Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-13 / 10. szám
jra kitavaszodott. De nehezen. A tél keményen belemarkolt a fagyott rögökbe. Ráfeküdt erdőre, mezőre, élőre és holtra. Fehér leple kíméletlen egyhangúsággal simult a dombok vonulataira. A kutató tekintet hiába kereste a kikelet csiráit, mindenhol havat, feget és telet talált. Pedig itt lapult a tavasz, itt reftözött az újra fakadó élet. De még várt. Várta a felzést, leste a közös rohamra indulás riadófát. És a riadó felharsant. Végigfutott az égen, a földön, még az egérlyukba is bebújt, csak mi, emberek, a teremtés koronái nem vettük észre. Szerintünk azon az estén sem változott semmi. A nap egyhangú vörösen bukott a szőlőhegy dombéle mögé. Az estét köszöntő harangszó véglgsiklott a rideg fehérségen, és még az erdőszélen sem pihent meg, úgy sietett vissza a falu házai közé. A házak kéményei javában pipáztak. A jó- és rosszmód árulóivá züllöttek a kémények. De megbocsátható a vétkük, mert ahol füst van, ott tűz ég, és a lángok lobogása elkergeti a tél leghűségesebb pribékjét, a hideget. Minden élő az éltető meleget kívánta. A kutyák is — bízva a Jutalomban — feltűnő készséggel teljesítették kötelességüket. Hátha befuthatnak néhány percre a konyha zugába. Ott az áldott meleg jótékony simogatása feledteti a csontokat is vacogtató, fagyos éjszakák emlékét. Az öreg Bodri is a pitvar oszlopa mellé ült. Hátha szólnak hozzá. Nem kéredzkedett. Nem hízelgett. Csupán állt, nézett, és amikor a gazdasszonya az üres moslékos vederrel ellépett előtte, kétszer megcsóválta a farkát. Csak kétszer, mert annyit az udvariassági szabályok Is megenegednek, de nem minősítheti senki esetleges megalázkodásnak. A köszöntés sajnos viszonzás nélkül maradt. Mire a farok tulajdonosa megfordult és nyugodt léptekkel az istállóhoz sétált. A szürke homályból ugyan nem sugárzott a meleg, de annál erőteljesebben a tehén-, tej- és trágya szagának keveréke. Bodri bekullogott az ajtón és a sarokban domborodó szalma zizegő halmára heveredett. Fejét mellső lábaira fektette és pihent. Várta a szolgálat kezdetét, a sötétséget. A füstök oszlopai egyenesen felfelé szálltak. A levegő állt. Békés nyugalom, várakozásteli csend leste az éjszaka érkezését. Csak a kutyák beszélgettek. Hol egymást üdvözölték, hol a késve hazasietőket ugatták meg. Bodri esti kőrútjára Indult. Körülügette a szérüskertet. Behallgatózott a disznóólak szuszogásába. Mindent rendben találva kiült a kiskapuba. Körülnézett és felkapta a fejét. Beleszimatolt az éjszakába. Feketén fényes orra remegve szűrte a furcsa szagokat, a lassan ömlő déli légáramlattal utazókat. A füstoszlopok északra hajolva felmutattak az égre. Fent hömpölygő ködtömegek húzták nyirkosán terhes batyuikat. A déli szél átfutott a falun, szétterült a mezőn és az erdőbe bújva megzörgette a cserfákra tapadó, tavalyról ittfeledkezett, aszott leveleket. Potyogjatok már! Takarodjatok szégyentelenekI Kell a hely a fiataloknakI És a barnára aszott, ráncos képű levelek görcsös kapaszkodásán felmérgesedve mind nagyobb tüdővel fújt. Csapkodtak a gallyak. Nyögtek a törzsek. Messze szálltak a letépett csúfságok, fel a magasba, ahol a tél vert felhőhadat egymásra torlódva menekültek észak felé. A tavasz azon az éjszakán riadót fújt. Sokan tudták. Megszimatolta Bodri. Erezték a kazlak oldalába bújt verebek. Összeborzongtak tőle az ég madarai. Megrázkódtak a fák, az erdő. Még az ősszel vetett barázdában lapuló búzaszem is sejtette, csak mi, emberek nem tudtunk semmiről. Akkor vettük észre, amikor végleg megtört a tél. Amikor már poshadt a hó. A gyerekek alatt beszakadt a jég. Nyakunkba csepegett a jégcsapok teste és az ablakunkról leolvadó élettelen virágok helyett az utcán valaki ránk kiabált: Hóvirágot tessék! Akkor persze kapkodtunk. Ki-ki a maga módján. Akkor jutott eszünkbe hogy a gyereknek új félcipőt kell venni. Hogy a kosztümöt ki kell tisztíttatni. Hogy a húsvéti ünnepek alatt meg kellene nézni a víkendházat. És mit a vadászok? Akkor rohantunk a sportboltba és cinkos mosollyal megkérdeztük a kiszolgálótól: Kaphatnék egy doboz 12-es söréttel töltött patront? Mert nekünk, vadászoknak a tavaszt a szalonkák érkezése jelenti és könynyebb a várakozás, ha a szekrényben a gondosan kitisztított puska melleit ott fekszik a madársöréttel töltött színes töltény. És különösen szerencsés az olyan ember, akinek tavaszvárását első gyermekének születése is fokozza. Kedves vadászcimborám lelkiismeretét is erősen igénybe vették az érkező szalonkák és a hálószobában vajúdó felesége közötti választás. Ha otthonát őrzi, úgy a szalonkák elszállnak anélkül, hogy arcát megsimogatnak a lágy szelek, orrát elfintorítanák a korhadó alom kesernyés leheletéi, fülét tele fújnák az ébredő természet hírnökei és tekintete nem ölelhetné körül ámu- 16 örömmel a feltámadás csodáját. Ha viszont a szalonkák mellett dönt, úgy hiába bújná az alkonyodé erdőt, gondolatai a hófehér ágy mellé rohannának az aggodalom és féltés súlyával terhelten. Barátunk vajúdását az orvos oldotta meg. Gyermekének érkezését csak másnapra Jelezte. Ebéd után gyorsan összekapkodta cókmókját és anyósa vtllámló tekintetének kíséretében elbúcsúzott ágyban fekvő feleségétől. Az asszony fáradt arcvonását — a félszegen topogó férfi tétovázása láttán — elnéző mosolyra húzódtak. Menj csak nyugodtan ki szalonkáidhoz, én úgyis aludni szeretnék — mondattal bocsátotta útjára megkönyebbült férjét. Vadászunk Trabantba pattant és száguldott az erdő felé. Gyönyörű tavaszi alkony fogadta. Oszott a boldogságban, habzsolta az élvezeteket. Mély szippantásokkal öblítette ki nikotinnal jócskán átitatott hörgőit. Toppantva lépett a víztócsa freccsenő lapjába. Nevetve guggolt a nyüzsgő hangyaboly mellé, hogy megpiszkálja a szorgoskodókat és elámuljon a rendzavarás következményeként jelentkező nyüzsgésen. Elhelyezkedett leshelyén, és bár előtte lebegtek élettársának fátyolos szemei, szépen lelőtte a hangos korrogással ráhúzó bagolyfejűt. Hosszas, villanylámpás keresés árán végül felvehette az alomra bukott madarat. Alaposan megvizsgálta a hosszúcsörüt. A fényesen kidomborodó szemeket. A barnán tarka, gyöngyhímzéssel festett tollakat. Kitépte a trófeának is beillő két tollacskát. Közben jócskán besötétedett. Gépkocsijához sietett. Az indításnál gyanúsat észlelt. Gumidefekttel „ült“ a bal hátsó kerék. Bármilyen sietséggel is végezte el a cserét, bizony az idő elrohant és mire hazaért a tíz órát is átlépték az időmércék mutatói. A lakásban erős kivilágítás fogadta. Minden ablak tüzes négyszögként nézett rá. Rosszat sejtett. Felrohant a lépcsőkön. Az előszobában leszórta a felesleges holmikat. A szalonkát kézbe véve, óvatos lassúsággal lépett a nappaliba, melyből a hálószoba nyílott. Csukott ajtók és az ajtók mögül sejtelmes hangok fogadták. És ahogy lábujjhegyen a szülőszoba felé közeledett, a cserépkályha előtt álló kiságyban pólyát vett észre. A pólya gyanúsan domborodott. A gondosan összehúzott masnik felett parányi kéz pihent. Nincs olyan öreg bak, amelyet figyelmesebb cserkészéssel közelített volna meg mint a kiságyat. Odaérve meredő tekintettel állt meg. Majdnem kopasz, öklömnyí fejecske piroslott rá. Újszülött fiának idegeneknek majdnem csúnya, de a szülőknek mindig legszebb arcocskája. A féltés és hála érzései csaptak össze a bámuló apa felindultságában és mivel az adnivágyás fejezte ki legjobban örömét, óvatos simogatással fektette a szalonkát a pólyán pihenő kezecske mellé. A felpattanó ajtó elűzte a pillanat áhítatát. Az anyós rontott be, batyuval az ölében. Amint a~pólyán a zsákmányt meglátta, földhöz vágta csomagját és unokájához ugorva felkapta a szalonkát. Vigye innen ezt a büdös madarat! Még bepiszkítja a fiát! — kiáltott piruló vőjére és a szalonkát az apa kezébe dobta. Te vagy az, Pali? — kiáltott a doktor a belső szobából. Gyere csak, gyere, már mident rendbe tettünk! Barátunk belépett és feleségének vajúdástól elkínzott arcából fáradtan, de mosolygón felcsillanó pillantása összekapcsolódott tekintetével. Meglőtted az első szalonkát? — suttogta az asszony. — Nyújtsd ide, hadd simogassam meg! A reszkető ujjak tétován futottak át a selymes tollakon. Oj tavasz, új élet — sóhajtott az anya. A nappaliból az újszülött egészséges sírása felelt. Az ajtóból figyelő anyós — a történtek után — szó nélkül vette át vőjétől a szalonkát és indult a konyha felé. Igaz, csak a leghosszabb evezőtollat csípte hüvelyk- és mutatóujja közé! PÁLL ENDRE Baromfitenyésztési világkiállítás és kongresszus helyezzük el őket, netán ketrecben és kész. Kevesen tartják be azt a szakmai követelményt, hogy például a tyúkólban az állatok minden élősúlykilogrammja számára 7—9 légköbméter levegőt juttassanak óránként. Pedig megfelelő szellőztetés nélkül nincs jó takarmányértékesltés, termelés, megfelelő légállapot. Madridban kiváló ventillátorokat Is bemutattak, egyrészt a Big Dutchman, másrészt az angliai Woods cég, s ezenkívül automata berendezéseket, amelyek szabályozzák a légkondicionáló berendezések működését. A szocialista országok közül csak Magyarország állított ki Madridban, mégpedig baromfiipari berendezéseket, keltetógépeket, etető- és itatóberendezéseket, ketreceket, gyógyszeripari termékeket. A kiállítás és kongresszus alkalmából hozzávetőleg kétszáz magyar szakember járt a spanyol fővárosban. A kongresszuson számos szovjet és néhány csehszlóváikal szakember is részt vett. Dr. GONDA IRÉN Négy évvel ezelőtt Kijevben, 1970-ben pedig Madridban rendezték meg a Baromfitenyésztők Tudományos Világszövetségének kiállítását és kongreszszusát. Jelentős eseménye ez a baromfitenyésztési szakmának. A világkongresszuson hat szekcióban tartottak többszáz előadást. A fontosabb témák voltak: genetika, takarmányozás és élettan, ökonómia, egészségügy, tartástechnológia, Ipari feldolgozás és kereskedelem. A kongresszus idején megrendezett világkiállításon nagyon kicsi volt az érdeklődés a tenyészállatok, hlbfidek iránt. A tojástermelési és vágóbaromfinevelési kedv ugyanis alaposan megcsappant, mert egész Európában alacsonyak voltak tavaly az árak. Madridban természetesen megjelentek a nagy tenyésztő cégek: az Arbor Acres, a Cobb, a Peterson, a Lohman, a DeKalb, a Studier és a többiek, de állataik iránt elég csekély volt az érdeklődés. Annál több árut kínáltak a tenyésztési eszközöket gyártók. Ketrecből igen sokfélét mutat-A vágóbaromfi szállításához már legtöbb helyen műanyagból készítik a ládákat, s igen sok gazdaságban használnak tojás csomagolásához színes plasztik tálcákat. Tojástörlő, mosó és csomagoló, valamint baromfiipari gépeket is lehetett látni, továbbá a takarmány- és gyógyszergyárak termékeinek széles választékát. 3 7Л717Л7.7Л7.7Л7Л7.7.7Л7Л7Л7Л7Л7. ÖSSZEMÉRIK EREJÜKET A SZOCIALISTA Államok HÄZINYÜLTENYÉSZTÖI? Ez év január végén az NDK házinyúltenyésztői Lipcsében rendezték meg nagyarányú nemzeti kiállításukat. Ez alkalomból meghívást kaptak a szocialista országok illetékes szövetségeinek képviselői is. A baráti beszélgetések folyamán felvetődött egy olyan nemzetközi fajtaverseny megrendezés lehetőségének gondolata, amelyen a szocialista államok tenyésztői vennének részt nyulaikkal. Tehát hasonló rendezvényről lenne szó, mint amilyet néhány éven keresztül a galambtenyészlök szerveznek. A legutóbbi ilyen rendezvény Brnóban 1970 novemberében zajlott le. Ez év február közepén Prágában tárgyaltak a Szlovákiai és a Csehországi Kisállattenyésztők Szövetségének képviselői és döntést hoztak a szocialista államok tenyésztői szövetségi képviselőinek meghívására az 1971 májusában Prágában rendezett tárgyalásra, a felvetett témával kapcsolatban. A tárgyaláson előreláthatólag döntés születik a kiállítás megrendezésének időpontját illetőenn és kidolgozásra kerülnek a megrendezés irányelvei. E nemzetközi házinyúlkiállítás valószínűleg 1972-ben nyitná meg kapuit, Csehszlovákia valamelyik városában. Ezt a hírt bizonyára örömmel fogadják hazai tenyésztőink. Reméljük, már most olyan irányt szabnak tenyészetük további fejlődésének, hogy állataik bekerülhessenek a Csehszlovákiát reprezentáló versenycsoportba. A tervezett nemzetközi házinyúlkiállítás, egyéb előnyein kívül, hozzájárul majd a szocialista államok tenyésztői közötti kapcsolatok bővítéséhez és ápolásához. —ri— ORSZÁGOS VADÄSZTRÖFEA KIÁLLÍTÁS Brnoban a kiállítási épületcsoport C pavilonjában ez év február 27,—március 8. közötti időben tartották meg az Országos Vadásztrófea Kiállítást BRNO 1971 megjelölései. Az igen értékes rendezvényről következő mellékletünk vadászat című rovatában számolunk be részletesebben. —ksz— Sokakban él az a hiedelem, hogy a zártrendszerű baromfitartás azt jelenti: épületben tak be: egy- és több szinteseket (battériás), kaliforniai (lépcsős) típusokat. A ketrecek többségének anyaga kiváló, konstrukciója jó. Itatómegoldást többfélét is lehetett látni: súlyszelepeset, vályúsat és csészeformájút. Olyan ketrecet is bemutattak, amelynek vályúját nem töltökocsiről töltik fel, hanem kaparóláncos szerkezet adagolja azt* folyamatosan. A már ismert egy- és háromszintes jércenevelő ketreceken kívül azt a módszert Is látni lehetett, amikor a tojóketrecbe pót-taposórácsot helyeznek be, sűrítik az etető feletti rácsozatot s ezáltal jérce is nevelhető benne, naposkortól a tojás megkezdéséig. Háromszintes Jércenevelő a Prádó cég által bemutatottak közül. A trágyafeldolgozó lejtősen állított. IA szerző felvételei) A Big Dutchman cég etetőinek, itatóinak egy csoportja a kiállításon. A jelenleg gyártott ketrecekből nem kézzel szedik ki a tojást, hanem szállítógurtni hozza ki. A Faccó ketrecek három szintjéről ez a szerkezet hordja ki a tojást a gyűjtőasztalra.
