Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-06 / 9. szám
Fokföldi ibolya Egész éven át tartó virágzása miatt igen kedvelt szobanövényünk a fokföldi ibolya (Saintpaulia ionantha). Virága valóban az ibolyáéra emlékeztet, de nem rokona az erdeinkben található és a kertjeinkben nevelt növénykéknek. Afrika nyugati hegységeiből származik. Hegyvidéki származása folytán szereti a világos helyet, de a közvetlen napsütést nem igényli, ezért a szobai szórtfény kedvező körülményeket ad számára. Fémszegény szobában is megél, de akkor kevésbé virágzik. Az erős fénytől a növény elvénül, levelein alaktalan foltok keletkeznek. 20—22 C fok körüli hőmérsékletet és páradús levegőt igényel. Különös gondot igényel az öntözése. Ügyeljünk arra, hogy a levelek felületére ne kerüljön vízcsepp és az öntözővíz hőmérséklete 25—28 C fok legyen. A hidegebb öntözővíztől a levelek megbámulnák, vagy ha a levelek felületét víz éri, akkor fehér foltok képződnek rajta. A levélnyél is hasonlóan érzékeny a hőmérsékleti ingadozások iránt. így, ha a cserép széléhez ér a levélnyél, az érintkezés helyén elpusztulnak a szövetei és a levél letörik. Oka a cserép vízpárolgásáből származó alacsonyabb hőmérséklet. Ezért jó, ha a cserép szélét rossz hővezető anyaggal vonjuk be, bevált módszer a cserép szélének parafinos befújatása. E célból műanyagszigetelésű huzalból a cserép széle fölé hajlított karika is jó szolgálatot tesz, mert a karikára támaszkodnak a levélnyelek. A fokföldi ibolyát levéldugványozással szaporítják. A kifejlett egészséges leveleket rövid nyéllel ültetjük tőzegkorpa és homok keverékébe. A gyökeresedésig a dugványokat 26—28 C fokos hőmérsékleten kell tartani. Az eredményes szaporítás elengedhetetlen feltétele a magas páratartalom biztosítása. Érdemes lefedni az egész gyökereztető közeget üvegbúrával vagy fóliatasakkal. A szakszerűen gondozott dugványok 4—5 hét alatt begyökeresednek, ekkor laza szerkezetű, de tápdűs földbe 10 cm-es cserepekbe becserepezzük. A továbbiakban ugyan ügy kezeljük mint a kifejlett növényeket. Szaporítás céljából a nagy erős töveket átültetés alkalmával szét is lehet szedni. E kedves növényt a gyökér- és fonálférgek károsítják. KISS SÁNDOR I Bevált csemeieszőró-faiták R A szőlő legértékesebb gyfl- nű, jó édes, enyhén muskotály Bogyói középnagj A szőlő legértékesebb gyümölcsünk, mégis keveset fogyasztunk belőle. Magas cukor- és ásványi anyag tartalmánál fogva az ember értékes tápláléka. Fogyasztási idénye eléggé hosszú, július végétől novemberig friss állapotban, később pedig megfelelő tárolás mellett hónapokon keresztül fogyasztható. A sokféle szőlőfajtának mind más íze, illata és zamata van. Íme mindenki kiválaszthatja az ízlésének és igényének megfelelő fajtákat. Mindenfajta szőlő fogyasztható, de e célra a csemegeszőlők a legalkalmasabbak, mivel tetszetős az alakjuk, színük s emellett kellemes ízük van. A szállítást jól bírják, tovább eltarthatők, mint a borszőlők, bogyójuk többnyire húsos és ropogós. Vannak úgynevezett kettős hasznosítású, azaz csemege és borkészítésre egyaránt alkalmas fajták, mint pl. a Csabagyöngye, Irsai Olivér, Sárga muskotály, saszlafélék, Kecskemétvirága és még több hasonló fajta. A kimondottan csemegeszőlőből csak nagyon gyenge minőségű bor készíthető, így azokat inkább étkezésre termeljük, vagy értékesítjük. Most pedig érési sorrendben bemutatunk néhány csemegeszőlő-fajtát. Csabagyöngye: koraisága miatt kedvelt és jól értékesíthető. Fürtje középnagy, bogyói sárgászöld színűek, gömbölyű, középnagyságúak. Rothadásra eléggé hajlamos, a szállítást kevésbé bírja. Talaj és fekvés tekintetében nem igényes, tőkén és lugason közepesen terem. Hosszúcsapos metszést kíván. Irsai Olivér: augusztus elején érő, erős, edzett, termékeny fajta. Fürtje középnagy, kúp alakú, vállas, laza. Bogyói gömbölyűek, vagy kissé megnyúl tgömbölyűek, középnagyok, aranysárga színűek, pettyezettek. Nagyon kellemes muskotály zamatuk van. Magasabb cukorfokú és jobban szállítható, mint a Csabagyöngye. Rövid vagy hosszú csapra is metszhető. Olimpia: a Magyarországi Szőlészeti Kutatóintézet Katona-telepi üzemében hibridizáció útján nyert újabb, jóminőségű csemegeszőlő. Elég korai, röviddel a Csabagyöngye után érik. Fürtje nagy, lazaszerkezetű.’* Bogyói nagyok, hosszúkásak, tetszétős borostyánsárga színűek. Ize kellemes, harmonikus. Korai érése, tetszetős külseje miatt nagyon keresett csemegeszőlő fajta. Nálunk még nagyobb telepítésben nincsen, inkább csak házikertekben található. Szőlőskertek királynéja: igen bőtermő, szép, mutatós csemegeszőlő. Szeptember elején érik, de a másodtermést is beérleli. Fürtje igen nagy, vállas, gúla alakú. Bogyói igen nagyok, hosszúkásak, fehéressárga színű, jó édes, enyhén muskotály zamatú. A peronoszpórára kissé érzékeny és az erősebb bordőilé perzseli. Rövid és hoszszúcsapra is metszhető. Lugasnak nagyon alkalmas. Pannónia kincse: elszaporítás alatt levő új csemegeszőlő fajta. Fürtje nagy, vagy igen nagy, hasonló az Afuz Alihoz, csak sokkal korábban, már augusztus elején érik. Bogyói igen nagyok, kissé hosszúkásak, jól beérve szép sárgás színűek. Húsa kemény, ropogós, édes. A szállítást nagyon jól bírja. Tőkéje igen erős fejlődésű, talajban nem válogatós. Nagyon bőtermő, másodtermését is beérleli. Rövid és hosszúcsapna, vagy szálvesszőre egyaránt metszhető. Lugason jól fejlődik, nagy lombozatot nevel, nagy fürtökkel. Nem ritkaság az egy kilós vagy még nagyobb fürtök. Nálunk elterjedésben levő igen keresett fajta. Glória Hungáriáé: szeptember elején érő, igen bőtermő, mutatós,' de nem jól szállítható fajta. Szereti a mélyrétegű, tápdús talajt. A fekvés iránt nem ■ igényes. Fürtje nagy, vállas, gúla alakú, eléggé laza, hoszszúnyelű. Bogyói igen nagyok, tojásdadok; hosszúkásak, sárgás-zöldek, lédúsak. Eléggé erős,, héjú, nehezen rothad. Hosszúcsapos metszést kíván. Mathiász Jánosné muskotály: szeptember közepén érik, igen bőtermő. Tőkéje lassú növekedésű, mélyrétegű talajt és bő trágyázást kíván. Virágzáskor kedvezőtlen időben eléggé rúgós fajta. Minden hajtásán fürtöket hoz, ezért ajánlatos megritkítani. Fürtje középnagy, hosszú, gúla alakú, eléggé 1эza, vörös nyelű. Bogyói közepes nagyságúak, gömbölyűek, vastag hélyúak, édes, kellemesen muskotály zamatúiak. Színe lilásan hamvazott sötétpiros, vagy fakószínű. Bordóilétől és kénportól könnyen perzselődik. Termése jól szállítható és hoszszú ideig eláll. Rövid csapon is gazdagon terem. Saszlafélék: általában fehér és piros Saszlának nevezik, bár több változatban ismert fajta. A legjobban ismert és elterjedt, jóízű csemegeszőlő. Jól szállítható és eltartható. Szeptember közepén érik és a tőkén hosszú ideig eláll. A fekvés és a talaj iránt nem igényes, a téli hideget vesszője elég jől bírja. Fürtje középnagy, vállas, gúla alakú. Bogyói középnagyok, erős héjúak, ihűsosak, ropogósak, bőlevű, kellemes zamatnak. Peronoszpóra fertőzésre érzékeny, levelét az erősebb bordőilé perzseli. Rövid és hosszúcsapra metszhető, de jő trágyázás mellett szálvesszőznl is lehet. Cegléd szépe: szeptember végén érő, a saszla-fajták keresztezéséből előállított fajta. Fürtje hengeres, középnagy. Bogyói középnagyok, kissé megnyúltan "gömbölyűek, ropogósak, édes ízű, halvány téglapiros színűek. Jód tárolhatók. Jó talajon szálvesszős metszéssel közepesen terem. Afuz Ali: október közepén érő, értékes, jól szállítható, eltartásra igen alkalmas mutatós fajta. Tőkéje erőteljes növekedésű, tápanyagban gazdag talajt kíván. Hideg talajban vagy kedvezőtlen fekvésben nem érik be tökéletesen. Fürtje nagy, vagy igen nagy, vállas, eléggé laza. Bogyói igen nagyok, tojásdadok, húsosak, ropogósak, vastag hűsúak. Sárgászöld, vagy borostyánsárga színűek. Szálvesszős metszést kíván. Itália: október közepén-végén érik, ezért hidegebb talajban vagy fekvésben nem telepíthető. Tőkéje Igen erőteljes növekedésű, a mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Fürtje igen nagy, gúla alakú, eléggé laza szerkezetű, hosszúnyelű. Bogyói nagyok, vagy igen nagyok, oválisak, aranysárgák, vastaghéjú, ropogósak, enyhe muskotály zamattal. Igen bőtermő fajta. Hosszúcsapos vagy szálvesszős metszést kíván. Kecskecsöcsű: október végén érik, erős fejlődésű és hosszúéletű fajta. Télire nagyon jól eltartható. Jó talajt és napfényes meleg fekvést kíván. Néha virágjuk rosszul termékenyül és madárkás marad a fürt. Fürtje igen nagy, ágas, vállas, laza, néha madárkás. Bogyói nagyok, hosszúkásak, két végükön hegyesedők, húsosak, ropogósak, vastag húsúak. Több változata van: sárgásfehér, sárgászöld, halványptros, kékespiros vagy sötétkék színűek, hamvasak. Közepesen termő fajta, hosszúcsapra vagy szálvesszőre metszik. Természtes, hogy a felsoroltakon kívül még nagyon sok csemegeszőlő fajta ismeretes. Hiszen a szőlészeti és borászati kutatóintézet telepén több mint százfajta csemegeszőlő van a fajtagyűjteményben. Üjabban azonban a nemesítők a piac követelményeinek megfelelő (exportlehetőségeket is figyelembe véve) új fajták előállításával és nemesítésével foglalkoznak. Csaknem minden évben feltűnik egy-egy új csemegeszőlő fajta, mint pl. a Favorit és a Rekord. Ám ezek széleskörű elszaporitásához hosszú évek kellenek. Aki azonban most akar telepíteni, nyugodtan választhat az itt felsorolt fajtákból, hiszen a legkorábbitól a legkésőbben érőkig minden fajta megtalálható. V. J. ZÖLDSÉGES KERTJEINKBEN amint a talaj omlóssá válik, azonnal lássunk munkához. Első teendő a talaj elsimítása, gereblyézése. Ez azért sürgős, mert az egyre erősebben tűző nap, a szárító „böjti“ szelek hatására a talaj vízkészlete napról-napra csökken, pedig erre a tenyészidő folyamán nagy szüksége van a növénynek. A talaj egyengetését nyomon követheti a vetőágy elkészítése, amely többszöri gereblyézést igényel. Többen óvakodnak a korai veteményezéstől mondván, — a kikelt zsenge növény megfagy, hűvösebb napokon nem fejlődik, vagy a később vetett, a jó idő beálltával úgyis eléri a korai vetésűt. A helyzet tisztázása végett a zöldségféléket két csoportba soroljuk. Az első csoport melegkedvelő, míg a második csoportba azon növények tartoznak, amelyek kevésbé, vagy egyáltalán nem érzékenyek a hűvösebb idővel, talajjal szemben, sőt, a koratavaszi fagyokat is minden károsodás nélkül átvészelik. Ilyenek a dughagyméről ültetett vöröshagyma, tavaszi fokhagyma, spenót, téli saláta, petrezselyem, póré stb. Mindebből az következik, hogy a felsorolt zöldségfélék magja a föld pirkadása után azonnal elvethető. Megtörténik, az idő kedvez a munkára, ugyanakkor a talaj — bár már nem sáros — mégsem engedi, hogy rálépjünk. A föld taposása nem is ajánlatos, ám egy kis ésszerűséggel elkerülhetjük. Egy vagy két szál deszkát a földre fektetünk s arról végezzük el a legsürgősebb vetési munkákat. Elsőként a zölden fogyasztott dughagyma ültetését szorgalmazzuk. E célból a szokottnál nagyobb dughagymáket ültessünk, mert minél húsosabb a vetőmag, annál vastagabb lesz a szára, mely néhány hét elteltével fogyasztható. A hagymát ne duggassuk mélyre, mert ezt nem szereti. A spenót könnyen csírázó, nem kényes növény, így talaját nem kell különösképpen előkészíteni. Mivel ilyenkor a talaj felszíne hedves, ne vessük mélyre, csupán egy-két centiméterre. A saláta vetésekor ugyanúgy járjunk el, mint a spenótnál. Különbség az, hogy koratavaszi salátamagot vessünk, ellenkező esetben nem érjük el a kívánt eredményt. A petrezselyem bármilyen korán vethető, az időjárás nem fog ki rajta. Mindamellett főleg kötött talajba ne vessük mélyre, mert ha a föld a kelés előtt becserepesedik, s azt hengerrel, gereblyével meg nem törjük, a növény nem bújik elő a földből. Ennek megelőzése érdekében ajánlatos, hogy a nyitott sorokban a magot komposzttal vagy homokkal takarjuk. Végül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mák és a cukorborsó Is bármilyen korán ültethető. AZ ÜGYES KERTÉSZKEDŐ nemcsak a zöldségmagvak korai vetését, de a palánták előnevelését is szorgalmazza. Melegágy híján virágcserepekbe, ládákba veti a korai káposztafélék, a paprika, a paradicsom, gyepkockába ülteti az uborka, a dinnye magját. Legegyszerűbb eljárás, ha az ültetőedényeket a meleg konyhában helyezzük el. Amikor a növény sziklevelei megjelennek, az ablak elé vagy az üvegezett verandára vigyük az edényeket, mert a növénynek világosságra, illetve napfényre van szüksége. Az idő javulásával azután a palánták kikerülhetnek a szabadba. A iház déli oldalán jó helye lesz a növényeknek. Éjszakára, ha nagyon lehűl a levegő, újra bevisszük a helyiségbe, enyhébb időben elég ha valamivel letakarjuk az edényeket. A káposztafélék magja jól elkészített talajban, szabadban is elvethető. Ritka vetés esetén nem fontos a palánta tűzdelése (ptklrozása), illetve ültetése. Vetési helyén is aránylag korai termést nyújt a karalábé, karfiol, de a káposztát se muszály palántázni. Ha sűrűbb sorokba vetjük a káposztaféléket, ritkításukat ne mulasszuk el. A kiszedett palántákat azonban ne dobjuk el, tűzdeljük más üres helyre, ahonnan megerősödésük után kipalántázhatjuk, vagy a szükséges sor- és tőtávolság biztosítása után helyben is hagyhatók. GYÜMÖLCSÖSEINKBEN mielőbb fejezzük be á fák ültetését. Ugyanis mások a körülmények ősszel és mások tavasszal. Az őszi ültetést minden esetben kiadós csapadék kíséri, a tavaszi ültetés után viszont hosszantartó szárazsággal is számolhatunk. Tavasszal tehát kerüljük a felesleges talajforgatást, amely á vlzpárolgás meggyorsítását vonja maga. után. Ha forgatott földbe ültetünk, elég ha a gödröt akkorára ássuk, hogy a fa gyökere könnyedén ' elférjen benne. A nem forgatott, de alaposan átdolgozott területen elegendő, ha 60 cm mély és 80 cm széles gödröt ásunk. Ha van érett komposztunk, ügy egy-két lapáttal dobjunk a gödör fenekére és keverjük el a termőfölddel. Tavasszal előfordul, hogy a faiskolából érkező fák gyökerei megszáradnak. Ilyen esetben legalább egy éjszakán át vízben áztassuk a fák gyökérzetét. Szárazabb jellegű talajon ültetés előtt egy-két kanna vizet Is önthetünk a gödör fenekére. Viszont sáros, túl nedves talajba ne ültessünk, várjuk meg a föld pirkadását. A fa eredését elősegíthetjük, ha nagyobb gyökérfelület kerül a földbe. Eszerint tehát ne vágjuk rövidre a gyökérzetet. Az éledés szempontjából az is előnyt jelent, ha ültetés előtt a fa gyökérzetét pépesen elkészített sárba mártjuk. Az eredés további előfeltétele, hogy a csemetét olyan melyre ültessük a gödörbe, ahogy az eredeti helyén a faiskolában volt. Ez a fa gyökérnyakánál megállapítható. Ugyanis a földben levő rész mindig világosabb színű, mint a levegőn fejlődött, napsugarat élvező törzs. A mélyre ültetett fák fakadása lassú, bizonytalan. Ha megéled, egész éven át csak sínylődik. Az elültetett fát szárazabb talajoknál iszapoljuk be vízzel. Az öntözött részt mindig takarjuk száraz földdel, de előnyösebb, ha a csemete körül készített földtányért szálas trágyával vagy komposzttal beszórjuk. Az odahelyezett anyag nemcsak tavasszal, de a nyári forró hónapokban is megvédi a talajvízkészletét, s elősegíti a csemete egyenletes növekedését. A SZÜLŐ TERMÉSHOZAMÁT nagyban befolyásolja a szakszerű, időben történő metszés. Márciusban már nem halogathatjuk ezt a munkát, mert a késői metszés a tőkék gyengülését vonhatja maga után. Ha az előző évben a szőlőlevélatka vagy a szőlőguoacsatka kártételét észleltük, úgy rügyfakadás előtt egy héttel három százalékos Sulkával vagy 3—4 °/o-os Polibarit oldattal permetezzük a tőkéket. A permetezést lemosásszerűen végezzük, hogy a vegyszer a kéreg alatt megbújt kártevőket is’ elpusztítsa. A melegebb idő beköszöntővel a télire befedett szőlők kitakarását is szorgalmaznunk kell, nehogy a rügyek a föld alatt kipáljanak. Tanácsos tehát, hogy mindig a melegebb jellegű talajokon kezdjük a vesszők kitakarását. Ezzel a munkával, Illetve a kapálással egyidőben szórjuk ki a műtrágyák egy részét. Nagyon fontos például a szuperfoszfát korai adagolása. Mivel lassan oldódik és a tápanyag mozgási körzete is kicsi, kapáljuk be a talajba, hogy az közel kerüljön a gyökerekhez Ha vetését későbbi időpontra halasztanánk, úgy a növény nem tudná teljes egészében értékesíteni ezt a fontos tápanyagot. (Sándor) ими mii A leander gondozása A leander vagy babérrózsa, amely az Adria partvidékén valóságos ligeteket alkot, nálunk is az udvarok, kertek kedvelt virága. Valójában eléggé igénytelen növény, de szép, dúsan virágzó, erőteljesen fejlődő csak akkor lesz, ha azt a szerény igényt, amelyet gondozói iránt támaszt, kielégítjük. Mint minden délről származó növénynek, nagy a fényigénye, ezért csak napos helyen, napos ablakokban érzi jól magát. Azért is sínyli meg általában a telet, mert nem kap elég napfényt. Mérsékelt öntözéssel, fagymentes helyiségben, a lehetőség szerinti napfényes helyen károsodás nélkül áttelel. Tavasztői már bőséges öntözést igényel és meghálálja a szabad levegőt, a napfényt és a tápdús földet. Az idősebb növényeket 3 évenként érdemes átültetni, mert a kiélt, tápanyagszegény földben már csak sínylődik, apró virágokat hoz, és levele is sárgább lesz. Az átültetéshez agyaggal kevert komposztföld vagy marhatrágyaföld a legmegfelelőbb. Átültetés után a növényeket egykét hétig kissé árnyékosabb helyen tartsuk, mérsékeltebben öntözzük, amíg a gyökerek fejlődésnek indulnak. Nyárra cserepestül vagy földlabdával együtt lesüllyeszthetjük a kert földjébe is. A bimbózás és a virágzás idején nagyon meghálálja, ha hígított trágyalével vagy növénytápsó oldatával öntözzük meg. Meleg szobai teleltetéskor gyakran szenved a pajzstetvek kártételétől. Ilyenkor a növény nem fejlődik. A védekezés legeredményesebb módja a pajzstetvek lekaparása, majd lemosása 1 %-os káliszappanos oldattal. Az eljárás többszöri megismétlésével s pajzstetveket teljesen kiirthatjuk.. Kiss Sándor
