Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-27 / 8. szám
1971. február 27 .SZABAD FÖLDMŰVES tt TŰZBIZTONSÁGI ELŐÍRÁSOKRÓL A mezőgazdasági épületek, lakóházak, istállók, raktárak, műhelyek önmagukban nem rejtenek tűzveszélyt, hanem a bennük folyó munka, a használt gyúlékony folyadékok, tüzelő és világítóberendezések fogyatékosságai azok, melyek egy-egy épület kigyulladásához vezetnek. Az épületek tervezésénél, kivitelezésénél, ha figyelmen kívül hagyjuk a tűzbiztonság követelményeit, az elvi szabályokat, akkor ezen épületek környezetükre is veszélyt jelentenek. Ennek tudatában és annak ismeretében, hogy kellő intézkedések foganatosításával módunkban áll a tűzveszély csökkentése, a már kitört tűz oltási munkálatait előre befolyásolni tudjuk — ha a környezet védelméről különösebb mértékben nem kell gondoskodni, ha a tűzoltóság beavatkozásának a tűz h'elyszínén nem áll semmi sem útjában, iha a tűzoltóságnak a helyszínre való megérkezése után a keletkezett tűz tovaterjedésének meggátlására, illetve eloltására elegendő oltóanyag áll rendelkezésére — szükséges a gyakorlati életben alkalmazni a mezőgazdaságban a CSN 73 0761 sz. szabványt. Ez a szabvány a mezőgazdasági üzemek és épületek építésére vonatkozó tűzbiztonsági előírásokat tartalmazza. A szabvány ismerteti azt az öt fokozatot — osztályt — melybe az épületeket besorolják aszerint, hogy milyen anyagokból, konstrukciókból vannak-felépítve, mert tulajdonképpen ettől függ tűzveszélyességük, amiből viszont törvényszerűleg következik az épületek egymás közti távolságának meghatározása, az épületek bizonyos célokra való felhasználása — vagyis az egyes épületek tűz elleni biztonsági fokozatának megállapítása. A fentiek alapján azután a szabvány tartalmazza az egyes mezőgazdasági épületek, raktárak, kazlak egymás közt betartandó távolságát. Az I. veszélyességi csoportba tartoznak azok az építmények, melyeknek minden szerkezete és tetőhéjazata tűzálló. A II. biztonsági osztályba azon épületek, építmények tartoznak, amelyeknek minden szerkezete tűzálló, kivéve a tetőszerkezetet, mely gyúlékony anyagból készült, a fedél rendszerint cserép. A III. biztonsági osztályba azok az épületek tartoznak, melyeknek falai tűzállóak, födémük nehezen gyúló anyagból készült, a tetőszerkezetük gyúlékony ugyan, de a tetőhéjazat tűzálló. A IV. biztonsági osztályba azokat az épületeket és építményeket soroljuk, melyeknek szerkezetei nehezen gyúló anyagból készültek, a tetőszerkezet gyúlékony anyagból készült, míg a fedél nehezen gyúló vagy tűzálló anyagból készült. Az V. biztonsági osztályba soroljuk azokat az építményeket, melyeknek minden szerkezete (falai, tetőszerkezetei gyúlékony anyagból készült, ha a fedél tűzálló anyagból is készült. A körfal nélküli széna vagy szalma raktárakat, még ha tűzálló anyagból is építették, mint pl. acél, beton, az V. biztonsági osztályba sorolják, ide tartoznak a kazlak is. A IV. biztonsági osztályba sorolandók mindazon széna- vagy szalmaraktárak, melyeknek a körfalait deszkából készítették, s a deszkahézagokat léccel fedték be, míg a fedél tűzálló vagy nehezen gyúló anyagból készült. A III. biztonsági osztályba sorolandók mindazon széna- vagy szalmaraktárak, melyeknek a körfalai tűzálló anyagból, tetőszerkezetük pedig gyúlékony anyagból és a fedél tűzálló anyagból van. A tetőhömlokzat lehet kivételesen deszkából is, de ekkor a deszkahézagokat léccel kell befedni. A szabvány a továbbiakban utal a tűzfalak alkalmazására, melyeknek feladata meggátolni a tűz terjedését vízszintes irányban. A IV. és V. tűzbiztonsági fokozatba sorolt épületeknél a tűzfalnak 40 cm-rel kell túlhaladni mindkét oldalon a falakat, párkányt és az ereszt. A tűzfalnak 30 cm vastagnak kell lenni és úgy kell kivitelezni, hogy akkor se veszítse el egyensúlyát, iha esetleg a környező szerkezetek .ledőlnének. A norma továbbá utal a tűzvédelmi övezetek létesítésére, úgynevezett védősávokra, mélyeket a mezőgazdasági épületek körül kell létesíteni az esetleges tűz átterjedésének megakadályozására, illetve az eredményes tűzoltás elősegítésére. Hogy milyen széles legyen egy ilyen védősáv, az az épület biztonsági fokozatától függ. A mezőgazdasági épületek összes tűzveszélyes helyiségeiben, mint például a takarmányelőkészítőbén, padláson, istállókban, garázsokban, szalma- és szénaraktárakban, gyúlékony folyadékok raktáraiban a dohányzás, akárcsak a nyílt láng használata, szigorúan tilos. Ezt a tilalmat jelezni kell minden bejáratnál jól látható és állandó figyelmeztető táblákkal. A mezőgazdasági épületeket a kellő helyeken elegendő mennyiségű oltószerrel, kézi oltókészülékkel kell biztosítani. Azon kézi tűzoltószerkezeteket, melyek ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, kellőképpen védeni kell. A szabvány szigorú betartása még nem zárja ki, csupán csökkenti a tűz keletkezésének lehetőségét, a tűzeseteket nagyobbára a munkájukat felületesen végző emberek okozzák. A Belügyminisztériumnak a Hivatalos Közlönyben közzétett 169/1955. számú hirdetménye szerint az üzem — értjük alatta a mezőgazdasági üzemeket is — vezetőjének kötelessége az üzem biztonságát, mind személyi, mind anyagi tekintetben megteremteni, illetve megszervezni. E tekintetben az állami tűzbiztonsági szervek, valamint felettes hatóságainak utasításaihoz kell igazodnia. Ezért: — folyamatosan gondoskodnia kell arról, hogy a tűzkeletkezési okokat kiküszöböljék, és újak ne keletkezzenek, hogy a tűzbiztonság hatáskörébe tartozó érvényes előírásokat betartsák, — az üzemvezető további feladatai közé tartozik a tűzbiztonság tárgyi eszközeinek, az üzem fontosságával és nagyságával arányos megtervezése, anyagi biztosítása, gondozása és karbantartása, — az adott utasítások értelmében köteles gondoskodni az üzemben az üzemi önkéntes tűzoltóság, kisebb üzemekben tűzvédelmi járőrök szervezéséről, és ezek felszereléséről. A továbbiakban a hirdetmény a tűzveszély megelőzéséről szól, mely szerint az üzem vezetője köteles az üzemben levő szervet megbízni annak megállapítása céljából, hogy nem fordulnak elő tűzkeletkezési okok. Az üzemvezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy a megelőzést végző szerv kellő elméleti és gyakorlati tudással rendelkezzék. A hirdetmény továbbá utal arra, hogy tűzbiztonság végrehajtásáért való felelősségben osztozzanak az egyes munkahelyek vezetői iS, akiknek ismételten arra kell törekedniük, hogy a munkahely a dolgozók távozása után tűzveszélymentes legyen. Főleg a munka befejezése után kell arra ügyelni, hogy a helyiségben a villanyáramot kikapcsolják, a gázt elzárják, a tüzet a kályhákban eloltsák, a munka végzésével a műhelyekből, raktárakból eltávolítsák a gyúlékony hulladékokat és a tűzveszélyes folyadékokat elraktározzák. Az üzemvezető kötelességei közé tartozik továbbá az is, hogy gondoskodjon az üzem (mezőgazdasági üzem) dolgozóinak kioktatásáról a tűzrendészed kérdésekben, a kézi oltókészülékek kezelésében. Az üzemben évente legalább egyszer tűzriadógyakorlatot kell tartani. A hirdetmény a továbbiakban ismerteti az idevonatkozó irányelveket, valamint ezek kidolgozási módját és külön utal a mezőgazdasági üzemekre, ahol gondot kell fordítani arra, hogy az esetleg égő istállóból hogyan történjék! az állatok mentése. Továbbá a hirdetményben felsorolják mindazt, amit az üzem tűzbiztonságának céljából munkaszüneti napokon megbízott személyeknek tudniok kell: — elsősorban ismerniük kell mindazon berendezések kezelését, melyek szükségesek az üzem tűzbiztonságának szempontjából; — ismerniük kell az oltókészülékek és oltószerek, szerszámok elhelyezését és kezelését és ezek segítségével a különböző tüzek oltási módját; — ísmerniök kell a tűzriadó-terv irányelveit, miként kell az üzemben tűzriadót kihirdetni és a tűzoltóságot segítségül hívni; — ismerjék az összes tűzveszélyes üzemrészt. A továbbiakban a hirdetmény ismerteti azon személyek kötelességeit, akik a munkaszünet alkalmával az üzem tűzbiztonságával vannak megbízva. Többek között: — ellenőrző körűtekkel kell meggyőződniük arról, hogy az egyes munkahelyeken és raktárakban nem forog fenn tűzveszély; —■ haladéktalanul el kell távolítani az ellenőrzés alkalmával észlelt hibákat. Abban az esetben, ha ezeket egyedül nem tudja eltávolítani azonnal jelentenie kell az üzemvezetőségnek; — ha nem képes egyedül eloltani az esetleg észlelt tüzet, azonnal tűzriadót kell kihirdetnie és segítségül hívni a tűzoltóságot; — mindent meg kell tennie, ami a tűzoltóság gyors beavatkozását elősegíti. E cikknek azt a küldetést szántuk, hogy felhívja a mezőgazdasági üzemek felelős vezetőinek figyelmét arra: létezik olyan rendelkezés, mely előírja kötelességeiket a reájuk bízott üzem tűzbiztonságának megszervezése terén, amit sajnos, és tisztelet a kivételnek oly kevéssé ismernek azok, akiknek ismerniük kellene. E hirdetmény következetes betartása és érvényesítése már magában is nagyban hozzájárulna a mezőgazdaságban keletkező tűzesetek számának csökkenéséhez! SÜMEGH LAJOS-15 Záhradník A harmadik szám nagyobbára a zöldségtermesztőkhöz szól. Vezércikke a szlovákiai zöldségtermesztés feladatait elemzi az ötödik ötéves terv éveiben. Továbbá cikkeket közöl az üvegházi uborkatermesztés tapasztalatairól. Figyelmet érdemel a műanyagok mezőgazdasági felhasználásáról közölt cikke. További érdekes anyag az USA zöldségtermesztésének gépesítéséről szóló beszámoló. A gyümölcstermesztés problémaköréből figyelemre méltó a gyümölcsfák kiültetésáhez fűzött megjegyzésekről szóló cikk. Ebben a számban megtaláljuk a gyümölcsöknek a termelők által végtermékké történő feldolgozásának, valamint a gyümölcsitalok készítésének pillanatnyi lehetőségeiről szóló cikksorozat folytatását is. Pôda a úroda Legújabb, harmadik számában megtalálják az ötéves tervünkben a növények tápanyagellátásának kilátásairól szóló cikket. A lap anyagot közöl a Ke;< -Szlovákiai Alföld gabonatermesztésének legújabb tapasztalatairól, a belterjes trágyázás mellett a kukorica besorolásáról a vetésforgóba, a vöröshere növényzetének helyes ápolásáról, az agromeliorációs talajjavítás magyarországi tapasztalatairól, a növényvédelemben használt peszticidek, gyomirtó vegyszerek alkalmazásának problémáiról, a kukoricát károsító drótférgek egyes fajtáiról, a cukorrépa vetőmagjának csávázásáról és további érdekes problémákról. Mechanizácia poľnohospodárstva E gépesítési szaklap harmadik számában cikket közöl az alommentes állattartásban gondot okozó ürülék-eltávolítás problémájáról és az ezzel kapcsolatos kérdésekről. A lapban közölt cikkek többsége a talaj megművelésének kérdéseivel foglalkozik. Megismerteti az olvasót a talajmüvelés eddig kidolgozott koncepciójával és behatóan tárgyalja a legfontosabb talajművelésl munkafolyamatot, a szántás módszereit. További kérdéscsoport, amelyet a lap aprólékosan boncolgat, a fejőberendezések helyes használatának egyes szempontjai, valamint a tejkezelés technológiája és technikája a mezőgazdasági őstermelés üzemeiben. Ekonomika poľnohospodárstva Legújabb, harmadik számában fokozott figyelmet szentel az élelmiszeripar kérdéseinek. Cikkeiben a szerzők foglalkoznak az élelmiszeripar kapacitásának problémáival tekintettel a mezőgazdasági termelésnek az ötödik ötéves terv éveiben várható fejlődésével, Szlovákia élelmiszeriparának egyes közgazdasági problémáival. További anyagai közül említést érdemel a növénytermesztés szakaszán 1971-re tervezett racionalizálási folyamatokat tárgyaló cikke. Az olvasók érdeklődésére tarthat számot a Racionalizálás a gyakorlatban című írás és a lapban közölt sok más cikk is. Chov hospodárskych zvierat Legfrissebb számában a mesterséges megtermékenyítés távlataival foglalkozik annak kapcsán, hogy húsz évvel ezelőtt vezették be szocialista nagyüzemeinkbe az állattenyésztés e haladó módszerét. Ugyanebbe a témakörbe tartozik egy további anyaga, amely a kelet-szlovákiai kerület szarvasmarha-tenyésztése szempontjából a tartalékok kihasználásával és az újratermelés folyamatának kérdéseivel foglalkozik. E számban érdekes anyag a szarvasmarha gümőkór problémáját taglaló cikk. A sertéstenyésztésről két cikket közöl, éspedig a közép-szlovákiai kerületben létesített két nagyhizlalda építéséről, valamint a sertéshús előállítás távlatairól. Termelési kérdéseken kívül a lapban helyet kapott az emberről történő gondozással foglalkozó cikk is, mely segítséget nyújt a mezőgazdasági üzemekben szükséges szociálishigiéniai berendezések megtervezésében és a kellő munkakörnyezet kialakításában. (ja) TANÁCSOK Melyik a helyes megoldás? Azok számára, akiknek még nincs kellő tapasztalatuk a forgalom különböző helyzeteiben, a közúti forgalomban, de azok számára is, akik nem egészen szabályszerű ténykedésükkel gépkocsijuk sárhányójának behorpadását okozták, szolgáljon a” alábbi gyakorlati tanács. Mi a szervofék? (E) — A bal oldali rajzon kiszélesedő országút szabályszerű kihasználása az ellenirányba történő fordulásra. Lassan haladva a kiszélesedő út jobb szélére húzódunk, előnyt adunk az úton mindkét irányban haladó jármüveknek, és ha az úttest szabaddá vált, befejezzük a balratérést. Biztonságosan az ellenkező irányba haladhatunk tovább. Jobbra — a kiszélesedő úton a helytelen balratérés a rajzon látható módon körülményes, akadályozzuk a forgalom folyamatosságát és fennforog a balesetveszély kockázata is. Miben különbözik a szervofék a normál fékberendezéstől? A „szervo“ meghatározás azt jelenti, hogy bizonyos funkció működését külön erőforrás segíti elő, s ezáltal annak működtetése kisebb fizikai erőt igényel a vezetőtől. A szervoberendezés működtetését illetően az erőforrás lehet pneumatikus (légnyomással vagy vákuummal), hidraulikus (általában olajnyomással) vagy elektromos (elektromágneses vagy elektromotoros ) működtetésű. A szervofékek — a Polski Fiat 125 fékberendezése is ilyen — személygépkocsiknál általában a motor szívóhatásával működnek. Tehergépkocsiknál, ahol sűrített levegő-hálózatot alkalmaznak, légnyomással üzemelnek. A Polski Fiat szervofékjének lényege egy viszonylag nagy átmérőjű membrán, amely kapcsolatban áll az egyébként hagyományos hidraulikus fék főhengerének dugattyújával. A fékezés kezdetekor a fékpedál elmozdításával megnyílik egy légszelep, amely a karburátor előtti teret összeköti a szervomembránnal. Levett gázzal, tehát elzárt fojtószelepállásnál az említett helyen viszonylag nagy nyomáscsökkenés keletkezik, s ez a membránfelületre hatva, tekintélyes erővel nyomja a fő fékhenger dugattyúját. Ez a nyomás még nem elég a teljes fékezéshez, úgyhogy a vezetőnek is ki kell fejtenie bizonyos minimális nyomást. Lényegében ezzel érzékeli, illetve szabályozza a fékerőt. Amikor a vezető a fékpedált visszafelé engedi, egyúttal elzárja a szívóhatást is. z ilyen pneumatikus szervofék előnye még, hogy ha valamilyen okból (membránszakadás, csőtörés vagy e zárószelep valamilyen üzemzavara) a szervoberendezés meghibásodik, a fék tovább működik, azzal a különbséggel, hogy a vezetőnek a normális fékezéshez szükséges, lényegesen nagyobb fizikai erőt kell kifejtenie.
