Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-27 / 12. szám

ÖKÖL F ÖlTdTJ TERMÁLVIZES HALKELTETÖ A MEDOSZ közleménye: „A Biharugrai Halgazdaság ban feltárt, termálvízzel szabályozható vízhőmérsék­­letű tórendszert és halkel­tetőt építenek mintegy 12 millió Ft költséggel. Az új halkeltető-házban évente mintegy 18—18 millió iva­dékot keltetnek, amelyeket mesterséges plankton-tele­pen előállított eleséggel etetnek.“ AZ ANGOLNA REAKCIÓJA VEGYI INGEREKRE Megvizsgálták az angolna szaglását. A kísérlet szerint az angolnának van a halak közül a legfinomabb szagló­­érzéke, csaknem azonos a kutyáéval. A halászok véleménye is az, hogy bizonyos szagok elijesztik ezt az évről évre fontosabbá váló halat. Vizs­gálták, hogy mely hálókon­zerváló szerek, milyen szennyező vegyi anyagok és általában milyen anyagok riasztják el az angolnát. így pl. a gépi kötésű poliamid hálók csomókat fixáló anya­ga zavaró hatású volt ugyan, de az néhány órás vízben ázás után megszűnt. A kátránytermékekkel ke­zelt hálóknak nem volt riasztó hatásuk, ha ezek az anyagok a levegőn teljesen megszilárdultak. A lassan beszáradó karbolineum vi­szont sokáig hatott zava­róan. A diesel-olaj és a ben­zin, emulzióként igen kis mennyiségben is riasztó ha­tású volt. A savak és lúgok közül főleg az ammónia ha­tott erélyesen, valamint a háború alatt cápariasztásra használt rézacetát is. HALÄSZ-HELIKOPTER Az Északmagyarország a halász helikopterekről ad hírt. „Az északi tengereket járó szovjet halászflottákat újfajta halászhelikopterek­kel látták el. Az ötven ló­erős, hát személy szállítá­sára alkalmas, s felfújható űszótestek segítségével a tengeren is leszállni képes helikopterek nagyon nagy segítséget nyújtanak a ha­lászhajóknak a különböző halrajok felfedezéséhez. Az óránként 170 kilométeres sebességgel ihaladó halász­­helikopterek az északi vize­ken elősegítik a szovjet ha­lászhajók halfogási eredmé­nyeinek növelését. (Északmagyarország] Ha az ember a Nagy-Dunára jár horgászni, sok mindenre kell felkészülnie, például lesni kell a rádió Jelentését a vízállás emelke­déséről és apadásáról. A tapasztalt dunai horgász ha megtudja, hogy Bratislavánál és Bécsnél apadás van, nem is megy horgászni. De ha a jelentés e helyekről áradást jelez, akkor minden esetben kimegy, ha ideje engedi, mert tudja, hogy kapni fognak a halak. Ёп is így jártam az egyik szép októberi nap­sütéses napon. Délelőtt kilenc óra tájban fel­pattantam jó öreg Zetkámra, felszerelkezve kellő mennyiségű piros trágyahernyóval, da­­millal és sok-sok fenékólommal, mert ahová készültem, a Nagyléll szigethez dévéreznt, igen sok az akadály és ott nagymennyiségű horog, damit és ólom veszik oda. Motorom ütemesen duruzsolva működött, ahogy az ősrégi fákkal szegélyezett sziget, az úgynevezett Erzsébet sziget föútján végigszá­­guldottam. Majd átjutottam a vízteleptől húzó­dó jégtörő gáton s folytattam utamat a Duna megerősített töltésén, célom felé. Motorkerékpárom útközben felmondta a szol­gálatot. Döntöttem, ittmaradok. Amikor jobban körülnéztem, megállapítottam, hogy jó helyen vagyok, méghozzá a BUkkpuszta melletti mély­­vizű forgóknál, ami nem is olyan régen még kiváló kecsege tanyának számított. ólomblinkert, amelyekben sohasem hittem, -** azért is maradtak a táska fenekén. Olyan 40— 45 milliméter hosszú süvegcukor formájú,7—8 dekás balinozó ólmok voltak. Mivel nem volt már sok időm, gyorsan fel­szereltem a blinkert és elkezdtem a dobálási a töltés tetején, idegesen topogó horgásztársam legnagyobb bosszúságára. Dobáltam jobbra, dobáltam balra olyan 70—80 méter távolságra, ahol a víz vadul forgott és tajtékzott. Egyszeresük ahogy húztam a bün­kért kifelé, heves rántást éreztem, mire a ho­rog vontatása egyre nehezebbé vált. Először azt hittem, hogy valami víz alatti tárgy vagy hínár akadt a horgomra. De nem az volt. Ahogy a horog a parthoz közelebb ért, láttam, hogy hal van rajta. Amikor a partra került derült ki, hogy 70—80 dekás ballnról van szó. Persze a füzérre húztam és nagyobb kedvet kapva to­vább dobáltam. Olyan tíz perc után újhbb el­akadás és megint egy balin. Ikertestvére az előbbinek. Ekkor vettem észre, hogy ugyanazon a helyen következett be a kapás, mint az előbb. Ezt is felfűztem, s így most már három balin ftekándozott a füzéremen. Majd változás állt be és jöttek a nagyobb kapások, egymás után három is. Nagyot rán­tottak a nyélen s a kezemen és kivontatásuk után megállapítottam, hogy ezek darabonként a két kilót is felülmúlják. Nagy élvezet volt Bevetettem a horgokat és délután egy óráig itt halásztam. Közben megállapítottam, hogy ez a hely tényleg a Duna egyik legmélyebb sza­kaszaihoz tartozik. A bedobott horog állása 35 méter mélységet is mutatott. De mind hiába. Rakhattam a horogra a szebbnél szebb piros trágyahernyókat, kapás nem következett be ezen az ideálisan szép vizen. Ezért úgy határoztam, hogy elindulok haza­felé, mert nem biztos, hogy a Zetka beindul, és akkor gyalog kell hazatolnom a gépet, ami körülbelül két órát vesz igénybe. Összeszedtem a horgokat. Mindent a batyum­ba kötöttem, majd fejemre húztam az előírt bukósisakot és nagyot sóhajtva kézbevettem a motoromat. Most dől el, gondoltam, megin­dul-e vagy sem. Ha igen, akkor negyedóra múl­va Komáromban leszek, ha pedig nem, akkor kétórás gyalogút áll előttem. Megnyitottam a benzincsapot, szívattam, meg­­rázogattam a benzintartályt és berúgtam a kurblit. Legnagyobb meglepetésemre a motor egyszerre beugrott és gyönyörűen dolgozott. Nem haboztam egy cseppet sem. Ráugrottam és a következő pillanatban már repült is velem. Csak úgy élveztem a rohanást. Percekig vág­tattam így, mígcsak el nem jutottam a Magyar­­országra vezető vasúti híd fölötti Vlzás nevű szakaszhoz. Megtetszett a táj és a víz is, ezért bármennyire igyekeztem hazafelé, a horgász­szenvedély győzött bennem. Leállítottejm a mo­tort és gyorsan bevetettem a pompás, piros­hernyókkal feltűzött két horgomat. Horgásztam vagy félóra hosszat, eredmény­telenül. Semmilyen kapás, de ezért a horgokat tisztára ették a fenéken nyüzsgő kis kövimár­­nák. w Észrevettem, hogy hátam mögött a Duna töl­tésén egy horgász ácsorgóit. Egyik kezében kerékpárja kormányát, a másikban pedig egy dobónyelet tartott. Lábaival idegesen topogva nyilván arra várt, hogy mikor unom már meg és tűnök el az ő horgászhelyéről. Ahogy őt figyeltem, egyszercsak észbekaptam. Hiszen ez a horgász blinkeres. Ami ezek után történt, szinte pillanatok alatt zajlott le. Lázasan kutattam a táskámban blinker után. Szerencsémre a táska fenekén a nagy rendet­lenségben találtam is két-három darab szürke fogásuk, csak úgy izzadtam az izgalomtól. De most már nem hagytam abba. Tovább dobáltam, míg egyszercsak egy hatalmas rántást éreztem a karomon. A horognyelet majdhogy csak ki nem ragadta a kezemből. A horgon nyugtalan­kodó szép példánynak a klvontatása már igazi küzdelem volt, mert halacskám derekasan küz­dött szabadságáért, életéért. Sehogy sem akart a horog a parthoz közeledni. A harcot azért megnyertem, mert 7—8 perces fárasztás után sikerült a parthoz közelebb vontatni a halat és csak akkor láttam, hogy milyen szép pél­dány. Lehetett vagy négy kilós az ezüstösen csillogó balin. Öröm volt nézni. Egy méterre közelített a parthoz, ahol az utolsó másodpercekben veszett ellenállást fej-: tett ki. Jobbra-balra száguldozott a harminc centiméternyi mélységű, kavicsos fenekű tiszta vízben olyannyira, hogy egyszercsak a horog kiakadt a szájából. De most olyasvalami tör­tént, ami meg fagyasztotta ereimben a vért. Ahogy halam a horogról elszabadult, egy-két másodpercig nem ébredt tudatára szabadságá­nak és nem is menekült. Én azonban nem vesztettem el a fejemet, négykézláb rávetettem magam, torkonragadtam és kétkézzel kidobtam a tiszta kaviccsal borí­tott partra, ahol nem győzött kapálózni. Enyém lett a hetedik balin is, amely testvérek között is megvolt négy kiló. Ezzel azután be is fejez­tem a további horgászást. Alkonyodni kezdett. Gondot okozott a kb. 12 kg súlyú hal elhelye­zése. Szerencsére a Duna mindenről gondosko­dik. Ott hevert nem messze tőlem egy műanyag zsák, ebbe helyeztem halaimat. Hazafelé a motor már nem gyújtott be. Gya­log kellett hazatolnom a gépet az Erzsébet­­sziget háromkilométeres ősi föútján. De ezt a kis fáradságot észre sem vettem, mert a kor­mányon függött a műanyagzsák a balinokkal. Aznap este én voltam házban a nap hőse. Ismerőseim a közelben, mind halat ettek. Így végződött ez a kalandos horgászat, ami dévére­­zéssel kezdődött és balinozással végződött. Be­bizonyosodott, hogy a lebecsült s a táskában évek óta cipelt szürke süvegcukor alakú ólom­ra a balin rákap. Holczer László, Komárno I KISÄLLATTENVESZTES A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT e$ HALA8ZAT Ék Szlovákiai Kisállattenyész­­tők Szövetsége KB-nak baromfitenyésztési szakbizott­sága új irányelveket dolgozott ki a tenyészetek elismerésére. Ezek lényegével már az összes járási és helyi szervezetek megismerkedtek. Az új irányelvek szerint a szövetségbe tömörült tenyész­tőknél négy tenyészcsoportot különböztetünk meg. Ezek a következők: 1. haszontenyészet, jelzése 2. szaporító tenyészet, 3. törzstenyészet, 4. fajtanemesítő tenyészet, U-tenyészet A-tenyészet B-tenyészet C-tenyészet A haszontenyészet mindenek­előtt a tojás-, a hús-, esetleg a tolltermelés céljával létesült. Ebben vagy tiszta vérvonalú téren kívül az állatok rendel­kezésére kell állnia egy olyan bekerített kifutónak, amelybe nem juthat más baromfi. A szaporítótenyészet tulajdo­nosa köteles gondoskodni az állomány szabályos időközök­ben végzett állategészségügyi vizsgálatáról. E nélkül nem adhatná el a tojást a keltető­állomásnak, illetőleg a saját tulajdonában levő keltetőgép­ben sem keltethetne eladásra. Az А-tenyészetben a baromfit az SZKSZ lábgyűrűjével látják el. A tulajdonosnak gondos­kodnia kell az állategészség­ügyi és higiéniai előírások szi­gorú betartásáról. A tojásho­zam ellenőrzését nem végzi egyedi módon, hanem az egész állományra vonatkozóan, közö­sen. Ellenőrző tojófészket ezért nem alkalmaz. Az új alapanya­got a tulajdonos B-tenyészetből köteles beszerezni. Törzstenyészet csakis szak­­szempontból fejlett tenyésztő­nél ismerhető el, aki a fajta­tenyésztés alapelveivel tisztá­ban van. Nemcsak az egyeden­kénti napi tojáshozamot tartja figyelemmel, de szem előtt tartja a szabvány követelmé­nyeit és a baromfi küllemét. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy a В-tenyészetben ugyan­csak be kell tartani az ólte­rülettel, a kifutóval, az állat­egészségügyi és higiéniai elő­írásokkal kapcsolatos kívánal­makat. Az elismert В-tenyészet két törzsből áll. Az elsőbe sorol­ják az idősebb baromfit, mely­nek ellenőrzése már az előző tenyészidényben is végbement, a másik törzsbe pedig a fiatal baromfi kerül, amely besoro­lása a szabvány alapján tör­tént a В-tenyészetből. Kakast a В-tenyészet számára C-tenyé­­szetből kell beszerezni, ameny­­nyiben ilyet a közelben a kér­déses fajta részére elismertek. A В-tenyészetekben is közös Az SZKSZ baromfítenyészet elismerési eljárása baromfit tartanak lábgyűrűvel történt Jelölés nélkül, vagy pedig haszonkeresztezésből ere­dő egyedeket. A baromfit a te­nyésztő nem tartja elkülönítve, s így a tiszta vérvonal nem szavatolható. Ezért az U-tenyé­­szetekből nem árusítható a to­jás keltetésre. Ebbe a csoportba a szerve­zett tenyésztők azon tenyésze­tei tartoznak, amelyek maga­sabb szinten történő elismeré­sét tulajdonosaik nem kérték. Ezek nyilvántartását és ellen­őrzését csupán a helyi szerve­zet végzi. A szaporítótenyészetek elis­merésére az SZKSZ járási bi­zottsága jogosult. Az elismerési eljárást az erre kijelölt bizott­ság végzi, melynek tagjai a ki­jelölt bíráló, a helyi szervezet elnöke vagy titkára, továbbá a helyi szervezet baromfitenyész­tési szakbizottságának az el­nöke és egy további tagja. Szaporítótenyészetnek csakis az olyan tenyészet minősíthe­tő, amelyben a baromfiállo­mány tiszta vérvonalú, s tulaj­donosának olyan nevelőtér áll rendelkezésére, amely biztosí­ték az állatok tiszta vérvona­lának megtartására. Ez azt je­lenti, hogy a megfelelő nevelő-8. SZÁM 1971. MÁRCIUS 27. • A TARTALOMBÓL + Az SZKSZ baromfi­tenyészet elismerési eljárása ■4- Lúdtenyésztési kísérleti eredmények -4 Áprilisi teendők 4- Az angóranyűl szőr­ápolása és nyírása -4 Takarmányjuttatás a lúd- és kacsa­tenyésztők részére tAz állatok Ivóvizéről ősztől tavaszig is tojjanak a tyúkok © Országos Vadásztrófea Kiállítás BRNO 1971 0 Mire vadászhatunk áprilisban? A Nemzetközi össze­fogás A Megoldódott a rejtély A Külföldi vizeken A Balin-kaland hozamellenőrzést végeznek, de e közben a tojás súlyát is el­lenőrzik. Fajtanemesítő tenyészetet ki­zárólag olyan tenyésztőknél lehet létesíteni, akik magas szakértelemmel, kiváló beren­dezéssel és nevelőtérrel, vala­mint keltetőgéppel rendelkez­nek. A C-tenyészetben egyedi hozamellenőrzést végeznek a zárt fészekben, valamint egye­di kelésellenőrzést. A C-tenyé­­szetbe sorolt baromfit messzi­ről is megkülönböztethetjük, mivel ezek lábgyűrűje ballábu­kon látható. A C-tenyészet na­poscsibéit szárnyjelekkel lát­ják el, melynek alapján később törzskönyvi lapot is kaphat. A В-tenyészethez hasonlóan a C-tenyészet állományát is két törzsbe sorolják. A C-tenyészet­ben nélkülözhetetlen az ellen­őrző fészek, az egyedi elbírá­lás miatt. A C-tenyészetek törzskönyve az SZKSZ KB titkárságán talál­ható. Fajtanemesítő tenyészet a tenyésztő kérvénye és a végre­hajtott elismerési eljárás alap­ján alapítható. * * * Minden tenyésztői csoport részére csak néhány főbb alap­­elvről tettünk említést. Az el­ismerési eljárás célja a barom­fitenyésztés általános színvo­nalának emelése. Minden te­nyésztőnek legalább azt kelle­ne elérnie, hogy kezdetben el­ismert szaporító tenyészete le­gyen, később pedig törzstenyé­szetet kellene alapítania. Ezt tűzték ki célul az újon­nan kiadott takarmányelosztási irányelvek is, melyek szerint a haszontenyészet tulajdonosa tíz tojótyúkra kaphat darabonként és évente öt kiló takarmányt, míg a törzstenyészet tulajdono­sa tizenöt tyúk után egyeden­ként tizenöt kilogramm tápot vásárolhat jutányosán. MAAR ISTVÄN, a Szlovákiai Kisállatte­nyésztők Szövetsége KB- nak tagja, a tenyésztési szakosztály vezetője. A C-tenyészetbe sorolt baromfi lábgyűrűjét, a többi fokozattól eltérően a bal lábra helyezik.

Next

/
Thumbnails
Contents