Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-27 / 12. szám
1971. március 27 SZABAD FÖLDMŰVES Érdemes-e Két fejőgulyás beszélgetett az autóbuszban, s közben az egyik leszállásra késztette a másikat, mivel borozásra támadt kedve. Hanem az utóbbi nem állt kötélnek. Így érvelt: — Bár jólesne egy kis borocska, de nem tehetem. Délben is fejünk, percnyi pontossággal. Azután is az állattenyésztés volt a fő beszédtéma. Arról folyt a szó, hogy érdemes-e háromszor etetni, háromszor fejni naponta. No meg a melegvizes tőgymosás, az elapasztás, a kitőgyeltetés, fedeztetés, borjazás és egyéb került porondra. És a fizetségről, prémiumról beszéltek. Midkettőjük prémiuma egyforma volt, de a munkadfj-összeg azé volt nagyobb, aki háromszor etetett és fejt. Nem értettem, hogyan lehet egyforma prémium, amikor a fizetés és a termelés különböző. Másnap bementem Kassára (Košice), ahol a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság diszpécsere, Krémer Sándor megmagyarázta. A múlt évben a mezőgazdaságot irányító járási szerv tejtermelési versenyt hirdetett. Hét kategóriát állapított meg, alapul véve az 1969 évi piaci termelést. Eszerint az olyan gazdaságnak, amely tehenenként 2200 liter tejet adott piacra, 550 literrel kellett több tejet eladnia (tehenenként!), hogy egy szinten legyen azzal a gazdasággal, amelyik csak *100 literrel növelte a tej piaci termelését az előző évi 3300 literes eladáshoz viszonyítva. A prémium második- fokozatához az első gazdaságnak 700 literrel kellett több tejet eladnia, mint az előző évben adott el, míg az utóbbi gazdaetetni fejni? ság 200 literrel több tej eladásával jutott ugyanarra a szintre. Egy másik példa: az a gazdaság, amelyik 2400 liter tejet adott el tehenenként, akkor érte el a prémium második fokozatát, ha 600 literrel fokozta a piaci termelést. A 3000 litert produkáló gazdaságnak csak felével, vagyis 300 literrel kellett növelnie az eladást, hogy az előbbi gazdasággal egyforma szintre kerüljön a munkaversenyben. A múlt évben ezek szerint a követhető gazdaságok érték el a legjobb eredményeket (tehenenként számolva! ): Gazdaság: 1969-ben 1970-ben Különbség: BaCkoví EFSZ 2644 liter 3011 liter 447 liter N. Klatovi EFSZ 1983 liter 2651 liter 668 liter Perényl EFSZ 3080 liter 3194 liter 114 liter Szinnai EFSZ 2359 liter 2772 liter 413 liter Tornai AG zsarnói részlege 2753 liter 3052 liter 399 liter Ezenkívül az alsómislyei (Nižná Mišla) és a miglécl (Milhosü) szövetkezet ért el kiváló eredményeket, illetőleg jó helyezést a munkaversenyben. Mint ismeretes, tavaly Kelet-Szlovákiában a növénytermesztési eredmények nem voltak jók a, rendkívül szélsőséges időjárás következtében, ami kihatással volt az állattenyésztésre is. Am nem oly mértékben, mint ahogy egyes gazdaságok hangoztatják. Sok múlik a haladó munkamódszerek megválasztásán és a szocialista munkaverseny irányításán. Ha például ugyanazat a minőségű és mennyiségű takarmányt a tehén kétszeri etetés helyett háromszori etetésre fogyasztja el és háromszor is fejik, a tapasztalat azt mutatja, egy, két literrel növekedik a tejhozam. Még nagyobb a különbség a bőségesen tejelő fajták esetében, különösen akkor, ha a létfenntartó takarmányon kívül elegendő termelő takarmányt is kap. Az élenjáró gazdaságok jó példáiból tanulva az idén több termelő-egységben is bevezetik a háromszori etetést és fejést, s valamennyi mezőgazdasági üzem bekapcsolódik a tejtermelés! versenybe. Csurilla József Baromfitrágya felhasználása a szarvasmarha-takarmányban A ketrecben tartott tojók trágyája szárított állapotban értékes proteint szolgáltat a tejelőmarhák számára. A baromfitrágya nitrogénja kevésbé hasznosul, mint a növényi protein nitrogénje, de szárítva a proteinszükséglet egy részét fedezi. Ezt bizonyította az a kísérlet, amelyet Angliában az elmúlt télen 14, ősszel borjazott fríz tehénnel folytattak. A borjazás utáni első és hatodik hét között szabványos, a gazdaságban kevert koncentrátumot etettek (trágya nélkül, 1,82 kg-ot számítva 4,55 liter/1 gallon alaphozamra és ugyanennyit a további hozamra). A feletetett takarmány fele a keverékből, a fele a szárított baromfitrágyából — mint egyedüli proteinforrásból — állott. A következő két csoportra osztották az üszőket, amelyeknek egyikét fokozatosan visszaállították a szabványtakarmányra (árpa, répapulp, szójaliszt. földimogyoróliszt keveréke), minden gallonra 1,8 kg-ot számítva. A másik csoport takarmányában egynegyed részig emelték a trágya anyagát. Ebben a formában egy gallon tejre 2 kg volt az összadag. A szokványos takarmányt tonnánként 12,6 kg ásványi keverékkel egészítették ki. A trágyát is tartalmazó takarmány tonnájához 2,28 kg nyomelemet és 6,8 kg konyhasót adagoltak. Tízhetes kísérlet után, amely a kéthetes átállást követte, a szokványos takarmányon tartott tehenek az első laktációban hetenként átlag 80,7 kg tejet adtak 3,88 százalék tejzsírral. A szárított tyúktrágyát is kapott csoport teljesítménye 75,50 kg tej volt 3,78 százalék tejzsírral. -mm-5 Mikor jön már az a takarmány? A halszálka-elrendezésű fejőház előnyei A mezőgazdaság egyik legsürgősebb feladata, megteremteni az előfeltételeket a munkaerő-létszám csökkentésére. Mind a növénytermesztésben, mindpedig az állattenyésztésben el kell érnünk az ipari termelés színvonalát. Olyan lehetőségekről van szó, hogy legyen az állatgondozónak is szabadhapja, s javuljon a munkakörnyezete. Ily módon cselekedtek a Horni Brusnice-i szövetkezet (Trutnov vidéke) tagjai, akik egy évvel ezelőtt üzembe helyezték új halszálka elrendezésű fejőházukat. Ez a fejőház csupán egy láncszemét képezi a szabadtartásos, boxos istállók egész komplexumának. A fejőház rácspadozatú várakoztatóval csatlakozik az istállóhoz. A várakoztató, amely az istálló egész szélességében végigmúzódik, az istálló másik végében van, mint a takarmányelőkészítő, úgyhogy több istálló is kapcsolatban lehet a fejőházzal. Az „Egyetértés“ nevű szövetkezet fejőháza tulajdonképpen két alapegységből áll, mindkettőben két sorban öt-öt halszálka elrendezésű box van. Egyidejűleg húsz tehén fejhető. Mindegyik egységben egy fejő dolgozik, aki süllyesztett munkafolyosóról kezeli a fejőberendezést, az abrakadagolót és a fejőház ki -és bejáratát. Mind a tíz fejőkészüléket az egységben egyetlen elektromágneses pulzátor működteti. Mindegyik állás a fejőberendezésen kívül átlátszó üvegből készült automatikus mérőhengerrel is el van látva. Ez az egyszerű és leleményes berendezés biztosítja a fejés folyamatos ellenőrzését. Lehetővé teszi a mennyiség egyedenkénti megállapítását és a tejminta-vételt. A tejház mellett nyolc villanybojler van, amelyek semmiképp sem nevezhetők luxusberendezésnek, mert a fejőház részére és más célokra szolgáltatnak meleg vizet. A megfejt tehenek rácspadozatú folyosón térnek vissza a várakoztatóba vagy nyáron a kifutóba. A vázolt fejőház előnyeiről a termelési eredmények nyújtanak bizonyítékot. A fejőberendezés prototípusa kisebb módosítás után igen jól bevált. Egy fejő óránként 36—38 tehenet fej meg. Az állományban nem fordul elő tőgygyulladás, amire kétségkívül hatással van a vákuum állandósága, a központi pulzátor szabályos járása és a szívás ütemének kétszeres időtartama, ami szintén növelt a teljesítményt. Az új fejőházhoz csatlakozó istálló betelepítésekor a fejősteheneket a tőgyük állapota szerint válogatták össze. Ami a fejőboxok méretét illeti, megmutatkozott, hogy néhány fejőstehén számára az állások nem voltak elég nagyok. A Horni Brusnice-i szövetkezet tapasztalatai arra mutatnak, hogy a technológiai elvek betartása és a rendszeres egészségügyi gondoskodás mellett az új fejőház bevált és teljes mértékben javasolható az alkalmazása. Fr. Savov, P. Wnikler Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének koncepciója IX b. A tehenészet technikai és technológiai kérdései Űj tehénistállók létesítésénél elsősorban tejtermelésre szakosított farmok komplex kiépítésével számolunk. A tehenek koncentrációja egy ilyen termelési egységben legalább 500 darab. A ml feltételeink mellett a következő istállózási rendszerek jöhetnek számításba: a) kötözött ístállőzás az állásokon történő fejéssel, b) kötözött istállózás fejőházban történő fejéssel, c) szabad istállózás boxokban. d) legeltetéssel járó szabad istállózás, könnyű tetőszerkezetek alatt, ej kombinált Ístállőzás. A tehenek -kötött istállózásánál az álláson történő fejősnél két megoldás lehetséges: — almozás nélküli üzemeltetés, hosszú álláson, — almozás nélküli üzemletetős, rövid álláson. Fejőházban történő fejősnél a kötött ístállőzás esetében csak az alom nélküli üzemelés jöhet számításba. A box-rendszerű szabad istállózásnál szintén alom nélküli üzemelés folyik. A teheneket az ellés előtt két héttel és két hétig az ellés után kötött-istálló jellegű, almozott elletőkben tartják. Könnyű tetőszerkezet alatt az állatok kedvezőtlen időjárás elleni védelmét ért|ük. A kombinált Istállózási rendszerben a box-rendszerű szabad istállózás és a kötött istállózás kombinálásáról van szó, almozás nélküli üzemelés mellett. A tehenek az ellés után 3 hónapig kötött istállóban kapnak elhelyezést, a laktáció további Időszakában pedig szabad istállóban. A kötözött istállóba 2 héttel az ellés előtt kerülnek vissza. A kötözött istállónak két részlege van, az ellető és a kifejő részleg. A kötött istálló kapacitása az egész tehénállomány 30 °/o-át képezi. A megfelelő istállózási rendszer kiválasztása függ: — a tenyésztett fajtától, — az adott körzet termelési-gazdasági és földrajzi feltételeitől, — attól, hogy adaptált, vagy pedig új komplexumról van-e szó. A meglevő Istállóépületek modernizálását és átépítését teljesen gépesített, kötött istállózási formában kell megvalósítani, ahol elsősorban az alom nélküli tartás érvényesül. Az új épületekben a box-rendszerű szabad istállózás lesz túlsúlyban. Tekintettel arra, hogy a tehenészeti technikában a síkvidéki és a hegyvidéki termelés közötti különbségek fokozatosan kiegyenlítődnek, az istállók adaptálásában és az új épületek létesítésében az épület-technikai megoldások között minimálisak a különbségek. Különbség mutatkozik például az épületek izolációs rétegeinek megválasztásában, a pozitív hőgazdálkodás szempontjainak megfelelő mikroklíma-paraméterek elérése céljából, valamint e tároló térségek elhelyezésében (síkvidékeken az épületek tárolási padlástér nélkül épülnek, hegyvidékeken pedig terménytárolásra szolgáló padlástérrel). Az istállók modernizálásához megbízható, üzemzavarok nélkül működő gépesítés szükséges minden technológiai vonal számára. Az eddig gyártott gépi-technológiai berendezések nem felelnek meg teljes mértékben az üzemeltetés követelményeinek, ami gyakran csak a rossz minőségű anyagok használásának a következménye. Javítani kell tehát a gépi berendezések gyártási színvonalát, elegdő pótalkatrészről és tettrekész karbantartó szolgálatról kell gondoskodni, hogy a gépi-technológiai berendezés működésében beállott zavarokat mindig idejében el lehessen hárítani. A jövőben az egyes munkafolyamatokban a következő technológiai megoldásokkal kell számolni: A TAKARMÄNYOZÄS VONALÁN: A takarmányozási vonal megválasztásánál abból kell kiindulni, hogy az alkalmazott technika és technológia az üzemegység valamennyi épületében egyforma lesz. A nem átbajtásos istállókban a típus-szállítókon kívül, főleg az alom nélküli, tartás feltételei között, szalagos szállítókat kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a szállítóberendezések minősége nem kielégítő, gondoskodni kell további tökéletesítésükről. A meglevő áthajtásos istállókhoz például megbízható kétoldali szálastakarmány-adagoló kocsikról kell gondoskodni. A belső takarmányozási vonalat nem lehet a külső takarmányozási vonaltól függetlenül megoldani. Ezzel kapcsolatban megváltozik a takarmány-előkészítő helyiségek rendeltetése — ezek a jövőben csupán töltő helyiségek lesznek. Tradíciós takarmányozásnál fokozni kell a silótornyok alkalmazását, szálastakarmány- szállító- és granuláló berendezésekkel kombinálva. A monodiétás takarmányozásban a félszéna-tornyok érvényesülnek. Ajánlatos továbbá a kötözött istállókban az állásokon való fejősnél abraktakarmány-tárolókat is beiktatni a takarmányozási vonalba, mozgó abraktakarmány adagolóval kombinálva, amely a takarmányt közvetlenül az etetővályúba szállítja. A FEJÉS TECHNOLÓGIÁI VONALA: A legközelebbi években leginkább az állásokon automatával végzett fejés lesz elterjedve. A további fejlődés iránya inkább a fejőházaknak kedvez. Tekintve, hogy jelenleg fejőházi berendezések gyártásával még nem foglalkozunk, be kell biztosítani azok hazai gyártását, vagy a behozatal kiszélesítését. A gépi fejőshez az alábbi kiegészítő berendezéseket kell kifejleszteni és legyártani: — átfolyó mérőberendezést a kifejt tej mennyiségének mérésére; — berendezést az abraktakarmányok szállítására és egyedi adagolására a fejőházban; — a tőgymosáshoz szükséges víz hőmérsékletének automatikus szabályozását biztosító berendezést. A kiépítendő fejőházak 50—60 %-a halszálkás elrendezésű lesz, a többi pedig egyéb típusú. A TRÄGYAKITERMELÉS TECHNOLÓGIÁJA: Az almozásos istállókban a trágya eltakarítását továbbra is körbefutó trágyaterelővei végezzük. A rövid állású almozás nélküli istállókban elsősorban a mechanikus lapátok jönnek számításba. Ott, ahol elegendő vízzel rendelkeznek, hidromechanikus kitrágyázással is számolni lehet. Tekintve, hogy a szabad tartású istállók rostokkal lesznek ellátva, itt a trágya eltakarítása levezető csatornákon keresztül történik. Ez a trágyaeltakarítási rendszer csaknem teljesen leveszi a gondozók válláról a trágya eltávolításának a gondját. A trágya gépesített eltakarítása egyébként valamenynyí istállótípusnál megvalósítható, csak be kell biztosítani a megfelelő berendezések gyártását. A vályúk automatikus töltése akár szállítószalagok, akár kétoldali takarmányadagoló kocsik alkalmazásával az állatok takarmányozásával járó munkát a minimumra csökkenti. A vályúk mozgatható válaszfalakkal lesznek ellátva, ami lehetővé teszi az egyedi abraktakarmányozást. A tehenek nagyobb koncentrációja viszont lehetővé teszi a hasznosság és a szárazon-állás szerinti csoportosítást. E feltételeknek megfelelően egy gondozó egyszerre 200 tehén takarmányozását is képes lesz bebiztosítani. Következik: X. A tej kezelése.
