjavítása érdekében, ezáltal megközelítve a városi lakosság életszínvonalát. A jő gazdasági helyzet következtében áttérhettek a kolhozokban a szilárd bérezésről a mező­­gazdasági vállalatok állami bértarifája szerinti jutalmazásra. Évről évre javul a dolgozók munkakörülménye, emelkedik az életszínvonala. Az 1968. évben csökkentették a nyugdíj-korhatárt, ugyanakkor emelke­dett az első, illetve második nyugdíj-csoportba tartozó kolhoztagok jára­déka, valamint azoké is, akik munkabaleset következtében váltak rokkan­takká, vagy munka-környezetük miatt váltak beteggé. A nyugdíj-korhatár Szovjetuniö-szerte egységes: nők esetében 55, a fér­fiaknál 60 év. Számos kolhozban a jó gazdasági eredmények lehetővé tették a tagjaik­ról való fokozottabb szociális gondoskodást: táppénzt kapnak betegségük idején, ezenkívül gyógyfürdői-kezelésben, üdülésben részesülhetnek nem­csak a szülők, de a fiatalok is ifjúsági-, illetve pionírtáborban tölthetik a nyári szünidő egy részét. A megbetegedett kolhoztagok táppénz formájában a keresetüknek 50—60 százalékát kapták, függetlenül a munkaviszonyban töltött évek számától, a III. össz-szövetségt kolho -kongresszus határozata szerint. A múlt évben azonban a kolhoztagokról való szociális gondoskodás alapelveit egysége­sítették, amit beiktattak a kolhozok minta-alapszabályzatába is. Egy munkaülésén a Kolhozok Központi Szövetségi Tanácsa a szociális gondoskodás egységes rendszeréből kiindulva elhatározta: munkaképtelen­ségük ideje alatt a kolhoztagok az erre a célra létesített központi alapból kapják a táppénzt, illetve a szülési, temetkezési járadékot, valamint a gyógyfürdői és üdültetési utalványokat. A legújabb módosítások szerint a kolhoztagok már a munkaviszonyban megszakítások nélkül eltöltött évek arányában kapják a táppénzt: például 3 évi munkaviszony esetében a kereset 50 százaléka illeti meg a kolhoz­tagot, 3-tól 5 évig 60, öt évtől nyolc évig 70, és nyolc évtől felfelé pedig a keresetének 90 százalékát kapja. A 18 éven aluli fiataloké egységes: 60 százalék. A munkabaleset következtében munkaképtelenné vált kolhoz­tagok a munkaviszonyban eltöltött évek számától függetlenül a keresetük 100 százalékát magkaphatják. A táppénz-kifizetés jogosságát a kolhoz szociális albizottsága bírálja felül azon irányelvek alapján, amelyeket a Kolhozok Központi Szövetségi Tanácsa bocsátott ki. A központi szociális alapból fedezett gyógyfürdői, üdülési beutalók 10 százalékát kapják a kolhoztagok, a többit a következő feltételek alap­ján: a gyógyfürdői beutaló értékének megtérítését 30 százalékban; a 12 napos üdülés esetén 7 rubel 20 kopejkát kötelesek fizetni, valamint az utalvány értékének felét a turista-alapba átutalni. Természetes, hogy a magasabb életszínvonal hatást gyakorol a falvak lakóház-építkezésének meggyorsítására, a lakáskultúra fejlődésére is. Az 1966—1969. években a szovjet falvakon összesen 148,5 millió négyzetméter lakóterületet építettek be. S az említett tervidőszakban 59 százalékkal több villanyáramot fogyasztottak. Szembeötlő emelkedést mutat a gázfogyasztás is: míg 1965-ben csak 616 ezer volt a gázfogyasztó vidéki lakosok száma, 1969-ben már 3 946 000 lakásban használtak gázt fűtésre, illetve világí­tásra. A munkahelyek kultúráltsága, az életkörülmények állandó Javulása a szovjet mezőgazdaság gazdasági szilárdságának köszönhető. A szovjet fal­vak általában jól ellátottak mezőgazdasági termékekből. A mezőgazdasági üzemek busás jövedelme jelentősen hozzájárul a vidéki lakosok életszín­vonala emeléséhez. J. Prokeš Korlátozhatluk-e a lopások számát? Hozzászólás a Sza­bad Földműves feb­ruár 6-i számában „Ne lopj!“ cím alatt fejtegetett kérdések­hez. A lopások különböző formál- I nak korlátozásáért és teljes megszűntetéséért a közösség minden tagjának harcolni kell. jj \ A közös vagyon védelmét szol­­sí gálni, a társadalmi ellenőrzés j színvonalát emelni azonban el- I sősorban is a bizalommal fel- I ruházott vezetőségnek a külde­­! tése — írja Pathó Károly fő­­szerkesztő. Ennek a megállapításnak a helyességéhez nem fér kétség. , Azonban a lopás, e rossz jel­­! lembeli tulajdonság ellen ered­­j ményesebben harcolhatnánk, I ha a sajtóban névszerint is bí­rálnánk azokat, akik ember- I társaik munkájának gyümöl- i csét jogtalanul kisajátítják. így talán rá tudnánk vezetni a tör­vénysértőket annak felismeré- i sére, hogy a szocialista törvé- I nyékét, vagyis a társadalmi, együttélés legalapvetőbb erköl- I esi normáit a szocialista társa­­! dalomban mindenkinek respek­­‘ tálni kell. Az említett cikk olvasása ^ közben felmerült bennem a ! kérdés, hogyan tudnánk polgár- I társainkat rávezetni annak tu- I datosítására, hogy a társadalmi j együttélés legelemibb erkölcsi j normáinak betartása nélkül be­­! csületes állampolgárként élni S senkinek nem leheti? Arra a ц következtetésre jutottam, hogy e tekintetben hatékony szere­lj pet töltene be a törvények és a közérdekű rendelkezések el­­■ mélyültebb ismerete. Ugyanis i „a bizalommal felruházott ve­­í zetőség“ a lakossággal törvé­nyekkel, utasításokkal és köz­­í érdekű rendeletek formájában S ismerteti az államhatalom aka­­rátát. Felmerül azonban a kér- I dés, hogy vajon ismeri és meg­érti-e mindenki ezeket a ren­­d deleteket? Sajnos azt tapasz- i talom, hogy nem! S valahogy úgy néz ki a helyzet, hogy r azokat szinte mindenki úgy j magyarázza, ahogy neki jól esik. Igaz ugyan, hogy a törvény nem ismeretének hiánya senkit sem mentesít a felelősség alól. j Ennek ellenére hangsúlyozom, í hogy hálás lenne a törvények ismertetésére nagyobb figyel- I met fordítani. A sajtó, a társa­dalmi szervezetek és a népmű­­j velési intézmények komoly j szolgálatot tennének a társa­dalomnak, ha a más irányzatú ^ nevelő munkájuk mellett a kü­lönböző törvények és rendele­tek helyes értelmezésésével is többet foglalkoznának. Ha meg­magyaráznák nemcsak a kihá­­< gások, a törvénysértések káros jellegét, hanem azt is, hogy a I kisebb és nagyobb bűnözők j milyen bűntető eljárásban ré- 1 szesülhetnek. Bár furcsán hangzik, sajnos J a valóság az, hogy mi a tör­li vénysértőkkel szemben nagyon ; humánusak vagyunk. Eléggé i gyakran szemet húnyunk az anyagi javak jogtalan elsajátí-4 tása felett, s persze elnézzük ’ azt is, hogy a törvénnyel vé­­, dett szerzői jogot egyesek — j és sajnos eléggé gyakran — 5 büntetlenül megsértsék. Kmosko László, mérnök ■■■■■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents