Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-13 / 10. szám

jra kitavaszodott. De nehezen. A tél kemé­nyen belemarkolt a fagyott rögökbe. Ráfeküdt erdőre, mezőre, élőre és holtra. Fe­hér leple kíméletlen egy­hangúsággal simult a dom­bok vonulataira. A kutató tekintet hiába kereste a ki­kelet csiráit, mindenhol ha­vat, feget és telet talált. Pedig itt lapult a tavasz, itt reftözött az újra fakadó élet. De még várt. Várta a felzést, leste a közös ro­hamra indulás riadófát. És a riadó felharsant. Vé­gigfutott az égen, a földön, még az egérlyukba is be­bújt, csak mi, emberek, a teremtés koronái nem vet­tük észre. Szerintünk azon az estén sem változott semmi. A nap egyhangú vörösen bukott a szőlőhegy dombéle mögé. Az estét köszöntő harangszó véglgsiklott a rideg fehér­ségen, és még az erdőszélen sem pihent meg, úgy sietett vissza a falu házai közé. A házak kéményei javá­ban pipáztak. A jó- és rosszmód árulói­vá züllöttek a kémények. De megbocsátható a vétkük, mert ahol füst van, ott tűz ég, és a lángok lobogása elkergeti a tél leghűsége­sebb pribékjét, a hideget. Minden élő az éltető me­leget kívánta. A kutyák is — bízva a Jutalomban — feltűnő készséggel teljesí­tették kötelességüket. Hátha befuthatnak néhány percre a konyha zugába. Ott az ál­dott meleg jótékony simo­­gatása feledteti a csontokat is vacogtató, fagyos éjsza­kák emlékét. Az öreg Bodri is a pitvar oszlopa mellé ült. Hátha szólnak hozzá. Nem kéredz­­kedett. Nem hízelgett. Csu­pán állt, nézett, és amikor a gazdasszonya az üres moslékos vederrel ellépett előtte, kétszer megcsóválta a farkát. Csak kétszer, mert annyit az udvariassági sza­bályok Is megenegednek, de nem minősítheti senki eset­leges megalázkodásnak. A köszöntés sajnos viszonzás nélkül maradt. Mire a farok tulajdonosa megfordult és nyugodt léptekkel az istál­lóhoz sétált. A szürke ho­mályból ugyan nem sugár­zott a meleg, de annál erő­teljesebben a tehén-, tej- és trágya szagának keveréke. Bodri bekullogott az ajtón és a sarokban domborodó szalma zizegő halmára he­­veredett. Fejét mellső lá­baira fektette és pihent. Várta a szolgálat kezdetét, a sötétséget. A füstök oszlopai egyene­sen felfelé szálltak. A le­vegő állt. Békés nyugalom, várakozásteli csend leste az éjszaka érkezését. Csak a kutyák beszélgettek. Hol egymást üdvözölték, hol a késve hazasietőket ugatták meg. Bodri esti kőrútjára Indult. Körülügette a szérüs­­kertet. Behallgatózott a disz­nóólak szuszogásába. Min­dent rendben találva kiült a kiskapuba. Körülnézett és felkapta a fejét. Beleszima­tolt az éjszakába. Feketén fényes orra remegve szűrte a furcsa szagokat, a lassan ömlő déli légáramlattal uta­zókat. A füstoszlopok északra hajolva felmutattak az ég­re. Fent hömpölygő ködtö­megek húzták nyirkosán ter­hes batyuikat. A déli szél átfutott a falun, szétterült a mezőn és az erdőbe bújva megzörgette a cserfákra ta­padó, tavalyról ittfeledke­zett, aszott leveleket. Po­tyogjatok már! Takarodjatok szégyentelenekI Kell a hely a fiataloknakI És a barnára aszott, ráncos képű levelek görcsös kapaszkodásán fel­mérgesedve mind nagyobb tüdővel fújt. Csapkodtak a gallyak. Nyögtek a törzsek. Messze szálltak a letépett csúfságok, fel a magasba, ahol a tél vert felhőhadat egymásra torlódva menekül­tek észak felé. A tavasz azon az éjszakán riadót fújt. Sokan tudták. Megszimatolta Bodri. Erez­ték a kazlak oldalába bújt verebek. Összeborzongtak tő­le az ég madarai. Megráz­kódtak a fák, az erdő. Még az ősszel vetett barázdában lapuló búzaszem is sejtette, csak mi, emberek nem tud­tunk semmiről. Akkor vet­tük észre, amikor végleg megtört a tél. Amikor már poshadt a hó. A gyerekek alatt beszakadt a jég. Nya­kunkba csepegett a jégcsa­pok teste és az ablakunkról leolvadó élettelen virágok helyett az utcán valaki ránk kiabált: Hóvirágot tessék! Akkor persze kapkodtunk. Ki-ki a maga módján. Ak­kor jutott eszünkbe hogy a gyereknek új félcipőt kell venni. Hogy a kosztümöt ki kell tisztíttatni. Hogy a hús­véti ünnepek alatt meg kel­lene nézni a víkendházat. És mit a vadászok? Akkor rohantunk a sportboltba és cinkos mosollyal megkér­deztük a kiszolgálótól: Kap­hatnék egy doboz 12-es sö­réttel töltött patront? Mert nekünk, vadászok­nak a tavaszt a szalonkák érkezése jelenti és köny­­nyebb a várakozás, ha a szekrényben a gondosan ki­tisztított puska melleit ott fekszik a madársöréttel töl­tött színes töltény. És különösen szerencsés az olyan ember, akinek ta­­vaszvárását első gyermeké­nek születése is fokozza. Kedves vadászcimborám lel­kiismeretét is erősen igény­be vették az érkező szalon­kák és a hálószobában vajú­dó felesége közötti válasz­tás. Ha otthonát őrzi, úgy a szalonkák elszállnak anél­kül, hogy arcát megsimogat­nak a lágy szelek, orrát el­fintorítanák a korhadó alom kesernyés leheletéi, fülét tele fújnák az ébredő ter­mészet hírnökei és tekinte­te nem ölelhetné körül ámu- 16 örömmel a feltámadás csodáját. Ha viszont a szalonkák mellett dönt, úgy hiába búj­ná az alkonyodé erdőt, gon­dolatai a hófehér ágy mellé rohannának az aggodalom és féltés súlyával terhelten. Barátunk vajúdását az or­vos oldotta meg. Gyermeké­nek érkezését csak másnap­ra Jelezte. Ebéd után gyor­san összekapkodta cókmók­­ját és anyósa vtllámló te­kintetének kíséretében elbú­csúzott ágyban fekvő felesé­gétől. Az asszony fáradt arcvonását — a félszegen topogó férfi tétovázása lát­tán — elnéző mosolyra hú­zódtak. Menj csak nyugodtan ki szalonkáidhoz, én úgyis aludni szeretnék — mondat­tal bocsátotta útjára meg­­könyebbült férjét. Vadászunk Trabantba pat­tant és száguldott az erdő felé. Gyönyörű tavaszi al­kony fogadta. Oszott a bol­dogságban, habzsolta az él­vezeteket. Mély szippantá­sokkal öblítette ki nikotin­nal jócskán átitatott hör­gőit. Toppantva lépett a víztócsa freccsenő lapjába. Nevetve guggolt a nyüzsgő hangyaboly mellé, hogy megpiszkálja a szorgosko­­dókat és elámuljon a rend­zavarás következményeként jelentkező nyüzsgésen. El­helyezkedett leshelyén, és bár előtte lebegtek élettár­sának fátyolos szemei, szé­pen lelőtte a hangos korro­­gással ráhúzó bagolyfejűt. Hosszas, villanylámpás ke­resés árán végül felvehette az alomra bukott madarat. Alaposan megvizsgálta a hosszúcsörüt. A fényesen kidomborodó szemeket. A barnán tarka, gyöngyhím­zéssel festett tollakat. Ki­tépte a trófeának is beillő két tollacskát. Közben jócs­kán besötétedett. Gépkocsi­jához sietett. Az indításnál gyanúsat észlelt. Gumide­fekttel „ült“ a bal hátsó ke­rék. Bármilyen sietséggel is végezte el a cserét, bizony az idő elrohant és mire ha­zaért a tíz órát is átlépték az időmércék mutatói. A lakásban erős kivilágí­tás fogadta. Minden ablak tüzes négyszögként nézett rá. Rosszat sejtett. Felro­hant a lépcsőkön. Az elő­szobában leszórta a felesle­ges holmikat. A szalonkát kézbe véve, óvatos lassúság­gal lépett a nappaliba, mely­ből a hálószoba nyílott. Csu­kott ajtók és az ajtók mögül sejtelmes hangok fogadták. És ahogy lábujjhegyen a szülőszoba felé közeledett, a cserépkályha előtt álló kis­ágyban pólyát vett észre. A pólya gyanúsan domboro­dott. A gondosan összehú­zott masnik felett parányi kéz pihent. Nincs olyan öreg bak, amelyet figyelme­sebb cserkészéssel közelí­tett volna meg mint a kis­ágyat. Odaérve meredő te­kintettel állt meg. Majdnem kopasz, öklöm­­nyí fejecske piroslott rá. Új­szülött fiának idegeneknek majdnem csúnya, de a szü­lőknek mindig legszebb ar­cocskája. A féltés és hála érzései csaptak össze a bámuló apa felindultságában és mivel az adnivágyás fejezte ki leg­jobban örömét, óvatos simo­­gatással fektette a szalon­kát a pólyán pihenő kezecs­ke mellé. A felpattanó ajtó elűzte a pillanat áhítatát. Az anyós rontott be, batyuval az ölé­ben. Amint a~pólyán a zsák­mányt meglátta, földhöz vágta csomagját és unoká­jához ugorva felkapta a sza­lonkát. Vigye innen ezt a büdös madarat! Még bepisz­kítja a fiát! — kiáltott pi­ruló vőjére és a szalonkát az apa kezébe dobta. Te vagy az, Pali? — kiál­tott a doktor a belső szobá­ból. Gyere csak, gyere, már mident rendbe tettünk! Barátunk belépett és fe­leségének vajúdástól elkín­­zott arcából fáradtan, de mosolygón felcsillanó pil­lantása összekapcsolódott tekintetével. Meglőtted az első szalon­kát? — suttogta az asszony. — Nyújtsd ide, hadd simo­gassam meg! A reszkető ujjak tétován futottak át a selymes tolla­kon. Oj tavasz, új élet — só­hajtott az anya. A nappaliból az újszülött egészséges sírása felelt. Az ajtóból figyelő anyós — a történtek után — szó nélkül vette át vőjétől a szalonkát és indult a kony­ha felé. Igaz, csak a leg­hosszabb evezőtollat csípte hüvelyk- és mutatóujja közé! PÁLL ENDRE Baromfitenyésztési világkiállítás és kongresszus helyezzük el őket, netán ket­recben és kész. Kevesen tartják be azt a szakmai követelményt, hogy például a tyúkólban az állatok minden élősúlykilo­grammja számára 7—9 légköb­méter levegőt juttassanak órán­ként. Pedig megfelelő szellőz­tetés nélkül nincs jó takar­mányértékesltés, termelés, meg­felelő légállapot. Madridban kiváló ventillátorokat Is bemu­tattak, egyrészt a Big Dutch­man, másrészt az angliai Woods cég, s ezenkívül automata be­rendezéseket, amelyek szabá­lyozzák a légkondicionáló be­rendezések működését. A szocialista országok közül csak Magyarország állított ki Madridban, mégpedig baromfi­­ipari berendezéseket, keltetó­gépeket, etető- és itatóberen­dezéseket, ketreceket, gyógy­szeripari termékeket. A kiállí­tás és kongresszus alkalmából hozzávetőleg kétszáz magyar szakember járt a spanyol fővá­rosban. A kongresszuson szá­mos szovjet és néhány cseh­­szlóváikal szakember is részt vett. Dr. GONDA IRÉN Négy évvel ezelőtt Kijevben, 1970-ben pedig Madridban ren­dezték meg a Baromfitenyész­tők Tudományos Világszövetsé­gének kiállítását és kongresz­­szusát. Jelentős eseménye ez a baromfitenyésztési szakmának. A világkongresszuson hat szekcióban tartottak többszáz előadást. A fontosabb témák voltak: genetika, takarmányo­zás és élettan, ökonómia, egész­ségügy, tartástechnológia, Ipari feldolgozás és kereskedelem. A kongresszus idején megren­dezett világkiállításon nagyon kicsi volt az érdeklődés a te­nyészállatok, hlbfidek iránt. A tojástermelési és vágóbaromfi­nevelési kedv ugyanis alapo­san megcsappant, mert egész Európában alacsonyak voltak tavaly az árak. Madridban ter­mészetesen megjelentek a nagy tenyésztő cégek: az Arbor Acres, a Cobb, a Peterson, a Lohman, a DeKalb, a Studier és a többiek, de állataik iránt elég csekély volt az érdeklő­dés. Annál több árut kínáltak a tenyésztési eszközöket gyártók. Ketrecből igen sokfélét mutat-A vágóbaromfi szállításához már legtöbb helyen műanyag­ból készítik a ládákat, s igen sok gazdaságban használnak tojás csomagolásához színes plasztik tálcákat. Tojástörlő, mosó és csoma­goló, valamint baromfiipari gé­peket is lehetett látni, továbbá a takarmány- és gyógyszergyá­rak termékeinek széles válasz­tékát. 3 7Л717Л7.7Л7.7Л7Л7.7.7Л7Л7Л7Л7Л7. ÖSSZEMÉRIK EREJÜKET A SZOCIALISTA Államok HÄZINYÜL­TENYÉSZTÖI? Ez év január végén az NDK házinyúltenyésztői Lip­csében rendezték meg nagy­arányú nemzeti kiállításu­kat. Ez alkalomból meghí­vást kaptak a szocialista országok illetékes szövetsé­geinek képviselői is. A ba­ráti beszélgetések folyamán felvetődött egy olyan nem­zetközi fajtaverseny meg­rendezés lehetőségének gon­dolata, amelyen a szocia­lista államok tenyésztői ven­nének részt nyulaikkal. Te­hát hasonló rendezvényről lenne szó, mint amilyet né­hány éven keresztül a ga­­lambtenyészlök szerveznek. A legutóbbi ilyen rendez­vény Brnóban 1970 novem­berében zajlott le. Ez év február közepén Prágában tárgyaltak a Szlo­vákiai és a Csehországi Kis­állattenyésztők Szövetségé­nek képviselői és döntést hoztak a szocialista államok tenyésztői szövetségi képvi­selőinek meghívására az 1971 májusában Prágában rendezett tárgyalásra, a fel­vetett témával kapcsolatban. A tárgyaláson előrelátható­lag döntés születik a kiállí­tás megrendezésének idő­pontját illetőenn és kidol­gozásra kerülnek a megren­dezés irányelvei. E nemzet­közi házinyúlkiállítás való­színűleg 1972-ben nyitná meg kapuit, Csehszlovákia valamelyik városában. Ezt a hírt bizonyára örömmel fogadják hazai te­nyésztőink. Reméljük, már most olyan irányt szabnak tenyészetük további fejlő­désének, hogy állataik be­kerülhessenek a Csehszlová­kiát reprezentáló verseny­csoportba. A tervezett nem­zetközi házinyúlkiállítás, egyéb előnyein kívül, hoz­zájárul majd a szocialista államok tenyésztői közötti kapcsolatok bővítéséhez és ápolásához. —ri— ORSZÁGOS VADÄSZTRÖFEA KIÁLLÍTÁS Brnoban a kiállítási épü­letcsoport C pavilonjában ez év február 27,—március 8. közötti időben tartották meg az Országos Vadásztrófea Kiállítást BRNO 1971 meg­jelölései. Az igen értékes rendezvényről következő mellékletünk vadászat című rovatában számolunk be részletesebben. —ksz— Sokakban él az a hiedelem, hogy a zártrendszerű baromfi­tartás azt jelenti: épületben tak be: egy- és több szintese­ket (battériás), kaliforniai (lépcsős) típusokat. A ketrecek többségének anyaga kiváló, konstrukciója jó. Itatómegol­dást többfélét is lehetett látni: súlyszelepeset, vályúsat és csé­­szeformájút. Olyan ketrecet is bemutattak, amelynek vályúját nem töltökocsiről töltik fel, hanem kaparóláncos szerkezet adagolja azt* folyamatosan. A már ismert egy- és háromszin­tes jércenevelő ketreceken kí­vül azt a módszert Is látni le­hetett, amikor a tojóketrecbe pót-taposórácsot helyeznek be, sűrítik az etető feletti rácso­zatot s ezáltal jérce is nevel­hető benne, naposkortól a to­jás megkezdéséig. Háromszintes Jércene­­velő a Prádó cég által bemu­tatottak közül. A trágyafeldol­gozó lejtősen állított. IA szerző felvételei) A Big Dutchman cég etetőinek, itatóinak egy csoportja a kiál­lításon. A jelenleg gyártott ketrecekből nem kézzel szedik ki a tojást, hanem szállítógurtni hozza ki. A Faccó ketrecek három szint­jéről ez a szerkezet hordja ki a tojást a gyűjtőasztalra.

Next

/
Thumbnails
Contents