Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-20 / 11. szám
A Metation felhasználásának kérdései A hatvanas évek második felében mind a beavatott szakemberek, mind az orvosok körében világszerte sok szó esett a DDT alapon készített vegyszerek használatának beszüntetéséről. Egyes államokban már betiltották vagy korlátozták (Magyarország, USA, NSZK, Olaszország, Svédország] használatát. Ezzel kapcsolatban nálunk sajnos, a szakemberek körében is különféle téves nézetek kerülnek felszínre. Az, hogy hazánkban még egyelőre nem került sor a DDT használatának hatósági betiltására, nem jelenti azt, hogy a legkiválóbb orvosok, toxikológusok, biológusok és mezőgazdasági szakemberek a felvetett problémával nálunk nem foglalkoznak. Bizonyára még sokan emlékeznek a Dynol vegyszerre. E készítmény hatóanyagát olajos emulzió formában tartalmazta. Mivel a kutatók bebizonyították, hogy ez a használati forma elősegíti a DDT behatolását a kezelt termékek, főleg a gyümölcs belsejébe s ezzel a megengedett határnál több vegyszert tartalmazott, a Dynol gyártását és forgalombahozatalát már 1933-ban betiltották. A további vegyi kutatás eredményeként 1937-ben megkezdődött az első hazai DDT-helyettesítő rovarirtó gyártása, melyet Metation E—50 név alatt hoztak forgalomba. Nálunk a DDT mentesítési program nem hatóságilag, de gyakorlatilag jelentkezett. E hatóanyag több évi állandó használata következményeként egyes körzetekben egyre erőteljesebbé vált az egyes rovarfajok ellenállóképessége (burgonyabogár, legyek stb.) — rezisztenciája. Az adott helyzet megoldására egyre több más hatóanyagú rovarirtószert hozunk be külföldről és ugyanakkor fokoztuk a hazai Metation gyártását, amelyből ezidáig nem sikerült teljes mértékben kielégíteni a hazai és külföldi követelményeket. Jelenleg a gyár növelte a termelést, hogy minden követelményt kielégítsen. Ez fontos tényező, mert a gyümölcs férgesedését okozó molyok, cseresznyelégy ellen a DDT tartalmú Dykol rovarirtószer az 1970. ésvre szóló, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz térium által kiadott irányza tokban már nem szerepel. A Metation E—50 nemcsak kitűnő DDT-helyettesítő anyag, főleg a gyümölcs és zöldség védelménél alkalmazható a rágókártevők (hernyók, bogarak, legyek és ezek lárvái) ellen, de a szívókártevőket főként levéltetveket is elpusztítja. Hatóanyaga szerves foszforsavészter, fenitrotion. Az ember egészségére káros hatású, ezért gondosan kerüljük, hogy bőrünk vagy munkaruhánk vele szennyeződjék. Munkakörzben gondosan tartsuk be az egészségügyi és munkavédelmi rendszabályokat. A méhekre ártalmas. Ezért virágzó növények permetezése Metationnal tilos. A gyümölcsösben felhasználható 0,2 °/o-os töménységben almamoly, rajzó pajzstető, levéltetvek, gyümölcsdarazsak, cseresznyelégy, barackmoly, sodrómolyok ellen, szőlőmoly és szőlő ilonca ellen. Zöldségfélék hernyókártevői, hagymalégy, levéltetvek, akácmoly ellen, valamint a szántóföldön répalevéltetvek, répaaknázómoly lárvái, lucernamag- és lombkártevők ellen tarlóra 0,2 %-os töménységben. A permetezés helyén illetéktelenül sem felnőtt, főleg pedig gyerekek ne tartózkodjanak és a háziállatokat is tartsuk távol. A Metationnal kezelt gyümölcs, szőlő az utolsó kezeléstől számított két hét elmúltával fogyasztható, míg az üvegházi és melegágyi növények három hét múlva. A hullott gyümölcsöt csak konzervgyári célokra szabad felhasználni. A Metation E—50 igen alkalmas DDT-helyettesítőszer az istállók, sertésólak, baromfifarmok, takarmányraktárak és tejkezelőhelyiségek légymentesítésére. A Metationt 4 %-os töménységben 1—2 atmoszféra nyomás alatt permetezzük a falakra, mennyezetre, ajtók-ablakrámákra. A permetezést a legalkalmasabb ha 1—2 héttel a meszelés után, kb. június első tíz napja folyamán végezzük. Ezzel úgyszólván az egész nyárra mentesítjük a kezelt helyiségeket a legyektől. Rendszerint csak a nyár végén láthatók ismét. Igen alkalmas Metation-permetezéssel fertőtleníteni a legyek fejlődési gócait, pl. szemétdombokat, trágyarakásokat stb. Zlatica Vaneková, mérnöknő Fóliás termesztés fűtés nélkül JL fóliaalagutak és ágyak igen olcsó termesztőberendezések, mégis arra kell törekednünk, hogy egy-egy idényben minél több növényt hajthassunk alattuk, mert így a költségek jobban elosztanak. A legegyszerűbb fóliás termesztőberendezés a fóliaalagút és hajtatóágy. Előbbi kis légterű, ezért alatta sincs sokkal magasabb hőmérséklet, mint a szabadban, mégis, amikor korai szabadföldi termesztés idején növényeinknek csak néhány C fokos hőtöbbletre van szükségük, jó szolgálatot tesz. Éjjel 1—2 C°-os fagytól véd, nappal — különösen, ha a Nap Is süt — 10—15 C°-kal is magasabb hőmérsékletet biztosít a kintinél. A fóliaalagutakat akkor hasznosítjuk jól, ha a korai szabadföldi termesztésre szánt növények fölé állítjuk fel. Ebben az esetben az egyébként szokásosnál 5—6 nappal korábban ültethetünk; a folyamatos védelem hatására az érés kezdete 8—10 nappal megelőzi a szabadföldi növényeket. A piaci árak szempontjából lényeges lehet ez az aránylag kis koraiság is. A fóliaalagút természetesen csak az ültetést követő 3—4 hétig legyen egy bizonyos növényen, ezután a takarás már felesleges. A különböző hőigényü növényeket sorba állítva egy tavaszon 3 növény érésének kezdetét hozhatjuk előbbre főliaalagúttal. Március közepén saláta, karalábé, karfiol, retek kerülhet alá. E növényekről az április közepén ültetett paradicsomra visszük át az alagutakat, majd utolsóként a májusi fagyok elmúltával kiültetett paprikát védhetjük fóliaboritással.. Hasonlóan hasznosíthatjuk a nagyobb légterű fóliaágyakat is azzal a különbséggel, hogy néha a kétszakaszos, vándoroltatás nélküli hasznosítás is előfordul bennük. Háromszakaszos, vándoroltatásos hasznosítás esetén a fóliaágyak alá március 1—10 között ültethetjük a hidegtürő növényeket. A második szakasz növénye a paradicsom legyen, az ültetés ideje április 1—10. között esedékes; ekkorra az első szakasz növényeiről már lekerülhet a fólia. A paradicsomról akkor vehetjük le, amikor már elmúlt a májusi fagyveszély, tehát 10—20-a között. Május közepére, az első szakaszos növényeket leszüreteltük, így helyükre ültethető a paprika, amely még ilyenkor nagyon meghálálja a takarást, hiszen hőmérsékleti optimuma 25 °C. A háromszakaszos, vándoroltatásos hasznosítás eredményezi a legnagyobb bevételt; egyetlen hátránya, hogy az ágyak kétszeres áthelyezése némi munkatöbbletet okoz, s ezt a munkát rövid idő alatt kell elvégezni. Házikerti körülmények között, a család bevonásával e munkacsúcs könynyen leküzdhető. Ez a magyarázata, hogy a kis légterű fóliás létesítmények az utóbb) években elsősorban kiskertekben terjednek. A vándoroltatás nélküli hasznosítás lényege, hogy ilyenkor a második szakasz növényét az első leszedése után, körülbelül április 20—25. körül ültethetjük ki, ekkor természetesen már a paprika és az uborka is ültethető. A módszer előnye, hogy elmarad a vándoroltatás és az egyik kultúra palántaköltsége, hátránya viszont, hogy a fóliaágyak kis légterét hamar kitöltik a második szakasz növényei, s emiatt szellőztetés céljából nem elég csak az ágy két végének a kinyitása, hanem az egész palástot naponta kell leszedni. A fűtetlen fóliás létesítmények hasznosításának alapvető szabálya: nagyon fejlett palántákat, időben ültessünk ki. A főliaágyakkal elérhető 10— 15 napos koraiság teljesen elvesz, ha későn és fejletlen palántákat ültetünk. Zatykő Ferenc Paradicsomhajtatás fóliaalagút alatt Gondoskodjunk a méhek itatásáról Vizet szívogató méh Eebruár közepén, aml■ kor az időjárás kedvezett a méhek kirepülésére, észre vehettük, hogy látogatták a vízgyűjtésre alkalmas helyeket. Ebből arra következhettünk, hogy a családokban folyamatosan megindult a fiasítás. A fiatal dajkaméhek testük fehérjetartalékának igénybevételével pempőt termeltek a fiatal álcák etetéséhez. A pempötermeléshez azonban vízre van szükség, ezért amint a méhek számára lehetőség adódott azonnal víz után „futkostak“. A méh életében nagy szerepet játszik a víz. Amint mondottuk, vízre van szüksége a pempő termelésénél, a méz sejtekből történő felszívásánál, a cukorfélék etetésénél, a kaptár aránylagos páratartalmának szabályozásánál stb. stb. A fiasítás fejlődésénél is szükséges a víz, ezért kedvezőtlen időjárásban is kirepülnek a vízgyűjtő méhek. Ilyenkor főleg kora tavaszszal nagyon sok méh életével fizet. Ha a családnak egyáltalán nincs módjában vízszükségletének fedezésére, az anya beszünteti a Hasítást. Ez rendszerint abban az időszakban történik, amikor a méhésznek éppen szorgalmaznia kellene a méhcsaládok fejlődését, hogy a korai hordást maximálisan kihasználhassák. Ezért a méhész elsőrendű kötelessége, hogy a méhek könnyebben beszerezhessék a számukra nélkülözhetetlen vízszükségletüket Ennek legjobb módja az itató felállítása a kaptárak közelében. Többféle itatót ismerünk. Am mindegyiknél arra kell vigyáznunk, hogy a víz a méhek ürülékével ne fertőződjön s ezzel a méhbetegségek ne terjedjenek egyik családról a másikra. Sok gyűjtőméh — különösen a gyomorvészben szenvedők éppen vízvétel alkalmával Urítkezik, mely számtalan kórokozót tartalmazhat. Az ürülék netán az itató vizébe kerül, az odajáró méhek mind fertőzést kapnak. E- zért mellőznünk kell azokat az Itatókat, amelyben a víz állandó. Olyan Hatókat alkalmazzunk, melyek készülékén a víz állandóan folyik, tehát felújuL Ez rendszerint egy lejtős helyzetben állított s bemélyedéssel ellátott deszka. Ettől még célszerűbb, ha deszka helyett 20 mm széles léc közepén kis árkot vésünk, melyen a víz lassan folydogálhat. Eközben a méhek felszívják a vizet, potrohájuk a léc szélén túl van, így az ürülék nem a vízbe, sőt a lécre sem, hanem a földre hullik. Ettől még alkalmasabb itatási mód a következő: egy ötliteres uborkás üvegbe vizet töltünk. Az üveg tetejét sűrű vászonnal lekötjük. Ezután felborítva állványra állítjuk úgy, hogy a lekötött rész szabadon maradjon. A sűrű vásznon keresztül lassan szivárog a víz. A méhek alulról kénytelenek a vizet szívni s így potrohújuk nem érinti a vásznat s az ürülékük is a földre potyog. Tanácsos, hogy az itatót az első kirepülés előtt felállítsuk. Ugyanis ahol a méh először vizet talál, később is azon a helyen keresi. Ha tehát az itatót akkor állítjuk fel, amikor a méhek máshol vízre bukkantak, nehéz azokat más helyre, illetve itatóra szoktatni. Az itató vizét mindennap fel kell újítani. A deszkát, lécet naponta fertőtlenítsük chlorszeptolttal, benzenchloraminttal vagy 5 %-os szódaoldattal. Fertőtlenítés után tiszta vízzel öblítsük le az itatókat. Az itató alatt lévő földet hetenként legalább egyszer oltatlan mészporral hintsük be és ássuk fel. Az itatót mindig napos, szélmentes helyen állítsuk fel. Megfigyelések szerint repülésük alkalmával a méhek a kaptártól mintegy tíz méternyi távolságban ürítkeznek a legintenzívebben. Kísérletképpen a kaptáraktól különböző távolságokban elhelyeztek egy négyzetméter fehér papírt, amelyen a következő mennyiségü Ürüléket össze: számlálták Távolság: Ürülék 3 m 777 6 m 580 10 m 1103 20 m 308 30 m 219 100 m 6 Az itató felállítása minél közelebb legyen a kaptárakhoz, hogy a méhek hamar elérhessék és terhükkel mielőbb hazatérhessenek. Azonban tekintettel arra, hogy a kaptárak köze-Ajánlatos tehát, hogy az itatóvízbe egy százaléknyi konyhasót keverjünk, de semmi esetre sem többet. A kimért sómennyiséget vízben elkeverjük és oldott állapotban adjuk a vízhez. Megjegyzendő, hogy a fiasítás terjedésének csökkenése után a méhek nem mutattak nagy hajlandóságot a konyhasós víz iránt, noha azután is előnyben részesítették a tiszta vízzel szemben. Azonban felhívjuk a fllében nagy a veszély, hogy az trülék az Hatóra potyoghat, ezt tetővel védjük, mely a piszkot felfogja. A méhek számára lehetőleg meleg vizet adjunk, mert az itatót szívesebben felkeresik s hamarabb teleszivják magukat. Megfigyelések alapján a felszívás ideje a víz hőmérsékletének megfelelően a következő idő alatt történik: 10 C°-nál 178 másodperc 15 C°-nál 147 másodperc 20 C'-nál 87 másodperc 25 Ce-nál 62 másodperc 30 C°-nál 42 másodperc 35 C°-nál 38 másodperc 40 C°-nál 29 másodperc 45 C®-nál 24 másodperc Ezek szerint a 10 °C meleg víz felszívása majdnem három percig tartott, míg a 45 °C melegvízé egy félperc töredékét vette igénybe. Ezen kívül ha megfontoljuk, hogy a hidegvíz lehűti a méh testét, miáltal ellenállóképessége csökken, rájövünk arra, nagy előnyt jelent, ha meleg vizet adunk a méheknek. Végül felmerül egy kérdés, keverjünk-e konyhasót a méhek vizébe vagy sem. Szovjet kutatók megállapítása szerint a fehérjék emésztésénél a méh szervezetének savakra van szüksége. Viszont e savak termelését a konyhasó elősegíti. A gyakorlatban megfigyelték, hogy a fiasítás csúcspontján, amikor a pempő termelése nagymennyiségű fehérjét igényel a konyhasóval ellátott itatóvíz iránt nagy volt a méhek érdeklődése. Egy meghatározott idő leforgása alatt a különböző formában adagolt víznél a következő mennyiségű méhet számlálták: gyeimet arra, hogy a méhek téli élelmének pótlásakor ne adjunk a cukorszörpbe konyhasót. Ugyanis megtörtént, hogy az etetésre szánt cukorhulladékba só is keveredett, minek következményeként a tél folyamán a méhcsaládok elpusztultak. A szakszerűen végzett itatás minden bizonnyal meghozza a várt eredményt. Svancer l„ méhésztanító Tiszta vizű itatón 1510 méhet 0,05 % ecetet tartalmazó Itatón 1186 méhet 0,25 % ammóniákat tartalmazó itatón 1442 méhet 0,8 % konyhasót tartalmazó itatón 2526 méhet
